Nógrádi Népújság. 1959. június (15. évfolyam. 44-51. szám)

1959-06-10 / 46. szám

\ NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1959. június Az élet hőse Danielle Casanova, leánynevén Danielle Pierini, 1909-ben született Korzika szigetén. Apja és anyja tanítók voltak Korzika fő­városának, Ajacciónak legszegényebb negye­dében. Egész éven át keményen dolgoztak, hogy az öt gyermekük számára a rendes megélhetést biztosítani tudják. Danielle elő­ször Ajaccióban járta iskoláit. Szülei azt szerették volna, hogy tanító legyen, de ő a fogorvosi pályához érzett kedvet. Így tör­tént, hogy 1927 novemberében, 18 éves ko­rában Párizsba ment a fogorvosi főiskolára. De milyen más volt ez a Párizs, mint az a képzeletbeli, amit ő a szívében hordott! Itt a társadalmi egyenlőtlenség, az igazság­talanság még jobban szembetűnt, mint ott­hon. Danielle éles látással kezdte bírálni az őt körülvevő társadalmat. Ekkor terelődött figyelme a Szovjetunió felé. Lelkesedéssel töltötte el az a tudat, hogy a szovjet ha­talomban a munkások, parasztok, hivatal nokok gyermekei, ha tehetségük van hozzá, ingyen tanulhatnak. Érdeklődése a Szovjet­unió iránt egyre fokozódott. így indult el azon az úton, amely aztán a Francia Kom­munista Párt soraiba vezetett. 1927-ben a fasizmus előretörése láttán a párizsi egyetemeken a haladó diákok meg­alakították a Diákok Föderatív Szövetségét. A diákok e baloldali szövetségének egyik alapító tagja Danielle volt. A diákszövet­ségben megismerkedett egy szintén korzikai származású fiatalemberrel, Laurent Casano­vával. Hamarosan barátságot kötöttek, amely szerelemhez és házassághoz vezetett. Szép. harmonikus házassága segítette Danielle to­vábbi fejlődését. Felismerte, hogy a diák- szövetség célkitűzései nem elégségesek szá­mára. Ezért 1928-ban belépett a Kommu­nista Ifjúsági Szövetségbe. Okossága, áldo­zatkészsége révén egyre fontosabb feladato­kat bíztak rá. Néhány év múlva ő lett a Kommunista Ifjúsági Szövetség negyedik körzetének titkára, majd 1932-ben beválasz­tották a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságába. Sok munkája nem gátolta tanulmányai folytatásában és 1932- ben kitűnő eredménnyel szerezte meg a fog­orvosi diplomát. Danielle látta, hogy az ifjúsági szövet­ségben a leányokat sok fiatal elvtárs hát­térbe szorította, mert nehezen barátkoztak meg azzal a gondolattal, hogy a fiatal leá­nyok éppen úgy részt vehetnek a mozgalom­ban, mint ők. Hozzájárult ehhez a leányok érdeklődési körének eltérése is. Danielle ke­resztül vitte, hogy 1936-ban a fiatal leányok -részére külön szervezetet hozzanak létre s így megalakult a Francia Leányok Szövet­sége, melynek vezetésével Daniellet bízták meg. A második világháború, amely felmérhe­tetlen szenvedéseket zúdított az országokra és népekre, Danielle otthonát is feldúlta. Férjét katonának vitték, sok barátja bör­tönbe került. Mások elrejtőztek, ő maga ille­gálisan, más név alatt élt. Aktivitását még jobban fokozta, amikor 1940 júniusában a náci seregek megszállták Franciaországot és megindult a francia nép nagy ellenállási harca a fasiszta hódítók és a népet eláruló francia kormány ellen. Danielle hónapról- hónapra, évröl-évre fontosabb és nagyobb munkát végzett és tekintélye egyre növeke­dett. A francia rendőrség — hogy meggátolja az ellenállás kifejlődését — hatalmas rajta­ütést készített elő. Letartóztatták Daniellet is 1942-ben, nyolcvanad magával. A letar­tóztatott férfiakat hosszú kínzás után agyon­lőtték, a nőket haláltáborba vitték, ahonnan csak kevesen tértek vissza. Az ő szenvedé­sük hosszabb, haláluk kínosabb volt. A fa­siszta táborok borzalmai leírhatatlanok. Danielle ezek közül is az egyik legborzal­masabb haláltáborba, Auschwitz-ba került. Amikor a francia nőket megérkezésük után számba vették, fejüket kopaszra borotvál­ták, karjukba számot égettek, adataik mellé a foglalkozásukat is feljegyezték. Daniellet fogorvosi munkára fogták. Ö kezelte a ra­bok felügyelőnőit. A fogorvosi rendelőt nem volt szabad elhagynia. Titokban mégis kijárt onnan és amennyi orvosságot csak. lehetett, szétosztotta szenvedő társnői kö­zött. Biztatta és bátorította őket. Társai egyetlen támaszukat látták benne. Rettene­tes tífusz pusztított a táborban, számos francia nő az ő karjaiban halt meg. Nem egy arra kérte, hogy ha hazakerül, nevelje fel gyermekét. De Danielle nem érhette meg a szabadulást. Ö is megkapta a tífuszt és 1943. május 9-én meghalt. Danielle emléke ma is élő példa Franciaországban. Ott él azoknak a nőknek és férfiaknak szívében, akiknek harcában rövid élete folyamán bát­ran osztozott. Ott él azoknak a szívében, akik még emlékeznek a német fasizmus szörnyű uralmára. De ott él minden harc­ban, amelyet az emberiség a fasizmus és a háború ellen, a békéért folytat. Élete, hő­siessége példa előttünk. SZABÓ ISTVANNÉ Egy mérnök a forradalomban HEVESI GYULA KÖNYVE Az Európa Könyvkiadó ez évben derekas és olvasmányos visszaemlékezés kiadásával gazdagította a legújabbkori történelmi irodalmunk forrás­anyagát. Hevesi Gyula, a Ta­nácsköztársaság volt szociális termelési népbiztosa, a Ma­gyar Tudományos Akadémia Kossuth-díjas tagja, az elmúlt negyven év történetébe vezeti vissza az olvasót. Marxista módszerrel vizsgálja az ese­ményeket és mutatja be a köztük lévő összefüggéseket. Arról a négy évtizedről ír, amely igen mozgalmas és sorsdöntő volt a magyar nép történetében. Hevesi elvtárs már ifjú ko­rában kereste a kiutat a tő­kés világból. „Ügy láttam, hogy azon a társadalmi szin­ten, amelyen én vagyok, szű­kös anyagi körülményeim kö­zött, teljesen kilátástalan minden törekvésem a kiemel­kedésre, a vágyaimnak meg­felelő kutató vagy akárcsak műszaki alkotó munka lehető­ségét biztosító élet után. Sőt, ha sikerülne is valami nagy dolgot alkotnom, az végered­ményben csak a bitorlók ha­talmát gyarapítaná ..Majd így folytatja „A feladat az, hogy szét keli rombolnunk a gátat, amelyet a mai társada­lom emelt mindazok útjába, akiknek tehetségükön és tudá­sukon kívül semmijük sin­csen.“ Jól sikerüli- hangversenyt" rendeztek a nagybátonyi zeneiskola tanárai A Nagybátonyi Állami Zeneiskola tanárai szombaton este az Állami Zeneiskola nagytermében jól sikerült hangversenyt rendeztek. A hangversenyen közreműköd­tek: Borsányi Mátyás (fuvola), Kelemen Imre (zongora), Krá- lovszky János (trombita), Szüts Pál (gordonka), Varjú Erzsé­bet pedig (hegedű). Zongorán Oravetz Etelka és Varjú Irma kísért, a műsort Szüts Pálné ismertette. A jól sikerült hangversenyen Bach, Händel, Mozart, Csajkovszkij, Brahms, Chopin és Bartók számok sze­repeltek. Augusztus 20-án avatják a káliói új művelődési házat Kálló községben már kö­zeledik az a nap, amikor elkészül a gyönyörű művelő­dési ház. Ez az épület való­ban a falué lesz, mert részt vett építésében szinte az egész község. Mintegy 300 000 forintot adtak a községfej­lesztési alapból a munkák­hoz. A társadalmi munká­nak az értéke körülbelül 33 740 forint. Volt olyan la­kos, aki tíz napot is vállalt a munkából. A KISZ-tagok a kultúrház építéséből lelke­sedéssel vették ki részüket. Hevesi elvtárs a kapitalista azdasági rendszerből a ki­utat a szervezkedésben látta. Olyan szervezkedésben, amely elsöpri az egész kapitalista világrendet. Megalkotta 4 poli­tikai elméletét is, amely lé­nyegileg a marxista termino­lógiához állt közel... A könyv második fejezetében kifejti a szerző, hogy az Egyesült Izzó­ban eljutott a marxizmusig. Ezt el is fogadta, hiszen gya­korlatban igazolva látta a munkásosztály kizsákmányo­lását. Belépett a Magántiszt­viselők és Kereskedelmi Al­kalmazottak Országos Szövet­ségébe, azaz a szakszervezetbe, ahol mérnökök alig voltak. Hevesi szakszervezeti tag­sága magával vonta több mér­nök és üzemvezető belépését is. Megindult a szervezkedés. Céljuk az volt, hogy a nagy nyilvánosság előtt bátran szembehelyezkedjék a mun­káltatókkal, és azokkal, akik a tőkések hű kiszolgálói. 1917 elején már az Egyesült Izzóbeliek kezdeményezésére húsz budapesti villamossági és gépgyár vezető tisztviselői is elhatározták, hogy az igaz­gatósághoz fordulnak a há­borús drágaság miatt, és bér­emelést harcolnak ki. Egy mérnök, a forradalom­ban című könyv harmadik és negyedik fejezete a forrada­lom útjáról és a proletárdik­tatúráról szól. Végigvezeti He­vesi az olvasót az őszirózsás forradalom eseményein és beleilleszti a műszaki értel­miség, valamint saját szemé­lyét az októberi polgári de­mokratikus forradalomba. A proletárdiktatúráról szóló fejezet igen színes és gazdag. Hely hiányában erre részle­tesen nem térhetünk ki, csu­pán két dolgot szeretnénk megemlíteni. 1. Hogy az Al­kalmazott Mérnökök Országos Szövetségének mint önálló szakszervezetnek figyelemre méltó szerepe volt a Magyar Tanácsköztársaság politikai és gazdasági előkészítésében. 2. Hogy Hevesinek milyen szoros kapcsolata volt Salgótarján­nal. 1919 április 30-án érke­zett a nógrádi szénmedence központjába. Itt beszélgetett a tanács és a szakszervezet ve­zetőivel. A bányászok között lelkes volt a hangulat. Nekik a proletárdiktatúra sokat adott: megszüntette az ember­telen bánásmódot, a kizsák­mányolást. A bányászokat ugyanis a kizsákmányolás és a katonai elnyomás jobban sújtotta, mint a munkások más kategóriáit. Megemlítette Hevesi, hogy a bányászok kö­rében pártunknak erős gyö­kerei voltak. Kedvezőtlenebb volt a helyzet a salgótarjáni acélgyárban. Itt a munkások között erősen érezhető volt a jobboldali szociáldemokrata szakszervezeti befolyás. Az acélgyáriak ugyanis a tőkés viszonyok között viszonylag jobb helyzetben voltak, mint a bányászok, s ezért nem ér­tékelték annyira a proletár- diktatúra hozta változásokat. Sok mindennel elégedetlenek voltak. Nem nagy kedvet mu­tattak, hogy szükség esetén fegyverrel is megvédjék a tanácshatalmat. A készülődés lázában... HERBACSEK KAROLY, a Salgótarjáni Acélárugyár fia­tal minőségi ellenőre, a hideg­üzem részleg vezetője azok közé a szerencsések közé tar­tozik, akik az idei nyár örö­meit, egy munkában eltöltött év fáradalmait a Balaton part­ján, Balatonszárszón pihen­hetik ki családjukkal együtt. Azok közé tartozik, aki a szakszervezeti üdülés 10. esz­tendejében élvezheti a Bala­ton, a magyar tenger ezer csodáját, gyönyörködhet a táj szépségében, s a gondtalan két hét után ismét a munka­asztala mellett végezheti — most már kipihenve — fele­lősségteljes munkáját. Kétségtelen, hogy az üdü­lésre való készülődés sok problémát, előre nem látható gondot is okoz. Ez a probléma, ez a gond azonban más, mint a többi, ez édesebb, ez jobb — hiszen a készülődés lázá­ban következik be. így van­nak ezzel Herbacsek Károlyék is. — Nem ismeretlen előttem a Balaton — mondja kérdé­sünkre. Üdültünk már ott fe­leségemmel együtt, Balaton- aligán. Ezelőtt tíz évvel vol­tunk ott, de akkor nem szak- szervezeti, nem intézményes alápon — rokonok vendégei voltunk, mint ná6zutasok. — Ez a mostani üdülés más. A családdal — feleségemmel, meg a hétéves Katikával meg­gyünk. Más ez az üdülés azért is, mert jó munkámért kap­tam ezt a beutalót. Ennek az üdülésnek nem lesz más prog­ramja, mint a pihenés, a szó­rakozás, ismerkedés a Bala­ton sok-sok szépségével. Igen, ez így a helyes. Ha már lúd, akkor legyen kövér is — tartja a magyar közmon­dás, s ha Herbacsekék pihenni mennek, akkor pihenjenek is! Addig azonban, míg elérke­zik az indulás ideje, sok izga­lomban bővelkedő óra és nap telik el. Herbacsek Károlyék- nál is így van ez. — A kislány azért izgul, hogy jó legyen a bizonyít­ványa — ő is jutalomként jön velünk. A család jutalma a gyermeknek egész évi tanulá­sáért. A feleségem azért iz­gul, hogy mit felejt el a be­vásárlásnál. A gyermeknek és feleségemnek már a havi fize­tésnél bevásároltuk a nyári ruhákat, fürdőruhákat, nekem ingeket. Egyéb mással együtt több mint 800 forintot köl­töttünk el. dunkban az üdülés — házat építettünk. Most viszont na­gyon ránk fér. Terveinket éppen ezek figyelembevételé­vel készítettük el. En magam már tanulmányozom a Bala­ton környékét — mondja mo­solyogva —, hogy tájékozot­tak legyünk. Szórakozni és ki­rándulni szeretnék sokat. Ter­vükben legalább 3 hajókirán­dulás szerepel, de meglátogat­juk Badacsonyt, Tihanyt, Sió­fokot is. Módunk lesz rá, mert a gyermekre nevelők ügyelnek majd, mi pedig úgy takarékoskodtunk, hogy anya­gilag se szenvedjünk hiányt. Lehetőség van arra, hogy 1300 forint költőpénzzel induljunk útnak. Nem akarjuk, hogy pénzzavar tegye kellemetlenné a nagyon kellemesnek ígér­kező üdülést, pihenést. Nagyon jóleső érzés hallani egy ember üdülési terveit. Elképzelhető, hogy mint a kis Katika, a felnőttek is — ha nem is vallják be mások előtt — számolják, a napokat, mennyit kell még aludni ah­hoz, hogy elinduljon a vonat: irány a Balaton. a 478 forint, amelyben a há-) rom tagú család kéthetes üdü-< lése, pihenése kerül, nem sok.) Nem sok, mert az állam adja) hozzá a többit, a munkások^ helyzetének, életének szebbé- < tételéhez. A kizsákmányoló) gyár- és bányatulajdonosokat,< a _földbirtokosokat a dolgozók) váltották fel az üdülőhelyen, < a munkások, s azok felesége,) Cf\T aL-oi Ír 1 _.. . \ M egemlékezik a volt szo­ciális termelési biztos arról is, hogy az 1919-es első szabad május elsején ő tartotta Salgó­tarján Fő-terén a beszédet. Előadásában vázolta a Ta­nácsköztársaság eredményeit, ismertette a nehézségeket és különösen arról szólt, hogy mit vár az ország Salgótarján­tól. A salgótarjáni szén nél­kül — mondotta — a prole­tárdiktatúra gazdaságilag megsemmisülne, ezért fo; a város megvédése. A mi elsejei hangulat izzó vol! ahogy írja Hevesi elvt „Erre a felhívásomra a £ lés lelkes helyesléssel v szolt és határozati javash fogadott el.“ Elmondja, hogy már mi elsején, a csen támadá érkező hírek nyomán elhi rczta Salgótarján védelr Hevesi elvtárs lovasküldör két küldetett szét a bányái hogy másnap estére a bi miak jöjjenek össze a vé védelmének megbeszélésér meg május elsején ősszel tetést keresett Csillag Lás val, aki Budapesten a nép tosságon ügyeletet tartott rendelkezett, hogy azon küldjenek ruhát és fegy\ Salgótarjánba. Másodikén a bizalmi él Ktízieten azonban senkit s taiáit Hevesi, ugyanis aruio Peyer úgy tájékoztí a helyi szakszervezetet, h a kormány lemond és a 1 nacsKoztársasag megszül i'ehat nincs szükség — m dotta a párttitkár a véde zésre — xár minden esi vérért is. Peyer ' áinoxs. csakhamar kiderült és He\ rendelkezett-Salgótarján m védése felől. Megérke; Budapestről a különvonat munícióval és élelemmel megindult a munkásszázai lellegy vérzésé. Május 5 vagy 6-án érkezett Rákosi Salgótarjánba és egyes erővei jelentős számú nyászcsapatot sikerült fe. verbe állítani. Síkraszáll Foikusházy katonai párán nokkal Salgótarján kiürít ellen. Megemlítette Hevi hogy még egy-két napig n radt Salgótarjánban, m idó alatt kisebb-nagyc csatározások voltak. Ezt a könyvet nagyon ajá juk az olvasóknak, mert már dióhéjban ismertet teken kívül megtudhatji hogy Hevesi elvtárs milj fáradhatatlan munkát fejt ki szociális termelési népt tosként. A Tanácsköztársaí bukása után menekülnie k lett illegalitásba vonult. 1 írja az emigrációs életét, s sát, majd a Szovjetunió való kerülését, ahol az őrs: iparának fejlesztésében h vadhatatlan érdemei vanna A könyvön keresztül mi győződhetünk arról, hogy magyar értelmiség, a hala műszaki értelmiség az 1911 1919-es időkben hitet tett Októberi Szocialista Fon dalom mellett és magén érezte a proletárdiktati célkitűzéseit. Dr. Gajzágó Álad Salgótarjánban vendégszerepei az Állami Népi Együttes A külföldön is jól ismert és gyermekeik vidámságától han-$a Munka Vörös Zászló Érdem- gos most már a Balaton))renddel kitüntetett Állami partja, a hegyek orma. «Népi Együttes vasárnap, jú­A sok-sok tízezer doleozó>)uÍUS 14‘én este Sal§°tarján- , .. ...soK soí. t}zczer dolgozódban, az acélárugyár művelő- kozul e^ Herbacsek Károly. dési otthonának szabadtéri De követik okét a többiek is,>>színpadán vendégszerepei, Salgótarjánból Kisterenyerol,??ének-, zene- és tánckarának Nagybatonybol, Balassagyar-))új műsorával. Az együttes az mairól és megyénk sok más)) ezredik fellépése alkalmából gyárából, bányájából, mező->>bemutatott műsorral lép Sal­gazdasági üzeméből is; S><gótarJán közönsége elé. (<< ahogy módjában áll az üdü-b Az Állami Népi Együtt műsorán szerepel a többi k zött Vujicsics—Létai: hatvág verbunkja, Gulyás-Ráb; Farsang Hevesben, Csenk: Rábai: Kún verbunkja, Bakk: Hegyi: Régi nóta, régi tál című műve, továbbá Dani nóták, kuruc dalok, magy népdalok. A nagyszerűnek ígérke: előadás iránt Salgótarjánt már is nagy az érdeklődés. lés, a szórakozás és pihenés) Herbacsek Károlyéknak, úgy) várják az üdülők a pihenésre) váró dolgozók ezreit. JÜNIUS 16-a, Herbacsekék); üdülésének kezdete már nines', messze. A készülődés izgalma,); láza mindennap fokozódik eb-) ben a kedves kis családban.) Úttörők irtják a burgonyabogára! Vanyarc községben az út­törők segítséget nyújtanak a A KÉSZÜLŐDÉS IZGAL­MAI között felmerült az a kérdés is, hogy milyen ter­vekkel indulnak útra Balaton­szárszóra. Herbacsek Károly erre is ad választ. — A feleségem is dolgozik. Munka után fárasztó számára az úgynevezett második mű­szak. Tavaly nem állt mó­Herbacsek Károlyék boldog perceiben osztozunk mi is. Mi és az egész társadalom. Hi­szen éppen ez a társadalom tette lehetővé már tíz éve, hogy az üdülőkben, a ma­gyar föld legszebb tájain az országot építő munkások, dol­gozók pihenhessék ki egész évi munkájuk fáradalmait. A társadalom járul hozzá Herbacsekék üdüléséhez is. Az Kellemes napokra számíta->)ó°lgozó parasztoknak. Az nak. És mi is, csakúgy, mint)) utóbbi időben nagyon elszapo- Herbacsek Károly többi«rcd°tt a burgonyabogár. Ku- munkatársa azzal búcsúzzunk« hk Mihály és Ferik Sámuel el: nagyon jó pihenést, kelle-»elmondták, hogy szinte rajok- mes szórakozást kívánjunk))óan lepték el a falu határát, számukra, hogy onnan vissza-» A diákok a hír hallatára je- térve friss erővel, még)? lentkeztek, hogy részt vesz- nagyobb lelkesedéssel dolgoz-)) nek a burgonyabogár pusztí- zanak azért, hogy minél tö6b))tásában. Mintegy 276 gyerek dolgozó jusson el a Balaton-))állt be a napokban, hogy pusz- hoz, az üdülőkbe. vtítsa a kártékony rovarokat. — So — Az iskola vezetői úgy oldot­ták meg a lelkes tanulók mu: káját, hogy amíg az iskolást fele része a burgonyabogar szedi, a másik fele tanul. A tán megfordítva. A Nővén; védő Állomás a fiataloknak , elpusztított bogár kilogramm jáért 50 forintot fizet, ame méginkább lelkesíti a gyér keket. Ügy határoztak, hof a munkájukért járó pénze sportfelszerelést vásárolna Sok sikert kívánunk a lelki vanyarci úttörőknek haszni tevékenységükhöz.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom