Nógrádi Népújság. 1959. január (15. évfolyam. 1-9. szám)

1959-01-21 / 6. szám

4 NÓGRÁDI népújság 1959. január 21 Születésnapi köszöntő A Parassa pusztai csen- **• des napok egyszerese­dét pénteken szokatlan ese­mény zavarta meg. A puszta végén pár lépésnyire a cseh­szlovák határtól három autó állt meg. Utasai selyempapír­ba csomagolt ajándékokkal lépteik ki és egyből a puszta végén szerénykedő házba tar­tottak. A konyhában a vendégek meg!epetésszerű rohamát ma­gas, szikár férfi fogadta. Jobb keze élettelenül lógott, bal karjával nem győzte ölelni a kedves vendégeiket. Asszo­nya restelkedve törülte a szemében gyülemlő könnye­ket. — Még ilyet... No de ilyet... ki gondolta volna . . . — motyogta elérzékenyülten, Mellette megöregedett élete párja aznap ünnepelte 60. születésnapját. Sukerek La­jos asszonya az élettárs el­sőbbégi jogával már ébre­déskor elmondta jókívánsá­gait. Gondolni sem mertek volna arra, hogy egész Nóg- rád megye is elküldi szüle­tésnapi köszöntőjét. Az ünnepelt meghatottságá­ban nem tudott szólni sem. Lábait váltogatva homályos szemmel egyre csak ölelte vél«a a vendégeit. A vendégek a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Nógrád megyei bizottsága, a járási pártbizottság, a tanács, a RlSZ-szervezet képviselői a megye dolgozóinak szeretetét, forró üdvözletét és jókíván­ságait hozták az öreg veterán­nak. Az ünnepelt, ezen a pén­teki napon töltötte be 60. születésnapját. Hat évtized nem kis dolog egy ember éle­tében. Különösen olyan em­ber életében mint Sukerek Lajos. Mert ebből a hatvan ívből négy, csupa harc és küzdelem volt. A hatvanadik születésnap még egy másik évfordulóval Is párosult. Negyven évvel ezelőtt kapcsolódott be húsz­éves fiatalember tüzes lel­kesedésével és tenniakarásá- val a munkásmozgalomba. Mint fiatal katona, egyből rádöbben arra, hol a helye a szegény legénynek. Elsők között jelentkezik vörös ka­tonának. Hihetetlenül bátor és rettenthetetlen harcos. Képzetlen és tudatlan, mert De képzetlenségét, tudatlan­ságát pótolja rajongó forra- dalmisága. Mindig tudja mit kell tennie. Tudja, hol a helye. Nem lehet vissza­rettenteni semmivel sem a harctól. Harcos társai me­sélik: hiába szólt a fegyver, hiába tüzeltek rá, mégis fel­emelt fővel, énekelve ment előre, mindig csak előre, A fiatal vöröskatonának nem állt módjában még akkor sem tanulni, ol­vasni. De olvasatlanul Marx és Engels tanításai nélkül is tudta, a túlsó parton velük szemben emberek harcolnak. Embereik azok is, félreveze­tett, megtévesztett, becsapott emberek. Éppen ezért min­dig emberségesen bánt a foglyokkal. Ha menetelés közben véribefagyott, meg­sebesült ellenfélre akadt, megszólalt szívében az em­berség. Bekötözte a sebet, kórházba szállította a rá­szorultat. Az öreg Sukerek Lajos nyughatatlan ember volt mindig. Nyughatatlan, de em- berszeretetből volt az. Fű­tötte őt a jövő reménysége. És neki, régi idők rettent­hetetlen hősének megadatott, hogy jelennek lássa a jövőt. És a hatvanéves öreg vete­rán együtt él a fiatalokkal. Gazdag múltat hordoz ma­gával a régi időkből. Sok­felé hívják, hogy menjen, meséljen a felejthetetlen har­cokról, aI csodaszép tizen­kilencről. És ő megy kész­ségesen, boldogan, és órák- hosszat, négyórát, ötórát egyhosszában mesél. Elevení­ti a múltat. Hogy sosem fe­lejthessék a fiatalok. A szép jelenbe született ifjak, hogy őszapáik, nagyapáik évtize­deket harcoltak ezért a jelen­ért. Nagyon szeretik és szívből becsülik Sukerek Lajost a fiatalok. Most is messzi köz­ségek ifjúsága üdvözli szüle- letésmapján. Díszbe öltözött úttörők, zászlók alatt köszön­tik. Szimbolizálják, hogy át­vették a kiöregedő kezéből az előrevivő százlót. kelve. Teli torokkal kiáltot­ták háromszor is — Éljen, él­jen, éljen. fc* s a szemközti erdő har­sogva verte vissza az ünnepi köszöntőt. U. M. Nem lehet élettelen papíron visszaadni azt a szívetsimo- gató érzést, amit például a negyven horiti űttörőpajtás dísz bevonulása jelentett. Fe- gyelmezett sorokban vonul­tak be az öreg veterán ud­________ ________ varába, hogy üdvözöljék. n em volt módja tanulásra. Zeneszó mellett jöttek éne­EGY KÉRDÉS: A kitől mit kérdezne rovathoz KAPHAT-E MOZIT KESZEG? Sztronyan László keszegi olvasó azt szeretné megtudni, Keszeg község kaphat-e mo­zit akkor, ha a község népe hozzájárulna társadalmi mun­kával a mozi létesítéséhez. Azt is megígérik, hogy össze­adnának társadalmi erővel bizonyos összeget a felszere­lés megvételére. Bemard Rezsöné a Mozi­üzemi Vállalat vezetője azt válaszolta, amennyiben a mai köve­telményeknek megfelelő helyiséget biztosítani tud­ják, meg ebben a negyed­évben megkapják a kért vetítőgépet. NÉHÁNY SZÓ A „C" VITAMINRÓL A közhit azt tartja, hogy a legtöbb C-vitamint a cit­rom tartalmazza. Kétségtelen, hogy nagyon hasznok fel­nőttnek és gyermeknek a citrom fagyasztása, azonban tudnunk kell azt, hogy a szervezet számára ezt a na­gyon fontos vitaminfajtát még sok egyéb élelmiszerünk is tartalmazza. így például a savanyúkáposzta, főzelék­féle, gyümölcs, csipkebogyó tea, szörp formájában és a burgonya nagyon sok C vita­mint nyújt a szervezetnek. Megengedhetetlen, hogy va­laki egész nap, vagy pláne napokig csak szárazkoszton éljen. A friss növényi elede­lek fogyasztása nagyon ko­moly védekezést jelent a szervezetetek különböző be­tegségek ellen. — A L’Humanité írja: Nem annyira film, mint képekbe szedett elbeszélés Az öreg ha­lász és a tenger című Nobel- díjas Hemingway mű filmvál­tozata. Mégis megragadó az elbeszélés emberi hangja és Spencer Tracy csodálatos ala­kítása. A Salgótarjáni Üveggyár kultarot+honában előadtak a „Szélvihar* című színművet' Az évvégi ünnepek alkal­mával a Salgótarjáni Üveg­gyár dolgozói előtt, az elmúlt napokban pedig az Építőip. Vállalat dolgozói előtt lépett színpadra a Salgótarjáni Üveggyár kultúrotthon Kos­suth színjátszó csoportja Do­bozi Imre három felvonásos drámájával. Ez a mű az el­lenforradalom alatt játszódó eseményeket igyekszik hűen visszatükrözni a falu életé­ben. Aki az előadást végig­nézte megelégedve vehette tudomásul, hogy a színdarab is és a szereplők is elérték a kívánt hatást, vagyis a kulturálódni vágyó közönség igen sokat tanulhatott a drá­ma tartalmából. Az író gon­dolatainak igen jó tolmácso­ló! voltak a szereplők: Kas­sai József, Venczel Ferenc, Selmeczel György, Oó Lajos, Somogyi Ferenc, Szabó Zol­tán jól oldották meg íel­(szovjet, színes, feliratos) Csajkin, a félszeg tengerész nehezen szánja el magát ar­ra, hogy megvallja szereimét Lénának, a csinos műugró- lánynak. Mikor megvallaná Léna félreérti és gúnyt űz belőle. Hogyan derülnek ki a félreértések és hogyan hódítja meg a lány szí­vét a széphangú tengerész. ^sSturüóeb közkezeit szélgessünk kicsit Pannika.- "esztrűvésze. adataikat. A két női főszerep­lő: Bakos Margit és Ulmann Jolán is jól megálltak he-- lyüket. Hogy az előadás ilyen jó? sikerülhetett, ahhoz nagy­mértékben hozzájárult játé­kával az egész szereplőgarda legkisebb statisztája is. Vilá-s gosan kivehető volt az elő­adás módjából, hogy nagy és jó munkát végzett a rendező: Oó Lajos elvtárs. Mellette dicséret illeti a kultúrotthon igazgatóját: Vratni elvtársat, íszabo Zoltán elvtársat, a rendező segítőtársát, Fazekas Mihály elvtárs művészeti ve­zetőt és a pártbizottság he­lyes támogatását, amelyet az előadás sikerében tett, A díszletek: Gyürke Nándor tozata. Mégis megragadó az munkáját dicsérik, mert a megfelelő környezetet ábrázol­ták, Továbbra is jó munkát kí­vánunk a Kosuth kultúrotthon színjátszódnak. A jegyzőkönyvvezető Pattant a labda, huncut gyorsasággal repült egyik asz* talpéiról a másikra. Két kipirult arcú fiatalember viasko* dott egymással a zöld asztal két végén. Az egyik úgy állt egy heiyoen, mintha gyökeret ereszlett volna, s így verte vissza a fürgébbik sorozatos támadását. A körülöttük állók csak fokoztak izgalmukat. Többen voltak, szerettek volna játszani, s mivel Kimondták a szabályt: a győztes tovább játszik; érthető volt az izgalom. Éppen sorozatos leütésekkel próbálkozott egyikük, mir kor jelpattant az ajtó, s belépett D. János. Alig figyeltek fel. O meg leüli az egyik pndra, még a kalapját sem vette le. Mint egy megbáatott Kérő, zora tekintettel figyelte a játékot. Mikor vege lett, odaszólt a fiataloknak: — Ki nyitotta ki az ajtót? — S a fiúk egymásra néz* tek, s vállat vontak. Az már nem volt ott, aki kinyitotta délelőtt. a — No jó! — menydörgött a harugvó „isten”, — Akkor én most jegyzőkönyvet veszek fel. Előkerült a papír, s dühös barátunk felírta az egyik fiatal nevét. A sok közül csak egyikét. Szerinte ő a fele- lös mindennemű anyagi javakért, ami a KISZ helyiségben található. — Ebben a helyiségben csak az „én“ engedélyemmel lehet lenni En ellenőrködöm, hogy rendesen szórakoznak-e itt a fiatalok. Azt mar nem is írom meg, hogy majdnem durva ve* szekedéssé fajult ez a jegyzőkönyvezés. Azok a fiatalok akik akkor a KISZ helyiségben játszottak, nem felelősek az ott tartózkodásért. Úgy gondolom, az a hiba, hogy nem megfelelően szer* vezik még a kiszesek a klubhelyiség nyitvatartását és az ottani felügyeletet. Arra is legyenek tekintettel a KISZ-vezetők, hogy a klubhelyiség munkáját ellenőrző fiatalok tárgyilagosadban ítéljenek bizonyos esetekben. Kicsit furcsán magyarázzák egyesek Taron a fiatalokkal való törődést. Törődjenek * szervezeten kívüli fiatalokkal, de ne így, elrontó módra. PADÁR ANDRÁS Mit láthatunk januárban filmszínházainkban Tengerészrevű T)U.mn ijMeéiwj Lángok A gimnazista lány Dannikának szép, sí- ma, magas homloka van. Az arca keskeny és hó­fehér. Szeme kicsit mélyen- fekvő. Ez érdekessé teszi ar­cét. A legvonzóbb mégis homloka, a szép, sima, ma­gas homlok. Azt tartja a közhit, hogy a magas hom­lok tükre az értelmességnek. Okos észre és nyugodtságra vall. Panniket bizonyítványa mégis közepes. Az egyhangú­ságot csak itt-ott tarkítja egy-egy jó. Jelest elvétve ta­lálni benne. Mikor felelni szólítja a tanárnő, elpirul. Tizennnyolc éves kislánynak jól áll a bíborszín, de ez esetben nem. Mert jelzi, baj van a tanulással. Olykor öröm hallani értel­mes, világos feleletét, körül­tekintő érvelését. De van, mikor húzni kell belőle a szót. Mégis vézna a válasza. A tanárnő csóválja a fejét. — Lusta vagy, kislányom — mondja, mire szégyené­ben a kislány arcába szalad a vér. — Miért nem tanultál már megint? Pannika csendesen feleli: — Nem tudtam tanulni. — Miért? — Csak!... A csákót kikacagja az osz­tály. A kislány arcocskája a lebukó napéval egyenlő szí­nű. A szégyentől vörös és forrón süt. Leül, Aznap nem lehet szavát venni. Hetek telnek el, hónapok. A tanár­nő egyszer félrehívja. — Pannika, ma szólj be értem, ha hazamégy. Megyek én is hozzátok. — Ne tessék haragudni, hogy megkérdezem, de ... miért? — Anyukád otthon lesz? — Igen ... de... miért? Választ nem kap. Izgatot­tan várja a tanítás végét. Lassan, szótlanul lépeget­nek. A kislány feltűnően hallgatag. A ház előtt halkan annyit mond: — Már látom, ma este ki fogok kapni. Az ajtó előtt szusszantanak egy keveset. Nem lehet be­látni, sűrű pára üli meg az ablakot. Pannika magyaráz­za: — Alighanem mosás van. JOelépnek a kis kony­hába. Békésné meg­lepődve törli meg kötényé­ben a kezét. Mentegetőzve mondja: — De restellem... kedves tanárnő. Nem tudtam elmen­ni a szülői értekezletre. Ta­lán valami baj van a kis­lánnyal? Az asszony int a szemével Pannikának az ajtó felé. A kislány széket hoz a szobá­ból. Behúzza maga után az ajtót és a levegőt pillanatok alatt megkönnyíti a háló tiszta, hűvös levegője. A ven­dég leül. — Tulajdonképpen azért jöttem — kezdi —, hogy bé­ről. Sajnálom ... nem a leg­jobb időben jöttem ... De ... nem leszek soká — nyugtatta a mentegetődző asszonyt. — Az a helyzet, hogy a kis­lánnyal nem vagyok meg- elégeave. Mindketten a leányra néz­nek. Pannika felvonja a vallat... Szemével körülfonja a kicsi konyhát. Sebesen majd kitör: — Ne tessék haragudni... hogy közbeszólok... de itt nem is lehet tanulni... tet­szene látni, hogy mi van itt este... A két öcsém hango­san tanul, én pedig csak a szememmel olvasok. Zavar a beszédük, zavar, ha édes­anyám édesapámmal beszél­get. Sokszor sír a kicsi... Hát tessék mondani, lehet így tanulni? Aztán a nővé­rem ... Udvarlója van .., Meg kell várni, míg min­denki lefekszik. Tíz óra van, vagy féltizenegy is, mire le­csendesedik a ház. En akkor veszem a könyvet... De nem tudok soká tanulni. Elal­szom .,. Özemébe könnyek gyűlnek. Egy csepp legördül arcán ... — Hányszor ébredek arra, hogy elaludtam. Kiesett ke­zemből a könyv. Otthagyom, megyek feküdni. Álmosan ki tud tanulni?!... Még ta­vasszal istenes! Kimegyek a szabadba. De a tél ször­nyűi ... Itt mondom anyuka előtt, ök sem segítenek. Ez az igazság!... Örökké zaj van, terefere, kiabálás, zene, rádiózúgás ... Borzasztó... tanárnő kérem, zúg a rádió és én tanulnék. Nem fogha­tom be a fülemet. Engem is érdekel a zene. Szeretnék en is rádiót hallgatni. Tehe­tek róla, ha másnap bezu gok? Szavai remegő sírásba fűi nak. Anyja közbeszól: — Igaza van! Így van.. Ezt be kell látnom... Volna egy megoldás, hogy elmen­jen valamelyik oarátnójé hez... sokszor hívják,.. De nem szeretem, ha máshol lélegzik, van a gyerek ... Miért legyen más ternére ... Kellene egy ügyetlen kapus ((cseh, színes, szinkron) .Ked­ves gyermekfilm egy isko­lai jégkorongcsapat tagjairól. Idegenben (jugoszláv, feliratos). Olasz katonák megelégelve a há­borút az eüenseges Jugosz­lávián keresztül próbálkoz­nak hazaszöfcni. Viszontagsá­gos útjukat mondja el a film. Főszerepben: Rade Markovié. Amit nem lehet elfelejteni (szovjet, feliratos). Egy angol, repülő a II. világháború ide-' jén szovjet földön lezuhan. Életét egy szovjet asszony menti meg. A háború után emlékei hatására visszaláto­gat a Szovjetunióba. A ülni szereplői: Tamara Makarova, Andrej Popov. Épül, szépül Nemti Az év elején adták át ren­deltetésének a teljesen tór­nagyobb lakás. Mert a iiaio->;sadal;mi, gyűjtéssel és mun szooaba nem fűtünk. A gye­rekek nagyon szeretnék, az igaz, de az apja, meg én nem tudunk melegben alud­ni. Nem vagyunk hozzászok­va... — De azt is tessék mondani, hogy kaptunk volna egy két- szooásat... De hát anyuka nem fogadta el. Mert nem jó a harmadik emelet. Meg hogy messze lenne a gyár tói... Minket meg sem kér­deztek. — No ... no ,.. kislá­nyom ... — csitítja tanárnő-. je. — Fiatal vagy te még az idegességre. Ezt előbb is mondhattad volna ... hogy baj van ... Hogy nehéz itt­hon ... Gyere tanulószobá­ra. Ott majd többet foglal­kozunk együtt... Könnyebb is lesz ... Rendben van? Feláll, kezét nyújtja. — Hát el is intéztük... Maganak is könnyebb lesz így Békésné ... Viszontlá­tásra. A kislány fürgén ug- rik az ajtóhoz, Csu­pa ragyogás az arca, miután kikíséri osztályfőnökét. Hosz- szú barna haját meglebbenti a beáramló hideg januári szél. ÜJLAKY MÁRIA kával épült mintegy 50 ezer forint értékű új postaépületet Nemti községben. E kezdemé­nyezés csak elindítója volt a további társadalmi tevékeny­ségnek, a község fejlesztésé­nek. Többek között sor ke­rül a Dózsa György út és a Vasút utca kikövezésére is. A Dózsa György út lakói mintegy 3 ezer forint értékű társadalmi munkával járul­nak majd hozzá utcájufc rendbehozásához. A többi költséget a községfejlesztési alapból és a költségvetésből biztosítják. A Vasút utcában megszüntetik a szennyárkot, mintegy 150 méter hosszú­ságiján járdát építenek. Ehhez mintegy ezer forint értékű társadalmi munkát biztosíta­nak a község lakói. Képünkön az új postaépület

Next

/
Oldalképek
Tartalom