Nógrádi Népújság, 1958. december (14. évfolyam, 95-103. szám)

1958-12-03 / 95. szám

2 NÓGRÁDI NtPOJIAQ 1958. december 3. A tanácsok párt csoportjainak munkájáról A Magyar Szocialista Munkáspártnak is fon­tos feladata, hogy elszakít­hatatlan szálak fűzzék az általa irányított dolgozó nép- tömegeikhez. Mély gyökeret eresztve bennük vezesse a munkásosztályt, dolgozó pa­rasztságot, haladó értelmisé­get, a felszabaduláséit vívott harcában. A hatalom birtoká­ban széles néprétegekre tá­maszkodva vezesse, mozgósít­sa a szocialista társadalom felépítésére, megvédésére. A párt tömegkapcsolatának erősítésében a politikai nevelő munkában igen fontos a tö­megszervezetek és tömegmoz­galmak szerepe. Ahhoz, hogy a tömegszervezetek és moz­galmak a pártot a tömegek­kel összekötve transzmissziós szíjak szerepét mindenféle torzításoktól mentesen be­töltsék, szükséges minden szinten e szervezetek megfelelő pártirányítása, vezetése, mun­kájuk rendszeres ellenőrzése és fokozott segítése. Ahhoz viszont, hogy a kü­lönböző tömegszervezetekbe, köztük a tanácsokba is vá­lasztott kommunisták meg­felelően biztosítani tudják a párt politikájának, határoza­tainak érvényre jutását szük­séges, hogy pártsezrvezeteink ezeknek az elvtársaknak munkáját rendszeresen irá­nyítsák, őket szervezetten összefogják, megszabják ten­nivalóikat stb. Ez viszont csak a kommunista csoportok ut­ján valósítható meg, úgy, ha a különböző tömegszerve­zeteikben és tanácsokban dol­gozó párttagokból létrehoz­zuk a kommunista csopor­tokat. A kommunista csoportokat minden esetben a szélesebb választott testületben hozzak létre pártszervezeteink. A ta­nácsokba választott kommu­nistákból alakult pártcsopor­tokon keresztül elsősorban az eszmei, politikai vezetés, a helyes politikán irányvona. kialakítását kell, hogy biz­tosítsák pártszervezeteink. Ilyen például, hogy a taná­csokban lévő kommunista csoportok megvitatják a ta­nácsülés elé kerülő negyed­éves munikaterveket, bizto­sítják, hogy a párt előtt álló legfontosabb feladatokból a .tanácsra jutó rész bekerül­jön, s már így vigyek el­fogadás céljából a tanácsülés elé Ezen keresztül is biztosí­tani tudják pártszervezeteink hogy a pártihatározatotobol adódó legfontosabb tenni­valókra a tömegszervezetek egészét, ebben az esetben a tanácsokat mozgósítani tud­ják. Fontos, hogy a kommu­nista csoportok a tanácsülés elé kerülő fontosabb napi­rendeket még a tanácsülés ellőtt vitassák meg és a part- hatáirozatai szellemében ja­vaslatokat tegyenek. Ugyan­akkor véleményeiket a kom­munisták összeegyeztetve egy­ségesen és kezdeményezoen lépjenek fel a tanácsok ülé­sein. Igen fontos az is, hogy az- előterjesztésre kerülő napi­rendekkel kapcsolatban csak a legfőbb vonatkozásokban, főleg elvileg alakítsanak ki egységes nézeteket, állásfog­lalást. Mert a részletes, apró­lékos tárgyalás gátolná a kommunisták aktivitását, kez­deményező fellépésüket a ta­nácsülésen. Nagyon fontos, hogy a kommunisták a part politikájának megfelelő dön­téseket, ne rákényszerítsek a pártonkívülá tanácstagokra, hanem azok helyességéről ér­vekkel győzzék meg, mert csak így fogják a párton- kívüláék is sajátjukénak te­kinteni azokat a határozato­kat, amelyeket meghoznak. A tanácsülés ■ elé kerülő napirendi pontokat a tanácsokban működő párt­csoportok az elmúlt idők ta-. pasztalatai szerint függetlenül j a napirend jellegétől 1—-2 * * órával a tanácsülés előtt vi­tatták meg. így nem állt elegendő idő ahhoz, hogy a vita alapján alakíthassák ki a helyes álláspontot, még- kevésbé a tanácsülés elé ke­rülő beszámolók esetleges át­dolgozására. Ezért szükség van arra, hogy a most meg­alakuló tanácsi pártcsoportok­nak a, tanácsülései között álljon rendelkezésre megfelelő idő — legalább 2—3 nap előzze meg a pártcsoport ülé­sét és a tanácsülést. A most megválasztott köz­ségi, városi, járási tanácsok és megyei tanács ezekben a napokban tartja alakuló ülé­sét. Az alakuló üléseik után a tanácsokban ás megalakul­nak a kommunista csoportok. Szükséges tudni, hogy a ta­nácsoknál 12 »tagú kommunis­ta csoportig egy vezetőt, ezen­felül 12—15 főnél kommunis­ta csoportvezetőt és vezető­séget is kell választani 3—5 taggal. A helyettesek és a vezetőség választását szüksé­gessé teszi az, hogy előfor­dulnák esetek, hogy a vezető betegsége, elfoglaltsága ese­tén nincs aki az ügyet intéz­ze. Fontos, hogy a vezetők és a vezetőség kiválasztásá­nál párttagjaink törekedje­nek arra, hogy politikailag képzett, a tanácsok munká­ját jól ismerő párttagok ke­rüljenek ki, akik képesek a reájuk háruló feladatok meg­oldására. A tanácsokban dol­gozó kommunista csoportok munkájának irányítása és a tevékenységének összehango­lása szükségessé teszi, hogy pártszervezeteink rendszere­sen összehívják a csoport ve­zetőit, ahol megbeszélik ve­lük a párt előtt álló legfon­tosabb tennivalókat, segítsé­get adnak a munkamódszerek helyes kialakításában és a tanács munkájának össze- h angoilásáiban. P ártszerveze te- ink előtt áll az a feladat, hogy esetemként számoltassák be a tanácsi kommunista csoport vezetőjét a párt- csopoirtok munkájáról, tevé­kenységéről, vagy egy-egy párthatározat végrehajtásáról. így tehát világos, hogy a kommunista csoportok a párt- szervezetek szervei melyen keresztül a tanácsok párt­irányítása, vezetése meg­valósul. Tehát az irányítás, a munkával való megbízás a pártszervezett feladata nem pedig a tanácsi vezetésé. Ugyanis korábban tapasztal­ható volt, hogy néhány köz­ségi tanácsiban működő kom­munista csoportot a VB, vagy annak elnöke hívta össze a napirend előzetes megtárgyalása céljából és ennek során a kommunista csoport irányítása átcsúszott a tanács kezébe, a működé­sük formális volt, nem töl­tötte be a kommunista cso­portra háruló feladatokat. A félreértések elkerülésé­ért tisztázni kell azt is, hogy a pártcsoportok nincsennek egymás alá, vagy fölé ren­delve. Például a járási szer­vekben, így .tehát a járási tanácsiban működő kommu- nisita csoportok a járási párt­bizottságok alá tartoznak, a községiék pedig a községi pártszervezeteikhez. Ennél fog­va tehát a járási tanácsban működő kommunista csopor­tok nem irányíthatják és uta­sításokat sem adhatnak a községi tanácsokban működő kommunista csoportoknak. TVT agy munka vár a most 1 ’ megalakuló tanácsi pártcsoportokra. Feladatuk, hogy a községekben megvaló­suljon, érvényre jusson a párt .politikája, a forradalmi munikás-pairasat kormány ha­tározata. A kommunista cso­portokra hárul a mezőgazda­ság szocialista átszervezése, annak megértetése a kor­mány rendeletéinek sike­res végrehajtása, illetve vég­rehajtatása. A tanácsi párt- csopOirtck tagjainak is tudni kell azt, hogy azért, ami a faluban végbemegy ' elsősor­ban a kommunistáik, a párt­tagok a felelősek. Egy hónap múlva sorsolják a Második, Harmadik és a Negyedik Békekölcsönt A Második, a Harmadik és a Negyedik Békekölcsön 1958. második félévi húzását decem­ber 28-án és 29-én Budapesten, az Üt- és Vasúttervező Vállalat Molotov téri székházában ren­dezi az Országos Takarékpénz­tár. A kötvények kibocsátásakor megállapított időpontnak meg­felelően kezdik meg a Harma­dik és a Negyedik Békekölcsön — névértékben történő — törlesz- téses sorsolását. A kétnapos húzáson mindhá­rom békekölcsönből összesen több mint 90 millió forintot sor­solnak ki. Gazdag programmal indul a Mészöv MSZBT szövetkezeti bizottsága Szép programmal kezdi te­vékenységét a MESZÖV-nél alakult Magyar-Szovjet Ba­ráti Társaság megyei szövet­kezeti bizottsága. Célul tűz­ték maguk elé, hogy a föld­művesszövetkezetekben egyre jobban elmélyítik a szovjet nép iránt táplált barátságot, megismertetik a földműves­szövetkezeti vezetőséget, tag­ságot, a Szovjetunió mezőgaz­dasági tapasztalataival, ered­ményeivel. Különösen olyan eredményekkel, amelyeknek megismerése nagy segítséget jelent majd a szövetkezetek előtt álló mezőgazdasági fel­adatok megoldásához. Tizenöt mezőgazdasági jel­legű községben előadás- sorozatban ismertetik a Szovjetunió mezőgazdasá­gának fejlődését. Az első előadás-sorozatot de­cember 10—20-ig tartják meg a következő témából: „A nö­vénytermelés célja, jelentő­sége, fejlődése a kolhozok­ban”, összekapcsolva a tsz-ek, szakcsoportok és mezőgazda- sági társulások termelésének ismertetésével. Az előadás­ból megtudhatjuk, hogy a szovjet nép a szövetkezésen keresztül érte el eredményeit, és tényekkel bizonyítják, hogy a magyar dolgozó paraszt­ság is csak összefogással, szövetkezeti gazdálkodás­sal, fejletebb módszerek alkalmazásával tudja meg­közelíteni a Szovjetunió termelését. A második előadás-soroza­tot januárban tartja meg a bizottság, a Szovjetunió állat­tenyésztéséről. Ennek során ismertetik az állattenyész­tésben elért eredményeket, a helyes takarmányozási és zootechnikai módszereket. A február 10—20-ig lebo­nyolításra kerülő harmadik előadás-sorozatot: „Az öntö­zéses termelés jelentősége a Szovjetunióban” címmel tart­ják. Ennek keretében bemu­tatják, hogy a Szovjet­unió milyen nagyszerű eredményeket ért el a helyes talaj és öntözéses gazdálkodással, és hogy az, a mi viszonyaink kö­zött is megvalósítható. Az előadásoknak egyik fő célja a szovjet embereknek a bemutatása. Megismertet­ni a magyar dolgozókat az­zal az erős akarattal, célra­törő munkával, amelynek kö­szönhetők ezek az eredmé­nyek. Azok a módszerek, amelyeket munkájuk során a negyven év alatt kikísérletez­tek, mind a szovjet ember, a szovjet rendszer fényes győzelmét jelentik. Megyénk 15 szakcsoportjá­nál ismertetik a szocialista fejlődés ütemét, egy-egy népi demokratikus ország előre­haladását a szocialista építés területén. A számok tükrében mu­tatják be, hogy egyes szocialista országok me­zőgazdaságának fejlődése a nagyüzemi gazdálkodás felé, mennyivel jár előtte a mi mezőgazdaságunk­nak. Ahhoz, hogy a földműves­szövetkezetek tagsága köré­ben egyre mélyebb gyökeret verjen a szovjet nép és a baráti népi demokratikus or­szágok népei iránti barátság, szükséges, hogy a földműves­szövetkezeteknél is megala­kítsák a baráti köröket, hogy támogassák a MESZÖV-nél működő MSZBT szövetkezeti bizottságok munkáját. Bekap­csolódjanak abba a sokmilliós táborba, amely szerte a vi­lágon, különböző baráti tár­saságokat alakított a szovjet nép életének a megismeré­sére, a Szovjetunióval való szolidaritás kifejezésére. Úttörőkéi avattak Üttörő- és csapatzászlót avattak vasárnap Jánosak- nán. Az 52 kis pajtást Ka­posvári József őrnagy elv­társ avatta úttörővé, s a Dobogó Katica nevet vette fel. A csapatzászlót a nő­tanács adományozta az út­törőknek. Az ünnepség után színvo­nalas műsor következett, majd megvendégelték az 52 pajtást. Ezen az ünnepélyen nyújtotta át ajándékát a pártszervezetnek a helybeli nőtanács abból az alkalom­ból, hogy negyven éve ala­kult meg a kommunista párt. Megjelent a természetrajzi bélyegsorozat Gyufaoimkék és papírszal­véták, szinészfotók, vagy ép­pen színes köveik helyett új, hasznos gyüj tőszenvedélynek hódolhat most a tanulóifjú­ság. A Képzőművészeti Alap Képcsarnoteai Természetrajzi Bélyegsorozat kibocsájtását kezdték meg. A sorozat 393 különböző bélyegből áll. Gondos kiválo­gatás előzte meg a bélyegek összeállítását. A sorozatban a hazad környezetben előfor­duló minden jelentős állat, madár és rovar iképe szere­pe], valamint egész sereg olyan állatbélyeggel is tálál- koznaik majd a gyűjtőik, amelyeknek eredetije csak különböző külföldi országoik­ban, gyakran egész más vi­lágrészeiken él. A bélyegeket gyüjtőlapokra kell ragasztani — összesen 40 gyüjtőlap ke­rül kibocsátásra — s e la­pok bélyegalbumba illeszten- dők. A gyüjtőlapon az oda­ragasztandó bélyeg bekerete­zett helye alatt szerepel a megfelelő állat magyar é, la­tin neve, valamint a bélyeg száma. A 393 közül azonban 30 bélyeget szám nélkül bo­csátanak ki. Az ezen a 30 bélyegen szereplő állat nevét a tanulóknak magának kell megfejtenie, s a gyűjtőlapok megfelelő helyére ragaszta­nia. A Természetrajai Bélyegso­rozat gondolata — Sólymos Béla pedagógus ötlete —- mind a pedagógiai szakembe­reiknek, mind az Üttörő Szö­vetség vezetőinek tetszésével találkozott. Az a vélemény alakult ki. hogy ez a sorozat hasznos irányba tereli a ta­nulóifjúság gyüjitőszenvedé- lyét, s ugyanakkor a szemlél­tető oktatásnak, a játszva ta­nulásnak is jó módszere lesz. A legjobbnak minősülő bé- lyeggyüjtemények helyet kap­nak majd a Magyar Úttörők Szövetsége és a Magyar Bé­lyeggyűjtők Szövetsége által 1959. április 3-6-án megren­dezésre kerülő parafilatéliai kiállításon. A bélyegek az írószerboltban kaphatók. A szocialista együttélésről A z utóbbi időben egyre gyakrabban fordul elő mindennapos szóhasznála­tunkban a huligán kifejezés. A huligán szó köznapi érte­lemben egyes emberek garáz­da magatartását jelenti. Olyan eseteket kell itt érteni, ame­lyek valamilyen formában sér­tik az emberek együttélé­sét. A társadalom tagjai egy­mással régóta kialakult köz­szokások és törvények által is szabályozott módon visel­kednek. A társadalmi kon­venciókat és a társadalmi együttélést szabályozó törvé­nyeket azonban még a szo­cialista társadalomban sem tartja be mindenki. Még a szocialista társadalom viszo­nyai között is akadnak olya­nok, akik semmibe veszik a közszokásokat, a törvényeket és ezáltal botrányt, riadalmat okoznak, másokban felhábo­rodást váltanak ki. A múlt század vége felé Angliában 1890 körül nép­szerű volt egy tréfás dal, amely egy Hooligan nevű, kihívóan nyers, kötekedő ter­mészetű családról szólt. Fel­tehető, hogy az e dal révén hírhedtté vált Hooligan csa­ládnév volt a huligán köznév forrása. Az angol szó hama­rosan több európai nyelvben is elterjedt. 1932 körül a pesti jassznyelvekben is is­meretes. Használatossá vált a németben, az oroszban, stb. Az orosz huligán szó pályafu­tása különösen figyelemre méltó. Az 1905-ös forradalom bukása után ezzel a szóval illették azokat a brutális, erőszakoskodó elemeket, akik a „fekete százak” uszítására véres zsidóüldözéseket, pog­romokat rendeztek különböző ürügyekkel. A „csibész, úton­álló, garázda alak” helyett a „huligán” használata mind en­nek következtében általános lett az orosz köznyelvben. Ennek hatására terjedhetett el hazánkban is az utóbbi időben a huligán szó hasz­nálata. A korábbi idegen ere­detű bűnöző nevek (lator, pribék, kalóz, haramia, mar- talóc, betyár, briganti, ban­dita gengszter) tehát újabb köznévvel szaporodtak. A köztudatban elterjedt **nézetek szerint csak a garázda bűncselekményeket sorozatosan elkövető eleme­ket tekintették huligánnak. Ez gyökeréig téves nézet. Az 1917-es orosz forradalomban Manó bandája csatlakozott a forradalomhoz, a szabadrab­lás és a brutális önkielégítés lehetőségét hajhászva. Végül is Manó bandáját a Vörös Hadsereg szétverte. Hasonló jelenségek mutatkoztak Ma­gyarországon 1919-ben. 1953 után az alvilág gyor­san reagált a jelenségekre. Már 1956. október 23-át meg­előzően egységes támadásokat indítottak. Az ellenforrada­lom napján Budapesten Nyári és bandája elsők között fo­gott fegyvert a proletárdikta­túra ellen. A huligánok elv­telen, gátlástalan elemek, akik bűncselekmények soro­zatos elkövetésével juttatják kifejezésre szembenállásukat a szocialista erkölcsi normák­kal, az együttélés szabályai­val és törvényeivel. A huli- gánság tehát az egész társa­dalomra káros jelenség. Garázda magatartást a törvény így határozza meg: „Bűntettet követ el az, aki a társadalmi együttélés sza­bályait semmibe véve garáz­dálkodik, vagy olyképpen za­varja a közrendet, hogy garázda magatartásával nyilvánosan botrányt, felháborodást vagy riadalmat okoz.” A garázda huligánság a polgári ideológia hatásának egyik megnyilvá­nulása, a polgári tudati ma­radványok egyik táplálója, az anarchizmus melegágya, az emberek közti szocialista kapcsolatok kifejlődésének akadályozója. Az elvtelen, gátlástalan emberek és az ifjúságra ható fertőző rák­fene. Akadnak olyanok, mint Csörgő János, aki az utcán randalírozott barátaival. Egy szembejövő ismeretlen férfire mutatva kijelentette: „Ennek Er behúzok egyet.” Tervét vég­rehajtotta. 'rdemes lenne még fog­lalkozni a garázda egyé­nek rétegeivel, a garázdaság okaival és más, e témával kapcsolatos több kérdéssel. A bűnözés nem újkeletű társa­dalmi probléma. A szocializ­mus fejlődése megköveteli, hogy a sok egyéb feladat végrehajtása mellett több fi­gyelmet és gondot fordítsunk azokra, akik a szocialista együttélés szabályait meg­sértik. Állami és társadalmi szerveink feladata, hogy a szocializmus építésének ilyen problémáit megfelelő képes­ségekkel, ideológiai szilárd­sággal, lendülettel rendezze. Bármennyire is jelentősek az állami szervek intézkedései, a huligánságot elsősorban társa­dalmi nevelőmunkával küzd­het j ük le. A társadalmi rend biztosítása érdekében soha­sem pótolható az állandó, tü­relmes nevelőmunka. Az ellenforradalom fegyve­res leverése után, közéletünk konszolidálásával nem szűnt meg teljesen a garázdálkodás. A letűnt kapitalista társada­lomnak, társadalmi erkölcs­nek ez a visszamaradt rotha­dási terméke még mindig fertőzi a szocialista együtt­élést. Az ellenforradalom marad­ványai elleni harc, a gazda­sági bűnözés és a garázdál­kodás felszámolása eddig is a legteljesebb megértésre ta­lált. Maradéktalan az egyet­értés abban is, hogy a nyers, durva erőszakosságot, a köz­rendet és a közbiztoságot ve­szélyeztető tüneteket társa- dami életünkből ki kell irtani. Bár a garázdaság formái rendkívül sokfélék, lényegé­ben valamennyi esetben a szocialista fegyelem, az em­berek közötti új kapcsolatok tagadása, a szocialista maga­tartás szabályainak megsérté­sét jelenti. A Szovjetunió Legfelsőbb Bírósága a huligánságot a következő szavakkal fejezi ki: „A huligánság olyan cseleke­det, amely zavarja a társa­dalmi rendet és a társadalom nyilvánvaló semmibevevésé­vel függ össze.” A/'annak cselekedetek, * amelyek a társadalom és egyes emberek tulajdonát, az állam és államigazgatás biztonságát veszélyeztetik és ez úton éri társadalmunkat támadás. Esetenként lehet arról is szó, hogy a hatósági közeget bántalmazó személy garázda. Ez esetekben a bűn- cselekményt elkövető sze­mélyről van szó. A garázda­ságnál pedig illetlen, a tár­sadalom nyilvánvaló lebecsü­léséről van szó, amely általá­ban az emberek zaklatásá­ban, nyugtalanításában, er­kölcsi méltóságuk megsérté­sében, testi bántalmazásában, verekedés kezdeményezésében jut kifejezésre. A garázdaság tárgyát képezheti például az

Next

/
Oldalképek
Tartalom