Nógrádi Népújság. 1959. március (15. évfolyam. 18-25. szám)

1959-03-11 / 20. szám

4 nógrádi werú/sAa 1959. március 11 Egy este Egyházasgergén J óleső érzés visszagon­dolni arra a napra, mi­kor mint járási népművelő ellátogattam Egyházasgergére. Hideg, téli délután volt, ami­kor váralanul megérkeztem a községbe. Nem vártak, nem is gondoltak' rám, s én mégis éreztem, hogy örülnek neki, hogy éppen most érkeztem. Az iskolában még folyt a tanítás. Mosolygó képű fiúk és leányok figyelmesen hall­gatták tanítójuk magyaráza­tát. A tanítás még nem ért véget, amikor a gyermekek gyülekeztek az iskola folyosó­ján és várták pajtásaikat. Be­szélgetésükből kivettem, hogy úttörők és már gondoltam, hogy mi következik a tanítás után. Úttörő összejövetel, de nem akármilyen: ünnepélye­sebb lesz, mint a többi. Az úttörő pajtások megkérték ^csa­patvezetőjüket, Gordos János tanárt, hogy kérje meg László Andris bácsit, a Tanácsköz­társaság egyik harcosát, jöjjön el közéjük és meséljen nekik a Tanácsköztársaságról és az ő szerepéről. László Andris bácsi, a di­rektórium volt elnöke eljött a kis érdeklődők közé, akik valamennyien füzetet és ceru­zát szorongattak a kezükben, de eljött László István tanár bácsi is, a direktórium volt titkára. teremben csend volt. A pajtások tisztelettu­dóan, tágranyílt szemekkel úgy hallgatták Andris bácsit, mintha valamennyiük édes­apja lenne. Érezték ezek a mindent tudni akaró kis szí­vek, hogy Andris bácsi az ő jövőjükért is harcolt 40 évvel ezelőtt. S mikor Andris bácsi beszélni kezdett, úgy serceg- tek, ropogtak a tollak a füze­teken, mint valami kis fegy­verek. Mintha azok is az első világháború hangulatát akar­nák felidézni, amivel Andris bácsi megkezdte harcos mun­kásságának elmesélését. — 1916-ot írtunk. Az első világháború pusztította sorain­kat, amikor március elején mégkezdtük a szervezkedést a bányászok között. Áprilisban már 650 bányász zárkózott fel mögénk. 1917-ben nagyon rossz helyzetben voltunk, ne­héz volt mesélni, de nem csüggedtünk. Tovább szervez­kedtünk, s követeltük a bér­emelést, amit csak hosszú harc eredményeként kaptunk meg. Nekünk azonban kevés volt már a béremelés. — 1918 augusztus 9-én 5000 munkás tette le a szerszámot, mi a Karancs-hegységben buj­dostunk, hogy szervezzük so­rainkat. 1919 elején folytattuk harcunkat, amelynek meg is lett az eredménye. Megalakí­tottuk a Tanácsköztársaságot. Az intervenciós csapatok azonban rövidesen ránk tör­tek. Fegyvert ragadtunk s szerveztük a Vörös Hadsere­get Salgótarjánban. Harcunk azonban ekkor még elbukott. Az ellenforradalom 16 csend­őre jött értem s többi társa­mért, hogy leszámoljanak ve­lünk. Korbáccsal vertek meg bennünket, s ami még rette­netesebb, leszögeztek a padló­hoz. E becstelen kínzás meg­bélyegezte két kezemet. Andris bácsi elbeszélése ez­zel még nem ért véget. A paj­tások még a tanteremben ül­nek, feszült figyelemmel vár­ják, hogy mit írhatnának még ie füzeteikbe az elbeszélésből. Kint koromsötét este volt már, csak az utcai lámpák fénye ülte meg a lomha ködöt, mi­kor hét óra tájban ki.3 csoportokban jöttek az em­berek, nők, férfiak, kiszesek az iskolába. Az iskola folyo­sója lassan benépesült, s a vá­rakozó felnőttek beszélgeté- geitől lett hangos! Türelme­sen várták, hogy gyermekeik, akik Andris bácsi elbeszélését hallgatták, átadják nekik a meleg tantermet, amelyben ők is tanulni kívánnak. — Tanulni? — Igen tanulni jöttek! Valamennyien az esti népfőiskola hallgatói. Tanulni jöttek azoktól, akik gyerme­keiket is tanítják, László Ist­ván, Szabó Árpád, Gordos János tanároktól. Nem szé­gyenkeznek érte. Érzik, hogy gyermekeik jövőjéért nem­csak dolgozni, de tanulni is kell: 35 felnőtt ember ül most a kispadokban. Az előadó, Szabó Árpád a Hazafias Népfront szerepéről és a tanácsok szervezéséről beszél... Az előadás véget ér, a hall­gatók megelégedetten várják fiatal tanárukat, Gordos Já­nost, aki a második világhá­ború előzményeiről tart elő­adást. Az óra már kilencet mutat. A népfőiskola hallgatói türel­mesen várják az előadás vé­gét, hogy néhány dolgot meg­kérdezhessenek a minden tu­dást átadni akaró előadóktól. A választ megkepják. Elége­detten távoznak az iskolából, ahová nagyon sokszor kíván­nak még visszatérni. Jövőre talán már kétszerannyian, mint az idén. K ésőre jár az idő. Az est már éjszakába hajlott, amikor végre érdeklődhettem volna a község kulturális éle­téről. Egy szó nem sok, any- nyit sem kérdeztem. Szívem­ben melegség volt. Megszorí­tottam kartársaim kezét. Nem szóltam, s ők érezték: ezt akarjuk, csak így tovább! Z. S. Á szovjet könyv ünnepe^ LENIN V. I.: A revizioniznius ellen Lenin írásaiból megismer­hetjük a revizionizmus lé­nyegét, gazdasági és társa­dalmi alapját, Lenin bebizo­nyítja, hogy a revizionisták elméleti kérdésekben már legelső lépéseiknél szembe he­lyezkedtek a forradalmi marxizmussal. GOGOL: Holt lelkek A regény főszereplője, Csi- csikov, holt lelkeket, azaz ha­lott jobbágyokat vásárol, de a „holt lelkek” kifejezés jelké­pesen a feudalizmus holt lel­keit, kiszáradt szíveit, eltor­zult jellemeit is jelenti. Go­gol regénye a szemléletesség remekműve. Az elmaradott cári Oroszország élete bonta­kozik ki az olvasó előtt. Hasznos volt a bírálat — A SOMOSKŐÚJFALUI MŰVELŐDÉSI OTTHONRÓL — HARMADSZOR — Még az elmúlt év decembe­rében bíráló cikket írtunk a Somoskőújfalui művelődési otthon munkájáról. Ebben a cikkben feltártuk azokat a hiányosságokat, amelyeket a vezetésben találtunk, amelyek KIHATOTTAK AZ EGÉSZ FALU MŰVELŐDÉSI ÉLETÉRE. Megírtuk azt is, hogy azok a szakisörök, amelyeket a mű­velődési otthon nyilván tart, csali papíron léteznek — azok aktív munkát nem fejtenek ki. Bíráltuk a művelődési ott­hont, mert ténykedésével nem segítette elő a párt művelő­dési politikájának megvalósí­tását. Akkor, — a mint a de­cember 17-én megjelent cik­künk is bizonyítja, — a cím­ben azt kértük: „Segítsük talpraállítani a művelődési otthon munkáját!“ Jól eső érzés volt hallani megérkezésünk első percében, még az állomáson Mocsári Ferenc elvtárstól, a színjátszó csoport vezetőjétől: „Most jókor jönnek az elvtársak. Lényeges változás van. Hasz­nos volt a bírálat, van élet, tartalmas munka folyik a művelődési otthonban.“ így nyilatkozott Czikora Józsefné elvtársnő, a községi tanács vb. elnöke és Jakab Ernő, az iskola igazgatója is. Mi azért — elnézést a bizalmat­lanságért — mégis úgy kezdtünk munkához, hogy megnéztük: rendbe tették-e szénájukat, új alapokra he­lyezték-e a vezetést, tettek-e valamit a párt művelődési politikájának maradéktalan teljesítéséért. Mindezek után lássuk a té­nyeket, azokat, amelyeket egy nap alatt meg lehetett álla­pítani. Elöljáróban kell elmondani, hogy a munka jobbá tétele érdekében létrehozták, s A palotósi fiatalok vendégszereplése Zagyvaszántón A palotást IilSZ-fiatalok saját falujukban nagy sikert arattak Gárdonyi: „Fehér An­na” című vígjátékával. Há­rom telt ház előtt szereztek megbecsülést és elismerést maguknak. A faluban büsz­kén beszélnek a fiatal kultúr- gárda tehetségéről. Reviczki Páltól, a vígjáték „csendőrjétől” tudtuk meg, hogy ma sem kisebb az iz­galom a kultúrcsoportban, mint amikor első előadásukra készültek. Sikerük híre el­jutott Zagyvaszántóra is, s most innen kaptak meghívást, hogy szombaton, 14-én ott is mutassák be a „Fehér Annát”. Most már csak néhány nap van hátra a vendégszereplé­sig. Noha bíznak a zagyva­szántói sikerben is, Habán Zsuzsa, a falu fiatal tanítónő­je, a darab rendezője, Pintér Jánossal, a Fehér Anna „be­tyárjával" együtt „drukkol” a vendégszereplés sikeréért. A csoportban azonban mindenki a tőle telhető legjobb alakítást akarja nyújtani, ezért mind a 24 szereplő teljes tudásával je­lenik majd meg a zagyva- szántói színpadon. TEVÉKENYKEDIK IS, A 14 FŐBŐL ÄLLÖ MŰVELŐDÉSI TANÁCS. Tagjai olyanok, akik szív- vel-lélekkel dolgoznak a falu dolgozóinak művelődéséért, akik ténykedésükkel segítik elő az ember átformálását. A művelődési tanács természe­tesen nagy segítséget kap a íalu pedagógusaitól is, akik tevékenyen vesznek részt a színjátszásban, az ismeretter­jesztő előadásokban stb. Nézzük hát a tényeket. A Somoskőújfalui otthonban — bírálatunk után — 235 aktí­vát tartanak nyilván, olyano­kat, akik vagy a tánccso­portban, vagy a színjátszás­ban, vagy a meglevő szak­körökben dolgoznak. A szín­játszók most három színdara­bot is tanulnak. Jelentős Ju­lius Fucsik: „Üzenet az élők­nek” című dámája és a „Ván­dormadarak” című lírai víg­játék. A művelődési otthon tánccsoportja díjat nyert a Határőrség körzeti versenyén. Ehhez pedig becsületes, ko­moly előkészületekre volt szükség. A fotószakkör is dolgozik már. Élére Gőz Sán­dor fiatal pedagógus állt — s ma már kiállításra készül­nek a szakkör tagjai által készített fényképekkel. Igen jelentős az a fejlődés, amit a párt művelődési poli­tikájáról szóló határozata után AZ ISMERETTERJESZTÉSI ELŐADÁSOKNÁL értek el. Az iskolával közö­sen szervezték meg a „Szü­lők iskoláját“, ahol a gyer­meknevelésről tartanak hasz­nos előadásokat. A tervezett 16 előadás közül már meg­tartották „A serdülő lá­nyok lelki sajátosságai, prob­lémái“, „Munkára nevelés az iskolában“, „Övods korú gyermekek nevelése“ című előadásokat. Jó az előadások látogatottsága is — átlagosan 50—66 szülő vesz azokon részt. Nagy volt az érdeklő­dés egyéb, más ismeretter­jesztő eladásokon is. Sokan jelentek meg „A vallás ke­letkezése“, „A televízió mű­ködése“, „Az űrrakétá“-ról tartott előadásokon. Ma, a gazdakör, amely harminc tagot számlál, sokkal tevé­kenyebb munkát fejt ki, mint bármikor máskor. Előadáso­kat tartanak, az „Állategész­ségügy“ c. anyag előadójá­nak dr. Hagara járási állat­orvost kérték fel „A nagy­üzemi gazdálkodás előnyé“-t és még sok hasznos tudni­valót beszélnek meg a szak­köri foglalkozásokon. Nem lehet szó nélkül hagy ni a szimfonikus és tánczene kar, énekkar munkáját, a asztalitenisz, a méhész, él csillagászati szakosztály tévé kenységét sem. Ezek a szak' körök is, csak úgy mint s többiek, most már rendszere' sen megtartják heti foglalko­zásukat, működésük mögöt feltétlen hasznos munka áll A most már túlsúlyba! levő jó mellett, mégis két néhány kérdést