Nógrádi Népújság. 1959. március (15. évfolyam. 18-25. szám)

1959-03-28 / 25. szám

i959. március 28. nógrádinépüjsAg 5 & műtrágya A műtrágya termésfoko- m hatásáról igen kevés embert kell ma meggyőz­ni. Megyénkben is eset­leg néhány földművesszö­vetkezet ügyvezetője jö­het számításba, ha egyál­talán sor kerülne egy ilyen értekezletre. Mert, hogy ■itt a tavasz, a műtrágya- szórás ideje, nincs idő az ilyesfajta magyarázkodás­ra. Mondom, nem is gon­dol erre senki, de bezzeg -a ludányhalásziak annál többet forgathatják a fe­jükben, különösen akkor, amikor Ludányhalásziból Nógrádmegyerbe szekerez- nek műtrágyáért. Mert a 'községi földművesszövetke­zetben nincs belőle egyet­len darabka földre való sem. S mivelhogy a lu- dányhalászi termelők már meggyőződtek arról, meny­nyivel több termést jelent a műtrágya, hát elmennek érte. ha kicsit hosszabb az út akkor is. De könnyebb-e 'aLudány halásziból két- bárom községet érintve Nógrádmegyerbe menni, mint a földművesszövet­kezet ügyvezetőjének tele­fonon átszólni a nógrád- megyeri ügyvezetőnek: — Lennél szíves átkül­deni vagy száz mázsa mű­trágyát ide hozzánk, ha ti tudjátok nélkülözni. — Mert nem többről lenne «zó, — csak ennyiről, hiszen •van műtrágya Nógrád- megyerben is. Hiába no, ha alábbhagy a munka, mégis c§ak meg kel! magyarázni, ahol erre szükség van, a műtrágya- felhasználás jelentőségét. Már csak azért is, hogy az őszön, amikor a műtrá­gyára megint szükség lesz, ne kelljen a ludányhalászi- aknak újra Nógrádmegyer­be, vagy ha ott elfogyott vol­na. valamelyik más köz­ségbe szekér ezni: mű­trágyáért! Hol Tannak a Z§ámbékon tanult termelőszövetkezeti elnökök? FIGYELEM! Be kell jelenteni - személyesen •fagy írásban - a megyei keres­kedelmi osztálynak április ^0-ig azokat a propán-bután gázfo­gyasztókat, akiknek felszerelésük megvan, de használati engedé­lyük nincsen. A bejelentésben közölni kell a tulajdonos nevét, pontos lakcímét, a felszerelést ts n palack sorszámát. A bejelentés elmulasztása az állami tulajdon jogtalan visszatartásának követ­kezményét vonja maga után. A z elmúlt hetekben Pász- tón jártam. Egy régeb­bi ismerősömmel találkoztam össze, aki annak idején a zsámbéki elnökképző iskolán tanult, és vezetője volt egy igen jóhírű termelőszövetke­zetnek. Azonban önkényes in­tézkedéseivel egyre-másra sér­tette meg a szövetkezeti de­mokráciát, s amikor a ter­melőszövetkezet kommunistái a helyes mederbe kezdték te­relni a termelőszövetkezet életét, megsértődött, otthagyta a termelőszövetkezetet. A mai napig is valamelyik útépítő vállalatnál dolgozik, holott szakismeretével, képzettségével sokkal többet segíthetne egy termelőszövetkezetben. Aztán itt van egy másik eset, ame­lyet az egyik járás mezőgaz­dasági osztályvezetőjétől hal­lottam. Az egyik termelőszö­vetkezetünk szorgalmas, fiatal tagját küldte a zsámbéki el­nökképző iskolára, gondolván, ha majd visszajön, ő vezeti a termelőszövetkezetet. A ké­sőbbiekről elég csupán azt megiegyeznem, hogy ez a ter­melőszövetkezeti tag, miután elvégezte az iskolát, nem ma­radt meg a termelőszövetke­zetben, Saigon, a bányaüzem­nél dolgozik ma is. Ezek a beszélgetések indí­tottak arra, hogy megnézzem, mi is történt tulajdonképpen azokkal az emberekkel, akik annakidején Zsámbékon, meg Gödöllőn elvégezték az elnök­képző iskolát? Mert azokban a termelőszövetkezetekben, ahol ilyen tanult, a munka- szervezésben, a vezetésben jártas emberek irányítják a termelőszövetkezetet, mint Ce- red—Tótújfaluban, Berkenyén, vagy Palotáson, igen komoly eredményeket érnek el. Ezek a termelőszövetkezetek a leg­jobb úton haladnak, s eszten- dőről-esztendőre belterjeseb­ben gazdálkodnak, évről-évre növekszik a termelőszövetke­zet közös vagyona, gazdagab­bak. jobban élnek a tagok. A zonban az elnökképző ^ tanfolyamot végzettek közül jó néhány van olyan, aki valahol az ipar területén