Nógrádi Népújság, 1958. október (14. évfolyam, 77-85. szám)
1958-10-29 / 85. szám
1958. október 29. nógrádi nípOjság 3 Építkezések a Salgótarjáni Acélárugyárban Érdemes MEGJEGYEZNI Á munkásosztály vezető szerepének további erősítéséért Az acélöntöde dolgozói munkájának megkönnyítésére mintegy 1.2 millió forintos költséggel két új darupályát építenek, amelynek teljesítménye jóval felül múlja majd a most használatos darut. A darukat a főműhely dolgozói szerelik. November 7-e és a választások tiszteletére megfogadták, hogy az év végéig — határidő előtt — az egyik darut már átadják rendeltetésének. Termelési tanácskozás a szénmedencében Megkezdődtek a termelési tanácskozások a nógrádi szénmedencében. A tanácskozások során minden üzemegységben megtárgyalják a harmadik negyedévi terv tapasztalatait, s ismertetik a negyedik negyedév feladatait. A ménkesi, nagybátonyi, szorospataki, kányási, tiribesi, zagyva! üzemegységeknél, a sa'gótarjáni és nagybátonyi szolgáltató vállaltoknál már lezajlottak a tanácskozások. Mátranovákon Tna míg Hónán holnap tartják meg a terme'ési tanácskozásokat. A már megtartott termelési tanácskozásokon mindenütt egyformán foglalkoztak a gazdaságosság kérdésével, a fokozott takarékossággal. | 160 EZER FORINT | MEGTAKARÍTÁS A [ BÄNYAFA ISMÉTELT FELHASZNÁLÁSÁBÓL "fi « A III. negyedévben az ; önköltség csökkentésére ■ mozgalom indult a szén■ medencében. A bányaüze* mek vállalták: a már meg■ 2 szűnt fejtésekből a bánya■ fa visszanyerését, s újbóli 2 felhasználását. A mozga- 2 lom során az így kinyert ■ iákat a fűrésztelepeken * újabb méretekre vágják s 2 így a merevítőfa és talpfa 2 ellátás nagy része biztosí- ; totí. A fűrésztelepek kö3 zött indult verseny során 2 a legjobb helyezést a ka* zári, kányási, katalini és * kisterenyei dolgozók érték ■ el, akik között a napok- 2 ban került kifizetésre 5000 * forint jutalom. ■ A negyedév során az 2 újrafelhasználástól 160 000 * forint megtakarítás mutat* 2 kozott.-aa Több javaslatot tettek a do’- gozók a minőség megjavítására is. Valamennyi üzemegységben ígéretet tettek az éves terv marad ékta an telje'késére. a november 7-i és választási verseny győzelmére. A zt mondják a cigányok mind egyformák. Közös az a vonásuk, hogy nem szeretnek dolgozni. Nem akarok e megállapítás fölött vitázni, de nem (leihet e véleményt általánosítani. Irtunk mi már a nógrádmegyeri szegkovács KTSZ-ről, amelynek tagsága 90 százalékig cigány. Irtunk már Baranyi Pistáról, arról a kisterenyei bányászfiatalról, aki „magyarokat” vezet a KISZ brigádban. S lehetne még sorolni, mert példa van bőven. Sőt, talán még azt is hozzá- tehetem, a cigányoknak a termelőmunkában való részvétele nem új keletű. A szorospataki bányákban 1945 előtt is ott voltak, ha volt munka — a nagybátonyi cigányok. Sőt mi több, a falu e kieső részén, amelyet a multiban putrik sokasága telepített be, hagyománya volt a ibányászmesterségnek. Bár az is igaz, ha elbocsátás, vagy szanálás volt, akkor elsők a cigányok voltak. Ám a sok üldözés, lenézés, a faji különbség állandó éreztetése sem tudta a barnábőrű embereket elűzni a bányából. Pedig a bányamunka nem volt könnyű. Sőt, a cigányok még ott is a legrosszabb helyekre kerültek. Mégis, annyi üldöztetés, nyomorgás ellenére is kitartottak a bányászkodás mellett. Nem tudnák szavakba önteni ma sem, hogy miért, de érzik, rabjai lettek a fekete gyémántnak. S ha ott voltak a rosszban, az elnyomás éveiben, természetesen a felszabadulás után Az elmúlt évben megyénk ipari dolgozói több mint 26 millió forint nyereségrészesedést kaptak. A megye egészségügyi ellátásának megjavítására a hároméves tervben újabb összegeket fordítanak: mintegy 16.7 millió forintot. * Ebben az esztendőben 40 Zetorral, 2 darab Sz 80-as traktorral, 39 fűkaszálóval, 16 vetőgéppel növekedett megyénk gépállomásainak gépparkja. 4= Amíg 1938-ban az egész országban 33 ezren végezték el 'a nyolc osztálynak megfelelő iskolát (beleértve a gimnázium 4 osztályát és a polgári iskolát is,) addig ez a szám 1957-ben már százezer volt. * Megyénk bolti kiskereskedelmének 1957. évi eladása 46 százalékkal volt nagyobb, mint 1953-ban, ugyanakkor 130 százalékkal több vegyes- iparcikket vásárolt a lakosság. Megyénk három eper- és málnatermelő községének — Ipolyvece, Hont, Drégelypa- Iánk — dolgozói I957-58-ban több mint 5.2 millió forintot kaptak a felvásárolt áruért. Hosszú időkre meghatározott feladatot foglal magában a párt Központi Bizottságának a munkásosztállyal kapcsolatos egyes feladatokról szóló határozata. Az élet* által felvetett problémákat ösz- szesítve, rövid, tömör, de annál sokatmondóbb pontokban foglalva össze, jelöli meg a megoldás helyes útját. Ennek kapcsán nemcsak külön és általánosságban beszél a munkásosztály felelősségéről az ország vezetésében, a szocialista társadalom felépítésében. Nemcsak arról szól, hogy minden munkás kötelessége az eddigitől még következetesebben megvalósítani a párt politikáját, erősíteni a párt vezető szerepét. De jelentőségénél fogva végig vonul az egész határozaton, sőt külön bekezdésben foglalkozik, a munkások öntudatos részének, a törzsgárdának szerepével. A párt, amellett, hogy leszögezi: elsősorban a munkásosztályé, tehát az egész munkásosztályé a felelősség az ország vezetéséért, külön aláhúzza, ennek a rétegnek a fontosságát, amely már kijárta az osztályharc iskoláját, megerősödött abban, amelyre számítani mindig bizton lehet. Mint a határozat leszögezi: „A munkásosztály vezető szerepe akkor érvényesül hatékonyan, ha az Csiszolással többszörösére emelik a nográdkövesdí kő ériekét A Nógrádkövesdi Kőbánya Vállalat dolgozói ez év harmadik negyedének 138 559 tonna termelési eredményével két tonnával megtetézték eddigi legjobb eredményeiket is. Emellett értéktervüket is túiteljesitették. . A vállalat dolgozóit azonban ezekben a napokban új lehetőségek felismerése örvendezteti. Kövüket Szegeden kísérletképpen lapokra fűrészeltették és csiszolással olyan szép tükörfelületű; fekete díszkő lapokat kaptak, amely felveszi a versenyt a Svédországból importált hasonló díszkő lapokkal. A nógrádkövesdi kő ilyen formán az eddiginél sokszorosan nagyobb értékre emelkedne. Ugyanis a jelenlegi egy köbméter kitermelt faragott kövük legfeljebb 420 forintot képvisel, de a lapokra vágott csiszolt felületű kő köbméterenként 18-20 900 - forintos értéket kapna. Eljárásuk bevezetésével teljesen meg lehet szüntetni a csiszolt kőlapok behozatalát, de a hazai szükséglet kielégítése mellett már külföldi vevő is jelentkezett a nógrádkövesdi csiszolt kőre. Nyugat-Nómet- ország például hávi 3-4 vagon csiszolt kőre tartana igényt, de Svájc is érdeklődött már a gyönyörű tükörfényes kőlapok iránt. Egy megváltozott élet sem maradták el. Sőt újabbakkal szaporodott számuk. Igen sok fiatal folytatta apja mesterségét, a Szendék, a Gólyák, s lehetne még a ra- gadékneveket sorolni. Nemcsak tudatukban történt a változás, de fellelni külsőleg is a szép, újonnan épített házakban, abban, hogy a bányavárosnak már nem egy cigány lakója van, s nem rongyokban, hanem szép, jó ruhában járnak. * S zabadságunk tizenhárom éve nem múlt el nyomtalanul. Eredményét, változásait bárhol fellelhetjük. S most e változást a bánya mélyén, a föld alatt közel 200 méterre keresem, Északitárón. Ismerve a bányákat, gumicsizmát vettem, de erre nem volt szükség. Nincs a vágatok között, sem a munkahelyen víz, vagy sár. Mindenki bakancsban dolgozik. Száraz helyen könnyebben megy a munka. íme az első változás. A múltban sohasem jutott pénz a bánya víztelenítésére, a vízárok kiszélesítésére. De hát minek is lett volna ez, a legolcsóbb a bányász munkája volt. S hadd tegyem hozzá, a gumicsizma nem volt akkor törvényes járandóság, ebből csak a bányamester úrnak jutott. A bányász örült ha rossz, szakadozott bakancsra telt. S ha bement a víz a sarkon, kijött az újjaknál. Ha pedig beteg lett, nem volt rá szükség, nem kapott támogatást, ám temetésén ott volt a bányai zenekar, amely játszotta az élőknek „Bányásznak halni szép halál . . Igen, a halál talán szép volt, de ez is csak azért, mert * senki nem támadt fel, hogy ezt megcáfolja. De az életben akkor a szerencse többet ment le, mint fel. A kiskáté díszes nyomásban megjelent ugyan, amely a baleset elleni védelemre hívta fel a bányász figyelmét, de ez csak külsőség volt csupán. A törött ácsolatúk sokasága, a biztonsági berendezések hiánya nem egy bányász halálát idézte elő. Oláh András dulaival a szállítóvágatban találkoztam. Még nem tört el az ácsolat, de már ott van társával s a repedt fát újjal cserélik ki. Ha neve nem árulkodik, elmondom én, Oláh András d. cigány. Az imbolygó lámpa fénye rőt sugarakat vet barna, barázdált aroára. Ha nem tudnám, hogy 46 éves, fogadni mernék, hogy túl van az ötvenen. A föld mélye tette őt idő előtt öreggé. 1927-iben szállt le először a bányába s azóta megszakítás nélkül naponta megteszi az utat. Az új ácsolat már a helyén van, s most leülnek megenni a hazulról hozott elemózsiát. Közben beszélgetünk, azaz pontosabban én öntudatos munkások mind aktívabban és cselekvőbben támogatják a párt célkitűzéseit.” Sokan talán feltehetik a kérdést, miért szükséges külön kiemelni a munkásosztály öntudatos részének, a törzsgárdának megkülönböztetett helyét, szerepét. Mint ismeretes a felszabadulás után, de különösen az iparosítási politika fokozottabb ér- vényesíétse során a munkás- osztály összetétele megváltozott. így például megyénkben a munkáslétszám az 1945-höz viszonyítva több, mint kétszeresére emelkedett. Többek között a Salgótarjáni Acélárugyárban 2,5-szeresére, a Salgótarjáni Tűzhelygyárban majdnem háromszorosára. Az új munkásak elsősorban a mezőgazdaságból, a magán- szektorból kerültek a gyárakba, vagy bányákba, illetve egyébb alkalmazottakból tevődnek össze. Ehhez még hozzá kell számítanunk, hogy a munkásosztály létszámának általános emelkedéséhez viszonyítva a törzsgárda növekedése alacsonyabb. A Salgótarjáni Acélárugyárban a 2,5-szeres általános növekedés mellett a törzsgárda csak 60 százalékkal emelkedett, s ez az arány még rosz- szabb a Tűzhelygyárban. A nyugdíjazás, a .kiöregedés is elsősorban a törzsgárdát érinti, s ebből a rétegből kerültek ki túlnyomó többségében az élet különböző területeinek vezetői. Az élet, az események igazolták, hogy ezekből a tényekből nagyon is szükséges levonni a megfelelő tanulságokat, s úgy irányítani a párt vezető munkáját, hogy az egész munkás- osztály politikai nevelésének ügyét elsősorban a törzsgárda fejlettségi színvonalának emelése vigye előbbre. Nemcsak az a tény szab külön feladatot a pártszervezetek számára, hogy megyénk munkásának mintegy fele kétlaki, aki ugyan életének egyrészét az iparban tölti el, de nem kis hányadát a falun, ami gondolkodására is rányomja bélyegét. De az ellenforradalom idején szemléltetően beigazolódott, hogy elsősorban a törzsgárda, a munkásosztálynak az a része, amely szilárdságával, álhahallgatok s András bácsi beszél. — Eljárt fölöttem az idő. Ha egy nap 36 órából állna, már akkor sem tudnám pótolni, amit elmulasztottam. Nem volt nekünk életünk s háború végéig. Családunk nagy volt, imég az első elemit sem végezhettem el. S hogy ez mit jelent? Ma sem tudok írni, olvasni. Cigány vagyok . . . Nekem csak a szenvedés, a nyomor, a nélkülözés jutott Csak 1945 után lettem ember. Bár nem tudok Imi, olvasni, de szakmai gyakorlatomra való tekintettel megkaptam a vájár képesítést. Tizenhárom év alatt többet tanultam, mint az elmúlt 18 év alatt. A csákány mellett ma gépeket ismertem meg, sőt mi több, ura tudtam lenni. Kaparószalag, rázócsúzda, gumiszalag, fúrógép, s több más új bányagép kezelését sajátítottam el. * D e ez a fejlődés nemcsak a bánya mélyén, a szakma ismeretében mutatkozott meg. Eljutott a kis családi házba is. S ha írni nem is tud, valamennyire pótolja a rádió, mert amióta meg van, félnapokat is képes elülni mellette. S András bácsi példája ma nem egyedülálló. A nagybátonyi cigány bányászok száma megnövekedett. Életük megváltozott, megbecsült tagjai lettek társadalmunknak. S nemcsak életük, hanem munkájuk, munkahelyük is megváltozott. Hortobágyi András tosságával és következetességével a legbiztosabb támasza, hűséges védelmezője a népi hatalomnak. Mindezekből következik — és ezt a KB határozata is nyomatékkai aláhúzza, — hogy a munkásosztály irányába nem lehet csak általában végzett politikai munkát kifejteni, hanem a különböző rétegeinek, korosztályainak, azok felfogásainak megfelelően kell irányítani, a pártszervezeteket közöttük végzett tevékenységét. Ebből pedig nemcsak az adódik, hogy tovább szükséges növelni a törzsgárda szerepét és jelentőségét politikai, gazdasági és kulturális életünkben, állandóan emelve politikai és általános műveltségét, hanem az is, hogy növelnünk kell a felelősségérzetet a törzsgárdában, az egész munkásosztály arculatának, összetételének a népi hatalom számára minél kedvezőbb kialakítása érdekében. Számos tény igazolja, hogy az ellenforradalom leverése után fokozottabb megbecsülésben részesült a munkásosztály öntudatos része, a törzsgárda. Sokat mond már az a tény is, hogy számosán kerültek ismét a népi hatalom kulcspozícióiba, hogy a párttagság számszerinti ösz- szetételében többségben vannak a munkások, mindenekelőtt a régi harcokban edzett dolgozók. Azonban még több más tény mellett sem mondható el, hogy pártszervezeteink kielégítő módon jártak volna el a munkásosztály eme rétege jelentőségét ala- pulvéve. Ennek oka elsősorban a korábbi években elkövetett hibák ma is élő maradványaiban, másrészt a megfelelően tagolt — differenciált — politikai munka elégtelenségében keresendő. Hogv a tennivalók érzékeltetésére csak egy néhány példát említsünk: nem kielégítő a törzsgárdához tartozó munkások műveltségének, elsősorban a műszaki felkészültségének emelése érdekében tett erőfeszítés. S ez így van legtöbb gyárunkban, bányánkban. Annak ellenére, hogy az ellenforradalom óta az élet minden területén erősödött a munkásosztály vezető szerepe, még nem állítható egyértelműen, hogy gyakorlati megvalósulása minden vonatkozásban maradéktalanul érvényesül. Még nemcsak a felelősségérzet további növelésében van feladatunk, hanem ott is, hogy a munkások legjobbjai képességének és képzettségének további növelésével erősödjön a munkásosztály vezető szerepe a vezető helyeken, mind a számszerűségben, mind a munka hatékonyságában, minőségében. Az itt-ott tapasztalható elbizakodottság mellett kemény harcot kell folytatni az elég gyakran jelentkező szektásság ellen, amely árt a párt, a munkásosztály és a dolgozó tömegek kapcsolata további erősítésének. A törzsgárdához tartozó munkások politikai tájéko- zódottsága, általános műveltsége, szakmai hozzáértése általában magasabb, mint a munkásosztály többi részéé. Ez azonban nem adhat okot megnyugvásra. Nem azért, mert tudott dolog, hogy a szocialista építőmunka feladatai egyre nagyobbak és megoldásukban a fősúly a törzs gárda vállára hárul. Továbbá nem azért, mert sok a tennivaló, hogy az egész munkásosztálynál általános emelkedést érjünk el minél előbb, amelyben igen nagy felelőssége van az öntudatos munkásosztálynak. Ennek megoldása pedig egészen közvetlenül a munkásosztály egységének további erősítését, vezető szerepének növelését jelenti. Ez pedig állandó és nélkülözhetetlen feladatunk. Balogh Gyula
