Nógrádi Népújság, 1958. november (14. évfolyam, 86-93. szám)
1958-11-15 / 90. szám
Választ a salgótarjáni járás • KÉT KÉP - KÉT VILÁG PUSKÁS FERENC a Satg0tr.rj.ini Acélárugyár meleghorganyzó üzemében dolgozik, kemenceke- zelő. A pártnak 1945 óta tagja. Az eddig működő városi tanácsba Is megválasztották a dolgozók, s mint a műszaki állandó bizottság elnöke példát mutató, jó munkával érdemelte ki, hogy választókörzetében ismét jelölték. KOVÁCS ERNŐMÉ a Salgótarján: Tűzhelygyár mimkásellátási felelőse, 1950-től tagja :> tanácsnak. Ez a tehetséges, sokat fáradozó munkásasszony 33 éve dolgozik a gyárban. Kommunista, 1945 óta tagja a pártnak. Öt évig a gyár párttitkára is volt. Munkájával érdemelte ki, hogy a íűz- ^íelygvári lakótelep választókörzetében ismét várooi tanácstagnak jelölték. ' Munkások a város élén A felszabadulás óta eltelt tizenhárom év politikai eredményei bebizonyították, hogy a magyar munkásosztály, mint a proletárdiktatúra vezető osztálya, rendelkezik mindazokkal a tulajdonságokkal, amelyek az ország vezetéséhez szükségeseik. S nemcsak vezetőket nevelt ki soraiból, de az osztály egyre nagyobb része ébred tudatára hivatásának, egyre több és több munkás é’-zi ma már a vezető osztálya felelősségét. Figyeli a gazda szemével az országot, a párt és a kormány tevékenységét, ismeri el az eredményéket, s bírálja a negatív jelenségeket. Különösen elmondhatjuk ezt az ellenforradalom óta. aimikoris még következetesebben érvényesül a munkásosztály vezetésében a párt politikája, helyesen fejezi ki a nép érdekeit. Ez a magyarázata hogy a nyugati imperialisták rágalomhadjárata ellenére is nagymértékben nőtt a párt tömegbetfolyása s dolgozó népünk teljes optimizmussal tekint jövője felé. Nem egyedüli, de fontos feltétele a munkásosztály vezetésének íbiztosításához. hogy a munkásosztály hogyan vesz részit az államhatalmi, államigazgatási és egyéb intézmények vezetéséiben. Salgótarján város területén október hónapban zajlottak le a tanácstagi jelölő gyűlések 95 tanácsi választókerületben jelöltek tanácstagot, amely közel eredeti származás szerint 55 munkás. 14 fő értelmiségi dolgozót jelöltek a tanácsiba, amelynek többsége munkás szülők gyermeke. De ott találjuk a jelöltek között a munkás feleségeket is, kik jelenleg háztartásban dolgoznak. Ezek a számok élesen bizonyítják. hoRv a Salgótarjáni Városi Tanácsban érvényesül a munkásosztály vezető szerepe. A Hprthy-rendszer egy rendeződén, lakásban, vízben, utcában, munkanélküliek sokaságával rendelkező várost hagyott ránk. Ma már elmondhatjuk, hogy városunk dolgozói jó módban élnek. Üj tartalma van városunknak, amelyet az határoz meg, hogy szocializmust építünk. Meg kell azonban mondani, hogy bizonyos vonatkozásiban még ma is jellemző a káros örökség, de már látni a jövő Salgótarján kibontakozását. A voilt Vásártéren, a volt Szilárdi birtokon, a volt L/u- by-ibirtokon és másutt új városrészek alakulnak, ami már magán hordja a szocializmus jellegét. Csupán állami erőből 1120 lakást építettünk emellett többszáz családi ház épült. Megtöbbszöröződött a kórházi ágyak száma, egyrészt már beindult s jövő évben teljes ütemben megkezdődik mintegy 16 milliós forintos költséggel az 525 ágyas új kórház ‘építése, amelynek teljes befejezésére mintegy 54 millió forintot fordítunk. Megtöbbszöröződött az iskoláinkban tanulók létszáma, de az őket tanítók száma is. Üj technikumot, új kollégiumot építettünk s a következő évben adjuk át az új 12 tantermes általános iskolát az oktatás céljára. Megkezdtük az 50 millió forintos költséggel épülő regionális vízmű építésének munkálatait, amely mintegy 25 éves távlatban fogja megoldani a város vízellátását. A jövő évtől kezdve még fokozottabb mértékben foglalkozunk a járdák, utak megjavításával, valamint helyenként a villanyhálózat bővítésével. pzt a békés építő mun“ kántoat zavarta meg az 1956-éwi ellenforradalom. A dühödt ‘támadás ellenére a Szovjetunió és a szomszédos népi demokráciák segítségével gyorsan levertük az ellenforradalmat. Ebben az időszakiban tanácstagjaink túlnyomó többsége hű maradt népi demokratikus rendszerünkhöz. A 91 tanácstag közül mindössze három volt, akit el kellett távolítani a tanácsból, mert lepalktált az ellenforradalommal. A jelölő gyűlések után megállapítható, hogy több választókerületben új tanácstagot jelöltek. Az új jelölteknek a tanácsba való bejöG@dé János kiváló újítása Az év .közepén nyújtotta he a 21. újítási javaslatát Godó János a salgótarjáni Acélárugyár főműhelyének 'dolgozója. A legutolsó javaslata igen jelentős: a fogaskerekek fogazása vésőgépen. Az újítás lényege a megmunkálás különös módjában van, amelyet az újító egy 450 lökatű vésőgépen vezetett be. Általánosságban a fogaskerekek fogazása marógépen határok között végezhető, amin túl a legtöbb üzemnél ez a munkafolyamat már igen körülményes. A marást már e’őjegyezve vésőgépen kell elvégezni, ami igen ihaladatlan, mert minden egyes fogat egyenes simítókéssel kell a jegyzésen kiforgácsolni. A nagy körültekintés és hosszas megmunkálás ellenére is a legtöbb esetiben durva felület keletkezik, amelyet reszelővei kell finomítani. Godó János újításának nagyszerűsége abban van, hogy egy olyan késtartót szerkesztett, amely a munkadarab előtt jár és úgy végzi a megmunkálást. A késtartóban pedig a fognak megfelelő profilú kést alkalmaz, amely minden előjegyzés nélkül osztótársa segítségével dolgozik. Az újító véleménye szerint nincs Olyan átmérőjű fogaskerék^ amit a gyáriban az új módszerrel gyorsan és teljesen pontosan el ne készíthetnének. Az újítás sikerére jellemző, hogy az ország különböző gyáraiból máris megrendelések érkeztek és a leszállított fogaskerekek ellen panasz még nem merült fel. Az újítás nemcsak pontos munkát biztosít, hanem jelentős munkaidő csökkentést is. Van olyan fogaskerék, amelynek megmunkálási idejét egyhanmadára csökkentette le. Végeredményben az új eljárással megmunkálható a fogaskerék 5-25 modulig és 100—4000 milliméter átmérőig. vetele minden valószínűség szerint fel fogja frissíteni, új lendületet fog adni a tanácsi munkának. Szépnek, szükségesnek és megvalósíthatónak tartjuk következő évi feladatainkat. Ezek közül legfontosabbnak dolgozó népünk anyagi, kulturális, szociális életszínvonalának további emelését. Az új városrészek kialakításának befejezésével hozzáfogunk a város központjának átépítéséhez, amit a Főtér rendezésével már beindítottunk. Tovább kívánjuk fejleszteni és szélesíteni a tanács és tömegek kapcsolatát, amelyről elmondhatjuk, hogy az 1958-év folyamán igen kedvezően alakult. Munkánkban éreztük a lakosság aktív támogatását. Az eddigi számítások szerint .meghaladja a 300 000 forintot az a társadalmi munka, ami az év folyamán