Nógrádi Népújság. 1959. január (15. évfolyam. 1-9. szám)

1959-01-10 / 3. szám

2 NÉPÚJSÁG 1959, január 10. A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG ÉS A SZOCIÁLDEMOKRÁCIA I. Egy hatnapos kormány, mint úri sakkhúsás A Tanácsköztársaságot min­denekelőtt a külső imperia­lista hatalmak túlereje buk­tatta meg, az „ötödik had­oszlop”, azaz az áruló szo­ciáldemokrata vezetők és egyéb ellenforradalmárok se­gítségével. De mint ismeretes, a hősies magyar munkásosz­tályt legyengítették a Tanács- köztársaság belső hibái is, így mindenekelőtt az, hogy nem volt önálló kommunista párt. Az 1919. március 21-i pártegyesüléssel az önálló kommunista párt felolvadt a szociáldemokrata pártban. A külső imperialista túlerő meig_ akadályozta, hogy az alig négy és fél hónapig fenn­álló Tanácsköztársaság — mely csaknem szünet nélkül forradalmi honvédő hábo­rúra kényszerült az antant csapatai ellen — kijavíthassa elkövetett hibákat. A pro- .etárdiktatúra leverése idején az önálló kommunista párt Hiánya lehetetlenné tette a .nun kás osztály szervezett visszavonulását. A kommunista párt hiánya azt jelentette, hogy a kom­munisták és kommunistaér- zelműek által szervezett el­lenállás nélkülözte a forra­dalmi élcsapat összefogó és irányító erejét. A féktelen ellenforradalmi terror, a szociáldemokrata árulás és az ellenforradalmi papi kép­mutatás ülte orgiáit. A meg­kínzott munkásosztály és paraszti tömegek harci meg­mozdulásait egymástól elszi­getelték és nagymértékben megbénították, leszerelték, vérbefojtották. De a kommu­nista mozgalom kiirthatatlan volt; ezen a legbarbárabb fe­hér terror, a legálnokabb ,‘zociáldomokrata aknamunka és a tőkés-földbirtokos rend papi dicsőítői sem tudtak változtatni. Az antant szociáldemokrata bérenceiből alakult Peidl-kor- mány a munkásság megté­vesztésére „szakszervezeti kormánynak” nyilvánította magát. Hat napig, 1919 augusztus 1-től 6-ig tartó kormányzása idején minden tőle telhetőt elkövetett, hogy az antanti imperialisták pa­rancsait teljesítse. Mihelyt azonban a reábízott szeny- nyes feladatot végrehajtotta, az antant hatalmak a szoci­áldemokraták előtérbehelye­zését, mint „átmeneti sakk­húzást”, már fölöslegesnek tartották. A Peidl-kormány mindent megtett, hogy imperialista megbízói bizalmát kiérdemel­je. Augusztus 2-án elrendelte a Tanácsköztársaság idején letartóztatott összes magyar ellenforradalmárok szabadon- bocsátását és titkos rende­letet adott ki a „menekülő kommunisták” letartóztatása­ra. Ugyancsak augusztus 2-án rendelte el a Tanácshatalom által felállított forradalmi törvényszék megszüntetését és a régi burzsoá bíróság visszaállítását. Augusztus 3- án a Peidl-kormány rende­letet adott ki a Vörös őrség megszüntetéséről és a Habs­burg-monarchia régi rendőr­ségi szerveinek visszaállításá­ról. Mindezek az intézkedések a proletariátus lefegyverzését, a burzsoázia fegyveres hatal­mi szerveinek feltámasztását, a nyílt ellenforradalmi dik­tatúra előkészítését szolgál­ták. Ennek jegyében „he­lyezte vissza” Peyer Károly belügyminiszter a március 21-én elmozdított főkapitányt, Dietz Károlyt és helyetteseit, a bukott monarchia rendőr­tisztjeit, a helyreállítandó rendőrség élére. Nyugdíjasok tanácsadója NYUGDÍJAS TALÁLKOZÓ AZ SZMT-NÉL Mintegy 40 nyugdíjast, régi szakszervezeti, munkásmoz­galmi harcost, illetve azok özvegyeit hívta meg szerdán délelőtt a Szákszervezetek Megyei Tanácsa. A baráti beszélgetésen több hozzászó­ló mondotta el véleményét és fejezte ki köszönetét a pártnak és a kormánynak az új nyugdíjrendelet megalko­tásáért. Többen elmondották az idős dolgozók keserves helyzetét a múlt rendszer­ben. Ezek mellett a nyugdíj- törvénnyel kapcsolatban fel­merült kérdésekre is választ Ic'ciptciík v Végül mintegy 11 500 fo­rintot osztottak szét a nyug­díjasok között. MIKOR NEM FOLYÓSÍTHATÓ NYUGDÍJ. Nagy Sándor kallói olva­sónk érdeklődésére közöljük: Ha 60. életévét betöltötte, akkor nyugdíjigényét a te­rületileg illetékes budapesti SZTK alközpontnál nyújtsa be úgy, hogy az igénybejelen­tés még 1959 június 10-e, tehát utolsó munkaviszonyá­nak megszűnése előtt megtör­ténjen. A másaik kérdésével kapcsolatban a törvény ki­mondja. hogy nem folyósít­ható az öregségi nyugdíj, ha a nyugdíjas kereső foglalko­zást folytat. Kereső foglalko­zásnak minősül, ha valaki ipari engedéllyel, vagy hasz- nothajtó jogosítvánnyal ren­delkezik; kisipari szövetkezet tagja: magánmémöki, vagy ügyvédi gyakororlatot foly­tat; öt kánnál nagyobb in­gatlanon önállóan gazdálko­dik, illetve ilyet haszonbérbe­adás útján hasznosít. DOLGOZÓ NYUGDÍJASOK f ELBÍRÁLÁSA Több olyan rokkantsági nyugdíjat élvező dolgozó for­dult hozzánk, aki az új ren­delet megjelenése után sze­retne végíegesen nyugdíjba vonulni. így például Nyer­ges János a Salgótarjáni Üveggyárból. Érdeklődésükre közöljük, hogy akinek a ko­rábbi években nyugdíjat ál­lapítottak meg új nyugdíj megállapítására csak akkor számíthat, ha azóta újabb megszakításnélküli tíz éves munkaviszonyt szerzett. Amennyiben ez hiányzik és jelenlegi munkaviszonyukat felmondják, akkor a koráb­ban megállapított öregségi, vagy rokkantsági nyugdíjat 30 százalékos pótlékkal egé­szítik ki, majd az így nyert összeget 25 százalékkal fel­emelik. Ha 55. életévét be­töltött feleségük van, akkor házastársi pótlékot kapnak. Ennek együttes összege azon­ban nem haladhatja meg a 850 forintot. AZ ÖZVEGYI NYUGDÍJAKAT IS FELEMELIK Az özvegyi nyugdíjakkal kapcsolatban érdeklődőknek — így többek között Krich- ner Rezsőné Sámsonházi le­vélírónknak — közöljük, hogy a régi jogszabályok alapján az állandó özvegyi nyugdíjak, ha nem érik el a 400 forintot, 25 százalékkal növekednek. Augusztus 4-én a Peidl- kormány visszaadta a ház- tulajdonosoknak a Tanács- köztársaság idején köztulaj­donba vett bérházakat és hatályon kívül helyezte a Tanácskormánynak a lakbé­rek leszállítására vonatkozó rendeletét. E rendelettel egy­idejűleg azonnal megkezdték a Tanácsköztársaság idején a tőkések nagy lakásaiba el­helyezett proletárcsaládok ezreinek a kilakoltatását. A Peidl-kormány támadást in­dított a dolgozók életszínvo­nala ellen. Augusztus 4-én kiadott rendeletében felhatal­mazta a háziurakat, hogy a lakbéreket emeljék fel, augusztus 5-én pedig elren­delte a Tanácsköztársaság ál­tal felemelt közalkalmazottá fizetések