Nógrádi Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 51-59. szám)

1958-07-16 / 55. szám

NÓGRÁDI NÉPtlSÁG 1958. július 16. A mátraverebélyi Szentkút történetéből és csodáiból... Szent­A mátraverebélyi kút történetét a cso­dák és vallásos legendák ködfátylai borítják. Egyes legendák a forrás eredetét, a magyar polgári történet- írás által szentté faragott László király nevéhez kötik. Eszerint a Szentkút forrását miaga László király fakasz­totta egyetlen kardcsapással, melyet buzgó imádság köze­pette tett akikor, amikor a kun hadaktól üldözött sere­gét itt a szomjhalál gyötörte. Más legenda viszont azt tart­ja, hogy a forrás ugyancsak László király — Boldogságos Szűz közbenjárására — cso­datétele útján keletkezett. E szerint László úgy men­tette meg seregét a kunok­tól, hogy kardjával suhintott egy néhányat, s ekkor kelet­kezett a sziklahasadék, s a lova ugrásának nyomában pedig a szent forrás. Ez a két legenda számos változatban látott már nyom­dafestéket, s a polgári tör­ténelem könyvekbe is beke­rült a nem vallásos, vagy kevésbé vallásos emberek okulására és a vallásosok hitének megszilárdítására. No, meg hogy el ne felejtsük, a szerzetesek vagyonkájának gyarapítása, amit az ide zarándokoló hívek vallásos buzgalmukban pénzeikkel adományoztak. Ezeknek a történeteknek annyi közük van az igazság­hoz mint amennyi igazsá­got' a világ teremtésének misztikus Vallásos legendája tartalmaz. Erről pedig tűn­jük, hogy a tudományos megismerés előrehaladása a mesék birodalmába költöz­tette. . Ami a szentté avatott mat- raveretoélyi kút történetet illeti, a korabeli krónikákból pontosan rekonstruálható; s e feljegyzések hitelét a pol­gári kutatók is megerősítik. Például: dr. Dornyay Béla nógrádi kutató. A korabeli feljegyzéseiből kiderül, hogy a Szent-kut története László király ural­kodásának korához ugyan kapcsolódik, de a személyé­hez és a csodatevő erejéhez semmi köze nincs. K özismert tény, hogy M áitr aver ebély és kör- nyékének geológiai (földtani) szerkezete vastag mészkő _ ré­tegeket alkot. A meszkőréteg hasadásaiban számos kis pa­takocska és vízerecske foly- dogál, mely a domborzat völ­gyeiben forrásként tör fel­színre. Itt is ilyen egyszerű forrásról van szó! A mátraverebélyi Szent­kút mai helyén is forrás alakult ki még a XIII. szá­zadban. Az egykori króniká­sok feljegyezték, hogy ebben az időben az erdők szélein nagy kiterjedésű gazdag in­goványos legelők terültek el. Amint egy pásztor ott le­geltette nyáját, a fia a for­rás fölé hajolt vizet inni. ,A forrás mellett egy öreg nagy- lomibozatú cserfa állott. A fa törzsére a bibliai szűz­anya és karján a kis Jézus szobra volt elhelyezve. Mi­közben a pásztorfiú vizet ivott a forrásból, a vízbe megjelent előtte az említett szobor tükörképe. Ilyen víztükörrel már va­lamennyien találkozhattunk, és ma már senkinek sem jutna eszébe, ilyen esetben „csodáról” beszélni, hiszen mindenki tudja, hogy ez egyszerű fizikai jelenség. Abban az időben viszont az emberek még igen kép­zetlenek voltak és minden olyan dologban amit nem tudtak tudományosan érté­kelni „csodát láttak.” Ez lett a sorsa e szerény kis forrásnak is. A z egyszerű víztükör azu­tán a történelem folya­mán nemcsak az egyszerű vízforrás szerepét töltötte be, hanem forrása lett a tudat­lanságnak és a babonák te­nyésztésének, továbbá jó üzletül szolgált a kizsák­mányoló osztályok feketeru­hás támaszainak. Hogy mennyire nem a ..lel­kek ápolása” volt a Szent­kút személyzetének az első­rendű feladata, amellett ta­núskodik az a tény is. hogy a történelem során igen éles perek és viták folytak a birtoklásáért. 1480-ban például Hencz Pál földbirtokos erőszakos úton jutott a „szent” forrás és környékének birtokába. K ésőbb Almássy János országbíró kerítette hatalmába ezt a birtokot és ő már igyekezett „nagyvo­nalúbban” gazdálkodni. Re­metéket hozatott e helyre és egyéb kezdetleges építmé­nyeket készíttetett, majd a XVIII század második felé ben telepíttette a kéttornyú barókkstílú templomot is._ A forrás fölé szoborművet emelteik, ezek mindinkább vonzóbbá és látványosabbá tették a „szent” helyet és valóságos országos búcsú- helyé fejlődött. A dúsan jö­vedelmező búcsú járó helyet aztán megkaparintotta az ország leggazdagabb hűbér- ura, az egyház. Az egyházi propaganda és a lelkiterror messzi megyék­ből is idecsalta a hívőket, akik a földbirtokosok és a tőkések kizsákmányolásának terhe alatt. a társadalmi igazságtalanságok okozta tengernyi szenvedésre pró­báltak itt istenhez _ fohász­kodva vigaszt találni. A babonás hitű beteg em­Szaijmtiasülfa — Jó estét Pista bácsi! — Ö te vagy az, Józsikám? — fordul meglepődve a fi­atalember felé a megszólított. — Nem haragszol, hogy te­gezlók? — kérdi évődve. — Dehogy is haragszom. Inkább megsértődöm mind­járt a kérdésért. — Hogy vagy tanácselnök elvtárs? — folytatja az előb­bi hangnemben az öreg. — Én nem panaszkodha- tom. De Pista bácsi is jó színt vett fel az utóbbi he­tekben. Hogyisne. Üdülni vol­tam a Balatonnál. Lefogott a Nap. Meg jót tett a finom levegő is. — Pista bácsi, mit tet­szene szólni ahhoz, ha csi­nálnánk egy kis kiruccanást. Szombaton lesz négy éve, hogy elkerültem maguktól. Tetszene szólni a többi szak­társnak is, jöjjenek fele­ségestül, gyermekestől. Az öreg szives örömmel egyezett bele a dologba. Még az idő is nekik ked­vezett. Az illatos erdőben kedvtelve nézegették egy­mást. Az asszonyok félre vonultaik. Javában csevegtek a divatról meg a befőzésről. A mindaranyiukat érdeklő té­ma hamar feloldotta, az is­meretlenség okozta feszélye zett hangulatot. A négy régi szaktárs pár percig hallgatva szemlélte a vendéglátót. Még tíz éve sincs, hogy megilletődötten lépett be hozzájuk az üzem­be. Szeme mohón kutatta gépek ismeretlen világát. Majd a legöregebben, Pista bácsin akadt meg a pillan­tása. Mellé telepedett és megindította kérdései ára­datát. — Ez miért van így? Ezt miért csinálják? Ebből mi lesz? Pista bácsi győzte szusszal a feleletadást. Maga mellé vette az okos gyereket. Lát- tatlanba is bízott benne. Akit ennyire érd ékel leendő szakmája, abból csak jó mun­kás lehet. Az évek őt igazolták. Jó­zsi hamar beletanult a mun­káiba. Pár hónap múlva ve­lük egyenlő szorgos szakem­berré vált. Mindenkit magá­val ragadó jókedvéért, ügyes munkájáért mindannyian megszerették. Csak a tőle három évvel idősebb Kovács­csal nem barátkozott össze. Ugyanis az féltékenykedett az új emberre. Amikor megtudta, hogy Jóskából ta­nácselnököt csináltak, rosz- májúan jegyezte meg: _ Na hiszen, hamar vége lesz a nagy barátságnak. Le sem köp majd benneteket. Nem lett igaza. Talán ezért is derűs meg­könnyebbüléssel örültek a meghívásnak. Csak Kovács jelentette be: Nem tud jön­ni. dolga van. Nem is hiány­zott. Az emlékek felelevenítése ■után a sztahanovista Takács­nak jött egy gondolata. — Hoztam egy kiló sza­lonnát. Süssük meg nyárson! finom m el egyeztek bele. miora a leguregeuu uepneue- 5)c sem emlékeznek. A népbüfé valóban kihozza z emberek véleményét és legnyilakozásra bírja a leg- írkózcttabb egyéniséget is. 1 népbüfében hamarabb is- lerhetünk meg valakit, mint gyébként tíz év alatt a felü- ites társadalmi érintkezés­ien, vagy esetleg hét évi há- assági békés egymás mellett •lés folyamán. A közönség érintkezése itt tincsen korlátozva. Itt senki tem zárkózhat el magányába, úszen mindenképpen szüksé­gessé válik az érintkezés pét­idül azok között a vendégek között, akik közül az egyik rész gyomrára, májára tá­maszkodik. Elképzelhetetlen, hogy ne alakuljon ki közvet­len kapcsolat ama vendé­gek között, akik közül az egyik már háromszor itta ki merő tévedésből a másik po­harát és ismét egy másik, már kétszer is a szomszédja spe­nótjába könyökölt. Még elgondolni is rossz, hogy egyszer majd jön a ven­déglátó vállalat azokkal a ré­gen beígért gebines kiskocs­mákkal, hol kényelmes aszta­lok mellett majd ülve fo­gyaszthatjuk el ebédünket, hogy a tulajdonosnak álcázott figyelmes kiszolgálók kínál- gatják a házikoszt finom fa­latjait. Mert hová lesz akkor a hangulat, hová tűnik majd kis városunk igazi arca, amely most a népbüfében nyilatko­zik meg spontán és igazán? Ne is tessék haragudni, de én szeretem a népbüfét. VALLÖ EMIL. bereket is ide hozta a gyó- £ gyűlés reménye. Az utóbbi- * hoz igen sóik legenda kap­csolódik. Pl. az 1928-as év- 1 ben egy vallásos család mész- ' szí városból hozta a rosszul- * látó gyermekét a Szent-kút- hoz „öblögetésre”. A gyér- ; mek szembetegségét egy hosszadalmas orvosi kezelés előzte meg, amely látszólag eredménytelenül végződött. Mire a Szant-kúthoz értek a fiú látása lényegesen javult. Természetesen az orvosi ke­zelés eredménye volt. mégis ezt a jelenséget is a Szent­kút papjai óriási szenzáció- ’ ként kürtölték világgá, mint egy újabb csodatétel „bizo- ^ nyítiékáit”. ) Olyan eseteket persze a i .sátánra fogtak” amikor pél- 3 dául az 1920-as években- egy dagadt, nyílt sebhelyes- lábú ember a Szentkút vi- t zével való öblögetés után z súlyos gyulladásos fertőzést- kapott. S zerencsére ma már az emberek többségükben ;- inkább a tudományok felé t, tekintenek, igen kevés azok a száma, akik a betegségükkel k az orvos helyett a Szent-kű­ri tat keresik fel. Rövidesen el ;a jön az az idő, amikor a^ ba- j- honákról és a csodákról úgy fogunk beszélni, mint a letűnt korok rossz emlé- i- keiről. « ■ ■ Szilaspogonyi példa i ■ 160 katasztrális holdon* negál alkuit a második víz-S gazdálkodási társulat Nóg-« •ád megyében. Szilaspogony-» ran 134 gazda társult a Tar-j ia folyó mellékágainak le- ■ :sapolására. Tíz kilométeres ■ szakaszon mintegy 10 000 ■ köbméter földet kell meg- ■ mozgatni, ami 200 000 forint-* ba Ikerül. 50 000 forinttal a* megyei tanács. 30 000 forint- J tál pedig a vízügyi igazgató- J ság járul hozzá ehhez aj munkához. A többit, 20 000 j forintot a községfejlesztési J ailapból fedezik. 100 000 forint értékű S munkával pedig az ér- I dekelt gazdák járulnak ■ hozzá. A község dolgozóiból ala- ■ kulinak a kubikus brigádok. ■ Egy évek óta tartó, súlyos * gondot enyhít majd a köz- J ség lakosságának ez az el-5 határozása, hiszen eddig nagy! problémát jelentett a takar- i mány.biztosítás. Kct-három év múlva ] szántóföldi növények tér- ] mesztése is lehetővé vá­lik olyan területeken, ahol hosszú időn át csak a vad sás. vagy nagyon gyenge .minőségű takar­mány termett. Megközelítő számítások szerint mintegy 3 000 ka- tasztrális hold földet lehet­ne még termővé tenni me­gyénkben. ............................ I És elkezdte Pista bácsi j újítását magyarázni. Jóska! érdeklődéssel hallgatta. Any-, nyit beszéltek, vitáztak, hogy, az öregek lassan belefárad­tak. Tóth szaki erre elővette a romi kártyát. Úgy bele­merülték a játékba, hogy csak az asszonyok haragos unszolására hagyták abba. A hancúrozástól kifáradt gye­rekek ekkorra már álmosan bújtak anyjuk ölébe. Nem volt mit tenni, össze csomagolták a maradék ele­mózsiát és jókedvűen, meg­hitt barátságban haza tértek. Ujlaky Mária Nem tudom, mások hogyan vannak vele, de én szeretem a tarjáni népbüfét. Ne tessék azonnal félreér­teni. Nem mint vendéglátó iparunk egyik megjelenési formáját, az építőipari válla­lat nagyszerű alkotását sze­relem benne. Nem ezekre a dolgokra nem is gondoltam. Szeretem a népbüfét, amely­ben kicsiben összegyűl, sőt összepréselődik kis városunk lakosságának minden rétege. \ Állandó tanulmány ez ne- i kém:, megfejteni való rejt- ! vényanyag: az egyes elhe- j lyezkedése a nagy közösségi [ rendszerben. [ i Minél kellemetlenebb i \ népbüfé, mint táplálkozási le- S hetőség, annál alaposabb al- ’ kálóm az emberi természet • ismergetésére, tanulmányozá- \ sára. A népbüfé a társadal- l mi kiegyenlítődés előmozdító- S ja, különböző foglalkozású. • korú, nemű, alkatú és érdekű ■ emberek létfenntartási J céljaik elérésére alkalmazott ■ eszköze, m ! Az emberi természetek sza­■ hadon, minden befolyásolás­■ tói mentesen nyilvánulnak S meg közéletünknek ebben a S kis' világában. Sokszor olyan J egyöntetűen csapódik le a 5 mosolyra késztető egységes S közvélemény, mint talán soha • közéletünk más területein. — a ■ Katona, rendőrtiszt, segéd- S munkás, asszonytárs, bányász L ■ tsz elnök és kozepparaszt,- ■ statisztikus és egyénileg gaz- 1S dálkodó, kiskereskedő olyan • egyformán tudja szidni a le­- S kozmáit babfőzeléket, hogi ■ valóban irigylésreméltó ez a. . S egységesen megnyilvánult • közhangulat, amelyhez ha SZERETEM « NÉPBÜFÉT tetten a tűz készítéséhez £ ógtak. Jóska meg Pista bá-1 j :si megfelelő fát kerestek a W íyársfaragáshoz. Pár pilla-* rat múlva vidáman hallat- * szőtt a tűz pattogása. Kö-j rülülték és jókedvűen sütőt-j ték szalonnájukat. A csaló-*' gató illat oda csábította .aj gyerekeket és a tere-ferélő j asszonyokat is. A füst-feke- j tés, szalonnazsíros kenyéri mindannyiuknak nagyon iz- X lett. A nyársonsült hagyma X csak fokozta étvágyukat. $ Az uzsonnakészítés műve- j lete nem szakította meg $ előbbi godolatmenetüket. Ku- 4 tattak az emlékek között, j aztán a politikára terelődött j •a szó. Bizalommal kérdezték J Jóskától: ♦ — Mond már öcsém, lesz * vajon háború? i — Ettől nehezebb kérdés j talán nincs is a Földön. Sze-Í retnénk, hogy ne legyen. És 1 tudom, ha Pista bácsiékon 1 múlna, sohasem kerülne sor i vérontásra. • Mindenkit érintő téma ez. • Hoszasan vitáztak, beszélget- Z tek róla. 4, Majd Tóth szaki elővette 4 pipáját. A gyárban egyszerű- $ en >a „pipás”iniak hívták.! Azért, mert egyedül ő szere-!; tett ezen a furcsa szerszá-11 mon füstölni. Most is ráérő-il en nyomkodta bele a do-1j hár”' miközben Jóskához! fordult. ; < — Kíváncsi vagyok a vé-; töményedre. A tie kedves I öreged, a Pista bácsi kita­lált valamit. Ha érdekel mégi kedves üzemed hallgasd csak meg. mit szólsz hozzá? ! | Salgótarjáni Acélárugyár dolgozóinak életéről« gondjairól« terveiről Hogyan élnek ma a mun- k kások, milyen gondjaik, tér- z veik ’vannak, hogyan érvé- t nyesül a munkásosztály ve- t zető szerepe, milyen a párt- \ •munka tartalma és szerve- a zettsége? — Ezekre a kér- r désekre keresett választ az i a brigád, amely három hé- s tig dolgozott a Salgótarjáni 1 Acélárugyárban. A felsőbb < szervek küldöttein kívül szá­mos gyári vezető és dolgozó . i is részt vett ebben a mun- | ; kában. A három hét alatt ; i mintegy másfél ezer dolgozó­♦ val, túlnyomórészt párton­> kívüliekkel beszélgettek a ► brigád tagjai. [ Mint az egész országban (mindenütt, itt is számos [ tény és számadat szól és ér- t zékelteti a munkásosztály ve- t zető szerepét. így például a ♦ felsőbb gyári vezetésben dol- »gozók döntő többsége maga | is munkás volt, illetve mun­♦ kás származású. Azok a I munkások, akik 1950 óta ♦egyetemet, főiskolát végeztek ♦ — bár számuk nem nagy — $ valamennyien gazdasági, mű­♦ szaki, vezető beosztásban dol­♦ goznak. Sőt vezető helyre ;; kerültek azoik a dolgozók is, ■; akik például most végzik •; levelező úton a techniku- :;mot, vagy a műszaki egye­diemet. A gyár dolgozói közül :; jelenleg négyen tanulnak a ■;; műszaki egyetemen, tizen- ;:; négyen a gépipari techni- -11 kumban. Ezek a számok ;!; már arra is utalnak, hogy a :;; vezető beosztásba került '; dolgozók képzettségének fo­kozottabb emeiese meg nu- jí zamosabb ideig első vonal- ti beli feladat marad a gyár- a ban. A műszaki vezetők to- n vábbképző tanfolyamán 114, v a művezetőképző tanfolya- a mon 64 a hallgatók száma a és viszonylag szép látogatott- í ságinak örvendenek a külön- s böző szakmai továbbképző t és szakosító tanfolyamok is. t Figyelemre méltó adatokat ^ gyűjtött össze a brigád a c gyár munkásainak gazdasági 1 helyzetéről is. így például ' a fizákai dolgozók három- * negyed része munkás szár­mazású, 23 százaléka pedig ' paraszti származású. Az ösz- szes fizikai dolgozók 32.5 szá­zaléka szakmunkás, s 26 szá- ’ zalékuk 5—10 éve, 21,3 szá­zalékuk pedig 10—20 éve dol­gozik a gyárban, 9 százaléka pedig 30 éven felül. Az Acél­árugyár munkásainak szár­mazása szempontjából sok feladatot határoz meg a jö­vőre vonatkozólag az, hogy a fizikai munkások 54 szá­zaléka 1945 után került az üzembe, s ennek is mind­össze csak 27.9 százaléka az iparból, a többi a mező­gazdaságból, kisiparból és egyéb területekről. Ez a ked­vezőtlen eltolódás hozzájárult a munkásosztály felhígulásá­hoz, a kispolgári gondolko­dás fokozottabb érvényesülé­séhez a gyárban. Az acélárugyári munkás ma jobban él. mint az ellen­forradalom előtt. Döntő több- ; ségüik elismerően beszél a ■ párt és a kormány politiká­járól, egyeieirieueK. azzal es támogatják. Helyesük, hogy a párt és a kormány vezetői nem ígérgetnek, hanem meg­valósítják amit mondanak, s amit nem lehet teljesíteni, arról is bátran beszélnek. Ma az acélárugyári munká­sok általában 3—500 forint­tal keresnek többet, mint két évvel ezelőtt. Az átlag­kereset meghaladja a .másfél ezer forintot, de vannak üzemrészek, ahol eléri az 1640 forintot is. Kétségtele­nül, a legelőnyösebb helyei­ben , azok vannak, akiknél többen dolgoznak a család­ból, illetve egyedülállóak, vagy kiscsaládosak. Viszont a gyárban a nagy családok száma elég jelentős: közel 40 százaléka három tagból áll 1078 megkérdezett dol­gozónál. Ennek a számnak az egynegyedét is meghalad­ja azoknak a családoknak a száma, amelyek négy tag­ból állanak. Ezeknek a csa­ládoknak a helyzete az át­lagostól gyengébb, s többek között helyi vonatkozásban is lehetne intézkedéseket hozni, kielégítőbb életkörül­mények biztosítására. A brigád tagjai 1150 dol­gozót kérdeztek meg, hogy ■ havonta hány forintot képe­■ sek ruházkodásra fordítani. ■ A nagytöbbség — 42 száza­lék — 500—1000 forint kö­! zött, 17 százalék 1000 forin­ton felül, a többi 100—500 j forint között. Ez azt mutat- - ja, hogy a dolgozók több

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom