Nógrádi Népújság. 1959. február (15. évfolyam. 10-17. szám)
1959-02-25 / 16. szám
559. február 25. NÓGRÁDI népújság Hol tűnt el a rónai bányászok^ 104‘5 vagon szene ■ Sok kölcsönös látogatásra van szükség, mert van egymástól mit tanulni A rónai üzemegység bá- yászai söhasem tartoztak legrosszabbak közé. Bizo- lyításul talán elég megem- ítenl bogy az ellenforrada- am után már kétszer telje- ítették az élüzem szint felételeit. Ma a bányát járva négis találkozni itt-ott elé- ;edetlenkedőkkel. Tévedés le essék, a hibát felvetők lem a pártot, vagy a kor- nányt hibáztatják, mert udjálc az ő problémájuk íelyi jellegű. Rajtuk egyes- jgyedül CSAK A MEO TUDNA SEGÍTENI i vízválasztói osztályzón. Síem protekciózást kémek, íanem becsületes elbírálást, nert ami az elmúlt hónapsán történt, jogai váltott ki felháborodást nemcsak a műszaki, hanem a fizikai dolgozók között is. A bányaüzemék leszállított termelvényük után attól üggően, hogy megvolt-e a töltési súly, a hónap végén hiányt vagy pedig többletet kapnak. Ezt nevezzük mérlegelésnek. A rónai bányászok szene függő kötélpályán kerül a vízválasztói osztályzóra. Előttem a hóvégi mérlegelési eredmények kimutatása, 1957 júliusától. Huszonegy hónap alatt tizenegyszer kaptak 211 szénvagon többletet a jó töltési súly miatt, míg 10 hónap alatt 285 szénvagon hiányt. Előfordult olyan eset — és ez a téli hónapokra jellemző —, hogy egy hónap alatt 29 vagon mérlegelési hiányt kaptak. Nyári hónapokban viszont mindig többletet. Az elmúlt hónapokban azonban rekorderedmény született. A havi terv teljesítésében 104.5 százalékra álltak, s a mérlegelés után ez lecsökkent 99 százalékra. S mindez azért, mert a mérlegelésnél a rónai bányászoknak a MEO 104.5 vagon hiányt mutatott. ki. Ezért van tehát elégedetlenség. Az üzemegység vezetői, látva a bajokat, nem késlekedtek a titok nyitját felderíteni. A tröszt előzetes belegyezésével a MEO vezetője, a rónai üzemegység képviselői — a zagyvái üzemegység vezetőit bár hívták, de nem jelentek meg — vizsgálatot folytattak. A Rónáról beérkező szénnel rakott kasokat próba- mérlegelésnek vetették alá. Az osztályzón egy tartálymérlegben egyszerre két kas tartalmát mérik. Most külön tizedesmérlegen kü- lön-külön mérték mag a kasok tartalmát. Első esetben a tartálymérleg 'kevesebbet mutatott, míg a tizedesmérleg 5,5 kilogrammal többet. Második esetben pedig a tartálymérleg többet mutatott, mint a tizedesmérleg. S lehetne a mérlegelési próbák eredményét sorolni. Végeredményben bebizonyítást nyert, hogy az osztAlyzói mérleg NEM Jó. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy már az ott dolgozóknak is feltűnt: hogy a mérleg „lusta”, De míg ezt észrevették, vajon hány tonna szén tűnt el? A másik, s szintén jelentős probléma: az osztályzó- ról elszállított szénről egyetlen esetben sem adnak ■ ki szállítólevelet. Csak műszak végén összegezik a leszállított szén mennyiségét. Ez, mint a tapasztalat igazolja, nem egyszer elszámolásához vezet, amelynek . a kárát az üzem látja. A legnagyobb hibaforrás, ahol elveszett a rónai bányászok 104.5 vagon szene, a döntögetésnél lelhető fel. A hideg időben a szén — mivel sokszor nedves — befagy a csillébe. amelyet csak csákánnyal lehet kivágni belőle. Általában csillénként 50 kg az a mennyiség amely a csillék alján marad. (S itt a magyarázat, hogy miért van a téli hónapokban hiány.) S ha a rónai bányászok is. kasonként 50 kg-ot számolnak, már MEG IS VAN A TÖBB MINT 100 VAGONOS HIÄNY. S erről nem a bányászok tehetnek, mert ők becsületesen megrakják a csillét. Csilletakarításról viszont Vízválasztón nem lehet beszélni. 24 óra alatt a leszállított szénmennyiség meghaladja a 100 vagont. Viszont az osztályzón mindössze csak egy takarító van. A zagyvái üzemegység margittárói üzemében a csilletakarítás az üzemben folyik. Ez azonban nem oldja meg a problémákat. Mert mire a szénnel rakott csille az osztályzóra kerül, már újból beletapad 50-100 kg. De, hogy miért idézem Mar- gittárót? Az osztályzón a csilletöltést rendszeresen mérik, A rónaiaknál nem veszik figyelembe a tapadást, mert a tartálymérleg csak a felöntő két kas tartalmát méri, melyet aztán kettővel osztanak. Ha viszont a margittárói töltési súlyt ellenőrzik, a csillét kikaparják. S igazuk van, mert az is ahhoz számít. S így nyilván megvan a töltési súly. Ez a magyarázata annak, hogy a zagyvái üzemegység egész hónapi mérlegelési hiánya a rónaiak 104,5 vagonjával szemben csak 4,6 vagon lett. Röviden így lehetne ösz- szefoglalni a lefolytatott vizsgálat eredményét. A tröszt utasítást adott ki, hogy a hiányzó szénmeny- nyiség árát a csapatoktól vonják le. Ez az üzemegység három bányájában 37 csapat 198 dolgozóját érinti. Átlagosan 6 forintos csille- árral számolva a kár 9654 forint. Egy dolgozótól tehát 8 csille árát kell 48,75 forint értékben levonni. így válik tehát érthetővé a ma fellelhető elégedetlenség a szénfejtő csapatok között. A rónai bányászok azt szeretnék, ha a munkájukat a jövőben is AZ DÖNTENÉ EL, MENNYIT TERMELNEK, nem pedig a mérlegelés. Mert most az az érzésük, amit nem is titkolnak, hogy becsapták őket. Igazuk van, mert a nagymérvű mérlegelési hiányt nem bizonyították kellően. Pedig ez a MEO feladata, aki a határozatot hozta. Mi, a rónai bányászokkal együtt reméljük, nem várat sokáig magára a problémák megoldása, s nem lesz többé a mérlegelés mumus a bányászok számára. Hortobá~H András A Zagyvapálfalvi Üveggyár üzemi tanácsának munkájáról — Levél a szerkesztőséghez — 1958. január 23-ra lázasan készülődtek a Zagyvapálfalvi üveggyár dolgozói. Ugyanis ezen a napon termelési tanácskozásokon döntötték el, kik érdemesek a szakma kiváló dolgozója oklevélre ,és kiket delegálnak az üzemi tanácsba. Napokkal előbb vitatkoztak az egyes üzemek és műhelyrészek dolgozói, kik legyenek a tanácstagok és kik kapják az Oklevelet. A tanácskozáson 41 dolgozót választottak a tanácsba, amelyben képviselve van gyárunk minden, legkisebb egysége is. Az első ülés napirendje, — ahol az igazgató számolt be az 1957. évben végzett munkáról, valamint az 1958- ban előttünk álló feladatokról, továbbá az üzemi tanács elnöke ismertette az üzemi tanácsokra vonatkozó törvényerejű rendeletet, — igen aktív volt, amit bizonyít, hogy 26 hozzászólás volt. Ezt követően, 1958-ban még 7 esetben volt üzemi tanácsülés és csupán egy esetben maradt el. Az üzemi tanács segítséget nyújtott a gyár munkájának gazdaságosabbá tételéhez. Nem kis része vaij a tanácsnak abban, hogy üzemünk 1958-ban tervét túlteljesítette. Komoly segítséget nyújtott az egyes bérügyi intézkedések bevezetésében. Utalok itt elsősorban a gépüzem bérproblémájának