Nógrádi Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 43-49. szám)
1958-06-04 / 43. szám
NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1958. június 4. Május 30-án kibővített ülést tartott a megyei párt- bizottság, ahol megbeszélték a Központi Bizottság határozata alapján, megyénk sajátosságainak megfelelően, a falusi helyzetet, illetve a falusi munkát. Az ellenforradalom után eltelt másfél esztendő alatt falusi pántszervezeteink jelentős eredményeket értek el. Az újjászervezés után keményen kellett dolgozniok, amellett, hogy az ellenforradalmárok által terjesztett ellenséges nézeteket igyekeztek visszaverni, segítettek az igazságügyi szerveknek az ellenforradalmárok felkutatásában is. Az újjászervezés sikeres megoldása után síkra szálltak a termelőszövetkezetek megvédéséért, a politikai és gazdasági . helyzet megszilárdulása után j pedig a soronkövetkező leg- ] fontosabb feladatokra moz- n gósították a párt tagjait, s ] ezen túlmenően a falu dől-; gozóit. Ennek eredménye- j ' ként könyvelhető el, hogy | , falun az agrártézisek figye-! . lembevételével helyes törek- 1 vések tapasztalhatók a me- j ‘ zőgazdasági termélés fokozá-' j sára. I ( A további politikai felvi- j j lágosító munkát, s az ebből; j eredő gazdasági eredményeket nagymértékben akadályozzák, hogy a falusi alapszervezetek legtöbbjében kevés a dolgozó paraszt. A statisztikai adatokat arányosan elosztva megyénk egy-egy községére 25 párttag jut. Ez a szám magában nem rossz, azonban ha a paraszt párttaglok számát vizsgáljuk, már bonyolultabb a helyzet. Az előbb említett 25 párttag közül mindössze három termelőszövetkezeti tag és csak kettő az egyénileg dolgozó paraszt, a közép- parasztokról nem is beszélve, hiszen a megyében mindössze 46 középparaszt párttag van. A falusi pártszervezetek tagjainak zömét alkalmazottak teszik ki. No az még nem volna baj, hogy ezek bizalommal vannak a párthoz. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ez az állapot azzal a veszéllyel jár, hogy ha mindössze egykét dolgozó paraszt tagja van a pártnak, a mezőgazdaság szocialista átszervezését, a terméshozam és az állatállomány növelését célzó párt- határozatok nehezebben jutnak le rendeltetési helyükre, a dolgozó parasztok közé. Aztán van ennek egy másik gyengéje is. Az ilyen helyen alább ad a pártszervezet harcosságából az osztályellenséggel szemben, amely az- * tán számtalan hibának lehet eredője. Az ilyen pártszervezetekben azt hangoztatják, hogy az osztályellenség meghúzza magát, most már nincs vele baj. S így a jelenlegi tevékenységével szemben — mely a kisparaszti gazdaságok erősítésében, a nacionalista nézetek terjesztésében nyilvánul meg — megalkuvás és bizonytalanság tapasztalható. Máshol meg helytelen dolognak tartják, ha megkülönböztetik a kulá- kot, az osztályidegent, a falu becsületesen dolgozó parasztjaitól, mondván, ezzel felborul a falu békéje. Olyan vezető is van aki barátkozik az ilyen e temekkel, sőt ajándékot fogad el tőle, mint például a szécsényi já rási tanács elnökhelyettese önkéntelenül vetődik fel a: a kérdés: mi tartja vissza i dolgozó parasztokat a párt tói? A volt MDPrtagok égj része — ahogy mondják - csalódott a pártban, mer korábbi agrárpolitikájává nem nyerte meg a dolgozc parasztokat. Mások az ellenforradalom utáni közvetler hívás ellenére sem léptek bí a pártba, a helyzet konszolidálását várták. Ma viszont £ pártszervezetek nem tesznek semmit azért, hogy visszahozzák őket. Az is falusi tapasztalat, soikan azért félnek a párttagságtól, mert arra gondolnak, hogy ezze együtt jár a termelőszövetkezeti tagság. S végül, de nem utolsó sorban a dolgozó parasztok azon mérik le a pártot, hogyan dolgozik a községben, van-e tekintélye. Pártunk jelenlegi agrárpolitikája tetszik a falu népének. S miután ezt közvetlenül a falusi alapszervezetek viszik a faluba, e téren nincs hiba a tekintély kérdésében. A pártszervezetek belső életében azonban már bőven vannak problémák. A régebben dolgozó pártvezetőségi tagok a régi, megszokott módon végzik a politikai munkát. Várják a segítségadást olyan kérdések megoldásában is, melyeket már önállóan kellene megoldaniok. A politikai munka helyett az adminisztratív j eszközöket helyezik előtérbe, amely előbb-utóbb a párt és a tömegek közötti kapcsolat lazulásához vezet. Az újonnan megválasztott vezetők nem eléggé bátrak, nem mernek következetesen kiállni a párt politikája mellett. Gátolja még az alapszervezetek munkáját a szektarianizmus is, amely leginkább az értelmiség és a nőkkel szemben tanúsított magatartásra nyomja rá bélyegét. Falusi pártszervezeteink többsége nem dolgozik úgy, hogy előrelátóan szabnák meg a feladatokat a párthatározatok, a felsőbb szervek útmutatása alapján. Előre elkészített munkaterv legtöbb helyen nincs. Ez aztán kihat jelenlegi munkájukra, mély egyrészt abban merül ki, hogy a múlt hibáit bírálják, másrészt pedig a meglévő tényeket, jelenlegi életünket rögzítik, azt például, hogy a beadás megszüntetésével javult a dolgozó parasztok életszínvonala, mert az addig beadott termékeket most szabadon értékesíthetik. Mindez helyes dolog, azonban nem elégséges. Márpedig nekünk olyan agitációra van szükségünk, amely sokkal előrelátóbb, sokkal mozgósítóbb a jelenleginél. Itt van például a termelő- szövetkezetek kérdése. Valamennyi párttag előtt világos, hogy pártunk és kormányunk célul tűzte ki a falu szocialista átszervezését. De párttagjaink keveset beszélnek róla. Litkén például egy bizottság nézte meg a falusi politikai munkát. Amikor az elvtánsak kimentek a tanács- titkár azzal fogadta őket: itt mindenről beszélhetnék, csak a termelőszövetkezetet ne hozzák szóba. Természetes, ahol ilyen nézeteket megtűr a pártszervezet, nagyon gyengén állnak a párthatározatok végrehajtásával. Pedig ha a termelőszövetkezeti szervezést helyes politikai tartalommal töltenék meg, egykettőre népszerű feladatot biztosítanának ebből is. Csak hát ehhez az szükséges, hogy a párttagok merjenek a termelőszövetkezetről beszélni a falu dolgozóival, elmondva a jólműködő termelőszövetkezet eredményeit, megmagyarázva azt: a paraszti jövendő a nagyüzemi gazdálkodásban rejlik. Világos, viszonylag nehezebb e téren az előrehaladás, mimt az ellenforradalom előtt volt. A munkás-paraszt forradalmi kormány intézkedései nyomán a -falusi lakosság gazdasági helyzete javult, biztonságosabb lett a paraszti termelés. A beadás eltörlésével a parasztok reáljövedelme 1956-hoz viszonyítva 8-10 százalékkal emelkedett. A dolgozó parasztok bíznak a pártban és kormányban. Ma már nincsennek kényszerintézkedések, melyek a termelőszövetkezetbe kényszerítik a még húzódó egyénileg gazdálkodókat. Az a paraszt, aki most a közös utat választja, meggyőződésből, a nagyüzemi gazdálkodás utolérhetetlen előnyeit látva lép a közös útra. Éppen ezért számít kettős sikernek, ha falusi pártszervezeteink okos, körültekintő politikai munkával új tagokkal erősítik a termelőszövetkezeteket. Mert az egyénileg dolgáé parasztság nem szemléli ellenségesen a tsz-mozgalmat. Elvben egyetértenek a nagyüzemi gazdálkodással, elismeréssel nyilatkoznak a tsz- ek eredményeiről. Napról- napra növekszik azoknak a száma, akik olyan gondolatokkal vívódnak, meddig gazdálkodjanak még egyénileg? Ebben persze jelentős szerepük van a termelőszövetkezeti parasztoknak' is. akik bátran kiálltak az ellenforradalom idején a termelőszövetkezetért, s nem egy helyen fegyverrel védték a közös vagyont, jelenleg pedig úgy dolgoznak, hogy egyre erősödik gazdaságilag is a termelőszövetkezet. Éppen ezért e téren össze kell hangolni a párt-, tanács-, a társadalmi szervezetek munkáját, e nélkül nem lehet előre jutni a számszerű fejlesztés terén. Legfontosabb dolog, községenként, járásonként meghatározni a fő feladatot az agitációs munka terén, hogy alaposan szétnézzenek párt- i szervezeteink, milyen is a lehetőségük. Nagyon alapos gazdasági tényekkel alátámasztott érveket kell kidolgoznánk, hogy a munka eredményes legyen. Fel kell ké- szülniök arra is, hogy agitáció közben problémák is lépnek fel. Mélyrehatóan ta- nulmányazzák, elemezzék a falu politikai és gazdasági helyzetét, az így szerzett tapasztalatok alapján alakítsák ki a párt és a felsőbb szervek politikájának megfelelően agitációs munkájukat. Mindezeket egybevetve nem kapkodásra, hanem átgondolt, a helyzet felmérésén alapuló politikai munkára van szükség, hogy megoldjuk ezeket a feladatokat. A beszámolót követő vitában többen méltatták falusi politikai munkánk jelenlegi helyzetét, mely után megfelelő határozatot hoztak. Mostanában nagyon sok szó esik a munkákban való egység megteremtésének fontosságáról. Ha ezt elvi vonatkozásban akarnánk megvitatni, végereményben újabbat, mint amit erről a párt Központi Vezetősége mondott, nem tudnánk adni. És a mi számunkra az elvi fejtegetés helyett — noha az nagyon fontos — mégis a sürgetőbb, hogy megmutassuk: az egység megteremtése milyen eredményt hoz. Hogy mit jelent a munkában való egység megteremtése, arról beszéljen az a tapasztalat, amelyet Nőtincsen, a rétsági járás egyik községében szereztünk. Tudni kell, hogy Nőtincs községet öt-hat esztendővel ezelőtt BAJKEVERŐ FÉSZEKNEK ISMERTÉK Ezt annak előrebocsátásával jelentjük ki, hogy az ottani elvtársak az őszinte szóért nem fognak neheztelni. Emlékeztetőül: szavat dobáló ember volt a tanács élén, Nem talált egymásra a párt- szervezet és a tanács. Ha most körültekintünk Nőtincsen, nem túlozunk, ha azt állítjuk: meglepő fejlődésük. Kiegyensúlyozott, magabiztos, tevékenységük. Csak néhány példát. Ezt is csupán érzékeltetésként, mert arra vállalkozni, hogy mindent felsoroljunk, merész dolog volna. A régi iskola mellett szép új iskolájuk van, a volt földesúri kastély helyén. Szépen rendbe tették az iskola körül a mintegy 5 holdnyi parkot. Itt kaptak a pedagógusok is lakást. Az elhelyezésük jó. Igaz, túlzás volna azt mondani, hogy ez már minden igényt kielégít. Nem erről van szó. De van, és ezt ők harcolták ki, teremtették \ meg. Van kultúrházuk, amit 1 most bővítenék, mert kicsi volt. A bővítéshez már min-' den szükséges anyag ott vanj amit a községbeliek hordtak oda és maguk fogják a bővítést is elvégezni. Náluk ez azt jeleníti, hogy ha meg van az igényük, akkor azt ki is elégítik. Említettük, hogy egy utcájuk volt. Most már bekövezték a sártól, portól terhes másik utcát is. Bővítették a villanyhálózatot. Egyáltalán: egy csinos, takaros falu lett Nőtincs. Ezeket a munkákat csak így felsorolni nincs is benne különösebb érdekesség. De ismerni kell a megvalósításának módját, mert ez nem egyszerű dolog és ez rejti magában a fejlődésük titkát. Ez a mimika náluk igen eredményes. Előre kell bocsátani: semmivel SINCS NÁLUK MAS KÖRÜLMÉNY, mint akár melyik másik fa- faluban. Van egy pártszervezetük. Ennek titkára Jasz- trabszki Ferenc. Van tanácsuk, ennek elnöke Kuris Gábor. Vannak tanácstagok, de a tanácstagságon belül jólműködő MSZMP- csoport. Aztán a Hazafias Népfront, tömegszervezetek és a többi. Meg kell még jegyezni: éppen úgy, mint más községben, itt is vannak viták, egyes kérdésekben nézeteltérések. Tehát a helyzetük nem különleges. De az különleges, ahogy felismerik az* adott körülményeket; ahogy a községben lévő erőkre támaszkodnak; ahogy ezekkel az erőkkel eredményesen dolgoznak. Munkájuk egyik alapvető vonása, felismerték a község vezetői azt az igazságot, hogy a lakosságtól akkor várjanak támogatást, ha a lakosságot érintő eredményeket tudnak felmutatni. Ennek a módszernek a felismerője kétségtelen, elsősorban a párttitkár, Jaszi trabszki elvtárs volt, aki el gondolásait nagyszerűen ősz sze tudta egyeztetni a párt- szervezet tagjaival, a tanács elnökkel és a vb-titkárral. Az előbb már felsoroltuk milyen eredményeket értei el. A kezdet kezdetén számoltak azzal, hogy bármilyen szép tervekkel hozakodnak elő, az első hallásra £ lakosság nem fog érte lelkesedni. De azt is tudták hogy ha elkezdik a munkál és megvalósítják, félté tier lelkesedni fognak érte. E2 volt náluk a kulcskérdés: MEGÉRTETNI AZ EMBEREKKEL — nem azért, mert azok ér- tetlenek volnának, hanem azért, mert a fő gondjuk a szűk családi gond — hogy kell a községben új kút, kell kultúrház, kell út, kell villanyhálózat. Itt lépett elsőnek akcióba a pártszervezet. Nem az egész községet átfogó körben, hanem egy szűkebben. Náluk történetesen a tanácstagság körében, a népfront számottevőbb embereinél. Ha azt gondolnánk, hogy a párt- szervezet munkája nyomán az emberek rögtön tapsikoltak, amikor a párttagok elmondták az elgondolást, hát csalódást kell okozni. Nem így voüt. Országh Pál még a legutóbbi tanácsülésen is apellált az okos szó ellen. Olyan igazi ellenzékbe vonult. Nem mert ellensége a népi demokráciának. Nem erről van szó. Hanem mert olyan kákán is csomót kereső ember. A tanácsülésen már úgy annyira fordult a dolog, hogy elvetik a községfejlesztési hozzájárulást. Na de ott voltak a pártszervezet tagjai is. SZILÁRD EGYSÉGET ALKOTTAK az MSZMP csoporton belül, ök már józanúl, világosan látták, mit akarnak megvalósítani. Azt is tudták, hogy ez a község érdeke. És Si- monyi Antal, az MSZMP csoport egyik tagja okos, higgadt, emberséges szóval, nem pedig Országh Pál támadásával elmondta az elgondolást és rögtön hozzátette: ő társadalmi munkát vállal, mert a község rendbehozatala elsősorban .neki, a község lakójának érdeke. Szó szót követett és az emberek mellé álltak. A részletkérdések kidolgozása már a tanács vb titkárának feladata volt. Érdemes megfigyelni itt is a helyes módszereket. Nemcsak hangoztatják, hogy mindenki vegye ki részét a munkából, hanem úgy alakítják a körülményt, hogy mindenki érezze a munkáért való felelősséget. Itt van történetesen a kultúrház építése. Ez egy nagyobb munka és náluk természetesen nagyobb részt társadalmi erőből oldják meg. így olyanra alkotják, amilyen nekik a legjobban megfelel. A munka irányítására, szervezésére egy bizottságot hoztak létre. Tagjai: Rácz József, Kiss Mihály bujdos, Simonyi Antal, a bizottság elnöke pedig Péter Mihály- né. A község vezetői már ezekkel tartják a kapcsolatot, a bizottság tagjai pedig mozgatják a megfelelő erőket a község területéről. Nem kisebb erő, mint a Hazafias Népfront is nagyon jó egyetértésben a község közös szekerét tolja. Szabó Árpád tanító a Hazafias Népfront elnöke. Maga is elmondja és némi kis csodálkozással, hogy egyáltalán ilyent kérdezhetünk: természetesen minden dolgot közösen megbeszélünk. Elvégre célunk egy: az emberek boldogulása, községünk szépítése.” A községben senki nem akarja elvitatni, hogy ezeknek az eredménynek a fő forrása a pártszervezetben van. íme itt egy község, ahol KÖZMEGELÉGEDÉSRE VEZETŐ ERŐ tud lenni egy viszonylag kis létszámú pártszervezet. Módszerük: megmutatni melyik a falu érdekeihez vezető út. Hangjuk: emberséges, okos, célravezető. Dióhéjban ez a mi nőtincs! tapasztalatunk. Falusi pártszerve feladata : előrelátó, átgondolt politikai munka Okos, emberséges szó — eredményes munka Heverő milliók Az ellenforradalom leverését követő közvetlen időszakban — még nem látva a kibontakozás világos útját — szinte kivétel nélkül valamennyi gyárban, a bányáknál megvettek mindenféle anyagot, félkészárut, szerszámot, amihez csak hozzájutottak. Gondolván, ki tudja, hátha jó lesz valamire. Később azután ez a nézet párosult a korábbi évekből ittmaradt, helytelen gyakorlattal, ami- koris az anyagellátás megközelítően sem volt rendezett. Végeredményben ezek és más okok is odavezettek, hogy gyárainkban, bányáinkban tekintélyes mennyiségű és értékű készletek halmozódtak fel, vagy ahogy szaknyelven mondjuk, megnőtt az inkurens (a vállalat számára használhatatlan) anyagok mennyisége. A Szénbányászati Trösztnél ez az összeg nemrégiben még meghaladta a 6 millió forintot. Az Acélárugyárban is 2 millió körül mozgott, a Bányagépgyárban 1.5, a Tűzhelygyárban közel félmillió az értéke. Ezek az anyagok jelentős pénzösszegekkel terhelik a gyárat, a bányát, jóllehet másütt hasznát vennék ezeknek az anyagoknak. Az utóbbi hetekben élén- kebb mozgás indult meg annak érdekében, hogy felszabadítsák magukat a vállalatok az ilyen tehertételek alól. Az Acélárugyárban például a helyes intézkedések egész sorát hajtották végre, aminek meg is van az eredménye: ebben az évben már mintegy egymillió forint értékű inkurens árut értékesítettek. Hasonló a helyzet a Trösztnél is, ahol körülbelül kétmilliónyi értékű anyagot továbbítottak más vállalatokhoz. A dolognak azonban nem válik dicséretére, hogy az eddigi eredmények elsősorban olyan kényszerítő körülmények hatására jöttek létre, amikoris a Nemzeti Bank a szokásostól jóval magasabb kamat mellett nyújt hitelt a vállalatoknak az inkurens árukra. A másik pedig az, hogy a még nem értékesített anyagok eladására már nagyobb költségeket emésztenek majd fel, hiszen már nem olyan keresettek, mint amit eddig eladtak. Sőt, egyes helyeken a kiselejtezésre is sor kerül majd. A takarékossági mozgalomba szervesen belevág, hogy a gyárak, bányák vezetői ne engedjék meg olyan anyagok felvásárlását, amit nem hasznosítanak, vagy csak esetleg hónapok múlva dolgoznak fel. Főleg a műszaki vezetők feladata elérni, hogy csak a folyamatos termeléshez szükséges mennyiséget biztosítsák, ne vonják el feleslegesen a népgazdaság anyagi eszközeit. Politikai érettség dolga, menynyire értik meg, hogy a magunk lábára állni any- nyit is jelent, mint felszámolni a tervszerűtlenséget, az indokolatlan felvásárlást az anyagokban, félkészárukban.
