Nógrádi Népújság, 1958. november (14. évfolyam, 86-93. szám)
1958-11-15 / 90. szám
4 NÖSRADI NÜP0JSAB 1958. november 15. As úttörők és a diákok is késsülnek OLCSÓBB, JOBB SZÉN, 600 ÜJÍTÁSI JAVASLAT. VÁLASZTÁSI MUXKAVERSENY Amit szavazataik mellé adnak Szerte az országban készülődnek az emberek. Amerre jártam a megyében is, mindenfelé találkoztam a várakozásteljes izgalommal; a felnőttek komolyan, megfontoltan beszélgetnek mindenfelé, ők már megvitatták az izgalommal járó problémákat, nekik olyan ismerős minden. De a gyerekek. Persze a szó szoros értelmében vett gyerekekre gondolok. Nekik újság minden. A családban, az iskolában, az utcán hallják, választás lesz. Sokan közülük gondolkodnak a dolgokon; mi is az a választás, szavazás. A találgatás nem elégíti ki a gyerekeket, ők szeretnének tudni mindent. Az egyik általános iskolában azzal a kéréssel fordultak a gyerekek a tanító bácsihoz, hogy beszéljen nekik a szavazásról. Hallottam, hogy több helyen az általános iskolai kis diákok díszítik a szavazó helyiségeket; s még érdekesebb- nél-érdekesebb dolgot. Nagyon érdekelt, hogyan készülnek az iskolák tanulói a szavazásra. s így ellátogattam a salgótarjáni II. Rákóczi Ferenc általános iskolába. ■ Tíz perc szünet volt, mikor beléptem a hatalmas kapun, kislányok, kisfiúk kergetőz- tek az udvaron, zsibongtak a lépcsőházban. Alig találtam meg ebben a népes iskolában az úttörő-vezetőt. Tőle érdeklődtem, mivel foglalkoznak az úttörő pajtások, a komoly munka, a tanulás mellett hogyan készülnek a szavazás napjára. Kovács Éva tanítónő, a leánycsapat úttörő-vezetője elmondta, hogy a diákok nagy része izgatottan várja a szavazás napját. — Október 26-án csapatgyűlésünk volt, ahol többek között a szavazási előkészületekkel, a szavazással is foglalkoztunk. Megtisztelő feladatot kapott iskolánk, úttörő szervezetünk. Három szavazó helyiséget fogunk feldíszíteni. Azóta' nagy a készülődés az iskolában. Az úttörő kislányok már tervezgetnek, hogy miként fogják feldíszíteni azokat a helyiségeket, ahol az ő sorsukról, jövőjükről is döntenek a felnőttek. — Három szavazó helyiséget kaptunk — mondja Kovács Éva tanítónő — s csak nehezen sikerült megoldani a díszítés problémáját, hiszen a lányok és fiúk majd összevesztek ezen. Ügy lesz, hogy egyet-egyet a lányok és fiúk, egyet pedig közösen díszítenek fel. vállalták a szavazó helyiségek díszítését. a nógrádi bányászok Kicsit talán versenyszerű is lesz ez a díszítés. Sajnos nem láthattam azt, mikor a gyerekek jelentkeztek a díszítési munkára — mert nekik ez komoly munka, megbízatás — ezt is a tanító néni mesélte el. — Sokan jelentkeztek, a kisfiúk, kislányok majd ki estek a pádból a nagy igyekezetben. S amikor már nem volt szükség nagyobb létszámra, több apró munkáskézre, a kisebbek közül, volt aki elpityeredett. A' nagyobbak durcásan rántottak egyet a vállukon, s volt, aki még mormogott is hozzá. No jó, szóval én nem kellek. Majd jönnek még hozzám. Persze, ezt a tanító néni nem hallotta. Az úttörő csapat nagyobbjai nagyjából már tisztában vannak a szavazás jelentőségével, persze komoly politikai vonatkozásokkal még nem. A tanórákon hivatalosan nem foglalkoztak a szavazással, de az úttörő csapatgyűlésen és örsi összejöveteleken beszélgettek erről. Nem volt a diákok között szónoklat és vita, mégis érzik ezek a gyerekek, hogy nagyon jelentős lesz ez a nap. Látják a felnőttek sürgésforgását, s a gyermeki ész, a lélek felfogja és elraktározza azt, amit tapasztal. Sok munkájuk van az úttörőknek ebben az iskolában is, hiszen ők is készítik a Hősök Könyvét, a lányok készülnek úttörőcsapatuk névadójának, Dobó Katalin névnapjának megünneplésére. S folynak az úttörőpróbákra való felkészülések is. E sok munka közben teljes szívvel, örömmel Az úttörővezető elvtársnővel végig sétáltunk a folyosón. Szöszke leányfejek hajolnak egymáshoz, valamit mesélnek. Távolabb apró emberkék játszanak vidáman, s az egyik osztályból néhány kislány siet kifelé — ők már nyolcadikosok. Kitekintek az udvarra, vidám lárma, zsibongás, önfeledt játék mindenfelé. Nincs napfény, de az udvar mégis fényes. A gyerekek mosolya ez a fényesség ,amely szívünkbe is belopja a derűt. Ök azok, akikért holnap hitet teszünk, az ő boldog kacagásuk is vezérel minket. S az a három szavazó helyiség, amelyet ők díszítenek fel, gyermeki lelkűk tisztaságát, odaadó munkájukat tükrözi. P. A. Soha nem volt ilyen versenylendület a nógrádi bányászok között, mint ezekben a napokban. Pedig a munka- versenynek Nógrádban komoly hagyományai vannak. A jelenlegi választási munkaverseny, mert erről van szó, azonban magasan kiemelkedik az eddigiektől. Bár eltérően a korábbi időktől, most nem látni a felolvasókban buzdító feliratokat, nin- csennsk jelmondatok s csillékre festve, s mégis in- den bányász tud a versenj 51. A választási munkaversen, • a nógrádi bányászok becsületbeli ügye. Nem egyszerűen arról van szó, hogy bányászaink csak összehajtják a szavazólapot és bedobják az urnába. Ennél sokkal többről, Én igY indulok el Szőke kislányom átfogja nyakam, jobbról és balról csókolva, köszön, — így szokta mindig, mikor elválunk munkába menet, még a küszöbön. Selymes arcának puha melegét magamon érzem egész napon át, könnyebb a gond, ha csak felidézem utánam küldött gyermekmosolyát. Akkor is így lesz, mikor az urnák ' elé járul majd ifjú és öreg, kislányom csókját magammal viszem, bár nem fogja látni rajtam senki sem. Pedig az arcom mosolyra gyullad, minden kislánynak békét akarok, nyugodt jövőt, fehér, meleg ágyat, rájuk gondolva, értük szavazok! B. KOVÁCS ISTVÁN, a Megyei Építőipari Vállalat dolgozója a jövőről van szó. Arról a jövőről, melynek már kitárultak a lapjai: a bányászság megváltozott élete. Az állandó munka, a biztos megélhetés, a fizetett szabadság, hűségjutalom, nyereség- részesedés, védőruha, modern lakások, s ami nem kevésbé fontos: egyre több gép segíti a föld mélyének dolgozóit. Hosszú oldalakat lehetne írni, ha minden egyes bányász tanácstagjelölt nevét leírnánk. A bányászság aktívan résztvesz a vezetésben. S az fűti ma a bánya mélyén a dolgozókat, hogy a bizalomra több, jobb olcsóbb szénnel válaszoljanak. A rónai bányászok 620 tonna terven felüli szénnel, a mizserfadak pedig tonnánként 3.20 forinttal olcsóbban termőit szénnel, a tiribesiek a szén minőségiének javításával, a mátranovákiak a harmadik negyedévi lemaradás után most több száz tonna terven felüli szén kitermelésével köszöntik a többi üzemekkel együtt november 16- át. Száméi János mátranováki bányász csapata két százalékos palatartalom csökkentést vállalt, amelyet állandóan túlteljesít. Susan István II. Csurgó-tárói bányász-csapata is élenjár ezekben a napúkban. De hát csoda-e ez? Susán elvtárs háromgyermekes családapa, már négyéves kislányának megvásárolta a hálószobaíbútort. Tóth Mihály a bányászból lett körletvezeíö, ma saját gépkocsiján jár munkába. A nagybátonyi bányászoknak is van miért szavazni. Űj Az új tanácsháza Herencsény községben Űjkóváron 402 ezer forintért épült az iskola és a nevelői lakás bányaváros született, modem összkomfortos lakásokkal. S ugyanezt lehet elmondani a kazáriakról, ahol az elmúlt évben közel kétszáz lakás épült. A mizserfaiak előtt már kitárult a jövő. F. 4-es fejtőgép, Sz. 153-as rakodógép és más gépek sokasága segíti munkájukat. De nincs a medencének egyetlen üzeme, vagy telepe, ahol az elmúlt 13 év alatt ne történt volna változás. Kaposvári Ferenc mizserfai vájárt bányásztársai országgyűlési potképviselőnek jelölték. A nógrádi bányászok véleményét, állásfoglalását tolmácsolja Kaposvári elvtárs, midőn azt mondja, hogy ez a választás, a ml becsületbeli ügyünk, soha nem éltünk olyan jól, soha nem kaptunk annyi megbecsülést, mint az elmúlt 13 évben. De nemcsak a bánya mélyén folyik a verseny, részesei a külszínen dolgozók, az újítók hatalmas tábora. Ezekben a napokban érkezett be a tröszthöz a 600. újítás ebben az évben. Az újításokból adódó megtakarítás már meghaladja a 10 millió forintot. A verseny során nyújtotta be Rozgoonyi Rudolf Margit-tárói villanyszerelő újítását, amely révén saját üzemében 450 ezer forint, míg a szénmedencében több mint egy millió forint megtakarítás várható. Most kezdik meg az eddig elfekvő salgói porszénből a brikett gyártását. Október végén indult meg a műfát gyártó üzemrész Nagybátonyban, ahol az eddig hulladékban menő fűrészporból és faforgácsból jóminőségű falemezt nyernek. Az üzemrész megindulása egy év alatt több mint 700 ezer forinttal csökkenti a széntermelés költségeit. A munkaverseny és újítások révén bányászaink egy tonna szén kitermelését tröszti szinten több mint egy forinttal csökkentik. S lehetne a választási verseny során született győzelmeiket, kimagasló eredményeket tovább sorolni. Az eredmények bizonyítják a nógrádi bányászok, pártunk és kormányunkba vetett hitét. Bizonyítják: a nógrádi bányászokra mindig bizton lehet számítani és szavazataikkal holnap november 16-án egységesen, a jobb jövő, a szocializmus építése mellett foglalnak állást. —tob— ems Választási serpenyő K i ne emlékezne erre a csúfondáros esetre a Mátra alján elterülő dim- bes-dombos vidéken. Lecke volt ez, nagy lecke, amiből vizsgázott a szerencsére levitézlett múlt. Levizsgázott Mátra alja dolgozó népének szeme láttára sokak közreműködésével, íme a vizsga anyaga: 1935-re választásokat tűztek ki. Azzal a céllal, hogy az arra jogosultak — tehát nem mindenki, csak az arra jogosultak — választanak maguknak képviselőt. Igen ám, de egy-egy képviselő jelöléséhez valami módon háromezer ajánlót kellett szerezni, megválasztásához pedig szavazattöbbségre volt szükség. Ez volt az akkori választás rendje. Nosza! Ivády Béla földművelésügyi miniszter néhány emberét kioktatta, s kezükbe nyomta az aláírásgyűjtő íveket. így: — Kormánypárti győzelem, vagy halál! Node! Volt ám egy Cseresznyés nevű nyugdíjas csendőrszázados is, aki szintén képviselőnek pályázott. Ugyancsak a Mátra alja lakóinak bizalmából. Bár Cseresznyés sem adott 80 fillérnél egy fillérrel sem több napszámbért, azt mondta, hogy ő a kisemberek pártját akarja képviselni. Nosza! Ö is hozzáfogott ajánlóinak megnyeréséhez. A választók túlnyomó többsége nem azt mondta, hogy Cseresznyés is büdös kúfár, hanem így okoskodott: ■— Ketten vannak, akik közül választani lehet. Ivády, meg Cseresznyés. Ivády már miniszterkedett, s a parasztok csak nyögtek alatta. Ivády egy tolakodó fráter, egy drága pénzen felfogadott orgazda, aki a tari iskola udvarán most is azt mondta, hogy a szegény emberek húzzanak még a nadrágszíjon. Cseresznyés, az legalább biztatta a népet és nem fröccsentette a választói arcába a kilátástalan jövőt. így aztán Cseresznyés mester mellett tapsolt a választókerület 80 százaléka. Sikere volt, nagy sikere, mint egy kifent primabalerinának. Taron, Hasznoson, Pásztón, Réden, szóval mindenfelé aláírták Cseresznyésnek az ajánlóívet. Az előkészület idején, de a választáskor is csend volt. Nagy csend. Nyomasztóan nagy csend! De érződött, hej, nagyon is érződött, hogy valami bűzlik! Nem! Nem vették ki a választók kezéből a szavazólapokat! Szó sincs róla! Sőt! A kezükbe sem adták, nehogy ki kelljen venniük a kezükből. Az egész Tar zsongott a szavazásra várakozó polgároktól, de a szavazatszedők azt mondták: — Nyugalom! Nyugalom! S csak akkor adták a nép kezébe az ízlésesen elkészített szavazólapokat, amikor már mint a díjbirkozók eredménykihirdetésekor szokás, a szavazóbizottság felemelte Ivády méltóságos kezét. — Győzött Ivády képviselőjelölt!!! S mi történt? Cseresznyés feltápászkodott és azt mondta: — Ez nem igazság! Ez gengszter munka! Övok! Övást emelek Ivády győzelme ellen! No, ha Cseresznyés petíciót nyújt be, akkor fizess választó! Mert egy ilyen ügy, egy miniszter elleni óvás sok pénzt felemészt ám! S d nép fizetett. Állta Cseresznyés óvását. A 80 filléres napszámból. Gavallérosan! A bíróság dörzsölte a kezét, sziszegett. nyögött, és naponta többször cserélt fehérneműt, míg végre fölböffent az igazság. Persze a fájdalomtól: suttogva! A z óvásnak helyt adunk. Az Ivády- féle gyűjtőíven „i-gazság“ terpeszkedik. De hát az aláírásgyűjtők hihetetlenül jó módszerrel agitáltak, s hogy, hogynem, a nagy tolongásban még a halottak is — tetszik érteni? —, még a halottak és a meg sem születettek is kicsavarták az aláírásgyűjtők kezéből a tollat. És írták, pingálták, festették a nevüket a gyűjtőívre. Egyedül Tar községből valami 668 ilyen láthatatlan lélek prote- zsálta lvádyt képviselőjelöltnek. No, de kegyelmes uram! Ejnye, ejnye! Hogy? Hát a kegyelmes úr neveket hamisít! Ez csalás! Méghozzá nem is közönséges, hanem kegyelmes csalás! De hát mi úgy tudjuk, hogy aki csal, az lop is. Lopni az útonállók szoktak, az útonálló az gazember, a gazember meg kapcabetyár! Igen! Kapca-betyár! Szóval?... Nosza egy pótválasztást! Aztán nekigyűrkőztek mégegyszer. Már mint Ivády meg Cseresznyés. A nép meg drukkolt. Drukkolt a Tar községben megjelenő 50 lovas, meg 50 gyalogos csendőr láttán. 300 pata verte a port Taron. Aki még nem látta, most megláthatta a magyarok istenét. A választási „segéderők“ olyan csendet csináltak, hogy csak úgy dübörgött az egész Tar. A paták készen álltak, s alkalmasint rá-rá dobbantottak a Cseresznyés-pártiak lábára. Merthogy Cseresznyés: ellenzéki volt. Az ellenzékiek Taron, a Sulyok Sándor udvarán szorongtak, mialatt a kormánypártiakat hintával szállították a szavazóurnákhoz. S amikor egy-egy Ivády-szavazat becseppent az urnába, a szavazóbizottság mélyen meghajolt. Ez a munka bizony lassan ment, de biztonságosan. Aztán a szavazóbizottság újra a levegőbe lendítette az Ivády öklöt. Azt a méltóságo- sat. Mint az idomár intésére a cirkuszi lovak szokták: sasszé és lekerültek a paták Tar község ellenzéki szavazóinak lábáról, s az urnák köré vonulva, gtédába álltak. De ekkor már a szavazóbizottság így szavalt: — Figyelem! Figyelem! A választásnak vége! Győzött Ivády képviselőjelölt! Tehát?... Cseresznyés ismét a földre került. Most azonban könnyed mozdulattal feltápászkodott, hogy szétnézzen a határban. Szemlélődött, nézelődött, megfontolt arccal. Az ajánlók nem nézhettek bele Cseresznyés pénztárcájába sem választások előtt, sem választások után. Csak annyit tudtak meg, hogy Cseresznyés 100 hold földdel gyarapodott. Vásárolt. Valamiből. Cseresznyés meg arra gondolt: No, most jól megbuktam. Most nem azt mondta, hogy a választás egy gengszter munka volt, hanem így valahogy: No, ilyen választás elkelne akár minden hónapban is! A ztán a választások befejezése után, amikor az arra jogosultak megválasztották saját képviselőjüket, az arra rászorult tari kisemberek eljártak bukott képviselőjük új birtokára. Napszámba. Dolgozni. Virradattól késő estig. 80 fillérért. Vagy 79-ért, de semmi szín alatt nem 81-ért. Naponta. A földosztásig. OROSZ BÉLA