dolgozik, ahelyett, hogy a me­zőgazdaságban hasznosítaná a tanultakat, melyeket ezen a közel egy esztendős iskolán szerzett. Az okok, amelyek ezeket az embereket ilyen elhatározásra késztették, — jónéhányuk vé­leménye alapján — igen kü­lönbözőek. Van, aki azért ment el a termelőszövetkezet­ből, mert képtelen volt meg­érteni, hogy a termelőszövet­kezet tagjai ragaszkodnak ah­hoz, hogy a közös dolgait ne- csak egy ember, hanem a kö­zösség, a közgyűlés, a ter­melőszövetkezeti tagok irá­nyítsák. Ide tartozik az én is­merősöm is. Mert az olyan he­lyen, ahol egy-két személy között volt visszásság csupán, az elnök, ahogy az igazságra fény derült, visszajött a ter­melőszövetkezetbe. Aztán meg kell mondanunk őszintén azt is, hogy nem egy esetben nem érezték igazán a felelősségét annak, hogy a legjobb, a legrátermettebb em­bert küldjék el az elnökképző iskolára, hogy az onnan visz- szajön, a tagok akaratának megfelelően vezesse, irányítsa a termelőszövetkezetet. Küld­tek egy embert, éppen csak azért, mert küldeniük kellett, hogy ne érje szó a ház ele­jét. Az ilyen emberek aztán természetesen nem igen érez­ték annak a súlyát, hogy a termelőszövetkezeti tagok mi­lyen áldozatokat vállaltak azért, hogy ők tanulhassanak, dolgoztak helyettük is, mert fedezték az útiköltségét, mun­kaegység részesedést kaptak anélkül, hogy dolgoztak volna valamit is érte, mert ahogy elvégezték az iskolát, koráb­ban, vagy később eltávoztak a termelőszövetkezetből. Végezetül, nem egy termelő­szövetkezeti elnök azért vált meg munkájától, mert néhány esztendeje még jó pár gyen­gén működő termelőszövetke­zetünk is akadt, a baj sok volt, a részesedés meg kevés. Mert leginkább az ilyen ter­melőszövetkezetet hagyták ott az elnökök, holott éppen itt lett volna igazán szükség az erős, a szilárd vezetésre, a közös gazdaság fejlődése, a termelőszövetkezeti tagok ér­dekében. Mert lényegesen könnyebb dolog egy gazdasá­gilag erős termelőszövetkeze­tet vezetni, irányítani, mint egy gyenge termelőszövetke­zetben megteremteni a tagok egységét, megtartani a mun­kafegyelmet, a helyes útra vezetni a termelőszövetkeze­tet. Ez jóval nehezebb, de ér­tékesebb munka is az előbbi­nél, csak hát ehhez kitartás és nagy-nagy bizodalom szük­séges, amely nem volt meg valamennyi termelőszövetke­zeti elnöknél. Tf őst, amikor a termelő- szövetkezetek megszi­lárdításának, megerősítésének korszakát éljük, szükség van minden hozzáértő, tanult ter­melőszövetkezeti vezetőre. Mert példák özönével lehetne bizonyítani, az a termelőszö­vetkezet dolgozik eredménye­sen ma is, ahol szilárd, szak­mailag képzett, a munkaszer­vezésben, a közös gazdaság irányításában egyaránt jártas vezető áll a termelőszövetke­zet élén. S hogy egész sor új termelőszövetkezet is alakult a megyében, méginkább szük­séges, hogy visszahívjuk a mezőgazdaságba mindazokat az embereket, akiknek valaha közük volt a mezőgazdasági termelés emeléséhez. S kikhez fordulhatnánk leginkább, mint az olyanokhoz, akiknek taníttatása érdekében áldoza­tot vállalt az állam, a ter­melőszövetkezet valamennyi tagja, s akik ennek vissza­fizetésével még adósai a ter­melőszövetkezetnek. Vincze Istvánná Közös erővel Nógrádmegyeri gondok, tervek Igen nagy munka vár az idén a nógrádmegyeri Petőfi Termelőszövetkezet tagjaira. Az állatállomány, különösen a szarvasmarhaállomány létszá­ma igen megnövekedett, amelynek most megfelelő fé­rőhelyről kell gondoskodni. A meglévő szarvasmarha istálló gépesítése a héten nyert befe­jezést, s most egy újabb 52 férőhelyes szarvasmarha istál­lót építenek a termelőszövet­kezetben, melyet természete­sen be is népesítenek, mert a havonkénti munkaegység elő­Rozika karácsny táján telni kezdett. Arca kipirult, ringott a járása, tekintete büszke volt. Az ájtatosságtól elkókadt ember olyan 'volt mellette, mintha az árvácskát tennék •a piros rózsa mellé. ' Egyszer jöttek haza a miséről és az asz- szony embere mellől egy tréfát dobott a karéjban álló legények közé. Nagyon talpra­esett volt, még Teplán is elmosolyodott és megjegyezte. — Templomjövet az ájtatosság foghatná még az ember fiát. Nincs is okunk a jó­kedvre. — Nekem van! — csillant fel az asszony. Az ember csak nézett rá kutatón ás simo­gatta tekintetéevl a viruló asszonyt. — Gyermekem lesz... — s mikor látta, hogy embere eltátja száját és izga'mában, nyeldesni kezd, nagy nevetésre fakadt. — A böjt... a böjt, — rebegte Teplán. Hazakísérte asszonyát és visszament a temp­lomba. Ezen az estén sokáig szólt a har­monium, de olyan jóízűen, hogy az embe­rek nem tudtak betelni véle. PflUPVPC lehetett a gyermek, nllli CjJjCiCO amikor betegségbe esett. Egy kicsit törékeny volt, el is ké­nyeztették. Megcsapta a szél, megfázott. Es többet imádkoztak felette, mint gyógyí­tották, így tüdőgyulladást kapott. Gyógyí­tása nagy gondot okozott már az orvosnak Is. De szépen gyógyult. Teplán mégsem ta­lálta a helyét. Egyik este már végképp nem bírt magával. Járt, kelt a szobában, bele­nézett a bibliába, letette. Míg az asszony rá nem szólt. — Mondd, ml bánt? ...-— Emlékszel? Egyszer azt mondtad, két napot is böjtölnél, ha gyermeked volna. El­feledtük. Talán azért ver az isten — és a betegségből lábadozó gyermekre mutatott. Az asszony megrémült. — Jézus, Mária, bocsásd meg bűneimet! A gyermeket az orvos meggyógyítota, ku­tya baja sem volt. De Rozika minőén héten két napot böjtölt Egy csepp víz nem sok, tennyit nem vett a szájába és egyre her­vadt Elfáradt, szédült, de nem szólt Tcplan nem vette észre, elmerült a harmonium já­tékában, a biblia lapozásában, innak tarka regénnyel való frissítésében. Azon a napon is, amikor gúzsoa csavarta az asszony testét a görcs, annyira éhes volt hogy megfordult vele az. utca. Nehezen ha­zaerőltette magát, megpirította a tegnapról megmaradt haluskát és szinte falta. A pá­linka meg csak gerjesztette éhségét. Jólla­kott, de a haluska olyanná vált gyomrában, akar a kő. És egyre joDban nyomta, míg a fájdalomtól elvesztette eszméletét és me­revgörcsbe esett. A kórházban tért magához. A férjét nem engedték hozzá a folyosón várakoztatták. Bátyja, Iványi Miklós állt az ágya mögött. Itt mondott el mindent és szégyenkezve nézte bátyja tekintetét. — Miklós, ne szólj Nándinak! Iványi kijött a kórteremből, feszítette a harag. Karonfogta sógorát, az autót haza­küldte és gyalog indult vele a faluba. Nem is az országúton mentek, hanem át a földe­ken. Teplán követte őt, mint gazdáját a kutya. Mikor Iványi megállt, az is megállt. Es Iványi haragos tekintete elől lesütötte fejét. Iványi meg morgott rá. — Bújj a föld alá. Mikor hazaértek, Teplán megállt Iványi előtt. Alig hallhatóan kérdezte. — Meggyógyul? — Meg! Mert az orvosok meggyógyítják, — ha a szó ütni tudott volna, Teplán össze- roskad. De Iványi lassan megenyhült és a harag helyett sajnálkozás ült arcára. Teplán az asztal Síi "S,’S nyúlt, hogy egy fiókba rejtse. Iványi ki­kapta a kezéből és a sarokba vágta Nagy porfelhő kavarodott és eltakarta az öreg könyvet. Teplán rémülten összerántotta ma­gát, mint aki azt várja, hogy most szakad rá a mennyezet. — Odavaló az! —■ kiáltotta Iványi. — Nézz az életbe, mindenki ébred! És te:?.., Teplán ránézett Iványira, arcán: a rémü­letet a reménykedés váltotta íeL BOBAL GYULA legnek jó részét a tejpénzből fedezik. Mindezeken túlmenően a közgyűlés úgy határozott, fe­hér hússertés tenyésztésre tér­nek át, tyúkfarmot létesíte­nek, pulykát, kacsát tenyész­tenek, mert ez igen kifizető­dő a termelőszövetkezetnek. Azonban, hogy elhatározásuk valóra váljon, most terven fe­lül, saját erőből sertés- és ba­romfi ólat kell építeniök. Gondoskodniok kell a juhál­lomány elhelyezéséről is, ezért egy 500 férőhelyes juh-hodályt építenek. Az állatállomány növekedé­sével párhuzamosan növek­szik a termelőszövetkezetben a kukorica termőterület is. A termés megfelelő tárolása ér­dekében szükségessé vált egy kukorica góré készítése. Nagy tervek, nagy felada­tok ezek. Megvalósulásuk igen komoly munkát kíván a ter­melőszövetkezet tagjaitól, kü­lönösen az építő brigádtól, mert ezeket az építkezéseket saját erejéből végzi a ter­melőszövetkezet. Régi és új termelőszövet­kezeteink tagjait kicsalta az első tavaszi napsugár a ha­tárba, s azóta kint dolgoznak ernyedetlen szorgalommal. A kellemes tavaszias idő, a me­legen tűző napsugár felszán­totta a föld sarát, nyugodtan lehet szántani. A termelőszö­vetkezetek hatalmas tábláin éjjel-nappal kint zúgnak a traktorok, szántanak, vetnek, A gépek után nem egy helyen fogatokkal vetnek a tsz-tagok, hogy minél hamarabb földbe kerüljön a mag, amelyből szárba szökken majd a pa- bona, a falusi emberek re­ménysége. Kovács Lajos, a pásztói gépállomás traktorosa 34 soros kombinált vetőgépével egyszerre veti az árpát és a műtrágyát a máira- '•zöll'si Kossuth Tsz földjén. A pásztói határban, a Hidegvölgyben ideiglenes brigádszállást léte­sítettek. Napközben ha elromlik egy gép, idehozzák kijavítani, ahol a műhelykocsiban van szerszám és alkatrész bőven. Dj tagokkal szaporodott a tavaly alakult felsőtoldi Előre Tsz. Az új tagok szorgalmasan dolgoznak, hogy minél hamarabb földbe kerüljön a mag. Hogyan szervezzük meg a közös állattenyésztést, ha nincsenek megfelelő istállóink? A télen alakult termelő- szövetkezetek nagy része még nem rendelkezik nagyüzemi gazdasági épületekkel, mert ahol ilyenek voltak azt ko­rábban már birtokba vették a régebbi termelőszövetkeze­tek és állami gazdaságok, így, mivel hiányzik a nagy­üzemi állattenyésztést bizto­sító istálló, több gondot okoz a termelőszövetkezetbe bevitt állatállomány elhelyezése. A közös állatállományt ideig­lenesen csak úgy tudják el­helyezni, hogy a község vagy puszta különböző helyein rendelkezésre álló néhány holdas kisgazdasághoz mére­tezett istállókat használnak fel. Ez nagyon megnehezíti a nagyüzemi munkaszervezést az állattenyésztésben. Ezért szükséges a körültekintő munka az állatok elhelyezé­sénél, s gondozásuk megszer­vezésénél. A legfontosabb az állatok egészségvédelmének biztosí­tása. Az állatok összehajtása előtt nem szabad megfeled­kezni az állatok és férő­helyek alapos számbavételé­ről, valamint a takarmány- szükséglet és a rendelkezés­re álló takarmány felméré­séről. Helyes jól meggondol­ni, hogy kikre bízzák a kö­zös állatok gondozását. Fel­tétlen olyan emberek jöhet­nek csak számításba, akik értik az állattenyésztés csín- ját-bínját, s szeretik is az állatokat. Amíg kényszerűségből szét­szórtan vannak az állatok, helyes, ha úgy csoportosítják, hogy az egyik helyen a te­henek, a másik helyen a nö­vendékmarhák, a harmadikon a hízósertések kapjanak he­lyet. E módszerrel lehet legjobban megközelíteni a nagyüzemi állatgondozás munkaszervezési elveit és előnyeit. Az egy körzetben lévő, egyféle állatok egysé­gesen gondozhatok, az ellá­tásukkal kapcsolatos szállí­tások nem forgácsolódnak szét és a brigádok, illetve a munkacsapatok is az állat­csoportoknak megfelelően szervezhetők meg. Az állatok takarmányozá­sára célszerű központilag egy épületet kijelölni. Itt vágnák a szecskát, a répát, s pácolnák a takarmányokat« s innen szállítanák az istál­lókba. Hasonló módon helyes a takarmány és alomszalma tárolása is- — Feltétlen szük­ség van a vízhordás jó meg­szervezésére is­Gazdaságosabbá tehetjük az állatok gondozását, ha pon­tosan megállapítjuk az el­végzendő munkák idejét, sor­rendjét. Előnyös a nagy ta­pasztalattal rendelkező, most belépett gazdák, a mezőgaz­dász, állattenyésztő segítsé­gét Igénybe venni. A fent említett állapot ideiglenes, éppen ezért helyes minél hamarabb megszervezni a kö­zös istállók építését.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom