Nógrádi Népújság. 1959. március (15. évfolyam. 18-25. szám)
1959-03-25 / 24. szám
NÓGRÁDI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Népújság \Z MSZMP N0GRÄD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÄCS LAPJA winiTiw.imr.iH i b .......... ^1»————«———————i K egyeledel emlékezünk ífi RVFOLYAM 24. SZÁM ■ — ■■ ■ ■ „ ■■■,- 1 Hl ...——■ ARA 50 klLLÉk ........ 19 59. MÁRCIUS 25. Méltó ünnepélyességgel emlékezett Négrád megye dóig ezé népe a Tanácsköztársaság 40. évfordulójára '&WHépelt megyénk, meleg szívvel, az emlékek felejthetetlen értésével. Ünnepelt Kálidtól Cetedig, Jobbágyitól Somoskőújfaluig ünnepelt minden város, falu, de a legkisebb tanya is. Ünnepelte a magyar nép dicsőséges harcát, a Tanácsköztársaság 40. évfordulóját, ünnepelte a Tanácsköztársaság ma élő harcosait és kegyelettel emlékezett a hősi harcokban elesettekről. De emlékezett azokról is, akik túlélték a harcot és a fasizmus évei alatt a szörnyű elnyomás fosztotta meg életüktől. Fájdalmas volt az elesettekre gondolni, mégis felemelő büszkeség hatotta át az embereket, mért dicső őseik hatén a dolgozó emberek jobb léiéért folytatott harc volt, és nem hiábavaló. Amiért küzdöttek, megvalósult. Ez tette az évfordulót magasztossá, ünnepélyessé, ez dobogtatta még az emberi szivekét. Igen, ezen a napon égyütt dobogott megyénk szíve az országgal, mint ahogy velünk dobogott az egész világ munkásainak szíve. Ez az évforduló ismét igazolta: az a győzelem, amely 1919 március 21-én a tavasz• r szál együtt köszöntötte az évszázadok óta elnyomatásban élő dolgozó népet, 'örökérvényű győzelem lett. Hiába volt a 25 éves elnyomás, ez cSak annyi volt, mint az egészséges testen a fékéig, amelyet el kellett távolítani. Tizenkilenc kitörülhetetlenül él a dolgozó emberekben. É! a gyermekekben, és él áz unokákban! Vajon enélkül lehetett volna-e ilyen ünnep, ez az évfordulód Ez ragadta-e magával az öregeket, hogy ismét megfiatalodva, mellükön az elismerés szimbólumával ragyogjanak a tavaszi napfényben. Ez indította arra a gyerekeket, hogy zászlóerdőbe borítsák lakhelyüket, s meghajtott fővel köszönetét mondjanak apáiknak, füzért tűztek az unokák, ha nem is több, de egy szál vörös szegfűt a nagyapa kabátjára jelképeként annak, hogy sohá néni felejtjük, ámít tettek. Ünnep nékünk március 21. Emberek szívéből fakadó ünnep, amely még mélyebbre véste tudatunkba: a forradalom diadalmaskodik és diadalmaskodni fog áz egész világon. Salgótarján dolgozó népe nagy lelkesedéssel fogadta a vendégeket Ä rügyfakásztó tavasz minden pompájával megérkezett Salgótarjánba is. Melegen sütött az éltető napsugár, márciusi szél lobogtatta a vörös és nemzetiszínű zászlókat. Ünneplőbe öltözött emberek tömege sétált az utcákon. A Rákóczi úton sorfalat állt az ünneplő közönség. Szemükben az élet boldogságával, szívükben annak a másik tavasznak áz emlékével. A felnőttek között kisláhyok, kisfiúk kerge- tőztek pajkosan. Ünnepelt a város. Á. városi tanács előtt pártbizottságaink, tanácsaink, szakszervezeteink és egyéb tömegszervezeti vezetőink készültek a szóviet és koreai küldöttek fogadására, akik a Tanácsköztársaság ünnepére érkeztek a városba. Á bá- nyászzenekar már felvonult és pattogó indulókat játszott A szoviet hősi emlékműnél felmorajlott a tömeg és ez a morai egyre erősödve érkezett meg a tanács elé: jönnek ... Begördültek a gépkocsik. A küldöttségek tágjait úttörő pajtások. KISZ-fiatalok fogadták. Vörös szegfűcsokrokat nyújtottak át a szovjet veterán küldöttség tagjainak, a Koreai Munkapárt küldötteinek, Komócsin elvtársnak, a KB tagjának, a KISZ KB titkárának és Balogh József elvtársnak, az MSZMP budapesti bizot.tsáea tagiának. A baráti üdvözlések után Gritz Arnold elvtárs, a városi tanács elnöke néhány szóval üdvözölte a küldötteket és az ünneplőket. Az üdvözlésre Pák Kim Csűr elvtárs, a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának alelnöke, a koreai küldöttség vezetője és Vlagyimir Uraszov elvtárs, a szovjet veteránok egyike válaszolt. A fogadás után az ünneplő tömeg elindult a temető felé, ahol a párt és állami vfezé- iőink, tömegszervezeteink a Tanácsköztársaság elesett hőseinek emléktábláját koszo- rúzták meg. Hosszú sorban haladtak egymás mellett a veteránok és úttörők, KISZ- fiatalók és munkásőrök, asz- szonvok és leányok. A díszes emléktábla körül szótlanul, ünnepélyes arccal sorakoztak fel a résztvevők. A himnusz elhangzása után Gritz Arnold elvtárs megemlékező beszédet mondott: — Drága elvtársak! Salgótarján mártír hős halottat! Négy évtized múlt el azóta, hogy a legszentebb, a legiga- zabb ügyért, a nép üanéért. a nép hatalmának kivívásáért és megvédéséért folytatott harc közben életeteket vesztettétek. Emberi életet, jogot, szabadságot akartatok, Meg kellett halnotok, mert az emberség legszentebb álmáért, a szabadságért harcoltatok. Ti kezdtétek meg azt a művet, aminek mi folytatói vagyunk, A Tanársköztá-süság 40. évfordulója alkalmából Salgótarjánba érkezett külföldi delegáció fogadása. Előtérben Pák Kim Csűr elvtárs, a Koreai Munkapárt KB. alelnöke, baloldalt Hon Doh Cser elvtárs budapesti nagykövet, háttérben a -á-t, tanács és tömegszervezetek képviselői. és amelyet — úgy mint ti tettétek —, ha kell, életünk árán is megvédelmezünk és győze- délmesen befejezünk. Nehéz lenne egyenként beszélni hőst példamutatásotokról, hisz tevékenységetek mindnyájatok nevét, emlékét egyforma dicsfénnyel, a nép legjobb fiainak járó szeretetten és tisztelettel övezi. Emléketeket híven őrizzük, neveiteket, nagyszerű tetteiteket soha senki nem tudja kitörölni szívünkből. Engedjétek meg, hogy népünk egyik legnagyobb ünnepén, azon a napon, melyet ti írlatok be arany betűvel a magyar nép történetébe, tör- lesszünk az irántatok való adósságunkból. Emlékezni jöttünk el sírotokhoz. Emlékezünk rátok és megfogadjuk, hogy harcolunk a szocializmus, a kommunizmus építésének ügyéért, tovább ápoljuk és erősítjük a proletár internacionalizmust, s töretlen harcosai leszünk a világbéke kivívása szent ügyének. Nem, hagyjuk Soha sem elhalványodni emléketeket, mint a kommunisták, a munkásosztály, az egész dolgozó nép mártír halottainak drága emlékét, — fejezte be beszédét Gritz elvtárs. kaik forradalmi Indulók hangja mellett helyezték el koszorúikat a pártbizottságok, a tanácsok képviselői. Koszorút helyezett el a koreai kül- dötts'éjg is. Megható pillariat Volt, mikor a szovjet veteránok küldöttsége Vlagyimir Uraszov vezetésével megkoszorúzta az emléktáblát. Az az Uraszov elvtárs, aki a Ta- hács köztársaság idején hazánkban tevékenykedett — Lenin elvtárs és a KMP öszszekötője Volt. A küldöttségek után a szakszervezetek, KISZ, fegyveres erők és a különböző tömegszervek helyezték el koszorújukat az emléktáblánál. A koszorúzás! ünnepség után a külföldi küldöttségek párt és állami vezetőink kíséretében meglátogatták á Zagy- vapálfalvi Üveggyárat. Megszemlélték a munkafolyamatokat és szívélyesen elbeszélgettek a dolgozókkal, akik ajándékokkal kedveskedtek a külföldi elvtársaknak. Ezután a Salgótarjáni Üveggyár mintatermét tekintették meg a küldöttségek, ahol a gyár vezetőivel beszélgettek, majd bejegyezték nevüket a vendégkönyvbe. A gyár vezetői itt is ajándékokat adtak a küldöttségek tagjainak. A nemzeSi felemelkedésért vívott harc, mindenkor egybeesik a nemzetközi munkásmozgalom győzelméért vívott harccal — Ünnepel ma az egész magyar nép, s vele együtt a nemzetközi munkásmozgalom. Arra a napra emlékezünk amelyen negyven évvel ezelőtt az orosz munkásosztá y után másodikként megdöntötte a urzáoózia uralmát, — kezdte beszédét Jákab elvtárs, majd méltatta a Tanácsköztársaság hősi harcait. S így folytatta: — Amikor a történelmi napot idézzük, azokról az egyszerű munkásokról, parasztokról és értelmiségiekről emlékezünk meg, akik a történelmi nap és az ezt követő idők harcainak hősei voltak. Majd megemlékezett arról, hogy ma Magyarországon ezeknek á harcoknak az emlékéit hogyan gyűjtik és őrzik, hogy hálával és tisztelettel adózzanak a dicső emléknek. Elmondta, hiába volt a 25 éves ellen- förradalnii időszak, semmiféle erővel Bem tudta elhomályosítani a magyar történelenínek e dicső emlékét. Megemlékezett arról, hogy most, a 40. évforduló alkalmából a 25 éves eüenforrada- 'om idején rejtve őrzött fényképek, zászlók és vörös szalagok kerültek elő, majd beszélt az úttörők munkájáról, az ál- ta’uk készített hősök könyvéről. Elmondta, hogy ezek olyan tettek, amelyek bizonyítják, hogy a nagy eseményt do1 gozó népünk magáénak tekinti, és részt yállal a nagy e emények folytatásaként vívott harcokból. Ezután azokról az intézkedésekről szólott, amelyeket a Tanácsköztársaság hozott Magyarországon elsőnek a dolgozók életének megkönnyítésére. Majd városunk és iparmedencénknek harcát elevenítette meg. — Városunk és iparmedencénk különös helyet foglalt el a Tanácsköztársaság történetében. Az ország vérkeringéséhez szükséges szenet medencénk szénbányái szolgáltatták. A másik fontos szerepe az volt városunknak, hogy a támadó intervenciós csapatok elől zárja el az utat a főváros irányában. Ennek a feladatnak is eleget tett városunk dolgözó népe. A gyárak, a bányák dolgozói tömegesen fogtak fegyvert, hogy megvédjék a Tanácsköztársaság szempontjából ezt a igen fontos objektumot. Jakab elvtárs megemlékezett a vasutasokról, a bányá szókról, dkik fegyvert fogtak s a harcvonalba menték. Majd a tanulságokat levonva a következőkét mondotta: — Tanulság ma is a magyar dolgozó nép, de a nemzetközi munkásmozgalom számára is. hogy a proletár internacionalizmus ereje, amely a Magyar Tanácsköztársaság idején oly sok, szép példával jeleskedett, a munkásosztály hatalmáért folyó harcnak mindenkor vele árója keli, hogy legyen. A magyar munkásmozgalom eseményei méiyen beleágyazódtak a nemzetközi forradalmi mozgalomba. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme nélkül lehetetlen lett volna a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása. A mágyar munkások harca része volt annak az álta'ános forradalmi fellendülésnek amelyet a Nagy Októberi Szocialista Forardalom váltott ki az égész világon. Majd tanulságként a következőket mondottá: Igazolódott, hogy a nemzeti felemelkedésért vívott bare mindenkor egybeesik a nemzetközi munkásmozgalom győzelméért vívott harccal. — A tanú ságok között nagyon fontos helyen kell említeni a párt vezető szerepének biztosítását. A Magyar Tanácsköztársaság is azért jöhetett létre — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatása mellett —, mert a Kommunisták Magvarországi P ’ rtja élére tudott állni a for- ráda’mi mozgalomnak. Mindaddig, amíg a párt, a marxizmus—leninizmus elvének alapján állva vezette a tömegek harcát, az eredmények következetesed jelentkeztek. Sájiios, ä párt vezető szerepe a két párt egvesülése után meggyengült, és ez megnehezítette a munká hata"ómért vívott harcot. Az egyesült pártba bekerült ingadozó elemek, a válságos pillanätban meginogtak, áz ellenség oldalára á’ltak. Nem volt meg a legfontosabb időben a párt teljés egysége, s ez a legfőbb vezetőtől á vezérkarától fosztotta meg a munkásosztályt. A történelmi tanulság azt állítja elénk, hogy ha a munkáshatalom győzelmét véglegessé akarjuk tenni — már pedig azt akarjuk — akkor úgy kell őrizni pártunk egységét, mint szemünk fényét. Tanulságként szolgál, hogy kérlelhetetlen harcot kell folytatni az osztályellenség ellen. Ezután Jakab e'vtárs összehasonlította az 1956-os ellen- forradalmi eseményeket az 1919-es eseményekkel. Majd így fejezte be beszédét: — Amikor most negyven év távlatából a Tanácsköztársaság eseményeit és tanulságait idézzük, azért tesszük, hogy erőt merítsünk be'őle szocializmust építő munkánkhoz. Most minden lehetőségünk megvan arra, hogv gvő élemre vigyük 1919 nagy ügyét, a szocializmus felépítését. Jakab elvtárs beszéde után Komócsin Zoltán elvtárs tolmácsolta a párt Központi Bizottságának és külön Kádár János eiv- társnak baráti üdvözletét Nógrád megye öreg harcosainak, és dolgozó népének. Majd méltatta azokat a harcokat, ame’veket Nógrád megye dolgozói folytattak 1919- től napjainkig. Találkozás a forradalom élő tanúival Az üzemek látogatása után kedves vendégeinket a Nógrád megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága ebéden látta vendégül. Az ebéden köszöntét mondott Pák Kim Csűr elvtárs. a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának alelnöke. Délután három órakór találkozott a ma élő veteránokkal. A találkozó meleg, baráti légkörb"n zajlott le. A vendégelt elvegyültek az öregek között, á két nép barátságára összekoccantak a poharak a közös eszme, mint régi barátokat kapcsolta össze a vendégeket és öreg haT- cosokat. Ezen a találkozón felszólalt Vlagyimir Uraszov, e’vtárs. a szovjet veteránok küldöttségének vezetőié és fe'elevenítette a közös harcok emlékeit, amit öregjeink nagy Ravelemmel hallgattak és egyetértésük ki- fejezéseképoen közben-köaben (Folytatás tt 2. oldalon)