megoldására. Kormányunk határozata értelmében 1958-tól a vállalati védő- és munkaruha elosztását az üzemi tanácsok döntik el. A Zagyvapálfalvi Üveggyárban is több ülésen, igen szenvedélyes vita után került közös nevezőre a munkaruha igazságos elosztása. A nyereségrészesedés elosztásáról ugyancsak több ülés, értekezlet és az alakult bizottságok javaslatai alapján született meg a döntés. Több ülése napirendjéhez határozat is .született, ugyanakkor a különböző feladatok végrehajtására több bizottság is alakult, például a ruha-, a bér- és a nyereségrészesedés esetében. Az üzemi tanácstagok minden ülés előtt már egy héttel értesültek az értekezlet idejéről és napirendjéről. Előfordult az is, hogy egyes ülések előadói meghívottak voltak, ugyanakkor meghívtunk tanácskozási joggal más érdekeltek is. Hogy még jobban lássák az előttük álló feladatokat, az építők szak- szervezete területi bizottságával közösen megrendeztük az üzemi tanácstagok iskoláját. Az üzemi tanácstagok hozzászólásaiból kitűnik, hogy egyre jobban érzik a felelősségét azért, hogy „miénk a gyár, magunknak építjük”. Hiányossága munkánknak, hogy nem él még az üzemi tanács minden olyan jogával, amit a törvény biztosít számára. Legjobban élt az üzemi tanács a döntési jogával. Az ellenőrzés azonban nem vált még minden egyes üzemi tanácstagnak húsává, vérévé, hogy a vállalat gazdaságos működését hatékonyabban segítené, illetve ellenőrizné. Eredmény, hogy a vállalat már egy pár esetben kikérte az üzemi tanács véleményét. Például a főbb bérezési formák megváltoztatásánál. Hiányosság azért még itt is mutatkozik. Többek között nem kérték ki az üzemi tanács véleményét az esetleges nagyobb jelentőségű újításoknál. Az üzemi tanács előre meghatározott munkaterv szerint dolgozik. Az igaz, hogy előfordult már rendkívüli ülés is, ami nem szerepelt a munkatervben, azért az üzemi tanácstagok szívesen eljöttek és javaslataikkal hozzájárultak az ügy sikeres előmeneteléhez. Üzemi tanácsunk előtt 1959-ben elsősorban a következő feladatok állnak: Az összes dolgozóink által a Tanácsköztársaság 40, évfordulójára tett versenyvállalás maradéktalan teljesítése; a Zagyva II. építésének a segítése; a Zagyva II. szakmunkás utánpótlásának biztosítása. Garamszegi Tibor a Zagyvapálfalvai Üveggyár üzemi tanácsának elnöke. — Macmillan látogatása a Szovjetunióban _ H arold Macmillan, Nagy- Britannia miniszterelnöke Selwyn Lloyd külügyminiszter és kíséretük már az ötödik napja tartózkodnak a Szovjetunió fővárosában. A látogatás hivatalos programja már vasárnap megkezdődött, s azóta folytatódik. Az angol küldöttség szóvivője hétfőn még arról nyilatkozott, hogy az angol miniszterelnök véleménye szerint a dolgok jól haladnak, és a miniszíerednök különösen elégedett volt szívélyes fogadtatással, s őszinte nyílthangú beszélgetéssel. Az angol küldöttség meglátogatta a Moszkvai Állami Egyetemet. A Lenin hegyi Lomonoszov egyetem előcsarnokában Macmillent Selwyn Lloydot és a kíséretükben lévő Sir Patrick Rellyt, Petrovszkij profesz- szor, az egyetem rektora fogadta. A professzor üdvözlő beszédében hangsúlyozta: meggyőződése, hogy Macmillan látogatása elősegíti a két ország tudományos és kulturális kapcsolatainak fejlesztését. Az angol miniszterelnök válaszában kijelentette, megtiszteltetésnek veszi, hogy ellátogathattak a moszkvai Állami Egyetemre, amelyről már olyan sokat hallott. — Remélem, — mondotta az angol miniszterelnök, — hogy még sok ilyen kölcsönös látogatásra kerül sor, mert van mit tanulni egymástól. Ezután az angol miniszterelnök és kísérete meglátogatta az egyetem tanszékeit, ahol sokáig elbeszélgettek a professzorokkal és diákokkal. Végül az angol vendégek az egyetem dísztermébe mentek, ahol többszáz diák és tudományos munkatárs gyűlt össze. Macmillan itt rövid beszédet tartott. Ennyit költenek 1965-ig a Szovjetunióban kulturális, jóléti és egészségügyi célokra. Megtörik-e a jég? Február végén vagyunk, közeledik jégtörő Mátyás napja. Az idén azonban nemcsak azok beszélnek „a jég megtöréséről”, akik — tavaszt kívánván — az időjárásról vitatkoznak. Az angol parlament csütörtöki ülésén például Macmillan, angol miniszterelnök és Gaitsk- cel az ellenzék vezére is használta ezt a kifejezést. Mindketten arról beszéltek, hogy Macmillan február végi moszkvai látogatása megtörheti a jeget”. Ez a képletes kifejezés pedig ugyanazt jelenti, amit a Pravda cikke a rrjinap úgy fejezett ki: ha az angolokban megvan a jóakarat, akkor Macmillan Szovjetunióbeli látogatása hozzájárulhat a hidegháború megszüntetéséhez. Ha megvan bennük a jóakarat, a megegyezésre való készség... Mert éppen erről van szó, éppen ez a kétséges — bár, amint láttuk — mostanában olyannyira emlegetik a „jégtörés” kifejezést, hogy az embernek egyenesen az a gyanúja támad, már-már. a naptárbeli jégtörő Mátyás kenyerére törnek. Sőt: éppen ezzel a frázissal leplezik, hogy ők (mármint a nyugatiak) bizony nem várnait túlságosan sokat Macmillan látogatásától. Az angol miniszterelnök utazását például jó előre „nem hivatalosnak” nyilvánították, s Macmillan unos- untalan arról nyilatkozik, hogy ő csupán felderítő útra megy a Szovjetunióba. Nos, ha Macmillan valóban csak ezt akarja, ezért felesleges ezer meg ezer kilométert utaznia. A Szovjetunió ugyanis születése pillanatától fogva ellensége a titkos diplomáciának. Ami tehát a Szovjetunió álláspontját, szándékát illeti, az egy londoni íróasztal mögött is világosan látható, ha valaki előveszi Hruscsov elvtárs kongresszusi beszámolóját és legutóbbi tulai beszédét. Ezt nyilván Macmillan is nagyon jól tudja, tehát a kérdés :valójában miért is megy Moszkvába? Ennek kétségtelenül az az egyik oka, hogy az idén választások lesznek Angliában, s mivel a legutóbbi pótválasztások azt mutatták, hogy az uralmon lévő konzervatív párt tekintélyét, erejét az ellenzéki munkáspárt igen-igen megtépázta. Macmillan pártja választási sikerét altarja biztosítani utazásával, hiszen moszkvai útjának bejelentését az angol közvélemény egyöntetű helyesléssel fogadta. Nemcsak erről van szó. Említésre méltó, hogy Macmillan Londoniban nemrég találkozott Dulles amerikai külügyminiszterrel, továbbá, hogy moszkvai útja végeztével azonnal Washingtoniba, Bonnba és Párizsba akar látogatni. Mindez nagyon is valószínűvé teszi, hogy Macmillan mégis magával viszi moszkvai poggyászában a nyugatiak javaslatait, tehát: ha útja „nem hivatalos” jellegű is, Moszkvában fontos Három török, hét önkéntelenül is a régi tréfás szólásmondás jut az ember eszébe, amikor arról értesül, hogy milyen feltételekben állapodott meg Ciprus jövőjében Görögország, Törökország és Anglia. Bizony ember legyen a talpán, aki kiigazodik a sok megkötés és feltétel között, hogy tudniillik a jövőben állítólag Független Ciprusi Köztársaságban görög legyen-e a köz- társasági elnök, vagy török? Hány főnyi görög és török csapat állomásozhat a szigeten, görög, vagy török nemzetiségű legyen-e a fő- parancsnok stb. Annyi azonban bizonyos, hogy a megállapodás elsősorban a görögök — Görögország és ciprusi görögök — részére kedvezőtlen, s elsősorban nem is Törökország, hanem Anglia számára kedvező. Ismeretes ugyanis, hogy Ciprus szigete, amely a Földközi-tenger keleti medencéjében a török partok közelében van, s amelynek a lakossága 80 százalékban görög és 20 százalékban török — eddig a britt birodalomhoz tartozott. A sziget legfőbb ura az angol főkormányzó volt. Nos, ha Anglia rá is kényszerült, hogy a szigetnek most látszat- függetlenséget adjon, mégis győztesként állhatott fel a tárgyalóasztal mellől. A megállapodás ugyanis úgy szól, hogy Anglia Ciprus szigetén tovább is tarthat katonaságot, megőrizheti támaszpontjait sőt ezek a támaszpontok angol szuverénitás alatt maradnak. Érthető, hogy a megállapodásnak nem Athénben é|s. Ankarában örülnek a legjobban, hanem Londoniban és — jellemző módon — Washingtonban. Az amerikai külügyminisztérium szóvivője a megállapodást kommentálva, csaknem hogy azt mondotta, hogy oda van a gyötárgyalásokra kerül majd sor. Annyi bizonyos, hogy Macmillan Szovjetunióbeli látogatásának sikere nem a vendéglátókon, hanem a vendégeken múlik. Mindenesetre ez a látogatás csakis akkor „törheti meg a jeget”, akkor járulhat hozzá a hidegháború s feszültség enyhüléséhez, ha Macmillan, mint a nyugati nagyhatalmak követe ugyanolyan jóakaratot tanúsít majd a megbeszéléseken, mint a Szovjetunió képviselői. görög hány ember? nyörűségtől. Lord Harding, Ciprus véreskezű volt főkormányzója, az angol főrendi háziban pedig kijelentette, hogy a megegyezés biztosítja Anglia és szövetségesei katonai érdekeinek védelmét, örülhetnek és örülnek a törökök is, mert a ciprusi török kisebbség számarányával jóval nagyobb százalékban (3:7 arányban) részesül majd a miniszteri tárcákban, a képviselői mandátumokban, s Törökország kivívta legfőbb követelésének teljesítését is: a jövőben török csapatok is állomásozhatnak majd a szigeten. Görögországon viszont a felháborodás hulláma csapott végig, s a ciprusi görögök is megdöbbenve fogadták a megállapodás hírét. Az ugyanis a valóság, hqgy Görögország voltaképpen lemondott Ciprushoz való teljesen igazságos és méltányos jogairól. A reakciós görög kormány, amely nap- ról-napra fokozza az országban a terrort, úgy akar külső segítséget kapni népellenes politikája támogatására, hogy a ciprusi kérdésben jó szolgálatot tett a nyugati nagyhatalmaknak, az Egyesült Államoknak és Angliának. Olyannyira, hogy első sorban a görög küldöttség vezetője: Karamanlisz miniszterelnök gyakorolt nyomást Makarioszra, a ciprusi sörözök képviselőjére, hogy Jó képet vágva írja alá a megállapodást. Az ókori görög hitrege szerint Ciprus szigetének partjainál, a tenger habjai között született meg a szépség istennője. A sziget valóban csodálatosan szép és gazdag. Nem kell túlságosan nagy jóstehetség ahhoz a kijelentéshez, hogy a Londonban most megkötött megállapodás nem zárta le véglegesen a ciprusi kérdést.
