Nógrádi Népújság. 1959. június (15. évfolyam. 44-51. szám)
1959-06-13 / 47. szám
1959. június 13. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 3 ÉPÍTŐK ÜNNEPÉN Ünnepség megyeszerte Az építők napján, amelyet ebben az évben június 14-én, vasárnap rendeznek meg, az építőipar államosításának 10. évfordulóját is ünnepük a dolgozók. Ebből az alkalomból Salgótarjánban ünnepi műsort rendeznek. A nagygyűlésen Köböl József elvtárs, építésügyi miniszterhelyettes mond beszédet. Ezután kerül sor a legjobb dolgozók kitüntetésére, megjutalmazására. Délután gazdag sport- és kultúrműsor biztosítja majd az építőipari dolgozók szórakozását. A salgótarjáni központi ünnepség mellett megyénk valamennyi építő-, építőanyagipari- és faipari üzemében ünnepségeket rendeznek ebből az alkalomból. Megtakarítás 28 családi ház A Megyei Építőipari Vállalatnál a {jártkongresszus tiszteletére 164 brigád, 1517 dolgozó tett vállalást. Jó munkájuk nyomán a verseny eddigi időszakában a vállalatnál közel 2,9 millió forintos megtakarítás jelentkezik, amely összegből 28 családi házat lehetne felépíteni. Az 1. sz. főépítésvezetőség dolgozói, akik Salgótarjánban végeznek építést — a vállalt 640 ezer forintból az első két hónapban 262 000 forintot takarítottak meg, újítások révén 154 000 forinttal javult a főépítésvezetőség gazdálkodása. A 2. sz. főépítésvezetőség munkásai, akik elsősorban Zagyvapálfalván, Mátrade- recskén és Nagybátonyban dolgoznak — szintén szép eredményt értek el. A vállalt 460 000 forint helyett eddig 134 000 forintot takarítottak meg a jobb anyaggazdálkodással, és 245 000 forintot — a vállalás több mint felét — újítások révén. Kormos Pál, Zagyi Lajos, Eged István kőműves brigádjai; Pálok János és Szabó Ignác ács brigádja értek el figyelemre méltó eredményeket ennél a! főépítésvezetőségnél. A vállalat szakipari részlege munkahelyeinek szétszórtsága ellenére is 18 000 forintos megtakarítást ért el. A vállalat vezetősége a kongresszusi verseny mostani értékelése alapján 25 000 forint jutalmat oszt ki a legjobb brigádok között. Több mint 300 szarvasmarha részére építenek istállót^ A Tanácsi Építőipari Vállalat dolgozói ebben az évben elsősorban a termelőszövetkezetek megsegítését határozták el. Azt ígérték, hogy ebben az évben hat termelőszövetkezet részére fejezik be az egyenként 52 férőhelyes istálló építését, s ezzel több mint 300 szarvasmarha téli elhelyezését tudják biztosítani. Istállót építenek Pásztón, Szurdokpüspökiben, Nógrádmegyeren, Diósjenőn, Márkházán és Cserhátszentiványban. A pásztói Szabadság Termelőszövetkezet részére épülő 52 férőhelyes istállót már szeptemberben átadják, míg a többit a hideg idő beálltáig olyan állapotba hozzák, hogy csak belső munkákat végezzenek rajta. Ezzel lehetővé teszik, hogy decemberre — vállalásuknak megfelelően - valamennyi tsz istállót átadjanak rendeltetésének. Egy ünnepelt Orosz István kőművesről úgy beszélnek a Nógrád megyei Építőipari Vállalat munkásszállásán, mint akitől a fiatalok lendületesség, munkabírás tekintetében példát vehetnek. Nem is látszik arcán, hogy már nagyon közel jár a hatvan évéhez. Pedig meg volna dz oka, hogy annyi küzdelmes év után veszítsen fiatalos munkakedvéből, lendületességéből. — Majd talán jövőre, mikor nyugdíjba megyek - feleli mosolyogva, amikor erről esik a szó. Ha tíz kezem lenne, akkor sem győzném azt a sok munka- lehetőséget kihasználni, ami most van. De ha nem is tudok any- nylt dolgozni, nevelem, tanítom a mellém beosztott fiatalokat, hiszen ők fognak engem felváltani. Sokat beszélek nekik a régi tanoncéletről. De nemcsak nekik, hanem a szállón lakóknak is elmondtam, milyen volt ré-------------— • a sok közül pihenjünk télen - akkor úgyis ráérünk. A balesetbiztosítást a fizetésünkből fogták ki.- Azt a megbecsülést, amelyben az építőipart részesítik, mutatja, hogy pártunk, kormányunk minden reális lehetőséget megad, hogy az építőipari munkások életszínvonala, a többi dolgozóéval együtt emelkedjen. Orosz elvtárs munka után sem fáradt, hiszen Ilyenkor intézi, mint szakszervezeti bizalmi a munkások klsebb-nagyobb problémáit. Van tekintélye a szálló lakói előtt, hiszen egész élete, magatartása becsületet és elismerést váltott ki munkatársai és vezetői köréből. A kiváló dolgozó oklevél is erről tanúskodik ... Becsülettel KÖSZÖNTŐ Ez évben ünnepeljük meg kilencedszer az építők napját. Az építő, fa- és építőanyagípari dolgozók százai, ezrei vonulnak majd fel városunkban és megyénk különböző kis üzemeiben, hogy vidáman, jókedvűen szórakozzanak késő estig családjukkal, barátaik, munkatársaik és vezetőik körében. Ilyenkor, amikor összejön az építő, fa-', és építőanyagipar nagy családja, sok mindenről szó esik. Elsősorban természetesen a munkáról, az elért eredményekről, s ez érthető is, hiszen az alkoto mindig büszke művére. És most. amikor az építők napján az építő fa-, és épitő- anyagipari üzemek államosításának 10. évfordulóját is ünnepeljük, ki ne emlékezne szívesen arra, amit az elmúlt 10 év alatt alkotott munkatársaival az ország felvirágoztatására. Szinte latom magam előtt, amikor a 10. évforduló alkalmából városunkban és a különböző üzemeknél megrendezett ünnepségeken hány apa mutatja majd büszkén a családjának, „látjátok ezeket mind mi építettük”, „ezekhez az épületekhez mi gyártottuk az anyagot.” Hány asztalos, faipari munkás mutatja majd meg elégedetten, hogy a létesítményeken lévő famunkákat mi végeztük. Legyenek is büszkék alkotásaikra, eredményeinket nemcsak az ország, az egész világ elismeri. Üveg és bútorgyáraink külföldön is jól ismert termékei mellett ma már tervezőink nevét, valamint építő és szerelőipari vállalataink munkáját is jól ismerik külföldi alkotásaik nyomán. És jó hírünket minden évben tovább öregbítjük. Bár senki sem akar ünneprontó lenni, biztosan szó esik majd a múlt szomorú emlékeiről. Emlékezzünk csak vissza a felszabadulás előtt, ha volt is esetleg munkánk, júniusban már azt számolgattuk, vajon meddig tart még, hány hónapig leszünk munka nélkül, ha befejeződik, és mit eszik majd télen a család. Most nincs erre gondunk, az építők napján a munkabiztonságot, a szép jelent és a ragyogó jövőt is ünnepeljük. Nem kell többé félnünk a munkanélküliségtől, a nyomortól, mert miként Adytól vett jelmondatunk mondja: „Ez az ország a mi országunk, itt most már a mi kezünk épít”* Igen, itt most már a mi kezünk épít, olyan 'alkotásokat, mint a nagybátonyi Bányászváros, a Salgótarjánban épülő lakások százai, ezrei, a zagyvapálfalvi új üveggyár, a többi gyárüzemek, a megye különböző részein épülő új iskolák, kulturális létesítmények, bölcsődék, kórházak sokasága. S a mi kezünk alkotja azokat az üvegcsodákat is, amelyekkel a dolgozók otthonait tesszük meleg családi fészekké, hogy gyermekeik örökre elfeledjék a régi nyomortelepeket, füstös, kormos lakásokat, ezeknek még emlékét is. Az építők napján, amikor számadást teszünk majd, hogy honnan, milyen mélységből küzdöttük fel magunkat idáig, tegyünk hitvallást a béke ügye mellett is. Fogadjuk meg, hogy útját álljuk a háborús uszítóknak és nem engedjük lerombolni azt a sok szépet, amit az eltelt évek során alkottunk, mert a mi elemünk a teremtő béke. Mindezek előrebocsátása után köszöntjük megyénk építő, fa-, és építőanyagipari dolgozóit. NAGY JÓZSEF, az Építő-, Fa- és Építőanyag- ipari Dolgozók Szakszervezete Nógrád megyei Bizottságának elnöke dolgoznak a romhányiak A megyei Építőipari Vállalat dolgozói az államosítástól eltelt tíz év során 2 825 családnak adtak át új lakást. Ebből Salgótarjánra 1319 jutott. A tíz év alatt több mint 785 millió forint értékű munkát végeztek, amely több mint 11 200 kétszobás családi ház értékével egyenlő. gén az én életem, s velem együtt sok tízezer építómunkásé I- Akkor bizony nem volt szálló, meleg étel, üzemi étkezés, fizetett szabadságról még nem is hallottunk. Azt mondták; A modern termelés magaslataira I őst az építők napja előtt a Nógrádkövesdi Kőbányában is felelevenítik a fel- szabadulás előtti időket. Akkor az üzem gépesítése mindössze három darab kis törőgépből és két darab dieselmotorból állt. És hogy most mennyi és milyen gépei vannak az üzemnek? Számontartásukhoz hosszú lajstromokra van szükség. Ezek felsorolása helyett beszéljenek a termelés rideg számai: A fel- szabadulás előtt napi 25 vagon követ termeltek, s most azonos létszám mellett 170 vagon a napi termelés. S mindjárt hozzátehetjük, — mert hozzátartozik — a többtermelést nem a dolgozók fizikai erejének fokozottabb igénybevételéből származik. Nógrádkövesden az 1959-es építők napja alkalmából az ünneplésnek több fontos dátuma esik egybe: tíz esztendeje államosították az üzemet, ezekben a napokban termelték ki a felszabadulás óta a kétszázezredik vagon követ, és most teszik az első lépéseket a következő 200 ezer vagon új módon (teljes gépesítéssel) történő kitermelésére. Az üzem fokozatos fejlődése során már az elmúlt években is nagy teljesítmé nyű gépekkel oldotta meg a kitermelt kő feldolgozását, és osztályozását. Most azonban a kő jövesztésének és rakodásának teljes gépesítése is megvalósult, s a cél: Közép- Európa egyik legmodernebb üzemévé fejlődni! únius első napjaiban a berceü üzemegység teljes munkamoráljában változás állt be. A felső szint kőtermelését ciklusossá tették. Egyik helyen a rakodást és szállítást végzik, a másik helyen nagy robbantásra készítik elő a területet. A robbantás előkészítése abból áll, hogy mintegy 120 centiméteres alagutat hajtanak előre 15-18 méter mélyen. Ebből dupla T-elágazást képeznek ki. Az elágazásokba — a kőzettől függően — hat-nyolc aknában 30-80 mázsa paxitot helyeznek el. Korábban 10-20 kilogramm paxittal robbantottak, s egy-egy robbantásból 50-80 köbméter követ nyertek. Most a nagy robbantással, amelyet elsőnek Simár Imre lőmester hajtott végre, 20 ezer köbméter (3 ezer vagonra való) követ tettek alkalmassá rakodásra. A rakodás itt nem kézi- erővel történik már. Csehszlovákiából 2 darab olyan markológépet kapott az üzem, amelyek egyenként egyszerre egy köbméter követ tesznek a dömperbe. Igen a dömperbe! Mert most már öt darab dömper szállítja a követ a lerobbantott területről a feldolgozást végző gépekhez. Egy markológép egy műszak alatt 330 köbméter anyagot rak föl. Számítások szerint az üzem ilyen korszerű termelés mellett négy és fél év alatt termeü ki „ugyanazt” a 200 ezer vagon követ, amit fokozatos fejlődéssel tizennégy esztendő alatt termelt és amihez a múltban keserves fizikai munkával egy fél évszázad is kevés lett volna. Orosz Béla A Romhányi Cserépkályha- gyár dolgozói úgy határoztak, hogy ebben az évben 200 ezer forint értékben 500 lakáshoz szükséges cserépkályhát gyártanak terven felül. Ezt a vállalásukat áprilisban és májusban túlteljesítették: 20 tonna csempét adtak terven felül, amellett a samottárunál is nagyszerű sikereket értek el. Az I. osztályú termékek arányának a tervezett 75 százalék helyett 80 százalékos teljesítését vállalták, s még ezt is emelték, mert áprilisban 83,6 májusban 85.7 százalékban termeltek I. osztályú csempét. Több jelentős kísérletet is befejeztek a kongresszusi verseny időszakában, amelyek importanyag megtakarítását, fokozottabb egészségvédelmet, a gépesítés lehetőségeinek jobb kihasználását szolgálják. Száz napos előnnyel épül a zagyvapálfalvi új táblaüveggyár Alig két hete adták át mintegy száz nappal a határidő előtt a Zagyva II. új táblaüveggyár négyezer tonna homok, dolomit és mészkőpor befogadására épített hatalmas nyersanyagtároló csarnokot, máris újabb siker született, a közel 60 millió forintos beruházással épülő új gyárnál. A közel hatmilliós beruházással épült hutacsarnokot csak az év végére kellett volna elkészíteniük az építőmunkásoknak. Az előregyártott épületelemek alkalmazásával azonban jobbnál- jobb eredmények születnek a kongresszusi munkaversenyben. A hutacsarnok vasszerkezetű tetőzetének teljes elkészítését — a festéssel együtt — az építők napjára ígérték az új gyár építői. Azonban ezt a munkát is egy héttel előbb, hétfőre elvégezték. Csupán a nyersanyag keverőház építésöléi van némi lemaradás, mert az üveggyár vezetői az építési területet nem tudták a kívánt határidőre az építőmunkások részére biztosítani. Ennek ellenére azonban, az egész új táblaüveggyár építésénél most már száz napos az előny, s a jövő év első hónapjaiban bekapcsolódik a termelésbe a Zagyva II. néven épülő új táblaüveggyár is. Ezzel megkétszereződik országunk táblaüveggyártása, s a mostani import helyett exportlehetőségek is adódnak. Egy újítás révén csökkentették a szénfelhasználást, illetve gyengébb minőségű szenet is alkalmazhatnák. Az anyagfelhasználás és takarékosság révén biztosítják a vállait önköltségcsökkentés felét. Eddigi eredményeik értékét külön növeli, hogy március 5-től április 19-ig kemencejavítás volt a gyárban, a tervezett 30 nap helyett 44 esett ki a termelésből. Ennek ellenére eddigi feladataikat túlteljesítették és már azon gondolkodnak, hogy a III. negyedévre minden eddiginél magasabb tervet dolgoznak ki. A sikerek elérésében döntő szerepe van a gyári dolgozók áldozatvállalásának. Hétfőn, június 8-án 5 órás megfeszített munkával hárítottak el 700—800 fokos - hőségben egy termelésgátló akadályt. Ezzel 4—5 napos kényszerű leállástól mentették meg a gyárat, amely 25—30 000 csempe kiesését jelentette volna. Harminc év... Csongrádi László 1. 1929-től dolgozik a Zagyvapálfalvi Üveggyárban, tehát már a gyár bölcsőjénél segédkezett és hűen kitartott mellette mostanáig, nem hagyta cserben soha. Pedig az eltelt harminc esztendő alatt sok jóban, rosszban volt része az üzemnél. A fel- szabadulás előtt a tőkések évente csak hat-hét hónapon át üzemeltették a gyárat és a többi hónapkban neki is, mint annyi más dolgozó társának, más munka után kellett néznie, hogy meglegyen a mindennapi kenyér. Azután jött az 1945—46-os év, az újjáépítés lázas izgalmával: a németek a gyár felszerelését külföldre hurcolták, az itteni dolgozóknak kellett a teljes berendezést felépíteni, azt lehet mondani, a semmiből. — Mindig viszszaemlékezem ezekre az időkre — mondja Laci bácsi —, a felszabadulás mámorí- tó érzése fűtött bqjinünket, és soha nem látott munkalendülettel fogtunk hozzá az újjáépítéshez. Azt lehet mondani, hogy egy teljesen új gyárat építettünk, szereltünk fel most már saját magunknak. Ezt már soha senki el nem veszi tőlünk. Megindult a termelés, egész éven át éjjelnappal termel a gyár, biztos megélhetést nyújt minden dolgozónak. Csongrádi László 1. bekapcsolódik a szakszervezeti életbe, különböző társadalmi munkát végez, emellett még hét ipari tanuló válik mesterré a keze alatt, sőt, a nyári szünidőben tíz olyan egyetemista is gyakorol nála, akik ma már valamennyien mér* nökök. — Nagyon meg vagyok elégedve — mondja —, szeretnék még sokáig itt dolgozni a gyárunkban és minél több fiatalt tanítani a szakma mesterségére.
