Nógrádi Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 35-42. szám)

1958-05-28 / 41. szám

1958. május 28. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 3 fl legnagyobb gonddal hasznosítsuk a dolgozók takarékossági javaslatait — Az Építőipari Vállalat üzemi tanácsának üléséről — Élénk, számos hasznos ja­vaslatot felszínre hozó ülést tartott a napokban a megyei Építőipari Vállalat üzemi ta­nácsa. Az ülés napirendjén olyan fontos kérdés szerepelt, mint a vállalat gazdaságos termelése, a takarékossági mozgalommal kapcsolatos fe­ladatok. Jancsó elvtárs, a vállalat igazgatója előadói beszédében hangsúlyozta, hogy ebben az esztendőben nehezebb körül­mények között közel olyan, jövedelmezőséget kell a vál­lalatnak elérnie, mint az el­múlt esztendőben. Elmondot­ta, hogy az egyes munkahe­lyekről beérkezett 'tervek alapján eddig több, mint 250.000 forint megtakarítás jelentkezik. További, alaposabb mun­ka és a jelenleg is ta­pasztalható túlzott óva­tosság leküzdése után — az előzetes számítások szerint a 600 ezer forin­tot is meghaladja az az összeg, amelyet ésszerű gazdálkodással ebben az esztendőben a vállalat megtakaríthat. Már eddig is születtek he­lyes kezdeményezések. így például az egyik munkahe­lyen mintegy 130.000 forin­tot eredményez majd az ál­lami anyagokkal való éssze­rű bánásmód. A salgótarjáni 12 tantermes iskola építői pe­dig augusztus 20-a tiszteleté­re versenyre szólították a többi munkahelyek dolgozóit a takarékos gazdálkodás ér­dekében. Mind a beszámoló, mind a hozzászólások konkrét pél­dákkal bizonyították, hogy a pazarlás, a felelőtlenség kö­vetkeztében milyen károso­dás éri a társadalmi tulaj­dont, hogy számos olyan tartalékkal rendelkezik még az épí­tészet, amely feltárásra vár. Ezek között is első helyen említették az építőipari anya­gok — főleg a tégla, a ce­ment, és a külföldről beszer­zett fa, szállítását és tárolá­sát. Gyakori jelenség, hogy a szállító eszközöket a rakodás­nál nem használják ki telje­sen. Például a cementes zsá­kokat elszaggatják, előfordul, hogy pazarolják, elöntözik a habarcsot, más esetekben a meszet olyan kocsikban szál­lítják, amelyekből útközben nagy mennyiség elhull. Az egyik felszólaló, