Nógrádi Népújság, 1958. november (14. évfolyam, 86-93. szám)

1958-11-01 / 86. szám

1958. november 1. NÓGRÁDI NlPOJSAG 5 As erdőkürti gépállomás Ä termelőszövetkezeti beruházásokról ^Tudósítónktól) Az erdőkürti gépállomás körzetében, serényen folyik a munka. A gépállomás dol­gozói elhatározták, hogy a választások tiszteletére no­vember 20-ig teljesítik éves tervüket. Célkitűzésük reális, ugyanis az éves tervüket már 87 százalékra teljesítették. Ha tehát valamennyi dolgozó összefog úgy az elhatározást tett követi. A termelőszövetkezeteknél az összes őszi mag a föld­be került. A gépállomás ide­jébe megkezdte az őszi mun­kát, ez meg is látszik. Az őszi vetések igen szépen zöl­déinek a határban. Az ellenőrzés igen fontos •— mondia Sohár elvtárs a gépállomás igazgatója. Nem múlik el nap. hogy ne járná a körzetet, ilyenkor ekevasat is visz­nek, bár az eső után lé­nyegesebben kevesebb kell. A Saj-völgy az erdőkürti tsz birodalma. A mélyszán­tás egy részének kivételével, már minden őszi munkát be­fejezett a gépállomás. Az Sz. 80-as lánctalpas traktor végzi a mélyszántást. Szabó elvtárs a traktor ve­zetője, rosszkedvűen áll a traktor mellett. Az eke tengelye eltörött, most ismét kiesett a gép egy pár órára, pedig ilyen dolog­időben minden óráért kár. Hisz e nagyteljesítményű traktorral a napi 8—10 hol­dat könnyen fel lehet szán­tani. Ez az eke különben sem volt megfelelő, mert csak négy ekefeje van, az erőgép viszont 8 ekefejet is el tud húzni. De ilyen eke nincs. Van 5-ös eke a ber- celi gépállomáson, kihaszná- latnanul, de a berceliek ma­kacsul ragaszkodnak ahhoz. Menjünk tovább. A falvak határa traktor­berregéstől hangos. A trak­torok általában csoportosan dolgoznak egy-egy dűlőben, így job­ban megy a munka, ha baj van könnyebben se­körsetéhen gítenek egymásnak. De az üzemanyag-ellátás is jobb, a műszaki és egyéb jellegű ellenőrzés is köny- nyebb. A gépállomástól mintegy 3 kilométerre 4 traktor szánt a sertéshizlaló földjén. A tábla 38 holdas. Különböző természetű traktorosok mun­kahelye ez. Itt dolgozik Szeles János traktoros, teljesítménye na­pi 1,5—2 hold. bár bizony nem sok, fürgébb is lehetne a gép vezetője. Ádám elvtárs olyan mint az időjárás, szélsőséges. Ha neki iramodik 4-5 holdat is felszánt, de ha nem szállja meg a kedv, úgy a két hol­dat nem igen haladja meg egy nan. Szlava elvtárs sem szokta túlságosan megerőltetni ma­gát, eléggé kényelmes. S be kell vallani, azért kerültek egy helyre, hogy jobban ellenőrzihető legyen munkájuk. Ugyanis naponta kétszer meglátogatják őket a gépállomás vezetői. Az egyházasdengelegi ha­tárban három traktoros dol­gozik. Baranyi Pál, Csá- volszki és Benedek elvtársak Náluk a munka jól megy, vasárnap is dolgoznak. Egv m^sik dűlőben Máté László és Juhász Gyula trak­torosok ebédelnek. Igaz csak zsíroskenyeret, de ez a fá­rasztó munka után igen jól esik. De ahogy ők mondják, a disznók már javában híz­nak. lesz bőven ennivaló. Az igazgató szerint Ju­hász és Máté elvtársra mindig lehet számítani. 10 naponként a 40 hold szántás náluk mindig megvan. S az egyéni dolgozó parasz­tok szívesen látják őket. A meleg ruhákat, csizmá­kat már kiosztották, ha hű­vösebbre fordul az idő a meleg tea sem fog elmarad­ni. Helyes módszereket al­kalmaznak, mely a rendsze­res ellenőrzésben jut kifeje­zésre. S főleg helyes, ha az igazgató és szakhelyettesei nemcsak a brigádvezetőkre hagyják ezt a legfontosabb munkát. ÍJRVENDETES JELEN­^ SÉG, hogy a mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek parasztjai a múlt évinél na­gyobb mértékben fejlesztik közös gazdaságaikat. Kevés Ez így természetes Kisterenyén az állami gaz­daság igazgatója. Máté elv­társ nem egyszer szinte bűntudattal nézte a község­ben működő és gyakran ne­hézségekkel küzdő Vörös Október Termelőszövetke­zetet. Segített volna szíve­sen, de maga sem tudta ho­gyan kezdje el. Frázisokba fulladó ígéretekkel nem akarta meg nem érdemelt babérokhoz juttatni a gaz­daságot. Nagyon jól tudták a kisterenyei vezetők, hogy önzetlen segítségadásról ad­dig- nem beszélhetnek míg sa­ját gazdaságukban / sem megy megfelelően a munka. Ha itt minden jól megy, lesz erkölcsi alapjuk arra, hogy másokat is segítsenek. Ez az időszak pedig csak eb­ben az évben érkezett el. Most már az idei munkájá­val megszerezte a gazdaság azt a megbecsülést, tisztele­tet, amelyről már évekkel ezelőtt álmodoztak. Most jött el az ideje a se­gítség adásnak is. Még a nyá­ron történt. Máté elvtárs fel­vetette a tsz elnökének, hogy most már nem ártana a jobb kapcsolat kiépítése. Ez a javaslat nemcsak üres szó­lam volt. Hordás idején 13 fogattal ment a gazdaság se­gíteni a termelőszövetkezet­nek. Mákszüretkor a mag­tisztítót önzetlenül a segít­ségükre bocsátották. Az elmúlt napokban a ter­melőszövetkezet az apróma­got is az állami gazdaságban tisztította. Amikor silóztak a gazdaság nagyteljesitmé- nyű silózó gépe dolgozott a tsz udvarán. S így lehetne sorolni tovább ezeket az egyszerű tetteket, amelyek azt tükrözik, hogy a gazda­ság vezetői érzik felelősség- érzetüket a mezőgazdaság, szocialista átszervezésének segítésében. Máté elvtárs szerint ez természetes. Mi­lyen jó lenne, ha ez máshol is ilyen természetes lenne. Kata János Munka előtt kivétellel meg akarják te­remteni, s meg is teremtik a jól jövedelmező állatte­nyésztés, növénytermesztés nélkülözhetetlen alapjait. Villanyvilágítással ePátott, modern, nagy befogadó ké­pességű szarvasmarha istálló­kat, magtárakat, s más egyéb fontbs gazdasági épü­leteket építenek. Talajjaví­tást végeznek, gépeket vásá­rolnak. Kialakulóban van az igazi, szocialista szövetkezeti gazdaság. E létesítmények megvaló­sításához igénybe veszik az állami hiteleket, amit saját beruházásaikkal egészítenek ki. Ez több mint másfél mil­lió forint. Viszont az évi összberuházás több mint 9 millió forint. Ezen összeg nagyobb része az építkezés céljait szolgálja. Ez nem vé­letlen. Egészségesen fejlődik a szarvasmarha állomány, ezen belül a tehénállomány. A növekvő jószágállomány- nak férőhely kell. Lassan ránk köszönt a tél. Számos tsz-ben, mint a lu- dányhalászi Alkotmányban, az érsekvadkerti Tartós Bé­kében, s a nagyoroszi Úttörő­ben elkészült az új istálló. Több tsz-ben még a tél be­állta előtt befejezik az épít­kezést. Viszont lesz olyan beruházás is, amelynek telje­sítése éppen a kivitelező ál­tal elkövetett lazaságok miatt, a jövő évben válik lehetővé. A Z ÉPÍTÉSRE BERUHA- ZOTT PÉNZÖSSZEG alig 50 százalékban van föl­használva. Például a rétsági járás tsz-ei a több mint egy­millió forint bdruházási ke­retből alig használtak el 800 ezer forintot. A többi járá­sok eredménye sem jobb. Mi okozta a lemaradást? Elsősorban az, hogy késett a szervezési munka s így el­tolódott a kivitelezői határ­idő. Az építkezési munkák zöme a második negyedév­ben indult be, viszont a já­rási osztályoknál nem vol­tak beállítva építésügyi elő­adók, akik a beruházási munkákat finanszírozták volna. A második félévben megkezdett és megkezdésre váró beruházások teljesíté­sét akadályozta a tervdoku­mentáció és a kivitelezői ka­pacitás hiánya. Eleinte gon­dot okozott az anyaghiány is. Nagy problémát és lema­radást okozott — s még okoz ma is — az, hogy szá­mos létesítményen dolgozó váTalatok, ktsz-ek, s főleg kisiparosok igen kis lét­számmal foglalkoztattak és foglalkoztatnak ma is, egyes kisiparosokkal túl sok a baj. Nem tudják a váll.-.lt határ­időre befejezni az építkezést, s így fel akarják bontani a szerződést. Viszont a batár­idő be nem tartása veszé­lyezteti számos termelőszö­vetkezet jószágállományának egészségét. Ez a helyzet Er- dőtarcsán, Pásztón, Honion, és még több helyen. Tűrhe­tetlen állapot, hogy a ber­kenyéi Petőfi 52 férőhelyes tehénistállóját már a negye­dik kisiparos készíti több mint két év óta. B I ELVES LENNE, ha a megyei tanács ipari osztálya hatékony ellenőrzé­sével elősegítené az ilyen problémák gyors megoldá­sát. Helyes lenne az is, ha a termelőszövetkezetek­ben . több lenne az építő bri­gádok száma. A gyakorlat azt igazolja, mint például Nagyorosziban is — hogy ahol a tsz-ek saját építő bri­gádjai végezték a munkát, a létesítmények határidőre elkészültek. A megyei tanács mezőgaz­dasági osztálya már okult az ez évi hibákból. A jövő évi beruházási munkák jobb megszervezése érde­kében a termelőszövetkeze­tekkel egyetértésben felmér­ték a beruházási igényt. Ez lehetővé teszi azt, hogy már ez év végén biztosítva lesz a jövő évi anyag- és hitelke­ret, valamint az építői kapa­citás, tehát a szövetkezetek a számukra legkedvezőbb időpontban hozzákezdhetnek az új létesítmények építésé­hez. (G. L.) Az Üj Barázdában helyre állt a nyugalom A karancslapujtői Üj Ba­rázda Mezőgazdasági Ter­melőszövetkezet október 24-i közgyűlése Vankó Józsefet kizárta a szövetkezetből, s hozzájárult Kalmár tehenész más munkakörbe való elhe­lyezkedéséhez. Miért e súlyos fegyelmi ha­tározat? Aé Üj Barázda-beliek több, mint hat éven át megtanul­ták: az egyéni, s közös jö­vedelem alapja a végzett munka. Ez a tudat kovácsolta őket egységessé és erőssé. Az egyéni és közös érdek har­móniája kötelezi őket arra, hogy jó testvéri egyetértés­ben — mint egy nagy család­ban — éljenek, hogy teljes tudással, lelkiismeretesen vé­gezzék munkájukat. Ezt az egységet veszélyez­tette Vanka József és fele­sége. Az Üj Barázda-beliek jó féléve, hogy maguk közé fogadták. Kellett a juhász a szépen fejlődő juhállomány gondozásához. Teltek-múltak a napok. Egyszer aztán Van­kó összeveszett juhász társá­val. Maksi Józseffel és azt tettlegesen bántalmazta. A hír megbolygatta a régi ta­gok megszokott nyugalmát. Később Vankó felesége ra­gadta torkon az egyik veze­tőségi tagot. Vankó nem akart együtt dolgozni Maksival. Gyalog munkás lett. Ide is kellett a munkás kéz. De, ám Vankónak nem esett jól a gyalog munka. Pedig fiatal, erős, derék ember! Éjjeliőr­nek kérette magát. Az lett., Ezt a munkát sem volt ké­pes elvégezni. Nem tartotta tisztán az állatokat. Hanyag, gondatlan volt. Felesége pletykázott a ta­gokra. összeveszej tette őket. A tagok az ebédjüket min­dig egy csoportban, beszél­getés és nevetgetés közben szokták elfogyasztani. Ezután már külön csoportokra osz­lottak. Vankónénak ez sem volt elég. Megrágalmazta a köztiszteletben álló elnököt, Serfőző elvtársat, aki már 6 éve áll a szövetkezet élén. Megrágalmazta a többi veze­tőségi tagot is. ’ Kalmár fele­sége ugyanezt csinálta. A két család fékező je lett a szövetkezet fejlődésének. Rossz hírbe hozták az Üj Barázdát. Alaptalan híreszte­lésekkel elvonták a tagság figyelmét a legfontosabb őszi betakarítási, szántás-vetési munkákról, amely