Nógrádi Népújság. 1959. január (15. évfolyam. 1-9. szám)

1959-01-21 / 6. szám

2 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1959. jamuár 91 VITA s Mindennapi feladatunk: Az agitációs munka tartalmáról és módszeréről i. Egy sikeresen lezajlott választás után vagyunk, mely választás győzelmének értékét növeli az a körülmény, hogy az ellenforradalom leverése után két évvel történt. A győzelem váratlanul érte népi demokratikus rendünk külső és belső ellenségeit. Arra számítottak, hogy a választás időszaka alatt dolgozó népünk magatartása, majd őket fogja igazolni azzal, hogy nem szavaznak, vagy nem adják le szavazataikat a Hazafias Népfront jelöltjeire, stb. Mivel magyarázhatjuk az eredményes munkát ? Elsősorban is azzal, hogy a párt és a kormány poli­tikája egybeesett a dolgozók érdekeivel. Adva volt tehát a helyes vonal, melynek gyakorlati végrehajtása érez­tette hatását. Éreztette az életszínvonal emelkedésé­ben, a demokrácia kiszélesí­tésében a dolgozó nép szá­mára, a törvényesség hely­reállításában, stb. A másik dolog, amit figyelembe kell venni, hogy a helyes politi­Mi történt a választások után? Az a nagy aktivitás, amely a politikai munka vitelében megvolt a választásokat megelőző időszakban, a vá­lasztás után visszaesett. Ezt mondtuk még minden na­gyobb kampányfeladat meg­oldása után — mert ez így is volt. Azt viszont nem is­mertük el és ki sem mond­tuk, hogy nem is lehet tar­tani azt az ütemet. Miért? A kampány jellegű felada­tok általában rövid ideig tartanak. Záros határidőre történő megvalósításukért minden erőt összpontosítani kell. így voltunk a válasz­tások időszaka alatt is. Ma viszont már politikai mun­kánk kampány jellege meg­szűnt, az erők is szerteágaz­nak, hogy egyszerre több feladat megoldására is ké­peseik legyünk. Jóllehet, ezek a feladatok a választá­sok előtt is megvoltak, de a Mire épüljön agitációs munkánk tartalma? kai vonal mellett adva volt azoknak a párttagoknak és pártonkívülieknek a so­kasága is, akik e politikai vonalat helyesen, nagy oda­adással és lelkesedéssel tud­ták magyarázni. Az ered­ményeinkről elhangzott be­szélgetések, az előttünk álló feladatokról elmondott őszinte, nyílt hangok, a párt és a kormány mellé ál­lították dolgozó népünk ab­szolút többségét. választási munka egyiket- másikat megoldásában mé­gis csak kisebb, vagy na­gyobb mértékben, de háttér­be szorította. Több más okot is lehetne még felhoz­ni annak magyarázására, hogy miért kell számolni egy-egy nagyobb feladat megoldása után viszonylagos visszaeséssel. Nem is ez a lényeges, vagy legalább is nem ilyen felvetésben. Az a kérdés merül fel — ami e cikknek és az utána kö­vetkező vitáknak is a lénye­ge, — hogy a választások ideje alatt szerzett tapaszta­latokból milyen következte­téseket vonjunk le. Arra vo­natkozóan, hogy hogyan to­vább és hogy a visszaesés a politikai munka vitelében minél kisebb mérvű legyen, sőt az aktivitás a rendes napi munkák végzése ide­jén is állandóan felfelé íveljen. Ez az egyik legfontosabb kérdése agitációs munkánk­nak. A választás időszaka alatt a pártoktatásra — pontosabban annak egyik oktatási formájára az „Idő­szerű kérdések” tanfolyamá­ra épült. Ennek az oktatási formának az anyaga adta az agitációs munka tartalmi ré­szét. Úgy gondolom, hogy a jövőben is adhatja, illetve lehet a politikai tömeg­mumka tartalmi részének az alapja. Még akkor is, ha egyes dolgok nem mellette, hanem ellene szólnak e megállapításnak. Helyes, ha továbbra is ez az oktatási forma lesz az alap annál is inkább, mert mint ahogy a neve is mu­tatja időszerű kérdésekkel foglalkozik. így van ez a választások után is. Nagyon helyesen januárban az MSZMP kulturális politiká­jának irányelveit vitatják meg e tanfolyam hallgatói. Több ezer hallgató vélemé­nyére támaszkodhatnak a járási, városi pártbizottságok kulturális tervük elkészítése során és számíthatnak rá­juk a határozat magyarázá­sa és gyakorlati végrehajtá­sa során is. A következő tananyag a mezőgazdaság szocialista át­szervezésének kérdése. Nem is lehetne talán időszerűbb kérdést keresni, mint e témakört. A párt és a kormány igen nagy erőfeszítést tesz, hogy falun is befejeződjön a szo­cializmus építése. Ebből a munkából kell most kivenni részét a párt és tömegszer­vezetek aktiváiinak, agitá­torainak, amihez a felkészí­tést elősegíti az „Időszerű kérdések” tanfolyama. A tanfolyam beszélgetés jelle­gű módszere is alkalmas ar­ra, hogy egyszerű nyelve­zettel, apró kérdésekre bont­va tárgyalja meg, illetve ér­tesse meg az egyes anyago­kat. Azt sem szabad figyel­men kívül hagyni, hogy az itt tanító, vezető propagan­disták zömmel nemcsak megfelelő politikai képzett­séggel rendelkeznek, hanem nagy gyakorlati tapasztalat­tal is, aminek során az anyaggal kapcsolatos, vagy attól eltérő kérdésekre kielé­gítő választ tudnak adni. Azzal persze számolni kell, hogy bizonyos fokig szűk az oktatási forma anyaga, ha úgy veszem, mint az agi- tácips .munka alapját. , Szűk azéft, mert a központ által megadott anyag nem min­denkor lehet megyénk sa­játosságának megfelelően ténylegesen időszerű. Lehet egyes anyagoknál időbeni eltolódás is, ami azt jelenti, hogy akkor, amikor a párt­oktatás keretein belül ke­rül sor megbeszélésre már elveszti időszerűségét. Ezért is lenne nagy jelentősége annak az elképzelésnek, hogy a jövő pártoktatási év­ben a megyei pártbizottság szabja meg önállóan, hogy az „Időszerű kérdések” tan­folyamán milyen anyagot, mikor tárgyaljanak. Ezzel az intézkedéssel szélesebb alapot kapna agitációnk e tanfolyamon belül. Ekkor már figyelembe lehetne — és kellene is — venni me­gyénk sajátos politikai ar­culatát, az anyagok idősze­rűségét. (folytatjuk) Hegedűs László Munkásifjúság és Q jövő AZ ELMÜLT EVEK egyik fontos eredménye az, hogy if­júságunk egy része kezdi fel­ismerni szerepét és jövőjét tár­sadalmunk életében. Lassan a feledés éjszakájába merül a nem is oly régen nagy káro­kat okozó hamis szemlélet, amely a termelő munkát, kü­lönösen a fizikai munkát le­becsülte. Ez a szemlélet alat­tomosan támadta meg létünk alapját az alkotó munkát. Ugyanakkor szította az ellen­tétet a fizikai és szellemi dol­gozók között. Másrészt pedig igyekezett visszájára fordítani az ifjúság kulturális nevelésé­ben elért eredményeket. Mennyiségét tekintve össze­hasonlíthatatlanul több mun­kás-, parasztszármazású fiatal végzi el a középikolát, mint másfél évtizeddel ezelőtt. De nem csupán a fiatalok, ha­nem a felnőtt munkások kö­zül is igen sokan szerezték meg az érettségi bizonyít­ványt. Ezzel is bizonyítva, hogy a munkásság igényli a kultúrát és a tudományt. Ma már senki sem csodálkozik azon, hogy technikumot vég­zett acélöntőink, villanyszere­lőink és bányászaink vannak. Ez kezd természetes lenni és ez így helyes. Hát nem nagy­szerű dolog látni, hogy kul­túrában, műveltségben mun­kásosztályunk az elmúlt ti­zennégy esztendőben