Nógrádi Népújság. 1959. április (15. évfolyam. 26-34. szám)

1959-04-15 / 30. szám

3959. április 15. nógrádi nepűjsag 3 A KB határozat végrehajtásáért í Két üveggyárunkban, a dolgozókkal történő széleskörű tanácskozás után a napokban készült el az összesített fel­ajánlás és intézkedési terv a pártkongresszus tiszteletére. Sajátos feladataiknak megfelelően jelölték meg a tenni­valókat, szabták meg a munkaverseny irányát. Túlteljesítik az exporttervet, behozzák a lemaradást xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx 0 Beionérugyár gondjai Saját erőnkből /É 7, egyik vezető szervünk ■*■* értekezletén szó esett megyénk eddigi fejlődéséről s a fejlődés érdekeit szolgáló további tennivalókról. Az az általános vélemény alakult ki, hogy szélesebbre kell a kapu­kat nyitni saját erőink kibon­takozása előtt. Azt jelenti ez, hogy dolgozóinkban, — két­kezi munkások, műszakiak, gazdaságiak — nagyon gazdag elképzelés van arra vonatko­zólag, miként legyenek meg­lévő lehetőségeink még hasz­nosabbakká. Itt, ezen az ér­tekezleten, — az elhangzottak után — bizonyos ellentét éke­lődött a gondolkodás és a cselekedet közé. Azzal, hogy saját elgondolá­sainkkal erősítsük, gazdagít­suk lehetőségeinket, mindenki egyetértett. Ugyanakkor az egyik üzemben a párttitkár elvtárs, nem kis bosszanko- dással elmondta: volt az üze­müknek egy villanymotorja, nagyon fontos tartozéka mun­kájuknak. A motor elromlott, Pestre vitték javítani, s közel négy hónapig nélkülözték. Megkönnyebbüléssel vette az egész üzem, amikor visszahoz­ták. Körülállták, amikor be­indították. Ment vagy két órát, egyszer csak ropogni kezdett, majd füstölni, s mint akiből elszállt a lélek, meg­állt. A dolgozók kijelentették: nincs értelme Pestre küldeni a villanymotort. Az ilyen jel­legű javítás nem idegen mun­kájuktól. Adják nekik, van megfelelő anyag, s elvégzik a javítást. Rögtön számoltak is: megtakarítják a több ezer fo­rintos szállítási költséget, 47,90 fórint. Egy-egy oszlopra 10 forintot fizet rá a Be- tonárugyár. Hasonló a hely­zet például a 20 centiméter átmérőjű betoncsőnél, ahol darabonként 2 forint a vesz­teség. S ahogyan növekszik a cső átmérője, úgy emel­kedik a deficit. Végeredményben a Beton- árugyár tehát már eleve vesz­teséges vállalat, amely egy­általán nem segíti elő, hogy fejlődjön, mind többet és ol­csóbban termeljen. Ha mind­ezekhez hozzászámítjuk, bogy technikai fejlesztéséhez sem kap elegendő támogatást, s az új, igen gazdaságos pat- varci kavicsbánya üzemelteté­se elé akadályokat gördít a községi tanács — akkor kü­lönösen érthető a Betonáru- gyár vezetőinek és dolgozói­nak az a kérése, hogv az illetékes szervek fordítsanak nagyobb gondot e fontos, keresett közszükségleti cik­keket gyártó vállalatra! A Salgótarjáni Üveggyárban ■a felajánlás első pontja, hogy az első negyedévi 1,3 millió forintos lemaradást az év hát­ralevő időszakában behozzák. ■Ennek érdekében üzemrészen­ként meghatározzák a felada­tokat. Az exportra termelő üzemek dolgozói úgy határoz­tak, hogy az 1958. évi terme­lési értéket 10 százalékkal túlteljesítik, amellett, hogy ■évközben felújítások lesznek. A második helyen olyan fontos feladat áll, mint az 'újító tartott tanácskozást az ■elmúlt napokban a Salgótar­jáni Acélárugyárban. A ta­nácskozás előadója Váraljai László, a hideghengermű ve­zetője elmondotta, hogy amíg 1957-ben a dolgozók 325 ja­vaslatot nyújtottak be. amely­nek gazdasági eredménye két­millió forint, addig 1958-ban már 528 javas­lat érkezett be, amelyek­ből . 2,3 millió forintos megtakarítás származott. Az elmúlt év során több, nagyjelentőségű újítás szüle­tett a gyárban. A sodrony­üzemben például a drága im­portanyag helyett új, olcsóbb ■és könnyebben előállítható kenőanyagot használnak. Csak ebből az egy újításból több mint 400 ezer forint -egy évi megtakarítás. A tanácskozás felhívta a gyár újítóit, dolgozóit, hogy a jövőben a mozgalmat állít­sák még jobban a technika 'fejlesztésének, a gazdaságo­sabb termelésnek, a minőség .javításának, a belső tartalé­kok feltárásának szolgálatá­ba. Ehhez többek között az szükséges, hogy meggyorsít­sák az újítások elbírálását és bevezetését. Termelési érte­kezleteken is hangot kell ad- nf a javaslatok sorsáról, el­bírálásáról, bevezetéséről. Mint a tanácskozáson ki­derült, az Acélárugyárban is hiba, hogy nem mindig tart­ják be a rendelkezést, ese­tenként lassan intézik az rással beszélgettünk arról, hogyan is kívánják elnyer­ni a szocialista brigád cí­met, milyen pontok alapján kívánnak versenyezni. A barna, soványarcú bá­nyász zsebébe nyúl, előveszi -zöld borítólapos noteszét, fel­nyitja és mondja elgondo­lásait. Bár egyesszámban be- -szélt, de a 12 fő elképzelé­seit, gondolatait tolmácsolja. — A legfontosabb feladat a -minőség javítása. A megen­gedett palatartalom 3,3 szá­zalék. Állandó válogatással különösen robbanás után — ie tudjuk csökkenteni 2,8 szá­zalékra. A gazdaságosság ér­dekében is sokat tehetünk. Havonként öt ácsolatot tu­dunk elkészíteni elfekvő, már egyszer felhasznált bá­nyafából. A bordafákat rend­szeres visszanyeréssel három­szor felhasználhatjuk. A he­lyes fúrólyuk telepítéssel egy hónapban csak a mi mű­szakunk 50 darab patront ta­karít meg. Sínszeg felhasz­nálásunkat 150 darabbal •csökkentjük havonként úgy, hogy a visszanyert bánya­fákból kiszedjük a szöget. Mivel csak fúrógépünk van, .jó karbantartással elérjük, hogy élettartama három hó­nappal meghosszabbodik. önköltség csökkentése. A gyár dolgozói elhatározták, hogy ebben az évben 500 ezer fo­rinttal csökkentik az önkölt­séget. A selejt 2,6 százalékos, csökkentéséből 1,65 millió fo­A Zagyvapálfalvi Üveggyár gépüzemének dolgozói már a Tanácsköztársaság évforduló­jának tiszteletére vállalták, hogy ebben az évben terven felül 100 ezer négyzetméter újítási ügyeket. Felhívták a gyár munkásait, műszaki dol­gozóit, hogy kezdeményezzenek bát­ran, vállaljanak felelős­séget, mert a bizalom megvan az újítók iránt. Sok tennivaló van még, hogy a legfontosabb újítások, talál­mányok minél előhb és mi­nél szélesebb körben alkal­mazást nyerjenek. Ebből a szempontból nagy jelentősége van a tapasztalatcserének, amelynek nyomán nemcsak a gyáron belül, hanem a vál­lalatok egymás között is ki­cserélhetik és alkalmazhatják a hasznos újításokat. Az új termelői árak be­vezetése szintén megnövelte az újítómozgalom lehetősége­it és feladatait. A beszámoló után több hozzászólás hangzott el, ame­lyek közül figyelemreméltó Hegyes elvtársé. Többek kö­zött elmondotta, hogy az energiaszolgáltató gyárrészleg újítói több javaslatukra két évig nem kaptak választ. Hi­ba az is, hogy a műszakiak sem segítik kellőképpen a fizikai dolgozókat. Számos jó elgondolást le­hetne megvalósítani, ha a fizikai és műszaki dolgo­zók együttműködése jobb lenne. A tanácskozás azzal a gondolattal ért véget, hogy minden újító még figyelme­sebben néz körül üzemében, hogy minél több javaslatot dolgozhasson ki. A termelékenységet is to­vább növeljük. Jelenleg egy fö teljesítménye nyolc órára 3,8 csille. Elérjük a négy csille fejteljesítményt is. Fel­elevenítjük a régen elhalt melegcsákány-váltást. Szakmailag is tovább ké­pezzük magunkat. Mi, akik vájárok vagyunk, elvégezzük a lőmesteri tanfolyamot, mig a csillések vájártanfo- lyamot végeznek. Ide tarto­zik még az új módszerek al­kalmazása is, mert ezt is szükségesnek tartjuk. A je­lenlegi viszonyok között be­vezetjük az űrlövés alkal­mazását, ezáltal érhetjük el az előbb említett robbanó­anyag mennyiség megtakarí­tását. Politikailag is tovább képezzük magunkat. Arra gondoltunk, hogy rendszeres tájékoztatón veszünk részt. Biztonságosan kívánunk termelni. Elhatároztuk, hogy a balesetek számát felére csökkentjük. De azt szeret­nénk, ha egy sérülés sem lenne. A művelődésről sem feled­keztünk el. Állandóan olva­sunk könyvet, rendszeresen látogatjuk a mozit, a szín­házat. S hogy ez ellenőriz­hető legyen az olvasott köny­vet, vagy filmet esetenként rintos megtakarítást kívánnak elérni. A vállalat összesített fel­ajánlása több, mint 1200 dol­gozó véleménye és kötelezett­ségvállalása alapján készült el. Mintegy 50 műszaki és ad­minisztratív dolgozó kapcsoló­dott a versenybe, hogy minél jobb műszaki és munkafelté­teleket biztosítsanak a dol­gozóknak. A felajánlás terme­lési részét és a selejt alaku­lását havonta értékelik és tu­datosítják, az önköltség hely­zetét pedig a negyedévi mér­legbeszámoló után. üveget termelnek. Ezt a fel­ajánlásukat eddig sikeresen teljesítették, s ezért most el­határozták, hogy a kongresz- szusi versenyben még 50 ezer­rel emelik az eredeti célkitű­zést. A 150 ezer négyzetméter üveg együttesen-11 napi több­lettermelésnek felel majd meg. A vágó és csomagoló műhely­ben arra tettek ígéretet, hogy az eredeti tervhez képest 40 ezer. négyzetméterrel túltelje­sítik az export feladatot. A gyár dolgozói azt is el­határozták, hogy 1 százalékkal csökkentik a selejtet, s az első osztályú üveg arányát a je­lenlegi 4,83 százalékról 6 szá­zalékra emelik. A műszaki vezetők úgy biz­tosítják a dolgozók felajánlá­sának teljesítését, hogy a ke­mencébe bevezetik az olaj­fűtést. A magasabb hőfok olcsóbb, jobb minőségű üveg termelését teszi majd lehe­tővé. A termelői árak év elején történt rendezése — mint is­meretes — megyénk ipará­nak szinte minden ágában kedvezően hat a tervezésre, a termelésre, a gazdaságos­ságra. Ösztönző hatásának kezdeti eredményei máris kézzelfoghatóan jelentkeznek, s a későbbiekben csak fo­kozódik ez a pozitív jellege. Az általánosan kedvező termelői árrendezésnek azon­ban vannak olyan fogyatékos­ságai, amelyekre szükséges időben felfigyelni. A Balas­sagyarmati Betonárugyárban például olyan helyzet állott elő, amely egyáltalán nem ösztönző a vállalat munkájá­ra. Az üzem egyik termé­kéhez — a vasbeton kerítés- oszlophoz — hat kiló vas szükséges. A vas ára össze­sen 46 forint. Ehhez jön még a cement, a kavics — és a munka. Mégis a vasbeton ke­rítésoszlop új termelői ára ankétszerűen megvitatjuk. Sőt ennél tovább kívánunk menni. Sokan vagyunk olya­nok, akik nem végeztük el annak idején a VIII. osztályt. Most vállaljuk, hogy nyáron előkészítő tanfolyamon ve­szünk részt, s az ősszel be­iratkozunk az iskolába. A szórakozásnál nehéz helyzetben vagyunk. Szalma- teresről, Nagylócról, Ságúj- faluról, Endrefalváról, Vizs­lásról és Kisterenyéről tevő­dik össze a brigád. így tehát nehéz megoldani a közös szó­rakozást. Azt tervezzük, hogy havonként egyszer valamelyik brigádtag falujában találko­zunk családjainkkal együtt, ahol közösen töltünk el egy egész napot. Ételre-italra szin­tén közösen adjuk össze a pénzt. A példamutató magánélet az utolsó pontunk, ám nem a legutolsó. Vállaljuk, hogy nemcsak a munkahelyen mu­tatunk példát, hanem otthon is példás családi, társadalmi életet élünk. Lehetne oldalakat írni a nagyszerű tervről, azokról a pontokról, amelyek teljesítése dönti majd el, elnyerheti-e a brigád a szocialista címet. Valamennyi pontot alaposan megfontolták, s ami külön erényük: ellenőrizhetők. Ma még a Buttkó csapat tagjai mérlegelik pontjaikat, lehet hogy lesz ahol változtatnak, mert a 12 fő együttes véle­ménye rögzítheti csak. S ha ez megtörtént, hivatalosan is megkezdődik a komoly mun­ka. A többi csapatok terve is hasonló, s mégsem általá­nos, mert mindenütt értékel­hető, konkrét feladatok van­nak, a helyi sajátosságok fi­gyelembevételével. Ügy ter­vezik, hogy pár nap múlva hivatalosan is megalakulnak a brigádok a szocialista cím elnyeréséért. csökkentik a javítási időt, na és maguknak csinálják, na­gyobb gondot fordítanak rá. Elutasították őket. Mégpedig azzal: kereskedelem is van a világon. A motort elvitték, újból fizették a szállítással járó költséget — és a ja­vítást —, de a motor zúgásától még ma sem hangos az üzem. Akkor ékelődött az ellentét a cselekedet és a gondolko­dás közé, amikor megakadt, — ez esetben „kereskedelem is van a világon” jelszóban — a munkások alkotási kedve. Az üzem vezetőinek könnyű volt a helyzete. A javításra megkapták az államtól a pénzt. Volt miből a motort megcsináltatni. SAz teljesen mellékes volt náluk, hogy meg is takaríthatták volna a mo­tor javításával járó kiadást, valami más javára. De dig a dolog lényege-*• pontosan ebben van. Engedjük szabadon szárnyalni az alkotó kedvet, hogy meg­takaríthassunk, minőséget ja­víthassunk. Nagyon nagy je­lentőségűvé tudna nőni a megtakarítás ... Szükségtelen erre falrengető példákat el­mondani, elég az egyszerű is. A város egyik részén új utat építenek. Nem módszerátadás céljából mondjuk el, hanem a megtakarítás hasznosságá­nak igazolására. Az útépítésre fordított összegből anélkül, hogy az út megrövidült volna, megtakarítottak 60 ezer forin­tot. A megtakarított összeget az út további hosszabbítására fordították. Hát nem volt hasznos a megtakarítás?! A másik helyen csatornáztak. Felfedezték, hogy az egyik üzemnél a lyukas betongyűrű­ket eldobálják. Nagyon lele­ményesen, a gyűrűket össze­szedték, megfoltozták, s a csa­tornázáshoz nagyon jól fel­használták­Sok megtakarítás lehet ott, ahol az ötletek szabadon szárnyalhatnak. Mert hiszen ez volna a legfontosabb: dol­gozóink alkotó kedvét enged­jük szabadon. Ha ez így lesz, az ellentét nem fog a gondo­lat és cselekedet közé éke­lődni. Napjainkban csodálatos dol­gok történnek. Az emberek olyan kedvvel alkotnak, mint még soha. Értelmét látják a munkának. Lehetne másképp magyarázni azt a lelkesedést, — a legkisebb üzemtől a leg- nagyobbig —, amely ma viszi a dolgozókat az alkotásra? Az emberek megértették a Köz­ponti Bizottság szavából: ha alkotnak, maguknak alkotnak, az alkotás gyümölcsét maguk szüretelik le. Érdemes mondanivalónk ele­jére visszakanyarodni. Azon a bizonyos értekezleten szó esett a dolgozók életkörülmé­nyeinek állandóan emelkedő javításáról. Néhány résztvevő» nek elíancsalodott arca, mint­ha azt kérdezte volna: miből, nincs pénz? Volt, aki ki is nyilvánította ebbeli nézetét. Okosan, válaszoltak ezekre a nézetekre. Nagyon páholyban ülés íze van annak, ha vala­min javítani akarunk, s már­is „adjálra” nyújtjuk kezün­ket. Kormányunk nem volt szűkmarkú megyénk fejleszté­sét illetően. A minisztérium az ipar fejlesztésére kb. 220 milliót adott, s ha ehhez hozzáadjuk a tanácsi pénzt, mely szintén a fejlesztés cél­ját szolgálja, több mint 300 millió forintja van me­gyénknek erre az esztendőre) Rengeteg pénz ez. De gondol­juk el, mennyire emelkedhet ez az összeg, ha hozzászámít­juk azt az óriási erőt, amely az emberek ezreiben van. Csak egy példát az érzékelte­téshez. Az ifjúság egyetlen megmozdulása a társa­dalmi munkára 5 millió forintot jelent megyénknek. Ebből a példából nagyon jól megérthetjük: ha tenni kell valamit, ne rögtön a buksza után kapkodjunk, hanem oda, ahonnét a bukszát tölteni tud­juk. Óriási lehetőségek állnak még kiaknázatlanul éle­tünk megkönnyítésére, gázda- gítására. Álljon ennek bizo­nyítására egy másik példa. Nagyon megnőtt az emberek lakásépítési ereje. Talán azok« akik építeni akarnak, tudják legjobban, hogy anyaghiány következtében a lakásépítés nem sima út. De lakásra szükség van, a házhoz pedig tégla kell. A sopánkodástól azonban még nem lesz több tégla. Pedig nincs annyi« amennyi kéne. Ezzel szemben, — talán az országban egyedül­állóan — nagy lehetőségünk van, salakblokkal pótolni a téglahiányt. Nagyon ke­vés ráfordítás kéne csak. Nem megy. Gazdátlanul, — aki kap­ja, marja — csinálják, s így csak nagyon vékonyan pótolja a téglahiányt. Pedig a minő­ségileg jó salakblokkokkal óriási mennyiségben tudnánk a téglát megtakarítani máS) fontos építkezések számára, így a kecske is jóllakna, a káposzta is megmaradna, ehéz volna, de célunk sem lehet a sok lehe­tőséget felsorolni saját erőink kibontakozásához. Ki tudhat­ná ezt jobban, mint az üze­mek dolgozói, vezetői. Min­denesetre terveink közép­pontjába szeretnénk állítani Gondoljunk arra, ha a 300 millióból megtakarítunk, ma­gunknak takarítunk, mert a megtakarított pénz nem vész el. Nyissuk hát fel saját kez­deményezésünk, erőnk gazdag zsilipjét, magunknak nyitjuk ki. A megtakarítás minket, munkásokat, parasztokat, ér­telmiségieket és a társadalom minden rétegét gyarapítja. Bobál Gyula Bátran elmondhatjuk bányászainkra lehet számítani. Ezt bizonyítja a ma még egyedülálló kisterenyei pél­da is. Az ellenforradalom után nem egyszer bebizonyo­sodott; dolgozóink alkotókedve megnövekedett, egyre több az alulról jövő kezdeményezés. A kisterenyei bányászok megértették a párthatározatból adódó feladataikat, s ennek végrehajtására a legjobb formát választották. Né­hány nap múlva nyolc csapat 89 fővel elindul az új, nagy­szerű célok megvalósítására. Hortobágyi András CJiiaiaLiág fi tcumi a Bár még nem kiegyensúlyozott az időjárás a „ború” és „derű” gyakran váltja egymást, de tavasz van. Előkerültek a kerékpárok, s vidám az élet. Vezér Agnes és Vezér Kata­lin is elővették már kedvenc szórakozó eszközüket a ke­rékpárt és a tavaszi nap sugarai mellett ez évben először végig „mértek” vele a Somoskőújfalui utat.-------------------------------------------------------------------------------------------------— S zolgálja még jobban az újító-mozgalom feladataink megvalósítását! — Újítók tanácskozása az Acélárugyárban — Mintegy hatvan többszörös 150 ezer négyzetméter táblaüveg terven felül

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom