Nógrádi Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 60-68. szám)

1958-08-20 / 65. szám

NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 9 1953. augusztus 20 Tizonnógy éve R O ül Ó II Í Cl szabadult fel — ■ ­.. 1944. augusztus 23-át írtak. sét. Európa ólomszürke egén pernye és hamu takarta el a Napot. Az utcák bomba­tépte kövezetén még német •csizma kopogott, de Keleten már biztatóan derengett a hajnal, a szabadság hajnala. Ezer sebből vérzett a náci fenevad és körömszakadtáig ’védte torz eszméit, de nem tud­ta kivédeni a Vörös Hadsereg megsemmisítő csapásait. S ■ezen az augusztusi napon a román dolgozó nép, kommu­nista pártjának vezetésével megdöntötte Antonescu fa­siszta diktatúráját és fegy­vereit a német megszállók ellen fordította. A román csapatok 260 napon keresz­tül harcoltak. S eközben 16 nagy csatában és 367 össze­csapásban vettek részt, ősz-, 'szesen 3831 helyiséget szaba­dítottak fel, köztük 53 vá­rost és 180 nagyobb közpon­tot. A román nép fiai kion­tott vérükkel pecsételték meg a román—magyar barát­ságot, amelynek gyökerei messze visszanyúlnak a két szomszéd nép közös múlt­jába. Csupán a budapesti harcokban több mint 10 000 román katona áldozta fel •életét Budapest felszabadítá­sáért. A román csapatok Ma­gyarország területén 1237 •helyiséget szabadítottak fel, köztük 14 várost. Magyar földön 42 266 román harcos, •altiszt és tiszt vesztette éle­tét. Hazájának felszabadulása Után a román dolgozó nép, ■pártjának vezetésével, elin­dult az anyagi és kulturális felemelkedés útján. 1947 no­vemberében a kommunista párt vezetésével a hős ro­mán munkásosztály kiűzte a kormányból a pártok képvi­selőit, kezébe ragadta a tel­jes politikai hatalmat és 1947. december 30-án kikiál­tották a Román Népköztár­saságot. A párt és a népi hatalom ■vezetésével évről évre gyor­sult a fejlődés üteme. Míg 1938-ban az ipar és az építő­ipar együttesen a nemzeti jövedelem egy negyedét ad­ták, addig 1956-ban és 1957- hen az ipari termelés már a nemzeti jövedelem 50 száza­lékát biztosította. Ugyanak­kor 1955-ben a nemzeti jöve­delem már több mint két és félszerese volt az 1948. évi­nek. Ezzel egyidejűleg gyors ütemben növekedett a ro­mán munkásosztály is, amelynek száma 1957-ben •elérte az 1949. évi kétszere­Az 1958. évi állami terv 1957-hez képest további 7,9 százalékkal növeli az ipari össztermelést. Ezen belül a mezőgazdasági gépgyártás 23 százalékkal emeli az iparág kivitelét. A párt és a népi hatalom ugyanakkor nagy gondot fordít a közszükség­leti cikkek termelésének nö­velésére is: 1958-ban körül­belül 20 százalékkal több textilanyag, 8 százalékkal több cipő, 35 százalékkal több étolaj, 20 százalékkal több húsárú stb. áll a vásár­lók rendelkezésére. Az ipar fejlesztésével pár­huzamosan megindult a' me­zőgazdaság szocialista átala­kítása is. A mezőgazdaság kollektivizálásának üteme a Román Munkáspárt 1955 de­cemberében megtartott II. kongresszusa után és kivált­képpen a párt Központi Bi­zottságának tavaly decembe­ri plenáris ülése után gyor­sult meg. 1956. január 1. és május 1. között 153 506 paraszt család lépett be a különböző kollektív gazdaságokba és mezőgazdasági társulásokba.1 Tavaly — ugyanebbben az időszakban — 240 430 paraszt család lépett a társasgazdál­kodás ."út jára, 470 559 hektár földjáradékos termelőszövet­kezet és mezőgazdasági tár­sulás működött, amelyekben 1 528 578 paraszt család 3 830 376 hektár földön gaz­dálkodik. Külön kell szólnunk a párt és a népi hatalom kulturá­lis-szociális politikájáról. A felszabadulás előtti Románia arról volt „híres”, hogy az írástudatlanság és a gyer­mekhalandóság tekintetében a szépített hivatalos statisz­tikák is ebben az országban tükrözték a legmagasabb szá­zalékarányokat. A párt és a népi hatalom bevezette az általános és kötelező oktatást és hamarosan sor kerül a kötelező 7 osztályos oktatás bevezetésére is. Jelenleg az ország területén 15 963 négy-, hét-, és tízosztályos iskola működik, azaz mintegy 2000- rel több mint a háború előtt. Ez iskolák tanulóinak száma meghaladja a kétmilliót. A felszabadulás óta eltelt 14 év alatt széles méreteket öltött a kultúrforradalom is. A kultúrotthonok száma az 1938. évi 3500-ról 1957-ben 12 094-re emelkedett. Ezenkí­vül 103 rajoni kultúrház, 7413 falusi és üzemi klub, il­letve vörös sarok biztosítja a dolgozók színvonalas szó­rakozását. A könyvtárak száma 1949-ig 14 352 volt, a könyvállomány pedig 5 640 000 kötet volt. 1957-ben több mint 19 300 könyvtárban több mint 27 730 000 kötet között válogat­hattak az olvasók. Gyors ütemben fejlődött az ország könyvkiadása is: 1949 és 1956 között összesen 22 712 különböző könyvet és brosú­rát adtak ki 374176 000-es példányszámban. Ezek közül 6488 különböző könyvet és brosúrát 33 740 000 példány­számban az egymás mellett élő nemzetiségek nyelvén adtak ki. A szocializmus építésének következetes politikája nö­vekvő jólétet, fejlődő kultú­rát és nagyobb egészségvé­delmet biztosít a Román Népköztársaság valamennyi állampolgárának. A burzsoá- földesúri Romániában mind­össze 4234 orvos volt, jelen­leg az orvosok száma meg­haladja a 22 000-et, a kiegé­szítő egészségügyi személy­zet létszáma pedig ugyanak­kor 11 360-ról 60 000 fölé emelkedett. Míg 1938-ban 1895 lakosra jutott egy or­vos, addig jelenleg 819 la­kosra. A népi hatalom egyik leg­nagyobb vívmánya kétségte­lenül a következetes lenini nemzetiségi politika alkal­mazása, amely teljesen egyenlő jogokat biztosít az egymás mellett élő nemzeti­ségeknek, amelyek tagjai vá­rosban és faluhelyen egy­aránt a román dolgozókkal vállvetve építik a szocializ­must. Ma tehát már a román és a különböző egyéb anyanyelvű dolgozók testvéri egyetértésben élnek, kölcsö­nösen megbecsülik egymás hagyományait és kultúráját, megismerkednek egymás irodalmi és művészeti alko­tásaival. Afrika as egység útján Irta: Monique Lafon, az Afrikai Unió tanácsosa II. Képek Romániából Augusztus 23-án a Román Népköztársaság felszabadulá­si ünnepén az ország dolgo­zó népe jó gazdához illően mérleget készít az elmúlt 14 esztendőről. Országszerte szorgos munka folyik a fel­adatok teljesítéséért, amely­nek szilárd biztosítéka a párt és a kormány követke­zetes, egészséges politikája, a harcokban kipróbált Ro­mán Munkáspárt lenini irányvonala. Szilárd legyőz­hetetlen hadsereg ez a párt, amely az ország munkásosz­tályának élén diadalra viszi a szocializmus nagyszerű ügyét. Az Afrikai Függelílenségi Párt képviselője ás felszólalt Bamakóban. A párt a múlt nyáron történt megalakulása­kor kiáltványt tett közzé, s ebből ismeretes az álláspont­ja: _ „A nemzeti függetlenség révén ki kell vívni a teljes politikai hatalmat: a szoci­alizmus útján a társadalmi javakat át kell adni azoknak, akik termelik őket.” Az Afrikai Demokratikus Tömörülés szekcióinak képvi­selői bamakói felszólalásaik­ban ugyanazt hangoztatták, amit a meghívott szervezetek küldöttei, többek között az Afrikai Konvenció képviselői is ajánlottak. A kongresszus­nak hamarosan meglett a folytatása. Ez év fehruár 15- én Párizsban, március 26-án pedig Dakarban tartottak Konferencia^!;, me^jszer— vezzék a pártok átcsoporto­sítását. Jelenleg, mint ismeretes, az átcsoportosítás még csak részlegesen történt meg. Az ADT vezetői között, úgy lát­szik, véleménykülönbségek vannak, s ezért nem járul­tak hozzá véglegesen az át­csoportosításhoz. Egyesek kö­zülük azonban javasolták az akcióegységet, különösen azért, hogy az afrikaiak na­gyobb lehetőséget harcolhas­sanak ki saját ügyeik inté­zésére. Az Afrikai Független­ségi Párt úgy döntött, hogy megőrzi kötetlenségét a pro­paganda terén és kitart szer­vezeti függetlensége mellett. De azért mégiscsak megpe­csételték március 26-án Da karban az Afrikai Konven­ció, az Afrikai Szocialista Mozgalom és a különböző helyi pártok egységét. Ez az új és fontos párt az „Afrikai Átcsoportosulás Pártja” ne- | vet kapta. Az egységirányzat így ki­fejlődött, de bizonyára ezen­túl is sok nehézséggel kell majd megbirkóznia. A bamakói eszméket az af­rikai tömegek kitörő lelkese­déssel fogadták. Diadaluk kétségkívül nagy jelentőségű esemény. A francia utrakolonialisták szemmelláthatóan megrémül­tek, és szervezkednek, hogy — amennyire tehetik — fé­kezzék a fejlemények kibon­takozását. Március 28-án a disszidens radikálisok nantesi kongresz- szusuikon kimondták: „A ten- iú'i'tm túli kerettörvény fe­lülvizsgálása alkalmával egyesek szövetségi végrehaj­tó bizottságok felállítását kö­vetelik . . . felünk, hogy a szövetségi végrehajtó hatalom fegyverré válik azok kezé­ben, akik az államszövetsé­gen belül a teljes független­ségért szállnak síkra.,, A „függetlenek” március 15-i párizsi kongresszusukon ki­jelentették: „Elvárjuk, hogy mindenhol elismerjék Fran­ciaország kizárólagos felelős­ségét Algéria, s Szahara és az egész francia Fekete-Af- rika ügyeiben.” Az Afrikai Átcsoportosítás Pártjának mint az Afrikai Demokratikus Tömörüléssel szembenálló egyetlen erőnek a létrehozása számos terüle­ten élénk vetélkedést támasz­tott a két párt között. A he­lyi versengések, nevezetesen a gyarmatosítok ügynökei ál­tal hagyományosan kihasz­nált törzsi ellentétek mellett ez a pare is számos véres összetűzés forrásává vált, s ezek az összetűzések az utób­bi hónapokban számos afri­kai területet gyászba borítot­tak: Nigériát, Guineát, Szu­dánt, Felső-Voltát, míg Lo- néban a hosszú évekig tar­tott togói nép lázadása vál­tott ki komoly csatározásokat. A TERÜLETI ÁTCSOPORTOSÍTÁS A néha nehézségekbe ütkö­ző, de végső soron feltétlenül bekövetkező politikai egység­gel együtt jár egy másik irányzat: a területi egysége­sítés irányzata. A francia, az angol, a bel­ga, a portugál és a többi gyarmatosító az afrikai kon­tinenst természetellenesen olyan területekre vagy orszá­gokra szabdalta, melyek ha­tárai önkényesem megosztják a lakosságot. Ügy látszik, hogy a hatá­rok korlátái ma már meg­inogtak és túlságosan gyön­gék ahhoz, hogy gátolni tud­ják a gyarmati elnyomás el len akcióegység terjedését. Francia Nyuga t-Afrikában és Francia Egyenlítői-Afriká- ban általánossá válik a ke­rettörvény „balkanizáló” tö­rekvései ellen és a szövetségi intézmények megerősítése és demokratizálása mellett fel­lépő irányzat. Felfogása sze­rint a már létező területi egységek: Nyugat-Afrikában Szenegial, Guinea, Szudán, stb. Egyenlítői-Afrikában Kö­zép-Kongó, Gabon, Uibani stb, megtartanák belső önkor­mányzatukat. De minden kö­zös ügyük egy szövetségi vég­rehajtó bizottság hatáskörébe kerül, amely politikailag fe­lelősséggel tartozik egy Szö­vetségi Törvényhozó Gyűlés- n6k- A„ k'®t szervnek kezde­ményezőik elképzelései sze­rint az a hivatása, hogy a szabad együttműködés, az egyenlőség és a függetlenségi jog alapján tárgyaljon Fran­ciaországgal. így Afrika politikai képvi­selői fokozott energiával száll­hatnának vitába országaik ér­dekeit illetően a francia kor mánnyal. rikai Demokratikus Tömörü­lés elefántcsont-parti szekció­ja Houphouet Boigny vezeté­sével úgy nyilatkozott, hogy fenn akarják tartani teljes területi önkormányzatukat, és nem hajlandók csatlakozni a nyugat-afrikai szövetséghez. Az afrikai területi egyesü­lés irányzata mindennek el­lenére nagyon erős. Ezen a téren sem hiányoz­nak a nehézségek. Nincs minden afrikai politikus egy véleményen. Például az Af­1955 augusztusában Nkrum- ah asanti ellenzéke autonó­miát követelt az asantiak számára. (Az asantiak Ghana középső vidékein élnek). Ez akkor az alakuló ghanai ál­lam gyengítését, „balkonizá- lódást” mozdította elő. Gha­na függetlensége, a vonzóerő, melyet az új állam az afrika­iak antikolonialista öntudatá­ra gyakorolt, elsöpörte az el­különülési törekvéseket. A legutóbbi községi választáso­kon Kumasziban, az asanti­ak fővárosában a (Nkrumah áítal vezetett) Néppárti Kon­vent 27 mandátumot szerzett, míg az ellenzéknek csak 7 jutott. Már megemlékeztünk arról, hogy milyen hatalmas moz­galom harcol az első világhá- oorú óta önkényesen felosz­tott Kamerun egységéért. Togo brit gyámsági terület tavaly egyesült a független ghanai állammal. S az ez év április 27-én megtartott vá­lasztások után Oiympio Syl- vanus nacionalista vezető a Togó és Ghana közötti vi­szonyra vonatkozóan azt mondta, hogy ez megoldható »egy nyugat-afrikai szövetség keretében”. Ennek az eszmének felel meg a közép-afrikai szövet­ség gondolata is, amelynek az afrikai angol gyarmatok a zászlóvivői. Az afrikai egység irányzata összefér a jelenlegi erőszakolt határokat figyelmen kívül hagyó, eredeti egységek sze­rinti csoportosülás gondolatá­val ds, de a nagy afrikai át­alakulás, az önkényes felda­rabolás megszüntetése, amely már előreveti árnyékát, nyil­vánvalóan csak akkor követ­kezhet be, ha az afrikai né­pek már lerázták láncaikat. A jó megfigyelőik mo6t igyekeznek levonni a kairói és az akkrai értekezlet tanul­ságait. A Marches Tropicaux c. folyóirat munkatársa az akkani értekezletről írt be­számolójában ezt írta: „A konferencia összes résztvevői tudatában vannak ama tény­nek, hogy ugyanahhoz a kontinenshez tartoznak.” Milyen súlyos fenyegetés ez az imperialisták számára! S milyen nagy erőforrás azoknak, akik nemzedékről nemzedékre szenvedtek és harcoltak felszabadulásukért! Acélöntés a Hunedoara-i kombinátban. Üj előregyártott betonelem man városában. A betonele gyárat helyeztek üzembe Ro- nicket emelődaruval rakják vasúti kocsikba. Az állami díjas Vasilescu I szeripari Kutatóintézet labot vegyészmérnök az Élelmi- | ratóriumában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom