Nógrádi Népújság. 1959. március (15. évfolyam. 18-25. szám)
1959-03-21 / 23. szám
8, Szerte az országban ilyen falragaszok szólították fegyverbe a magyar munkásosztályt és a dolgozó népet a munkás- hatalom megvédésére. A felhívás az egész megyében, de különösein Salgótarjánban nagy visszhangra talált. Bányászok gyárimunkások és a frontról visszatért katonák tömegei fogtak fegyvert a munkáshatalom mellett. rciVS Valóra vált as édesanya ssava Viícsek Sándor életének 40 éve DOBOS GYULA: Egymás után t^fleÍ Vörös Őrök emlékkönyvébe Ti, Vörös örök, Proletár Hősök, Harcok tüzében edzett katonák! Hálás szavakból koszorút kötök, Mert védtétek a proletár hazát. Mi birtokunk a betű világa... Ti cselekvéssel birtokoltatok. Tömeg ébredt nagy öntudatára S ti a tömegnek ökle voltatok. Proletárhűséo ■ élő szobrai Felöltöttétek a békeruhát, De szemeteknek néma szavai Harcról beszélnek, szent ügyről csudát. Dicső zászlóalj, én úgy láttalak, Mint magát az Eszmét, testet öltve. Itt vagytok immár, én rég vártalak. Bőséget hozva, áldást öntve. Mindent átfogó nemzetköziség Célunk marad és közös jelszavunk. Es ha ezért kell síkra szállni még. Látni fogjátok! Veletek vagyunk! Halálmezőkön járt hősi csapat, Őrizni fogjuk büszke nevetek. Kinyílt lelkűnkön egy titkos lakat... Hálásak nektek most az emberek! >00000000<><XH><>0<>0<K)0<H><><>0<)0<><KK>0<><><)<>0<>(>0<K><KK><X>0<HK><K><><K><>0<>0<K>0<>0-í>C •' A Tanácsköztársaság költészete a poli- események. Már kikiáltották a Tanácsköztársaságot. Salgótarján munkássága örömmámorban úszott. Az ország, a város egyedüli birtokosa a munkás- és katonatanács. Három nap múlva már a munkástanács által megválasztott direktórium vette át a hatalmat Salgótarjánban is. És amíg peregtek az események, a város- i ban, a Somlyó utca egyik kis házában Vil- J esek néni, az Acélárugyár munkásának felesége nehéz fájdalmakban vergődik. Fájdalma J1919 március 26-án enyhült. Életet adott 11. i gyermekének, Vilcsek Sándornak. Nagy volt az öröm — szabad embernek | született a kis Sándor — gondolták a szülők. i Nem gondoltak arra, hogy a fiatal Tanács- | köztársaság alig néhány hét múlva veszély - i ben lesz. A bölcső riogatásánál de sokat ' mondotta Vilcsek néni: — Más lesz minden, fiam. Te már embernek. szabad embernek születtél. Hosszú és keserves Sándor élete. A nélkülözés, a megalázás mindennapos volt az ő életében is. A fehérterror, Horthy minden emberi jogot eltipró korszakában még azt sem tekintették, hogy Vilcsek Sándor családfenntartó, hogy rokkant, a nehéz súlyok alatt rokkant meg, hogy a dróthúzóban sérült meg a szeme — mégis elvitték katonának, s ha másra nem is volt jó, a munkászászlóaljba osztották be. Vilcsek Sándor be‘ sokszor emlékezett visz- sza anyja szavára: — Te már embernek-; szabad embernek születtél. Ha 25 esztendőt Nemcsak az évforduló ünnepélyes alkalma, hanem a méló pária, hanem felszabadult, öntudatos, erejét megma már majdnem teljességgel mutató és abban bízó nagya versek nagyobbik részét. Ez egyrészt annak az eredménye, hogy igen sok ismeretlen, Vilcsek Sándor feltárt költői anyag, nagysze- szerű ember. A jövő alkotója, munkásköltő is dalra kél. 3 költemények sora, kötelez hőse és egyedüli birtokosa. Ezért érezzük sokszor a bennünket, hogy legszélesebb körben ismertessük: mit tettek költőink a dicső emlékű Tanácsköztársaságért. Juhász Gyula írja: „itt nem népköltészet üde, tiszta ízét boldogul más, csak aki alkot, a versekben. Példaként álljon aki munkás!” Ilyen gondola- itt Éhen Gyula: „Mezei munA munkáshatalom létrejötte bűvkörébe vonta a legszélsőségesebb reakciót szolgáló versírókon kívül csaknem valamennyi költőnket kisebb, nagyobb mértékben. Oláh Gábor a legutóbbi időkig alig ismert költő Debrecenből kiáltja: tokát fogalmaz meg egy ismeretlen költő is „Győztél proletár” című versében. kás” című versének első négy sora: „Ébred már a hajnal Az éj peremén, Hívogat a mező, Oda megyek én.” A Tanácsköztársaság megszületett új hangú, alatt nagy A parasztság kizárólagosan mint „Dózsa népe” van jelen a költészetben. De nem „kósza nép’” már, mint még Ady- nál. hanem győzelmes nép, a föld jogos tulajdonosa, aki fölött nincs már „gőgös, büsz- értékeket felmutató költészet ke úr”. Egy ismeretlen szerző méfi nem volt valóban prolefogalmazza meg a parasztság tálköltészet — arra József Athelyzetét: „Proletár testvér, tiláig kellett várni —, de hanti ed a határ”... „minden a gosan szóló bizonyíték a protiéd!” Bodrogi Zsigmond letárhatalom nagyszerűségéhangja örömkiáltás: „Magunk- ről, és ékes cáfolata annak a nak aratunk! rágalomnak, amely szerint a És a magyar költők egész E költészet formájában is töltök 1919-ben némák \olkórusa szólal meg feleletül, demokratizálódik. Népieshez tak. Már maga a proletárdiktatú- közelítő forma, optimista hit, ra mellett egyértelgjűen ki- egyszerűbb szerkezet jellemzi Kojnok Nándor álló költők puszta névsora is —— sokat mond: Juhász Gyula, Tóth Árpád, Oláh Gábor, Somlyó Zoltán, Peterdi Andor, Várnai Zseni, Lányi Sarolta, hogy csak a nevesebbeket említsük meg. Jertek, ti dalosok, Éurópának zengő idegei Ezt a remek munkát megzengeni, Ha véretek buzog: Nincs ennél gyönyörűbb verstéma; Aki most hallgat: örök néma. néhány hetes lett. A fegyvert forgató embereket a Vörös Hadsereg hívta — meg kell védeni a Tanácsköztársaságot. A család három fia, élükön a legidősebb, alig húsz esztendős Emillel fegyvert fogott, öccsük és a saját sorsuk, az egész munkásosztály érdekeiért ragadtak fegyvert. A túlerővel szemben kevés volt a maroknyi sereg. Vilcsek néni szava nem lett valóság — a fehérterror még borzalmasabb napokat hozott a családra. Az akkor még gyermek Vilcsek Sándor rövid idő elteltével elvesztette édesapját. Alig volt hároméves. A testvérek sem voltak idősek. Az özvegy anya csak tengette a család életét. Hiába járt Sanyi iskolába — már dolgozni kellett. Ebédhordó lett. Tizennégy éves volt, amikor az Acélárugyárba került, s mint fiatal gyermek a szegcsomagolótan napi 8— 12 órát dolgozott — 16 filléres órabérét. Még 16 esztendős sem vo’t má 100—120 kilogrammos karikákat emelgetett az abroncspácoló- ban. És műszak után? Harmados földet kapált édesanyjával, testvéreivel, mert nagyon, nagyon kevés volt az a 70 pengő, amelyet a .Rima urai az édesanyának, a testvérekre fizetett. is kellett ismét várni, Vilcsek néni szava 1945-ben beteljesedett. Szabad ember lett a fia. A Szovjet Hadsereg felszabadításával a dicső Tanácsköztársaság nyomdokaiba léptünk. És Vilcsek Sán»- dor most is úgy dolgozik, mint 1919 márciusának szülötte, mint utóda édesapjának, testvéreinek, az akkori vöröskatonáknak. 1945 után is tudta, hol a helye. Több mint egy évtizede, hogy részt vesz a munkásmozgalomban. Szemináriumot hallgatott és vezetett, hogy magyarázza a dicső Tanácsköztársaságot, hogy tanítsa dolgozó társait a marxizmus—leninizmusra, a legigazibb tanokra. Ott volt a munkapad mellett 1956 októberében is. Nem sztrájkolt. Egyetlen napot sem hiányzott a gyárból. Miért? Azért, hogy örökérvényű legyen édesanyja szava: szabad ember legyen — mostmár az ő két gyermeke: a hatéves Sanyi ka, és a hároméves Magdika. Mert Vilcsek Sándor megtanulta, hogy mit je1 ént szabad embernek lenni, s látja, milyen volt az övé, s milyen két gyermekének élete. És pótolja is saját nélkülözését, hiszen módjában áll. Az Acélárugyárban most mázsáié. Szorgalmával pedig előteremti mindazt, ami néki hiányzott az életéből. Vilcsek Sándor ma boldog családapa. Anyai örökségét élvezi: „Más lesz minden, fiam. Te már embernek szabad embernek születtél.“ S ha több mint két évtized is kellett a Tanácsköztársaság után Vilcsek néni szavának valóra válásához, mégis igaz lett. Somogyvári László A felszabadult nép határtalan optimizmusát tükrözik a versek. Tóth Árpád kimagaslóan nagyértékű versében az „Új Istent” a jövendő győzedelmes istent köszöntötte him- nikus szárnyalással. Juhász Gyula, Somlyó Zoltán, Várnai Zseni májusról szóló verseikben az új világot meghozó máiust köszöntötték lelkesen. „Eljött a nagy Máius!” — írta Várnai Zseni és büszkeséggel telítődik hangia, mert „a vörös Tavasz, végre már a pro- letárság tavasza”. Témájában alapvetően és közvetlenül politikai, aktuális költészet alakult ki. A proletár állam megvédésére buzdított Várnai Zseni: Eredj fiam; Somlyó Zoltán: Vörös zászlókkal című verse. És ebből következik, hogy a költészet társadalmi, politikai jelentősége, szerepe igen jelentős volt. Toborzó gyűléseken, ünnepélyeken, sokszor az utcán szavalták. A munkásság merőben új szemlélete jellemzi e kor költői alkotásait. A proletár már nem elnyomott. sajnálatra „Legyen kérges annak is a tenyere...“ Nagyoroszi veteránok a Tanácsköztársaságra emlékeznek Ha a rétsági járás bármelyik községében a Tanácsköztársaság helyi eseményei iránt érdeklődünk, szinte mindenütt találkozunk Nagyoroszi község nevével. Az idős veteránok elbeszé’éseiből úgy tűnik ki, hogy a Tanácsköztársaság ideje alatt Nagyoroszi a járás központja volt. Nagy érdeklődéssel, mentem ezután Nagyoroszi községbe, hogy megtudjam, melyek voltak azok a tényezők, melyek voltak azok a jelentősebb események, amelyek Nagyoroszi vezető szerepét biztosították a Tanácsköztársaság ideje alatt és az e'őtte levő időszakban. Hajlott hátú, reszketős kezű, idős veteránok házaiba kopogtattam be, hogy megtudjam az igazságot. Lami István kőműves 36, Garázsi András ugyancsak kőműves 22 éves volt, amikor negyven évvel ezelőtt, a szervezett nagyoroszi munkásság a helyi események vezetőivé választotta. gyarmaton volt, én a közélelmezési és földművelési reszortot kaptam. A helyzetem tudtak segíteni annak idején, és hát bele kellett jutnunk abba a szerencsétlen sorsba, hogy a proletárdiktatúra megbukott. Néhány nap múlva már hivattak a csendőrségre, ahonnan bevittek Gyarmatra. Itt izgatás miatt négy hónapi börtönbüntetést róttak rám. Majd elvittek Zalaegerszegre az internáló táborba. Amikor innen hazakenagyon nehéz volt, különösen rültem, állandóan megfiaye.lt a közélelmezés területén. Jú- ember lettem egészen 1945-ig. lius elején, amikor a nagyoroszi századot visszarendelték a Felvidékről, már láttam, hogy a Tanácsköztársaság veszélyben van. Már mindenki erről beszélt. Egy alrancsot, hogy vonattal azonnal menjünk Szügybe. Itt volt a gyülekező hely. Rajtunk kívül a borsosberényi, gyarmati század volt itt. Megtudtuk, hogy másnap megyünk az intervenciósok ellen. Mi a cseh burzsoá csapatokat felhajtottuk egészen a Garamon túlra. Ott egy Pálmay jelentő-lovas hozott hírt nekem, hogy szakaszommal menjek Lévára. Rövid ideig a Pálmay-csoport- tal együtt tartottuk Lévát, de Ma már úgy látom, hogy ők túlerőben voltak és nemunkám nem volt hiábavaló, mert megvalósulva látom azt. amiért akkor harcoltam. Amikor az intervenciósok künk vissza kellett vonulnunk. Ekkor lőtték agyon saját gépkocsijában Pálmayt is. Léváról Ipolyságra mentünk, ahol néhány napig makalommal, amikor Ipolyvecén ismét mozgolódni kezdtek a radtunk. Itt már mindenki aregy cséplőgép mellett mentem túloldalon — kezdi visszaérnél, nagyon jóleső érzés volt, lékezéseit Garázsi András —, amikor az ott dolgozó mun- a nagyoroszi szakszerve:ct el- kások az Internacionálét éne- határozta, hogy megalakítja a kelték. Amikor beértem Ba- „nagyoroszi századot“, me- lassagyarmatra, mondtam az lyeknek feladata lesz a tárnáról beszélt, hogy a Tanácsköztársaság nem tudja magát sokáig tartani, mert idegen csapatokat hoznak az országba. Erről rövidesen mi is meggyőződtünk, mert parancsot kaptunk, hogy vonuljunk vissza Nagyorosziba és ott oszoljunk szét. Nem tehettünk — Én már 1905-ben szak- két. Menesztettük a régi kép szervezeti tag lettem — viselőtestületet és helyébe elvtársaknak, hogy nem baj, elás visszaverése. A szakszer mondja Lami István —, mert megalakítottuk a direktóriu- akármit is beszélnek, a pro- vezet és a direktórium vezea szakszervezetben láttam azt mot. Ez a a háromtagú direk- let ár diktatúra nem bukhat tősége egyöntetűen engem váaz utat, amely kivezethet ab- tórium — melynek én is tagja meg, mert még a szalmakazal lasztott meg a század narancs- mást, visszamentünk Nagyoroból a bizonytalanságból, mely- voltam —< volt hivatva elin- is az Internacionálét énekli, nokává. Megkezdtem a tobor- sziba, elmentünk együttesen a ben akkor éltünk. Én is egyik tézni azt a teendőket, melye- És mégis én csalódtam. Azok, zást. A szakszervezeti tagok- szakszervezetbe, ahol elénekelalapító tagja voltam a helyi két azelőtt a községi bíró- akiknek nem volt ínyükre, ból néhány óra alatt összesznkszervezetnek. Amikor ki- nak kellett. A szakszervezet mindent elkövettek annak szedtem 120 embert, akik önkiáltották a Tanácsköztársa- azonban engem beküldött a megbuktatására. Volt még egy ként jö*te'\ hogy megvédiék Ságot, mi szakszervezeti tagok járási és megyei direktórium- másik lehetőség: vártuk az a Tanácsköztársaságot. Minink az Internacionálét és azt a dalt, melyet minden szak- szervezeti összejövetelen elénekeltünk: vettük kezünkbe a falu irá- ba is. Előadásokat tartottam orosz segítséget, mert jelez- denki kapott ruhát, élelmet, „Legyen kérges annak is a nyitását. A községben sem a a járás szinte valamennyi ték az orosz elvtársak, ha vagyis teljes ellátást. Minden Szociáldemokrata, sem a községében, segítséget adtam valami sikerül, akkor minket nap gyakorlatoztunk a vásár- Kommunista Párt nem alakult a direktóriumoknak. A me- is felszabadítanak. Figyeltük téren. Gyakorlat után politikai meg, egyedül a szakszervezet gyei direktóriumnak, amely- és vártuk őket, de akadd- oktatást kaptak a katonák, irányította a helyi eseménye- nek székhelye akkor Balassa- lyokba ütköztek ők is, nem Május végén kaptuk a patenyere, Aki által nincs a népnek kenyere, Nem kérünk, követelünk. Igazság kell nekünk!“