leszállítását a -már­cius 21 előtti színvonalra. Ez­zel a lépéssel a „szakszer­vezeti kormány” nemcsak a dolgozók egy rétegének, a közalkalmazottaknak az élet­szín vanola ellen hajtott végre merényletet, hanem egyben nyíltan kiállt a dolgozók életszínvonala ellen irányu­ló általános tőkés támadás mellett, s mint az ellenfor­radalom első kormánya, megadta a jelt és a szociál­demokrata „szentesítést” a tőkés offenzivára. A dolgo­zók életszínvonala ellen in­dított szemérmetlen táma­dást a Peidl-kormány a ro­mán megszálló csapatok tá­mogatásával kezdte el. A román megszállók augusztus 3-án vonultak be Budapest­re. Azok a hazaáruló bandi­ták vezették és kisérték őket, amelyek a román szu­ronyok ' segítségével a nyílt ellenforradalmi diktatúrára való áttérést kívánták biz­tosítani. A Peidl-kormány, hogy hatalmon maradhasson, a legalázatosabb együttmű­ködéssel próbálta biztosítani a román megszállók támo­gatását. A Peidl-kormány, a román imperialista csapatokkal va­ló szennyes együttműködés­ben gyorsan végrehajtotta a proletáriátus fegyveres szer­veinek feloszlatását. Csak ennek megtörténte után, augusztus 6_án merte elren­delni a Tanácsköztársaság idején köztulajdonba vett ipari és kereskedelmi válla­latok visszaadását a tőkések­nek. Ennél többet a „szak- szervezeti kormánytól” az antant hatalmak nem kíván­tak. A Peidl-kormány nak már kész volt a felhíváster­vezete a régi csendőrség visszaállítására, s rendelet- tervezetet készített, amely hatályon kívül helyezte a Tanácsköztársaságnak a nagy" birtokok köztulajdonba vé­teléről szóló rendeletét. Mind­ezek kiadására azonban már nem volt ideje. A „tiszta szo­ciáldemokrata kormány” az antant hatalmak szemében alig néhány nap alatt fölös­legessé vált. éppen ezért ha­marosan félre is tették. Ipari üzemekbe, községekbe, termelőszövetkezetekbe látogatnak el, fogadónapokat tartanak megyénk országgyűlési képviselői Az 1958 november 16-án megválasztott országgyűlési képviselők decemberben meg­tartották a megyei képviselő­csoport alakuló ülését. Az alakuló ülésen olyan határo­zatot hoztak, hogy a kép­viselők munkája javítása ér­dekében, azért, hogy többet találkozzanak választóikkal, negyedéves munkatervet kell készíteni. Ez a munfcateirv már elkészült, -melynek értel­mében ipari üzemekbe, községek­be, termelőszövetkezetek­be látogatnak el a kép­viselők és rendszeresen megtartják a képviselői fogadónapokat is. Az elkészített terv szerint még januárban 18 községbe és termelőszövetkezetbe lá­togatnak el megyénk képvi­selői és hetenként egy-egy alkalommal hivatalos fogadó­napot tartanak Salgótarján­ban. Lerögzíti a munkaterv azt is, hogy a képviselők egynésze — Czottner Sándor nehézipari miniszter, Jakab Sándor az MSZMP Megyed Bizottságának első titkára, Somoskői Lajos Árpád, Ró­ka Mihály vezérőrnagy és Schuchman Zoltán elvtársak beszélgetést folytatnak olyan üzemek vezetőivel és dolgo­zóival, ahol az 1959-es terv­vel problémák vannak. Az országgyűlési képviselők máris megkezdték munkáju­kat. A fogadónapok -nem- hivatalos formában máris állandósultak, és naponta többen felkeresik képviselői­ket megyénk választópolgárai. Jakab Sándor elvtárs az MSZMP Megyei Pártbizott­ság első titkára a megyei képviselőcsoport elnöke pél­dául az újesztendő első mun­kanapján 17 választóját fo­gadta, akik közül legtöbben személyes, vagy munkahelyük problémáival keresték fel őt. Schuchman Zoltán képvise­lőt a balassagyarmati Ipari­tanuló Iskola igazgatóját cAí expjüttmükúAh eiedmÁny* Érseikvadkerten ismét egy lépéssel közelebb kerültek a különböző szervek, a közös kulturális tevékenység ki­alakításához. Hogy jó irány­ban haladnak azt már ed­dig is több tény bizonyította. Érsekvadkert volt az első község megyénkben, ahol még a választások előtt meg­alakult a különböző társadal­mi szervek képviselőiből a községi művelődési tanács. Ez éreztette már a kedvező hatását akkor is, amikor a földművesszövetkezet és a KISZ közös színjátszó-csoport­ja olyan darabot tűzött műso­rára és mutatott be sikerrel, mint a „Szélvihar.” Most az együttműködés eredményeként a televízió adásaiban gyönyörködhetnek a község dolgozói. A párt a tanács és a társadalmi szer­vek közösen vásároltak egy televíziós készüléket, klub­szobát létesítenek és ezzel ismét gyarapították a község lakosságának a szórakozási és művelődési lehetőséget. A Tanácsköztársaságra emlékezünk Megyénk ipari településein, városaiban és falvaiban már is készülnek a dolgozók a dicsőséges Tanácsköztársaság 40 éves évfordulója megün­neplésére. Ünneppé teszik a magyar Tanácsköztársaság di­cső napjairól való megemléke­zést. Az ipari üzemekben és bányákban a munkások már arról beszélnek, hogy az évforduló tiszteletére széles­körű munkaversenyt indíta­nak, amelynek célja a gazda­ságosabb termelés lesz. A KISZ „Emlékezz a Tanács- köztársaságra” jelszóval jel­vényszerző mozgalmat indít. A mozgalom célja az, hogy fiataljaink művészeten, irodal­mon, zenén és filmen keresz­tül megismerjék a dicső Ta­nácsköztársaságot. A párt megyei végrehajtó bizottsága már foglalkozott a nagyszabású ünnepség sor­rendjével is. Több javaslatot tettek az ünnepségek előké­szítésére, s határozatban mon­dották ki: a központi ünnep­séget március 21-én tartják. Ezen a napon megyeszerte nyilvános párttaggyűlések iesznek, s ünnepi üléseket tartanak a városi és községi tanácsok is. A Tanácsköztár­saság salgótarjáni védelmi harcainak 40. évfordulóján, május 2-án megnyílik a sal­gótarjáni városi múzeum, amelyben munkásmozgalmi kiállítást rendeznek. Ezen a napon rendezik meg Salgó­tarjánban a művészeti cso­portok és munkáskórusok/kul­turális seregszemléjét is. nemcsak a város, hanem a környező falvakból is fel­keresik naponta. Különösen sok a fiatal látogatója. Ilyen volt Kunhalasi István, aki tavaly érettségizett. Szomba­ton az iskolánál kereste fel a képviselőt. A dohánybevál­tónál megszűnt szezonjellegű munkája, helyébe új mun­kahelyet segített szerezni né­ki a balassagyarmati kép­viselő. A város kórházának igazgatója igen érdekes, szin­te a félmegyét érintő javas­lattal kereste fel Schuchman Zoltán képviselőt. Régen hú­zódó problémája a városnak egy kisebb bérház építése. Az elmúlt évek során több­ször Ígértek egy 12 lakásos bérházat a városnak, de az Ígéret — ígéret maradt azóta is. Ennek következtében vi­szont a kórházi ápolás lehe­tősége csökkent. A Balassa­gyarmatra helyezett orvosok ugyanis lakáshiány miatt a kórház egy-egy alkalmas kór­termi részét foglalták el lakásnak, s ma már kimutatható, hogy egy kisebb bérház felépítésével, illetve a kórházi kórtermek fel­szabadításával pár hónapon belül 150—200-al tudnák növelni a balassagyar­mati kórház ágyszámát. Hasonlóan sokan keresték fel Bódi Jánosné képviselő­nőt Szécsényben, Somoskői L. Árpádo\t a salgótarjáni medence bányászai közül. Az országgyűlési képviselők megkezdték munkájukat. A Hazafias Népfronttal közösen rövidesen elkészítik a kép­viselői beszámolók terveit^ is, melynek értelmében előre­láthatólag az országgyűlés legközelebbi ülése után egy- egy képviselő két-két beszá­molót tart. Az országgyűlési képviselők kérése alapján a megyei Statisztikai Hivatal Igazgatósága a megye leg­fontosabb adatait gyűjti és állítja össze a képviselők részére, a megyei pártbizott­ság pedig az elmúlt év ered­ményeit és tapasztalatait ér­tékelő januári ülésére h vta meg a megyei képvis 15- csoportot. A munkaterv tehát sóikat igór. Lehetővé teszi, hogy a képviselők és a választók kö­zött a legközvetlenebb és mindennapi kapcsolat meg­teremtődjön. Övezze szeretet és megbecsülés a munkásőrséget! „Eredményesek a KISZ tagkbnyvkiosztó taggyűlések Az egész országban, s me­gyénk területén is most folyik a legnagyobb munka a KISZ- szervezetekben. Nap mint nap kedves, meghitt ünnepi tag­gyűléseken kapják meg az if­júsági szövetség tagjai új tag­könyvüket. Megyénkben eddig már több mint 60 helyen vol­tak tagkönyvkiosztó taggyűlé­sek. Az eddig lezajlott gyűlé­sek mindenütt szép emlék­ként maradnak meg a fiata­lok szívében. Persze akad egy-két szervezet, ahol nem fordítottak nagy gondot az ünnepélyességre, ahol ez a feladat is csak egyszerű fel­adat maradt. Ezek csak el­vétve akadnak. Ide tartozik az is, hogy szóljunk azokról, akiknél példásan tartották meg az ünnepi gyűléseket. Nemrég rendezték meg Mi- zserfa bányatelepen a KISZ- tagkönyv kiosztást. Ezen a gyűlésen 120-an jelentek meg az érdeklődőkön kívül a bá­nyatelepi kultúrotthonban. Ünnepélyes megnyitó után Soproni József KISZ-titkár beszélt a szervezet addig vég­zett munkájáról. Megemléke­zett az 1958-as ifjúsági sereg­szemléről, ahol már mindenki KISZ-egyenruhában jelent meg. Beszélt a társadalmi munkákról, amelyet a fiata­lok végeztek, a játszótér épí­téséről; felajánlott vasárnapi műszakokról, az ifjúsági bri­gádok eredményeiről és egyéb megmozdulásokról. A szoros tevékenykedés mellett a szó­rakozásra is gondoltak a fia­talok, hiszen klubesteket, ki­rándulásokat is szerveztek. A szervezet eredményes munká­jának elismeréséül kaptak a KISZ Központi Bizottságától 5 ezer forint pénzjutalmat, amiből televíziós készüléket vásároltak. Elégedettek a mi- zserfai fiatalok, hiszen be­csületesen dolgoztak eddig, de a továbbiakban még jobban szeretnének dolgozni. Az új tagsági könyv jelen­tőségének méltatása után min­den fiatal megkapta új tag­könyvét. Ezután a KlSZ-szer- vezet kultúrműsorral szóra­koztatta a közönséget. A kul- túrcsoport előadta a „Partizá­nok” című jelenetet, valamint táncszámokat mutattak be és szavalatok hangzottak el. Hasonlóképpen folytak le az ünnepi gyűlések Szécsényfel- faluban, ahol fogadalomtétel is volt, Cserhátszentivánon, Drégelypalánkon s még sok helyen. Legtöbb KlSZ-szerve- zetre jellemző, hogy a leá­nyok süteménnyel, a fiúk bor­ral „ízesítik” a gyűlés utáni szórakozást. Ezek a taggyűlé­sek, az előkészítő munka ko­moly politikai erősödést ered­ményezett azontúl, hogy a leg­több szervezetben nagyot lép­tek előre a kommunista kö­zösségek kialakítása felé. Wandler Györgyné elvtárs­nő kérésének teszünk nagy in szívesen eleget, amikor az alábbi cikket közöljük. Amint azt megtudtuk, a cikkben szereplő munkásőr elvtárs, Fürster Sándor acélgyári munkás volt. Dicsérje őt cse­lekedete, amely a társadalom iránt érzett felelősségéből fa­kadt. „Az izgalmak utáni meg­nyugvásom arra ihlet, hogy papírt és ceruzát vegyek ke­zembe és kifejezésre juttas­sam hálámat s szeretetemet munkásőrségünk iránt. Feljogosítottnak érzem ma­gam — mivel jelen voltam az esetnél —, hogy a magam, de az egész Házi Ferenc út 5. és a Sztahanov út 7/a. szám alatti lakók nevében hálás köszönetét mondjak egy be­következhető tűzeset elhárí­tásáért. December 25-ről 26-ra vir­radó reggel, — amikor a ház lakóinak zöme még a kará­csonyi ünnep meghitt, szere­tetteljes, békés nyugalmát pi­hente — arra lettem figyel­mes, hogy a lakásom ajtajat hevesen kopogtatja valaki. Az ajtót kinyitva, előttem állt egy középtermetű fufajka-ka- bátos, kissé izgatott munkás­őr, aki udvarias bocsánaitikérés után határozott kéréssel for­dult hozzám, hogy tegyem le­hetővé a padlásra való beha­tolást, mivel a tető minden oldalán sűrű füst gomolyog ki a szabadba. Bevallom, nagyon megijed­tem, de a munkásőr elvtárs határozott magabiztosságát ta­pasztalva, magamhoz vettem a padláskulcsot és magam sem tudom, hogy, de máris a padláson voltunk. A pad­lásajtót kinyitva olyan sűrű füst hatolt ki rajta, hogy bi­zony becsületére váljon un­nak, aki abban hosszabb ideig tartózkodni tud. A mun­kásőr elvtárs megszabadulva meleg öltözetétől, behatolt a padlásra és láttam, amikor kinyitja a tető ablakokat és elzárja az égő szikrákat oká­dó kéménynyílást, melyet a kéménybe megszorult füst szétrepesztett és kivágott. Utána azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy valami edényt adjak neki tapasztás céljára. Kezem ügyébe került a .sze­métlapát és az elvtárs már is rohant vele az utcára, ahol sáros agyagot készített és utána azzal jól betapasztotta a kémény nyílást. Ezzel megszabadultunk egy olyan kellemetlenségtől, amely következmény súlyosan érin­tett volna bennünket és nép­gazdaságunkat is. Külön elismerés illeti a munkásőr elvtársat, aki tisz­ta, pedáns öltözetét nem kí­mélve vetette magát a küz­delembe. Róla csak annyit tudok, hogy az acélgyári munkásőrséghez tartozik és az eset reggelén munkásőr­szolgálatból tartott hazafelé. öröm és büszkeség tölt el engem, hogy békénk, nyugal­munk és biztonságunk olyan fegyveres testületekre van bízva, mint többek között a munkásőrségre. Ezért „övez­ze szeretet és megbecsülés a munkásőrséget“.

Next

/
Oldalképek
Tartalom