feltenni s Somoskőújfalui művelődés: otthon munkájával kapcsolat' ban. Mégpedig: hogy NEM KAMPÁNYSZERÜSÉG-E AZ, AMI MOST OTT VÉGBE MEGY? Nem azért van-e ez a nags „hajrá“, mert határidőt sza­bott meg a hibák kijavításá­ra a megyei művelődési osz­tály. És ennek a feltevésnél! megvan az alapja is. Ugyani! ott jártunkkor éppen Rác2 Pál elvtárs, a művelődési ott­hon gondnoka, vezetőségi tag tett olyan kijelentést, hogy „... alig várom a jó icF mással leszek elfoglalva. S félő, hogy mások is f gondolkodnak. Akkor ped kirakatpolitika az égé kampányszerű volt a muni s a visszaesés be nem hozíu károkat okoz majd. Beszéli, kell a még mindig meglevf szervezetlenségről, amit ép­pen azon a vezetőségi ülését tapasztaltunk, amelyen rés; is vettünk. Ugyanis Dankt András elvtárs, az igazgató mindenről beszélt, csak arró nem, hogy ezt a munkát ho gyan lehetne fokozni, vágj legalábbis tartani az ered ményeket. Pedig a művel dési otthonok munkáját ho szú időre megszabta most tavaszi ünnepségek sorozata elsősorban a Tanácsköztársa ság 40. évfordulójának meg üneplése. Erről viszont égj árva szó sem esett. A jelek azt mutatják, hogj kisebb hibákkal JÓ ÜTŐN HALADNAK SOMOSKŐÚJFALUBAN Hogy még jobb legyen, hiva- tásszeretettel végezzék mun kájukat az otthon veze­tői. Akkor majd boldogab­ban újságolhatják: betöltöt­ték feladatukat, dolgoztak a párt művelődési politikájának megvalósításáért, az egész falu kulturális felemelkedé­séért. Ehhez a segítséget pe­dig — ha igénylik — meg it kapják. SOMOGYVÁRl LÁSZLÓ Szerezzen örömet gyerme­kének c l Tjü hú esU öfítái'sa s ág diem na piaiból Tallózás korabeli sajtókban A gyermek öröme — a szülők boldogsága! VÁSÁROLJON CUKORKÁT, MOST BÖ A VÁLASZTÉK A BOLTOKBAN! Lapunk március 4-1 számá­ban megkezdtük azt a talló­zást, amelyet a Tanácsköztár­saság idején a korabeli lapok e dicső napokról íeljegyeztek. Bemutattuk a korabeli sajtó­termékekből azt a mozzanatot, amikor 1919-ben hős bányá­szaink a dicsőséges Vörös Hadseregbe jelentkeztek. Azok a bányászok, akik fegyvert fogtak a Tanácsköz­társaság védelméért, hősiesen helyt is álltak a frontokon. Erről idézzük az 1919-es „Est” című lap helyzetjelentését. VASÁRNAPI JELENTÉS A VÖRÖS HADSEREG HELYZETÉRŐL A Tisza-vonalát szilárdan kezünkben tartjuk. A csehek Miskolc felől nem folytatták előnyomulásukat. Eger irányá­ban Dédesre jutottak a cse­hek, ahonnan azt az üzenetet küldték Egerbe, hogy a Vörös Hadsereg csapatai ürítsék ki a várost. Csapataink azonban a felszólítást nem véve tudo­másul, Egertől északra álla­nak. A csehek Fülek és Sal­gótarján között folytatták tá­madásukat. Előretolt osztagaink a táma­dás folytán Salgótarjántól északra, a kijelölt fő védelmi vonalra mentek vissza. Az Ipoly mentén a helyzet vál­tozatlan. Tegnap, az esti órák­ban azokat a cseh csapatokat, amelyek Kékesnél átlépték az lpolyt, ellentámadással vissza­űztük az északi partra. Az átcsoportosítás folytán visszavont csapataink az el­rendelt pontokon gyülekeztek. A hadsereg területén és ma­gában a Vörös Hadseregben helyre állott a rend. * A cseh intervenciós csapatok támadták a fiatal Tanácsköz­társaságot. A magyarok áUták a sarat. Bizakodást jelentett számukra a cseh és szlovák proleatariátus szolidaritása. Április 2-án, 1919-ben erről Így ír az „Est”: A CSEH—SZLOVÁK PROLETÄRSÄG A MOZGÓSÍTÁS ELLEN A szociáldemokrata mun­kásság tegnapi gyűlésén ja­vaslatot emeltek határozattá, amely kimondja a nagybirtok, a bányák, a vasutak és mo- nopolisztikus üzemek hala­déktalan elkobzását, tiltako­zik azzal szemben, hogy Ma­gyarország ellen esetleg moz­gósítás történjék s a csehek átlépjék a demarkációs vona­lat. A nemzetközi szolidaritás nevében, amely a proletársá- got összefűzi, kimondja a ha­tározat, hogy az egész cseh­szlovák proletárság az ilyen esetleges mozgósítás ellen minden módon szembe fog szállani! — írja az újság. * Bármilyen volt a cseh és szlovák munkások ellenállása, a tőkések, a kapitalisták ér­deke a fiatal Magyar Tanács­köztársaság leverése volt. Az intervenciós csapatok meg is Indultak Salgótarján ellen. Hogyan ír erről az akkori új­ság? CSEH CSAPATOK INDULTAK SALGÓTARJÁN ELLEN? Dr. Módly László kormány- biztos tegnap délután a hat­vani főszolgabírótól telefonér­tesítést kapott, hogy Szécsény felől cseh csapatok indultak el Pásztó irányában, hogy Pász­tói megkerülve megszállják Salgótarjánt. A főszolgabíró utasítást kért a kormánybiz­tostól, akinek azonnali intéz­kedésére az lglóról Hatvanba helyezett géppuskások elin­dultak a csehek ellen, hogy őket a demorkációs vonalnál feltartóztassák. * Egy nappal később már ar_ ról adnak hírt, hogy annak- ellenére: intervenciós csapa­tok támadják Salgótarjánt, a Vörös Hadsereg már Balassa­gyarmat visszafoglalásáért vfv kemény, de győzedelmes har­cot. BALASSAGYARMAT VÉRES VISSZAFOGLALÁSA Tegnap hajnalban benyo­multak katonáink Balassagyar­matra. A magyar katonák megrohanták a kaszárnyaépü­letet és a vasúti állomást, a cseh őröket rövid harc után lefegyverezték és körülvették a kaszárnyákat. A csehek, akik beszorultak 'a kaszárnyá­ba, védekeztek. Estig szaka­datlanul lövöldöztek a csehek és a kaszárnyát körülzáró ma­gyar katonák, míg végre este megérkezett egy gépfegyver- osztag, mire a csehek meg­adták magukat. Körülbelül huszonöt halottjuk van a cse­heknek, köztük a parancsno­kuk, egy főhadnagy és igen sok sebesültjük. A kaszárnyá­ban és a vasúti állomáson mintegy 90 cseh katona meg­adta magát. A magyar csapat vesztesége 13 halott és 27 se­besült. A hatóságok vezetői, Büch­ner Zsigmond főszolgabíró ét Nógrád vármegye főjegyzője mindent elkövettek, hogy Ba­lassagyarmaton zavargás ne törjön ki. Kiváló segítségükre volt ebben a munkásgárda, amely a komoly helyzetben minden fenntartás nélkül a hatóságok mellé állott és fel­tűnő szolgálatokat tett a rend fenntartása körül. E feladató* ban sajnos, három halottja it volt a munkásgárdának. A magyar katonák Támadd* sa a legnagyobb meglepetés volt úgy a hatóságok, mint a város lakossága számára. Most izgatottan várják a köveihez* ményeket. Hír szerint a ese- hek a szomszédos Hont »ér­megyében csapatokat gyüjte* nek és újból a város ellen fog* nak vonulni. Ebben az esetben Balassa- gyamat a legnagyobb elszánt* sággal fog védekezni, mert at* tói félnek, hogy ha a város ismét a csehek kezébe jut, s lakosságon állnának bosszút m kiontott vérért, bár a lakos* ság teljesen ártatlan a törtért* tekben. A város védelmét ha* tározta el a munkásgárda ét a rendelkezésre álló katona* ság is. Segítséget kértek « belügyminisztériumtól is. Kü­lönös gondot fordítanak arrOi hogy kétes elemek az izgatott hangulatot fel ne használhat* sák és eddig sikerült is a ren­det a legteljesebb mértékben fenntartani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom