Nógrádi Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 60-68. szám)
1958-08-20 / 65. szám
NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 9 1953. augusztus 20 Tizonnógy éve R O ül Ó II Í Cl szabadult fel — ■ .. 1944. augusztus 23-át írtak. sét. Európa ólomszürke egén pernye és hamu takarta el a Napot. Az utcák bombatépte kövezetén még német •csizma kopogott, de Keleten már biztatóan derengett a hajnal, a szabadság hajnala. Ezer sebből vérzett a náci fenevad és körömszakadtáig ’védte torz eszméit, de nem tudta kivédeni a Vörös Hadsereg megsemmisítő csapásait. S ■ezen az augusztusi napon a román dolgozó nép, kommunista pártjának vezetésével megdöntötte Antonescu fasiszta diktatúráját és fegyvereit a német megszállók ellen fordította. A román csapatok 260 napon keresztül harcoltak. S eközben 16 nagy csatában és 367 összecsapásban vettek részt, ősz-, 'szesen 3831 helyiséget szabadítottak fel, köztük 53 várost és 180 nagyobb központot. A román nép fiai kiontott vérükkel pecsételték meg a román—magyar barátságot, amelynek gyökerei messze visszanyúlnak a két szomszéd nép közös múltjába. Csupán a budapesti harcokban több mint 10 000 román katona áldozta fel •életét Budapest felszabadításáért. A román csapatok Magyarország területén 1237 •helyiséget szabadítottak fel, köztük 14 várost. Magyar földön 42 266 román harcos, •altiszt és tiszt vesztette életét. Hazájának felszabadulása Után a román dolgozó nép, ■pártjának vezetésével, elindult az anyagi és kulturális felemelkedés útján. 1947 novemberében a kommunista párt vezetésével a hős román munkásosztály kiűzte a kormányból a pártok képviselőit, kezébe ragadta a teljes politikai hatalmat és 1947. december 30-án kikiáltották a Román Népköztársaságot. A párt és a népi hatalom ■vezetésével évről évre gyorsult a fejlődés üteme. Míg 1938-ban az ipar és az építőipar együttesen a nemzeti jövedelem egy negyedét adták, addig 1956-ban és 1957- hen az ipari termelés már a nemzeti jövedelem 50 százalékát biztosította. Ugyanakkor 1955-ben a nemzeti jövedelem már több mint két és félszerese volt az 1948. évinek. Ezzel egyidejűleg gyors ütemben növekedett a román munkásosztály is, amelynek száma 1957-ben •elérte az 1949. évi kétszereAz 1958. évi állami terv 1957-hez képest további 7,9 százalékkal növeli az ipari össztermelést. Ezen belül a mezőgazdasági gépgyártás 23 százalékkal emeli az iparág kivitelét. A párt és a népi hatalom ugyanakkor nagy gondot fordít a közszükségleti cikkek termelésének növelésére is: 1958-ban körülbelül 20 százalékkal több textilanyag, 8 százalékkal több cipő, 35 százalékkal több étolaj, 20 százalékkal több húsárú stb. áll a vásárlók rendelkezésére. Az ipar fejlesztésével párhuzamosan megindult a' mezőgazdaság szocialista átalakítása is. A mezőgazdaság kollektivizálásának üteme a Román Munkáspárt 1955 decemberében megtartott II. kongresszusa után és kiváltképpen a párt Központi Bizottságának tavaly decemberi plenáris ülése után gyorsult meg. 1956. január 1. és május 1. között 153 506 paraszt család lépett be a különböző kollektív gazdaságokba és mezőgazdasági társulásokba.1 Tavaly — ugyanebbben az időszakban — 240 430 paraszt család lépett a társasgazdálkodás ."út jára, 470 559 hektár földjáradékos termelőszövetkezet és mezőgazdasági társulás működött, amelyekben 1 528 578 paraszt család 3 830 376 hektár földön gazdálkodik. Külön kell szólnunk a párt és a népi hatalom kulturális-szociális politikájáról. A felszabadulás előtti Románia arról volt „híres”, hogy az írástudatlanság és a gyermekhalandóság tekintetében a szépített hivatalos statisztikák is ebben az országban tükrözték a legmagasabb százalékarányokat. A párt és a népi hatalom bevezette az általános és kötelező oktatást és hamarosan sor kerül a kötelező 7 osztályos oktatás bevezetésére is. Jelenleg az ország területén 15 963 négy-, hét-, és tízosztályos iskola működik, azaz mintegy 2000- rel több mint a háború előtt. Ez iskolák tanulóinak száma meghaladja a kétmilliót. A felszabadulás óta eltelt 14 év alatt széles méreteket öltött a kultúrforradalom is. A kultúrotthonok száma az 1938. évi 3500-ról 1957-ben 12 094-re emelkedett. Ezenkívül 103 rajoni kultúrház, 7413 falusi és üzemi klub, illetve vörös sarok biztosítja a dolgozók színvonalas szórakozását. A könyvtárak száma 1949-ig 14 352 volt, a könyvállomány pedig 5 640 000 kötet volt. 1957-ben több mint 19 300 könyvtárban több mint 27 730 000 kötet között válogathattak az olvasók. Gyors ütemben fejlődött az ország könyvkiadása is: 1949 és 1956 között összesen 22 712 különböző könyvet és brosúrát adtak ki 374176 000-es példányszámban. Ezek közül 6488 különböző könyvet és brosúrát 33 740 000 példányszámban az egymás mellett élő nemzetiségek nyelvén adtak ki. A szocializmus építésének következetes politikája növekvő jólétet, fejlődő kultúrát és nagyobb egészségvédelmet biztosít a Román Népköztársaság valamennyi állampolgárának. A burzsoá- földesúri Romániában mindössze 4234 orvos volt, jelenleg az orvosok száma meghaladja a 22 000-et, a kiegészítő egészségügyi személyzet létszáma pedig ugyanakkor 11 360-ról 60 000 fölé emelkedett. Míg 1938-ban 1895 lakosra jutott egy orvos, addig jelenleg 819 lakosra. A népi hatalom egyik legnagyobb vívmánya kétségtelenül a következetes lenini nemzetiségi politika alkalmazása, amely teljesen egyenlő jogokat biztosít az egymás mellett élő nemzetiségeknek, amelyek tagjai városban és faluhelyen egyaránt a román dolgozókkal vállvetve építik a szocializmust. Ma tehát már a román és a különböző egyéb anyanyelvű dolgozók testvéri egyetértésben élnek, kölcsönösen megbecsülik egymás hagyományait és kultúráját, megismerkednek egymás irodalmi és művészeti alkotásaival. Afrika as egység útján Irta: Monique Lafon, az Afrikai Unió tanácsosa II. Képek Romániából Augusztus 23-án a Román Népköztársaság felszabadulási ünnepén az ország dolgozó népe jó gazdához illően mérleget készít az elmúlt 14 esztendőről. Országszerte szorgos munka folyik a feladatok teljesítéséért, amelynek szilárd biztosítéka a párt és a kormány következetes, egészséges politikája, a harcokban kipróbált Román Munkáspárt lenini irányvonala. Szilárd legyőzhetetlen hadsereg ez a párt, amely az ország munkásosztályának élén diadalra viszi a szocializmus nagyszerű ügyét. Az Afrikai Függelílenségi Párt képviselője ás felszólalt Bamakóban. A párt a múlt nyáron történt megalakulásakor kiáltványt tett közzé, s ebből ismeretes az álláspontja: _ „A nemzeti függetlenség révén ki kell vívni a teljes politikai hatalmat: a szocializmus útján a társadalmi javakat át kell adni azoknak, akik termelik őket.” Az Afrikai Demokratikus Tömörülés szekcióinak képviselői bamakói felszólalásaikban ugyanazt hangoztatták, amit a meghívott szervezetek küldöttei, többek között az Afrikai Konvenció képviselői is ajánlottak. A kongresszusnak hamarosan meglett a folytatása. Ez év fehruár 15- én Párizsban, március 26-án pedig Dakarban tartottak Konferencia^!;, me^jszer— vezzék a pártok átcsoportosítását. Jelenleg, mint ismeretes, az átcsoportosítás még csak részlegesen történt meg. Az ADT vezetői között, úgy látszik, véleménykülönbségek vannak, s ezért nem járultak hozzá véglegesen az átcsoportosításhoz. Egyesek közülük azonban javasolták az akcióegységet, különösen azért, hogy az afrikaiak nagyobb lehetőséget harcolhassanak ki saját ügyeik intézésére. Az Afrikai Függetlenségi Párt úgy döntött, hogy megőrzi kötetlenségét a propaganda terén és kitart szervezeti függetlensége mellett. De azért mégiscsak megpecsételték március 26-án Da karban az Afrikai Konvenció, az Afrikai Szocialista Mozgalom és a különböző helyi pártok egységét. Ez az új és fontos párt az „Afrikai Átcsoportosulás Pártja” ne- | vet kapta. Az egységirányzat így kifejlődött, de bizonyára ezentúl is sok nehézséggel kell majd megbirkóznia. A bamakói eszméket az afrikai tömegek kitörő lelkesedéssel fogadták. Diadaluk kétségkívül nagy jelentőségű esemény. A francia utrakolonialisták szemmelláthatóan megrémültek, és szervezkednek, hogy — amennyire tehetik — fékezzék a fejlemények kibontakozását. Március 28-án a disszidens radikálisok nantesi kongresz- szusuikon kimondták: „A ten- iú'i'tm túli kerettörvény felülvizsgálása alkalmával egyesek szövetségi végrehajtó bizottságok felállítását követelik . . . felünk, hogy a szövetségi végrehajtó hatalom fegyverré válik azok kezében, akik az államszövetségen belül a teljes függetlenségért szállnak síkra.,, A „függetlenek” március 15-i párizsi kongresszusukon kijelentették: „Elvárjuk, hogy mindenhol elismerjék Franciaország kizárólagos felelősségét Algéria, s Szahara és az egész francia Fekete-Af- rika ügyeiben.” Az Afrikai Átcsoportosítás Pártjának mint az Afrikai Demokratikus Tömörüléssel szembenálló egyetlen erőnek a létrehozása számos területen élénk vetélkedést támasztott a két párt között. A helyi versengések, nevezetesen a gyarmatosítok ügynökei által hagyományosan kihasznált törzsi ellentétek mellett ez a pare is számos véres összetűzés forrásává vált, s ezek az összetűzések az utóbbi hónapokban számos afrikai területet gyászba borítottak: Nigériát, Guineát, Szudánt, Felső-Voltát, míg Lo- néban a hosszú évekig tartott togói nép lázadása váltott ki komoly csatározásokat. A TERÜLETI ÁTCSOPORTOSÍTÁS A néha nehézségekbe ütköző, de végső soron feltétlenül bekövetkező politikai egységgel együtt jár egy másik irányzat: a területi egységesítés irányzata. A francia, az angol, a belga, a portugál és a többi gyarmatosító az afrikai kontinenst természetellenesen olyan területekre vagy országokra szabdalta, melyek határai önkényesem megosztják a lakosságot. Ügy látszik, hogy a határok korlátái ma már meginogtak és túlságosan gyöngék ahhoz, hogy gátolni tudják a gyarmati elnyomás el len akcióegység terjedését. Francia Nyuga t-Afrikában és Francia Egyenlítői-Afriká- ban általánossá válik a kerettörvény „balkanizáló” törekvései ellen és a szövetségi intézmények megerősítése és demokratizálása mellett fellépő irányzat. Felfogása szerint a már létező területi egységek: Nyugat-Afrikában Szenegial, Guinea, Szudán, stb. Egyenlítői-Afrikában Közép-Kongó, Gabon, Uibani stb, megtartanák belső önkormányzatukat. De minden közös ügyük egy szövetségi végrehajtó bizottság hatáskörébe kerül, amely politikailag felelősséggel tartozik egy Szövetségi Törvényhozó Gyűlés- n6k- A„ k'®t szervnek kezdeményezőik elképzelései szerint az a hivatása, hogy a szabad együttműködés, az egyenlőség és a függetlenségi jog alapján tárgyaljon Franciaországgal. így Afrika politikai képviselői fokozott energiával szállhatnának vitába országaik érdekeit illetően a francia kor mánnyal. rikai Demokratikus Tömörülés elefántcsont-parti szekciója Houphouet Boigny vezetésével úgy nyilatkozott, hogy fenn akarják tartani teljes területi önkormányzatukat, és nem hajlandók csatlakozni a nyugat-afrikai szövetséghez. Az afrikai területi egyesülés irányzata mindennek ellenére nagyon erős. Ezen a téren sem hiányoznak a nehézségek. Nincs minden afrikai politikus egy véleményen. Például az Af1955 augusztusában Nkrum- ah asanti ellenzéke autonómiát követelt az asantiak számára. (Az asantiak Ghana középső vidékein élnek). Ez akkor az alakuló ghanai állam gyengítését, „balkonizá- lódást” mozdította elő. Ghana függetlensége, a vonzóerő, melyet az új állam az afrikaiak antikolonialista öntudatára gyakorolt, elsöpörte az elkülönülési törekvéseket. A legutóbbi községi választásokon Kumasziban, az asantiak fővárosában a (Nkrumah áítal vezetett) Néppárti Konvent 27 mandátumot szerzett, míg az ellenzéknek csak 7 jutott. Már megemlékeztünk arról, hogy milyen hatalmas mozgalom harcol az első világhá- oorú óta önkényesen felosztott Kamerun egységéért. Togo brit gyámsági terület tavaly egyesült a független ghanai állammal. S az ez év április 27-én megtartott választások után Oiympio Syl- vanus nacionalista vezető a Togó és Ghana közötti viszonyra vonatkozóan azt mondta, hogy ez megoldható »egy nyugat-afrikai szövetség keretében”. Ennek az eszmének felel meg a közép-afrikai szövetség gondolata is, amelynek az afrikai angol gyarmatok a zászlóvivői. Az afrikai egység irányzata összefér a jelenlegi erőszakolt határokat figyelmen kívül hagyó, eredeti egységek szerinti csoportosülás gondolatával ds, de a nagy afrikai átalakulás, az önkényes feldarabolás megszüntetése, amely már előreveti árnyékát, nyilvánvalóan csak akkor következhet be, ha az afrikai népek már lerázták láncaikat. A jó megfigyelőik mo6t igyekeznek levonni a kairói és az akkrai értekezlet tanulságait. A Marches Tropicaux c. folyóirat munkatársa az akkani értekezletről írt beszámolójában ezt írta: „A konferencia összes résztvevői tudatában vannak ama ténynek, hogy ugyanahhoz a kontinenshez tartoznak.” Milyen súlyos fenyegetés ez az imperialisták számára! S milyen nagy erőforrás azoknak, akik nemzedékről nemzedékre szenvedtek és harcoltak felszabadulásukért! Acélöntés a Hunedoara-i kombinátban. Üj előregyártott betonelem man városában. A betonele gyárat helyeztek üzembe Ro- nicket emelődaruval rakják vasúti kocsikba. Az állami díjas Vasilescu I szeripari Kutatóintézet labot vegyészmérnök az Élelmi- | ratóriumában.
