Nógrádi Népújság, 1958. november (14. évfolyam, 86-93. szám)

1958-11-08 / 88. szám

6 ti 0 <5 R A D { N I P U J 9 A « 1958. november 8:. Köszöitfjük bevonuló liotoliainkot Mint az már fiataljaink életében hagyományossá vált, ősszel ebben az évben is bevonulnak az újoncok, a kiskatonák, hogy eleget te­gyenek a Magyar Népköz- társaság Alkotmányában le­fektetett kötelességüknek: felkészüljenek a haza védel­mére, elsajátítsák a korszerű harcászat legfontosabb ré­szeit. A katonai kiképzés mindig azt a célt szolgálta, hogy a fiatalságot a rendszer, az uralkodó osztályok követel­ményeinek megfelelően for­málják. így volt ez a múlt rendszerben is, amikor a nép érdekei ellen, a vakfe­gyelem alapján folyt a so­kat emlegetett és rosszemlé­kű katonai kiképzés. A népi demokráciában a fő cél: ön­tudatos, fegyelmezett, népét és hazáját szerető, tisztelő harcosokat nevelni, akik nemcsak jó ismerői a harcá­szatnak, hanem tudatos, bá­tor forgatói is fegyverüknek. Köszöntjük most bevonuló fiataljainkat, s kívánjuk, hogy testben és szellemiek­ben megerősödve töltsék le. a katonai szolgálat idejét. A Magyar Népköztársaság határának őrzésében. A pihenés is a kemény szolgálatra való felkészülés jegyében telik el. Pedagógusok és bányászok találkozója Kedves vendégeket köszön­töttek a Szorospatak üzem­egység Szeptember 6 < akna, Kossuth-lejtős és Északi-táró bányászai kedden délután. A nagybátonyi bányavárosi ál­talános iskola pedagógusai lá­togatták meg azokat a bányá­szokat, akiknek gyermeküket nevelik, tanítják. A bányát járva valamennyi pedagógus elvtárs elismerés­sel adózott a föld mélye dol­gozóinak. Nem egy pedagó­gus elmondta, mint Gortva elvtárs, hogy „eddig csak a szenet ismertem, s nem lát­tam azt a nehéz munkát, ami egyes Apa és fia választásra készülnek 1914-et írtak, ak­kor, amikor a fia­tal Varga Józsi éle­tében először látott szavazást, igen, csak látott, mert 18 évé­vel kiskorú volt. Ez azonban nem akadályozta abban, hogy ne hallgassa a Podmaniczky és Acsay bárók korte­seinek beszédét. Hát bizony volt is mit hallgatnia. Szó volt itt a 48-as néppárt­ról, amely Kossuth apánk méltó köve­tője. De ugyanezt vallotta magáról a kormánypárt kortese is. Mindketten azt mondták: ,,. . .. sza­vazzatok a pártra, mert mi a szegény emberek érdekét képviseljük. . .” Mindez 1914 tava­szán történt. Az ősz már nem nézte, hogy Varga Józsi csak 18 éves, azt sem, hogy kis­korú, ágyútöltelék­nek ő is bevált. Amit nem tanúit meg otthon 12 éves korától, az uradal­mi földön, megta­nulta a lövészárok­ban. A Tanácsköz­társaság idején már Varga Józsi is ott volt, mint aktív harcos. S nem kü­lönben, annak bu­kása után, azért, mert a jobb, sza­bad élet mellett foglalt állást, a gyar­mati fegyház lakója lett. Szabadulása után már nem ment vissza az uradalom­ba, hanem a bánya mélyén keresett munkát. Ettől azon­ban élete nem lett jobbm Hiába dolgo­zott átlagon felül, csak nem jutott előbbre, s közben már három gyer­mek élelmezésének, ruházásának gondja nyomta a vállát. Harminckét éves volt akkor, amikor életében először sza­vazott, amelyet Sal- lai főmérnök úr kegyeskedett elin­tézni, az ekkor Nagybátonyban dol­gozó 700 bányász­ból - ötnek. Mert a választás nem volt ám kis dolog. A szavazás előtt az adóügyi jegyző egy félnapon át oktatta a szavazni készülő bányászokat, s mind­addig tartott az ok­tatás, amíg nem fújták: „A cédulán, a legfelső nevet megkeresztezem és bedobom az urná­ba.” Lehet, hogy azért valamit még­sem jól csináltak, mert a főmérnök úr nem kegyeskedett többet szavazati jo­got szerezni Varga Józsefnek és hat társának 1945-ig. Míg az 1914-es vá­lasztás után háború következett, addig az 19.31-es után nyo­mor, szanálás, a munkanélküliség ma­radt. S ezekben az Ínséges esztendők­ben, 1933-ban szüle­tett meg a negyedik gyermek: Feri. A szép, egészséges fiú­gyermek nem jelen­tett örömet, mert arra gondoltak, mi lesz vele, mire női fel. Csak az apa mosolygott magabiz­tosan, s vigasztalta élete párját: „Ne félj, lesz még más világ.” Még csak 25 éves Feri, a Varga csa­lád legkisebb tagja, de már másodszor járul a szavazóurna elé. Igen, Ferinek már van beleszó­lása jövőjébe, nem úgy, mint egykoron apjának. S mint Feritől megtudtam, a népfront jelöltjei­re szavaz,, a boldog jövőre, n\ert belőle már ember lett. Szakmája van, jól keres. Jelenleg le­velező tagozaton pe­dig a Bányagépipari Technikum IV. osz­tályát végzi. Nem hiába beszél vele apja gyakran a csendőrpofonokról, a nyomorgásról, ar­ról, hogy mi volt abban az időben, az élet, amikor meg­született. Az elhul- lajtott mag jó ta­lajra talált. Feri a Nagybátonyi Szol­gáltató Vállalatnál KISZ vezetőségi tag, és ha mozgalmi munkáról van szó, nem ismer fáradt­ságot. Gyakran ott látni a műhelyben egy-egy beszélgető csoport között, ahol arról beszél fiata­labb társainak, hogy milyen más a mi életünk, mint szü­léinké volt. November 16-án apa és fia együtt megy majd szavazni, hogy még jobb le­gyen a munkások, az egész ország né­pének élete. —tob— hozzátapad minden széndarabhoz.” A bányalátogatás után a vendégek baráti beszélgetésre gyűltek össze, ahol már vár­ták őket az üzem legjobb bá­nyászai, de ott voltak a kis telep pedagógusai is. Nagy tanár elvtárs arról beszélt, hogy nem először járt bányá- ban. — Először az 1930-as évek elején voltam a nagybátonyi bányó,ban, mint fiatal peda­gógus. Láttam akkor a bá­nyászokat térdigérő vízben, zakadozott ruhában dolgozni. Láttam a kézifúrót, s az egyetlen fő-szerszámot, a csákányt. Másodszor ma jár tam a bányában. Sokat hal ottam már a bámyászok meg változott életéről, de beval om, ezeket a híreket min­dig kétkedve fogadtam. Ál- andóan kisért az 1934-es bá­nyajárás emléke. Most azon­ban saját szememmel győ­ződtem meg a változásról. S áttam, sokkal nagyobb a vál­tozás, mint amit eddig olvas tam, vagy hallottam a bányá ról. — Mi pedig azt szeretnénk — mondta az iskolaigazgató — ha a bányász elvtársak is megismernék a mi munkán- cat. Ezáltal is közelebb ke­rülne egymáshoz értelmiségi és fizikai dolgozó... Majd felcsendül a bányász­himnusz a vendégek és a lázigazdák ajkán. Jóleső me­legséggel búcsúznak a ked­ves vendégek — mondván — gén eredményes volt ez a találkozás. Vízszintes: X. Első kér­désünk (Folyt. függ. 12., függ. 2., vízsz. 13., vízsz. 83., vízsz. 43. és függ. 44. sz. sorokban.), 14. ö — francia nyelven, 15. Ame­rikai őslakó nép, 16. Fé­lig vele! 18. Kínai állam­férfi neve (kiejtve), 21. Rá­dió m.-hangzói, 22. Romá­niai folyó, 24. Női bece­név, 25. Vissza: régi ma­gyar szó, 26. övé — fran­cia nyelven, 27. Vajon E lő?! 29. Óhajtaná, 32. IZMK, 33. Magasra emel­tet, 35. Szovjet helyeslés, 36. Felfordulás, rendetlen­ség, 38. Keleti kikötőbe való, 39. Régi mértékegy­ség, 41. Tengeri rabló, 42. Női becenév. 45. Vissza: meggyőződése. 46. Vízi ál­lat, 47. Szó a Halotti be­szédből, 49. Goldmark Ká­roly, 51. Nem most, 52. Tova m. -hangzói, 54. Kö­zépen gázol! 56. Mutató­szó, 57. Név - latinul, 59. Fo . . . . (magától értető­dik), 61. Gyümölcslé, 63. Az egyik elektromos sarok, 64. A valóságnak megfele­lően, 66. Vajon magasz­tal? 67. Orvosi cső. 68. Né­met elöljáró szó. 69. Tuna fele, 70. El (gyermek-szó­val). 72. Félig terhel!, 73. YK, 74. Papírra vetne, 76. Német város, 78. Éktelen szamárhang! 79. Banán kö­zepe! 80. Ez a korszak követ­kezik, 85. Mezőgazdasági eszköz, 88. Az okozat szülője, 89. Pénz­tári engedmény. Függőleges,: 1. Második kér­désünk (folyt. vízsz. 91-ben). Vigyázat: regényíró: 3. EEM, 4. Alak — keverve, 5. Névelővel: szerelvény, 6. Fordított német személyes névmás, 7. Vissza: meggyőződés, 8. Büszkeség, fel­vágás, 9. Ezt csinálni: életszük­séglet, 10. Zokogó m.-hangzói. 11. Növény, 17. Szónok, 19. Csak párja, 20. Ismeret, 21. Pusztít, 23. Irányító, 26. Gyümölcs, 28. Olasz tűzhányó, 30. Női név, 31. VASÁRNAPI FEJTORO 1958 XI 8. 87. Azonos betűk, 89. Ra párja. 90. A szélein told! Az oó és az öő betűk között nem teszünk különbségget. Be­küldendő: a két kérdésünkre­adott válasz, valamint a VA­SÁRNAPI FEJTÖRŐ s zei’-ny. Beküldési határidő: november 12. Múltheti keresztrejtvényünk helyes megfejtése: Laborfalvy* Róza, — Dinamó feltalálója, — Ki mint vet, úgy arat. Könyvjutalmat nyertek: Mol­nár Júlia, Nagyoroszi, Menich Sándor, Mizserfa, Palicza József, Salgótarján. Ne károsítsuk meg a dolgozókat! Többször fölmerült az a panasz, hogy a vendéglátó üzemegységekben, üzemi konyhákon a dolgozók nem kapják meg rendesen az előfizetéses, kötelező menük­nél és a fizető adagoknál az előírt mennyiséget. Kérésünkre az Állami Ke­reskedelmi Felügyelőség és a városi tanács kereskedel­mi csoportja ellenőrzést tar­tott Salgótarjánban az Üzemi Vendéglátó Vállalat és a Sal­gótarjáni Vendéglátóipará Vállalat egyes egységeiben. Az ellenőrzés nem arra szo­rítkozott, hogy egy-egy adag­nál van-e eltérés, hanem a konyha részére kiadott nyers­anyag feldolgozása után összmennyiségben megkap­ták-e a dolgozók a nékik járó húsadagot. Azért vá­lasztották ezt a módot, mert így egy napi ételforgalmat általánosságban ellenőrizni lehetett. A vizsgálat sajnos, igazol­ja a panasztevők bejelenté­seit. Megállapítást nyert, hogy a kiadott nyersanyag és a felszolgált ételek kö­Villamossági kiállítás zött jelentősebb eltérés van. Ilyen volt például az Üzemi Vendéglátó Vállalat 2. sz. egységében, ahol az ebéd­forgalom befejezése után 13 adag leves, 16 adag főzelék maradt meg, ennyivel szol­gáltak fel kevesebbet az elő­írtnál. Itt történt meg az is, hogy az ebédhez járó fánk­tészta készítmények mintegy 10—12 százaléka nyers álla­potban vissza maradt. A nyersanyagot később feldol­gozták és a több mint 40 adagot a személyzet fogyaszt­ja el, ha az a rossz sütési viszonyok mellett élvezhető lett volna. A vizsgálat a Nemzeti Ét­terem üzemi étkeztetésénél is hiányosságokat tárt fel. A dolgozók — a vizsgálat nap­ján — kevesebb húst kap­tak az ebédhez, mint azt a törvény előírja. Az így nyert „megtakarításból“ mintegy 10 dolgozónak tudtak volna még ebédet kiszolgá'ni. Ke­vesebb volt a pirított és a rántott máj súlya is az elő­írtnál. De tovább lehetne sorolni azokat a hiányosságokat, amelyeket a vizsgálat a dol­gozók üzemi és vendéglátói étkeztetésénél feltárt. De száz szónak is egy a vége; az, hogy az üzemi konyhákon ét­kező dolgozókat ne ká­rosítsák meg, szolgálják fel azt az ételmennyisé­get, amelyért a vendég fizet. Ehhez feltétlen becsület kell! A hangszóró messziről jel­zi hangosan és hivogatóan, hogy kiállítás nyílott Salgó­tarjánban. A vásárlással egybekötött kiállításon 26 féle rádióból válogathat a dolgozó. A for­galomban lévő televízió fajták közül hármat már a salgó­tarjániak is megvehetnek. A negyedik, a rádióval kombi­nált televízió, a pécskői adó elkészülése után az új esz­tendő ajándéka lesz a dol­gozó családok számára. A porszívó, az egyete­mes daráló, a hőkandal­ló, a parkettkefélőgép nem elérhetetlen vágy­állom ma már. Nagy a választék hangle- mezíből, hőpalackból, vasa­lóból és hangulatlámpából is. Utóbbi, igen széles árskálá­ban megtalálható 50 forint­tól 419 forintig. Választhat ki-ki igénye szerint. ■ ■ ; A 33. sz. Autóközlekedési ! Vállalat ■ ■ ■ ■ felvételre keres szerelő, lakatos I és esztergályos szakmunkásokat ■ ■ i Jelentkezés szombat ki- 5 vételével minden nap reg­■ gél 8-től déli 12 óráig. ■ ŐSZ A SÉTÁNYON (Fotó: szabó) Rakta vala, 32. Vajon Ila? 34. Aida fele, 37. Fordított kicsinyítő képző, 39. Nem lát, 40. Török név, 43. Bő, 46. Szarvas-fajta, 48. Az — cigányosan. 50. Ma­kacs, 51. Fordított német név­elő, 52. Drágakő, 53. Nemes bor, 55. Vissza: esőn lévő, 56. Erdő­ben élő, 59. Határrag, 60. Gyer­meksírás, 62. Gyilkolt, 64. Oszt­rák folyó, 65. össze-vissza önt, 68. Kijelölt “ útvonal, cél, 71. Vissza: buta, együgyű, 74. Nem áll biztosan, 75. Pára! 76. KM, 77. Vissza: fent németül, 79. Menyasszony, 81. Angol férfi­név, 82. Angol helyeslés, 84. Félig landol! 86. Optikai Művek,

Next

/
Oldalképek
Tartalom