Nógrádi Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 51-59. szám)

1958-07-30 / 59. szám

4 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1958 július 30. A szülők és Erika . A konyha-szo- ; bábán monoton ■ hangon zúg a pet­l róleumfőző. Ké- \ szül a finom l uzsonna: vese ! velővel. ; Bájos, csinos ■ nádszáltermetű ; asszony Komló­■ síné. Vékony ar- ! cának különleges ; szépséget ad \ átlátszó, finom ■ arcbőre. Ápolónő i a kórház fertőző ; osztályán. Mun- S kaja áldozattel- l jes élethivatás. ■ — Hogyan ke­rn rés? — kérdezem Í és felragyogó sze­■ mén látom is a ■ megelégedést. • — Kapok annyit, • amennyire büszke i lehet egy asszony. » 1380 forint a fi­rn zetésem. Annyi, J mint egy kezdő j orvosnak. • — És a férje? : — Úh, ő még • jobban keres. ■ Kétezret is haza- ; hoz havonta. Jól­■ fizető szakmája : van. Vasöntő. ! — Ez, durván | számítva 3000 fo- ! rint. Hogyan gaz­■ dálkodnak ennyi­ig bői? \ — Nézzen szét. ■ Meg van a há- ! lónk. Valaha szép • bútor volt, de a ■ konyhai levegő ; párája pusztított ■ a fényéből. De át­• fényeztetjük, ha i kapunk lakást. • Olyan lesz újra, • mint az új. Kony- \ habútorunk még i újnak látszik. Közben tesz- ! vesz, motoz. Be- S kapcsolja a rádi­• ót. Újra megszó­• lal. — Lemezjátszót ; éppen most vet- ! tünk. Van hozzá 1 25 lemezünk. 2 Meghallgathat • egyet. Mi a ked- j vence? Van itt ■ könnyű, és kö­rn moly muzsika is. í Operarészlet, « tánclemez, ope- : rettdal, magyar- S nóta. Kedvére vá­• lógathat. 2 Felteszi a Car- j ménből a Haba- S nérát. A szép, i zsongó muzsika ] közelebb hoz egy­• egymáshoz ben- I nünket. — Látja, meg • van mindenünk, i Csak a lakás... — • sóhajt keserűen. • — Egy jó lakás S hiányzik még. • — Mióta laknak j itt? — nézek kö­■ rül a zsúfolt he­u ...................... ly iségben. — öt éve — és újabb sóhaj kö­vetkezik. — Gyerek? — Égy kislómy. öt éves. Erika. Képzelje el, hol tud játszani eb­ben a dzsungel­ben. — Férje? — Angyal. Igazi segítőtárs a má­sodik műszakban. Pedig neki is ke­ményen kell dol­gozni a gyárban. Most is vásárolni küldtem. Úgy hal­lom, már jön is. Az ajtón csak­ugyan belép a férj. Meglepődik kissé a látogatá­son, hiszen ez a konyha-szoba épphogy elég hár­muknak. Nekik megszokott kel­lemetlenség. A vendégnek szo­katlan rossz az ilyesmi. Kipakol az asztalra, s újra szedelőzködik. Si­etni kell az óvo­dába a gyerekért. Az asszony re­ménykedő hangon folytatja a társal­gást. — Bankban is van pénzünk. Spórolunk a köl­tözködésre. Hi­szem, hinnem kell, honv nemso­kára szükség lesz rá. Nem lehet itt már sokáig élni. — Szombat van. Mi a program es­tére? —Általában nem szeretünk itthon lenni. Jobb sétálni, vagy szó­rakozni valahol. Mióta a lemezját­szónk megvan, gyakrabban hall­gatunk zenét. — Beszélgetni, tervezni? — Nem nagyon szoktunk. A la- kásvárás a fő be­szédtémánk. A költözködés a tervünk. Minden egyéb csak ezután jöhet. — A házasság milyen? — Nem panasz- kodhatom. Jó fér­jem van. Haza­adja a pénzt. Leg­feljebb egy a nemjó. Én szere­tem a szép, ko­moly zenét, a jó könyvet, Felüdít az ilyesmi munka után. ö nem él vele. Kicsit tömör szünet áll be. Szemünk kutatja a lakást. Én szó­lalok meg előbb. — Hogyan taka­rítja ezt a dzsun­gelt? — Képzelheti. Tízcentinként ha­ladhatok. Tolo­gatom egyik hely­ről a másikra a bútort, a holmit. Takarítani való­sággal utálok. Mosni is nehéz. De férjem szíve­sen megkímél. Mosatunk. Sok pénzünket elvitte már a mosatás. Gondolkozik Mérlegeli gon­dolatait. Csende­sen ejti a sza­vakat. — Tudom mire gondol. Jól kere­sünk, miért nem veszünk mosógé-' | pet. Igaza van, \ vehettünk volna, i De ide?... Majd j az új lakásba, ha­marosan. És re- kamiét is ve­szünk, meg fote­leket, kombinált- szekrényt. — Ezek szerint mégiscsak ter­vezgetnek? Hallgat. Szép, fényes szemével rámnéz. Furcsá- lom, hogy hirtelen len 360 fokkal tér el a témától. — Szeretem a munkát. Nem tudnák megélni nélküle. Olyan jó gyógyítani a be­tegeket. Havonta 21—30 fekszik az osztályon. Mind egészségesen megy el. Pedig veszélyes dolog a hepatytis. — A családra nem jelent ve­szélyt? — Eleinte én is féltem., különösen a gyerek miatt, amikor még szop­tattam. De jó erős fertőtlenítőnk van és hát vigyázunk. Aranyos csa­csogás hallgatatt- ja el. Még fénye- nyesebb lesz a szeme. Várakozva tekint az ajtóra. Erika .szélvész­ként ront be. Futva ad puszit anyjának és má­ris kutat a szek­rényben. Imádja a gyümölcsöt. — mentegetődzik az anyja. Almát, körtét és barac­kot markol össze. Beleharap a csúr- gólevű körtébe. Jóízű csettintge- tése tovaűzi a gondokat. Egy- gyütt a család. UJLAKY MARIA Kellemes vasárnapot szerzett aktíváinak az HSZBT Az elmúlt vasárnap a víz­hiányban szenvedő Salgótar­ján dolgozóin nagyon dicsé- retreméltóan segített az uta­zási iroda. Kedvezményes feltételekkel vasúti társasuta­zást rendezett Egerbe. Ezen­kívül a különböző társadal­mi szervek is rendeztek tár­sasutazásokat. A Magyar Szovjet Baráti Társaság me­gyei szervezete legjobb akti­vistáit kedvezményes áron, külön buszjárattal vitte Eger­be. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság útvonala Galyatető, Párád, Eger majd Salgótarján volt. A társaság aktivistái igen kellemes napot töltöttek a társasutazás keretében. n i|||!!!lllllllllllllllll!linilllllllllllllllllllllll!lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll!ll!lll!llllllllllllll!inillllllllllllllllllllllllll1'' i == A BALASSAGYARMATI ÉPÍTŐ KTSZ FELHÍVJA =3 SE A LAKOSSÁG figyelmét. Ü 3 Ü mind a lakóházak JAVÍTÁSÁT, mind az ŰJ 1 HÁZAK építését KULCSÁTADÁSSAL VÁLLALJA. 1 n KERESSE FEL BIZALOMMAL SZÖVETKEZE­=3 =a ü TÜNKET. BALASSAGYARMAT, Zrínyi u. 21. T: 261. | tú iiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiuiiiiuiiuuituiuiiiiuiituiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuii 1 Kárpitozott bútorok, fizetési kedvezménnyel, gyönyörű kivi­telben. Rekamié, fotelek, párná­zott székek, sezlonok, asztalok nagy választékban. Galambosi Béla kárpitos, Budapest, VII. Le­nin körút 20. Telefon: 227—417. Fiatal jogász-gyógyszerész há­zaspár albérleti szobát keres. Dr. Gombos Pál Salgótarján, Megyei Tanács Döntőbizottság. FÉNYKÉPPÁLYÁZATUNKRA ÉRKEZETT Valamikor a Vay földesurak kastélya volt Mohorán ez a szép épület, most óvoda és óvónői lakás céljait szolgálja. Földvári Árpád, Balassagyarmat, felveteie.) Vizslási népviselet (Sánd or Rudolf, Salgótarján, felvétele) $ Valóban műemlék ? s s s ' Már jó ideje foglalkoztatja \ Nógrád község lakóit az or- § vosi rendelő kérdése. Mert ha > ennek helyet tudnának biz- v tosítani, lenne orvos a falu- § ban. Most már az orvosi la- l kás és a rendelő megvolna, | azonban nem tudják, hová | helyezzék el a postát. Egy- | szer már úgy volt, hogy meg- | oldódik a rendelő és a posta | elhelyezése is. s Itt van ugyanis a régi jegy- | zői lak, amelynek egyik ré- | szében a községi tanács dol- \ gozik, a másik részét — tá- | gas, három szobás lakást — | a tanács egy régebbi dolgo- ' zója lakja. A községi tanács J úgy határozott, hogy a lakó s kényelmesen elfér két szobá- ' ban is, az egyiket átalakítják, ^ s az megfelel a postának. — <j Ettől azonban nem jutottak ' tovább. A Tavaszon ugyanis s fehér zománctábla került az > épület falára: kövér, fekete , betűk hirdették, hogy a ház | műemlék, megrongálni, vagy ^ rajta változtatást eszközölni \ hatóságilag tilos. Most né- í zett csak nagyot a községi ij tanács, mert aláírásként az ő | nevük szerepelt. S a tanács I éppenúgy, mint a községben I sokan mások, nem tudták. '1 hogyan lett a ház műemlék. Együtt találgatták hát a köz- ségbeliekkel- Talán mégis van valami művészi építkezési stílus rajta? Miután ezt nem fedezték fel, arra gondoltán, régi az épület. Dehát nem egy olyan 200 éves épület van a községben, amely ap­ró ablakaival sokkal inkább tükrözi a régi kort. Hiszen a megye jelentősebb építmé­nyeit számontartó könyvben is csak azt jegyezték fel ró­la, hogy 1780-ban épült, föld­szintes vályog épület, két-két ablakkal. Akkor talán azért műemlék, mert valamikor a jegyző lakott benne? Ebben már meg is egyez­tek volna, amikor a járási tanácsnál fény derült a do­logra. A műemléki bizottság jegyzékében ugyanis a jegy­zői lakás nem szerepel mű­emlékként. A ház lakója azonban —aki jelenleg a já­rási tanácsnál . dolgozik — bennjárt a könyvtárban, s úgy látszik, sikerült bebizo­nyítania igazát. Az emberekben azonban ön­kéntelenül vetődik fel a kér­dés: azért került a tábla a ház falára, mert valóban mű­emlék Nógrádon a jegyzői lak? V.-né Anna-bál a bányász strandon A salgótarjáni bányász művelődési otthon nagyszerű tervet valósít meg. A város dolgozóinak kívánságára augusztus 2-án este 8 órakor ötletekben gazdag Anna-bált rendez Salgó­tarjánban, a bányász strandon. Az Anna-báloknak nincs nagy hagyománya Salgótar­jánban. Ezt pótolja most a bányász kultúrotthon. Az el­képzelések nagyszerűek. A strand medencéje fölé építik a szabdtéri színpadot, ahol tánc közben- egyórás, vidám, zenés esztrádműsort tartanak. A medence vizére csónako­kat is helyeznek, s a vidám bálozók — ha kedvük szoty- tyan, még csónakázhatnak is. A lampionokkal díszített strandon az Anna bál keretében megrendezik a város táncversenyét, és szépség- versenyt is tartanak. A tombolán értékes jutalma­kat nyerhetnek a szerencsés bálozók. A zenét a városban kedvelt Mózes Géza és tánc­zenekara szolgáltatja. Köszönetnyilvánítás Ezúton mondok köszö­netét mindazoknak, akik drága jó férjem elhúnyta alkalmából fájdalmamat részvétükkel enyhítették. Tóth Mihályné Salgótarján azdálkodás életszínvonal Bérg r Ebben az évben vállalata­ink többségében új módszer­rel, az úgynevezett átlagbér ellenőrzéssel figyelik és ellen­őrzik a bének alakulását. Ezen új ellenőrzési módszer bevezetése már eddig is ko­moly eredményeket szült, azonban teljes és hathatósabb bevezetésüket főleg .helyiipari vállalatoknál, megyénkben is bizonyosfokú ellenállás jel­lemzi. Az á ti ag bérel len őrzés kö­telező bevezetését több, az elmúlt évek gazdálkodásának tapasztalata tette szükségessé. Az elmúlt néhány esztendő­ben a névleges bérek (nomi- nál) komoly méretekben meg­növekedtek. A statisztikai kimutatások szerint az 1949 —1956-os időben a munká­sok névleges keresete 9—10 százalékos emelkedést mutat, annak ellenére, hogy a fenti évek között több ízben is volt bércsökikentést elősegítő nor­marendezés. De a névleges béremelésen belül az egyes iparágak között komoly el­térés mutatkozik. Míg az összes béreket egy időszak­ban csökkentették, addig a gépipariban 92 százalékos név­leges béremelés lett végre­hajtva. Ugyanakkor a bányá­szatban, hogy megtarthassuk a bányászat kiemelt hely­zetét njjgy ízben kellett bér­emelést végrehajtani. De aránytalanság mutatkozott az egyes szakmák között is a keresetek területén. Például 1956 márciusában a 'lakatosok átlagos keresete óránként 6,45 míg az esztergályosoké csak 5,92 forint volt orszá­gosan. Persze ebből követ­kezett az, hogy az esztergá­lyos képzésben problémák voltaik és talán még ma is vannak. így következhetett be az, hogy az ötéves tervben a névleges bérek emelkedése lényegesen nagyabb volt, mint a gazdaságpolitikai hi­bák következtében véglege­sen beállott reálbér növeke­dés. Ezért nyílt és 'burkolt áremelésekkel, valamint az államkölcsönök kibocsátásával kellett az árúalap és a bér­alap megbomló egyensúlyát helyreállítani. Végső követ­kezésképpen megállapítható, hogy az eddigi évek bér­gazdálkodási rendszere nem felelt meg a célnak. Az át­lagbér-ellenőrzés feladata te­hát az ilyen irányú hibák megakadályozása. Az átlag­bérellenőrzés segítségével a béreknek az eddiginél lassúbb, de tervszerűbb emelkedését segítjük elő. A tervszerű fejlődést szükségszerűvé teszi az 1957-ben végrehajtott 15 százalékos béremelés mérté­ke is. (Ilyen mérvű reálbér- növekedés ily rövid idő alatt nem volt eddig tapasztalható.) Azt sem szabad elfelejteni, hogy ez a reálbémövekedés az ellenforradalom által oko­zott gazdasági károk után történt és minden egyes to­vábbi felelőtlen és gazdasági alap nélküli bérnövekedés súlyosan megbontaná a bérek és az árualap viszonyát, amely viszont a dolgozók életszínvonala további növe­kedését vetné vissza. Az átlagbér-gazdálkodással kapcsolatban szükséges az átlagbér-gazdálkodás és a teljesítménybérezés kapcso­latáról beszélni. Az előírt bérszintek megtartásához alapvetően hozzájárul a meg­felelő teljesítmónbérezési for­mák alkalmazása. Az elmúlt időszakban az egyetlen és jó bérezési formának a darab­bérezést tartottuk. Ma azon-, ban, amikor bizonyos iparág­ban sőt bátran állíthatjuk az ipar' valamennyi területén a mennyiségi követelmények háttérbeszorulását és a minő­ségi követelmények szemelőtt tartását kívánja meg mind a bel-, mind a külföldi piac és ezért ezen bérezési for­mák megváltoztatását és a jó minőségű munkát elősegí­tő, egyéb az üzemek felada­tainak megfelelőbb téljesít- ménybérezési formák beveze­tése a cél. A kormány ilyen arányú határozata is kimond­ja ugyanakkor, hogy ott, ahol a termelékenység .növe­lése károsan hat a dolgozók egészségére, valamint a mun­kások szakképzettsége nem a munka mennyiségében jut kifejezésre (például gépgyár­tás) ott olyan (bérrendszert keí alkalmazni, amely az elvégzett munka mennyiségé­nek emelkedésénél kisebb mértékben emelkedő (Úgy­nevezett degresszív bérezés) kereset biztosítható. Sőt en­nél továbbmenve a rendelet lehetőséget ad a kifizethető legnagyobb teljesítmény ha­tárának megszabására (az úgynevezett plafon) is. Erre nemcsak a gyártmányok és a termelés minősége, hanem a gépek és a dolgozók egész­ségének megóvása szempont­jából is szükség van. A terv­szerű gazdálkodás követelmé­nyeinek és a tervszerű gaz­dálkodás törvényeinek be­tartása érdekében születhet ilyen intézkedés. Persze az átlagbérszint gazdálkodás nem jelenti azt, hogy a megállapított átlag- bérszintekat dogmatikusan megváltoztathatatlannak mondjuk, hanem ahol a ter­melékenység emelkedése ta­pasztalható (amely nem gé­pesítés, beruházás, vagy tech­nológiai szervezés eredménye) és a gazdasági eredménye is jiarvult a vállalatnak, ott ne­gyed, vagy félévemként a bérszintet változtatni lehet. Az átlagbérszint gazdálko­dás ' bevezetésének már van­nak eredményei. A munká­sok reálkeresete már az át- lagbérsziin.t bevezetése után is nőtt, anélkül, hogy ez a ifoónt értékállóságát veszé­lyeztette volna. Sőt a három éves tervben mintegy hat százalékos reálbér-növekedést tervezünk, amelynek sikeres megvalósítása csak a szigorú átlagbér-gazdálkodás követ­kezménye lehet. További fejlődésünk számára csak két út van. Az átlagbérgazdál­kodás segítségével tervsze­rűbb, lassúbb a névleges bérekkel párhuzamosan a reálbér-növekedés útja, amely a forint értékállóságát nem rontja, vagy (pedig a régi út, ahol a keresetek aránytalanul és gyorsan növekednek, rom­lik a forint értékállósága. Azt hiszen különösebb köz­gazdasági érzék nélkül is számunkra biztosnak, az első út mondható. Amint minden (gazdasági és politikai vezető felismeri az átlagbér­szint gazdálkodás döntő je­lentőségét és a gyakorlatban is végrehajtja az átlagbér- gazdálkodás helyes elveit, úgy megyénk üzemei is hoz­zájárulnak és toiztostítják a dolgozók részére a további években reélbérkeresetük és életszínvonaluk emelkedését. Mészáros Ottó

Next

/
Oldalképek
Tartalom