Nógrádi Népújság, 1958. november (14. évfolyam, 86-93. szám)

1958-11-01 / 86. szám

4 NÓGRÁDI NÄPÜJ8AG 1958. november 1» A pedagógusok és a párt művelődési politikájának irányelvei Gondolatok a VI. Megyei Képzőművészeti Kiállítás megnyitása előtt Ezekben a napokban me­gyénk valamennyi iskolájá­ban, minden tantestületben nevelőink az MSZMP mű­velődési politikájának irány­elveit beszélik ímeg. Az irányelvek széleskörű ismer­tetéseivel és vitájával kettős célunk van: egyrészt ráirá­nyítani nevelőink figyelmét e fontos dokumentumra, másrészt a pedagógusok kö­rében folytatandó választá­si agitációs munkának a párt kulturális programjával akarunk tartalmat adni. Nagyon fontos feladat, hogy nevelőink minél előbb és minél alapo­sabban megismerjék a párt művelődési-politikai célkitűzéseit, felismerjék, hogy milyen je­lentősek ezek az útmutatá­sok egész kulturális életünk fejlődésében, s ezen belül az iskolai oktató-nevelő mun­ka szempontjából is. Azzal, hogy tantestületen­ként megbeszéljük az irány­elveket, nagyon fontos hang­súlyozni, hogy nem letudni, hanem elkezdeni alkarjuk az alapos feldolgozást. Egy elő­adás és vita alkalmával más­ra nem vállalkozhatunk, mint arra, hogy néhány kérdést emeljünk ki, mely az isko­lai tennivalókkal a jelenlegi helyzetben szorosan össze­függ, illetve a pedagógusok szempontjából nagyon idő­szerű kérdés. A későbbi idők feladata lesz, hogy különböző módon visszatérjünk a hatá­rozat egy-egy fontos részére, s majd elkezdjünk munkál­kodni a végrehajtásáért. A megbeszéléseken ügyel­ni kell arra, hogy a peda­gógusok megértsék az irány­elvek jelentőségét. Azt, hogy a párt a határozattal meg­felelő helyre helyezi a kul­turális területtel való fog­lalkozást a politikai és gaz­dasági kérdések mellett. Ugyanakkor a párt egységes álláspontját alakítja ki kul­turális kérdésekben. Bár na­gyon fontos feladat lesz a határozat alapján a helyi kulturális programinak a ki­dolgozása, a legfőbb elvi kérdések­ben és ezek gyakorlati megvalósításában nem merülhetnek fel ellenté­tes felfogások. Minden bizonnyal nagy meg­elégedést vált ez ki neve­lőink körében is. Az irány­elvek jelentőségét mutatja az a tény is, hogy a párt 13 év óta először hozott sok­oldalúan elemző és mély határozatot e területről. Ez a határozat kulturális terüle­ten elindítja a további ki­bontakozást és fellendülést. Az irányelvek ismertetésé­nél biztosítsuk azt, hogy az olyan fontos elvi kérdéseket, mint a művelődésügy szere­pe és jelentősége a szocializ­mus építésében (mint har­madik feltétel) a .'kulturális forradalom célkitűzései és a szocialista kultúra tartalmá­nak _ és formájának kérdése, kellő igénnyel és alaposság­gal tárgyaljuk meg. Az irányelvekben nagy he­lyet kapott a kulturális for­radalom eddigi eredményei­nek értékelése. Erre nagy súlyt kell helyezni megbe­széléseinken is. A választási agitációban egyéb területen is foglalkoznak most ered­ményeink propagandájával. Nevelőinkhez tetnmészetesen elsősorban kulturális ered­ményeink állnak közel. Min­den értelmes embert elgon­dolkoztatnak azok a tények és adatok, melyeket a hatá­rozatban találunk fejlődésünk útját illetően. 1938-hoz képest 26 ezer­ről országosan kétsze­resére nőtt az általános iskolában tanító nevelők száma. Vagy például 1938-ban 11700-an, 1957- 58-ban 32 900-an jártak A tantestületi vitákhoz egyetemre és főiskolára, — hogy csak néhány adatot emeljünk ki. Ezeknek az eredményeinknek a tudatosí­tása segíteni fogja nevelőink állásfoglalását is. Igen fontosnak tartja a határozat a ifjúság nevelésé­nek kérdését. Ezzel kapcso­latban a pedagógusok gyak­ran hangoztatott véleményét fejezi ki a határozat, amikor kimondja, hogy az ifjúság nevelése nemcsak a pedagó­gusok érdeke, az egész tár­sadalom ügye kell, legyen. Az ifjúság nevelésével összefüggésben jelentős he­lyet szán az iskoláknak a határozat. Ennek megfelelő­en jelentős helyet kapnak az irányelvekben a közvet­len közoktatáspolitikai út­mutatások, azok a tennivalók, amelyeket az oktató-nevelő­munkában kell megvalósí­tani. Sorra veszi iskolarend­szerünk legégetőbb kérdéseit és fontos előrehaladásokat tartalmaz minden szinten: általános, közép és felsőfokú oktatás-képzés közelebb hozá­sát a gyakorlathoz. Fontos­nak tartja az iskolák nyúj­totta általános műveltség tar­talmának megvizsgálását és megváltoztatását. Ezeken kí­vül még jónéhány jelentős út­mutatást rögzít a három­éves tervben megépíten­dő 3500 tanteremtől egész a perspektívában tervbevett kőtelező kö­zépiskolai oktatás beve­zetéséig. Jónéhány nevelési feladatot is megjelöl!, közvetlen se­gítve ezzel is nevelőink mun­káját. Amikor a határozat iskolai vonatkozásairól szólunk, fel­tétlen ki kell emelnünk azo­kat a megállapodásokat, ame­lyeket az irányelvek a pe­dagógusok világnézeti, poli­tikai helyzetére tesznek. Ar­ra az ellentmondásra utal a határozat, mely a nevelők egy részének még nem kialakult ma­terialista. világnézete és az iskolai oktató-nevelő­munka szocialista célki­tűzése között, van. Ki­mondják az irányelvek, hegy „ez a helyzet hosz- szú ideig nem tartható fenn...” Ugyanakkor kellő súllyal rögzíti azokat a feladatokat, melyekkel segíteni kell fel­oldani nevelőinkben ezt az ellentmondást. Az irányelvek nagy jelentő­ségű útmutatásai bár nem­csak az értelmiségnek szól­nak, hisz egész kultúrpoliti­kánk fontos kincsestára, mégis azt kell mondani, hogy a határozat maga és az abban foglaltak nagyszerű perspektívát ad nevelőink­nek is: a pedagógusokról és a pedagógusoknak is szól. Ismerni kell ezt minden ne­velőnek, ezért jelentősek az irányelveket vitató tantestü­leti megbeszélések, mert el­indítói a határozat széles­körű feldolgozási munkájá­nak. Alig néhány bét múlva fontos határkőhöz érkezünk el: november 16-án az úr- nák elé járul dolgozó né­pünk, hogy ország-világ előtt hitet tegyen a szocializmus mellett. Szavazni fognak a pedagógusok is. Szavazni fognak arra a nagyszerű jö­vőre, is, amelyet a párt .mű­velődési politakájának irány­elvei jelölnek meg a kul­turális területen. Fekete Ottó 33. sz. AUTÓKÖZLEKEDÉSI VÁLLALAT megfelelő gyakorlattal rendelkező gépkocsivezető­ket keres felvételre. Jelentkezni lehet minden hét > szerdáján az AKÖV komplex telepén. ?­............... Mé gis voll értelme — Te piszkos gazember! — tajtékozott a rendőrség egyik szobájában Szerencsés detektív. — Nem fértek a bőrötökben? Szétverem a pofátokat! Csattant a pofon, s a mun­karuhás, téglaporos legény­ember arcán ottmaradt az öt újj nyoma. A szemben- lévő asztalon kisformájú, gyűrött füzetecske feküdt; a bűnjel: „A királyi kérdés” című brossára. Akkor fog­ták le Balázs Pistá.t is, ami­kor az újtelepi építkezésen egyik szaktársnak adta át egy példányát. Ez volt a bűn; a füzetecske, a királyok elpusztításáról, akasztásáról szólt. örökre emlékezetes marad számára az a rendőrségi szoba, ahol Szerencsés detektív több társával őt is megpofozta. Egyik idős elvtárs szavai ju­tottak eszébe, mikor kitántor­gott az ajtón: — Pista, itt vérre megy a „játék"! Megverték, de érezte, hogy ő az erősebb, mert félnek tőlük; azoktól a kis füzetecs- kéktől, amelyeket a szaktár­sak között terjesztettek. Visszaballagott az építke­zésre, s míg ment, eszébe­jutottak a tanulóévek. We- hovszki mester, akinél meg­tanulta, vannak urak, s olya­nok, akik kiszolgálják ezeket. S eszébe jutott a nyomor, Iaz eddig eltelt sanyarú élet. * — Eh! — sóhajtott egyet, Smegrántotta a nadrágszíjat, összeszorította a fogát, nem akarta, hogy lássák a szak­társak, hogy ő sírt is. Múltak az évek, egyre ke­vesebb lett a munka, s ő egyre többet olvasott. 1930-ban egyik nyárvégi napon a Munkásotthonban vitatkoztak, mikor idős Ocel János és egy elvtárs java­solták, írjanak levelet a pol­gár mester úrnak, indítsa meg a közmunkát, mert las­san éhen halnak. — „Nagyságos Förster Kál­mán Polgármester úr. Te­kintettel az ínséges időkre, tisztelettel kérjük Nagyságo­dat___” Re ménykedve várták a vá­laszt. S míg a polgármester úr bankettokat adott, ők to­vább nyomorogtak. Leálltak az építkezések, nem volt végleg munka. Megelégelték a várakozást. Egy szeles őszi napon el­indultak négyen Baross fő­ispán úrhoz, „segítsen”, in­dítsák meg az inségmunká- kat. Nem, nem jutottak be a méltóságos úrhoz. A titkár tárgyalt velük félvállról, s „nagylelkűen” adományoztak nekik 20 pengő gyorssegélyt, hogy egyenek, s aztán csak menjenek haza, majd indul a munka. Már beállt a tél, amikor nagy nehezen megindították az inségmunkákat. Csattogott a csákány, röp­ködtek a kőszilánkok, gém- beredett kézzel faragták a pécskői követ állástalan kő­művesek, asztalosok, vasasok, A művész életője az el­ismerés és ennek megfelelő anyagi segítés. Minden kor élenjáró társadalma volt az, amely felismerve a művészet társadalomnevelő, illetve az illető társadalom ideológiáját szolgáló fontos szerepét, istá- polta erkölcsi és anyagi vo­natkozásban egyaránt. Ma a szocialista társadalmunk az, amely eszmeiségét a művé­szeten keresztül is érvényre akarja juttatni. .Sajnos, sokszor az az anyagi áldozat, melyet dolgozó né­pünk hoz azért, hogy művé­szeinktől azt kapja, ami esz­meiségében és művészi szín­vonalában is értéket jelent számára, — sok esetben a hozzánemértés és egyesek érdektelensége miatt hamis csatornákon folyik el. Hogy példával szolgáljak városunk területéről, meg kell említenem a városi ta­nács esketési termében lévő nagyméretű kompozíciót, a Jégbüffé falait „ékesítő” ké­peket, vagy a többszörös fi­gyelmeztetés ellenére az ál­lami Képkeretező és Üvegező Vállalat kirakatában elhelye­zett giccseket. Állami vállalat kínál a dolgozóknak, nehéz, becsületes munkával keresett pénzért olyan fércműveket, amelyek terjesztése bűntett szocialista kultúránk ellen. Pedig mód és lehetőség van arra, hogy az állam pénzét művészi értékkel bíró alko­tásokra költsük. Például: minden évben megrendezésre kerül a megyei képzőművé­szek kiállítása. A kiálított művek szigorú, országos zsű­rin mennek át, tehát eleve kizárt, hegy művészietien al­kotás kerüljön bemutatásra. Ezeken a kiállításokon egy Sose halok meg — A bürokrácia bosszúja — Az elmúlt hónapban a je­lent ábrázoló, a bürokráciát mulatságosan kigúnyoló víg­játékkal szerepelt megyénk­ben a Déryné Színház. A történet egy elvakult bürokratáról, Kakas Dezsőről szól, aki minden emberséget félretéve imádja a paragra­fusokat. Viselkedése miatt el­veszíti Olgát is, akihez a diákköri szerelem szálai fű­zik. Kakas Dezső végül önmaga is belebukik a bürokrácia vermébe. Iratait ellopják, a tolvaj meghal, s az iratok alapján eltemetik őt. Mulat­ságos, sokatmondó viszon­tagságok után tér viasza az életbe. A hivatali lelketlenséget a tekintéllyel való felesleges fontoskodást művészi alakí­tással mutatják be a színé­szek. Kakas igazgatót kitűnő jellemábrázolással Gerhár Ti­bor, Olga diákosan kedves szerepét Vajay Erzsi, a sze­relemért áhítozó vénlányt Sándor Böske alakítja. Az együttes minden szerep­lője élethű alakítást nyúj­tott. Okos gondolat volt a Dé­ryné Színház részéről, hogy mai tárgyú dráma, a „Szél­vihar” után egy időszerű kér­désekkel foglalkozó vígjáték­kal lepte meg a megye szín­házlátogató közönségét. Annál inkább érthetetlen, hogy a novemberi program­ként a Mágnás Miskával jelentkeznek. ■Művelődéspolitikánk ponto­san a kulturális fejlődést figyelembe véve, az igényes ízlés kialakítása céljából az új élet szocialista-realista áb­rázolását bemutató darabok előadására figyelmeztet, amel­lett, hogy régi darabokat is bemutatunk. A Déryné Színház eddigi jól megfontolt, céltudatos törekvéseinek értékét ne kis- sebítsék az ilyen műsorpo­litikával. P. A. év eredményéről számolnak be művészeink, akik időt és fáradtságot nem kímélve, dol­goznak megszakítás nélkül. Valami nemes versengés nyilvánul meg ezeken a ki­állításokon. Megyénk tájai,, üzemei, munkásai és paraszt­jai tekintenek ránk megele­venedve a vásznakról; mon­danivalójuk vaíi számunkra. Sajnos ezt a mondanivalót, még kevesen értik meg me­gyénkben. Az elmúlt évek mérlege sem erkölcsi, sem pedig anyagi tekintetben nerrr a legjobbat mutatja. A ta­pasztalat szerint a látogatók 70 százaléka iskolás gyermek, volt, akik a rajztanárok ve­zetésével kötelességszerűen te­kintették meg a kiállításokat . Az üzemi munkásság részé­ről kicsi volt az érdeklődés,,, pedig elsősorban értük vart és hozzájuk szól a kiállítás.. Elmaradtak a vállatok veze­tői .akiknek feladata lenne,, egy-egy tetszésüket meg­nyerő mű megvásárlása üze­mük számára. Széppé tenni az:, üzemet, kultúrotthont, kelle­mes környezetet teremteni a dolgozók számára. A környe­zet nevel a legjobban. A hu­ligánok ellen nemcsak riadó- kocsival, hanem fehér asz­talterítővel is harcolunk. Ta­lán az utóbbitól még jobban félnek. A mi világunkban az állam a legfőbb mecénás és, nem közömbös, hogy az ál­lam pénzét mire költik az illetékes vezetők, helycsent használják-e fel, értéket vá­sárolnak rajta, vagy giccset? "Fontos ez művészpolitikai szempontból is. Segíteni kell a művészt. Érezze a tár­sadalom támogatását, erkölcsi és anyagi vonatkozásban egy­aránt. Az elismerés a művész: éltetője, ez ösztönöz és erőt ad további munkájához. Ér­demes gondolkoznunk a dol­gok felett. —i —n.. Egy hónap alalt csaknem ezer dolgozó két millió forintot meghaladó árúvásárlási kölcsönt kapott Az utóbbi időben az Or­szágos Takarékpénztár a la­kásépítési kölcsönökön kí­vül a lakosság egyéb, indo­kolt hitelkérését is kielégíti. Az idén az úgynevezett fo­gyasztási kölcsönnek van a legnagyobb jelentősége, az Országos Takarékpénztár hi­telnyújtó munkájában. Leg­utóbb, alig egy hónapja a kereskedelemmel közösen az: áruvásárlási hitelakciót ve­zették be, hogy a bérből és fizetésből élő dolgozók szá­mos nagyobb értékű árucikk­hez is hozzájussanak. Ilyen lehetőségek mellett vásárol­hatnak a dolgozók rádiót, televíziót, motor- kerékpárt, tűzhelyet és egyéb más árucikket úgy, hogy a teljes kifizetés; előtt már az áruhoz jutnak. Modern napközi otthonos óvoda Mátraverebélyben Egyre- több és korszerű,, napközi otthonos óvoda gaz­dagítja már megyénket. De természetes, a fejlődéssel itt sem állunk meg. Ennek bi­zonyítása, hogy Mátravere- bély községben rövidesen át­adásra kerül megyénk egyik legkorszerűbb napközi ott­honos óvodája. Teljesen új. építkezés ez. Van benne egy foglalko­zási terem, nappali pi­henő, hideg-meleg zuha­nyozó és mosdó. A fűtést központilag oldották meg. Ezenkívül a tisztántar­tásra legalkalmasabb csem­pével rakták ki a falat. Az egészen modern napközi ott­honos óvoda 75 gyer­mek elhelyezésére alkalmas. Itt a gyümölcsfa ültetés ideje Az elmúlt hét végén meg­érkezett a salgótarjáni és a balassagyarmati gyümölcsfa- lerakathoz az első szállít­mány. A két telepen a gyü­mölcsfák minden fajtája meg­található, s miután megfelelő mennyiség érkezett, ki tud­ják elégíteni a vásárlók ré­széről jelentkező igényeket. A csemeték Salgótarjánban a Karancs utca 94, Balassa­gyarmaton pedig a Bajcsy Zs.-út 30 szám alatt kaphatók. diplomások. Hét végén meg­kapták az inségbért, a kő­művesek 8—10 pengőt, a töb­biek, a tapasztalatlanok 2—3 pengőt. Akkor, amikor egy kiló kenyér 50 fillér volt. Azon a télen kövezték a volt Kassai sort, a volt Tátra utcát, a Karancs utca egy részét. Balázs Pistából is István lett az évek folya­mán, megedzették a küzdel­mek. Ocel elvtárs sejtjében tanult tapasztalni, értékelni az életet. Az elhurcolt szaktár­sak családjainak gyűjtöttek, a Vörös Segély bélyegjeit terjesztették. Most már ér­tette: „vérre megy a játék.” Éppen akkor nősült, mikor kitört a sztrájk. — Leállni a munkával, bér­emelést követelünk, — közöl­te Szalai mesterrel a posta építkezésén, mikor odaérke­zett Szalvai András. Leállították az építkezé­seket. — Sikerült az akció szak­társak, — jelentette be né­hány nap múlva Kerekes szaktárs. — Ezentúl egy órai munká­ért kapunk egy kiló kenye­ret, — tette hozzá. Az évek viharzottak. — A felszabadulás előtt nem volt jogom választani. Szálka voltam én is az urak" szemében — emlékezett Balázs elvtárs, most, amikor legutóbb beszélgettünk. Az 1939-es választáskor egy munkás képviselőt akartak bejutattni a parlamentbe. Egy elvtárs­sal járták a munkahelyeket, gyűjtötték a szaktársak alá­írásait: Már összegyűlt, vagy 700 aláírás, amikor a csen­dőrség lefogta őket. Az elvtársat bezárták, őt | pedig ki akarták utasítani j az országból. Viszálykodtak S egymással a pártok, dúlt a; kortes-háború és végűi Mo- • csáry Ödön földbirtokos úr | bírta pálinkával és pénzzel j a legjobban a harcot. Akkor rendőri felügyelet j alatt volt, ügyeltek rá a ko-l pók. A választást, a szava-: zást csak távolról nézte, sok• más sorstársával. Egyre rosszabb lett a hely-: zetük. A háború szelét már; érezték. Segédmunkából élt • a család. Behívták katoná-! nak. Kínos esztendők teltek S el, s jött a nagy áradat. De• a zavaros esztendők után j végre kisütött a nap. — Volt értelme a mun-! kánknak. Megérett a gyű-• mölcs, és ezt a gyümölcsöt; már mi élevezzük, nem Förs- j tér, Mocsciry úr és a többiek. 5 Az egykor megpofozott ta-1 . noncgyerekből, már Pista', . bácsi lett, gyermekei vannak.} Egyik fiú építészmérnök, • másik fia szintén egyetemre! jár. Nem felejtette el a múl-: tat, a nélkülözéseket, a nyo-\ morgást, a bérharcokat, az; üldözéseket; vérévé vált Ke- S rekes tanítása: vérre megy ez! Pista! PÁDÁR ANDRÁS

Next

/
Oldalképek
Tartalom