Nógrádi Népújság. 1959. január (15. évfolyam. 1-9. szám)

1959-01-21 / 6. szám

1959. január 21. NÓGRÁDI NÉPÜJSÁG 7 Felcsillanó remények — a német kérdés az érdeklődés középpontiéban ■fcsrre.­Todor Zsírkor beszámolójának tézisei Kétségtelenül, a német kér­désre vonatkozó szovjet ja­vaslatok, és ezek visszhangja van ma a világ érdeklődésé­nek középpontjában. Annál is inkább, mert Nyugat-Né- metország remilitarizálása ve­szélyezteti a világ békéjét. Nyugat-Németországnak ka­tonai felszerelése és atomha­talommá fejlesztése nemcsak a Szovjetuniót és a népi de­mokratikus országokat — te­hát azokat, akik ellen mindez elsősorban irányul, — de Nyu- gat-Németország jelenlegi szö­vetségeseit, a nyugati nagyha­talmakat is gondolkodóba ejti, sőt aggasztja. A londoni Times megálla­pítja: az újra felvegyverzett atomfegyverekkel felszerelt Németország öt, vagy tíz év alatt rettenetessé válik, és ha még De Gaulle tábornok végre is hajthatja az úgyne­vezett „francia csodát”, Nyu­ajdanában valamikor régen két szomszédvár állt valahol ezen a tájon, ve­télkedve egymással a hír­névért, a dicsőségért. Az egyik azzal büszkélkedett, hogy az ország legszebb női lakják várát. A másik vár ura gőgösen kijelentette, ez nem igaz, mert a Kővár asz- szonyai százszor' szebbek a Sziklabérc asszonyainál. A helyzet annyira elmérgesedett közöttük, hogy nőszemély ki nem tehette a lábát egyik vár kapuján sem. így a gő­gös Sziklabérc ura hiába di­csérte asszonyai szépségét, leányai bájosságát — a Kő­várból azt felelték erre — azt hiszik, amit látnak! De a Szdklabérc ura nem volt hajlandó egy nőt sem meg­mutatni az irigy kőváriaknak. Telt, múlt az idő, s a két szomszédvár viszonya egyre romlott. A vármegyeházán, ha ösz- szetalálkozott a két várúr, haragos villámot szórt sze­mük. A tanácsteremben nem ültek egy asztal mellé sem. Az egyik a terem egyik sar­kában, a másik a másikban foglalt helyet. A vitában egyik sem szólalt fel. Min­denki tudta a megjelent fő­urak közül, hogy a Szákla- bérc és Kővár között nincs valami rendben. Az ismerő­sök összedugták fejeiket és sugdolózni kezdtek. Kutatgat- ták, mi lehet az oka a két hatalmas és gazdag szomszéd­vár ellenségeskedésének. Egy­szer mégiscsak megtudott va­lamit a 96 főúr. Az egyik ülésen szóba ke­rült a császámő köszönő le­vele is, amelyet a megye fő­rendjeinek küldött. A levél­ben a császámő megköszöni gat-Németországnak lesz a legnagyobb hadserege Nyugat- Európában. A lap felteszi a kérdést: „Miként háríthatja el ezt a veszélyt Oroszország?” és hozzáfűzi: „Ez a Hruscsov problémája. A cikk nem hagy kétséget, hogy a „Hruscsov problémája” többek között Anglia problémája is. És minden országé, amelyet a német imperializmus újjáéle­dése veszélyeztet. De le is vonja a következtetést ebből a Times: „nem szabad félni a Szovjetunióval folytatandó megbeszélésektől.” A német kérdés megoldása is természetesen érdeke a Német Demokratikus Köztár­saság lakóinak éppen úgy, mint a Német Szövetségi Köz­társaság állampolgárainak, hi­szen az ő határukon találkoz­nak közvetlenül a háború és a béke erői Európában. azt a díszes csipkét, amelyet a legendás szépségű Szikla­bérc asszonyai küldtek szü­letésnapjára. A Kővár ura dúlt-fúlt a haragtól, s alig várta, hogy szót kapjon. Azonnal felállt és kijelen­tette, mit nekünk egy hit­vány osztrák császárnő di­csérete! A főrendek meg­hökkentek, amikor elmondta, hogy török szultán és az angol, valamint a francia her­cegasszonyok csipkéiket mind Kővárról hozatják, mert a kővári asszonyok munkája utolérhetetlen. Hatalmas vita alakult ki, s a megyeházán összeverekedtek a főrendek, mert nem tudták eldönteni a két szomszéd-vár közül me­lyik az első. Sok éven ke­resztül folyt a harc köztük, fegyverrel, ármánykodással mindaddig míg egy harma­dik: a Fekete vár nem lé­pett a küzdőtérre. Rövidesen elhódította az elsőséget, ame­lyet a két szomszéd-vár urai nem bírtak túlélni — ön- gyilkossággal vetettek véget életüknek — s azóta lassan elpusztultak a várak is, s soha nem derült fény arra, melyik volt az első a kettő közül. Egyik mesének vége, most kezdődik a másik. A romantikus várak emlékét ma már csak a porladozó vár­romok őrzik sejtelmes titok­zatosságba burkolva volt ura­ik életét. a mér ndncsennek vá­rak, dölyfös, főrendek, hiábavaló viták. De akkor mik vannak? Vannak üze­mek, gyárak, gépállomások, állami gazdaságok, amelyek ugyanúgy mint régen az említett várak, versenyben állnak egymással. Ma is van megyeháza, hetetlenné tette a nagyhatal­mak elzárkózását a német kérdés egészében hangoztatott álláspontjuk felülvizsgálatá­ból, és megnyitotta az utat az új, és több eredménnyel kecsegtető tárgyalások felé. A De Geneve című svájci lap is kijelenti: „Az ajtó nyitva áll, hogy újra kezdjék a tárgyalásokat”. A Die Tat című svájci lap még arra is rámutat, hogy a szovjet poli­tikának erős oldala a német kérdésben az, hogy a dolgo­Uj momentumok Walter Lippmann, a New- York Herald Tribune-ban megjelent kommentárjában írja: „Dullesnak a sajtóérte­kezleten elhangzott szavai megnyitották az ajtót a Né­metország jövőjével foglal­kozó tárgyalások előtt." Az Egyesült Államok külügymi­nisztériumának szócsöve igye­kezett elsősorban Bonn érzé­kenységére tekintettel — Dul­les kijelentéseinek hangnemét módosítani, annak a hangsú­lyozásával, hogy a szabad vá­lasztások lenne a „leglogiku- sabb” megoldás. De ugyan­akkor annak megismétlésé­vel, hogy más megoldások is lehetségesek, az amerikai ál­láspontban történt bizonyos módosulást nem hogy ta­gadta volna, de még alá is támasztotta. Dulles maga is rámutatott azokra a nehézsé­gekre, amelyekkel kijelenté­sei a nyugati szövetségeseinél — nyilvánvalóan elsősorban Bonnban — találkozhatnak, de hangoztatta: létezik közös nevező is a két fél közötti kérdés megoldására’ mégpe­dig „az a kölcsönös óhajtás — az éles ellentétek ellen — hogy leüljenek tárgyalni”. Dulles kijelentette azt is, hogy kü­lönböző kérdésekben, így a német kérdésben is „meg­hozza” a két ország nézetei­nek kölcsönös, jobb megér­tését. Maga Mikoján egyik sajtóértekezletén ugyancsak utalt nehézségekre, de más­s ma is a vitatárgyát képe­zi az olyan világrengető do­log eldöntése, hogy vajon melyik vállalat, vagy gaz­daság az első a megyében. Nem két szomszédvár, ha­nem két szomszéd gépállo­más vetélkedéséről szól ez a krónika. Évek óta versenyben áll­nak egymással. Évek óta vigyázó szemmel lesik egy­más eredményeit és hibáit. A Kis Gépállomás igazgató­ja mindent elkövet annak érdekében, hogy lefőzze a Nagy Gépállomást. A megyei szervek nem tudják hogyan értékeljék eredményeiket. Ha megálla­pítják, hogy a legjobb ered­ményt a Nagy Gépállomás érte el, akkor a Kis Gépál­lomás ezt nem bírja túlél­ni. A vezetők, a megyei ér­tekezleteken elfordulnak egymástól, s ha szólnak egymáshoz abban sincs kö­szönet. Eleinte ezt a vetél­kedést versenynek hitték. Később derült (ki, hogy ez már túllépte a verseny fo­galmát. A legutóbbi dekádjelentés a Kis Gépállomást emelte ki megyei elsőként. Megyei botrány lett belőle. A két igazgató majdnem összeve­rekedett. A Nagy Gépállomás igaz­gatója teletarofcból ordítot­ta: — könnyű a Kis Gépál­lomásnak elsőnek lenni! Kisebb a területük, s ezzel szemben több a gépük. A Kis Gépállomás sem hagyja magát, rákontráz. — Ez verseny, egyenlő ver­seny? Mi lökhajtású trakto­rokkal, ők pedig rakéta meghajtásúval dolgoznak kát a maguk nevén nevezi, és felveti „a legkellemetle­nebb és legégetőbb problémá­kat is.” A nyugati hatalmak politikájának gyenge oldala viszont — teszi hozzá, — hogy ..gyakorlatban még soha efélét nem tettek, viszont azt a látszatot szeretnék kelteni, hogy a német probléma je­lenlegi állapota határozatlan időre fenntartható, és ez semmiféle súlyosabb követ­kezményekre nem vezet.” — új lehetőségek fajta nehézségekre, mégpedig arra, hogy a Szovjetunió békekezdeményezése, a töb­bek között a német kérdés megoldására vonatkozó ja­vaslatai eddig az Egyesült Államok ellenállásában re­kedtek meg. Mikoján mégis úgy látja, hogy az érintkezé­sek fenntartásával kell és lehet megtalálni a mindkét fél számára elfogadható fel­tételeket a kérdések megol­dására. Mikoján látogatása, része a Szovjetunió követke­zetes békepolitikájának, és bizonyára hozzájárul a vitás kérdések megolásához, a bé­kés atmoszféra kialakításához. A salgótarj mi városi és járási ügyészség és a BM. salgótd’-jáni városi és járási rendőrkapitánysága az elmúlt hét végén bűnüldözési érte­kezletet tartott Salgótarján­ban, amelyen az ügyészség és a rendőrség munkatársain kívül resztvettek a társadal­mi és tömegszervezetek veze­tői, üzemek dolgozói is. Az értekezleten dr. Mohi János elvtárs a városi és járási ügyészség vezetője tett elő­terjesztést, amelyben a köz­rend és közbiztonság meg­Mi fuvarozunk is, ők pedig csak szántanak! Mi köny- nyebb; nehéz zsákokat emel­getni, rönköt le-föl rakni, cementet, téglát, követ szál­lítani, vagy kényelmesen szántogatni? Iíehéz igazságot tenni. De hogyan is tegyenek, amikor a harc egyre jobban elmér­gesedik. A két gépállomás bevetette legújabb fegyve­reit is a harcba. A lökhajtá- sos intrikát, s a rágalom rakétákat. Most legújabban azoh fo­lyik a vita, melyik gépállo­máson vezessék be a nyers- olajmeghajtású traktorokat kísérletképpen. Kétségtelen, hogy a legjobban a Kis Gépállomás használhatná ki ezeket az „új gépeket.” A Nagy Gépállomás igazgatója kijelentette, amennyiben a szomszédos gépállomás meg­kapja az új nyersolajjal mű­ködő traktorokat, akkor ők rátérnek a korszerűbb ló és ökör vontatású szántásra. Igaz, hogy ez nagyobb tech­nikai tudást igényel, s bo­nyolultabb a munkafolya­mat is, de hát nem kullog­hatnak hátul ócska rakéta meghajtású traktoraikkal. legutóbbi tanácskozá­son a Kis Gépállomás igazgatója megemlítette, hogy egy traktoruk egy sza­kadék szélére került. Nem tudtak vele mát csinálni, mert félő volt, hogy bele­esik. Hogy nagyobb kiesés ne legyen, segítségül hívták a szomszéd gépállomás kö­zelben dolgozó traktorát. Az jött is és segített a mély­ségbe lökni a traktort. A Nagy Gépállomás igaz­gatója számlát küldött utá­na a Kis Gépállomásra, egy levél kíséretében, amelyben kéri a vezetőséget, hogy két napon belül fizessenek be számlájukra a Nemzeti Banknál 200 forintot, amiért segített a mélységbe lökés­A bolgár fővárosban át­adták a sajtónak Todor Zsivkov, a Bolgár Kommu­nista Párt Központi Bizott­sága első titkára beszámoló­jának téziseit. A beszámoló címe: „A népgazdaság fej­lesztésének meggyorsításá­ról, a dolgozók anyagi és kulturális életszínvonalának emeléséről, valamint az álla­mi és gazdasági irányítás át­szervezéséről”, téziseit most a nép elé terjesztik megvi­tatás végett. A tézisek megállapítják, hogy a bolgár nép a kom­munista párt vezetésével nagy eredményeket ért el a szocialista építés útján: hazáját elmaradt agráror­szágból olyan haladó, szoci­alista állammá alakította át, amelynek fejlett ipara, nagyüzemi szövetkezeti és gépesített mezőgazdasága van, s amelyben a dolgozók anyagi és kulturális élet- színvonala jelentősen meg­növekedett. A tézisek rámutatnak, azokra a főbb hibákra, amelyek az állami és a gaz­dasági vezetés felépítésében, megszervezésében és mód­szereiben a mai szakaszon mutatkoznak, s megjelöli azokat az intézkedéseket, amelyek a hibák megszün­tetését, az állami és gazda­sági irányításnak olyan színvonalra való emelését szolgálják, amely a szoci­alista építés új feladatainak szilárdítása és az állampolgá­rok elleni bűncselekmények megelőzésére javaslatot is tett. Dr. Mohi elvtárs elő­terjesztésében meglepő ada­tokkal szolgál. Például az 1958. évi statisztikai adatok­ból megállapítható, hogy Sál' gótarján és a járás területén 71 személlyel szemben nyúj­tott be az ügyészség vád­iratot súlyos testisértés el­követése miatt. Könnyű testi sértés, rágal­mazás. vagy becsületsér­tés bűntette miatt 1958­nél. Egy ideig szünetelt az el­lenségeskedés. Már minden­ki azt hitte szent a béke. Pedig nem úgy van. A na­pokban egymástól függetle­nül egy gondolatra jutott a két igazgató. Azonnal meg is írták az igazgatóságra. Az önköltségcsökkentés érdekében elhatározták, hogy az igazgatónak a költ­séges kerékpár helyett heli­koptert vásárolnak. Indok: ez olcsóbb és nem ráz! Mindketten ezt írták. Az igazgatóságon nem tudták eldönteni, hogy ezt a dicsé­rendő újítást melyik gépál­lomás javára írják. Hosszas vita után úgy döntöttek, hogy a közlönyben úgy je­lentetik meg mint a Nagy Gépállomás újítását. így is cselekedtek, amelyből nagy baj származott. Leállt a munka a Kis Gépállomáson, és elhatározták mától fog­va nem fuvaroznak senki­nek, még a kulákoknak sem. Mehetnek panaszra az atyaúristenhez is, nem szá­mít. Ezentúl csak szántani fognak, mert ez könnyebb. Megijedtek erre a Nagy Gépállomáson. Elveszi ke­nyerüket a Kis Gépállomás. A nehezebb munkát és a „kisebb jövedelmű” fuvaro­zást nem akarták vállalni. Éppen ezért azóta éjjel-nap­pal szántanak, nehogy egy darabbal több jusson a Kis Gépállomásnak. Nehogy azt higyje valaki, hogy most már megbékült a két szomszédos gépállomás. A harc folyik tovább, még hozzá a leghatásosabb fegy­verrel. az intrika fegyveré­vel őzben mint az előbbi mesében közbelépett a harmadik a szénási gép­állomás, s a két marakodó előtt megszerezte az elsősé­get. megfelel. A tézisek nagy figyelmet szentelnek a szövetkezeti rendszer további megszilár­dításával és fejlesztésével összefüggő kérdéseknek. Hangsúlyozzák, hogy a termelőszövetkezeti gaz­daságok megnövelésének lényegében befejezett folyamata új, magasabb szakasz kezdetét jelenti a szövetkezeti rendszer fejlesztésében. A tézisek rámutatnak: már most felvetődött az. hogy meg kell szüntetni a kötelező állami mezőgazda­sági beadásokat, s helyettük a mezőgazdasági termékek egységes felvásárlási rend­szerét kell bevezetni, A tézisek szerint szükség van a munkabér­rendszer tökéletesítésére, az alacsony fizetési ka­tegóriákba tartozó dol­gozók munkabérének emelésére, s fokozatosan át kell térni: a munkanap csökkentésére, a közétkezdék, a bölcsődék, a mosodák, és más szocialis­ta intézmények hálózatának: további bővítésére. Az ország gyors gazdasági fellendülése nyomán lénye­gesen emelkedik a közifo- gyasztás, amely 1962-ben az 1957. évinek kétszerese lesz. (a tervezett 40 százalékos­növekedés helyett), 1965-b«n pedig eléri az előbbinek há­romszorosát. ban mintegy 450 személy kért jogvédelmet a bíró­ságtól. A részeg állapotban való botrányos viselkedés, a köz- botránykozás, a csendháborí- tás ugyancsak sérti a köz­rendet és a közbiztonságot. Az emberekben ez riadalmat, félelmet kelt. Nem egy eset­ben megzavarja a nyugalmat, és a dolgozók békés szórako­zását. A közrend és a köz- biztonságot veszélyeztető sza­bálysértések száma is igen magas. Az elmúlt évben 300 feljelentés érkezett ilyen tárgyban a rendőrséghez. A vizsgálatok során meg­állapítást nyert, hogy ae 1958-ban tárgyalt bűncselekmények és sza­bálysértések mintegy 80 százalékban vidéken for­dulnak elő. de az elkö­vetők 80 százaléka is vidéki. Főképpen Nagybátony, Kis- terenye, Karancslapujtő, Ce- red és Szuha községekben for­dulnak elő ilyen esetek. Amíg a súlyos testi sértések elkövetői kivétel nélkül férfi­ak, addig a könnyű resti sértések egyharmad részét már a nők követik el. Az értekezlet résztvevői a fentiek vizsgálatából meg­állapították : a szocialista együttélés szabályainak meg­sértése elsősorban a bánya­vidékeken és ott fordulnak elő, ahol hiányzik a kellő közbiztonsági védelem. Éppen ezért kimondható, hogy hi­ányzik az a társadalmi erő, amely lefékezi a gátlástalan emberek indulatait. A bűn­üldözők és igazságszolgáltató szervek intézkedései bár két­ségkívül nagyjelentőségűek, e feladat megoldása nem nél­külözheti a társadalmi és egyéb szervek aktív munká­ját. Az értekezleten sok értékes felszólalás és javaslat hang­zott el a bűnüldözés és a közbiztonság érdekében. Az értekezlet 9 pontból álló ja­vaslatot fogadott «1, amely többek között felvilágosító, nevelőmunka végzését, a KiSZ-el való kapcsolat fel­vételét és az „Ifjúsági őr­járat” összehangolását, az italkiszolgálásra és a zárórára vonatkozó rendelkezések be­tartásának szigorú ellenőr­zését, a botrányos viselkedé­sek megszüntetését és a tör­vényes intézkedés megtételét határozza meg Mi a legfőbb gátja a megegyezésnek? A német kérdésben ez a gát eltávolítható-e, és ha igen, mily módon? Ezek a kérdések foglalkoztatják a világot. A szovjet kormány Berlin státusának kérdésével kapcsolatban közzétett javas­lataiban világosan rámutatott, hogy ha a nyugati hatalmak a Szovjetunió példáját kö­vetve, a potsdami egyezmény elvei szerint jártak volna el, ma már megoldott lenne a német probléma, Európa szí­vében, egységes, demokratikus német állam lenne, amely senkit sem fenyegetne, hanem az európai béke biztosításá­hoz járul hozzá. A Német Szövetségi Köztársaság meg­teremtése és annak a pots­„Az ajtó nyitva áll" A Szovjetunió békeoffen- zívája egyre-másra méri a csapásokat. Az Adenauer- féle katasztrófa-diplomácia, a Berlin státusának kérdésében tett szovjet javaslatok világ­dami egyezménnyel teljesen ellentétes politikája gátolja a megegyezést. Adenauer és kormánya ab­ból a meggondolásból indult ki, és ehhez görcsösen ra­gaszkodik, hogy Németorszá­got egyes-egyedül a monopo­lista és militarista Nyugat- Németország képviseli, és a Német Demokratikus Köztár­saságnak, a béke támaszának puszta létezését is kétségbe vonja. A német békeszerző­dés megszületéséhez, Német­ország egységesítéséhez, az európai béke biztosításához, elsősorban ennek a tarthatat­lan álláspontnak a megvaló­sítása vezet. visszhangja mutatta meg ta­lán a legérzékelhetőbben, hogy Adeauner Nyugat-Né- metországot a diplomáciai Sztálingrád felé viszi. A berlini kérdés felvetése le­n bűncselekmények és szabálysértések számának csökkentése a társadalom érdeke Kata János

Next

/
Oldalképek
Tartalom