Nógrádi Népújság. 1959. március (15. évfolyam. 18-25. szám)

1959-03-28 / 25. szám

6

NÓGRÁDInépüjság

1959. március 28.

BEKÖSZÖNTŐ

. . . nyuszi vagyok hús- vétra. De verset ne várjanak tőlem, mert én csak nyuszi Vagyok. Minden rímes mondanivaló nélkül szőröstől-bő- röstől és bajszostól magam vagyok a beköszöntő!

dl LtgizMük

A lányoknak rendszerint van valami titkuk, ami egy benső érzésből fakad. Érdemes megfigyelni. Most hús- vétkor ezek a titkolt érzések jelképesen jutnak kifejezésre.

Az nyílt dolog, hogy sok locsolkodót várnak. Sokat, mert a locsolkodók száma, számszerűsége fontos, vagy mondjuk így: nagyon fontos élő mértékegysége a leány megbecsülésének, az iránta való tiszteletnek. Sok locsolót várnak hát.

A titok: az egyik tojást, meg az egyik virágszálat megkülönböztetett gond és figyelem kiséri. Azt fessenek majd megfigyelni kinek a kezébe kerül majd ez a megkülönböztetett gonddal i(körüljárt” ajándék. Ez lesz az a bizonyos titkolt szívügy jelképesen kifejezve.

rX)úiaétl tiéfuz&káifrw

«_♦ *. * .*._*.*. _♦_! f _*.L♦.! .*. ♦ *»;««»«»« _♦ » « » < ♦ , (<

...............«V < V * **T*««**v^v^TTTTTTT'r r<

A húsvéti népszokásoknak megyénk csaknem minden községében vannak hagyományai. Annak ellenére, hogy ezek a népszokások többé-kevésbé kihaló félben vannak a húsvét ünnepén — éppen ezeknek a hagyományoknak felélesztése céljából — érdemes visszatekinteni, hogy régen, évtizedekkel ezelőtt hogyan is ünnepelték megyénk fiai, leányai húsvét hétfőjét.

Talán azzal kellene kezdeni visz- szaemlékezésün- ket, hogy a világ minden népénél ősidők óta megvoltak a tavasznak, a természet újraéledésének ünnepei. Ezek közé a tavaszi ünnepek közé tartozik a húsvét is. amelyet a ponánykori szokásokkal együtt a kereszténység is átvett, — a !o-i csolkodással együtt.

Évtizedek óta megyénk egész területén is szokásos a húsvét hétfői locsolkodás. Régebben á legények a patakban, vagy a kútnál vödörrel öntözték meg a leányokat, hogy ha férjhez mennek, friss menyecske lenven belőlük. Kishar- tyánban például az olyan leányoknak, akik elbúitak a locsoló fiúk elől, másnap, kedden nem volt tanácsos bálba menni, mert a legények először kigúnyolták, később kimuzsikáltatták a bálteremből. De vannak érdekesebb népszokások is megyénkben. Dejtáron több mint két évtizede, húsvét másnapján már éjfélkor elindultak locsolkod- ni a legények. A leányt még az anyja mellől, az ágyból is kihúzták. A kúthoz vitték és vederrel vizet öntöttek rá. S amikor mind ennek vége volt, a leány betessékelte a fiúkat a szobába, asztalhoz ültették, s sonkával, kolbásszal, óborral kínálták őket. Másnap pedig a leány barátnőjével kivarrott zsebkendőbe 8—8 tojást küldött azoknak a legényeknek, akik őt meglocsolták. A fiúk sem küldték üresen vissza a zsebkendőt. Süteményt. fügét, cukrot tettek abba. s úgy juttatták visz- sza a tojást küldő leányhoz.

Nagyon érdekes az érsekvadkerti húsvéti népszokás. Itt a legények már húsvét vasárnapján tolást „hajtani” jártak a faluban — több csoportban. Végigjárták a leányos

házakat, s az ab-: lakokon kopogtak szóltak be. Tojást{ gyűjtöttek. Az ősz-j szegyűjtött tojáso-j kát valamelyike háznál megsütöt-) ték és megették.e Ilyenkor hajnalig< ettek-ittak, s úgy\ indultak öntöz-e ködni. A megevett) tojás héját pedige annak a leánynak< a háza előtt, aki-) re haragudtak, fel-l akasztották a fá-\ ra. Ez nagy szé-\ gyen volt az ér-) sekvadkerti leá-\ nyokra. <

lpolytarnócon is) megtalálható a) húsvéti népszokás) Itt húsvét hétfő-) jén választották> mátkájukat a leá-l nyok. Az ilyen ba-j rútság a sírig tar-) tott. l

Általános volt1 korábban me-\ gyénkben, hogy a) leányok nagypén-) teken megmosdot-i tak azért, hogy) szépek legyenek.) De megmosdatták< ezen a napon az) állatokat is, hogy) azokat minden be-) tegség elkerülje. <

A húsvéti nép-e szokások már csak) imitt-amott talál-( hatók meg me-) gyénk községei-) ben. Pedig érde-e mes lenne felele-) veníteni a kedves < dolgokat.

VASÁRNAPI FEJTÖRŐ

1959. IJI. 28.

Vízszintes: 1. Miskolc melletti hegy. 4. Ázsiai állam. 10. Fordított papírmérték. 11. Európai nép. 13. Kettősbetű. 14. Állóvíz. 15. Német elöljáró szó. 16. Délelőtti előadás. 20. Női becenév. 22. Daráló. 23. Egér — németül. 24. Hangnem. 25. Régi fegyver. 26. Évszak. 27. Fiú becenév. 29. Névelővel: testrész. 31. Csapadék-féle. 33. Idegen összetételekben újat jelent. 34. Ábrák. 36. Romlott tojás. 37. Német összevont elöljáró. 33. Cigarettázik. 39. Méh-lakás. 41. Béka m.-hangzói. 42. Szót helyettesít. 43. Irány. 45. Rozika m.-hangzói. 47. Fiú becenév. 49. Macska. 51. Férfinév. 53. Vissza: tiltószó. 54. Fém. 56. Vissza: német általános alany. 58. Igekötő. 59. GDA. 64. Politika is van ilyen. 65. Hatvan melletti község. 67. Ázsiai állam. 68. Afrikai állat.

Függőleges: 2. Mint vízsz. 10. sz. 3. Sporteszköz. 5. Bosszantás, rágalmazás. 7. Csapadék. 9. Német helyeslés. 12. Vissza: angol nevek előtt áll. 14. T. 15/a. Iparos. 17. Aö. 18. A férfi párja. 19. Tengeri rabló. 21. Női becenév. 23. Szorgalmas állatka. 28. Vissza: enyém latinul. 29. Török név. 30. A panasz szava. 32. Testrész. 34. Névelővel: Z. 35. Testrész. 38. Fontos testrészünk. 40. Ez is az. 42. Szintén. 43. Irány. 44. Icce fele. 46. Kelő m.-hangzói. 48. Mozgásba lendül. 49. Gyermekek kedvenc csemegéje. 50. Vissza: „égi” kenyér. 52. Kezdettől fogva. 55. Indulatsző. 57. Latin kettősbetű. 60. Nem használ. 62. Ital. 63. Vissza: NY. 64. Költőies felkiáltószó. 66. Pára! 68. Személyes névmás.

Az oó és az öő betűk között nem teszünk különbséget. Mai rejtvényünkben egyik nagy költőnk verséből idézünk a függ. 1., vízsz. 69., 61., függ. 6., vízsz. 7. és függ. 9. sz. sorokban.

Beküldendő: hogy ki írta a sorokat, valamint a VASÁRNAPI FEJTÖRŐ szelvényt április 1-ig:

A múltheti keresztrejtvényünk helyes megfejtése: Megalakult » Magyar Tanácsköztársaság — Március huszonegyediké.

Könyvjutalmat nyertek: Könnö- czi László, Zagyvapálfalva, ifh Egner Rezső, Salgótarján és Le- szák Pálné, Balassagyarmat,-----------------Ht « **—-------------C

ikkünk nyomán

„Miért nem lehetne a tej nem 4.—, hanem 3.— forint Rákóczi- telepen is?” címmel levelet kaptunk Lencsés Ferenc elvtárstól, a balassagyarmati Tejipari Vállalat vezetőjétől. Levelében a következőket Írja:

„Megdöbbenéssel olvastam a Nógrádi Népújság 20. számában segítségüket kérő cikküket a tel- ellátás kérdésében. Miért 4.50 Ft a tej Rákóczi-újtelepen és miért nem lehet az olcsóbb? Kedves bányászasszonyok! Lehet a tej 3.— Ft Rákóczi-telepen is. Hogy hogyan? Igen egyszerű a megoldás. Csupán csak az szükséges, hogy a Kelet-Nógrád megyei Népbolt ottani árudái vegyenek maguknak annyi fáradságot, hogy a szükséges tejmennyiséget üzemünktől rendeljék meg és azt a reggeli órákban bocsássák a közfogyasztás rendelkezésére.

A Tejipari Vállalat korlátlan mennyiségű pasztőrözött, fertőző- baktériumtól mentes, 3 százalékos zsírtartalmú fogyasztói tejet tud a kereskedelem rendelkezésére bocsátani. A kiszállítást a tejipar végzi olyan Időben, hogy az már a reggeli órákban a dolgozók asztalára kerülhet. Ennek a

tejnek ára literenként 3.— forint. Nincs olyan rendelkezés, amely az egy liter tej árát 4.— forintban állapítaná meg, így sajnos a Rákóczi-telepi bányás-asszonyok nem 50, hanem 1 forint 50 fillérrel fizettek többet a tejért literenként. És miért? Mert az ottani kereskedelmi szervek - hogy bátorkodjam ezt a kifejezést használni — nem törődnek a telep tejellátásával. Ml megkerestük a Megyei Tanács Kereskedelmi Osztályát, hogy kötelezze a Rákóczi- telepi népbolt árudákat a tejárusításra, de kérjük, hogy önök is követeljék azt. Azonnal rendeljék meg a szükséges mennyiséget a balassagyarmati tejüzemtől és mi azt oda mindennap kiszállítjuk, így lehet 4.50 forint helyett 3.~ forint Is a tej Rákóczi-újtelepen.”

Érdeklődtünk a Kelet-Nógrád megyei Népbolt Vállalat központjában Is. Kérdésünkre azt a felvilágosítást kaptuk, hogy ameny- nyiben a napi 25 liter fogyasztás biztosítottnak látszik Rákóczi- újtelepen, az Igénynek eleget tesznek, s orvosolják a bányászasszonyok jogos panaszát.

gAZÉMNÖGRAD megyei |äll. építőipari vAl-Í ILALAT SALGÓTARJÁNÉ! |ÉS VÁCI MUNKATERÜ-j

|letére

1 gyakorlott i festő

szakmunkásokat

felvesz

f JELENTKEZNI LEHET

ísalgótarjAn, rége

I VÁSÁRTÉR A VÄLLA- |LAT MUNKAÜGYI ŐSZ-!

! talyan, váci föepií TÉSVEZETÖSÉGÉN.

P

éntek volt és 13. Ilyenkor többen mondják: No, ennek sem lesz jó vége! Mert akár a péntek, akár a tizenharmadi- ka, egymagában is a „szerencsétlenség termőtalaja”, hát még ha így együtt vannak. És most márciusban együtt volt ez a kettő. Sokan talán elsiklottunk fölötte, de nem így Halász Erzsiké, a MÉSZÖV hivatalsegédje.

Erzsikét ugyan egész nap elkerülte a „szerencsétlenség”, de este...

Reggeltől, a munkakezdés első percétől az utolsóig oly «ok volt a dolga, hogy csak « legteljesebb figyelem, szorgalom és odaadás mellett tudta megoldani feladatait Ezen a naDon kellett le- Steneileznie 3R0 oéldány hat Oldalas heti MÉSZÖV értesítőt és ugyancsak pénteken, 13-án, kellett sokszorosítani 320 példányban négy oldalas osztá’vközleménvt, amelyet a földművesszövetkezetek és italboltok részére kellett sürgősen kiküldenle.

Már öt óra elmúlt, s neki < óra után fontos ifjúsági összejövetele van. Most az

illemről lesz szó. Egy hete várja türelmetlenül ezt az estét. Gyorsan postázott Hóna alá kapta az iratokkal teli aktatáskát és rohant végig Salgótarján utcáin. Félt, hogy még a másodpercek is meghiúsíthatják tervét. Lekéshet az esti félhatos ka- rancsaljai buszt

Berontott a salgótarjáni nagypostára. Többen álltak egymás után a hatos ablak előtt. És neki éppen itt kell föladni a leveleket! Jaj... mi lesz?... Nincs szerencsém — gondolta. Hiábá. péntek, 13. A sorbanállók milyen figyelmesek. Látják, hogy kapkodja a levegőt a sietségtől, izgatott az arca.

— Nagyon siet kislánv? — kérdezték. S szinte kellemetlen volt ez a figyelmesség. Mindenki őt nézte a sorbán- állók közül. De hát valóban siet és ezt valahogy mégis a tudtukra kell adni.

— Igen — mondta... Pár perc múlva indul a buszom.

— No, akkor menjen előre.

— No, menjen csak, me»- jen...

— Mesengedik? ... Köszönöm... Köszönöm szépen. Aztán szinte egyenkint szólt mindenkihez, akik sorbanálltak. És az emberiesség érzése mindenkivel kimondatta a szót:

— Parancsoljon.

— Tessék csak nyugodtan.

Végre ott volt az ablaknál,

a hatos számú ablak előtt. Hálálkodva esett ki száján az utolsó köszönöm...

— Ügy látom mégis csak sikerül — suttogta. Benyújtotta az ablakon a hatalmas levélpakkot. Bent a postatisztviselőnő azonban éppen hátrafordulva beszélgetett egy kolléganőjével. Ez a látvány kissé megingatta önbizalmában. Szólni kellene neki — gondolta. Talán úgy hogy, kedves elvtársnő, legyen szíves... Vagy úgy hogy, drága, aranyos kisasszony, ha lenne olyan kedves... De várt iné* egy kicsit.

S

ietett, rohant volna már a buszhoz, topogott izgalmában, gondolta mégiscsak szólni kell. Aztán a hátamögül Is Úgy biztatták: Szóljon be, kedves, az ablakon! Szóljon csak be, mondja meg, hegy siet...

S Erzsiké beszólt — Kérem legyen «íves.., A tisztviselőnő oda sem figyelt, mosolyogva folytatta

a 'beszélgetést.

Erzsiké megismételte.

— Kérem... legyen szíves...

Talán a hang volt halk a kedvességtől, a kéréstől... Nem hallották... Nem kapott választ. Tovább várakozott.

A háta mögül csak biztatták.

— Szóljon be kedves. Szóljon csak bátran.

De Erzsiké nem akarta elmérgesíteni a helyzetet. Gondolta szépen kell beszélni. Még az igazát is szépen, udvariasan akarta tudomására hozni a posta-tisztviselőnőnek, mert az, ha rosszindulatú akar lenni, most rossz lehet vele szemben.

I

lyenkor, amikor még

a másodpercek is óráknak tűnnek, hosszú perceken keresztül tétlenül nézni az eseményeket, bizony nagyon nehéz. Aztán a kény- szerűség is... Hiába, már

nincs több ideje várakozni. Még egy másodperc sem.

— Kérem legyen szíves már bevenni a leveleket,

mert itt hegy a buszom!

Egy pillanatra félbeszakították a beszélgetést. Az előbbi mosoly helyett komorrá vált a tisztviselőnő arca, amikor az ablak felé fordult.

— Mi az?... Nem tud várni?! Aztán újból elfordult az ablaktól és mosolyogva folytatta a diskurzust. Erzsiké háta mögül azonban már erélyes haingok követelték, hogy szóljanak rá a beszélgetőkre, mert legyen a beszélgetésük tárgya hivatalos, vagy magánjellegű, azért azt mégis csak figyelembe kell venni, hogy az ablak előtt egy egész tömeg várakozik.

Aztán, amikor a beszélgetés végre befejeződött a tisztviselőnő ezekkel a szavakkal húzta be az ablakon a hatalmas levélcsomagot.

— Ne türelmetlenkedjen kérem!... Nem tud várni?! S miután alaposan szemügyre vette a leveleket, így folytatta.

— Itt több olyan levél van, amelyiknek a súlya meghaladja a 200 grammot, de nincs rájuk írva, hogy 1,20 forinttal megy el. És máris tuszkolta vissza az ablakon a leveleket.

— De kérem, a küldemény költsége törvényesen 1,20-al van elszámolva, a mi leveleink díjelőlegesek — védekezett Erzsiké.

— Nem érdekeli... Nincs rá írva, hogy 1,20 forint! Ne vitatkozzunk!

—• Kisasszony, én másfél év óta viszem és hozom ide az ilyen küldeményeket, napról napra. Még soha nem mondták, hogy külön rá kell írni — próbálkozott.

De a tisztviselőnő nem fogadott el semmiféle magyarázatot.

—• Tessék kérem... tessék, mert sietek, mások Is várnak az ablak előtt! — hasított a szigorú, hivatalos hang.

És Erzsiké félreállt a 6-os ablak elől. Megindult b könny a szeméből. Elfordult, hogy senki ne lássa. A leveleket ott szorongatta a kezében és arra gondolt, ha sikerült volna feladni a leveleket és most elindulhatott volna, talán nem lett volna késő. Zokogott és így rajzolta oda az első borítékra: 1,20 forint.

Nem tudja, a könnyektől nem látta, ki volt, tán valaki a sorbanállók közül, vagy tán nem is állt sorban, csak éppen szemtanúja volt az esetnek, valaki kivette kezéből a borítékot és azt mondta: Menjen csak kislány, majd én ráírom... Hátha még eléri... Szaladt, rohant az utcán sétáló járó-1 kelő emberek között. Azok meg egymás után fordultak utána. Csak nézték a szokatlan lendületet.

V

an aki azt modaná: No, ugye a péntek és 8 13. együtt mire képes? Pedig higyjék el: sem pénteknek, sem a tizenháromnak külön-külö® sem, együttesen sincs szívük. Szívük az embereknek van. Csak olykor egyesek megfeledkeznek róla. Már mini az emberi szívről. De a* eset is mutatta, azért mindi§ van, akinek emberséges módon dohban a szíve.

Orosz Béla