Nógrádi Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 43-49. szám)
1958-06-11 / 45. szám
NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1958. június 11. A fehér, szenvedések múltjával telt szülőszoba megtelt. Mind a négy szülőágy foglalt. Négy pici emberke életbeindulása kezdődik itt most. A négy pici emberke erősen tombolva egyszerre törne ki az emberi világba. , Türelmetlen iparkodásuk megannyi kínt és szenvedést jelent a vajúdó anyáknak. Az ablak mellett nagy, testes asszony vajúdik. Percenként tör fel belőle emberfeletti hangon ■az ordítás. Dobálja magát az ágyon. Már az első órában kimerül. Elfáradt teste elzárja az utat hosszú időre az életbe induló emberkétől. A szomszédos ágyról nyugodt biztatás hallatszik felé: — Ne tessék kiabálni. Az csak rosszabb . . . Tessék nyugodtan feküdni . . . Nem érdemes ordítani. — Könnyű magáraik . . . Magának nem fáj. — Mit tetszik gondolni? Én fából vagyok- Csak hát önfegyelem kérdése az egész. Meg aztán nem félek ettől a fájdalomtól. Szeretnék segíteni a gyermekemnek ... A magáé higyje el, legalább annyit szenved, mint mi együttesen. Miért nem segít neki? Az asszony nem is figyel a halk Félelem nélkül Ajánlom ezt a néhány sort Merényi főorvosnak, a leendő anyák emberséges szívű segítőjének. hangra. Űjibb fájás váltja ki belőle a szinte állati hangot. Aztán egy pillanatra megnyugszik. A szomszédos ágyra néz. Fiatal, 23 év körüli anyát lát. Hullámzó hasára szorítja kezét, dörzsölgeti derekát — és mégis rámosolyog. Mosollyal köszönti a fölé hajló orvost is. — Fáj? — kérdi tőle az orvos. — Nem nagyon... De nem is félek. — teszi hozzá sietve. — Soká tart még? — Nem tudhatom, csak magától függ. Próbáljon úgy viselkedni, ahogy megbeszéltük. Az asszonyka elfordítja a fejét, a fájás közeledtére izmait gondosan meglazítja. Hosszú, mély egyenletes lélegzéssel biztosítja, hogy a méhösszehú- zódás alatt is levegőt kapjon a csecsemő. Majd újra békés, nyugodt mosoly vonul arcára. Az orvos megvizsgálja és szelíden megsimogatja izzadt homlokát. — Csak ilyen hősiesen továbbra is asszonyom. Legkésőbb este hatra meg lesz a kis fia. Vagy kislányt vár? A másik ágyhoz lép. Biztatni, csillapítani próbálja a testét türelmetlenül dobáló vajúdót. Ezalatt az asszonyka az órájára néz. — Este hatkor meg lesz, — suttogja. Még nyolc óra van addig. Csak türelem, türelem, — sóhajtja magában Most újra kezdődik. Minden figyelmét az izmok lazítására, a mély, egyenletes lélegzésre összpontosítja. Aztán megint csak pihenés következik: Gondolatban álmodozva foglalkozik a kis jövevénnyel. Vajon milyen is lesz? Lesz-e haja? És milyen lesz a szeme? Sír-e majd sokat? Bizonyára izgul értem most a párom — mosolyo- dik el cserepesedé ajka. — Pedig tudja, hogy nem félek. Nem kell, nem szabad félni. Gondolataiból ismét egy üvöltő hang veri fel. Ugyancsak az ablak melletti ágyból jön a jajgatás. — Tessék rám hallgatni — szól oda nyugtatóan. — Ha fájni kezd, gyorson, mélyen nagyokat kell lélegezni. Tessék így tenni. Már ez maga tompítja, csökkenti a fájást, hiszen lefoglalja figyelmét: Nem arra kell gondolni, hogy fáj. Inkább a kicsikére SZÍNHÁZI NOTESZ Tetszett a közönségnek, de... Junius 29. es julius b. között megyénkben is megrendezik az ünnepi könyvhetet. Előkészítésére külön bizottság alakult a különböző társadalmi szervek képviselőiből. Értesüléseink szerint az ünnepi könyvhét gazdag programot igér megyénk dolgozóinak. A megye minden városában, valamennyi községében és nagyobb üzemében tartanak árusítást. Két író is érkezik megyénkbe, akik könyvankétokat, könyv- ismertető előadásokat tartanak, s vitát rendeznek az olvasók véleménye alapján. tott a „Tavaszi keringő” két salgótarjáni előadása, de helyemként túlzás volt a vastaps. Sokat nevettek azok, akik megnézték a jazz-ope- rettet, mégis, bizonyos fokig önámítás lenne, ha fenntartás nélkül fogadnánk a darabot. Kritika helyett íródnak az alábbi sorok, talán sokak véleménye szerint „eső után köpönyeg”. Mi nem tartjuk annak, bár a „Tavaszi keringő” többször már nem kerül előadásra, viszont lesznek hasonló vígjátékok, ahol a poentírozás remélhetőleg nem megy majd az egységesség rovására. A „Tavaszi keringő” első felvonásában a protekcióról szóló paródia tartalmi lényeg színezetű, de rosszul sikerült, már idejét múlta. Egyébként a mű nem tartozik az olyan darabok közé, amelyeket valami különösebb mondanivalóval tömtek volna tele. Könnyű témavezetés, probléma mentes zene. Könnyed szövegkezdés, légies konfliktusok, s a végén minden jó: ez hamisítatlan operett liberttó, modern melódiákkal fűszerezve. A „Tavaszi keringő” kísérletezés. a könnyű műfajban, útkeresés az újszerű, mai témájú, zenés vígjátékok ki- alakításábain> azí úttörő munka természetszerű buktatóival. Hibái ellenére, író- ilag, zeneileg megfelel, de nagyon vigyázni kell arra, hogyan adjuk elő. Feltétlenül szükséges a mértéktartás, a gyenge téma művészi előadása, az írói elképzelés igényes megvalósítása, mert különben olyan vélemény alakulhat ki, hogy „no, tessék, már megint egy rossz darabbal tetőzték a többit.” A „Tavaszi keringő” salgótarjáni előadása több rossz kellékkel rendelkezett. Első hibaként említhetjük meg, hogy nem volt egységes és ez részben a szereplők felületes játékának köszönhető. Mintha csak kizárólag a nevettető elemek kibocsájtása lett volna a fontos, a darab gerince elhalványodott és elszürkült az a kicsiny drámaiság is, amely az ízt jelentette. A hegedűművész és tanítványa szerelme, majd 'később e szerelem nevetséges voltának bizonyossága és a hegedűművész visszavonulása, jelenti a darab gerincét. Ezt kellett volna finoman megrajzolni, s a többit, mint egy kiegészítésképpen, segítő társként hozzádolgozni. Ehelyett mi történt? Az első és második felvonásban a humor a tetőfokát érte el, s a harmadik felvonás árnyalatokkal sötétebb tónusú lett. Pedig a harmadik felvonás enyhe drámaisága író- ilag már a második felvonás utolsó harmadában éreztette hatását, csak — érthetetlenül — jókedv uralkodott a színpadon is. Persze nem arról van szó, hogy drámai előadást, viharzó szakitási jeleneteket kellett volna a közönség elé vinni; de jellegénél fogva egy humorral telített, bájos szerelmi történetet. A szereplők közűi legjobban tetszett a Boldit alakító Forgács Kálmán szellemes, egyenletes, szinte darabot összefogó játéka. Utána sorrendben Lenkey Edit, Déry Mária, Forgács Tibor, Ágoston Edit, Győrváry János és Koppány Miklós következik. Külön ki kell emelni a darab hegedűszólóját, mely nagyon szép volt. Viszont el kell marasztalni a darab koreográfiáját, amely helyenként Ízléstelennek tűnt A színház következő bemutató előadása a „Párizsi szerelem” (Szenteltvíz és kokain). Vígjáték a javából, sok humoros jelenettel. Története röviden: a fiatal újságíró bekerül egy kispolgári család mindennapi életébe, azzal a céllal, hogy azok intim dolgait közreadja. Időközben szerelmes lesz a család egyik leány tagjába s ennek következtében bonyodalmak származtak. Végül minden megoldódik, s a nézőtér közönsége is jól szórakozik. Himer Zoltán Salgótarjánban rendezik meg a Gyermekművészeti Seregszeml megyei döntőjét A III. Megyei Ifjúsági Találkozóra készülve megyénk íiataljai között már hetek óta tart a vetélkedés, hogy a Gyermekművészeti Seregszemle megyei bemutatóján, június 14-én, mely csoportok szerepelnek majd. A körzeti és járási versenyek szép eredményeket hoztak, s most a megye legjobb gyermekművészeti csoportjai a megyei döntőre készülnek nagy szorgalommal. Véglegessé vált a seregszemle döntőjének ideje, amelyet a III. Megyei Ifjúsági Találkozó előestéjén, június 14-én este a Salgótarjáni Acélárugyár Művelődési Otthonában rendezik meg. N0GRÄD megyei vas és műszaki NAGYKERESKEDELMI VÁLLALAT SZEZONVÉGI KIÁRUSÍTÁSÁBAN leértékelt árukat a dolgozók megkaphatják úgy az állami, mint a szövetkezeti boltokban. ZOMANCEDÉNY, RÁDIÓ, EVŐESZKÖZ, PETRÓLEUMFŐZÖ, EGYÉB VAS ÉS MŰSZAKI CIKKEK As igazságért... minap megállított két házközzel odébb lakó szomszédasszonyom. Nagyon tisztelem ezt az asszonyt, mert szép két gyereket nevel. Azt is tudom róla, — hiába, kis városban lakunk — egy esztendővel vissza menve családi életük fel-fel zavarodott. Az embere aki még hajdanában iskolatársam volt, néha megbokrosodott. Ez már nem családi titdk, ugyanis az utca mentén laknak, ösz- szekoccanásukat mások is hallották. No de ez volna a legkevesebb. Emberekkel szokott ilyen előfordulni. Most meg már nagyon szépen, igazi békességben vannak. Szóval tisztelem ezt az asszonyt, mert minden mellékkörülmény ellenére szépen neveli a gyermekeit. Azok mindig tiszták és jóltápláltak. Szívesen álltam meg neki, amikor az utcán egy nehéz kézzel írt levelet nyomott kezembe. — Ezt válaszolom egyik cikkükre. Tegyék be az újságba. Jó telt asszony a szomszédiasszonyom. Arca is gömbölyű és mindig nevetni szokott. De most nem nevetett és ezért olyan darabossá lett. Kockás irkából tépett lapra, ceruzával írott levél volt. Egészen összefüggő gondolatokkal. Sőt valami írástudó embernek is megmutathatták, mert az a helyesírás felé hajlítgatta, de annyira, hogy a tintával tett hibajegyektől olyan lett, mint a mákos tészta. — Olvassa csak el! — szólított fel. Olvasni kellett ott az utcán melegében. Először csak az udvariasság szabályai miatt néztem bele. De már az első sorok megragadtak, mert Butkó Tiborról szólt a levél, a neves bányász KISZ- brigád vezetőről. Butkó Tibor nekünk a szerkesztőségben nagyon jó ismerősünk. Nemrég kiváló munkájáért fényképpel adóztunk az újság hasábjain. Az olvasásra egészen zavarba jöttem. Már megint mellémarkoltunk volna ? És már előre melegem volt a pirongatástól. Hogy leplezzem zavarom, zsebre dugtam a levelet, s válasz nélkül tovább álltam. Nem szóltam a szerkesztőségben. De azóta is sokat forgattam, olvasgattam. De minél tovább volt nálam, annál inkább vesztett hiteléből. Valahogy óriásinak láttam az ellentmondást, amelyet ez a levél teremtett Butkó Tibor körül. Óvatosan tapo- gatódzni kezdtem Butkó után. Természetesen elsőnek az üzemben. A legjobb véleménnyel voltak róla. Egy KISZ-brigád élén dolgozik. A brigádtagjai ragaszkodnak hozzá és a legmagasabb termelési eredményt érik el. Hát mi ez? Ezt szélcsap ember nem teheti? Az nem lehet, hogy a bányában kiváló munkás, szeretik, megbecsülik, a családi élet erkölcseit pedig felrúgja, mint a kiégett hamut. M ért a levél ezt állította róla. Azt mondja: a Nógrádi Népújság lapozgatása közben meglepett egy kis cikk és egy fénykép. A bányai KISZ büszkén közli, hogy a Butkó- brigád éri el a legmagasabb termelést és keresetet. Büszkének érzem magam, hogy ilyen sógorom van, aki legalább a munkahelyén megállja a helyét. De nagyon sajnos, hogy a szülői és testvéri szeretet példájában meg éppen a legutolsók között van. Aztán sorolja kendőzetlenül az emberi erkölcsre mázsasúlyként nehezedő vádakat. Jó keresetéből nem telt egy fillér sem apját el- temettetni. öccse öt évig volt keresetképtelen, de még csak levelet sem írt neki. Aztán amikor elvitte őt betegsége, még a temetésére sem ment el. Rám a sógorára nehezedett minden teher... Később felszóllítottam az árvatörvényszéken keresztül, hogy legalább támogassa elhagyott leánytestvérét. De ő kijelentette a hivatalos emberek előtt, hogy sem anyagilag, sem erkölcsileg nem támogatja testvéreit. A továbbiakban a levél már arról szól, hogy a KISZ nevelje tagjait a munka mellett a szülői és testvéri szeretetne is, hogy ez ne hűljön ki a fiatalokból, mert csak ezzel lehet valaki hasz- nas tagja a nagy társadalmunknak. Fájdalmasan súlyosak a vádak és önkéntelenül felvetődik: ilyen fekete volna ennek az embernek a lelke? De hiszen ez akkor nem lehet a KISZ-nek sem tagja és nem lehet brigádvezető sem. Hiszen ott embereket nevel. És ha csak a kapzsiság hajtja a munkában, akkor a szakadékba ránthatja magával a többieket is. Ennek a végére kell járni. A levél őszintének látszik. A befejezése pedig egyenesen jószándékú aggódás, az egész ifjúságért. De ott van a Búikéról kapott vélemény. Csupa jó. Ennyire felületesen ismernék az üzemben az embereket? Ezt meg kell némi. Elfogadtam a levelet, kötelezettséget vállaltam. Most már nincs megállás. Ez az asszony bízik bennünk. De Butkó sorsa sem közömbös számunkra. Biztat a KISZ megyén Kiss elvtárs is. Azt mondja a levél elolvasása után: a KISZ az ilyen tagját elítéli és nem engedi soraiba. Hát nézzünk szembe ezzel az emberrel. Így kerültem én a napokban Vizslásra. Tele voltam bizonytalansággal és megvallom jó adag szorongással. Utóvégre ennek az embernek a magánügyébe furakod tam és ha akarja elfogadja a jó szót, de ha neki úgy tetszik, utat mutathat, akár szép szóval, vagy gorombán. Mit tudhatja ezt az ember. Éppen ezért nem rohantam ajtóstól a házba. Egy istentelen nagy, hosszú falu ez a Vizslás. Pálfalva határától héhány méterre már kezdődnek a házsorok. Egészen új házak. Butkó pedig a falu másik végén lakik, így amíg átbaktattam a falun, volt módom érdeklődni. Elsőnek egy idősebb embert kérdeztem meg, hogy hol lakik Butkó. Olyan csupa- ősz ember volt. Szemöldöke, bajúsza csakúgy fehérlett barnára sült arcán. — Tibor?... Ott a falu másik _végén. IF ele jóindulattal szólt róla. És így mások is. Gyerek, legény, asszony. De, ha már a kételkedés megszállja az embert, csak a saját szemének hisz. Még egy utolsó próbát tettem a tanácsházán az elnöknél. A tiszteletreméltó külsejű tanácselnök bevitt a szobájába és bezárkóztunk. Még a szavunkat is halkra fogtuk. Elvégre emberről véleményeztünk. De itt is ugyan az. Azt mondja az elnök elv- társ: — Bár a falu minden lakója ilyen volna. Már kezdte égetni a levél zsebemet, amikor elindultam Butkó Tikor háza felé. Takaros kis házuk van. Űj, most építhették. Az udvarba kötött kutya megvadult csa- holása a kiskapuba ragasztott, amíg egy menyecske nem jött ki értem. Bátorított, hogy csak menjek. Az arca is piros volt meg a ruhája is. Nevetett, hogy tartok a kutyától. Majd vizsgálgatott, hogy ki lehetek. Egy szőke kislány is kitopogott elénk. Szakasztott anyja volt, már most vasko- sodott. Az asszony beszólított. A kutya is elhallgatott, de azért láncát feszítve ugráshoz készen kísérte minden mozdulatom. Először tágas konyhába vittek. Már két óra volt, de most készült az ebéd, mert Butkó éjszakás és ekkortájt szokott kelni. A konyhabútor új volt, csak a heverő házikészítésű, amin egy négy hónapos körüli kicsi forgatta fejét a pólyából. Valami betegség soványra fogyaszthatta. Még a színét is elszívta. Egyébként mindenhol a rendszerető asszony kezenyoma látszott. Csak addig volt időm szétpillantani, amíg az asszony a másik szobából bejött, mögötte Butkó Tiborral, aki még az álmos ember gör- nyedtségével egy klottgatyá- ban és kibontott inggel állt a konyha közepén és fátyolos szemmel pislogott rám. Ö engem nem ismert. Gyorsan nadrágot húzott, s ahogy kiegyenesedet láttam, milyen erős felsőteste van. Arca szögletes volt a borotvá- latlanságtól. De ez nem vette fiatalságát. Elképzeltem, milyen megkapó lehet, ha megfésüli dús szöghaját. A .kbnythában meleg volt és átvitt egy másik szobába. Ott ültünk le egymással szemben. Az asszony is bejött. Oda állt Butkó mellé szorosan, mint az az asszony, aki tudja, hogy mindenben a férje mellett a helye. Méregettük egymást. Én kutatva őt, ő meg inkább kíváncsian. Ekkor néztem szemébe. Érdekes, szürke szelíd tekintet volt. Olyan, hogy kár lett volna tekergőzni a kérdésekkel. — Egy érdekes levelet kaptunk magáról. Egy pillanatra elmerengett; aztán maga elé nézett, és egy fáradt mosoly húzta el száját. — A nővérem, CS-né. így megy ez már hetedik esztendeje. INI em is kellett tovább kérdezni, mert szinté meg- künnyehbüit, hogy mondhatta. Asszonya minden szavát figyelte. Közben rám-rám nézett, hogy megértem-e? — Az asszony miatt van minden. Nem akarták házasságunkat és most mindenért tessék . . . Mindjárt könnyebb lesz... — Ugyan ne oktasson maga engem! Harmadik gyerekem hozom én már a világra. Tudom én, hogy mi ez, jobban mini maga. Majd ordít maga is, várjon csak! Ez még a kezdet . . . De nem veszi le szemét társáról. Múlnak az órák és a fiatalasszony nem veszti el nyugalmát. Türelmesen, fegyelmezetten viselkedik. Az ő anyja mindig azt mondta, a nők szenvedésén nem lehet segíteni. El sem tudta volna képzelni, hogy jajszó nélkül lehessen szülni. És íme, ez az asszonyka már túl is van az egészen. Pedig nem kapott fájdalomcsillapítót lsem. Mégis csendben, nyugodtan, türelmesen adott életet gyermekének. Üjra odanéz sorstársára. A boldog, újdonsült anya karjait kitárva szorítaná magához a síró, kapálódzó mesz- telen emberkét. De nem engedik. Meg- adóan néz a pici csöppség után, amint elviszik ideiglenes otthonába. Az óra mutatója déli félegyet jelez. Szemét lezárja. Arcán megjelennek (i könnyek. Minden izgalma ezekben az örömkönnyekben tör ki. Most már nem kell fegyelmeznie magát. Ujlaky Mária v\\AVAAWtAVAA^\VA/VWV\VV\/ (yfz ünnepi küntjnhétpú/
