Nógrádi Népújság. 1959. február (15. évfolyam. 10-17. szám)

1959-02-25 / 16. szám

6 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1959. február 2EL A felsőpetényi gyermekotthonban A meztelen fák még ko­morrá teszik a felsőpetényi kastély hatalmas parkját. Kívülről csendesnek látszik gróf Almássy Imre egykori kastélya. De az épület falai között bezzeg vidám gyermek­kacajtól hangos minden, s az urak dőzsölése helyett élettől duzzadó, mosolygós arcú gyermeksereg lepi el a folyo­sókat, szobákat. Népi álla­munk hozta létre ezt a gyer­mekotthont, ahol hetven álla­mi gondozott gyermek találta meg békés otthonát. Olyan gyermekek találtak itt szü­lőkre — Sztruhár Jánosné igazgatónő vezetésével dolgo­zó „óvónénikben” —, akik el­hagyottak, árvák, vagy a kör­nyezet rossz hatással lenne a zsendülő ifjú gyermekiélekre. Nem hiányzik itt a szeretet, nem tudják a gyermekek, hogy mi az: nincs. Megtalál­nak itt mindent. Játékot, ru­hát, boldogságot és szeretetet, féltő kezeket. Dolgozó népünk évente egymillió forintot for­dít a gyermekotthon fenntar­tására. Fáradságot nem ismernek a nevelők. Tanítanak és játsza­nak. S bármennyire is igye­keznek pótolni a szülőket, a gyermekek — ha idegen lép közéjük — piciny kezeikkel ragadják nadrágon a látoga­tót, s mindjárt azzal kezdik: — Mondd, Te vagy az édes­apám ... édesanyám? Kinek az Apukája ... Anyukája vagy bácsi... néni ? Igaz-e, nem viszel haza? Én itt ma­radok ... hallatszanak a kö­nyörgő hangok. Igen, ezek a gyermekek nem ismerik apjukat, anyju­kat, nékik az életet jelentik a kedves óvónénik. Fényképezőgépünk lencséjé­vel látogattunk el Felsőpe- ténybe. Amit láttunk, az szép volt. Gere Hona óvónő meg fiatal az intézetben. Nem ré­gen került ide. de kis tanít v ányai máris örömmel hall­gatják meséit. Ugye szép ez a mackó? „ . . . Dirmeg, dörmög a medve, nincsen neki jókedve ...” S a ki­csinyek „idegfeszítve” hallgatják a mesét. ». . . Nos. ki találja el, hogy ml van az aszta­lon?” — kérdi az óvónéni, Mák Irén. A gyerme­kek hatalmas kacajjal nyúlnak az asztalra. s már is rakják az építőkockákat. Az egész na­pos tanulás és já­ték után jól esik az Ízletes vacso­ra. Naponta öt­ször étkeznek a gyermekek, s mindég a soros ..napos tálalja az ételt”, s tesz je­lentést az óvóné­ninek. Vidámak a gyermekek. Az óvónők mellett gondoskod­nak erről a felsőpetényi asz- szonyok is, akik a kismamák mozgalmát indították be. Va­sárnaponként felkeresik az otthont, vagy lakásukra vi­szik a gyermekeket, hogy így pótolják a felelőtlen szülő­ket. Többen édesmostohákhoz íj kerülnek. Legutóbb például a kis Pötörke Margit, Törő- csik Ági került olyan család­hoz, ahol örökbe fogadják őket, ahol édes gyermeknek választották az árvákat. Az egész társadalom nevé­ben köszönet illeti a felső­petényi gyermekotthon veze­tőit, óvónőit, dolgozóit.- So ­Tizenhat és fél millió forint a megye 1959. évi községfejlesztési előirányzata A falu, a város csinosítása mindenki feladata. Az állami beruházások mellett ezt a célt szolgálja a községfejlesz- tésd terv is, melyet a falu lakói hosszú vita, megfontolt beszélgetés után állítottak össze. Úgy történt ez, hogy a falvak, városok lakói ösz- szeállították tervüket: mi is az ami hiányzik a faluból, azok kivitelezése mennyi pénzt igényel. így a falvak többségénél azok az igények kerültek a községfejlesztési terv listájára, melyeknek megvalósítása a legsürgősebb. Ez idézte elő, hogy az 1959-évi községfejlesz­tési terv a korábbi 15 360 438 forintról 16 587 525 forintra emel­kedett. A több mint egymillió forin­tos növekedést a lakosság na­gyobb áldozatvállalása idéz­te elő. Bizonyítja ezt az is, hogy például társadalmi mun­ka értékének tervezése 1 874 000 forintról 2 145 000 forintra, a helyi anyag ér­téke pedig az 1958. évi 1 312 000 forinttal szemben 1 556 000 forintra emelkedett. Érdekessége az ez évi ter­vezésnek, hogy mig koráb­ban kisebb célkitűzések meg­valósítására elaprózták erő­forrásaikat a tanácsok, most inkább kevesebb, de jelen­tősebb feladatok megvalósí­tását határozták el. Községi tanácsaink ebben az évben utak építésére és javítására, járdák létesítésé­re, faluvillamosításra, villany- hálózat bővítésére, közvilágí­tási lámpahelyek szaporítá­sára, nem utolsósorban pedig művelődési otthonok, orvosi lakások és rendelők építésé­re fordítják a községfejlesz­tési hozzájárulásokat. A több mint 16 millió fo­rint 42 százaléka az építés- jellegű beruházásokat szol­gálja. Érdemes betekinteni a megyei községfejlesztési ter­vekbe. Azt láthatjuk, hogy valóban a legfontosabbakat, a legszükségesebbeket tar­talmazza. Megtudjuk, hogy a megye területén 97193 négyzetméter ta­nácsi utat. 38 930 négyzet- méter járdát építenek ebben az évben községi tanácsaink. Az út és járdajavítás megközelíti az 50 000 négyzetmétert. Hosszú éveken át számtalan panasz hangzott el a hidak rossz állapotára, hiányára. Ezért a községfejlesztés ebben az évben lehetővé teszi, hogy a megye több községében összesen 19 új hidat épít­senek, harminckettőt pedig megjavítsanak. A községfejlesztés sokolda­lúságát bizonyítja, hogy Sal­gótarjánban például 430 000 forintot költenek 15 katasz­teri hold gyümölcsös létesí­tésére, Terény községben pe­dig új állatorvosi lakást épí­tenek több, mint 40 000 fo­rintos költséggel. ^ Balassa­gyarmaton a meglévő piac korszerűsítésére 60 000 forin­tot biztosít a tanács. Ebben az évben lehetőség nyílik 5 köz­ség villamosítására is, ugyanis a villamosítás költégének 40 százalékát a községek lakói vállal­ták magukra. 1959-ben 8990 folyóméter hosszban Végeznek villany- hálózat bővítést, s több mint A Magyar—Szovjet Barát­sági Hónap sokoldalú kul­turális programjában zenei napok is szerepelnek. A ze­nei napok megnyitó hang­versenyét március 1-én a Salgótarjáni Zeneiskola adja. A Zeneiskola tanárai és növendékei a magyar és orosz zene legszebb alkotá­saiból mutatnak be egy csokrot az érdeklődő közön­ségnek. Műsorukat mintegy kétszázzal szaporítják a köz- világítási lámpahelyeket. Salgótarján közvilágításának korszerűsítésére mintegy 120 ezer forintot fordítanak. A községfejlesztési terv szerint ebben az évben 12 kökutat, öt törpevízművet építenek, s 800 folyóméter hosszban végeznek vízvezeték­hálózat bővítést. Jelentős az az összeg is, melyet iskolák, óvodák építésére, javítására fordítanak. így például négy új iskola épül a megyében községfejlesztésből, s mintegy 250 ezer forintot biztosítanak óvodák részére. A tervek elkészítésénél csaknem minden olyan köz­ségben jelentkezett művelő­dési otthon építésére igény, ahol ilyennel még nem ren­delkeznek. Az ez évi terv 17 művelődési otthon építésének folytatását, 14 építésének megkezdését, kilencnek pe­dig átalakítását, javítását te­szi lehetővé, Balassagyarmaton a meg­kezdett szabadtéri szín­pad építésének folytatását biztosítja a tanács közel 100 000 forintos értékben. Szerepel még a tervben sportpályák építése, sport- felszerelések beszerzése, tűz­oltófelszerelések vásárlása, tanácsház építése, javítása, sőt mozigép és televíziós ve­vőgép beszerzése is. — S. L. — 150 év távlatából válogatták össze. „A magyar és orosz zene 150 esztendeje” cím­mel dr. Rossa Ernő, a Nép- művészeti Intézet munkatár­sa tart bevezető előadást. Majd a Zeneiskola növen­dékei magyar, orosz, szovjet, és baráti népek muzsikájá­ból mutatnak be egynéhány számot. Szünet után az is­kola tanárai folytatják a hangversenyt. Szt a tikkel exak IS énen felüliek oJocuhatfdk! Hopp! Most megvagytok!!I Hát gyerekek! Mondjátok met., őszintén: miért vagytok ilyen szó«• fogadatlanok? Nem látjátok a ete­met? Olvassátok csak el rnéo— egyszer!- Ugye. ugye? Nemcsak a moziban, itt is azte csináljátok, amit tiltanak. Mert* a moziplakáton ez áll: „Ház a sziklák alatt”: Csak 18 éven fe* tűiteknek! Vagy: „Egy nyáron át- táncolt”: Csak 18 éven felültek* nek! S ezt természetesen úgy if kell érteni, ahogy írva van. D* mi történik ? Félreteszitek az iskolai leckéti és úgy álltok sorba a filmszln* házak előtt, mintha csak ezt htr«- detné a plakát: „18 éven aluliaké­nak a film megtekintése és er». kölest elemzése kötelező!” No, de gyerekek: Micsoda dolog ez? Előbb-utóbb úgy jártok ma jót mint a mátraverebélyiek. Azok it- beültek a moziba, vagy harmin« can. Onnan kellett felkelteni, őket és megmagyarázni neklki hogy félreértették a dolgot hogy gyerekeknek nem kötelezi megtekinteni az „Egy nyáron át- táncolt" című filmet. Ez ugyanié. 18 éven felülieknek szól. Azt gondolom, a szórakoztatási vagy tanulság céljából müsorre, tűzött filmek megtekintésének- mértékeit előbb a nagyszülőknél kellene korrigáltatni. Ugyanis ők. sem ügyeltek eléggé gyermekeik* re. Előbb nagyszüleitek gyermek- keinek kellene belátni gyermek* kori mulasztásukat és elszánni) magukat arra, hogy nagyobb fi» gyelemmel kísérjék a ti szüle* tésl anyakönyvi bejegyzéseitekéit és egy-egy plakátnak az életkort> érintő számait. Az összehasonll* tásnál, arányosításnál már ti )«» tudtok majd segédkezni, mert a*, iskolában minden bizonnyal túl: vagytok már az aránypárokorv így könnyebb felismerni azt, amit tiltott. Fog az menni. Majd meg** látjátok. Gyakorolni kell! Zenei napok a Magyar-Szovjet Barátsági Hónap jegyében Több egyszerű leckénél Az a gyakori és a megszokott, hogy a különböző nem­zedékek a történelem írott lapjairól ismerik meg egymást. De ez most másként történt. Az MTH salgótarjáni 211. sz. intézetében a történelem egyik cselekvő alakja, élő tanúja „helyettesíti“ az írott szót. Itt a két nemzedék személyesen találkozott. Az egyik a padok között, az élet küszöbén: fia­talon, frissen, üdén, a cselekvés vágyától fűtve; a másik a padsorok előtt, a katedrán: ősz halántékkal, küzdelmes év­tizedekkel a vállán, a nehéz harcoktól láthatóan fáradtan, megcsappant erővel. S a beszéd tárgya: az 1919-es Tanács- köztársaság. Petries János bácsi mondja el a történelmet, élő szó­val. Az az ember, akiben 40 harcos esztendő érlelte a mon­danivalót. ö, akit még Jancsi korában, mint katonát vezé­nyeltek Salgóbányára teremlő munkára, mert dúlt a háború, mert az urak még háborúzni akartak: és ehhez szén kel­lett: a salgói bányák szene is. Régen volt, amiről beszélt: 40, vagy 41 éve. Rossz világ volt. A háború, mint ahogy az lenni szokott, párosult az egyszerű munkásemberek éhségével, nyomorával. Salgó- bányán sem volt elég ruha, nem volt lábbeli, nem volt élelem sem. Máshol is így volt ez, de a bányatelepek any- nyiban különböztek más településektől, falvaktól, hogy itt semmi lehetősége nem volt a lakosok saját szükségletének önálló biztosítására. Az ilyen bányatelepeken a nyomor kezdett végzetsze­rűvé válni. Ennek a végzetszerűségnek egyik példája, hogy Saigon egy Balogh nevű nagycsaládos, 9 gyermekes bányász már könyörgésre fogta a szót a főaknásza előtt. Azt mondta: „Adjanak enni uram, mert már nem tudom nézni a gyermekeim vergődését.“ S mi volt a válasz?: Ha nincs mit enniök, vágja le az egyik gyermekét! Érthető, hogy az országon végigvonuló forradalmi hul­lám itt jobban lángra kapott, mert olyan volt a talaja is. A sok szenvedés után a salgói bányászok elkergették saját nyomorgatóikat, a kópékat, a vérszopókat, az olyan lélek­telen vezetőket, akik az éhség enyhítésére éhező gyermeket ajánlottak. Forradalmi tanácsot alakítottak. Kupka József vezetésével azonnali intézkedéseket hajtottak végre. A ko­rábbi napi 12 órás munkaidőt 8 órára szállították le. Kőbá­nyáról nagy, kövér disznókat hoztak az éhező bányászcsalá­doknak. Ruhával, cipővel és egyéb élelmiszerrel is ellátták a telepet. Megszervezték a Vörös őrséget. Ide a Vörös Őrség helyettes parancsnokának tették meg a fiatal Petries Jancsit, aki most már mint János bácsi mondja el a nehéz napok eseményeit a tanári katedráról. Az volt a feladatuk, hogy megvédelmezzék a kivívott mun­káshatalmat, a dolgozó nép jólétét, amelyet a proletárdik­tatúra rövid napjai alatt a nép javára tettek. Sok volt a feladat. A Vörös Őrség tagjai örökké talpon voltak. Még arra sem nyílt módjuk, hogy pihenés alkalmá­val a csizmát levessék. A burzsoá intervenciós csapatok támadásban voltak a salgói bányateleppel szemben is. Több sikertelen fegyveres összetűzés után ágyúval verették Sal- góbányát. A mindenre elszánt bányászok azonban ez ellen is felvették a küzdelmet. Azr ágyúzás alkalmával Sáska ét* Urbán elvtársak a Vörös őrség* hez fordultak fegyverért. Azu­tán így gyalogosan indultak el az ágyútűz irányába. És So­moskő határában rájuk is akadtak. Éppen az ágyút töltőt*. ték, hogy Salgó-bányatelep lakóit lőjék vele. De már az* ágyú elsütésére nem volt idejük. Petries János bácsi sok mindenről beszélt. De talán■ szerénységből, talán az idő rövidsége miatt, több személyei* élményt kihagyott. Elmondta, hogy a Tanácsköztársaság bu­kása után nagy hajsza kezdődött ellenük, de azt már nem említette meg, hogy a proletárdiktatúra bukása után még a csendőrök közbelépése előtt elásták a fegyvereket a sál* gói vár alá. Tudták, hogy a fegyvereket keresik majd. Es-, így is lett. A kis bányászlakás belsejében minden a feje* tetejére állt. A csendőrök mindent felforgattak. A lakát, környékét is mélyen felszántották. Fegyvert nem találtak. De Petricsék hiába költöztek le Salgóbányáról a városba, lakni, a csendőrök felkeresték, ráverték a bilincset és töU tött pisztollyal lökdösték az orrát. Aztán, hogy, hogy nem, törvényes letartóztatásokra it, kieszelték a trükköt, ők a salgói vár alá rejtették el at fegyvereket, de azt mondták, hogy a hullaházban találták meg Kupka József és Petries János elrejtett, négy darab, fegyverét. Így aztán két teljes hétig kínozták őket a salgók csendőrpihenőn. Később Balassagyarmatra vitték, a statá- riális bíróság elé. Bizonyíték hiányában felmentették, dc~ aztán újból letartóztatták. Véresre verték, hogy több éves. orvosi kezelésre szorult. Végül is egy Varga nevű ügyész- négyszemközt azt mondta neki: „Nézze Petries! Legjobbt, ha azonnal ,meglép“. Én sajnálom magát, de...“ Petries János megfogadta az ügyész tanácsát. Azonnal; össze is csomagolt. Egy borús októberi éjjelen kis csomag* gal a hóna alatt kilépett a meleg családi tűzhely mellől. Fiatal feleségével egy utolsónak szánt ölelés közben össze­borulva szólt rá a sötét éjszaka két jövevénye. így: a tör* vény nevében letartóztatom! Detektívek voltak, akik Buda­pestre a toloncházba juttatták Petries elvtársat. Petries János végül mégis kikerült a „köpök“ és hazait üldözők karmai közül. Csehszlovákiába, Németországba ke­rült. Belgiumból négyszer is kiutasították, Franciaországból kétszer. De járt Jugoszláviában is, sőt csaknem az égés» Európát bejárta, míg végre 1945-ben visszatérhetett. Most itt a salgótarjáni MTH tanulói: Szeberényi Adám,. Újházi Sándor, Sallai István, Csábi István és a többiek fi­gyelmesen hallgatják szavait. Kicsit furcsa Petries János bácsi szavajárása, hiszen csak töri a magyart. De azért nagyon jól megértik, amit mondani akar részükre. Palo­tás tanár elvtárstól jól megtanult anyag- és gyártásisme­ret mellé nagyon szükséges az életnek ezt a leckéjét is megismerni, amit most Petries János bácsi magyaráz nekik. A fiatalabb nemzedék részére ez történelmi lecke, tör­ténelmi ismereteik bővítéséhez, de talán mindenki úgy érzi; amit Petries János bácsi magyaráz, az több az egyszerű leckénél. Hiszen ahogy mondja, s amit mond, az nem más„ mint az élet kemény, nagy küzdelmeire való felkészítés egy élő történelem hiteles és érző „könyvéből“. OROSZ BÉLA

Next

/
Oldalképek
Tartalom