városunk területén lezajlott. E ltökélt szándékunk, hogy az elkövetkezendő időben még lelkiismeretesebben, még gyorsabban foglalkozzunk a lakosság ügyes^bajos problémáival, panaszaival. Hiszem azt, hogy a jelölő gyűlésen jelölt tanácstagokra november 16-án sorrakerülő választásikor egy emberként adják le szavazatukat a választó polgárok, ezáltal adnák bizalmat, biztonságot a jövő tanács tevékenysége számára. Gritz Arnold VB elnök Ahogyan a régi Tarjánt ismerjük és ahogyan az új város kibontakozik. „A munkáshatalomra, kivivőit jogainkra szavazónk“ Mint szerte az országban, a Salgótarjáni Tűzhelygyárban is a választásokra készülve számot vetnek a dolgozók, mérlegelik a múlt és népi demokratikus rendünk közötti különbségeket. S feltétlen arra az álláspontra jutnák, hagy ez az út a helyes, amelyen mi haladunk. A Tűzhelygyárban főképpen azok a munkások tudják ezt, akik 15—20 év óta dolgoznak. Azoknak a munkásoknak, akik a régi öntödében dolgoztak és ismerték az akkori viszonyokat, nem kell különösebb magyarázat ahhoz, hogy milyen embertelen körülmények között termelték. Az egész öntöde egy rozoga fatákolmány volt. Esős idő esetén csurgott, csöpögött a víz a dolgozók nyakába, s mindig attól rettegtek, hogy egyszer rájuk szakad. Szárazság idején naponta kétszer, háromszor is kigyulladt. Ezzel a tőkés mit sem törődött, A fő dolog az volt, hogy minél nagyobb legyen a haszna. Ma viszont korszerű, egészséges, jól felszeréit, gépesített öntödében dolgozhatnak munkásaink. Egészséges öltözőt és fürdőt is kaptak az öntödei dolgozók. A kulcsgyártás dolgozói munkájának megkönnyítésére, az egészségügyi állapotok megjavítása érdekében új kulcsöntödét létesítették. Megváltozott a csiszoló műhely arculata is. A cégi egészségtelen, a tüdőre ártalmas poros, piszkos műhely ma jól felszerelt, egészséges, korszerű és if ütőberendezéssel ellátott műhely. Kibővítették és korszerűsítették a zománcozó üzemet. A n apóikban fejezték be a lágyító üzem korábban rendkívül tűzveszélyes tetőszerkezetének átépítését. Vagy említsem az üzemi konyhát? Beszéljek a vidéki dolgozókról, akik azelőtt 20— —30 kilométerről kerékpárral, vagy gyalog .jártak dolgozni? Az egészségtelen, piszkos barakokról sokat tudna beszélni Borda János, vagy Rozgonyi István, meg a többiek, akik Nagy kic ból, vagy Karancsberényből jártak Tarjámba. Ma autóbusszal szállítják őket. Vidékiek és városiak egyaránt igen sökan építették új há,zat és nem is akár milyent. f. Mindezeket látják dolgozóink. Ezért dolgoznak jobbam a Laczkó Sándorok, a Butkai Istvánok, a Tóth Bélák, a Kakuk Józsefek, Futó Sándorok, a Szánkó Gyulák és a Fiikor Sándorok. Nem egy olyan van gyárunkban, akiknek a Hortíhy-remdszerben soha nem volt szavazati joga, mint például Szakoly Józsefnek. Ezért szavaznak gyárunk dolgozói holnap a munkáshatalomra, mert soha többé nem kívánják vissza a régit, soha többé nem engedik, hogy megfosszák őlket azoktól a politikai jogoktól, amelyéket egész dolgozó népünkkel együtt az elmúlt tizenháromév alatt vívtak ki. . Fekete János Salgótarjáni Tűzhelygyár Képünkön Godó János újító munkaközben, egy 40 mázsás, keréken a módosított vésó'gép előtt 2500 mm átmérőjű fogasdolgozik. A polgármester űr nyugdíjba megy Dr. Forster Kalman omeltosaga, Salgótarján első polgármestere, hivatkozva megrendült egészségi íllapotára, 1943. közepén szabadságolását, 1944. január l-től pedig nyugdíjazását kérte. (Persze sokkal valószínűbb, Öméltósága volt annyira előrelátó, hogy 2 háborúban veszett balta nyelét nem akarta rövidesen a hátán érezni.) E nagy horderejű dolog megtárgyalására 1943. július 2-án összeült a városi képviselő testület. Maguk között lévén az urak; rájuk jellemző javaslattal állottak elő: a polgármester úr, aki 1922. óta áll a város élén, érdemei elismeréséül külön, felemelt nyugdíjat kapjon. Az érdemek között persze ők nem értettek egyebet, mint azt, hogy a polgármester úr volt az élharcosa annak az elnyomatásnak, amellyel visszafojtani igyekeztek a munkások, a város szegénységének elkeseredettségét, lázongását és harcát a tőke ellen. Érdemei között szerepelt a munkások legjobbjainak meghurcoltatása, bebörtönözése, hogy sokan, nagyon sokan nem találtak megélhetést ebben a városban. Nem kevésbé az, hogy nőtt a profit, mérhetetlenül gazdagodott a tőkés. Érdeme szintén a kenyeretlen Tarjánról szóló szállóige, meg sok egyéb, amiért Horthy kormánya sem maradt adós: m. kir. kormányfőtanácsossá nevezte ki. Természetesen a polgármester úr, ilyen érdemek mellett nem elégedhetett meg azzal, hogy ,,önzetlen munkásságáért” jegyzőkönyvi köszönetét szavaz meg számára a közgyűlés. Amikor sok bányász csak heti három napot dolgozott, majd amikor a háborús sebesültek és halottak hozzátartozói azt sem tudták miből éljenek meg, akkor Dr. Förster Kálmán havi összes illetménye és jövedelme 2177,88 pengő volt. Az emberek nagy többsége évekig nem jutott ennyi pénzhez. . . . Az egész dolog lényegét azon a közgyűlésen Korompay Lajos bányai főtanácsos így fogalmazta meg: ,, Amikor lelki úton elintézzük ezt a dolgot (már mint a nyugdíjaztatást) még mindig ottmaradt az anyagi rész és akkor látja az óriási különbséget, amely a munka idejét a nyugdíjtól megkülönböztette.” P. Réz Marián, aki mint mondotta, még soha nem szólalt fel a zöld asztalnál, most szükségesnek tartotta elmondani, hogy a képviselőtestület „hálátlanságról tenne tanúbizonyságot, ha ö javaslatot nem. fogadná el”. Az úri lu- mentság példáját adta Rőder Alfréd, amikor — mint mondotta — a külön nyugdíj megszavazásánál: „etikai, szépészeti gesztusról van szó”. Hát ami azt illeti, havi 1000-1200 pengőből mégis csak „szebben” lehetett élni, mint 80—100 pengőből. Végeredményben a képviselő- testület 36 szavazattal, 7 ellenszavazattal és 5 tartózkodással amellett döntött, hogy ,,szeretett” polgármestere „érdemeire” való tekintettel, anyagiakban is megfelelően kifejezi tiszteletét. Eredetileg ugyanis „csak” 902,79 pengő illette volna meg a nyugdíjas polgármestert, ezenfelül a lakást, a kertet, használatára bocsátja, meg gépkocsiját díjtalanul karban tartja. A derék vá- rosatyák azonban ugyancsak elkeseredtek affölött, hogy nyugdíja fizetésének mindössze 40 százaléka. Ezért o,z úgynevezett városi pótilletményt 84 pengőről 330,20 pengőre emelte fel a közgyűlés, s így a nyugdíj összege elérte az 1149,02 pengőt. Azonban már nem rajta múlotti hogy a felemelt, kivételes nyugdíjat nem soká élvezhette. A felszabadulás elsöpörte a volt képviselőtestületet, a városházi urakat, az anyagi, pénzügyi manipulációkat. Üj emberek, a nép fiai jöttek, hogy a tanácsüléseken a közjó, az egész város ügyében tárgyaljanak és döntsenek, úgy, ahogy azt 13 év bizonyítja és teljes erővel példázza. . .
