Nógrádi Népújság. 1959. május (15. évfolyam. 35-43. szám)
1959-05-27 / 42. szám
2 nógrádiNfiPÜJSAG 1959. május 27. Salgótarján a Tanácsköztársaság dicső napjaira emlékezett rSzal/tgáf kötnek a dalos tál útközé (Folytatás az 1. oldalról.) nak a munkásság tömegeihez és ha a munkásság nem hallgat a kommunistákra, akkor 1919. május 1-e a Tanács- köztársaság bukásának napja lehetett volna. Dolgozó népünk azonban hitet tett a szocializmus ügyéért való odaadásáról. — Május 3-án és 4-én két nap alatt 90 ezer munkás és paraszt lépett be a hadseregbe. 1919 május elsején Salgótarjánra tekintett a proletár Magyarország szeme. Ez volt az utolsó bányaterületünk, s ha a cseh intervenciósok elfoglalták volna, gyárainknak le kellett volna állmok. A Vörös Hadsereg 80. dandáré a többszeros túlerő ellen védelmezte a salgótarjáni bányamedencét. Május 1-én kapták a salgótarjániak a hírt, hogy az intervenciósok már a Salgótarjánhoz legközelebb eső községet: Somost is elfoglalták és csapataikkal a város felé közelednek. Mit tett Salgótarján dolgozó népe a bányászok és munkások? Hallgassuk meg mit írt erről a Vörös Űjság 1919. május 18-i száma: „Délben a salgótarjáni bányákban megállt a munka. Mindössze néhány munkás maradt lent, hogy a bányafenntartáshoz szükséges munkát folytassa. A többiek fegyvert fogtak és úgy ahogy voltak kormosán, piszkosan Salgótarjántól északra rajvonalba fejlődtek. így várták a cseheket. Velük együtt fegyverbe állott a Salgótarjáni Acélgyár, az Üveggyár, a Hirsch és Frank-féle gyár munkásai is. Egy teljes hétig védték Salgótarjánt. Ez idő alatt a salgótarjáni bányák teljesen a tűzvonalban voltak, az egercsehi bánya pedig már a csehek kezén volt. Amikor azután a bányászok segítségére megérkezett a 6. hadosztály, amely a cseheket Füleken túlra kergette, Salgótarjánban újra megindult a munka. Most már a munkásságnak csak fele van fegyverben, másik fele a bányákban teljesít szolgálatot.” — Népünk 1919-es felszabadító háborújában Salgótarján körülbelül olyan szerepet játszott, mint Cáriéin az orosz polgárháborúban, vagy nagyobb méretekkel mérve Sztálingrád a második világháborúban. A Vörös Hadsereg egységei itt mérték az első csapást a betolakodókra. — Az ellenforradalmi csapatok feletti első győzelem a Karancshoz fűződik. Május 7-én a Karancsot elfoglalták. A magaslatról kitűnően ellenőrizhették az egész terepet. A néhány nappal ezelőtt megalakult gyurgyáno- si bányász század három napig ostromolta és a gyilkos pergőtűz ellenére a harmadik napon el is foglalta a Karancsot. — Itt a nagygyűlés résztvevői között is vannak olyan elvtársaink, akik részt vettek 1919 dicső harcaiban és akik a kényszerű bukás után majd három évtizeden keresztül hordozták szívükben a hitet, hogy a harc nem volt hiábavaló. Hadd fejezzem ki az egész nagygyűlés nevében legnagyobb hálánkat és elismerésünket a harcosoknak. beszélt, amelyet a szocialista tábor országai hazánknak az ellenforradalom leverése óta eltelt időben nyújtottak. Szólt a párt- és kormányküldöttség távolkeleti útjáról és arról a fejlődésről, melyet az ázsiai országok a szocialista tábor segítségével elértek. Ünnepi beszédét így folytatta: — Ha országunk határain kívül nézünk kicsit, akkor napjainkban azt látjuk, hogy a világpolitikában igen komoly, nagyjelentőségű, minden országot és minden népet nagyon közelről érintő kérdések zajlanak le. Vegyük talán sorra az elmúlt hét nagy eseményeit, s akkor azt látjuk, hogy a Szovjetunió vezetésével, a