Nógrádi Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 60-68. szám)

1958-08-20 / 65. szám

10

NÓGRÁDI népújság

1958. augusztus 20

HUMOR

Képek szöveg nélkül Elbeszélgettek

Az előrelátó gyalogos

——— »rn II —a—■■» !■ IITII Jir«ir-|M i EuiuuonnaB m

RÁDIÓMŰSOR

CSÜTÖRTÖK, augusztus 21: Petöfl-rádió: 14.20: GyermekKossuth-rádió: 8.10: Vidám melódiák. — 8.55: Édes anyanyelvűnk. — 9.00: Legénypróba. Rádiójáték. — 10.10: A megraboltak. Elbeszélés. — 10.40: Kamarazene.- 11.00: Könyvismertetés. 11.20: Tömegdalok. - 11.40: Verbunkosok. - 12.10: Népszerű egyvelegek. - 13.00: Radó Oszkár

jegyzetei. — 13.10: Orosz operákból. — 14.20: Egy íalu — egy nóta. — 14.50: Kórusok. — 15.10:

Sakk-matt. — 15.20: A Gyermekrádió műsora. - 15:34: Ifjúsági

műsor. - 16.10: Palócz László és Lehoczky Éva énekel. - 16.50: Gyári szjréna. - 17.10: Könnyűzenei híradó. — 17.45: Lányok az erdőben. Elbeszélés. — 18.15: Népi muzsika. — 18.45: Fórum. — Érzékenység, intrika. — 19.00: Verdi: Rigoletto. Dalmű három felvonásban. - 21.45: Grófé: Mis- sissipi-szvit. - 22.15: Román zenei hét. — 23.10: Zenekari hangverseny. — 0.10: Népi muzsjka.

Petöfi-racliö: 14.20: Tánczene.- 15:20: A külföldi sajtó hasábjairól. — 15.30: Népszerű operarészletek. - 16.07: A sánta ördög. - 16.40: Fiatalok zenei újságja. - 17.10: A történetírás

magyar mesterei. - 17.25: Operettmuzsika. — 18.10: Wagner-be- mutatók Magyarországon, előadás. — 19.05: Az Ifjúsági Rádió nyelvtanfolyama. — 19.15: válaszolunk hallgatóinknak. — 19.25: Filmzene. - 19.45: Eizal- miak. Ankét-műsor. - 20.00:

Hangverseny Bágya András műveiből. — 20:40: Falurádió. —

21.05: A Novai Földművesszövetkezet és Általános Iskola Kórusa énekel. - 21.25: Fúvószene. 21.50: A fejfájás mechanizmusa. Előadás. - 22.00: Olasz dalest. - 22.45: József Attila szerelmes verseiből.

FENTEK, AUGUSZTUS 22: Kossuth-rádió: 8.10: Operettrészletek. — 8.50: Román költők verseiből. — 9.00: Tánczene. —

9.30: Népi muzsika. - 10.10: Óvodások műsora. - 10.30: Az Állami Tűzoltóság Központi Zenekara játszik. 11.00: Kamarazene. — 12.10: Tánczene. — 13.00: Merre tart a magyar mezőgazdaság? — 13.15: Operarészletek. — 14.10:

Uttörőhíradó. — 14.35: Napirenden. - 14.40: — Színes népi muzsika. - 15.10: A Gyermekrádió műsora. - 16.10: Századunk zeneművészete. — 17.00: Szív küldi... - 17.40: Ifjú Figyelő. - 18.10: Kedves dalaink. — 18.30:

A román követ beszéde. — 18.38: Közvetítés a marosvásárhelyi Állami Székely Színházból. — 21.05: Magayr népdalok. — 21.30: A Magyar Rádió szimfónikus zenekarának hangversenye. - 23.10: Könnyű melódiák. — 0.10: Vonósnégyes.

hangverseny. - 15.00: Muzsikáló Baranya. — 15.15: Könnyűzene.- 15.50: Tíz perc a bíróságon. - 16.00: Magyar nóták. — 16.40: Vakációm, Rekkenő nyarak. Irodalmi összeállítás. - 17.00: Fúvószene. - 17.20: Briten: Variációk és fuga egy Purcell-támá- ra. — 18.05: Dél-amerjkai népdalok. — 18.20: Zongoraművek. — 19.05: Szórakoztató muzsika. —

20.40: Falurádó. — 21.05: Operettrészletek. - 21.50: Mit hoz az ősz a mozikban? - 22.00: Tánczene.

SZOMBAT, AUGUSZTUS 23:

Kossuth-rádió: 8.10: Reggeli

hangverseny. - 9.00: A román

gyermekrádió műsorából. — 9.40: Magyar szerzők könnyű dalai. — 10.10: Válaszolunk hallgatóinknak. — 10.20: Népszerű operettdalok. — 11.05: Ady Endre és

Isaac Emil levelezése. — 11.20: Csajkovszkij-művek. — 12.10: Népi muzsika. - 12.50: Mi lijság a könyvesboltokban? — 13.05: Operarészletek. — 13.48: Odysseus

kalandjai. - 14.30: Szív küldi...

— 15.10: A kórusirodalom mesterei. — 15.30: A nemzetközi munkásmozgalom időszerű kérdései.

— 15.45: Vécsey Ernő zongorázik.

— 16.10: Elő szóval — muzsikával. — 18.45: Dalok, verbunkosok. — 19.00: A denevér. Részletek Johann Strauss operettjéből. 20.35: IBUSZ-kisasszony. Operett. - 22.35: Táncoljunk!

Petőfi-rádiő: 14.20: Operakalauz. — 15.20: Szobanövénykedve- lők öt perce. — 15.25: Német népzene fúvósokra. — 15.45: Zenekari hangverseny. — 16.50: Egy mű születése. — 17.30: Látogatás az Autóközlekedési Tudományos Kutató Intézetben. - 17.50: Slmor András és Wehner Tibor hangversenye. — 18.15: Lányok, asszonyok.

— 18.30: Zenés műsor. — 18.45: Zenei anekdoták. - 19.05: Tánczene.

— 19.40: Láttuk, hallottuk... — 20.00: Operahangverseny. — 20.40: Falurádió. - 21.05: Román zenei hét. - 21.40: Zenekari hangverseny.

Kárpitozott bútorok, fizetési kedvezménnyel, gyönyörű kivitelben. Rekamié, fotelek, párnázott székek, sezlonok, asztalok nagy választékban. Galambosi Béla kárpitos, Budapest, VII. Lenin körút 20. Telefon: 227-417.

Kárpitozott garnitúrák, gyönyörű kivitelezésben, rekamiék, fotelok, kárpitozott székek, kárpitos kisiparosnál fizetési kedvezménnyel. Kívánságára fényképes árajánlatot küldök. Cím: Kulinyi László kárpitos kisiparos, Budapest, VI. Majakovszky utca 98/a. (Volt Király utca.)__^ t -■

BS

ítosítsa hízósertését el hullás, vagy^jr,.^ kényszervágás esetére. A biztosítási díj 4 hónapig»:. 44 Ft, 6 hónapra 60 Ft. Állatorvosi vizsgálat nem szükséges. Bővebb felvilágosítást az AllamS. J 'Biztosító helyi megbízottai és fiókéi adnak'

Iskolai cikkek kiállítása, árusítással egybekötve, augusztus 18-tól az Állami

Áruházban

Nyomdaipari |

Vállalat

salgótarjáni és balassa- £ gyarmati üzeméhez fel- ; * vesz

nyomdász

ipari

tanulónak

érettségizett, vagy jó eredménnyel általános iskolát végzett fiatalokat.

Jelentkezés a vállalat igazgatójánál. aug. 25-ig.

Rekamiék, fotelek, székek, fotel— ágyak, sezlonok készítése jó minőségben. Több havi fizetési köny- nyítéssel. Festetich utca 11. Keletinél.

c 4 nyakktndfr

A vasárnapi meleg úgy ránehezedett a földre, hogy súlyával szinte fojtogatta maga alatt az embereket. Ezért legtöbben a hűvösebb épületekben, a szellős árnyékokban, s egyesek a Balaton hűsítő vizében kerestek menedéket a nap szúrós sugarai elől. A kínos melegben úgy nézett ki a táj, mint egy elcsendesedett csatatér — mindenhol vonagló, vagy mozdulalanul heverő emberek.

A kitartóbbak, életre valóbbak — miután a nap is ellustult — megmozgatták eddig több mázsásnak hitt végtagjaikat, s rövid készülődés után a legfürgébb csigák gyorsaságával megindultak a móló felé.

Mire az óra mutatói lustán eljutottak a nyolcig a napsugártól megaranyozott, zöldített víz hullámain, távolról feltűnt a Belloanis karcsú alakja, amint méltóságteljesen közeledett az ünnepek ünnepének hangulatával!.. • A látványt, fellegekig duzzadó öröm fogadta! Csak egy ember volt, aki nem az érkező hajót figyelte, hanem a víz mérhetetlen erejéről beszélt, de úgy, mint egy tanár, vagy akár egy tengerész. Csak a tolakodás láza fojtotta bele a szét.

A hajón nékem is jutott egy tenyérnyi ülőhely, az első fedélzeten. A menetiránynak háttal, némán bámultam a hajócsavar munkáját.. • Nem volt kényelmes így kirándulni, mert jobboldali szomszédom csontjai minduntalan átakartak vándorolni az enyéimhez... En egész úton egy szót sem szólva emiatt, hanem a mesebeli birkák birkájának türelmével tűrtem és néztem a vizet.

Annyira elfoglalt türelmem állandó élesztgetése, hogy észre se vettem szomszédomat, amint felém fordulva jól szemügyre vett. Rám is szólt:

— Ugye milyen csodás?-..

En meglepődve gyorsan a hang irányába fordultam, s a fejemmel úgy orron találtam, hogy azonnal megeredt a vére. Apolgatás közben ráismertem, ő volt az, akit a parton tanárnak véltem.- Bosszantott az eset, de ő nem haragudott. Amint rendbe jött, bemutatkozott, (druszák voltunk) visszaültünk helyünkre és már is folytatta:

— Milyen erőt fejtenek ki ezek a DIESEL motorok!... Szinte elképesztő!... Ezt a munkát egy század katona sem tudná elvégezniMég egy órahosszal hallgattam a hajók történetéről, a tenger és a tengerész élet szépségeiről, nehézségeiről... Jóból is megárt a sok, így én is meguntam szomszédom

szűnni nem akaró fél tudományos magyarázatait, de ő mit sem törődve velem, csak beszélt, tele beszélte a gyomromat emészthetetlen gondolatokkal és én mégis a legjobb tanuló érdeklődésével figyeltem minden szavát. — Habár közben azt is elmondotta, hogy nem tanár, nem is tengerész, s még csak kereskedelmi hajón sem matrózkodott, hanem egy eldugott budai italboltban kocsmáros. (Ekkor kezdtem felfogni miért ismeri úgy a vizet.)

A hajó már a Balaton közepe táján járt, s üteme, moraja, mint az álomba merülő ember szervezete, pihenni, lassan csendesedni kezdett. Szomszédom rosszat sejtve figyelt, szinte belesápadt. Jobbra, balra tekintgetett... Feleségéhez hajolt és fülébe súgott valamit. Az idegesség az asszonyra is ráragadt. Furcsa viselkedésük nyugtalanított. Meg is kérdeztem tőlük: — Mi a baj?...

Szomszédom előbb csak nyeldesett, mint a kígyó, amikor békát nyel, aztán végig mért, amennyire egy ülőembert végig mérhetett és utánozhatatlanul, kétségbeeséssel válaszolt:

— Ugye?... ön is észerevette!... Bizonyos, hogy elromlott a hajó!... Úszni tud?... Toldotta meg egy féltő kérdéssel. Mindenkiért aggódott, s úgy nézett ki, mint akiből teljesen kiszivattyúzták a vért. A meglepetés miatt késtem a válasszal:

— Nem tudok!

— Szerencsétlen!... Mi lesz magával?.... — jegyezte meg szánalmasan, majd hozzáfűzte, — Ha... ha mentés idejében nem érkezik, akkor már legalább úgy igyekezzen, hogy egy csónak, vagy egy mentőöv magának is jusson. Különben! (?)

Mindezt csendesen suttogva akarta mondani ,de az izgalomtól korántsem olyan halkan, hogy mások sem hallják. Gyorsan terjedt a „hír” — egyesek véleménye szerint már süllyedtünk is.

S miután a hajó megállóit — mintha vezényelték volna a „beavatott“ emberek felugráltak, a hajó oldalához futottak és egymásra figyelve várták, ki kezdi el a menekülést. Amint ott álltak, egyszer csak látták ám, hogy a gépház köralakú csapóajtói megemelkedtek, s azok alján piros betűkkel jól olvashatóan ott díszelgett a felirat: „Vészkijárat.“ Az ajtó résen fehér ruhás tengerészek igyekeztek a fedélzetre. Valaki elkiáltotta magát:

— Hát mégis igaz? (!)... Hiszen ezek is menekülnek!

Idegtépő percek következtek. Az emberek idegesen, s

versenyben kezdték meg a mentő felszerelések oldozgatá- sát. Mindenki menekülni akart. Vagy hárman, akik jobban bíztak erejükben, vízbe ugrottak — úszással akarták megmenteni életüket.

A matrózok nem tudták mire vélni az esetet, csak nézték, hogy mi történik.. Végre egy tiszt felkiáltott:

— Emberek!.... az Istenért!... Hát mit csinálnak?

Megpróbálta józan észre bírni a kétségbeesetteket.

Szomszédom, aki hűségből a hajó oldalánál is — bálákkor már csendben, de mellettem állott, — megszólalt:

— Maguknak nein szabad elhagyni a hajót, de én még- élni akarok — ezzel búcsúzás nélkül vízbe ugrott, feleségévelt sem törődve.

Megpróbáltam őt estében visszatartani, de csak a nyakkendője maradt a kezemben...

Nem volt mást tenni ezután, minthogy a hajó legénysége gyorsan körülállta a veszedelmes részt, s mielőtt még? valamennyien elrekedtek volna a kiabálástól, sikerült meg~ értetni az ugrásra készülő mintegy negyven emberrel, hogy- amit csináltak, az egy jól meghízott hülyeség.

A mentési munkálatoknál a szomszédom az utolsónak- került a fedélzetre — kimerültén. Felesége — akit az izgalmak teljesen feldúltak — egy igazi hitvesi pofonnal véste* férje emlékezetébe ezt a kellemes balatoni kirándulást.

Miután a normális helyzet valamennyire helyreállt a hajón, szerettem volna még beszélgetni „meghitt” szomszédommal, de nem tudtam, nyomtalanul eltűnt.

Balatonlellére kerültem, s mit tesz a véletlen furcsa, játéka, egy esti sétahajózáson megint találkoztam a druszámmal. Ekkor én kezdtem a beszédet, ö nem ismert meg,, de a maga módján azonnal átvette a beszéd kezdeményezé- sét: .

— Tudja?... Ez a hajó a Balaton közepén megáll. De nc- ijedjen meg. Nem történik akkor semmi baj, csak úgy szokott. Két-három órácskát ott szórakozgatunk, táncolgatunk és utána visszajövünk. Ezt csak azért mondom el, mert a legutóbb volt velünk valaki, aki talán még sohasem látott hajót, és amikor a hajó a célnál megállt, azt hitte elromlott> Stefiében, hogy menekülhessen, beleugrott a vízbe. Még követői is akadtak, de én kinevettem őket. Hiszen...

Amíg ö beszélt, én elkezdtem nyakamból a nyakkendő- kioldását, — mivel éppen az ő nyakkendőjét viseltem — Akkor visszaakartam néki adni. Mozdulataimra felfigyelt„ végignézett rajtam, bizonyára rám ismert, meg a nyakkendőjére, mert úgy futott, mintha mindig velem ijesztgették volna. — S én gazdagabb lettem egy élménnyel és egy nyakkendővel...

KÖKÉNYESI BÉLA