Nógrádi Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 51-59. szám)
1958-07-05 / 52. szám
4 NÓGRÁDI nCpCjsAg 1958. július 5. Bozsárék megváltozott élete Tarra visz az utam. Bozsár Istvánéihoz látogatok el a Rákóczi utcába. Két szép, nagy ablakos, bordó színnel kombinált sárga ház az övék. A kerítés nem deszkából, hanem vasból készült, mint azelőtt egynémely urasági házé. Épp az udvaron látom a ház asszonyát az ökörfogat mellett. Talán készülődnek valahová? - teszem fel a kérdést.— Takarmányért megyünk ki a földre — mondja Bozsár- né. — Csak az uramat várom, elszaladt a tanácsra. Míg a férj megérkezik, ketten beszélgetünk. Megtudom, hogy azelőtt urasági cselédek voltak. Másnak dolgoztak kora reggeltől késő estig: kapáltak, egyeltek, arattak, még sem vitték semmire. Hogy házat építsenek, ez a gondolat csak a felszabadulás után érlelődött meg bennük. Akkor sem mindjárt foghattak hozzá, hiszen gyűjtögetni kellett előbb. Addig egy alacsony épületben laktak öten, idős szüleikkel és Károly fiúkkal tizenhárom éven keresztül. Most a régi lakásból lett az istálló, de azt is megemelték, hogy az állatoknak kényelmesebb helyük legyen. Amikor az öregek meghaltak, újra öten lettek, mert a fiúk megnősült és nemsokára egy kislányuk született. A fiatalember most a pásztói tanácson dolgozik, fizetése 1300 forint. A fiatal asszony a háztáji munkát intézi és a gyerekkel van odahaza. Bozsár István meg az asszony végzi a mezőgazdasági munkákat 5 hold földjükön, s emellett a férj fuvarozást is i vállal. Sokat dolgoznak az igaz, de megvan már az értelme munkájuknak. 1943-ban kezdték el a ház építését, hat év múlva lettek készen és töbh mint 100 ezer forintba került. Két szoba, konyha, előszoba, fürdőszoba van az épületben. - Igaz, hogy a fürdőszobát nem használjuk - mondja a néni. - Mikor érdeklődöm tőle, hogy mi az oka, talán nem lehet fürdőkádat kapni, elmondja, hogy semmi baj nincs, kádat is lehet kapni, csak hát a faluban senki sem használja a fürdőszobát, no meg ők ketten a férjével annyira hozzászoktak a tek- nőhöz, hogy nehezen menne már a kádbanfürdés. Ezután a mindennapi életre terelődik a szó. Közben a férj is megérkezik. Sovány, magas ember. Látszik rajta, hogy egész életében dolgozott, becsülettel szerezte a házat. Elmondja, hogy sokat dolgozik nagyon, elmegy bármikor fuvarba ha hívják, nem szé- gyenli a munkát. Állatokat is nevel. Az elmúlt esztendőben például négy disznót hizlalt, ebből két hízót eladott, kettőt pedig levágtak. így aztán sikerül mindent beszerezniök. Nemrég csináltatták a kerítést is 10 000 forintért. Aztán a fiúk vett egy motorkerékpárt 20 000 Ft-ért. Igaz, hogy ruhából eddig kevés jutott, de majd csak telik arra is ezután. A Bozsár család bízik a jövőben, s ez igy van nemcsak náluk, hanem a falu más dolgozóinál is. A Kossuth-utcá- ban folytatom utamat. A nép- bolttal szemben lakik a másik Bozsár család, Bozsár Józsefek. Csak névrokonok az előbbiekkel, ök most építenek. Látszik, hogy alig egynéhány napja kezdődött meg a munka. Minden a „fejetetején“ áll az udvaron, de a feltörekvő falak azt igazolják, hogy néhány hét kérdése és már a tetőzetet is elkészítik, ök is kölcsön nélkül, saját erejükből fogtfik hozzá az új ház építéséhez. Tizennyolc évig laktak egy rossz kis házban, amit most bontottak le. Hat hold földön gazdálkodnak, melyből négy a sajátjuk, kettőt pedig haszonbérben vettek át az államtól. Emellett minden évben felnevelnek aQV-agy tinót, amit aztán eladnak. Tavaly kettőt tudtak pénzre váltani, 11 ezer forintot kaptak érte. Az idén egy előhasú üszőért várnak 6 900 forintot az állatforgalmi vállalattól, csak előbb az oltáson szerencsésen túlessen az állat. Bozsár Józsefék két gyermek mellett öt év alatt tudták összegyűjteni az építéshez valót. Most a nagy munkában összefogott a rokonság: négy testvér jött el segíteni, hogy mielőbb új fedél alá kerüljön a kis család. A lebontott régi házból ők is istállót építenek. Nem is zavarok sokáig munkájukban. Hazafelé indulok. Amikor a másik utcához érek, mégegyszer visszatekintek. Boldogság érzése fog el, amikor a vidám építkezőket látom. Lám, a magyar parasztok, akik azelőtt csak szolgálni, cselédeskedni jártak az ilyen szép házakhoz, ma már egyre módosabbak, a magukét építik. Fejlődik az ország, fejlődik a falu. Tar községben is egyre kevesebb az omladozó viskó és egyre több a jókedvű, megelégedett ember. —sz—t— Nyári pihenőre tértek a megyénkben szereplő Állami Faluszínház (Déryné) művészei is. Utolsó előadásuk: A galambos korsó c. vígjáték, melyet megyénk dolgozói nagy szeretettel fogadtak. Képünk: jelenet az utolsó előadásból. Hogyan dolgozik é§ fejlődik a Balassagyarmati Vegyesipari Vállalat A vállalat 1952-iben alakult meg és működését magánosoktól átvett gépekkel és szerszámokkal kezdte el. melyek nagyrésze már korszerűtlen volt. Ezen időtől kezdve a vállalatnál kőműves, asztalos, festő részleg is működött. A vállalat .megindulásától kezdve ugrásszerűen működött, úgyhogy 1953-ban már tíz részilege volt. A vállalat termelési értéke 1953-tól kezdve a következőképpen alakult: 1953- ban 2 727/m. Ft 1954- ben 3 363 m. Ft 1955- ben 3 339/rn. Ft 1956- ban 2 208/m. Ft 1957- ben 2 503/m. Ft A fentiekből láthatjuk, hogy az 1952-től bekövetkezett rohamos fejlődést 1956- ban nagymértékű visszaesés követte, melynek Oka a vállalat állandóvá vált átszervezése éspedig az építőipar, asztalos és festő részlegek leválasztása. Ezen intézkedések helytelennek bizonyulták, mert a lakosság építőipari, festő munkák területén jelentkező szükségleteit más vállalatok nem tudnák ellátni. Ezért 1958. január 1-től vállalatunk az építőipari és festő részleget újból megindította. Ezáltal a vállalat továbbfejlődésének lehetősége biztosított. Az eredmények már 1958 I. ;és II. negyedévében is mutatkoznak. A vállalat jelenlegi átprofi- lirozása biztosítéka annak, hogy további működése a népgazdaság szempontjából hasznos és eredményes lesz. Bár 1957-ben a vállalat dolgozói nyereségrészesedést nem kaptak, de nem is maradtunk le a megállapított alap- rentabilitástól. Ez évben dolgozóink anyagi juttatás formájában is élvezhetik majd munkájuk eredményét. A vállalat a rendelkezésre álló szűk pénzügyi lehetőségek között megtalálta a módot arra, bogy a gumijavító részlegben az elavult berendezést mintegy 40 000 forintos beruházással új, korszerű berendezésre cserélje ki. Ez az egyébként is gazdaságosan működő részleg tovább növeli majd eredményeinket. Hasonlóképpen fejlődést eredményez az autó j avító megindítása, mert hasonló a megye területén jelenleg nem működik. A szükséges gépek beszerzése megtörtént és a betonozási munkák elvégzése után a javítórészleget a III. negyedévben üzembehelyezzük. A vállalat jelenleg négy telephelyen működik, azonban ez a széttagoltság a társadalmi tulajdon védelme szempontjából nem kívánatos. Legelső feladat a Bútorgyártó Vállalattal közös telephely megszüntetése, amelynek érdekében első lépésként egy raktár építését kezdtük meg. A vállalat vezetősége a pártszervezettel és szakszervezettel együtt működve azon dolgozik, hogy 1958-ban és az elkövetkezendő években a népgazdaság számára hasznos és gazdaságos vállalatot alakítson ki. Bállá Sándor igazgató R lakkozott körmü kislányról Néhány nappal ezelőtt 80 nógrádi bányászgyerekkel utaztam a Balaton partjára. Lányok voltak mindannyian, többségük IV-V. osztályos, de akadt néhány VII. osztályt végzett is. Utitársam a VII. osztályt végzett V. I. mátra- szelei kislány volt. V. I. korát meghazudtolva nem illett be kis társai közé. Körme kimanikürözve, haja rövidre vágva, s berakva. A hosszú út unalmát otthonról hozott ponyvaregénnyel küzdötte le. Mint később megtudtam, édesapja a kazári bányaüzemnél karbantartó iparos. 1945 előtt nem volt ritka, hogy a karbantartó iparosok feleségei voltak a falukban, bányatelepeken a divatbabák. Sőt néhol még hajviseletük is különbözött a bányász feleségekétől. Felszabadulásunk megszűntette a múlt rendszer urai által szított különbségeket, ledőlt a képzelet emelte fal, az iparos és bányász között. Mindketten egyforma építőivé váltak a szocializmusnak. Mai életünk ezt bizonyítja. S hogy mégis elgondolkoztató V. I. esete ? Kétségtelenül népi hatalmunk erejét, a lakosság jólétét tükrözi a szép ruhákban járó gyermek. Azt viszont nem értjük, miért akar a szülő kislányából időnek előtte „nagy“ lányt csinálni. Vagy talán a szülő a kislányban ébreszteni akarja a korábbi rossz szemléletet ? De a kislány lakkozott körmei intenek másra is. Hány rosszul sikerült házas- sag, hány boldogtalanság okozója lett már a szülők majom- szeretete, a hirtelen nagylánnyá érés. Sajnos az eset nem egyedülálló. Tény, hogy bányászaink, iparosaink jól keresnek, de ne feledje el egy szülő sem, ami illik egy 20 éves lánynak, nem való egy kis iskolásnak. Jó lenne, ha megértenék ezt a V. I. szüleihez hasonló anyák, s szeretetük nem, rontaná, hanem segítené a leánygyermekek jövőjét. Hisz, ha bimbózó virágot kézzel szednek szét, nem lesz abból virág soha. h. A. Két négyes lottőtalálat nyilvános kifizetése Salgótarjánban a városi művelődési házban Nagy napja lesz július 9-én, szerdán Salgótarjánban délután 6 órakor a városi művelődési házban Paló János MUNKÁSOKRÓL Jelentés Mátmnovékrél A munkások döntő többsége helyesli, s egyetért a párt alapvető politikai, gazdasági célkitűzéseivel. Munkájával támogatja ezeknek a célkitűzéseknek a gyakorlati végrehajtását. Röviden így lehetne meghatározni a bányászok párthoz való viszonyát. Hogy ez azonban így van, ahhoz természetesen hozzájárult a párt helyes gazdaságpolitikája. íme ezekből egy néhány. A bányászok keresete az ellenforradalom után több mint 30 százalékkal javult. De a gazdasági helyzet javulását mutatja az a tény is, hogy míg 1952- ben a faluban és a telepen összesein 350 sertést vágtak le, addig 1957-ben a levágott sertések száma 750 darabra emelkedett. Vagy lehetne beszélni arról, hogy a felszabadulás után a legnagyobb mértékben az ellenforradalom után növekedett a saját erőből történő lakásépítkezés. Ma ritka az a nováki bányász, akinek ne lennének tervei. Terveik megvalósítását a takarékosság előzi meg. Jelenleg is 304 dolgozónak van takarékbetétkönyve több mint 300 000 forinttal. S talán még ami a megnövekedett jólétet mutatja, ritka az a lakás, ahonnan hiányoznának a modem bútorok, rádiók, szőnyegek, stb. Esténként gyakorta látni beszélgető csoportokat, ahol gyakran hallani idősebb bányászoktól, hogy milyen volt a múlt, milyen nagy volt a nyomorúság. Valamennyien egyet értenek azzal, hogy megváltozott életűink a párt helyes politikájának eredménye. De nemcsak az élet, hanem az itt lakó bányászok is megváltoztak. Míg azelőtt sokan kibúvót ikerestek egy- egy gyűlésről, addig ima szinte megsértődnek, ha olyankor kerül a rendezvény megtartásra, amikor nem tudnak elmenni. Természetes a kommunisták mellett nagy szerepük van a különböző tömegszervezeteknek, akik a párt politikájának ismertetésében komoly segítséget nyújtanak. S talán ezzel magyarázható, hogy ma a párttagok és pár- tonkívüliek viszonya jónak mondható. A pártonkívüliek is egyetértenek a párt politikájával, sőt ami az ellen- forradalom előtt nem volt, ma általában jól vélekednek a párttagokról. E jó viszony oka, hogy a vezetőik gyakran járnak velük szórakozni, eljárnak egymáshoz mint szomszédok, vagy rokonok. S ami teljesen új jelenség a párttagok nem alakítanak külön társasági összejövetelt. Igen meglepett bennünket sok pártonkívüli kérése: biztosítsa számukra a helyi pártvezetőség a megfelelő tájékoztatást és különösen a közvetlen egyéni beszélgetéseket kérik. A megnövekedett érdeklődést tükrözi az is, hogy nincs olyan család, sem a faluban, sem a telepen, ahol ne olvasnának rendszeresen sajtót. Nagy népszerűségnek örvend a rádió is, amelynek száma az elmúlt években 1952-hez viszonyítva közel 350-el növekedett. Az ellenforradalom óta a dolgozók ragaszkodása a népi demok- raitiikus rendszerhez is megszilárdult. Helyeslik a Szovjetunió kül- és belpolitikáját és nem egyszer egv-egy szovjet békejavaslatról egymás között kisebb helyeslő vitákat rendeznek. Mint bevezetőmben is említettem, a dolgozók életkörülményei megjavultak. Mint elmondották, ma jobban élnek, mint bármikor azelőtt. Jövedelmük 50-60 százalékát fordítják általában élelmiszerre és háztartási cikkek vásárlására. A megmaradó pénzösszeget vasv ruhára, vagy bútorra fordítják. Emellett a szórakozásra is jut bőven. Nem egy problémát vetettek föl, melynek orvoslását egyöntetűen kérik. Örülnek annak, hogy minden nap lehet friss kenyeret vásárolni, az italboltban van bor, de annak már nem, hogy mind a kenyér, mind a bor minősége rossz. Talán jelentéktelennek tűnik, hogy a dolgozók kérik a vendéglátó vállalatot, hogy gondoskodjon higiénikusaJbb kiszolgálásról. Azonban ez a tény mégis jelentős, mert azt bizonyítja, bányászaink kulturális fejlettsége megnövekedett. S mivel a szép keresetből telik vásárlásra. így nem csoda, ha panaszkodnak, hogy sók árut nem tudnak kapni. Ezek között szerepel a Pannónia motorkerékpár, a mosógép, porszívó, hűtőszekrény, fürdő berendezés, szőnyegek, függöny anyagok, jobb minőségű gyapjúruha, halféleségek, nagyobb zománcozott edények, stb. íme, fejlődésünk bizonyítóka. A hiánycikkek között nem a kenyér, szalonna szerepel, hanem az iparcikkek, amelyek az igények növekedését, és az anyagi jólét emelkedését mutatják. Személygépkocsi vásárlási igény is jelentkezik. Jelenleg már három gépkocsi tulajdonos van, de ezek száma hamarosan növekszik. Mint Székely id. Aladár elmondotta, nem ltudja, gépkocsit vegyen-e, pénze megvan hozzá. S ide kívánkozik az is, hogy míg korábban egy házasulandó lány kelengyéjét csák a házasság előtt vették meg (ha volt rá pénz), addig már most 2-3 éves leánygyermeknek megvásárolják a 15-20 000 forintot érő szobabútort. Száméi János ma így vélekedik: „Amit akartam, elértem. Nincs már miután vágyakoznom”. És sorolhatnám Ivádi F. Antalt, aki már most gyűjti a kelengyét pár hónapos kislányának. Tudvalévő, hogy a telep és a falu együttesen sem nagy, ám azellőtt mégis szerencsésnek nevezhette magát, aki helyben munkát kapott. Király János dolgozott, die mikor a rossz levegőt panaszolta, azt a választ kapta, majd ha leszanálják, mehet a Mátrába jó levegőt szívni. Ma van munkaalkalom és nem gond a felnövő gyermek munkába állása. Nem egy bányász szülő gyermeke tanult, s tanul tovább. 1945-től 22 fő végezte el az egyetemet és a főiskolát. Ebből tíz mérnök, 11 tanár és egy orvos. Az idősebbek is beültek az iskolapadba, s eddig már húszán végezték el az általános iskola nyolc osztályát. S hogy mennyire megdőlt az urak által szított régi elmélet, hogy a bányász ember gyermekének csak a csákány- nyél való, azt ma már az élet cáfolja. A telepről a fiatalok 50 százaléka, míg a faluból 15-20 százaléka tanul tovább középiskolában. S mindez: a gazdasági helyzet, az új családi házak építése, a vásárlások, a továbbtanulás lehetősége, mindmind a párt politikájának érő gyümölcse. A mátranováki bányászok tudják ezt, s egyetértésük a párt politikája iránt az olcsó és jó minőségű szén termelésében jut kifejezésre. Ma nem nehéz népnevelőnek lenni, hisz a párt szavát mindenütt várják, és szeretettel fogadják. S valamennyien egységesek, párttagok és pártonkívüliek, tudják, ezután már csak jobb ég még jobb következhet. Hortobágyi András nógrádíkövesdi és Szabó Lajos (cinci) salgótarjáni lakosnak, mert a lottó 26. húzásán mindketten négyes találatot értek el és egyenként | 70 225 forintot nyertek. A nyereményt a szerdai totólottó ankéton fogják nyilvánosan felvenni a városi művelődési házban. Mindkét nyeremény jó helyre jutott. Pawló János a felszabadulás előtt cseléd olt, nélkülözés és nvomor volt az élete. A felszabadulás meghozta neki azt, hogy a Nógrádkövesdi Állami Gaz- . as ágba mehe tett dolgozni, jelenleg is ott dolgozik, mint mesterséges borjúnevelő. Munkáját jól végzi és munkatársai is szeretik. A nyereményből szoba- és konyhabútort fog vásárolni. A másik nyerő Szabó La* jós a nyereményből házat fog vásárolni. Mindkét nyerő családos ember, a lottó megindulása óta hétről hétre játszanak 2—3 szelvénnyel. Eddig csak kettes találatuk volt, de most mindketten beletaláltak. Gyakorlattal rendelkező tervezőképes főkönyvelők keres Gőzmosoda, Kelmefestő és Vegytisztító Vállalat Salgótarján Rákóczi u. 17.