a szövet­kezeti tagság jövő évi jöve­delmének alapját képezi. Ve­szélyeztetve volt a jó közös­ségi szellem. Közben kitudó­dott az is, hogy Vankóékat már a pilinyi termelőszövet­kezet tagsága is kizárta össze­férhetetlen magatartásuk és hanyag munkájuk miatt. Az utóbbi hír felnyitotta a régi tagok szemét, külö­nösképpen a kommunistákét, s megvédték a szövetkezet vezetőit, köztük Serfőző elv­társ jó hírnevét is az ellen­séges rágalmaktól. Helyesen döntöttek, amikor a kollek­tíva bomlasztóit kizárták soraik közül. Az Üj Barázdában helyre­állt a nyugalom. A tagok testvéri egyetértésben élnek, s azon munkálkodnak, hogy még erőssebbé tegyék közös gazdaságukat, hogy saját maguk és családjuk számára a jól dolgozó középparasztok életszínvonalát meghaladó jó­létet és jövedelmet biztosít­hassák. (Gortva) Ismerek egy jó közmon­dást, amely azt tartja: addig nyújtózz, ameddig a takaród ér. Ez jutott az eszembe a minap, ahogy Diósjenőn az Üj Barázda Termelőszövetke­zettel ismerkedtem. Jó pár emberrel beszéltem, termelő­szövetkezeti tagokkal, meg aztán olyanokkal is, akik kivülről ugyan, de telve jó szándékkal, igyekeznek segít­séget nyújtani a közös gaz­dálkodáshoz, több-kevesebb eredménnyel. Az Üj Barázda Termelőszö­vetkezet 42 családot mond­hat tagjának, az 500 katasz- trális hold földhöz. A növény- termesztés és az állattenyész­tés mellett jó pár mellék­üzemággal bővítették gazda­ságukat, azzal a céllal, hogy az előbb, vagy utóbb a tagok jövedelmét növelje. Diósjenőn azonban az a helyzet, amit nyernek a réven, elveszítik a vámon. Vagyis: sokkal többre menne a termelőszö­vetkezet, ha azokat a terme­lési ágakat fejlesztené erő­teljesebben, amelyek minden időben biztos jövedelmi for­rást jelentenének a termelő- szövetkeeztnek. A harmadik hónapja már októberben, hogy a termelő- szövetkezet szeszfőzdét üze­meltet. Működik egy fűrész­üzem is, amely amellett, hogy a termelőszövetkezetet ellátja az építkezéshez szükséges fa­anyaggal, pénzt is hoz, mert a falubelieknek is szívesen dolgoznak. Az elszámolás azonban — hogy mit jövedel­mezett eddig a két üzem — még nem jutott el a pénz­tároshoz. Pedig mindkét üzem eléggé forgalmas, s a termelő- szövetkezet tagjai szép remé­nyeket fűznek, különösen a szeszfőzdéhez. S talán ez is a baj egyik oka. Mert emel­lett elhanyagolnak olyan rendkívül fontos termelési ágakat, mint a növényter­mesztés és az állattenyész­tés, amelyet, ha igazán kéz­Amit nyernek a réven, elvesztik a vámon be vennének, kiapadhatatlan forró.sa lehetne a termelőszö­vetkezet jövedelmének. Mert most erről nem igen beszél­hetünk. A tehénállomány kon­díciója, a gyenge takarmá­nyozás és a felületes gondo­zás következtében igen le­romlott. Hat literes fejési átlaggal az Üj Barázda Ter­melőszövetkezet sohasem fog­ja a faluban a nagyüzemi gazdaság fölényét bemutatni. Beszélnünk kell erről, mert a község gazdái élénk figye­lemmel kísérik a termelőszö­vetkezet gazdálkodását. Szá­mon tartják eredményeiket, de látják azokat a hiányossá­gokat is, amelyek jelenleg visszavetik, a termelőszövetke­zetet az előrehaladásban. Ok­talanság lenne hát éppen né- künk hallgatni arról, amit jóformán mindenki beszél a a faluban, annál is inkább, mert bennünket a segítő jó­szándék vezet, hogy megér­tessük a termelőszövetkezet­tel, feltétlenül változtatni kell eddigi gazdálkodási mód­szerein. A tagok, a közös gazdaság érdeke ezt kívánja meg. Problémák jelentkeznek a növénytermesztésben is. Az alacsony cukorrépa termés­ről ha nem is szólunk, de a betakarítás ütemének gyorsí­tását feltétlenül megemlítjük. Mert kukoricából még talán most is van kinn. Nem győz­zük eléggé hangsúlyozni, a termelőszövetkezetnek először gazdálkodási alapjait kell annyira kifejlesztenie, hogy azok biztos támpontot jelent­senek számára. S csak ezután — ha elegendő munkaerővel rendelkezik a tsz. — nézze­nek szét egyéb, a tagok jöve­delmét gyarapító termelési ágak után. Már eleve reménytelen azonban — s az Új Barázda Termelőszövetkezet mégis ezt cselekedte — ha nincs hozzá elegendő munkaerő a terme- lőszövetkeeztnek olyan mun­kaigényes termelési ágat be­állítani, mint a kertészet és a szőlészet. A nem egészen 7 holdas kertészet jövedelme igen kevés. Ráfizetés éppen nem lesz, de okosabb befek­tetés többet hozott volna. Nem volt állandó kertészeti brigád, gazos maradt a föld, gyenge lett a termés. A sző­lőben is csak az első kapá­lást tudták időben elvégezni, egyébként a többi munkála­tokkal igen megkéstek. Mindezek természetesen a tagok jövedelmének alakulá­sában éreztetik hatásukat, abban, hogy csökken a mun­kaegység értéke. Nem len­nénk azonban tárgyilagosak, ha az Üj Barázda esetében nem említenénk meg azt a tekintélyes, saját erőből tör­tént építkezést — juhhodály, juhász lakás, istálló javítás, stb. — amely mind érték, amely mind kifizetődik ké­sőbbi idők folyamán. Egyen­lőre azonban az a helyzet, hogy a kevesebb beruházás reálisabb lett volna, mert az idei. meghaladta a terme­lőszövetkezet erejét. Mindezekért, a helyetelenül kialakított gazdálkodásért el­sősorban a termelőszövetke­zet vezetőségét terheli a fe­lelősség, miután a kollektív vezetéssel még baj van, mert az elnök egy személyben irányít. Mulasztást követett el a pártszervezet is — mert az Új Barázda Termelőszö­vetkezet önálló pártszerve­zettel 'rendelkezik — az ő fel­adata lett volna, hogy se­gítséget nyújtson a kollektív vezetés kialakításában, a belső rend megszilárdításá­ban. Mert bizony éppen ab­ból kifolyólag, hogy a terme­lőszövetkezetben csak az el­nök egyszemélyben vezet, baj van a munkafegyelemmel, s az alapszabály betartása is kívánni valót hagy maga után. Megtörtént már nem egyszer, hogy egy-egy tag az elnök utasítását sem hajtja végre. Hogy mást ne említ­sek, ez történt a tehenek ab­raktakarmányánál is. Azon­ban a felelősségrevonás, amit a mulasztó méltán megérde­melt volna, elmaradt. Tartha­tatlan állapot az is, hogy ami­kor az elnök kihúzza a lá­bát a termelőszövetkezetből, a tagok egy része — mert jórészt becsületes, szorgalmas, dolgozó tagok vannak a. ter­melőszövetkezetben — min­dent csinál, csak éppen azt nem ,ami aznapi munkáját képezné. Aztán jó lenne utána nézni annak is, a megenge­dett háztáji földterületen gaz­dálkodnak-e a tagok. Mert ahogy hírlik, vannak olya­nok, akik jóval többön. Mindezek ellenére a termelő-' szövetkezet tagjai bíznak a jövőben. Bíznak abban, hogy a termelőszövetkezet náluk, Diósjenőn is kiforrja magát. Tudják valamennyien, a szi­lárd vezetés, a munkafegye­lem meghozza a kézzelfogható eredményt. Erre lenne szük­ség Diósjenőn ’ is, mert az adottságok, a szövetkezeti gazdálkodás számára meg­vannak. S még valamit. Nem lenne rossz újra felvetni azt a gondolatot, amely az el­múlt esztendőben már majd­nem megvalósult. Egyesíteni a két termelőszövetkezet ere­jét, amelyek most még külön- külön dolgoznak s igyekezze­nek híveket szerezni a nagy-> üzemi gzadálkodás számára, amellyek jó részét most még éppen ez az áldatlan állapot tart vissza. VINCZE 1STVÁNNÉ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom