Nógrádi Népújság. 1959. április (15. évfolyam. 26-34. szám)

1959-04-25 / 33. szám

4 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1959. ápríte. 25, BALASSAGYARMA T I III ELETEBOL Kisipa ri termelőszövetkezeteink tevékenységéről Városunkban a kereskede­lem által forgalomba hozott gyártmányeikkek mellett egy­re nagyobb jelentőséget kap­nak a helyiipar termékei, amelyek kivitele egyre ízlése­sebb. A cipőboltban a nagy cipőgyárak által készített formás és szép lábbelik mel­lett ott vannak a helyi ci­pész KTSZ termékei is, amelyekkel nem vallanak szégyent a balassagyarmati cipészek, mert formára, mi­nőségre, fazonra bármelyik cipőgyár termékével kiáll­ják a versenyt, megőrizve kézműipari jellegüket is. Megrendeléseket is felvesz a KTSZ és a megrendeléssel vállalt kötelezettségét ponto­san teljesíti. A lakosság tel­jes mértékben megelégedett a cipész KTSZ munkájával és gyártmányaival. A KTSZ. 29 fővel dolgozik. Ezenkívül hét ipari tanulót nevel. Egy fő átlagos kere­sete 1100 forinton felül van. Azért is fontos az ipari tanu­lók nevelése a szövetkezet részére, mert tagjai közül többen idősebbek. A termelői létszám átlagos életkora 55— 60 év között van. Az 1958. évi gazdasági eredmények következtében 21 063 forint nyereségrészesedést osztottak a tagok között. Minden dol­gozó 18 napi keresetének megfelelő összeget kapott. A szabó KTSZ konfekció üzeme természetesen nem tarthat lépést és nem konkurálhat az állami ruhagyárak termékei­vel a választék vonalán. Ezért a szabó KTSZ helye­sen ismerte fel, hogy fejlő­désének növelése csak mér­tékutáni részlegének bővíté­sén és fejlesztésén keresztül lehetséges. Több faluba ki­mennek, megrendeléseket vesznek fel, és a próbákat is a megrendelő lakóhelyén végzik el. A szabó KTSZ-ben a ter­melő tagság létszáma 77 fő. Ezen kívül kilenc ipari ta­nulója van, a szövetkezet­nek. Tavaly 525 100 forint nyereséget ért el. Egy dolgo­zó átlagos keresete 1363 fo­rint volt 1958 évben. A nye­reségrészesedés átlagos, fe­jenkénti össze 1566 forint volt 1958 évre vonatkozólag a szövetkezetnél . A Műanyagokat Készítő KTSZ termékeit szereti a vásárlóközönség, de a minő­ség javítása terén még nagy feladat vár a KTSZ-re és gyártmánycikkeiben is na­gyobb választékot kell elér­nie. E KTSZ 1958. évi tiszta nyeresége 42 500 forint volt. Átlagosan 20 fő termelői lét­számmal dolgozott. Egy főre 102 520 forint termelési érték előállítása jutott éves szin­ten. A fodrász KTSZ a közönség jobb kiszolgálása érdekében kozmetikai szalont kíván fel­állítani. Ennek létesítését a Á márciusi határozat szellemében . . . Az MSZMP Központi Bi­zottságának március 6-i ha­tározata — Balassagyarmaton — az ifjúság körében ;s ked­vező talajra talált. A városi KISZ Bizottság kezdeménye­zésére a KISZ alapszerveze­tek eredményesen láttak munkához. A Nógrád megyei Épület- szerelő Vállalatnál alakult KISZ-brigád, L otharidesz Imre vezetésével máris több ezer forint megtakarítást ért el. Ezt az eredményt — a vállalat segítségével — úgy érték el, hogy a KISZ-brigád a hulladékot összegyűjti és ebből alátéteket és egyéb hasznos dolgokat készítenek. Ügy tervezik, hogy az így megtakarított összegből a VIT alapra mintegy 800 fo­rintot fizetnek majd be. Eb­ben a munkában kiválnak: Pribeli István, Aradi István, Cserni Mihály. Cserni Lajos, Szűcs Ferenc ifjúmunkások. Hasonló a lelkesedés — Jakus Sándor KISZ-titkár vezetésével — a 33. számú Autóközlekedési Vállalat fia­taljai között is. A takarékos- sági verseny egyre szélese­dik a dolgozók körében. Ezt főleg az segíti elő, hogy a főnökség, s annak vezetője is részt vállal a munkában, és minden alkalommal megta­lálható a fiatalok között még a társadalmi munkában is. A takarékosság itt különösen a benzinfogyasztás csökken­tésére és az alkatrészek használhatóságának növelé­sére. valammt a hibás alkat­részek megőrzésére terjed ki. Ezenkívül az üzem tisztán­tartására, az összetörött vaskannk rendbehozatalára és különösen a szerelőknél — a minőség megjavítására törekednek. A MÁV Fűtőháznál KISZ taggyűlésen határozták el, hogy annyi szenet takaríta­nak meg, amely mennyiség a Balassagyarmati Járási Ifjú­sági Találkozó alkalmából in­duló különvonatnak elég lesz. Ennek a szénmennvi- ségnek már a fele megvan. Ezenkívül a takarékossági verseny alkalmából vállalták még. hogy a fűtőházi futó javításokat 10 csökkentik és a javítási ter­vet 100 százalékra teljesítik. Ebben a munkában élen jár Bencsik István KISZ-titkár, aki mint mozdonyvezető gya­kornok 120 százalékos meg­takarítást ért el. Az említett helyeken, de ott is, ahol még nem tudunk konkrét eredményeket, bizta­tó fejlődés mutatkozik a ta­karékosság terén, s az ilyen szellemű, törekvő munkának bizonyára nem marad el az eredménye és a jutalma sem. Bartos János Városi KISZ-titkár női vendégek sürgetik és a szépségápolás a KTSZ-nek minden bizonnyal jövedelme­ző üzletága lesz. A fodrász KTSZ termelői létszáma 21 fő. A szövetkezet évi tiszta nyeresége 60 000 forint volt. Ez a KTSZ is fizetett nyere­ségrészesedést tagjainak. A KTSZ-ek munkája évről évre eredményesebb és na­gyobb termelést ér el. Tagjai a társadalom megbecsült dol­gozói, akik saját anyagi hely­zetük állandó javulásán ke­resztül láthatják a szövetke­zeti munka előnyeit. Romhányi Sándor ipari csoportvezető <3#tt izuijátszák sikere A Rákóczi és a Petőfi álta­lános iskolák úttörő csapatai­nak szereplése után, most a Bajcsy Zsilinszky úti általá­nos iskola úttörő csapata nagy sikerrel adta elő a „Cso­datükör“ című négy felvoná- sos zenés mesejátékot. A szín­darabot 160 tanulóval, kettős szereposztással az iskola tan­testülete fáradtságot nem is­merő munkával tanította be. Komoly munkát igényelt, míg ez a nagy létszámú gyerekse­reg a közönség elé tudott lép­ni, magabiztos szórakoztató szereplésével. A nyitány elhangzása után a nézők látványos előadásban gyönyörködhettek. A szereplő kis diákok élve­zettel játszották a néger sze­repeket. Ezek a gyerekek felnőtt korukban nem tesz­nek majd ember és ember kö­zött különbséget, színes és fe­hér bőrűek között, mert meg­értik: „Egyik ember annyi, mint a másik, bár a bőre barna vagy fehér ...“ Nándori Ferenc iSHaft-ónik« A járási kultúrházban dr. Mód Aladár egyetemi tanár nagysikerű előadást tartott „Két március” címmel. * A Nógrád megyei Villany- és Épületszerelő Vállalatnál 18 napi, a Vasipari- és Ja­vító Vállalatnál 1 havi illet­ménynek megfelelő összeget fizettek ki a dolgozóknak, nyereségrészesedés címén. * Az MSZMP Városi Bizott­sága április első felében ki­bővített aktívaértekezletet tartott. Napirenden szerepelt az instruktori munka értéke­lése és a jövőbeni feladatok meghatározása. * A Bútorgyártó Vállalat dolgozói között 7000 forintot osztottak szét az 1958. évi termelési terv túlteljesítésé­ből adódó többletnyereség címén. * önálló tánccsoport alakí­tásának gondolatával foglal­kozik a Szabó Kisipari Ter­melőszövetkezet vezetősége. A csoport szervezése május végére várható. * Az egészségügyi állandó bizottság ülésén dr. Tóbiás István kórházi főorvos az idei influenza járvány le­folyásáról tartott előadást, majd megvitatták a második negyedévi munkatervük 'ter­vezetét. * A város általános- és kö­zépiskoláinak 1 tanulóra eső takarékbetét átlaga 37.53 fo­rint. Az első helyen a Tanítóképző Intézet gyakorló­iskolája áll 69.25 forinttal. * Április 18-án nagyszabású gyógyszertárvezetői tanács­kozásra került sor a járási tanács kultúrtermében. Utá­na közös vacsora keretében „Kiváló dolgozó“ jelvénye­ket és jutalmakat osztottak. * Megoldódott a körzeti or­vosi rendelők súlyos problé­mája: a vízellátás. Az egész­ségház épülete, s a föld­szinten működő expresgó be­kapcsolást nyert a városi vízmű hálózatába. * A Műtrágya- és Növény­védőszer Értékesítő Vállalat immár hetedszer nyerte el az „Élüzem” kitüntető címet, s kiérdemelte a „Kiváló Vál­lalat” elnevezést is. * A fiú- és leánykollégium igazgatósága a gimnázium dísztermében „Madách-est”-et rendezett. Versényi György tanár előadása után az „Em­ber tragédiájá”-ból mutattak be részleteket. Nyílt level egy ligeti kerékpározóhoz A tömegkapcsolatok fejlesztéséért Mély igazságot fejez ki az a közismert megállapítás, hogy a helyi államhatalmi szervek tevékenységének eredményessége döntő mér­tékben függ a tömegekkel való kapcsolat mikénti ala­kulásától. E nélkülözhetetlen kapcsolat gyakorlati kiépíté­sének számtalan módja és eszköze van. Közülük igen jelentős helyet foglal el a tanácstagok fogadó óráinak rendszeres megtartása. A tavaly novemberi ta­nácsválasztások okozta „kény­szerszünet” után 1959. első negyedében ismét napirendre került az egyre népszerűbbé vá­ló tanácstagi fogadóórák rendszeresítése. A január 1-től március 31-ig ter­jedő időszakban 15 váro­si tanácstag tett eleget ezirányú kötelezettségé­nek. A választópolgárok megnö­vekedett érdeklődését bizo­nyítja, hogy összesen -207 dol­gozó kereste fel ügyes-bajos problémáival a fogadó órát tartó tanácstagokat. L ucza Jánosnét például a 11. sz. választókerületből 39 lakos tisztelte meg bizalmával, egyetlen vasárnapon. Kökény Katalin tanácstag fogadó százalékkal óráján nem kevesebb, mint 37 választó adta elő kíván­ságát, vagy sérelmét. Az eddig megtartott foga­dó órákon felmerült észrevé­telek, javaslatok és problé­mák túlnyomó többsége épí­tésügyi, illetve műszaki jel­legű kérdéseket érint. Eze­ken kívül természetesen más közérdekű bejelentések is egyéni sérelmek is felszínre kerültek, amelyeket a városi tanács illetékes szakigazga­tási szervei minden esetben gondosan kivizsgálnak, majd a tett intézkedésekről írás­ban tájékoztatják a tanács­tagot, aki az eredményt az észrevétellel élők tudomására adja. Jellemző tény, hogy a választópolgárok sokkal nyíltabban, őszintébben fejtik ki véleményüket a fogadó órákon, mint en­nek előtte. Nem tartózkodnak a tanács és a végrehajtó bizottság te­vékenységét érintő bírálat gyakorlásától, viszont méltá­nyolják a közérdekű kérdé­sek megoldására irányuló sokoldalú erőfeszítéseket is. A kezdet tehát eredményes­nek értékelhető. A második negyedévben már lényegesen több, összesen 40 tanácstag tart majd választókerületé­ben fogadó órát, hogy ezzel is elősegítse helyi államha­talmi szervünk és a széles tömegek közötti eleven, ál­landó kapcsolat további szi­lárdítását. Kedves Fiatal- Ne vegye sértés- emberi nek, ha ennek mély igazát az Ön esetében is bizonyítottnak ér­zem. Hogy miért? Igyekszem meg­magyarázni. Első­sorban azt szeret­ném közölni: úgy vélem ,igenis van közöm ahhoz, hogy ki mit csi­nál a Sztálin- ligetben. Azon egyszerű oknál fogva, mert egyet­len becsületes, jó­érzésű dolgozó előtt sem lehet közömbös, hogy ligetünk a város díszévé válik-e, avagy barbár kí­méletlenség tönk­re teszi-e ezt a szép parkot, amelyre évről év­re jelentősebb összeget áldoz a közösség. Kijelentése má­sodik részével is vitába szállók! Azzal egyetértek ugyan, hogy a li­get a miénk, én azonban a „mi­énk” fogalomkö­rét merőben más­ként értelmezem. Azokat sorolom Bizonyára em­lékszik reám. Én voltam az, akit a minap a Sztálin- ligetben, a Múze­um mellett — va­dul száguldva ke­rékpárjával — majdnem elgázolt. S amikor hirte­len támadt vak­merőségemben önt leállítottam, majd bizonygatni kezdtem, hogy a liget nem azonos a Millenáris be­tonteknőjével, ön így zárta le ter­mékeny vitánkat: „Egyébként mi köze hozzá? El­végre a liget a miénk!” — s ez­zel felpattanva kerékpárjára, el- viharzott. Mivel akkor megfosztott a cá­folat lehetőségé­től, kénytelen va­gyok szóbeli érintkezés helyett a válaszadás eme formáját válasz­tani. „Ha hallgat­tál volna, bölcs maradtál volna” — tartja a régi jó latin közmondás. ide, akik a par­kot sajátjuknak tekintik, maguké­nak érzik, akik azt szórakozásra, pihenésre, sétálás- ra, felüdülésre használják. Tagadom vi­szont, hogy a Sztálin-liget a ke­rékpározóké, ■ a légpuqkázóké, a fákat kitépőké, a padrongálóké, és a huligánoké len­ne! Ügy érzem, ezzel a szerény véleményemmel városunk sok ezer lakosának azonos nézeteit is kifejezésre jutta­tom! Hiszem, hogy a jövőben még gyakrabban fogunk találkozni kedves ligetünk­ben. Remélni me­rem, hogy kerék­pár nélkül — bé­késen sétálva — Usztultabb élet- szemlélettel. Ha ez így lesz, ak­kor már joggal, önérzetesen vall­hatja ön is, hogy valóban „miénk” a Sztálin-liget! Ismeretlenül is üdvözli: Gyürky Zoltán Ä pártoktatás HÍREI A szervezett pártoktatás az egész város területén a kiadott tematika alapján eredményesen folyik. A „Mar­xizmus—leninizmus kérdései tanfolyamokon befejezték az államelmélet és a proletár­diktatúra fogalmainak tanul­mányozását, s az „Időszerű kérdések” tanfolyamain is Vé­get ért a mezőgazdaság szo­cialista átszervezésével kap­csolatos anyagrész feldolgo­zása. Mind a 26 alapfokú szemi­náriumon kezdetét vette a Szovjetunió Kommunista Pártja történelmi jelentősé­gű XXI. kongresszusán el­hangzott beszámolók és fel­szólalások megvitatása. Az érdeklődés változatla­nul élénk, lemorzsolódás nem tapasztalható, a hallgatók 75 százaléka rendszeresen meg­jelenik a foglalkozásokon, sőt az Előre Termelőszövet­kezetnél és az Erdőgazdaság­nál működő szemináriumokon a szervezett pártoktatásban eddig részt nem vett párton- kívüli dolgozók is végig­hallgatják az előadásokat. A kongresszusi anyag tár­gyalása során eddig különö­sen a termelési válsággal, a békés, gazdasági versennyel, a gépesítéssel és a komplex automatizálással kapcsolatom anyagrészek keltettek általá­nos érdeklődést. A téma időszerűségének és megkülönböztetett jelen­tőségének tudható be, hogy örvendetesen fokozódik a hallgatók aktivitása is. A MÁV Fűtőháznál és a Ven- déglátóipari Vállalatnál tar­tott első foglalkozáson pél­dául az elvtársak túlnyomó többsége kifejtette álláspont­ját, s ennek kapcsán igen színvonalas vita fejlődött ki. A propagandista elvtársak eligazító konferenciákon va­ló részvétele ugyancsak ja­vuló tendenciát mutat. A legutóbbi propagandista to­vábbképzésen például az „Időszerű kérdések” tan­folyamvezetői közül 15 meg­jelent, s csupán 3 elvtárs maradt távol. A pártkongresszusi anyag feldolgozása ütemterv sze­rint történik, befejezése — s egyidejűleg az idei párt­oktatási év lezárása — június elejére várható. Minden re­mény megvan annak feltéte­lezésére, hogy szervezett párt­oktatásunk az előző évieknél jelentősebb eredményekkel fog zárulni. ÜLÉSEZETT A VÁROSI TANÁCS Ülést tartott a városi ta­nács. A lejárt határidejű ha­tározatok végrehajtásáról szóló beszámoló után váro­sunk oktatási és kulturális helyzetét vitatták meg. Beiskolázási tervekről Az MSZMP művelődéspoli­tikai irányelvei a szocializ­mus építése egyik fontos kö­vetelményének tartják, hogy egyre több jólképzett, ala­pos általános és szakművelt­séggel rendelkező dolgozó áll­jon munkába az élet vala­mennyi területén. Ennek a célkitűzésnek egy­re több szülő és tanuló érti meg rendkívüli jelentőségét, amit kézzelfoghatóan bizonyít a továbbtanulás iránt meg­nyilvánuló felfokozott érdek­lődés. Jellemzésképpen hadd em­lítsük meg, hogy a most folyó oktatási év­ben az általános iskolák VIII. osztályos tanulóinak 68 százaléka nyilvánított továbbtanulási szándékot. Az elkövetkezendő tan­évben városunkban két gim­náziumban folytathatják ta­nulmányaikat a júniusban végző általános iskolai nö­vendékek, akiknek összlétszá- ma 166 fő. Közülük 113 azok száma, akik különböző kö­zépiskolákban szeretnének továbbtanulni. 68 diák gim­náziumba akar beiratkozni, 45 pedig különböző techni­kumokba való felvételét kér­te. Rajtuk kívül 41 fő ipari tanuló lesz, kettő vájárisko­lába kerül, négy állami gaz­daságban kíván dolgozni és csupán hat óhajt egyelőre a szülőil háznál maradni. (Ez utóbbiak természetesen mind leánytanulók.) Az egyetemekre és főisko­lákra való jelentkezés szin­tén szervezetten folyik. Örvendetes jelenség, hogy a Balassi Bálint gimná­zium most érettségiző 130 tanulója közül 87 kíván­ja tanulmányait tovább folytatni. I.egtöbben közülük — szám- szerint 32 — a pedagógus pá­lyát választja élethivatásul, 16 mérnök, 11 pedig orvos szeretne lennni. Viszonylag kevesen jelentkeztek az állat­orvosi, a jogtudományi és a gyógyszerészi karra. A megszűnőben lévő tanító­képző intézet most végző 49 növendéke közül csu­pán öt fő jelentkezett to­vábbtanulásra, a többi ősszel már megkezdi ere­deti élethivatásának gya­korlását. Ez a néhány előzetes szám­adat — azért nem végleges, mert a beiskolázási munka még tart — is kézzelfogható­an érzékelteti, hogy biztos léptekkel haladunk azon az úton, amely a szellemi és @ fizikai munka közötti különb­ség megszűnéséhez vezet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom