Nógrádi Népújság. 1959. március (15. évfolyam. 18-25. szám)

1959-03-25 / 24. szám

2 NÓGRÁDI népújság 1959. március 25. (Folytatás az 1. oldalról) tapssal jutalmaztak. Uraszov elvtárs elmondta, hogy mint az osztrák—magyar monarchia foglya, hogyan harcolt Ma­gyarországon azért, hogy kap­csolatot találjon a Magyaror­szágon dolgozó kommunisták­kal. A magyar veteránok Pák Kim Csűr elvtárs kérésére mai életüket ismertették a vendégekkel. Felszólalt Gritz Róbert és Rakita József. Mindketten Ismertették, miként él­nek ma hazánkban az öreg harcosok. Vendége­ink nagy figyelemmel, hallgatták beszámolójukat, majd Pák Kim Csűr elvtárs szólt hazájáról, munkájukról, küzdelmeikről beszélve. A ta­lálkozó még hosszú ideig tar­tott volna, annyira összeme­legedtek a vendégek és ven­dég'átók. De az idő már sür­getett, a vendégeknek indul- niok kellett a központi ün­nepségre, amelynek színhelye a városi művelődési ház volt. Mire a küldöttség ide érke­zett, a közönség már elfog­lalta helyét — zsúfolásig megtöltve a nagytermet, amelynek ízléses dekorációja emelte az ünnepi hangulatot. A díszelnökség hat órakor foglalta el helyét a megjelent ünneplők lelkes tapsa köze­pette. A díszelnökségben he­lyet foglaltak: Vlagyimir Ura­szov elvtárs, a szovjet veterá­nok küldöttsége vezetőjével az élen a szovjet küldöttség Pák Kim Csűr, a Koreai Munkapádt Központi Bízó ;- séga alel nőkének vezetésével Kim Jung Ki elvtárs, a koreai kormány munkaügyi minisz­tere, Hon-Don Cser, a buda­pesti koreai nagykövet, Komó­csin Zoltán elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának tagja, a KISZ Központi Bizottsága fő­titkára, Pothomyik József elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának tagja, a Szénbányá­szati Tröszt igazgatója, Balogh József, az MSZMP Budapesti Bizottságának tagja, Jakab Sándor elvtárs, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Nógrád megyei bizottságának első tit­kára, Andó István elvtárs, a Magyar Szocialista Munkás­párt városi bizottságának tit­kára, Cser Gyula elvtárs, a Nógrád megyei tanács elnöke és a küldöttség kíséretében levő többi személyek. Az ünnepség a magyar, szovjet és a koreai himnusz hangjaival kezdődött, majd Andó István, a városi bizott­ság titkára üdvözölte a ven­dégeket és a megjelent ün­neplő közönséget, és felkérte Jakab Sándor elvtársat az ün­nepi beszéd megtartására. II magyar Tanácsköztársaság létrejötte nagyban hozzájárult a nemzetközi munkásmozgalom fejlődéséhez — A Koreai Munkáspárt, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányküldött­sége meglátogatta a Magyar Népköztársaságot, mint baráti országot, hogy együtt ünne­pelje a magyar nép dicső nemzeti ünnepét, a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásá­nak 40. évfordulóját — kezdte beszédét Pák Kim Csűr elv­társ, majd tolmácsolta a Koreai Munkáspárt és kor­mány jókívánságait. Méltatta a magyar nép forradalmi har­cait, majd ezt mondotta: — A Nagy Októberi Szo- cialitsa Forradalom hatására a magyar kommunisták és az egész magyar munkásosz­tály véráldozatával 1919 már­cius 21-én amegteremtették a tanácshatalmat. Ez a fiatal tanácsköztársa­ság, a munkásosztállyal az élen az összes dolgozók aktív támogatásával rövid idő alatt államosította az ipart, a ban­kokat, bevezette a nyolcórás munkaidőt, felemelte a fize- seket stb. Magyarországon a pro­letárhatalom létrejöttének jelentősége nem korláto­zódott csak Magyarország területére, hanem nagy­ban hozzájárult a nemzet­közi munkásmozgalom fej­lődéséhez is. — A magyar munkáossztály- ból, köztük a forradalomhoz hű salgótarjáni hős munká­sokból is szervezett magyar Vörös Hadsereg bátran har­colt a túlerőben levő inter­venciós hadseregek ellen és komoly csapásokat mért rá­juk és határtalan bátorságot mérhetetlen hűséget tanúsí­tottak hazájuk proletár forra­dalmához az ellenforradalom elleni harcban. Nem más, mint éppen az amerikai imperializmus volt az az aljas ellenség, amely negyven évvel ez­előtt vértengerré változ­tatva az Önök Tanács- köztársaságát, létrehozta Horthy fasiszta diktatú­ráját. Közismert, hogy amikor Ma­gyarországon győzött a Ta­nácshatalom, Wi.son, az ak­kori amerikai e nők — aki aban az időben a párizsi béke- konferencián vett részt — ét­vágytalanná és álmatlanná vált és eszeveszetten igyeke­zett, hogy megszervezze a fegyveres intervenciót. Bár az amerikai és a nyugati imperialistáknak sikerült leverni a Tanácsköztár­saságot, nem tudták el­fojtani a magyar munkás- osztály forradalmi tradí­cióit. — A magyar kommunisták és a munkásosztály legyő he tetlen forradalmi harca Ma­gyarországnak a szovjet had­sereg á tál történt fe'szabadí- tásával .meghozta ragyogó gyümölcsét. A magyar nép. amely megszerezte szabadságát és függetlenségét, a Szov­jetunió vezette nagy szo­cialista családban, párt­jának vezetése alatt ra­gyogó sikereket ért el or­szága szocialista átalakí­tásáért folytatott harcá­ban. így gyors ütemben fejlődött a népgazdaság és jelentősen emelkedett a dolgozók élet- színvonala. — Azonban a magyar nép szabadsága .és boldog élete az amerikai imperialisták ál­tal vezetett nemzetközi reak­ció számára annyira bántó volt, mint szemben a szálka. Ezért mindenképpen arra tö­rekedtek, hogy elpusztítsák az önök szocialista vívmányait és ellenforradalmat szítottak az országban. 1956. októberé­ben megszervezték a szégyen- teljes ellenforradalmi fel­kelést, arról ábrándoztak, hogy kiragadják a magyar nép ke­zéből a hatalmat és vissza­állítsák a fasiszta horthysta diktatúrát. Céljaik érdekében nem riadtak vissza a legkü­lönfélébb gaztettektől sem. Mikor Önök kemény har­cot folytattak, hogy az ellenforradalommal szem­ben megvédjék hatalmu­kat és boldogságukat, a mi koreai népünk a szocia­lista országok valamennyi népével együtt, úgy ag­gódott, mint tulajdon ügyé­ért és teljes mértékben támogatta az önök igaz­ságos harcát. Nem kétel­kedtünk abban, hogy az Önök harca mindenkép­pen győzni fog és az ellenforradalom feltét­lenül vereséget fog szenvedni. Éspedig azért, mert a Magyar Népköztársaság nem volt egyedül és nem volt tehetet­len, mint a Magyar Tanács- köztársaság 1919-ben, hanem a hatalmas Szovjetunió ve­zette szocialista tábor nagy családjának erős tagja volt és marad; mert a harcos sorok élén olyan magyar munkás- osztály állott, mint éppen, önök, az 1919-es Tanácsköz-' társaság ragyogó forradalmi^ hagyományainak örökösei,' megedződve a hosszas, ke mény harcokban és határtalan' hűséget tanúsítva a marxiz-| mus—leninizmus iránt. A ma gyár nép a szovjet had-ereg! közvetlen önkéntes segítségé, vei leverte az ellenforradal-! mat és megvédte hatalmát. Az ellenforradalom elleni harcban elért győzel­mük nemcsak a magyar nép győz-rlmét, hanem a szocializmusnak a kapi­talizmuson aratott győzel­mét, a haladásnak a re­akció feletti győzelmét és a békének a háború fe­lett aratott győzelmét jelenti. Je'enleg az egész magyar nép buzgón harcol a három­éves népgazdasági terv túltel- esítéséért, melynek nagy je- 'entrsége van a szocializmus építésében az országban. így az ipari össztermelés mennyi­sége 1953-ban az 1957-es év­hez viszonyítva 112 százalék- -a emelkedett, a mezőgazda­ság szocialista áta'akítása és termelése gyors ütemben nőtt Munkáspárt — élén Kádár János elvtárssal — vezette magyar nép, si- . köreinek úgy örülünk, mint saját sikereinknek és meggyőződésünk, hogy a szocializmus építéséért folytatott harcban még nagyobb eredményeket fognak elérni. Ma a koreai nép is nagy politikai lendülettel, a Ko­reai Munkapárt — Kim ír Szén elvtárssal az élen — ve­zetése alatt erőteljes harcot folytat a szocializmus épí­téséért a köztársaság északi részén és a haza békés egye­sítéséért. A koreai nép vissza­vetve az amerikai imperialis­ták által vezetett 16 imperia­lista ország agresszív csapa­tait, védte szabadságát és függetlenségét. Mi ugyan­olyan szellemben boptakpz- tattuk ki a háború utáni helyreállítás és építkezés har­cát, mint amilyenben a há­ború alatt legyőztük az ellen­séget és rövid idő alatt nagy sikereket értünk el. így ki tudtuk dolgozni 1957. évi grandiózus első ötéves népgaz­daságfejlesztési tervünket és 'azt sikeresen teljesítettük. Csupán az ötéves terv első két évében az ipari termelés körülbelül 1,9, a mezőgazdaság terén a gabonatermelés mennyi­sége körülbelül 1.3-szoro- sára nőtt az 1956-os év­hez viszonyítva, és a dolgozók életszínvonala gyorsan emelkedett. Az egész koreai nép aktívan válaszolva pártunk fel­hívására, el van szánva arra, hogy még ez év­ben teljesíti az első öt­éves tervét. két évvel a kitűzött határidő előtt, és széles munkaversenyt bontakoztat ki. — Országunk, pártunk helyes irányvonalának és a munkás- osztállyal az élen, összes dol­gozóink alkotó munkaverse- nyeineik eredményeként az el­maradott agrárországból ha­talmas ipari bázissal rendel­kező ipari-agrár országgá vált. Sikeresen végrehajtottuk a mezőgazdaság kollektivizá­lását és a magánkereskedelem, valamint a kisipar szocialista átalakítását. így örökre felszámoltuk a ki­zsákmányolás és szegény­ség mindenfajta forrását, még jobban megerősödött népünk politikai és erköl­csi egysége és hétmérföl- des léptekkel valósul meg a szocializmus építése. Azonban a koreai nép e ragyogó győzelmei és si­kerei elképzelhetetlenek lennének a Szovjetunió, Kína, Magyarország és a többi testvéri szocialista országok népei testvéri, anyagi és erkölcsi támo­gatása nélkül. — A magyar nép, kedves barátunk és harcos társunk nemcsak a harcoló koreai népnek nyújtott óriási segít­séget, hanem hogy mielőbb begyógyítsuk a háború okozta sebeket, a keszoni szerszám- gépgyártól kezdve több kor­szerű nagyüzemet épített szá­munkra és nagy technikai se­Koreai vendégeink ellátogattak a Zagyvapálfalvi Táblaüveg­gyárba Is. gítséget nyújtott népgazdasá­gunk fejlesztéséhez. Ezenkívül önök nyolcszor küldtek hoz­zánk összesen több mint 260 főből álló egészségügyi csopor­tot kiváló fiaikból és leá­nyaikból, ezreivel gyógyítva betegeinket és ezáltal nagy­mértékben hozzájárultak né­pünk egészségvédelmének fej­lesztéséhez. Ezért a koreai nép igaz megbecsülését és tiszteletét fejezi ki a magyar népnek, kedves testvérének és segítőjének. Kedves salgótarjáni munká­sok, elvtársak! Mi önökkel — magyar testvéreinkkel — együtt erőteljesen visszaverjük a nemzetközi reakciót ég mindenfajta revizioniz- must, megvédjük a mar­xizmus—leninizmus tisz­taságát, tovább erősítjük a Szovjetunió vezette szocialista tábor egységét és szolidaritását és továbbra is hűségesen és bátran har­colunk a szocializmusért és békéért folyó harcban. — Be­fejezésül éltette a két nép, a pártok közötti baráti kapcso­latot és a marxizmus—leniniz­mus legyőzhetetlenségét. JlelUes hangulatú uieqemlíkvvJs Olaf a JJ a qgaunatú a A dicső emlékű Tanácsköz­társaság megalakulásának 40. évfordulója alkalmából rende­zett ünnepségsorozat már március hó 20-án a koradél­utáni órákban megkezdődött. Az MSZMP városi bizottsága !6 órai kezdettel családias hangulatú találkozóra hívta össze azokat a veteránokat, akik személyesen is részt vet­Vlagyimir Uraszov felszólalása: Ezután Vlagyimir Ura­szov elvtárs emelkedett szó­lásra. Tolmácsolta a szovjet veteránok, s egyben a szovjet nép üdvözletét is a magyar dolgozó népnek, a Tanácsköz­társaság 40. évfordulója alkal­mából. Uraszov elvtárs ezután a közönséget mélyen átható élménybeszámolót mondott az 1919-es időkből. Elmondta be­szédében, hogyan dolgoztak a magyar forradalmárokkal kö­zösen a Vörös Üjság első szá­mának megjelenéséért. Méltán szakította meg beszédét a kö­zönség lelkes tapsa, amikor elmondta, milyen örömet oko­zott számukra a lap első szá­ma. Ezután Uraszov elvtárs arról beszélt, milyen küzdel­meken keresztül indult Ma­gyarországból Oroszországba, hogy elvigye a magyar nép és vezetőinek, Kun Béla elv- társéknak üdvözletét Moszk­vába Lenin elvtárshoz. Az ün­neplő salgótarjáni közönség nagy figyelemmel hallgatta azt az embert, aki negyven évvel ezelőtt személyesen állt Lenin elvtárs előtt, érezte Le­nin elvtárs baráti biztató kéz­szorítását, ölelését, aki Ura­szov elvtársban a hősi magyar munkásosztály üzenetének tol- mácsolóját látta. A mindvégig mélyen rriegkapó, a munkás- osztály harcát felelevenítő be­Veteránok között Ünneplőbe öltözött idős bá- csikák igyekeztek szombaton este a tűzhelygyári kultúrott- honba, az egykori Vígadó épü­letébe. Jönnek az Acéláru­gyárból, a városból, az üveg­gyárból, s mindenünnen. So­kán botra támaszkodva, mint Rakita Józsi bácsi, olyan is akad, akit unokája kísér, mint idős Sink Feri bácsit, de a cöbbség délcegen, feltartott fejjel. Ünneplőbe öltözött Sturman Gyula, Radnai And­rás, Antal József, Endreiter György, Olaj Géza, Úó Berta­lan, Rácz Vincze, s lehetne a felsorolást kerek 200-ig foly­tatni. Az ünnep, amelyre már napokkal ezelőtt készülődtek, ma este kerül megtartásra. Tanúi lesznek a KMP megala­kulásának emlékére elhelye­zett márványtábla leleplezé­sének. S itt kapják meg idős korukban fiatal koruk leg­szebb emlékét, a Tanácsköz­társasági emlékérmet. Az ünnepi beszédet vala­mennyien megilletődve hall­gatják, s a szavak nyomán es jelentősen javult a dolgo-z; zók anyagi, kulturális élete.btfelelevenedik előttük a negy- A Magyar Szocialista “ven év előtti kép, a Magyar Tanácsköztársaság születése. Áhítatos csend üli meg a ter­met, ahol egykor Kun Béla, Szaton Rezső s az egybegyűl­tek közül jó páran kimondták a KMP megalakulását Salgó­tarjánban. Amikor az előadó beszédét befejezi, a munká­ban kérgessé vált tenyerek ütemesen tapsra verődnek. Ezután kerül sor 200 veterán kitüntetésére, akik negyven évvel ezelőtt részesei voltak a hősi harcoknak. Felhangzanak az egykori vö­rös katonák nevei, akik kato­nás „jelen”-nel jelzik ittlétü­ket, s csillogó szemekkel in­dulnak a kitüntetést átvenni. S valahány idős harcos kitün­tetéséért nyúl, minduntalan felcsattan a taps. Ezután kerül sor az épület falán elhelyezett emléktábla leleplezésére. Az ünnepség már véget ért, a fehér már­ványtáblán az aranyozott be­tűknek varázsa van. Egymás után jönnek a táblához s meghatódva állnak néhány pillanatig. Utána csoportokba verődve beszélgetnek, mert ezen az első tavaszi napon senki sem siet haza. számolót a salgótarjáni dolgo­zók meleg tapssal jutalmaz­ták. Uraszov elvtárs szavai után az Internacionálé hangjaival ért véget a Tanácsköztársaság 40. évfordulójára rendezett díszünnepség. Az ünnepség után művészi színvonalú műsor szórakoztat­ta a közönséget, amelynek ke­retében fővárosi művészek, élükön Gobbi Hilda Kossuth- díjas művésszel léptek fel. Nagy sikerrel szerepelt a mű­vészi műsorban az egyesített bányász dalkör, a pedagógu­sok vegyeskara és Váczi Gyula zongoraművész is. Radnai András, az egykori vörös katona kezében szoron­gatja a kitüntetést, meg az oklevelet. A betegágyból kelt fel, hogy részt vegyen az ün­nepségen. Most, az emlékezés feledteti még betegségét is. Örömtől csillogó szemmel me­séli társának — aki már szin­tén több mint 55 tavaszt ha­gyott maga mögött. — Nagyon boldog vagyok, hogy megérhettem ezt a na­pot. Azt, hogy a negyedszáza­dos elnyomás után nem kell titkolni, hogy vörös katona voltam, a proletárhaza védel­mére fogtam fegyvert. Olyan jóleső érzés, amiért egykoron üldözésben volt részem, ma megbecsülnek, kitüntetésben részesültem. Antal Józsi bácsi már mint nyugdíjas bányász jött el az ünnepségre. Nem ilyen volt negyven évvel ezelőtt, nem szólították még nagyapának, mint most. önkéntes vörös katona volt, aki a proletár­haza védelmében a csákányt fegyverrel cserélte fel. Most egy munkásőrrel beszélget, aki azt kérdezi Józsi bácsitól, kommunista volt már akkor, amikor fegyvert fogott? — Akkor még nem, de még­is mentem, mert tudtam, a proletárhatalmat meg kell tek a Tanácsköztársaság har­caiban, építőmunkájában. A mintegy 50 főnyi vendég­sereget Jedlicska Gyula elv­társ, az MSZMP városi bizott­ságának titkára köszöntötte, majd a Bajcsi úti iskola kis úttörői rögtönzött műsorral kedveskedtek az öreg harco­soknak. A veteránok nevében Benkő Oszkár meghatott sza­vakkal köszönte meg a ked­ves megemlékezést. A köszöntés után került sor az 1919-es emlékérmek és em­léklapok kiosztására, majd fe­hér asztal mellett élénk esz­mecsere indult, Délután hat órakor a párt, a KISZ és az egyéb tömegszervezetek veze­tői megkoszorúzták a Madách utca beiáratánál lévő márvány emléktáblát, amelvet az 1919-es harcok során elesett dicső elő­deink tiszteletére helyeztek el hosszú évekkel ezelőtt. A központi ünnepség este 1 órai kezdettel a járási kultúr- házban zajlott le. Az ízlése­sen feldíszített színpad dísz­emelvényén helyet foglaltak a párt, a tanács, a honvédség, s a veteránok képviselői. Az ünnepi beszédet Moldoványi János elvtárs, a városi tanács végrehajtó bizottságának tagja tartotta. védeni. S elég volt egy ro­ham a fehérek ellen, akkor már tudtam, az én tervem a kommunisták terve. Megcrtel­tem, hogy a párt a mi jövőnk, a mi útmutatónk. Huszár Józsi bácsi most múlt 58 éves. Sokszor elmond­ta, milyen boldog azóta, amióta a meghívóoól meg­tudta, hogy ilyen kitüntetés­ben részesítik. Szégyenlősen morzsolt el szeme sarkában egy könnycseppet, amikor a kitüntetést átvette. Józsi bá­csi is vörös katona volt, negy­ven évvel ezelőtt. Csak 18 éves volt, de szíve diktálta, hol a helye, s a fiatal gyerek ott volt az apák mellett az első sorban. S az 1919-es ta­nítást sohasem felejtette el. 18 éves korában önként je­lentkezett vörös katonának, de a Horthy hadseregben a tényleges katonai szolgálatot megtagadta. Már kimondták fölötte a halálos ítéletet, s a csodával egyenlő, hogy* élet­ben maradt. Ezt a kis epizó­dot, élete két katonaságát mástól hallottam, mert Józsi bácsi szerény. Ö most' csak ennyit mond: — Kár, hogy nem érhették meg ezt a napot azok, akik életüket áldozták a proletár­hatalomért. — fob —

Next

/
Oldalképek
Tartalom