Nógrádi Népújság. 1959. június (15. évfolyam. 44-51. szám)
1959-06-13 / 47. szám
4 NOSRADI NIPÜJ8A® 1959. június 13j A tanácstagok felelőssége lig múlott fél éve, hogy i megyénk lakossága megválasztotta képviselőit az államhatalom helyi szerveibe., a tanácsokba. Olyanokat, akik munkájukban, családi és mindennapi életükben példamutató emberek, akikben bíztak, akikről tudták, hogy a dolgozó nép érdekében végzik majd megtisztelő feladatukat. Es ezek az az emberek, ezek a tanácstagok az elmúlt idő alatt bebizonyították, hogy alkalmasak az állami élet irányítására, ténykedésük a párt, az ország, a dolgozó nép iránti mély szeretet, felelősségérzet tanúbizonysága. Ügy dolgoztak, hogy munkájukkal a dolgozó nép életszínvonalának emelését, a falvak, városok arculatának megváltozta- . tását segítsék elő. A számtalan példa közül elég talán egyet, a Salgótarjáni Városi Tanács tagjainak munkáját, azok közül is Pócsa József vájár, Csizmadiatelepi tanácstag ténykedését kiragadni. Pócsa Józsefet munkahelyén, a bányában nemcsak úgy ismerik, mint többszörösen kitüntetett vájárt, mint alapszervezeti párttitkárt, hanem úgy is, mint városi tanácstagot. Ezért keresik fel szívesen dolgozó társai, választókerületének lakói ügyes-bajos dolgaikkal, s kérik támogatását. Es éppen a dolgozók bizalma, a tanács munkájáért érzett felelősség tudata ösztönzi arra, hogy teljesítse azokat a kéréseket, amelyek törvényes lehetőségek között teljesíthetők- Már hangsúlyoztuk, hogy a választások óta eltelt idő nem nagy. mégis Pócsa József ténykedése mögött nagyon sok valóra váltott kérdés található. A Csizmadia-telep lakóinak — elsősorban a háziasszonyoknak — régi kérésük volt, hogy a városnak ebben a részében is létesítsenek zöldségüzletet. Ma már a kis telep lakóinak nem kell a város piacára járniok, hanem ott, helyben is megvásrolhatják a friss zöldséget. Sokáig úgy gondolkodtak a forgácsiak, hogy ők mostohák a tanácsnál, hogy kérésük talán meghallgatásra sem talál. így voltak a telep gyalogjárójának burkolásával. A tanácstag, Pócsa József kötelességének érezte, hogy segítsen választói kérésén. Sikerült. A Csizmadia utcától tovább folytatták a járda építéséi, s mi több, rövidesen újabb cementlapokat kapnak a telep lakói, hogy a lakóházak között is betonlapokkal kirakott úton közlekedhésenek. De Pócsa József nevéhez fűződik a Csizmadia-telep és a Tar-völgyet összekötő híd építése, a telep közvilágításának bővítése is. S okan kérdezhetnék: mindezt hogyan tudja megvalósítani. A válasz egyszerű lenne rá: úgy, hogy szavai meggyőzőek, áldozatkészségre is neveli választókerületének lakóit, akik szívesen vállalnak társadalmi munkát, de nem utolsó sorban magatartásával is példát mutat. Így volt ez a művelődési otthon bővítésénél, hogy jobb körülmények között biztosítsák a lakók művelődésének lehetőségét, vagy akár az úttörőpark létesítésénél — a gyermekek szórakozásának, fejlődésének biztosításánál. Pócsa József tanácstag ott él választói között. Tanácstagi beszámolólókon, tanácstagi fogadóórákon is találkozik dolgozó társaival. Itt közös problémákról beszélnek, olyanokról, amelyeknek megvalósítása feltétlen a munkásosztály helyzetének javítását szolgálják'. így születtek meg a távlati tervek is. Az elkövetkező évek egyik legfontosabb tanácsi feladata ugyanis az lesz, hogy valóraváltsák a községfejlesztési terveket, amihez viszont elengedhetetlenül szükséges, hogy a tanácstagok meggyőző, érvelő szóval, példamutatásukkal minden választóban felébresz- szék a munkák végrehajtása iránti lelkesedést. Mert a feladatok végrehajtása a közösség, a város érdeke! Ennek pedig egyik feltétele, hogy gondos szervezéssel, a népgazdaság teherbírását is figye- lembevéve készítsék el jövő, végrehajtásra váró feladataikat. Pócsa József körzetében pedig igy van ez. Jövő terveik is ezt igazolják, hiszen új iskola építése, napközi otthon létesítése, közvilágítás bővítése, Mikóvölgy vízellátásának megvalósítása, út javítása szerepel. Ezek a munkák elsősorban az egész város fejlődése érdekében, a köz összefogásának eredményeképpen válnak valóra. olgozó népünk másfél évtizede megismerte a munkáshatalom és a régi bur- zsoá rend állami irányítása közötti különbséget. Megismerte. hogy hajdanán — másfél évtizeddel ezelőtt — nem Pócsa József, Schink Fe- rencné, Agócs János, Somogyi János kétkezi munkások — és sorolhatnánk hosszú oldalakon neveiket — képviselték az államhatalmat, hanem a bányabárók, bankárok sisere- hada, akiknek gondolatvilága a nyomor fokozásával volt tele, amelynek eredményeként az egész országon átvonuló analfabetizmus, munka- nélküliség, éhínség volt. S ma, Pócsa Józsefék beleszólnak a jövő tervébe, vitatkoznak, hogy többet, jobbat adjanak dolgozó népünknek. így volt ez Salgótarján hároméves tervének, az általános városrendezési terv elkészítésének vitájában is. Pócsa József, aki a terv állandó bizottságának tagja, társaival járta körül a várost, hogy javaslatával a helyes tervezést segítse elő. így történhetett meg, hogy számtalan hasznos, módosító javaslatot terjesztettek az állandó bizottság, illetve a végrehajtó bizottság elé. Nézzünk csak néhányat közülük, hiszen Pócsa Józsefék az egész város érdekében tették javaslataikat. Ilyen például a Lubi-telepen létesítendő, az új kórház mellett építendő feltételes vasúti megálló, hogy a város felső végén lakók, de a betegek sem gyalogoljanak több mint két kilométert. A tervbizottság tagjai javasolták, hogy a terv mondja ki: a tröszti, üveggyári, tűzhelygyári kolóniák szanálását, amelyek nem felelnek meg a mai követelményeknek. Ezzel lehetővé tennék a gyárak konstrukcióinak végrehajtását, ugyanakkor le-> hetőség nyílik új, korszerűi lakóházak építésére is. A vá-’ ros hároméves tervének módosításához javasolták az új jéggyár létesítését, a Béketelepen építendő üzletház létrehozását is. Nagyon lényeges emellett az a javaslat, amelyet az acélárugyár páclevé- nek és salaktisztításának olyan értelmű megoldását, hogy az sem a kórház, sem a Lubi-telep egészségét ne rontsa. a az államhatalom helyi szerveiben, a tanácsokban a munkásosztály és a vele szövetséges dolgozó parasztság, a haladó értelmiség legjobbjai képviselik dolgozó népünket. Azért dolgoznak, hogy valóra váltsák dolgozó népünk akaratát, s minden ténykedésükkel a szocializmus építését segítsék elő. Szilárd hittel, öntudattal, felelősségérzettel, a szocializmus győzelmébe vetett hittel segítik a munkás- hatalom mindennapos ténykedését., segítik a tanácsot, or szágépitő munkánkat S imogp ári László ; Látásból ismerek ; egy tanárházaspárt. | Kedves emberek. ! Még fiatalok. Most ! végezhettek, tán két ! esztendeje. Egyik | este kiderült, hogy '• szomszédok is va- ; gyünk, olyan bér- •házbeliek. Egy épületben lakunk ugyan, de más-más lépcsőházból térünk a lakásba. Azon az estén már éjfélhez közeledett az idő. Egy darabig birkóztam az álmossággal, de mivel az álmosság erősebb volt, — lefekvésre kényszerültem. Alig ringatott el az álom, szokatlan zaj éb- resztgetett. Mocorogtak az ablak alatt. Izgatottan suttogtak. Sokan lehettek, mert a suttogás — zajjá erősödött. Egy pillanatra csend lett és megszólalt egy harmonika. Lágyan, érzéseket keltve. Nagyon szépen hangzott ebben a tavasz- végi, langyos éjszakában. Az álmom pillanatok alatt elszállt. Kinéztem az ablakon. A ház tövében fiúk, leányok álltak. Szépen, ünneplőbe öltözve és karéjba fogták a har- monikást. Tekintetük a szomszédos ablakra szegeződött. Az ablakban a fiatal tanárházaspár állt, egymást átfogva. Ügy láttam, hogy az asszonyka szeme sarkában megcsillant Holnapba tekintve a szemközti villanyégő fénye. A harmonika elhalkult, azután visz- szafojtva, — talán azért, hogy ne zavarják az éjszakát, vagy mert a gyermekek lelkében viharzó érzések elfojtották a hangot —, egy dal csendült: „Mi búcsúzunk és elmegyünk ...” Erősödött, majd halkult a dal és úgy tűnt, mintha már nem csupán a tanárnő szeme sarkában csillogna a lámpafény, hanem a gyermekekében is, ott lenn, a fal tövében. Már rejtőzve néztem őket, ne is sejtsék, van aki meglopja titkukat. Mert az a szeretet, amely ilyen mélyen összekapcsolta ezeket a gyermekeket ezzel a két fiatal tanárral, s ez a búcsúintés, amely az éjszakában tűnő fiatalokat kísérte, csak az övék lehet. Milyen vétek volna ezt a nagy melegségét elhidegíte- ni, amely öszekap- csolja a tanárokat ezekkel az útnak induló, kamasz, serdült és nagyon kedves gyermekekkel. Az embernek a gondolatai akarata ellenére is visszafutnak azokba az embert sorvasztó időkbe, amikor szinte meggyilkolták a tanárt és a tanulót összekapcsoló érzéseket. Búcsúzni akkor? Miért? Talán azért, mert tudta a tanár, de sejtette a tanuló is: Ha kilép a szútól rágott, örökkön nyikorgó pádból, a nyomor mocsarába lép. Emlékszem arra a néhány fiúra, akikkel nagy nehezen, (mert a többieknek már előbb kenyér után kellett menni) kiléptünk a hatodik oztályból, Fekete Gyula bácsi, az osztályfőnökünk olyan búsan és tehetetlen kétségbeeséssel nézett utánunk. Ö tudta, amit mi még nem, hogy elnyel bennünket a háború konjunktúrájától emberéhes, kegyetlen üzem. Búcsú, egymáshoz való ragaszkodás...? Kit érdekelt akkor!? Ma már a mi gyermekeink búcsúznak az iskolától. Az általános iskolától. De úgy búcsúznak, mint amikor az ember kilép az egyik nagyon szép, számára kedves kertből és belép egy másikba, egy szebbe. És az a szeretet, amely kíséri ezeket a gyermekeket, az büszkeségtől duzzadó, tartalommal gazdag, és a gyermekek jövőjének biztos tudatától örömteli. Mert azzal a gyermekek holnappá való lépése korántsem záródott le, hogy elénekellek tiszta érzésükből jakddó búcsúdalukat! Szülők, pedagógusok, hivatalok, sőt, az egész társadalom szinte egyszerre mozdul, hogy emberré nőjenek ezek a kamaszok. Igaz emberekké! Igen, ez már a mi világunk! Szép volt az idén is a nyolcadikosok búcsúzkodása. Láttam meglett embereket könnyezni; fiatal diákokat elko- morodni; sok-sok gyermeket útjára bocsátó tanárt esztendővégi sóhajt lehelni. Ki-ki a maga módján nyilvánult meg. De bárhogy i3 volt, a holnapba való nézés megnyilvánulásai voltak ezek. Mert mi már csak ilyenek vagyunk. Ma elvégeztük a munkát és máris a holnapba tekintünk, mert még jobban akarjuk végezni. Hiszen a virradatot nyitó nap mindig újat ígér,- mint ahogy ezek a gyermekek is, akik elbúcsúztak az iskolától és oly szív- bemarkoióan énekelték búcsúdalukat, ott, annak a fiatal tanárházaspárnak az ablaka alatt. Bobál Gyula * Kw^.'wwyvwvwwvwvww r()(z$tyáznak a i al(jétaifjáui bahttu kólátok Megyénk egyetlen balettiskolájában, Salgótarjánban immár három éve folyik rendszeres oktatás. Ebben az évben először minden igényt kielégítő helyiségben, a város egyik legszebb óvodájának helyiségében, amely hetenként háromszor népesül be kezdő és haladó balettesekkel. Kovácsné, Juhász Irén mesternő vezetésével sajátítják el a gyermekek a balett művészetét. Az oktatás a szovjet Vaganova klasz- szikus anyaga szerint történik. A salgótarjáni balettiskola egy egész évi munkájára tesz június 20-án pontot. Hosszú és kitartó munkájukkal lépnek a közönség elé. Június 20-án az acélárugyár művelődési otthonában rendezik meg a balettiskola növendékeinek záróvizsgáját. Bemutatják a Diótörő balett részleteit, három felvonásban, négy képben. A táncokat Kovácsné, Juhász Irén tánc | és balett pedagógus tanította. Zongorán pedig Harmath Árpád kisér. A haladók kezes lábtartása komoly munkáról tanúskodik. ' emelkedett a születések száma Salgótarjánban Salgótarján csakúgy, mint íz ország legtöbb városa, rohamosan fejlődik. Épülnek az új lakóházak, — 1945-től csaknem 1700 — új középületekkel, iskolákkal gazdagodott a város. S ahogy nő, fejlődik Salgótarján, a statisztikai jelentéseket figye- lembevéve, úgy szaporodik is a város. Húsz év alatt csaknem háromszorosára emelkedett a születések száma Salgótarjánban. Míg 1938-ban mindössze 435 születés volt a városban, addig ez a szám 1958-ra 1164-re emelkedett. Húsz év alatt összesen 15 899 gyermek született a városban- A születések számát figyelve, feltétlen említést kell tenni a házasságkötésekről is. Itt is 1938-at vesszük alapul, s míg abban az évben 182 házasságkötés volt a városban, 1958-ban már 290-en léptek a házasélet útjára. 1938-tól 1958-ig pedig öszszesen 4 959-en kötöttek házasságot Salgótarjánban. A nagyarányú szaporulat mellett csökkent az elhalálozás. Húsz év alatt 6554 haláleset következett be Salgótarjánban. Kiosztották a salgótarjáni ifjúsági találkozó nyereményeit A vasárnap Salgótarjánban megrendezett béke és barátsági ifjúsági találkozót gazdaggá tette az ifjúság kulturális vetélkedése és a munkás- és diáklányok találkozóján rendezett kézimunka kiállítás. A kulturális versenyen és a kézimunka kiállításon zsűri vett részt, s hosszabb vita alapján döntötték el az elsőbbséget. A döntés szerint a kulturális versenyen első díjat nyert a 33-as számú AKÖV KISZ tánccsoportja az acélárugyár KISZ férfikara, egyéni versenyben pedig Angyal János, az Erőmű kiszistája, szavalatával. A kézimunka kiállításon a diákok közül díjat nyert a Leánydiákotthon KISZ kollektívája és a gimnázium politechnikai osztálya, míg a munkáslányok közül első díjat az acélárugyár, másodikat az ápolónőképző iskola, harmadik díjat pedig az üveggyár kiszistái vitték el. A. cigaretta is váltópénz? A kezdő növendékek a balett lépéseit gyakorolják. Mozdulatuk kecsességet és bájt árul el. Kedves Szerkesztőség! Május 31-én Kisterenyén Hiúsági nap volt. Több büfé és sörmérő sátor volt felállítva. Az egyikhez én is odamentem és kértem két pohár sört és 4 forintot adtam oda, mire aprót nem kaptam vissza, hanem a 40 fillér helyett a pénztárosnő 3 db Kossuth-cigarettát akart adni, amit nem fogadtam el és ott maradt a 40 fillér. Ugyanúgy tett utánam egy idősebb nénike is, mire én kérdeztem, hogy miért nem tartanak aprópénzt, erre a pénztárosnő szinte gúnyosan mosolyogva mondta, hogy honnan vegyen vasárnap aprópénzt? Ugyanakkor megtudtam, hogy egész nap nem volt aprópénze és cigarettával adott visz- sza, amiért többen háborogtak. Mikor kértem a panaszkönyvet, azt mondta, hogy nincsen. Erre az egyik kiszolgálónő azt mondta mosolyogva, mintha egy viccet ütne el ezzel, hogy 6 is a piacról él. Rá körülbelül öt percre ugyanez a kiszolgálónő, nem éppen a szocialista kereskedelem példáját mutatta be. Ugyanis a sörért többen álltak a pultnál és egy fiatalember - akit sajnos nem tudtam megjegyezni — a tömegben Mejtett a pultra 10 forintot, mire a kiszolgálónő felvette a kezébe és várt egy pár percig, majd zseb- reteite. Nem volt annyi becsület benne, hogy megkérdezzei ki ejtette a pultra. A sátoron nem volt cégtábla, így nem tudom, hogy milyen italbolthoz tartoznak, de a Vendéglátóipari Vállalat ezt biztosan tudja, ugyanis a vállalat köpenyét viselték, a sátor a kls- terenyei kastélykertben volt, a színpadtól a sátrak sora felé haladva baloldalt az első. Külön pénztárosnője volt (piros kardigánban) és egy férfi csaposa és egy női kiszolgálója (akiről fent is szó van). Nem ártana, ha a vállalat kissé felelősségre vonná a pénztárosnőt, mert egyszer olvastam már én is, hogy cigarettával visszaadni nem szabad és úgyis minden visszaadásnál fennmaradt neki 4—8 fillér, ami sokra rúgott, mert nagy forgalom volt egész nap és nem beszélve, hogy soknak nem kellett a cigaretta és otthagyta az egész 20, illetve 40 fillért, egy, illetve két pohár után visszajáró pénzt. MEZŐ SÁNDOR Salgótarján KÉTSZÁZEZER KILOWATTOS TURBOGENERATOR A dél-urali hőerőműnél hozzáláttak a 200 000 kilowatt kapacitású turbogenerá- tor felszereléséhez. Ennél nagyobb teljesítményű generátor még nem működik a Szovjetunióban, összehasonlításképpen megemlíthetjük, hogy turbináinak kapacitása kétszeresen túlszárnyalja az angliai hőerőműben működő turbinák teljesítményét. Mezőgazdasági gépek javításában jártas szerelőket azonnali belépéssel felvesz a Szécsényi Gépállomás. Fizetés megállapodás szerint. (150) A Sütőipari Vállalat Balassagyarmaton felvesz sütőipari tanulókat, akik az ált. isk. 8 osztályát jó eredménnyel elvégezték és orvosi vizsgálat alapján a sütőipari szakmunkára alkalmasak. Jelentkezés a Sütőipari Vállalatnál július 15-ig Balassagyarmaton. (148) 09892728
