Nógrádi Népújság, 1958. október (14. évfolyam, 77-85. szám)

1958-10-29 / 85. szám

b NÓGRÁDI NÍP0J8AG 1958. október 29. A% ismeretterjesztés feladatai a párt kultúrpolitikájának irányelvei alapján Nemrégiben tette közzé határozatát művelődéspoliti­kánk irányelveiről a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága. Az irányelvek hosszú időre előre megszabják MŰVELŐDÉSÜNK FEJLŐDÉSÉNEK ŰTJÁT, megjelölik a célt. „A volt uralkodó osztályok műveltségi kiváltságainak megszűntetésével növelni az egész dolgozó nép kulturális színvonalat, kibontakoztatni a nép kulturális alkotó erejét: az egész művelődés ügyét a szocializmusért folytatóit /.arc szolgálatába állítani; a dol­gozó nép gondolkodásában győzelemre vinni a marxista- leninista világnézetet, for­málni a nép szocialista öntu­datát, kialakítani az új szo­cialista értelmiséget, folytat­ni a régi, de a népi hatalom­hoz hű értelmiségiek ideoló­giai átformálását, a kultúra eszközeivel elősegíteni a szel­lemi és fizikai munka, vala­mint a város és falu közötti különbség csökkentését, vég­ső fokon megszüntetését.” Röviden így foglalhatnánk össze az Irányelvek által a kultúra minden munkása előtt és így a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat és annak minden tagja előtt ál­ló feladatokat. Az Irányel­vek tanulmányozása során kell, hogy valamennyiünkben világossá váljon az eddig megtett út. Tisztán látjuk az elkövetett hibákat és ered­ményeinket. Megfelelő mérle­gelés után helyesen megjelöl­jük azt az utat, amelyen jár­nunk kell, hogy megyénkben kibontakoztassuk a szocialis­ta művelődéspolitikát. A társulatnak, az ismeret- terjesztő munkának SEGÍTENI KELL NÉPÜNKET a társadalomra, a természet­té, a gazdaságra és a kultú­rára vonatkozó ismeretek megszerzésében. Munkánk alapjául a magyar tudomány eredményei mellett a nem­zetközi, elsősorban a szoci­alista országok, a Szovjetunió tudományos eredményeit kell tennünk. A társadalomtudományok széleskörű terjesztésével glő kell segítenünk népünk sok­oldalú műveltségének fejlő­dését. Mindent meg kell ten­nünk a tudományos szocialis­ta társadalomelmélet szoci­alista hazafiság és erkölcs megalapozásáért. Fontos feladatnak kell te­kintenünk, hogy elsősorban a természettudományi, fizi­kai, kémiai, biológiai — alap­ismeretek széleskörű terjesz­tésével emeljük a dolgozók természettudományos művelt­ségét. A szocialista termelés szín­vonalának az emelése érde­kében népszerűsítenünk kell a legújabb, legmodernebb •műszaki, gazdászati, állatte­nyésztési eljárásokat és a nagyüzemi termelésben nél­külözhetetlen üzemgazdasági és szervezési ismereteket. Segítenünk kell az egyes ideológiai és politikai prob­lémák megoldását, tisztázá­sát. Munkánkkal erősítenünk kell a munkásosztály, a párt és az értelmiség kapcsolatait. Társulatunk a párt, a nép­művelés és egvéb szervek tá­mogatásával az elmúlt esz­tendőben, de ebben az évben is sokat tett már ezen célok megvalósítása érdekében. Me­gyénkben az előadások szá­mában olyan emelkedés ta­pasztalható, melyre 1957-ig nem volt példa. 1958. első félévében több mint 1000 elő­adás hangzott el. Ez a fél­évi eredmény több, mint az előző évek bármelyikének egész évi eredménye. Igen nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk annak a ténynek, hogy munkánk az elmúlt időszakban nem kor­látozódott a városra, bánya­telepre, hanem eljutottunk a falvakba és megindítottuk a korszerű falusi ismeretter­jesztő munkát. Legszehb eredményt a szécsényi járás községeiben tudtunk elérni, mert itt igen sokat segített a párt, a Hazafias Népfront és a tanács. Az összes szer­vek összefogása meghozta a kellő eredményt. Az előadásos ismeretter­jesztés mellett EGYÉB FORMÁK is szolgálták népünk kulturá­lis felemelkedését: kiállítás, országjárás, nyelvtanfolya­mok, stb. Megindítottuk az írásos ismeretterjesztést is. Az eredmények mellett elő­fordultak hilbáík is. Munkánk szervezettebbé tételével egyre nagyobb az igény, egyre több előadást kérnek főleg vidé­ken. Különösen ott, ahol a helyi vezetők úgy érzik, hogy önmaguk nem tudnak meg­birkózni kulturális feladata­ikkal. Sokszor nehézségékbe ütközik az igények kielégíté­se, mert még mindig kevés társulatunk tagsága: igen szembetűnő ez a mérnökök, jogászok és orvosak vonatko­zásában. Reméljük, hogy ez változni fog és csatasorba állnak, hogy velünk együtt küzdjenek népünk kulturális felemeléséért. Sokszor problémát jelen­tett az is, hogy lenézték az ismeretterjesztő munkát és amolyan szükséges rossznak fogták fel, amit meg kell csinálni, mert „felülről” szor­galmazzák. Természetesen az érem má­sik oldalát is meg kell néz­ni. Megtörtént egyes esetek­ben, hogy nem tudunk elő­adót vagy a kért témával előadót kiküldeni. Szemlélte­téssel, kísérő műsorral kap­csolatos igényeket csak rit­kán tudtunk kielégíteni. Né­hány előadó 'kellő felkészülés nélkül tartotta mag előadá­sát és ezzel elriasztotta a tö­megeket. Röviden terveinkről szeret­nék beszélni: Az őszi-téli munka előkészítése megtör­tént. Az egyes szakosztályok­kal és a népművelési szer­vekkel közösen elkészítettük tématervünket, melynek alap­ját a párt művelődéspolitikai irányelvei képezik. A téma­tervek áttanulmányozása se­gítséget ad a helyi ismeret- terjesztő tervek összeállításá­hoz. Az előadások során A HALLGATÓK FELELETET KAPHATNAK az élet nagy kérdéseire, az erkölcs alapkérdéseire, s a neveléssel kapcsolatos prob­lémákra, megismerhetik gaz­dasági helyzetünk alakulását, az üzemvezetéssel kapcsolatos problémákat. Bepillantást nyerhetnek népünk és az em­beriség történetébe. Gyönyör­ködhetnek a magyar és a vi­lágirodalom legszebb alkotá­saiba. Megtanulhatják: ho­gyan kell különbséget tenni giccs és művészi alkotás kö­zött. Betekintést nyerhetnek abba a századok óta folyó harcba, melyet az ember vív a Föld meghódításáért. Meg­ismerkedhetnek a Föld ere­detével, az élővilág kialaku­lásával,. fejlődésével, testünk felépítésével, betegségekkel és az ellenük való védeke­zéssel. A mindennapi élet fi­zikáján és kémiáján keresz­tül bepillantást nyerhetnek egyes jelenségekbe, törvény- szerűségekbe. Műszaki és ag­rártudományi ismereteik bő­vítésével könnyebbé, terme­lékenyebbé tehetik munká­jukat. íme ilyen sokoldalú tájékoztatást nyújt társula­tunk előadássorozata. így igyekszünk szolgálni az Irányelvek, valóra váltá­sát. Vadkerty Lóránt Nagy sikerrel működik a filmklub Nagy sikerrel és népszerű­séggel működik az Acéláru­gyár Kultúrotthonának új, állandó jellegű rendezvénye, a filmklub. Az eddigi két előadás nagy sikere arra készteti a rende­zőséget, hogy újabb előadás beiktatását kérvényezzék. A tervet ismertették is illeté­kes szervekkel. Igenlő vá­lasz esetén legközelebb már két előadást mutatnak be. Eddig a 11-es című magyar és a Pygmalion című angol filmet vetítették. Mindkét film a 31-es években készült. Legközelebb november 6-án ülnek össze a filmklub tagjai. A cár utolsó alatvalója című film megtekintésére. Ezt kö­vetően november 20-án a Ködös utak című francia fil­met vetítik. Ápolónőképző tanfolyam indul A Varga Katalin Állami Ápolónőképző Iskola ez év novemberében új tanfolyamot indít. A kétéves tanfolyam ideje áiatt a hallgatók bent­lakást és teljes ellátást kap­nak. Jelentkezhetnek azok a 18—32 év közötti egészsé­ges, érettségizett nők, akik a betegápoláshoz kedvet éreznek. A kérvényeket az iskola címére: (Budapest, VIII., Makarenko u. 15.) le­het beküldeni november 1-ig. Köhögés vagy szamárköhögés? Sokszor hallja az orvos: „Kérem nagyon köhög a gyermek. Talán szamárköhö­gése van?” Bizony sokszor jó, ha a szülő diagnostikus kérdése időben elhangzik, mert ez a betegség fertőző voltánál lógva nagyon fontos, hiszen a beteg környezetébe ke­rülő gyermekeket is veszé­lyezteti. Annál is inkább, mivel a betegség első szaka­szában, mikor a köhögés még nem tipusos, vagyis az ismert húzás még nincs, mar igen fertőző. Tehát eb­ből a szempontból fontos a betegség korai felismerése. De magára a betegre még fontosabb, mert csak az idejekorán alkalmazott gyó­gyítástól várhatunk megfelelő sikert. Ugyanis a szamárköhögés kórokozó baktériumai olyan mérget termelnek, amelyek bizonyos idegsejtekbe jutva, onnan csak sokára távoz­nak el, és mindaddig a sej­tek izgalmát okozzák, ami izgatott köhögésben jut kife­jezésre. Ez így kifejlődve adja a betegség második szakaszat, amikor a köhögés típusos rohamokban jelent­kezik, főleg éjjel a meleg takaró alatt. Ilyenkor már úgyszólván mindenki felis­meri. Az ilyenkor alkalma­zott modern therápia a bak­tériumokat elpusztíthatja ugyan, de a köhögésen nem Már tető alatt áll a gyermekvárosi óvoda A cséplés megindulásakor hírt adtunk arról, hogy a dejtári földművesszövetkezeti nőbizottság és a községi nő­tanács asszonyai elhatározták, hogy a táglajegyekből befolyt 'összegen kívül egy kilogramm gabona mozgalmat indítanak a község dolgozói körében, hogy az így összegyűlt gabo­na árával is’ segítsék a Gyer­mekváros felépítését. Azóta körülbelül 250 kilogramm rozs gyűlt össze mintegy 500 forint értékben. Az óvoda épület egyébként már felépült, tető alatt van és a megyei nőtanács úgy tervezi, hogy megyénk külön­böző részéből látogatnak majd el asszonyok ' Fótra, hogy saját szemükkel lássák hogyan fejlődik, gyarapodik az a hely, amelynek felépülé­séhez az ő lelkes munkájuk is hozzájárul. Dejtáron elhatározták, hogy a télen sem ülnek tétlenül, tollat gyűjtenek a Gyermek- város javára. Balassagyarmaton eddig azt hitték, hogy a tollgyűjtésre ott nem igen van lehetőség. Két dolgozó parasztasszony, Molnár Jánosné és Filip Ist- ván.né azonban a nőbizottság és a nőtanács legutóbbi meg­beszélésén felajánlotta, hogy ellátogat minden olyan asz- szonytársukhoz, aki libát, ka­csát nevel és őket is megké­ri az önzetlen segítésre. | változtat. Természetesen a bacilus pusztítás ilyenkor is fontos, mert az esetleges szövődmény a tüdőgyulladás kifejlődését megakadályozhat­ja. A szamárköhögés nem jár lázzal. Az esetleges láz, vagy szövődményt, vagy más be­tegség társulását jelzi. Ilyen­kor már az olyan gyakorlott szülő is, aki egyébként sza­márköhögéssel nem megy orvoshoz, elviszi gyermekét a rendelésre, de elviszi ak­kor is, ha a nagy erőlködés folytán orra vérzik, vagy köldöke kijön. Persze fut vele akkor is, ha a csecse­mőnél görcsök jelentkeznek. Egyébként ez a betegség csecsmőknél a modern the­rápia előtti Időben halálos betegségnek számított éspe­dig: minél fiatalabb volt a csecsmő, annál inkább. Ma­napság már kötelező védőol­tásban részesül minden kis­gyermek. Ami, ha 100 száza­lékban nem is véd meg minden gyermeket egy erős fertőzéstől, de lényegesen enyhébb lesz a betegség, ha megkapja. Ez az enyhe le­folyás azonban sajnos ne­hezíti a korai felismerést. A körülbelül két hétig tartó második betegségi sza­kasz lezajlása után a roha­mok szűnni kezdenek, mely után a betegség a harmadik szakaszába lép, amely szin­tén két hétig tart. Ezután már a beteg nem fertőző, bár a köhögés némely gye­reknél sokáig megmaradhat, sőt előfordul, hogy egy ké­sőbbi megfázás folytán a gyermek újból köhögni kezd és ez ugyanolyan izgatott jel­legű, mint a szamárköhögés volt. így a szülő azt gon­dolja, hogy újból megkapta gyermeke a szamárköhögést. Pedig ezt csak egyszer kap­hatja meg a gyermek, eset­leg felnőtt korban gyengébb lefolyással. Szamárköhögős gyermeknek sokat kell tiszta levegőn, esetleg erdei levegőn tar­tózkodnia. De a modern the­rápia mellet a levegőváltozás elvesztette létjogosultságát, mivel ez a betegség széthur- colását segíti elő. Bár meg kell említeni, hogy a baci- lusok levegőn nem nagyon ellenállók, csak közeli érint­kezéssel fertőznek. Dr. Z. Gy. Dejtár választ megnyerjék a dolgozók támo­gató bizalmát. Erősítették a pártot és végezték szívós, lankadatlan felvilágosító munkájukat. Olyan dolgok is a kommunisták kezére ját­szottak, mint amit a legtöbb szavazatot kapó pártbeli „kisgazda“, valójában a nagy­gazdák puszipajtása, Hegedűs Sándor községi bíró művelt. A búzakötvények hűtlen ke­zelésével (ne legyünk dur­vák, csak így mondjuk) szé­pen eljátszotta a falubeli em­berek bizalmát. Hegedűs pél­dája is mutatta az emberek előtt, hogy a „kisgazdák“ nem a kisgazdák oldalán áll­nak, csak a hatalomért tüle­kednek. Lépésről lépésre haladtak a kommunisták a lelkek meg­nyeréséért. Fokozatosan emel­kedett d párttagok száma és ezzel együtt a kommunisták tekintélye és befolyásuk a község ügyeibe. Ahogy eszmélődtek az em­berek, úgy fordultak el a ha­talomért tülekedő pártoktól, úgy ismerték fel, hogy a kommunista párt a munká­sok pártja, de emellett a „kisgazdáké“, a „parasztoké“ is és kifejezi minden dolgozó réteg érdekeit. Az volt csak az igazi, amiből aztán min­denki érthetett, amikor 1946 tavaszán a kommunista párt felhívására a munkásosztály kinyilvánította, 600 ezer em­ber tüntetésével támogatot- tan, hogy földet vissza nem adunk! Az 1947-es választá­sokon a község legerősebb pártja a kommunista párt lett — 240 szavazatot kapott. Így kellett a dejtári kom­munistáknak lépésről lépésre haladniok, hogy megnyerjék az emberek bizalmát. Mint akik mégegyszer átél­ték a régi idők eseményeit — szakadt fel belőlük a só­haj: igy volt, rég volt. A köz­ség, párt, tanács és népfront vezetői, mint legfőbb tanul­ságot, azt vonják le a régi harcokból, hogy harcolni kell az emberek megnyeréséért, nem bizhatják a véletlenre a választás kimenetelét. Varga Pál 12 holdas gazda annak idején „paraszt párti“ vezető volt, — egészséges osztályösz­tönével már akkor megérezte, hogy a kommunistákkal kell tartania. Jól megértette ma­gát már akkor velük. A meg­becsült gazda most a községi Népfront-bizottság elnöke. Csakúgy, mint tizenhárom esztendővel ezelőtt, ismét vá­lasztásra készülnek... Az emberek gondolkodásá­nak változására még egy pél­dát említünk. Majd félmilliós költséggel gyönyörű kultúr­otthon épül a községben. Az építkezéshez sok homok is kell. Állami teherautóval akarták a község vezetői ezt az építkezéshez szállítani. Ezt megtudva, Teplánszki Fe­renc középparaszt, a község párttitkárához fordult, hogy majd befuvarozzák ők, gaz­dálkodók, kár lenne ezért sok pénzt kiadni. És rajta kívül félszáznál is több gazdálkodó szállította aztán a homokot. Minden fillér nélkül. A dejtáriak emlékeznek, lem felejtik a múltat, a cse­ndélet nyomorúságát és bi­zakodással néznek a jövőbe. Az idő meggyőzte őket: aki t kommunistákra épít, sze­mélyes boldogulását segíti, az nszág haladását szolgálja. Így készülnek a dejtáriak i választásra. TÚRÁI LAJOS Nagy sár van a faluban, amolyan vendégmarasztaló nagy sár. Szemerkél az eső is. A szél fázós faleveleket so­dor — ősz ez. hamisítatlan ősz. Az emberek várják az őszt, de tartanak is tőle. Vár­ják, mert lehet-e nagyobb öröme az embernek, mint évi munkájának eredményének betakarítása? És öröm tudni, van mit betakarítani. Tarta­naik is az ősztől, mert az ősz esőt is, sárt is, végtelen sárt is jelent. Védekeznek is elle­ne az emberek. Nem úgy, hogy mezítlábra vetkőznek. Gumicsizmát, sárcipőt húz­nak, esőköpenyt öltenek ma­gukra. Ilyen hát a dejtári ősz. Az egyik este néhány em­ber tért be a községi tanács­házára. Nem hivatalosan, csak úgy, megtudni, hogy is áll a községben a választási munka. „Ellenőrök“ talán — miféle ellenőrök lennének? Egyszerű választópolgárok, akik szinte személyes ügyük­nek tekintik: mit mond majd a falu népe november 16-án. Ahogy így beszélgetnek, egyikük, Szalai elvtárs, 1945- ben kommunista párttitkár volt, szóba hozza, hogy 45- ben nem volt olyan nyugodt az akkori választás, mint amilyen a mostani. Tizenhá­rom esztendeje már, de ahogy felidézi, a régi idők szinte regényes emlékeit, úgy tűnik, mintha történelmet idézne, aminek íme, valamilyen nem könyvbeli ismerői, de szemé­lyes résztvevői v'oltak. Hogy is volt akkor, 1945 őszén? Kétezer körüli a köz­ség lakossága. Bármennyire is megmosolyogni való most, ak­kor öt párt versengett a köz­ségben. Kommunista párt, kisgazda, paraszt és szoc. dem. párt volt a községben és hogy a „demokrácia“ tel­jes legyen, Barankovics-párt is létezett. Korteskodás, ita­lozás, plakáiragasztás és té­pés, gyűlések és ellengyűlések követték egymást. Mígnem eljött november 4-e, a válasz­tások ideje. Mindehhez még hozzá kell tenni, hogy a község földterü­letének nagy úészét Serédi Jusztinián bíboros hercegprí­más birtokolta. A földosztás, mely 270 nincstelen, kisemmi­zett agrárproletárZ juttatott földhöz — megvalósította a nincstelenek legszebb remé­nyeit. Csakhogy ... ahhoz, hogy az ember álmodni és remélni is merjen, mindehhez bátorság is kell. Ha a múl­tat idézve nemcsak az anya­giakat nézzük, de igyek­szünk az emberek leikébe lát­ni, akkor tudjuk csak igazán értékelni,, hogy az emberte­len úrirend az emberek lelkét is mennyire megnyomorította. Regénybe kívánkozó téma: öt vagy hat nincstelen nem fogadta el -a kommunisták által juttatott földet. Mert hát mi lesz még ... Meg ta­lán még istentelennek is tar­tották, hogy a szentatya föld­jén — önmaguknak dolgozza­nak ... Érdekes felidézni, hogy a papi reakció és a régi rend hívei mindent elfogadhatónak tartottak a választásokon, még azt is, hogy az emberek nem is „saját“ pártjuk, de a „kódisokéra“, a parasztpártra szavaznak — mindegy, hogy melyikre, csak ne a kommu­nistákra — ez volt a jelsza­vuk. És így jött el november 4-e. A kommunista pártnak a községben 100-nál alig va­lamivel több tagja volt. Nem volt pártkönyv, az tartotta össze az embereket, hogy kommunistának érezték magukat. A reakció a párton belül is gyengítést akart el­érni. Különböző mesékkel ijesztgette az embereket, — és mégis, minden mesterke­dés ellenére a választásokon 135-en szavaztak a kommu­nista pártra. És micsoda figura volt a szavazatok összeszámlálása és az azt követő duhajkodás! A pártok akkori sorrendje így festett: legtöbb szavazatot a kisgazda, szocdem. és a kom­munista párt kapta. A kommunisták mindent el­követtek, hogy a következő választásokon még több sza­vazatot szerezzenek, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom