Nógrádi Népújság. 1959. március (15. évfolyam. 18-25. szám)
1959-03-25 / 24. szám
1959 március 35. NÓQRÁDINfiPfiJSAO 3 A kommunista mártírok emlékezetére — Emlékművet arattak Baglyasalján — A baglyasaljai emlékmű avatóünnepségen Pothornyik József elviár*. KB tag, a szénbányászati trSset Igazgatója ünnepi beszédet mond Emléktáblát lepleztek le, kitüntették a Tanácsköztársaság harcosait a salgótarjáni ünnepségeken Kedves, bensőséges ünnepség színhelye volt szombaton délután Boglyasai ja. Az öreg bányatelep dolgozói a Tanács- köztársaság 40. évfordulóját ünnepelve örök emléket állítottak azoknak a harcosoknak, akik az illegalitás nehéz éveiben küzdöttek az emberibb életéit és ezért életüket áldozták. Fenn. a Katalin-telepen, a házon, ahol — lassan 41 éve lesz már — megalakult a Kommunisták Magyarországi Pártja, most márványtábla hirdeti, hogy a kommunisták harca nem volt hiábavaló. A megváltozott életért fejezték ki hálájukat, köszöne- tüket a baglyasaljaialc, amikor felavatták az épülő orvosi rendelő előtt az emlékművet, melyet a harcokban elesett mártírok emlékére emeltek. A tér, amely annak idején számtalan politikai csata színhelye volt, most megtelt ünneplő emberekkel, öregek, fiatalok, asszonyok és gyerekek jöttek el, hogy az emléktábla kezdő sorai szerint: emlékezzenek! Az ünnepségen megjelent Ha- racska elvtárs, a nehézipari miniszter helyettese, valamint Havran elvtárs, az Országos Bányaműszaki Felügyelőség vezetője. Az emlékbeszédet Pothornyik Józsej elvtárs, a Központi Vezetőség tagja, a Szénbányászati Tröszt igazgatója tartotta, aki maga is részese volt a baglyasaljai megmozdulásoknak, harcoknak. Pothornyik elvtárs beszédében méltatta a Tanácsköztársaság jelentőségét, azt a 133 napot, amely alatt már 40 évvel ezelőtt a bányászok előtt is kibontakozott a jövő. Amikor ez veszélyben forgott, a párt, a kormány fegyverbe szólította a bányászokat, megmozdult Baglyasalja is. 1919. május 3-at írtak akkor ... „Mi erről a telepről a Katalin-telepi szénkiosztó területén gyülekeztünk. Itt megalakult a zászlóalj, bevonultunk Salgótarjánba, és onnan indultunk a frontra, mert a cseh intervenciós csapatok ekkor már a Karancs- ban voltak.” Így védelmezték a proletárdiktatúrát a bányászok, egyik kezükben a fegyverrel, a másik kezükben a csákánnyal, mert „a munkás- tanácsok kijelölték, melyek azok az üzemek, áhol termelni kell, mert szenet kér a vasút, a proletárállam”. A Tanácsköztársaság elbukott. A külső és a belső ellenség megdöntötte. Ezután a megtorlás időszaka következett. — k 1919-ben — mondotta Pothornyik elvtárs — a bukás után összeszedték a kommunistákat, a bányászok vezetőit, Siófokra, Zalaegerszegre, Hajmáskérre internálták. Akik itthon maradtak, a 19-es kommunisták rendőri felügyelet alatt, de mégsem hagyták abba a harcot. Azon dolgoztak, hogy mielőbb munkához kezdhessen a párt. 1922-ben már sztrájkot szerveznek az Északmagyarországi Részvénytársaság üzemeiben a nyolcórás munkanapért, 1926- ban pedig a szánási, a baglyasi és a Sára lejt- aknai bányászok azon a téren határozták el, hogy Budapestre indulnak, ahol most az emlékmű emelkedik. Makó Lajosné fiatalasszony volt még akkor, vállán a hátizsákkal Pestre indult ő is. Ez a sokat szenvedett bányászasszony együtt indult férjével a munkások menetében Budapestre. Tűrt, szenvedett, hitét, erejét a megpróbáltatások nem törték meg akkor. S most 40 év múltán, amikor érdemei elsimeré- seképpen megkapta a Tanácskőztársasági emlékérmet, ez a mindig sziklaszllárd asszony nem bírta többé elfojtani a feltörő könnyeit. Mert este, a kultúrház zsúfolásig megtelt nagytermében átadták azoknak az elvtársaknak — Blaskó István, Szigetvári János, Zeke János, Sulyok András, Kosléder József, Kismiklós József, meg a többieknek — a Tanácsköztársaság emlékérmet, akik Baglyasalján a munkások érdekeiért harcoltak a Tanácsköztársaság 133 napja alatt és az illegalitás idején. Zeke János bácsi sájnos nem-tudott résztvenni az ünnepségen. Betegsége ágyhoz köti őt, de levélben üdvözölte valamennyi elvtársát, akikkel együtt harcolt és akik továbbra is azon munkálkodnak, hogy még szebbé, boldogabbá tegyék az életet. Az ünnepség legkedvesebb, 'egmegkapóbb része az volt, amikor az 1919-es, majd az illegalitás harcaiban részt vett elvtársak szólaltak fel, beszéltek a régmúlt időkről. Nem kérkedésből, hanem tanulság képpen mondották el a történeteket, amelyeknek szereplői voltak, hogy tanul- ianak belőle a fiatalok, megtudják, hogyan is harcoltak apáik azért, hogy az ő életük ilyen gondtalan legyen. Révész Imre elvtárs 1919- ben a salgótarjáni bányász zászlóalj parancsnoka volt. Beszélt arról, hogyan alakult meg az első vörös zászlóaj munkásokból, fiatalokból, öregekből. A mai pártbizottság előtt jöttek össze, majd az acélgyárba vonultak, ahol fegyvert kaptak és az első gyakorlatok után harcba mentek az ellenség ellen. Nem kevesebbről volt ugyanis szó, mint arról, hogy a vízválasztói centrálé találatot kapott és félő volt. hogy sötétben marad a város. Az első század, melyet Révész elvtárs vezetett, Róna-bányára ment. összehívta a szakaszparancsnokokat, megbeszélték a támadás pontos idejét, taktikáját. Az ellenség Cered községbe fészkelte be magát. Innen kergették ki őket Révész elvtárs hős vörös katonái. Szigetvári János bácsi arról szólt az egybegyűlteknek, | milyen volt a helyzet Bag- i lyasalján, amikor elérkezett i a hír, hogy megalakult a Ta- ■ nácsköztánsaság, s milyen fe- í ládátokat hajtottak végre a I község kommunistái. A legfontosabb feliadat az élelmezés biztosítása volt. Sikerült meggátolnunk, hogy a bányaigazgató és a főgandnok a munkások kárára ne jussanak jogtalan előnyökhöz. A baglyasaljai kommunisták osztottak földet elsőként Nógrád megyében, a jogos jussukat Meleg, bensőséges ünnepre gyűlt össze szombaton mintegy 200 veterán Salgótarjánban, a tűzhelygyári kultúrotthon helyiségében. Még nem volt hat óra, amikor a nagyterem már zsúfolásig megtelt egykori vörös katonákkal, direktóriumi tagokkal, a KMP negyven évvel ezelőtti tagjaival. Sokan az egykori emléket elevenítik fel, kabátjuk hajtókáján piros rózsa van. Csirke elvtárs, a Tűzhelygyár párttitkára üdvözlő szavai után Andó István elvtárs, a városi pártbizottság titkára tartotta meg ünnepi beszédét, felidézve a régi harcok emlékét, a magyar proletariátus világraszóló diadalát. — Régi kötelességünket teljesítjük ezen a napon. Ebben az épületben, ahol ma ünnepi megemlékezésre gyűltünk össze, itt alakult meg városunkban a Kommunisták Magyarországi Pártja 1918. december 26-án. A párt megalakítását Kun Béla és Szaton Rezső elvtár- >ak segítették. Az egykori vi- iadó helyiségében született peg a munkások elhatározása: megalakult a KMP salgótarjáni szervezete. — A Vörös Űjság a KMP központi lapja, 1919. január l-i számában örömmel üdvözölte a salgótarjáni fiatal Kommunista pártot. S közben az üzemekben is megindult a toborzás. Nem volt szükség ;ok beszédre, elég volt a párt programjának ismertetése s máris a kétkézi munkások sokasága kérte felvételét a pártba. Mert a KMP rövid idő alatt meghóditotta Salgótarján ipari munkásságát. A hatalmon lévő uralkodó osztály nem fogadta kitörő lelkesedéssel a párt megalakulását s térhódítását a tömegek között. Tűzzel-vassal irtották a pártot. A párt megalakulása után a munkásság ereje megsokszorozódott. Volt már erős pártjuk, s volt céljuk, tudták miért harcolnak. S ahogy az új évben teltek a napok, úgy növekedett a tömegek rokonszenve a KMP programja iránt. — Az a párt, amely negyven évvel ezelőtt a Vigadó helyiségében bontotta ki zászlaját, segítette a munkások harcát, megmutata a kivezető utat a proletároknak. S mint a fényszóró, úgy világította meg a munkások egyedüli útját: a kizsákmányolás megszüntetését. A munkásság harca nem volt eredménytelen. 1919. március 21-én Budapesten kikiáltották a Magyar Tanácsköztársaságot és Salgótarjánban is, mint mindenütt, a mukások vették kezükbe a vezetést. — Dicső 181 nap követkeváró parasztoknak. A régmúlt idők harcosai megbecsült tagjai most társadalmunknak. Révész elv- társ a geofizikai intézetben dolgozik, s szívesen jött Salgótarjánba a légi harcok helyére, ahonnan annak idején Horthyék kitiltották. Szigetvári János bácsi is megszenvedett az igazságért. De ezek az emberek nem törtek meg és ha a párt harcba szólítja őket, bár el járt felettük az idő, szíwel-lé’ekkel dolgoz- ak most is. zett, amely bebizonyította, az egész világ dolgozóinak a proletárhatalom nem egyedüli orosz jelenség. A nagy Lenin örömmel üdvözölte a magyar munkások diadalát. Az a mag, amelyet 1918- ban a párt megalakításával elvetettek már nemcsak kicsírázott, hanem bő termést hozott. — Most régi adósságunkat törlesztjük le, amikor a Tanácsköztársaság megalakulásának 40. évfordulóján az épület falán emléktáblát helyeA salgótarjáni járásban, amely a századforduló óta a meg^e munkásmozgalmának középpontja, szintén bensőséges ünnepségek keretében emlékeztek meg a Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulójáról. Mlzserfán szombaton este zsúfolásig megtelt a bányatelep kultúrotthona. Az 1919- es harcokban részt vett veteránok valamennyien az elnökségben foglaltak helyet. Az ünnepi beszéd után Pusztai Ernő elvtárs emelkedett szólásra a veteránok nevében. Pusztai elvtárs őrizte egészen a felszabadulásig az 1919-es vörös zászlót. Emlékeztette a fiatalokat, hogy mindez a harc, amit az idősebbek folytattak, ő értük történt. Kotyháza-bányatelep. Zsúfolásig megtelt szombaton este a bányatelepi művelődési otthon. Eljöttek a telep lakói, hogy meghallgassák a 19-es veteránok beszámolóit azokról a dicső napokról. Fekete János, Kiss csitári Károly és Nagy János mondották el élményeiket a Tanácsköztársaság idejéből, akiket jutalomban is részesítettek. Rákóczi-bányatelepen hármas zászlóavató volt ezen a napon. A helyi pártszervezet egy vörös és egy nemzeti- színű zászlót avatott. A KISZ-szervezet a KISZ Központi Vezetőségétől kapott vörös zászlót avatta fel. Az évfordulóra történt megemlékezés alkalmából avatták fel az új úttörőket és az új úttörő csapatzászlót. Nagybátony bányavárosban szombaton este a KlSZ-szer- vezet munkájának jegyében zajlott le az ünnepség. A fiatalak a bányatröszttől kapott zászlót ebből az alkalomból avatták fel és ünnepelték meg a Tanácsköztársaság évfordulója mellett a zünk el, ahol is létrejött Salgótarjánban a KMP — fejezte be beszédét Andó elvtárs. Az ünnepi beszed után adták át az egykori vörös- katonáknak a Tanácsköztársaság harcosainak a tanácsköztársasági emlékérmet. Ezután került sor az épület falán elhelyezett márványtábla leleplezésére. A Himnusz elhangzása után Andó elvtárs leleplezte az emléktáblát, amelyre Salgótarján munkásainak nevében heKISZ megalakulásának második évét. Forgács-bányatelepen vasárnap délelőtt szintén zászlóavató volt. Az úttörők vették át azt a zászlót, amelyet a munkásőrség adományozott. Délután KISZ tagkönyvkiosz- tást tartottak és jelvényt kaptak azok a fiatalok, akik a legjobbaknak bizonyultak a takarékossági mozgalomban. Salgó-bányatelepen 10 veterán kapott Tanácsköztársa- sági emléklapot és emlékérmet. Klepej Ferenc és Bo- zó Ernő elvtársak szóltak fel a veteránok nevében Ígérve, hogy továbbra is hűen szolgálják a munkáshatalmat. Bozó Ernő elvtárs egyébként nemcsak 1919-ben, hanem 1956-ban is fegyverrel védte a szocializmust. A salgótarjáni járás valamennyi községében, bányatelepén — Nemtiben, Mátra- novákon, Kisterenyén, a Ka- rancs völgyében — mindenütt a megemlékezés és a hála érzése övezte azokat, akik annak idején életüket sem kímélve küzdöttek a dolgozó nép felszabadításáért. A pásztói járás községeiben a tanácsköztársasági ünnepség már pénteken kezdetét vette. Pénteken délelőtt Pásztón találkoztak az idős kommunisták, vöröskatonák, akik 1919-ben fegyverrel védték a fiatal proletárdiktatúrát. Ezen a találkozón Andó Gyula elvtárs az MSZMP pásztói járási bizottsága első titkára köszöntötte az öreg veteránokat, akik beszámoltak élményeikről. Szlrákon szombaton este gyűltek össze a falu dolgozói. Kedves vendéget fogatak erre az ünnepségre. Meghívták, s közöttük volt dr. Nemes Andor elvtárs, nyugalmazott tanár, aki 1919-ben a sziráki járási direktórium elnöke volt. Felsőtoldon kettős volt az ünnep. A Tanácsköztársaság 40. évfordulójának napján avatták a falu dolgozó paly ez te el koszorúját. Majd lekerültek a kalapok a fehérbe borult fejekről, s felcsendült az Internacionálé. A zenekar már nem játszik, a kalapok smét felkerülnek a fejekre, le az egybegyűlt veteránok nem oszlanak szét. Egymásután mennek a most leleplezett emléktáblához, s némelyik könnyet törül ki szeme sarkából, míg mások megha- tottan mondják: — Ha még egyszer születnék, akkor is ezl az utat járnám. rasztjai termelőszövetkezeti községgé Felsőtoldot. Az ünnepségen többek között felszólalt Homoka János elvtárs, a Tanácsköztársaság direktóriumának községi elnöke is. Szécsényben szombaton délelőtt a járási pártbizottság, a Hazafias Népfront és a járási tanács látta vendégül a régi harcosokat, volt direktóriumi tagokat, vöröskatonákat. Ezen az ünnepségen 150 veteránt tüntettek ki a Tanácsköztársasági Emlékéremmel. Kiemelkedő eseménye volt a Tanácsköztársaság szécsé- nyi ünnepségének az emléktábla leleplezés, amelyet a tanácsháza falán helyeztek el annak megörökítésére, hogy 1919-ben ebben az épületben székelt a járási és községi direktórium. Ludányhalásziban az iskolások tablót készítettek, amelyen a posténypusztai hídnál lezajlott harcokat szemléltették fényképekkel, vázrajzokkal. A kiállítás megnyitásakor úttörők üdvözölték az öreg harcosokat. Nógrádsipek dolgozói szombaton este színpompás felvonulást rendeztek a községben. Tömegesen, zárt sorokban vonultak a tanácsházára, ahol ünnepi ülést tartottak 1919 emlékének. Szccsényfelfaluban aa 1919es hősök emlékére megkoszorúzták azoknak síremlékeit, akik a vörös hadseregben harcoltak, s vesztették életüket a Tanácsköztársaság védelmében. Nagyoroszi: A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulója ünnepsége már pénteken este kezdetét vette a községben. Szombaton este tovább folytatták az ünnepség sorozatát. Ezen az estén Godó Györgyné elvtársnő, a Magyar Szocialista Munkáspárt Nógrád megyei bizottságának munkatársa tartott ünnepi beszédet, s negyvenkilenc veterán harcosnak adták át a Tanácscköztársaság 40. évfordulójának kitüntetését. Ctrltz Arnold elvtárs, városi tanácselnök a díszsírhelynél ünnepi beszédet mosd. ÜNNEPELT A VIDÉK