szocialista tábor és a béketábor támogatásával olyan nagyjelentőségű kérdések vannak a világ politikai szőnyegén, mint a tél folyamán Mikoján elvtárs amerikai látogatása. Ennek a látogatásnak világpolitikai sikere az atomenergia békés felhasználásáról folyó tárgyalás, mely tárgyalásokat a Szovjetunió hihetetlen akaraterővel, meggyőzéssel kívánja sikerre vinni és nem utolsó sorban, hogy ebben a kérdésben is kényszerültek a nagyhatalmak tárgyalásra leülni és kényszerülnek a Szovjetunió által tett javaslatokat vitatni, a javaslatok helyességének elismerése mellett már csak presztízsüket védeni. Itt volt a KGST tiranai ülése, ahol a szocialista tábor országai összejöttek egyeztetni iparuk fejlődéséhez szükséges gépek felhasználása, nyersanyagok elosztásának minél jobb megoldását, ahol olyan döntő jelentőségű határozatok születtek, mint a kokszolható szén elosztásának problémái, mint a színesfémek, az alumínium, cink, ólom, réz, nikkel és egyéb hiányzó színesfémek országonkénti szükségleteinek kielégítése, mint a villamosenergia hálózatoknak országonkénti összekötése, az egyes országokban jelentkező hiányok kielégítése, mint a kohászati alapanyagok, érc, kohókoksz, acél és hengereltáru ellátásnak megoszlása, mint gépiparunk támogatása például a vegyipari gépek gyártásának kialakítása. Ilyen döntő kérdéseket tárgyalt, amelyben igen sikeres és jó határozatok születtek és amelyek egyes országoknak nehézségeit hivatottak megoldani. Ennek az ülésnek legnagyobb jelentőségét adta az a tény, hogy 10 év óta dolgoznak együtt a szocialista országok ezeknek a gazdasági kérdéseknek rendezéséért, megoldása érdekében. Az a tény, hogy a szocialista tábor országai ülésüket a területileg legkisebb országban Albániában tartották, azt kívánta alátámasztani, hogy a legkisebb ország is egyenlő jogokkal bir a szocializmust építő országok táborában. A KGST tiranai értekezletén teljes világossággal derült ki és állapítottuk meg, hogy minden olyan nehézségben, amely egyes országokat terhel, zászlajára a Szovjetunió mint édes testvér, A harc ma sem szünetel a szocialista Magyar- ország felépítéséért, a béke biztosításáért. És ebből a harcból mindenkinek ki kell venni a részét. Mindenki, aki szívén viseli nemcsak a dolgozó nép, de saját sorsát is. Hiszen 1919 példája bizonyítja, hogy a dolgozó nép ügyének bukása súlyos egyéni szerencsétlenséget jelent a dolgozók számára. Erről ugyancsak azok az idősebb elvtársaink tudnak beszélni, akik bőrükön érezték a kapitalizmus korbácsát, gyomrukban a munkanélküliség éhségét, vagy pedig, akik Horthy börtöneiben sínylődtek. Nógrád megye, Salgótarján dolgozói az ellenforradalmi rendszer ellen bátran felvették a harcot. Itt volt a sztrájkmozgalom egyik fő bástyája. Majd így folytatta. — 1919 óta óriási változások történtek az emberiség életében. Népünk szerencséje, hogy tagja lehet annak az egész világot átfogó békemozgalomnak, amelynek legfőbb támasza a több mint egymilliárd embert magában- foglaló szocialista tábor. Ma már olyan kis országban sem fojthatja el a világ imperializmus a szocializmus ügyét, mint hazánk — Magyarország. Az 1956-os ellenforradalom leverése fényes bizonyítéka annak, hogy a nemzetközi szocialista táborhoz való tartozásunk nemzeti függetlenségünk, szocialista fejlődésünk fő biztosítéka. Minden imperialista beavatkozási kísérletnél fenyegetően felemelkedik a békeszerető emberiség keze: a népek ma már nem hagyják háborúba sodorni magukat egy új imperialista kaland kedvéért. A szocializmus és a béke korunk két vezérlő eszméjévé vált. jó barátként áll a gyengébb oldalán és segítő kezével, erejével, nyugalmával, hogy egyenlő mértékű fejlődést tudjunk elérni, áll mellettünk, segít bennünket. Utolsóként kívánom megemlíteni, a talán országunkat, békeszerető népünket legközvetlenebbül érintő külügyminiszteri tárgyalásokat, amely napjainkban ülésezik. A nyugati nagy imperialista hatalmak mindent elkövettek olyan irányba, hogy ezek a tárgyalások ne következzenek be. Minden hiábavaló volt, minden erőfesztíésük kútbaesett, mert az a józanság és az a rendelkezésre álló erő, amely a béke védelmében a Szovjetunió vezetésével megnyilvánult, kényszerítette a nyugati hatalmakat a tárgyaló- asztalhoz leülni. Ha a napi sajtót figyelik az elvtársak, akkor láthatják azt, hogy a tárgyalás menetében a nyugati hatalmak olyan irányt szeretnének diktálni, amely nekik kedvező, egy újabb háborús tűzfészek, esetleg a III. világháború kirobbantását eredményezné. országokat. Annak ellenére, hogy hosz- szú időn keresztül nyilatkozatban, sajtóban tiltakoztak az ellen, hogy a két Németország képviselői egy asztalnál üljenek, mégis akarva, nemakarva tudomásul kellett ezt a tényt venniök. És ezért azok a hősök, akik 1919-ben a magyar Tanácsköztársaság létrejöttéért, rövid, de dicsőséges létéért harcoltak büszkék lehetnek, hogy a kiontott vér, az utána következő büntetés nem volt hiábavaló. Hirdesse ez a szobor fennen a Magyar Tanácsköztársaság, Nógrád megye és Salgótarján dicső harcait, soha sem feledkezzünk meg róla, hogy csak harc árán lehet dicső egy nép, amely nép harcol a szebb életért, a nyugodt, békés munka megteremtéséért. Éljen dicső pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt, éljen harcos, szorgalmas dolgozó népünk, éljen a béke — fejezte be beszédét Czottner Sándor elvtárs. Múzeumot- avattak Salgótarjánban Vasárnap a Fő téren lévő tanácsköztársasági szobor leleplezése után megnyitották a volt Jankovich kúria közel 200 éves falai között az ország első munkásmozgalmi múzeumát. Már napok óta lázas munka folyt az épületen. Tatarozták, festették és szépítették a környékét. Szorgos munka után végre kitárulhattak a múzeum kapui. A megnyitó ünnepségen Alics János elvtárs, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának másodtitkára emlékezett meg arról, hogy Salgótarjánban már régen igényli a lakosság megnövekedett kultúrszükséglete a múzeumot. Majd vázolta az új intézmény jelentőségét és átadta azt rendeltetésének. A múzeum igazgatója, dr. Gajzágó Aladár ismertette a múzeum célkitűzését, és köszönetét mondott az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának az erkölcsi támogatásért, a Megyei és Városi Tanács VBnek az anyagi segítségért, és átvette a múzeumot. Az első látogatók közt Hevesi Gyula akadémikus, a Tanácsköztársaság népbiztosa írta be nevét a múzeum vendégkönyvébe, majd követte Czottner Sándor elvtárs, nehézipari miniszter, megyénk képviselője, aki lelkesítő szavakkal üdvözölte a szép kezdeményezést. Megjelent a nyitáson az MSZMP Központi Vezetősége részéről Pothor- nyik József, a Nógrádi Szén- bányászati Tröszt igazgatója, Jakab Sándor, az MSZ“P Nógrád megyei Bizottságának első titkára, valamint a megyei és városi pártbizottság, továbbá a megyei és városi tanács több vezetője. A megnyílt múzeumban két kiállítás látható. A nagyteremben a megyei eseményeket bemutató 1919-es tanácsköztársasági, a kisteremben Darwin kiállítás tekinthető meg. A kiállítás első napján közel háromszáz vendége volt a megyei múzeumnak. A szocialista táborban testesül meg . a békeszeretö emberiség remélve arra, hogy a háború ma már elkerülhető. A szocialista tábor egysége leküzdhetetlen erő Beszéde további részében Czottner Sándor elvtárs arról a hatalmas segítségnyújtásról De az a nyugalom, józanság, a világ békéjét féltő javaslatok, melyeket a Szovjetunió a két Németországgal kötendő béke, a két Németország egyesítése érdekében tesz, újabb és újabb engedményekre kényszeríti a tőkés Mennyi szépség, vidámság, jókedv csokrosodik ilyen sok dalos ember találkozójában, mint amilyen szombat, vasárnap Salgótarjánban volt. A jámbor kívülálló egy rettentő kavarodásnak látja az egészet. Gyönyörködik ugyan a felcsendülő dalokban, de csak áll a forgatagban és a pergő események sodorják. En is így voltam. Mindent akartam látni és vasárnap délelőtt kétségbeesetten állapítottam meg, hogy semmit sem láttam. Azaz láttam, hallottam, de nem tudtam rendszerezni. Ügy gondoltam, a dalos találkozó is olyan, mint az atlétikai verseny, ahol minden szép sorjába megy. Egyszóval kétségbeesetten indultam ebédre, amikor a megyei tanács előtt megakadtam. Az ezer tagú kórus a „Dal a Tanácsköztársaságról” című dalt énekli. A bányazenekar hangversenyezett az l!lllllllllllll!ll!l!lllilllllllllllllllllllli!lllll!l!llllllllllll!!lllllllllll!lll!llllll!ll!lll!!illllllllll!llll!llll!llillllll!lllllllllllllllll!!lllllll!llll!ll!l!lilll)Mll ÍGY CSOKORBAN épület előtt. Igazán szép volt, ez akasztott meg. És menynyien hallgatták! Valaki megjegyezte mellettem. — Milyen szépen játszanak. De voltak persze epésebbek is. — Mi lehet az oka, hogy dalostalálkozó kell ahhoz, hogy halljuk őket. A zenekar szusz- szantott egyet. Nem nagyot, csak rövidet, de ez elég volt ahhoz, hogy az emberhez érjenek az épületből kiszűrődő hangok. Az utcáról hallva kevert volt, de megpiszkálta a kíváncsiságot és becsalt. A sok dalos éppen ebédhez készült. A folyosókon végigterítettek nekik asztalt. Nagyon jókedvűek voltak még annak ellenére is, hogy o vendéglátó késett az ebéddel. No, de hát ennyi embert kiszolgálni! ... Hátulról, a nagyteremből hallatszott a dal egymást váltva. Egy újabb hangverseny talán? Három csoport tömörült a terembe külön-külön. És szinte fűtötték egymást. Az egyik munkásőr egyenruhában, a másik a Diósgyőri Kohászok jelvényével, a harmadik a már jólismert bányász egyenruhában, a mieink! A munkásőrök összeszorultak és mint a tomboló vihar, felcsapott daluk. A diósgyőriek elkomolyodtak. Virtus ült az arcukra. És alig halkultak el a munkásőrök, felcsendült a daluk. Ügy hatott, mint a vihart váltó langyos meleg. Már a többiek is elfeledkeztek az ebédről, ott tolongtak az ajtóban, de tisztes távolban, hogy ne zavarják őket, mert ez vetélkedés volt. Mozgolódtak a tarjániak is a harmadik sarokban. Készülődtek, azután énekeltek. De hogy...? Pezsdült a vér, feszült az izom, éledt a fáradt, és vidult a bús. És váltakozott a dal egyik csoporttól a másikig, a másiktól a harmadikig. Hogy ki lett a győztes? Ök valamennyien. Mert amikor nótás kedvüket megakasztotta az ebédre sürgető szó, összeölelkeztek. Igaz munkásszeretettel, mint akik újból egymásra találtak. En is győztes lettem! Gazdagodtam egy nagy élmény- nyel, amit csak az ilyen tömérdek gazdagsággal megáldott munkásemberektől ' lehet kapni. Na és egy csoportban láttam a dalos- találkozót, annak nagyszerűségét, szépségét, emberiességét. B. Gy.
