Nógrádi Népújság, 1958. november (14. évfolyam, 86-93. szám)
1958-11-01 / 86. szám
2 NÓGRÁDI NfPÜJSAG 1958. november 1. A PÁRT MUN KA TAPASZTALATA Jelenünkről és jövőnkről beszélnek a dolgozókkal Most zajlottak le a párttaggyűlések. A taggyűlések a kommunisták életében mindig nagy jelentőséggel bírnak. A mostani taggyűlések — a terüfleti pártszervezeteknél — értékelték a választások eddigi eredményeit és megbeszélték az elkövetkezendő feladatokat. A Nagybátony falusi alapszervezet kommunistái is erről tanácsokztak. A pártszervezet tagjai zömmel nyugdíjas bányászok, háziasszonyok. A titkári beszámoló után lelkes vita alakult ki a tagok között. A vita középpontjában állott a múlt és a jelen életünknek értékelése. Idős, nyugdíjas, bányászok sorra emelkedtek fel, s elmondották, hogy a múltban a dolgozó emberek életkörülményei mennyire silányak voltak és mennyire MEGVÁLTOZOTT EZ AZ ÉLET MA, a népi demokráciában. Erről beszélt Badics László elvtárs. amikor azt hangoztatta, hogy a párt és a kormány jól vezeti a népet, mert azon fáradozik, hogy minden becsületesen élő és dolgozó ember egyre többet kapjon és nyugodtan éljen. Berecz Sándor nyugdíjas bányász könnyes szemmel emlékezett vissza arra, hogy a múltban gyalog kellett bejárni a bányákhoz dolgozni, piszkos, mocskos, egészségtelen barakokban laktak. •Elmondotta, hogy ő bocskor- ban és gatyában nőtt fel, s ha mindezeket elmeséli a fiataloknak, sokszor nem akarják elhinni, hogy ez így volt, mert ők már nem ilyen körülmények között nevelkedtek, s élnek. Ma másképpen él Berecz elvtárs is: nyugodt öregkora van. s egyik szervezője a nagybá- tomyi szakcsoportnak. Fehér András nyugdíjas bányász a munkások fizetett szabadságáról beszélt. Elmondotta, hogy a múltban több szabadság volt mint ma, de milyen? Olyan, hogy ő például minden héten három napig odahaza volt, de nem fizetett szabadságon, hanem fizetetlenen. mert nem volt szükségük a bánya báróknak a munkájukra, pedig szükség lett volna arra a néhány pengőre is, amit a három napon keresett volna, mert odahaza a család és ő maga is éhezett. Kakuk János nyugdíjas bányász pedig arról szólt, hogy ő a múltban csupán egyszer szavazhatott, 1936- ban, pedig már 19,17-ben besorozták. Elmondotta, hogy a régi rend vezetői arról beszéltek, hogy meg kell védeni a hazát, fecsegtek a hazafiságiról, de amikor arra került a sor, hogy a hazáért tenni kell, csak az egyszerű emberek tették. Az urak csak dőzsöltek. Jól mondotta, hogy a múltban nem volt mit védeni a szegény embernek, de most van, mert hiszen a becsületesen dolgozó emberek megtalálták számításukat, olyan lakást építenék, amelyben a múltban csupán Almásiék és társaik lakhattak. Kispál Péterné háziasszony elmondotta, hogy milyen nehéz volt a múltban háztartást vezetni és mennyivel könnyebb ma, mert van miből mit főzni. Vannak szép lakásaik és szép bútoraik a dolgozó embereknek. Van tehát miről beszélni, mert sokat kaptunk — mondotta Kispál ejvtársnő. s joggal kifogásolta, hogy a fiatalok sajnos sokszor nem tudják megbecsülni a jelenlegi életüket és nem kapcsolódnak be a politikai munkába. Igen, ezekről és ehhez hasonló kérdésekről beszéltek a Nagybátony falu kommunistái a taggyűlésükön. Minden hozzászólásból kicsendült a bizalom, a hála és szeretet a párt és kormány politikája iránt. Bíznak a jelenlegi vezetésben, helyeslik ezt a politikát, mert az ő érdeküket fejezi ki, a dolgozó emberekét. Nem panaszkodtak ezek az idős bányász emberek, hogy baj van a nyugdíjaknál. Pedig vannak jogos sérelmeik. Lelkes, színvonalas taggyűlés volt a Nagybátony falusi tagyűlés. NYÍLT, ŐSZINTE LÉGKÖR volt. A feladat az, hogy valósítsák . meg a nagybátonyi elvtársak, a felszólalók javaslatait. Tehát ezekről a kérdésekről beszélni kell mindenkinek, mert igaz, ők a múltat soha nem felejtik el, azonban vannak olyanok, akik a rosszat hamar elfelejtik, a jót pedig hamar megszokják. Most a legfontosabb feladat, (hogy a naggyűlések mellett az agitátorok keressenek meg minden becsületes családot, s beszélgessenek el velük a párt és a kormány politikájáról, r()vo 'ék tanúeja aLakult az útuházban amelynek alapján ma jobban élünk ,mint tegnap, s holnap pedig jobban mint ma. Természetesen nem elég csupán magyarázni a párt politikáját, hanem ki is kell kérni a .becsületes dolgozó emberek véleményét e politikáról, s észrevételeiket továbbítani az illetékesek felé, hogy a jogos sérelmeket orvosolni lehessen. Agitátorainknak őszintének, egyeneseknek kell lenniök Nyíltan meg kell mondani, amit nem lehet megoldani. Nincs szükség és nem is szabad feleslegesen Ígérgetni. Fognak találkozni agitátoraink ellenséges, demagóg hangokkal is, amit ügyünk igazában vetett hittel határozottan vissza kell utasítani, a megtévesztőit! embereket pedig felvilágosítani a mi ügyünk helyességéről, legyőzhetetlenségéről. Legyen ez a szakasz nagy beszélgetés a dolgozó néppel jelenünkről és ragyogó jövőnkről. Szabó István Az apró postahivatalban sokan szorongtak, mikor Tari Lászlót, Tar község egyik KISZ fiatalját kerestem. ■ Ügy mondták, ő járkál legtöbbet a községben, mindenki ismeri. Sokan dicsérik egyszerűségéért, szorgalmáért. Egyik fontos tagja ennek a közel három ezer főt számláló közösségnek: postai kézbesítő. — Néhány éve még a bányánál dolgoztam, azonban 1954-ben családi és egészségügyi okok miatt itthon helyezkedtem el — mondja Tari Laci kissé fáradt hangon a bemutatkozás után. Fáradsága érthető, hiszen ezen a napon is sok kilométert gyalogolt. Büszkén említi, hogy most fog először szavazni, s ez számára is nagy megbecsülést jelent. Igaz, nem foglalkozik rendszeresen politikai kérdésekkel, de gyakran olvassa az újságokat és tudja, hogy milyen nagy jelentősége van az Ember leszek... idei választásoknak. Az ő életük is sokat változott az utóbbi években. A felszabadulás előtt, hosszú évek verejté- kes munkájával, keservesen összekupor- gatott pénzen váltották meg szülei a családi örökséget képező kis házat, édesanyja testvérétől. Emlékszik még jól gyermekéveire, a régi községre, a kis- ablakos, alacsony házakra, sáros utcákra. Ma már nekik is modem házuk van. Átépítették a régi portát, örömmel látja, hogy nincs már a községben kis ablak, átalakították a házakat modern, nagyablakos lakásokká. — Hadat üzentünk a sárnak is. Folyamatosan végezzük a járdák kövezését. Mi, KISZ fiatalok is kötelességünknek érezzük a községért végzett munkát. Eredményesen dolgozik a KlSZ-szer- vezetben is. Bíznak munkájában a fiatalok, ezért választották meg tízesbizalminak is. Ha segítségért fordulnak hozzá, soha sem utasítja el, lelkesen rlésztvesz a társadalmi munkában. A jelölőgyűlések előkészítéséből a KISZ-szervezet is kivette a részét, öt is megbízták feladatokkal, amelyeket esténként, munkája után szorgalmasan elvégzett. Mikor megkérdezem tőle, hogy mit érez mint első választó, kicsit gondolkozik, nagyon távolra néz és lassan felel: — Nálunk is azt tartják csak .,embernek“, aki már letöltötte a katonaidejét. Én úgy érzem, hogy most leszek ember, mert szavazhatok és ez számomra azt jelenti: megbecsülnek: a haza, a társadalom rám is számít. Nem néz rám, a múltat kutatja. Gyermekkori emlékeiről beszél. A nehéz sorsról, a háború borzalmairól. Könny csillan a szemében, mikor kis húga tragédiáját mondja el. S amint időrendben lépi át gondolatban az elmúlt éveket, derűsebb lesz az arca is, vidámabb a hangja. Nyugodt, derűs életet élnek már, szépen gyarapodik a házuk tája is. Most sok munkája van. A nővéreék házat építenek és itt is segít délutánonként. Szabad idejében a KISZ-be, a fiatalok közé jár. Szórakozni a moziban szeret a legjobban. Elmondja, hogy rövidesen megkapja katonai behívóját is. Igaz, nehéz lesz a szüleinek nélküle. de majd csak letelik ez az idő is. Cseng a telefon, távirat érkezik. Tari Laci kerékpárra ül és viszi a hírt, ahová érkezett. Elgondolkozva nézek utána, eszembe jut utolsó mondata: — Egy „tégla“ va- ovok az állam épületében. P. A. / Orvosok és bányászok eredményes találkozása A Szakszervezetek Megyei Tanácsa és a tröszt bizottság kezdeményezésére szerdán a marglttárói bányaüzemet tizenkét tagú orvos-egészségügyi küldöttség látogatta meg. A VII. Margit-lejtaknában dr. Malmos elvtárs csoportja látogatott el. Már a lejt- aknában nem egy egészségügyi dolgozó szögezte le ek- kép véleményét: „megérdemlik a bányászok államunk megkülönböztetett gondoskodását.” S ez a tisztelet csak tovább fokozódott. Az egyik munkahelyen Benkő bácsival, az idős bányásszal beszélgettek el. Az idős bányász elmondotta, hogy térdvédőt használ. Nem voltak műszerek a látogatóknál, de így is megállapították, hogy Benkő elvtárs betegsége komoly orvosi beavatkozást kíván. A másik csoport Jármai doktor vezetésével a VI. Margit-lejtaknát látogatta meg. Itt is, mint az első csoportnál örömmel fogadták a kedves vendégeket. A bányászok készségesen válaszoltak a sok elhangzó kérdésre, s elegendő volt egy néhány- perc arra, hogy bányász és egészségügyi dolgozók között mély barátság szálai szövődjenek. A bányalátogatás után a vendégek az üzem bányászaival baráti beszélgetésen vettek részt. Dr. Malmos élvtárs arról szólott, hogy igen hasznos volt ez a látogatás. ..Megismertem a bányát, a bányászok munkáját. Ha tudom, hogy milyen baleseti lehetőség van a föld (mélyén jobban tudok gyógyítani. Sokat tanultunk a látogatás során.” Dr. Jarmai elvtáirs arról beszélt, hogy a jövőben szeretettel fogadják és ápolják a bányászbetegeiket. Javasolták, a fokozottabb baleset- védelmet. A VI. Margit-lejt- aknai elsősegélynyújtó hely például igen távol van a munkahelytől. Sőt azt kell elérni, hogy necsak az aknász tudjon elsősegélynyújtást adni, hanem a csapatvezető is. Legyen a munkahelyen dolgozóknál is egészség- ügyi zsebcsomag, hogy a baj esetén azonnal segíteni tudjanak. Az üzem dolgozói kérték, hogy nyújtsanak segítséget az álbetegek leleplezéséhez, segítsék jobban azokat a becsületes bányászokat, akik megbetegednek. A jelenlévő Bakos József bányaműszaki felügyelő a már eddigi jókapcsolat eredményéről szólott. Elmondotta, hogy dr. Szecsei nagybátonyi orvos bányalátogatásai során nem egyszer hasznos javaslatokkal segíti a biztonságos munka megteremtését. A látogatás igen eredményes volt. Közelebb kerültek egymáshoz a két szákma dolgozói. S ez a baráti kapcsolat érezteti majd hatását a jövőben. — tob — , /Hiuitl&dhi otthon Sztélénkén Szécsényke községben a jövő hónap valamelyik napján nagy ünnepet tartanak a falu dolgozói. Ünnepélyesen akarják felavatni űj művelődési házukat, amely — itt igazán elmondhatják — mindany- nyiuké lesz. Olyan példák voltak itt, mint Berecz Andrásné, aki 185 forint községfejlesztést fizetett, emellett mintegy 500 forint értékű társadalmi munkát is végzett. De nem csupán ő végzett ilyen munkát. hanem sokan. Úgyszólván az egész község. Még a villanyszerelést is társadalmi munkában végzi majd Szakái József, a falu villanyszerelője. Jól szolgál a napközi otthonos óvoda Karancsságon Karancsság községben is működik már majd másfél hónap óta egy napközi otthonos óvoda. így nem is olyan érdekes ez, hiszen ma már a községek sokaságában van napközi otthonos óvoda. De ha úgy nézzük, hogy Ka- rancsságnak, ennek a népes falunak még eddig nem volt napközi otthonos óvodája, akkor nagyjelentőségűvé válik ez a létesítmény, különösen, ha meggondoljuk, hogy a munkában elfoglalt szülők gyermekei kapnak itt elhelyezést. A napközi otthonos óvodára 70 ezer forintot fordított az állam, amelyet egy régi, de arra nem megfelelő művelődési házból alakítottak át. Van benne két foglalkozási terem, előszoba, kamra, s egy szoba-konyhás nevelői lakás. Újszerű ötlettel próbálja javítani munkáját a Salgótarjáni Állami Áruház. Péntek estére meghívót küldtek az áruházban leggyakrabban megforduló vásárlóknak. A megjelent vevőkből megalakították a vevők tanácsát. Segítségükkel megpróbálják hibamentessé a vásárlók számára vonzóvá tenni az áruházat. Már ez az első tanácskozás is azt mutatta, nemcsak kritizálni tud a vásárló. Tengernyi még a tennivaló, az tény. De nagyon sok hasznos javaslat is született, hogy megjavuljon a kereskedelmi munka. A megbeszélésen elhatározták: gyakran rendeznek kiállításokat. Az ilyen árubemutatókat vásárlással kötik össze. A vásárlási idő csökkentése érdekében több részletre kiterjesztik az önelszámolást. Ahol ezt nem lehet megvalósítani, önkiválasztó módszerrel javítanak a kiszolgáláson. Ennek lényege, hogy elmés szerkezet segítségével kiállítják a méteráru osztály változatos színű és minőségi árű kelméit, így a vásárló közvetlenül kiválaszthatja a számára legmegfelelőbb darabolt. Gyakoribbá teszik a divat- bemutatókat is. Igyekeznek csökkenteni az „egyenruha rendszert”. Ezentúl egy fazonból legföljebb húszat hoznak forgalomba. Igyekeznek a legdivatosabb konfekció áruval felszerelni az üzletet. Bevezetik a félig kész kosztüm és öltöny árusítást. Ennék révén a vásárló alakjára igazítják a ruhát. Lehetővé teszik, hogy alkalmi ruhákat (temetésre, esküvőre, stb.) ha kell 24 órán belül elkészítsen az áruházban kiválasztott kelméből a kézműipari vállalat. Még nagyon sok ilyen és ehhez hasonló ötlet, javaslat hangzott el. Most már azt várjuk, mi mindent fog ebből megvalósítani az áruház. Úgy érezzük, ezek a tervek nagyon is a dolgozók érdekeit szolgálják. Lenin kunyhója Leningrad mellett, Tarhov- ka állomástól 5 kilométerre keletre, a Razliv-tó partján szokatlan emlékmű emelkedik. a magasba. A hatalmas kőalapzaton színes gránitból készített kunyhó látható. A mintegy 2 méter széles emlékmű oldalára arany betűkkel vésték a következőket: „1917. júliusában és augusztusában, ezen a helyen, egy kis ágkunyhóban rejtőzött a burzsoá terror elől a Nagy Október vezére és írta az „Állam és forradalom” című művét. Ennek emlékére emeltünk itt gránitkunyhót. Lenin Városának Munkásai. 1927.” E gránit emlékművel örökítették meg a leningrádi munkások azt a helyet, ahol Lenin 1917 nyarának viharos napjaiban menedékre talált. A petrográdi júliusi tüntetés leverése után a burzsoá ideiglenes kormány kegyetlen terrorhajszát indított a bolsevik párt ellen. Mindenütt besúgók és provokátorok kutattak Lenin után. Vlagyimir lljicset törvényen kívül helyezték. Petrograd utcáin hirdetmények jelentek meg, amelyek felszólították a lakosságot: fogja el Lenint és adja át a hatóságoknak. Ezért jutalmat is tűztek ki. Lenin július 18-tól 24-ig Petrográdban rejtőzött, de a helyzet már nagyon veszélyessé vált. Ezért július 25-re virradó éjszakán Razlivba utazott és N. A. Jemeljanov szesztrorecki bolsevik munkás pajtájában bújt el (jelenleg emlékmű örökíti meg ezt a helyet.) De ez sem volt teljesen veszélytelen. Junkerek, tisztek, állami hivatalnokok jártak a környéken és már mindenütt beszéltek arról, hogy Lenin „valahol itt van." Ekkor határozták el, hogy Lenint a Razliv-tó túlsó partján, egy erdei kaszálóban lévő kunyhóban rejtik el. Ez távol esett minden lakott területtől és veszély esetén gyorsan el lehetett tűnni az erdőben. Jemeljanov ágból és szénából kunyhót készített , amely nagyon hasonlított a kaszások nyári lakhelyére. Vlagyimir Iljics átevezett a tavon, s mint finn kaszás, kezdte meg illegális életét. Itt 1917. augusztus 21-től szeptember 3-ig tartózkodott. Az erdei élet bizony nem volt könnyű. Éjjel rendkívül sok szúnyog tette kellemetlenné az életet. Lenin egyszer tréfásan ezt mondta Je- melianovnak: „No, Nyikolaj Alekszandrovics, a kémek elől el tudtam bújni, de a szúnyogoktól nem. De ebbe is bele kell nyugodni.” Lenin még itt sem hagyta abba forradalmi tevékenységét. Figyelemmel kísérte az eseményeket. A kunyhóban is rendszeresen megkapta az újságokat és folyóiratokat. Dzerzsinszkíj, Ordzsonikidze Sztálin és a párt más vezetői gyakran meglátogatták Lenint. Tájékoztatták az ország helyzetéről és utasításokat kaptak a párt központi bizottsága részére. Lenin innen irányította a bolsevik párt történelmi jelentőségű VI. Kongresszusának munkáját, amely a pártot és a tömege- ■ , két a fegyveres felkelés, a Szocialista Forradalom útjára vezette. Lenin a párt vezetésében kifejtett nagy munkája mellett elméleti-alkotó tevékenységet is folytatott. Itt írta meg az „Állam és forradalom” című halhatatlan művét, „A forradalom tanulságai” és sok más — összesen 9 cikkét. Vlagyimir Iljics azonban nemcsak elméleti munkával foglalkozott. Nehogy leleplezzék, gyakran fizikai munkát is végzett. Ha lépéseket hallott, gyorsan felvette parókáját és neki kezdett a kaszálásnak. Szeptember 3-án hagyta el rejtekhelyét. Kilenc kilométeres gyalogút után megérkezett a dibunai vasútállomásra, ahol már előre elkészített konspirációs lakás várta. Másnap Konsztantyin Pet- rovics Ivanov névre kiállított igazolvánnyal Ugyeljana vasútállomásra utazott, ahol mint mozdonyfűtő, vonatra szállt. Nemsokára megérkezett Finnországba. Lenin kunyhóbeli életéről számos dokumentum számol be, a kunyhó eredeti helyén, a Razliv-tó partján épült emlékműben.