gazdag eredményt ért el. A párt és a kormány intézkedései azt szolgálják az ifjúság nevelé­sénél, hogy az egész népünk, különösen pedig a munkás- osztály kulturális színvonala minőségileg emelkedjék. En­nek az eredménye az, hogy ma már sokkal kultúráltabb szakmunkásokat nevelünk, mint azelőtt. Azonban nem csupán a középiskolából kike­rült fiatalokat jellemzi a kul- túráltság, az ipari tanulókép­zés is kultúrált szakmunkáso­kat nevel. Nem egy fiatal az iparita­nuló otthonokban válik a könyvek szerelmesévé. Ma már nem ritkák a Kovács Im­rék, akik az értékes könyvek tucatjait mondhatják magu­kénak. Ezek a fiatalok nem. csak passzív olvasói a külön­böző műveknek, hanem alko- tóan olvasnak, sőt maguk is próbálkoznak, kacérkodnak az írói mesterséggel. Füzetek tel­nek meg a barátságról, a ha­zaszeretetről szóló írásokkal. Meglepően szép sorokat őriz­nek meg ezek a füzetek az első szerelemről, valahogy a mai ifjúság masabb a réginél. Az öregek büszkén is mond­ják: a fiamat tanulónak ad­tam — jövője van — és ez a jövő sokat jelent. Az öregek, amikor jövőről beszélnek, va­lahogy gondolatban, érzések­ben végigélik múltjuk min­den szenvedését, az inaskodás gyötrelmeit a felnőtt kor bi­zonytalanságait, hiszen hány­szor volt úgy, hogy nem volt munka. Az öregeket hányszor kínozta a kapitalista gyár mi­litarista fegyelme, a kiszolgál­tatottság. És a múlt rendszer­ben mi lehetett volna a jövő­jük? Vagy a halál, vagy ami annál is rosszabb, a koldus öregkor. az üzemi demokrácia fejlesztése AZ ERŐMŰ PÁRTSZERVEZETÉNEK TAPASZTALATAIBÓL Létszámát tekintve kicsi, de jelentőségét tekintve fon­tos üzemünk az Erőmű. Kol­lektívájának munkájától is függ, hogy iparmedencénk­ben zavartalan legyen a vil­lamosenergia ellátás. Ide látogattunk el a napokban, hogy tapasztalatokat szerez­zünk, hogyan foglalkozik a pártszervezet az üzemi de­mokráciával, mit tesz azért, hogy a dolgozók véleménye, javaslata, kezdeményezése minél szélesebb körben ki­bontakozzon. Mindenekelőtt el kell is­merni, hogy az üzem veze­tőinek, dolgozóinak közvet­len, SZEMÉLYES KAPCSOLATA JÓ IRÁNYBAN HALAD. Számos esetben döntenek, intézkednek kisebb-nagyobb ügyekben a helyszínen, rendszeresen közvetlen ta­nácskozást tartanak. Az így kialakuló légkör kedvez a különböző politikai és gaz­dasági kezdeményezések ki­bontakozásának. így például tavaly közel 20 százalékkal több dolgozó nyújtott be újí­tási javaslatot, mint 1957- ben. Ennél is nagyobb az emelkedés az elfogadott és bevezetett javaslatoknál. Rendszeresen újítási . ankétet tartanak minden negyedév­ben, a jelentősebb javasla­tokat meg is vitatják a dol­gozókkal. Sőt, — s ez kö­vetendő példa — a havi műszaki programba be is építenek a legfontosabb újí­tásokból. A politikai munka mellett minden évben ki­dolgozzák az újítási feladat­terveket is, s ismertetik a dolgozókkal. Számos intéz­kedést foganatosítottak már a dolgozók javaslata, észre­vétele alapján. így például a széntárolón könnyítették meg a munkát. A salakot szállító gumiszalaghoz — ugyancsak a dolgozók ja­vaslatára — elvezették a fáradt gőzt, ezzel megaka­dályozzák a salak befagyá­sát, s JOBB MUNKAKÖRÜLMÉNYEKET IS TEREMTENEK. költség állandó tényezői, s javult az egy megawattra eső létszám is. Ezek után akartunk szól­ni arról, hogyan dolgozik, tevékenykedik mindezek to­vábbi előmozdítása érdeké­ben a pártszervezet. Tevé­kenysége meghatározásánál mindenekelőtt az adott helyzetből, a munkások ösz- szetételéből, a feladatokból indult ki. Tény az, hogy a különböző gyűléseken, érte­kezleteken — mint még sok más üzemben — kevesen szólalnak fel, s jobbára azo­nosak a felszólalók. A mun­kások jobban kedvelik, ha munkahelyükön, szűkebb körben mondhatják el véle­ményeiket. Ezért a pártszer­vezet elsősorban ezt a. mun­kastílust erősíti. A másik fő dolog: A KOMMUNISTÁK PÉLDAMUTATÁSÁNAK biztosítása. Egyre több azok­nak a párttagoknak a szá­ma, akik munkájukkal, ma­gatartásukkal. a többi dol­gozókhoz fűződő jó kapcso­latukkal járulnak hozzá a párt politikájának megvaló­sításához. Sok ellenkező vé­leményt cáfol meg az a tény, hogy az egyik műhelyben az összdol gozókn ak mindössze egynegyedrésze párttag, mé­gis mind a termelésben, mind a politikai tevékeny­ségben példamutató az az üzemrész. Különösen kitű­nik Kamarás József laka­tos, csoportvezető, aki a pártvezetőség termelési fe­lelőse is. Nem kevésbé fon­tos a beszámoltatás a párt­vezetőség ülésein. E hét ele­jén például a főmérnök szá­molt be az V. gépegység üzembehelyezésének hely­zetéről. Ugyanis az történt, hogy az a fontos gépegység a múlt év végén megégett. Kijavításának meggyorsítása mellett megvitatták azt is, mi a kommunisták, s az ösz- szes dolgozók feladata, hogy e gépegység nélkül is jé- eredményt érjen el az Er«- mű. Távol járnánk az igazság­tól, ha azt mondanánk, hogy minden jól megy ebben az üzemben. De nagyon fontos, hogy látja a pártszervezet a hibákat, az ebből adódó fel­adatokat. Ezek között is el­ső helyen áll, hogy tovább erősítsék azt a légkört, amelyben SZABADON BONTAKOZIK KI a munkások véleménye, s érvényt is szereznek javas­lataiknak. Ezen túl külön­böző tanfolyamokon, előadá­sokon ismertetik meg a dol­gozókkal a gazdasági muta­tókat. S ez vonatkozik min­denekelőtt a pártvezetőség­re. a pártaktívára. Figye­lemre méltóak azok a kér­dések is, amelyek a párt- szervezet első negyedévi munkatervében szerepelnek, így többek között február 2-án napirendre tűzik a kommunista műszaki és ad­minisztratív vezetők munká­ját. Február 16-án a párt- megbízatások végrehajtását vitatják meg. A március 2-i ülésen a munkaverseny helyzetét és feladatait vizs­gálják. Valamennyi nagyon fontos a munkásdemokrácia szélesítése szempontjából. S hatásuk különösen jó lesz, ha kettőzött figyelemmel ügyelnek a hozott HATÁROZATOK SZÉLESKÖRŰ MEGISMERTETÉSÉRE, végrehajtásuk biztosítására. Jó úton haladnak az Erő­mű kommunistái, fontos, hogy soha ne tévesszék szem elől: az üzemi demok­rácia fejlesztése, állandó mindennapi feladat, kitartó, aprólékos következetes mun­kát igényel. —hg— Nyugdíjasok tanácsadója Farkas Sándor a búvárszi­vattyúk kábeljeinek, valamint a szállítószalagoknak vulkani- zálását vállalta, amit eddig más vállalattal végeztettek. A gondossággal kezelt mun­kaverseny is meghozta a maga eredményét: az or­szág 12 erőműve között fo­lyó versenyben, a 4. helyre került a salgótarjáni. A harmadik negyedévben 3.66 százalékos megtakarítást ér­tek el a fajlagos kalória felhasználásnál, 7.1 száza­lékkal csökkentek az ön­MENNYIVEL MASABB: az Acélárugyárban jártam, s ott hallottam, hogy a nyugdíja­sok kultúrhelyiségébe televí­ziót és világvevő rádiót ad­nak. A legtöbb fiatal meg­érti a felelősséget jövőjéért, például Király Zoltán ipari­tanuló. Jól sikerült írásban megvizsgálja az életét, és úgy találja, érdemes volt a bá­nyász szakmát választania. Ez érthető is. Persze, akadnak olyanok is, akik még nem ta­láltak a helyes útra, ezeket nekünk kell segíteni, hogy rá­térjenek a helyes útra. Hiszen minket is megtanítottak az élet értelmére, nekünk is idő­be telt, míg feltártuk az élet szépségeit. Fiataljaink igény­lik, hogy segítsünk nekik ab­ban, hogy részesei legyenek az alkotó életnek, és ha fiatal­jaink megértik, hogy az őket nevelő idősebb korosztály megváltoztatta munkájával az ország képét, városokat, gyá­rakat, üzemeket, tudományos intézetek sokaságát emelte a föld színére és emellett új társadalmi rendet teremtett, akkor biztosan rájönnek arra, hogy az életnek nagyszerű ér­telme van. Amit az idősebbek abbahagynak, a fiataloknak NYUGDÍJ FOLYÓSÍTÁSA KERESŐ FOGLALKOZÁS VAGY MUNKAVISZONY ESETÉN a. Ha a nyugdíjas kereső foglalkozást folytat, részére nem folyósítható az öregsé­gi nyugdíj. Kereső foglalko­zásnak minősül, ha valaki iparengedéllyel, vagy hasz­not hajtó jogosítvánnyal rendelkezik; kisipari szövet­kezet tagja: magánmémöki vagy ügyvédi gyakorlatot kell folytatni tovább. A szo­cializmus építését a fiataloknak kell befejezni és utána a táv­latok még ragyogóbbá válnak. A mi társadalmunkra az a jellemző, hogy mindenki zse­bében hordja az élet bármely területén a marsallbotját. Csak a munka, a tehetség és a haza ügyének szolgálata kell ahhoz, hogy felmérhetetlen horizon­tok táruljanak fel a munkás fiatalember előtt. Hiszen any- nyi meghódíthatatlan terület van a technika, a tudomány és a művészet világában, pe­dig ezeket meg kell hódítani. MA A SZOVJET EMBER a naprendszer titkait a maga al­kotta bolygójával kutatja. A bolygó vörös zászlaja millió és millió kilométereket tesz meg az idők végtelenjéig. A mi ifjúságunknak azt tanácsolhat­juk leginkább, hogy tanulja­nak megismerni akarást a szovjet emberektől. A most felbocsájtott szovjet bolygó bi­zonyítja, hogy a világegyetem rejtett lényegének nincs olyan ereje, hogy ellenállhatna a. megismerés bátorságának, ezt a bátorságot és jövőformálást kívánjuk ifjúságunknak. folytat; 5 katasztrális hold­nál nagyobb ingatlanon ön­állóan gazdálkodik. illetve ilyet haszontbérbeadás útján hasznosít. b. Folyósítható munkavi­szony esetén az öregségi nyugdíj akkor, ha a kereset nem haladja meg a havi 50(1 forintot. Amely hónapban a kereset 500 forinton felül van, szünetel az öregségi nyugdíj folyósítása. Az 1954-ben megjelent nyugdijtörvény attól tette függővé a nyugdíj korláto­zását, hogy a nyugdíjas hány munkanapot dolgozott egy hónapban. Ez a rendszer sok vitára adott okot, s ezért kérték a- nyugdíjasok a sza­bályozás megváltoztatását. A nyugdíjfolyósítás szünetbe lé­sének módosított formája egyaránt könnyebb áttekin­tést biztosít a nyugdíjasnak és a munkáltatónak. Fenti rendelkezéstől eltér a korkedvezményre jogosí­tó munkakörbe dolgozók és az orvosok öregségi nyug­díjának korlátozása. Munka- viszony tartama alatt az öregségi nyugdíj fele folyó­sítható a korkedvezményre jogosító munkakörben to­vább dolgozóknak. egyhar- rnada a közszolgálatban to­vább dolgozó orvosoknak, havi keresetüktől függetle­nül. c. A III. csoportba tartóz» rokkant, munkaviszony ese­tén korlátozás nélkül kanja meg nyugdíját, ha munka­bére a havi 500 forintot nem haladja meg. E felett nyug­díjának egyharmadát, üzemi balesetből, vagy foglalkozási betegségből eredő rokkant­ság esetében nyugdíjának felét folyósítják. HIRDESSEN ^ HRABECZ JÓZSEF Nagybátony, vájáriskola. Nógrádi Népújságban

Next

/
Oldalképek
Tartalom