Nógrádi Népújság, 1958. október (14. évfolyam, 77-85. szám)

1958-10-15 / 81. szám

2 NÓGRÁDI NSPÜJSAG 1958. október 15. A termelés pártirányítása és ellenőrzése — Ülést tartott a Hazafias Népfront megyei bizottsága Salgótarján ipari üzemeiben (Folytatás az 1. oldalról.) a legkiemelkedőbb a má­jusban megtartott barát­sági hónap, amely je­lentős mértékben előse­gítette megyénk dolgozói­ban a proletár nemzet­köziség eszméinek ápo­lását. — Mozgalmunk munkája — folytatta beszámolóját Marczinek elvtárs — (különö­sen. a békebizottságok istápo- lásában javult sokat. A béke- bizottságoik mindéin fontosabb nemzetközi eseményt időben ismertetnek, sőt képesek arra hogy tájékoztatóikat és kis- gyűléseket tartsanak, sőt egy­séges tiltakozára is felhív­ják megyénk békeszérető dol­gozóit. I — A népfront-mozgalom igen nagy segítséget nyújt a közjségpolitiikaii feladatok végrehajtásához is. Azonkívül hogy tanácsüléseken a nép­front javaslatai is érvényre jutnak még különböző társa­dalmi munkák szervezésére és eevéb akciók megoldására is vállalkozik, hogy a köz­ségekben, városokban lakó emberek életét szebbé tegye és életkörülményeit állandó­an javítsa. A továbbiakban Marczinek elvtárs a választással kap- icsolafos feladatokról és a munkában eddig elért sike­rekről számolt be. Ismentette a választással kapcsolatban ■kormányunk legfőbb jelsza­vait. Elmagyarázta, mit is jelent az, hogy ez a válasz­tás a Ma°var Népköztársa­ság erősítése. A választás azt a célt szolgálja, hogy erősítsük népköztársaságunkat, dol­gozó népünk hatalmát és e cél érdekében minden hazafias erőt fel kell sorakoztatni a választás sikeréért. A választással kapcsolatos másik fontos jelszó, hogy ez a választás a szocializmus Asszony jelölt" Ecsegen Szőke hajkorom övezi Bognár Gézáné arcát. A sze­líd arcon és a mélytüzű sze­mekben a közösségért való aggódás fénye csillog. Ecseg község szülötte a fia­talasszony. Szeretik a falu­ban, ő az egyik legnépszerűbb asszony. Most nagy öiröm érte. Lakásuk körzetében őt jelölték tanácstagnak. Életé­ben először tanácstag. A je­lölő gyűlésen egyhangú tet­szésnyilvánítás közepette fo­Az MSZMP országos ér­tekezlete az üzemi párt- szervezetek figyelmének kö­zéppontjába állítja a terme­lést, a gazdasági munkát. De a szervezeti szabályzat is a termelés pártirányításának és ellenőrzésének szükséges­ségét a pártszervezeteknek kötelességként írja elő. Le­szögezi: „A termelő üzemek a vasutak, az állami gazda­ságok, a gépállomások, ter­melőszövetkezetek pártálap- szervezetei, valamint a fo­gyasztókat közvetlenül el­látó vállalatok és árudák pártalapszervezetei jogosultak az üzemi, gazdasági, illetve vállalati igazgató, vezetőség, tevékenységének ellenőrzé­sére.” Ez azt jelenti, hogy a termelési feladatok végre­hajtásával erősítjük a poli­tikai hatalmat, hozzájáru­lunk a magasabb életszín­vonal eléréséhez, megteremt­jük emelésének reális alapját. A felszabadulás óta a népgazdaság fejlesztésében komoly sikereket értünk el. Ezeknek a sikereknek az elérésében nagy szerepük volt a kommunistáknak, a párt alapszervezeteiknek, ame­lyek napról-napra szívósab- ban harcoltak a párt gaz­dasági célkitűzéseinek meg­valósításáért. A termelés pártirányi- tásának és ellenőrzésé­nek legfontosabb felté­tele a helyes marxista- leninista gazdaságpoliti­ka. Ismeretes, az MDP gazda­ságpolitikájában komoly hi­bák voltak. E hibák kiha­tottak a pártszervezetek és pártbizottságok termelést irá­nyító és ellenőrző munkájá­ra is. A pártszervezetek gyak­ran közvetlenül beleavatkoz­tak a gazdaságvezetés mun­kájába, sőt sok esetben he­lyettük dolgoztak, utasítgat- tak még szakmai kérdések­ben is. Zavarokat idézett elő nem egy esetben az, hogy az alapszervezetek olyan ha­tározatokat hoztak, amelyek végrehajtását kötelezően elő­írták más szervekre, üze­mek dolgozóira, tekintet nél­kül arra, hogy ezek a párt tagjai voltak-e. Az 1956. októberében ki­robbant ellenforradalmi tá­madás ideológiája és gyakor­lata támadta és kétségbevon­ta a párt vezető és szervező tevékenységét a termelés irányításában. Ezek ellen a revizionista nézetek ellen pártalapszervezeteink sikere­sen felvették a harcot, s a dolgozók széles tömegei előtt leleplezték azokat. Pártszerve­zeteinkben nem az volt a probléma, hogy szükséges-e a termelés pártellenőrzése, hanem az okozott gondot, hogyan csináljuk tovább. A termelés pártellenőrzé­sénél fontos feladatot képez az, hogy az alapszervezetek min­dig a legfontosabb ter­melési kérdéseket vá­lasszák ki és azok meg­oldásához adjanak kon­krét segítséget. A pártmunkának, a terme­lés pártellenőrzésének fon­tos részét képezi a társadal­mi tulajdon védelme. Üze­meinkben számos pél­dáját lehet találni annak, hogy a társadalmi tulajdont nem védik, nem vigyáznak rá, mint a sajátjukra, gon­datlanságból, nemtörődöm­ségből még rongálják is azt. Például a Salgótarjáni Üveg­gyárban nagy a törési arány. Nem egy helyen azt látjuk hogy az új munkagépek 2—3 évi használat után úgy néznek ki, mintha már 20—25 évesek lennének. A gépek megóvása nemcsak társa­dalmi érdek, hanem a mun­kás érdeke is, mert jó mi­nőségű munkát csak tökéle­tesen karbantartott gépen és szerszámmal lehet végezni. S nem utolsó sorban, jó gé­pen végzett munka után a keresete is több lesz. A társadalmi tulajdon védelme szívós, nevelő­munkát igényel alapszer­vezeteinktől. De ha a nevelő, felvilágo­sító munka nem használ, adminisztratív intézkedések­kel kell fellépni a társadal­mi tulajdon herdálói ellen. Ahhoz, hogy a termelés pártellenőrzése hatékony le­gyen, nemcsak a múlt hibáit kell kiküszöbölni, hanem fel kell használni a már jól be­vált módszereket és a mun­kában akalmazni kell azokat. Először is foglalkozni kell azzal, kiknek a feladata a pártszervezeteken belül a termelés ellenőrzése. Le kell szögezni határozottad ,azt, hogy káros az a nézet, amely egyes alapszervezeteknél található, hogy csak a termelési fele­lős foglalkozzon a termelés kérdésével A termelés pártellenőr­zése az egész pártszer­vezet feladata, nem csak az arra kijelölt elv­társak reszortja. Ezt a feladatot az egész pártszervezetnek kell megol­dania, mégpedig a maga sa­játos társadalmi, politikai eszközeivel, módszereivel, az aktívák, a pártonkívűli szak­emberek széleskörű bevoná­sával, s nem utolsó sorban a tömegszervezetek (szakszer­vezet, KISZ) mozgósításával. Előfordult olyan eset' a tűz­helygyárban, hogy a párt- szervezet beszámoltatta az öntödei művezetőt — helye­sen megfogva a döntő lánc­szemet — a selejt alakulásá­ról. Ezután a selejt mégsem csökkent, hanem emelkedett. Helyes volt a beszámoltatás, de azt nem követte az alap­szervezet részéről a széleskö­rű felvilágosító munka, a kommunistákat és a műszaki dolgozókat nem mozgósítot­ták a feltételek biztosításá­ra. Helyes az a gyakorlat, ha a pártszervezetek mielőtt az állami szervek által kitűzött feladatok végrehajtása érde­kében megkezdik a politikai felvilágosító munkát, meg­vitatják ezeket a feladatokat, s ebbe a vitába bevonják a dolgozók minél szélesebb rétegeit. Felhasználják a kol­lektíva bölcsességét, tapasz­talatait. A dolgozókat csak úgy tudjuk mozgósítani a feladatok végrehajtására, ha őszintén, világosan és alaposan tájékoztat­juk őket a feladatokról, megmagyarázzuk nekik mind gazdasági, mind politikai jelentőségét. A pártszervezet elsősor­ban meggyőzéssel, nevelés­sel, politikai szervezőmunká­val és ellenőrzéssel oldja meg feladatait. Ez nemcsak azt jelenti, hogy rendszeresen beszélges­sünk a dolgozókkal, hanem azt is, hogy előre felkészü­lünk, hogy mit akarunk meg­értetni velük, miről akarjuk meggyőzni őket. Tehát agi- tációnknak konkrétnak kell lenni. Ehhez meg kell azon­ban lenni az előfeltételek­nek. Ez pedig az ember, a jó agitátor, aki politikailag fejlett, állandóan képezi ma­gát, szakmáját jól érti, a dolgozók szeretik, adnak a szavára. Fontos feladat vár itt a népnevelőkre, olyanok­ra, akik a fenti követelmé­nyeknek is megfelelnek. Azonban a legjobb népneve­lő is csak akkor tud jól agitálni, ha ellátjuk „muní­cióval”, érvekkel, agitációs anyaggal. Ehhez pedig az szükséges, hogy a pártvezető­ség ismerje a terv legfonto­sabb mutatószámait és ezek lebontásra kerüljenek egé­szen a munkapadokig. Milyen módszerei vannak a dolgozók bevonásának a termelés ellenőrzésébe? A tömegellenőrzés kifejezésé­nek egyik eszköze a párttag­gyűlés. El kell azonban mon­dani elöljáróban, hogy a taggyűlések a legtöbb üzemi alapszervezetnél a két vég­let között mozognak. Vagy a befeléfordulás a jellemző, s csak a pártépítés feladata­ival foglalkoznak (pártokta­tás, pártdemokrácia, ifjúsági nevelés, stb.) vagy pedig át­veszik a termelési értekezle­tek szerepét, s kizárólag ter­melési kérdésekkel foglalkoz­nak, elvonatkoztatva a párt­építéstől, a pártpolitikai munkától és a párttagok sze­repétől a termelésben, a tervek teljesítésében. Sem az egyik, sem a másik véglet nem helyes. Az a helyes, ha összekötik a pártépítés és a termelés feladatait. Többször hallani azt a véleményt, hogy azért nem beszélnek taggyű­léseken a termelés kérdései­ről, mert nem akarják elven­ni a termelési értekezletek „kenyerét”. Ez a felfogás helytelen, mert a taggyűlések nem azonos módon tárgyal­ják a termelési kérdéseket. Egyrészt tájékoztatják a pártalap- szervezet tagjait az üzem, vagy vállalat legfőbb termelési feladatairól, problémáiról, másrészt — arról, hogy a feladatok megoldásában mi a kom­munisták kötelessége. A taggyűlésen — ha ez szük­séges — helyes, ha időnként beszámoltatják a mérnököt, művezetőt a termelésre vo­natkozó egyes határozatok végrehajtásáról. Alapszervezeteink vezető­ségi üléseken számszerűen foglalkoznak negyedéven­ként termelési kérdésekkel, de nem mindig a leglényege­sebbet tűzik napirendre és nem elég eredményesen. A Salgótarjáni Üveggyárban az elmúlt félév folyamán az újítómozgalom fellendülése megtorpant, sőt az elmúlt évekhez viszonyítva vissza­esett. A párt-végrehajtó bi­zottság — bár látják az elv­társak ezt a problémát — nem tűzte még napirendre hogy a pártalapszervezetek- nek milyen feladatokat kell megoldaniuk az újíltómozga- lom érdekében. A tűzhely­gyárban a félkész-termékek komplettírozásában komoly hibák vannak, a pártbizott­ságnak tudomása van róla, de még egyszer sem számoltat­ták be a gazdasági vezetést arról, hogyan, milyen módon akarják ezt a feladatot meg­oldani, s e feladat megol­dásával milyen segítséget kívánnak adni a pártalap- szervezetek a gazdasági ve­zetésnek. (Folytatjuk.) MÁKOS JÓZSEF A KISZ I. Országos Ér­tekezletén hangsúlyozták: „Ifjúsági szövetségünk egész továbbfejlődése szem­pontjából rendkívül sok mú­lik a megfelelő ifjúsági ve­zetők kiválasztás án... ” Ifjúsági szövetségünk egyik legfontosabb, legproblematiku­sabb kérdése tehát a jó ifjú­sági vezető kiválasztása. Az alapszervezetekben és a bi­zottságokban azokat kell meg­választani vezetőknek, akik politikai szilárdságuk, tehetsé­gük, tudásuk, magatartásuk alapján arra alkalmasak s akiket szeretnek, becsülnek," akikben bíznak a fiatalok. A KISZ-vezetők nevelők is: csak azok a vezetők tud­nak jó munkát végezni, akik hivatásuknak érzik ezt a munkát, a különböző lelki- típusú, felfogású és foglal­kozású fiatalok nevelését. Az élet bonyolult és változatos fordulatai között, nehéz el­igazodni annak az ifjúsági vezetőnek, akinek nincs, vagy csak hiányos politikai isme­retei vannak, ha nem ren­delkezik megfelelő marxista- leninista tudással, általános műveltséggel. Megyénk KISZ-szervezetei, ifjúsági vezetőinek nagyrészé­nél is az a probléma, hogy nem fordítanak gondot a fia­talok politikai fejlődésére. Persze ez nyilvánvalóan kö­vetkezik abból, hogy ők sa­ját maguk sem képezik ma­gukat megfelelően. Így hiába KISZ vezetőink van meg a jóindulat,, az akarat, a lelkesedés a mun­kában, hűség az eszméhez. Nem lehetünk hűségesek egy eszméhez, élvhez, ha nem is­merjük behatóan a lényegét, tartalmát. Minimálisan kevés azoknak a fiataloknak a száma, akik nem érdeklődnek a politikai élet fordulatai, változásai iránt, s egy KISZ-vezető csak abban az esetben lehet poli­tikai nevelő, ha saját maga is politikai műveltségre tö­rekszik. Nyilvávaló, hogy a nevelés feltételezi a tudást, a tu­dás megszerzéséhez pedig ki­tartó tanulás szükséges. Sok KISZ-vezetőnk sütkérezik az önteltség fényében, sokan el­hízzák magukat, azt gon­dolva: úr vagyok a magam portáján. Holott a szervezet­ben vannak tőlük képzetteb­bek is, akik elhagyják tu­dásban, fejlődésben az ilyen embert. Itt kezdődik aztán a szervezet egységének bomlá­sa. A pogonyi és kishartyáni KISZ-szervezet titkárai sem tartoznak azok közé, akik jól dolgoznak. Az ifjúság ne­velése bonyolult feladat, hi­szen epvetlen munka talán amire nem lehet receptet al­kotni, hiszen az igények az érdeklődési kör minden fia­talnál más és más. A neve­építésének meggyorsítása. Sok múlik azon, ha a válasz­tás időszaka alatt sem feled­kezünk meg a parasztság ön­tudatra ébresztéséről, a mező- gazdaság átszervezéséről. A harmadik jelszó: a szo­cialista demokrácia és tömeg­bázisunk szélesítése azt jelen­ti, hogy nálunk a népfron­ton belül meg van a lehető­ség a bíráló vélemény el­mondására. Hiszen a társa­dalom legkülönbözőbb réte­ge tömörül a népfrontban, ezek a rétegek vesznek részt a szocializmus építésében és lehetőségük nyílik arra, hogy alkotó munkájukkal hozzá­járuljanak közös célunk meg­valósításához. Megyénk területén 137 vá­lasztási elnökség működik, 687 taggal. Ezenkívül 3961 választókerületi bizottság 12 498 taggal. Ahogy az eddig lezajlott jelölő gyűlések mutatják, megyénk dolgozói egysé­gesen kiállnak a munkás­paraszt forradalmi kor­mány mellett. A jelölő gyűléseket mindenütt felelősségéről lcmunka sikerében fontos szerepet játszik a KISZ- vezetők pedagógiai érzéke, tehetsége. Bár tehetség nem minden. A tehetséget csak rendszeres tanulással, az is­meretek megszerzésével, fel­elevenítésével lehet értékesí­teni. A tények követelik az ifjúsági vezetők tudását. Hi­szen ifjúságunk műveltsége viszonylag már magas szín­vonalon áll. Tízezerek járják ki az általános iskolát, mind többen és többen a közép­iskolát, az egyetemet. Ezek közül a fiatalok közül sokan lesznek tagjai a KlSZ-szer- vezetnek és ezekkel a fia­talokkal szemben a tanulást elhanyagoló KISZ-vezetők rettenetes hátrányban kerül­nek. Ifjúsági vezetőink sok­szor azt gondolják, hogy az általános műveltség csak ol­vasásból. könyvek ismeretéből áll. A művészet: zene, a kép­zőművészet, a film, a tánc, na»- hatással van a fiatalok érzelmeire, következéskép­pen jellemük alakulására. Az ifjúsági vezetőknek is tudomásul kell venni — akik eddig nem tudták —, hogy műveltnek lenni annyit je­lent ,hogv korúink leghala­dóbb és élenjáró osztályának társadalmi érdekeiért élni. A felelősségteljes munkát végző ifjúsági vezető szép példaképe Papp Károly, pa­az jellemezte, hogy a helyi­ség nagyságához mérten leg­több helyen telt házban zaj­lott le a körzeti, községi, járási, megyei tanácstag, il­letve képviselő jelölése. Az előkészületek azt is bizonyít­ják, hogy november 16 több lesz, mint egyszerű választás. Ez népszavazás lelsz egész dolgozó népünk demonstrá­ciója a párt és a kormány eddigi nolitikája mellett. Befejezésül Marczinek elv­társ röviden vázolta azokat a nemzetközi körülményeket, amelyek közepette készül ha­zánk népe a soronlévő vá­lasztásra. Marczinek elvtárs ezután ismertette a jelölőgyűléseken jelölt országgyűlési képvise­lők és pótképviselők neveit, valamint a megyei tanács­tagnak jelöltek névsorát. A beszámoló után vita kö­vetkezett, majd egyhangúlag megszavazták a jelölőgyűlé­seken jelölt képviselőket és pótképviselőket, hogy a sza­vazólistára felvegyék őket. megkezdi a tanács a külön­böző szakkörök: kézimunka, sütő, szabó-varró stb.; tanfo­lyamok : egészségügyi, elsőse­gélynyújtó stb. szervezését. A lánytanács megjavítja az úttörőkkel való kapcsolatát is. Raj- és őrsvezetőket biz­tosít az úttörők számára. Kö­zös rendezvényeket kíván létrehozni a középiskolás és az üzemi lányok között. Rövidesen megszervezi a lánytanács néhány óvodában a mesedélutánok megtartását, például: 33-as sz. Autóközle­kedési Vállalat, Acélárugyár, Üjtelep, stb. A lánytanács néhány táv­lati tervet is kidolgozott, s ennek alapján fogja elkövet­kezendő munkáját végezni. Télapó és Fenyő ünnepet fognak rendezni. Megemlé­kezésre készülnek anyák és gyermekek napján, Zója ha­lálának évfordulóján. A különböző üzemeknél október 25-ig demokratikus választások alapján választ­ják meg a lányfelelősöket. A választásokkal kapcsola­tosan a lánytanács megbe­szélte, hogy tíz szavazókör­zetet fognak feldíszíteni. látási KISZ-titkár, aki már 1951 óta végzi munkáját. A fiatalok bizalma nem rendült meg vele szemben 1956-ban sem, ezt bizonyítja, hogy a DISZ általános hibáinak is­meretében sem váltották le. De lehetne sorolni tovább: Fenyvesi Imre salgói, Kovács László szorospataki, Sramm András nógrádi, Egner Gyu­la tűzhelygyári KlSZ-titká- rok ,stb. A művelt KISZ-vezető job­ban, könnyebben kiismeri ma­gát a mindennapi élet prob­lémáiban. Persze más az üze­mi KISZ-vezetők problémája, mint a falusiaké. Az ifjúsági vezető csak ab­ban az esetben felelhet meg munkájának, feladatának, ha példamutatásával elnyeri a fiatalok bizalmát. Ne azért tiszteljék, mert funkciója van, hanem jó tulajdojnságaiért, tudásáért, műveltségéért, sok­oldalúságáért. Sokan mondhatják ,hogy az említett tulajdonságok mind­egyike nincs meg KlSZ-veze- tőinkben. Valóban ritka em­ber, aki ennyi jó tulajdon­sággal rendelkezik, de meg­felelő, célszerű önképzéssel, önneveléssel sok jó tulajdon­ságot kinevelhetnek maguk­ban és értékes tudásanyagra tehetnek szert. Persze erre nemcsak töre­kedni szükséges, hanem ezért dolgozni is ke|U. Az élet követelése ez. Ülésezett Salgótarján város KISZ lánytanács aktívája Néhány napja tartotta ülé­sét a KISZ városi lánytaná­csának aktívája. Az ülésen megtárgyalták az őszi-téli programot és a lány­tanács választásokkal kapcso­latos munkáját. A lánytanács az őszi-téli időszakban tartalmas program alapján fogja foglalkoztatni a lányokat és a fiatalasszonyo­kat. Fokozottabban bevonják a lányokat és fiatalasszonyokat a politikai oktatásba, a poli­tikai munkába. Rövidesen gadták el tanácstaggá jelölé­sét. Az ő gyűlésén jelent meg a legtöbb ember a faluban. Minden házból voltak ketten- hárman, sőt négyen is. A fiatalasszony terve, hogy tehetségéhez mérten minél méltóbb legyen jelölői bizal­mára. Ha tanácstagnak vá­lasztják mindent megtesz majd, hogy eljárjon választói ügyes-bajos dolgoiban a ta­nácsnál. Ö a község leg­fiatalabb jelöltje.

Next

/
Oldalképek
Tartalom