Nógrádi Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 43-49. szám)
1958-06-11 / 45. szám
2 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1958. június 11. Jlin fSdtí-Vsi: A párton belüli harcról A Kínai Kommunista Párt munkastílusának egész sajátossága az, hogy mesterien párosítja a marxizmus-leni- nizmus elméletét az országukon belüli szocialista építés gyakorlatával. Az elmélet és a gyakorlat szétválaszthatat- lan egységének a megvalósítása a kínai kommunisták sikereinek egyik legfontosabb feltétele. Ennek megvalósítása szüntelen harcot jelent a pártom belül jelentkező jobb- és „baloldali” nézetek és módszerek ellen. A magyar munkásmozgalom gyakorlatából tudjuk, hogy milyen károkat képesek okozni a marxizmus-leninizmustól jobbra, vagy balra eltérő ideológiai áramlatok. Nekünk sokat kell tennünk a jobboldali és a „baloldali” elhajlás leküzdéséért. A párt irányvonalát csakis a revizionista és a szektás nézetek elleni szüntelen harccal tudjuk megvalósítani. Liu Sao-Csi elvtárs műve feldolgozza a pártonbelüli harc elvi- és gyakorlati vonatkozásait. Ezért tanulmányozása nagy segítséget ad a jobb- és baloldali opportunizmus leküzdéséhez. Li Sao- Csi elvtárs tisztázza, hogy mit fejeznek ki a párton belüli harcok. Erre így válaszol: „A pártban folyó harcok, a párton kívül folyó osztályharcok tükröződései. Tehát a párton belüli harc nem valamiféle istencsapás, hanem az osztályharc objektív törvényeinek eszmei tükröződése a párton belül. Ez a harc nem a jó, vagy rossz szándékon múlik. Mint Liu Sao-Csi elvtárs kifejti: „A párton belüli harc feltétlenül szükséges cs elkerülhetetlen. Teljesen helytelen minden olyan gondolat, amely a párton belüli harc elkerülésére törekszik, vagy tartózkodni akar mások hibáinak bírálatától azért, hogy azok se bírálják a mi hibáinkat. A párton belüli harcok főként ideológiai harcok. Tartalmukat azok a nézeteltérések és ellentétek alkotják, amelyek ideológiai és elvi kérdésekben merülnek fel”. A marxista-leninista pártok csak azért tudtak megerősödni, azért tudtak rendkívüli sikereket elérni, mert szívós kétfrontos harcot vívtak az opportunista nézetek ellen. Kínában a helyi szervezetek 1940 körül „harci gyűlésekkel” akarták megoldani a párton belüli harcot. Ezeken a gyűléseken a tapasztalt hibákat elemezve bírálja Liu-Sao-Csi elvtárs azokat a negatív jelenségeket, amelyék a párton belüli harcokban tapasztalhatók voltak. Ilyen hiba, például, ha egy gyűlés célja az, hogy csapást mérjen egy elvtársra, aki hibákat követett el. A Kínai Kommunista Párt a hibáik elvtelen összegyüjtöge- tése elten mindig állást foglalt. Az ilyen gyűlések nem azt célozták, hogy e-gy problémát elméletileg oldjanak meg, az ilyen gyűléseken az ideológiai megoldást szükségtelenül szervezeti megoldással cserélték fel. Liu Sao- Csi elvtárs rámutat, hogy a párton belüli harc célja, az. hogy nevelje a pártot, azokat az elvtársakat, akik hibákat követtek el, ezért a párton belüli harc önmagában is az elengedhetetlen nevelés egy fajtája a pártban. A párton belüli nevelés ugyancsak egy fajtája a párton belüli harcnak, viszonylag szelíd harc. A pártban nem valami csoda folytán, hanem elvi harcokban alakul ki a párt ideológiai, politikai és szervezeti egysége. Ezért minden párttag elsőrendű kötelessége részt venni a párt nevelő munkájában. Liu Sao-Csi elvtárs előadásának különösen fontos része: Hogyan vívjuk a párton belüli harcot ? című fejezet. A szerző mindenekelőtt figyelmeztet arra, hogy a párton belüli harc rendkívül komoly és felelősségteljes dolog. És hogy ezt a harcot soha sem szabad lelkiismeretlenül, gondatla- núl vívnunk. A párton belüli harcban maguníkévá kell tenni a párt helyes álláspontját. Mert csakis ezen a talajon tudunk eredményesen küzdeni a helyes elvi álláspont kialakításáért. „A párton belüli harcban — mondja Liu Sao-Csi elvtárs — a helyes módszer a következő: harcos szellem az elvek és ideológiák körüli harcban és a lehető legkis- sebb harciasság a szervezeti kérdések és a harci formák tekintetében.” Liu Sao-Csi elvtárs művének megjelentetésével a Kossuth-kiadó nemcsak azt segítette elő, hogy jobban megismerhetjük Kína Kommunista Pártjának tevékenységét, hanem nagy elvi segítséget is adott saját harcunkhoz a jobboldali és a „baloldali” opportunizmus elleni harchoz is. Hrabecz József Ä pártmunka tapasztalatai: Több felelősséget a párttag!elvételeknél! .'W x éhány nappal ezelőtt taggyűlést tartott a Salgótarjáni Tűzhelygyár öntödei párt- szervezete. A taggyűlésen két napirendi pont szerepelt. Az egyik tagfelvétel volt, a másikon a Népszabadságnak a jugoszláv pártprogramról szóló írását beszélték meg. Nem kívánunk a taggyűlés egészéről beszámolni, de az első napirendi pont tapasztalatai olyanok, hogy nem hagyhatjuk szó nélkül, mindenképpen beszélni kell róla. Nem akarjuk megbántani az öntödei elvtársakat, de az utóbbi időben nem láttunk még ilyen gondatlanul előkészített taggyűlést. A vezetőség súlyosan elitélendő munkát végzett. Már az indulás rossz volt. Kora délután kezdődött a taggyűlés. Az elnök megkezdte mondókáját, de a ventillátor annyira zúgott, hogy a második, harmadik sorban nem sokat hallottak az egészből. Kis dolog, de nagyon zavaró volt. Végül tíz percnyi idő után maguk a tagok sürgették a vezetőségnél a ventillátor kikapcsolását. így kezdődött... A folytatás sajnos még bántóbban rossz volt. Nem frázis az, amikor azt mondjuk, hogy a taggyűlés a párttagság kommunista nevelésének legfőbb fóruma. Különösen a fiatalokra vonatkozik ez. Fegyelmet, kötelességtudást, harcos, felelős kiállást, a párt, a dolgozók ügyéért érzett felelősséget kell tanulniok az idősebb kommunistáktól. Sajnos ez az öntödei taggyűlés nem ilyen volt. öbb fiatal felvételéről kellett a taggyűlésnek döntenie a pártvezetőség véleményezése és a két ajánló jellemzése alapján. Érthetetlen módon egyik felvételét kérőnek sem volt jelen mind a két ajánlója. Egyikről-má- sikról tudták a vezetőség tagjai, hogy nem lehet jelen.de a vezetőség mégsem gondoskodott arról, hogy írásban mondják el véleményüket, vagy esetleg gondoskodjanak uj ajánlóról. Elmulasztották ezt. Nagyon rossz irányban hatott az egész taggyűlés menetére az elnök pártszerűt- len eljárása is, aki attól a Magyar-szovjef baráti találkozót- tartottak Rákóczi-t-elepen Kedves, barátságos ünnepség színhelye volt szombaton Rákóczi-bánya telep. A Magyar-Szovjet Baráti TársaJól dolgozik a ludányhalászi szülői munkaközösség Ludányhalásziban is megalakult az általános iskolások szüleinek szervezeti formája, a szülői munkaközösség. Már a gyermeknapon ők irányítottak, szerveztek. Nagyon sokat tettek a gyermekek derűs hangulatának biztosítása érdekében. De nem feledkeztek meg a pedagógusok napjáról sem. Külön érdekessége a munkaközösségnek, hogy férfi tagja- is van. A pedagógusnap nagyon jól sikerült, mindenki nagyon boldog volt. Ök a sikernek örülitek, mi a megbecsülés, a szeretet jelét láttuk a kiváló rendezvényben. Mindenki nagyon jól szórakozott örömmámor sugárzott minden arcról. A szervezet nem régen alakult, de máris olyan szer•vezetté kovácsolódott, hogy példaképül állíthaitnók minden falu elé. Mindenütt ott van munkájuk nyoma, ahol tudnak segítenek, sőt kezdeményeznek is. Eddigi fáradtságos munkájukat a ludányhalászi tanári kar nevében hálásan köszönjük. Tóth Kálmán tanító ság és a Hazafias Népfront rendezésében a Népek Barátsága Hónapja keretében baráti találkozót tartottak. Az ünnepségen a telep csaknem valamennyi felnőtt lakója résztvett, s a szovjet tisztekkel, a vendégekkel együtt koszorúzták meg a szovjet hősök sírjait és a halhatatlan Lenin szobrait. A koszorúzási ünnepségen a szovjet vendégek, s a telep körzeti párttitkára tartott ünnepi beszédet. A koszorúzási ünnepségek után a telep művelődési otthonában jólsikerült ünnepi műsort tartottak, s a kedves vendégeket az úttörők ajándékkal lepték meg. gondolattól vezettetve, hogy a tagok „úgy is ismerik a felvételt kérőt” — nem olvasta fel a vezetőség véleményezését. Hogy mennyire alaptalan volt az elnök, feltételezésem igazolja az a tény is, hogy még az egyik ajánló (!) is azt kérdezte a taggyűlésen attól a felvételét kérő fiatalembertől, akit ő maga javasolt, — hogy miért akar párttag lenni? M i lehet annál természetesebb, hogy az ajánló alaposan ismerje a leendő párttagot ? Nem értjük, hogy engedhetett meg ilyesmit az öntödei pártvezetőség.... Nagy felelősséget vállal az magára, aki valakinek felvételi kérelmét támogatja. Alaposan ismerni kell a kérelmező politikai állásfoglalását; erkölcsi életét és felfogását, de nem kevésbé azt, hogy az illető hogyan áll a munka frontján, — csúnya szóval élve — hogyan viszonylik a munkához. Sajnos az öntödei taggyűlésen ennek sem sok jelével találkoztunk. Volt egy olyan ajánló, aki így bizonygatta igazát, azt, hogy a felvételt kérőnek a^ pártban a helye: „Közelebbről nem ismerem, de munkáján keresztül köztünk a helye.” Érthetetlen magyarázat.- Az egész „ajánlásból” semmi okos dolog nem derül ki, a felvételt kérőnek egyetlen jellemvonását sem világította meg. Bármennyire is lehangoló az itteni tapasztalat, mégis volt a taggyűlésnek egy pozitív vonása. Éspedig az, hogy maguk az egyszerű tagok tiltakoztak a vezetőség eljárása ellen és követelték, hogy csak gondos, alapos előkészítés után hozzanak a tagyűlés elé tagfelvételi kérelmeket. lyen volt az öntödei párt- szervezet legutóbbi taggyűlése. Negatív tapasztalatai ellenére tanulságos lehet, ha az öntödei elvtársak levonják belőle a megfelelő tanulságokat és ha máshol is okulnak az itteni példából. (T. L.) Azok a nézeteltérések, ame-] lyek nem elvi nézeteltérésen] alapulnak, a tartalomnélküli; harcok típusába tartoznak.] Az ilyen harcokban való! részvételt minden párttag-! nak kerülnie kell. Az elv-' télén harc csak gyengítheti; a pártot. Liu Sao-Csi elvtárs rámutat, hogy: „...az ellenséges ideológiai befolyás két oldalról támadja a pártot. Jobbról is, meg „balról” is. A pártban ez a jobboldali, vagy „baloldali” opportunizmusban jut kifejezésre. Ezért a párton belüli harcnak egyidejűleg kell irányulnia mind a jobboldali mind a „baloldali" opportunizmus ellen.” Liu Sao-Csi elvtárs óva int az egyfrontos harctól. Ha csak az egyik opportunizmus ellen küzdünk, akkor világos, hogy vígan támadja a pár! helyes irányvonalát a másik opportunizmus. A párt helyes irányvonala kibékíthetetlen ellentmondásban van az opportunizmus minden formájával szemben mint olyannal, amely magái a pártot gyengíti. Sztálin elvtárs az elvi középútró! mondott szavai ma is érvénnyel bírnak. A „közép út” az elvi kérdésekben az elmék elködösítésének az „útja”, ... Az elvi „közép út” politikája a sorvadó és . elfajuló pártok politikája. (Sztálin művei 9. kötet 4-5 old.) A törvények betartása közös érdek Mintahogy minden gond, minden öröm a szocializmust építő társadalmunk közös öröme, közös gondja, ugyan így kezd közös ügy- gyé válni a törvényesség betartásának, vagy megsértésének gondja is. A tanácsok, bíróságok, de más szervek is erőfeszítéseket tesznek -abból a célból, hogy államunk törvényeit tiszteletben tartsák. Szinte minden területen tapasztalható, hogy mint a megyei, mint a járási ügyészségek munkájának legnagyobb részét ezirányú ellenőrzések teszik ki és nem eredménytelenül. Ha a tanácsi vonalon lévő jogszabályoik alkalmazásának eredményeit vizsgáljuk, találkozunk még mulasztásokkal, amelyek elsősorban a jogszabályok ismeretének hiányából fakadnak. A párt az államhatalmi és államigazgatási szervek legfelső szervei szüntelenül arra figyelmeztetnek minden szervet és állampolgárt, hogy maradéktalanúl be kell tartani és betartatni törvényeinket. Ha a jogszabályainkat nem tartjuk tiszteletben és azoknak nem szerzünk érvényt, akkor ez tömegkapcsolati lazulás, önkényeskedés, egyéni elképzeléseken alapuló parancsolgatás lesz. Tanácsainknak a jogszabályok ismertetésére ezer mód van, csak ezeket fel kell használni. Több tanácsot lehet megemlíteni, ahol a tanácsülések után egy-két fontosabb rendeletet a tanácstagok előtt ismertetnek a VB vezetői. (Kisterenye, Zagyvaróna, Szécsény, Nógrád stb) Esetenként lehet találkozni azzal is, hogy a VB tagjainak mutatják meg, hogy a tárgyalásra tűzött napirendhez milyen jogszabályaink vannak. Ezek a jobb, meg- szívlelőbb esetek és példák, amelyeket helyes lesz, ha tovább szélesítünk. Ugyanis a tanácstagok a jogszabály ismeretében sokszor a hozzájuk panasszal forduló választóiknak közvetlen magyarázatot tudnak adni és magabiztosabb lesz a tanácstag a beszámolók és a fogadóórák tartásánál is. A továbbiakban néhány jogszabályt nézzünk meg, melyik szerv, hogyan alkalmaz, vagy hogyan ismeri. A megyei tanácsnál a legutóbbi ülésen tárgyalták az 1958. év beruházásának tervét. Volt olyan javaslat is hogy ezt a jogkört át kell adni a végrehajtó bizottságnak, és a tanácsnak csak a döntést jelentsék be tudomásulvétel végett. Ez a javaslat ha elfogadásra került volna, sértette volna X. 1954 évi törvényt, mely kimondja: „A tanács megállapítja — az állami népgazdasági terv és költségvetés keretein belül — a tanács helyi tervét és költségvetését, irányítja és ellenőrzi a terv és költségvetés végrehajtását, megvitatja az ezzel kapcsolatos beszámolókat. A határozati javaslattal szemben ugyan ez a törvény a 36 § 1. bek. a. pontjában a VB jogkörét szabályozva kimondja: hogy a VB előkészíti, és a tanács, illetőleg a felettes végrehajtó bizottság elé terjeszti a helyi gazdasági tervet és költségvetést. Ezen törvényt jól ismerő tanácstagok felszólalása után nem fogadták el azt a javaslatot, hogy az államhatalmi szerv jogkörét az államigazgatási szervre — törvényt- sértve — ruházzák át. Ha a IV. 1957. évi törvény alkalmazását vagy ismerését nézzük a megyei területen, nagyon rossz tapasztalatot lehet leszűrni. Ez a törvény az állam- igazgatási eljárás általános szabályairól szól és nagymértékben függ alkalmazásától a tanácsok és a lakosság jó, vagy rossz kapcsolata. Ezt a törvényt a lakosság széles tömege még nem ismeri. Megjelenését megelőzve, a megyei, járási, községi tanácsok apparátusaival ismertetve lett, mert az eljárásban nagyon sok olyan új dolgot ír elő, amit a törvény megjelenése előtt nem ismertünk. Egy-két érdekes részt idézek a törvényből: (6. §. 2. bek.) „Ha az eljárás az ügyfél lakóhelye szerint illetékes államigazgatási szerv előtt indult, az ügyfél kérheti az ügynek a munkahelye szerint illetékes állam- igazgatási szervhez való áttételét. Az ügyfél kérheti a munkahelye szerint illetékes államigazgatási szerv előtt indított eljárás esetén az ügynek lakóhelye szerint illetékes államigazgatási szerv- hez való áttételét is. Az ügyfél ezt a kérelmet az első határozat meghozataláig terjesztheti elő.” A törvény ezen kitétele nagy segítséget jelent azoknak a dolgozóknak, akik lakóhelyüktől távol vannak alkalmazásban, mert a munkahelyükön lévő államigazgatási szerv előtt saját jogaikat személyesen is tudják érvényesíteni. Ezt a tanácsi szerveinknek, főleg azokon a helyeken kell ismertetni, ahol munkásszállások vannak, mint pl. Nagy- bátony, Kisterenye, Zagyvapálfalva és Salgótarján. A törvény 11 §-a az ál lamigazgatási szerveknek kötelezően írja elő az eljárást illetékessége területén. Ez a törvényi kitétel kényszeríti a szervet, hogy „hallgatással” ne lehessen az ügyében hozzáfordulót hátrányos helyzetbe hozni. A törvény tehát kizárja azt, hogy az államigazgatási szervnél olyan választ kapjon ügyére vonatkozóan, hogy „nemérek rá”, „nem csinálom”, „nem lehet” stb. Ezt az államigazgatási szerveknek nagyon meg kell szívlelni, mert a törvény be nem tartása enyhébb esetben fegyelmi vétség, súlyosabb esetben hivatali hatalommal való visszaélés, melyet büntetőjogi úton kell felelősségre vonni. A törvény nagyon alaposan írja elő az idézések formáját és kiadásának módját. Ezért feltétlenül ismertetni kell a lakossággal, mert az idézésre való meg- nem jelenést a törvény előírása szerint 100 forintig lehet bírságolni, de ha az idézett személy többszöri idézésre sem jelenik meg, elővezetését a rendőrségtől kell kérni. Azt is tudni kell, hogy szóbeli idézés és az azonnalra szóló idézésre ha valaki nem tud megjelenni, sem büntetni, sem elvezettetni nem lehet. De ismeretlen az állampolgárok előtt az is, hogy az iratokban való betekintés jogát — ha az nem állami, vagy hivatali titkot képez — a törvény lehetővé teszi. Sőt arról másolatot is készítenek. Ez is a törvényesség megszilárdításának egyik módja, illetve a törvénysértések elleni védekezés egyik lehetősége. Az államigazgatási eljárás szabályairól 1 szóló törvénynél feltétlen említést kell tenni a közérdekű bejelentésekről és javaslatokról. Ennek a megemlítése annál is
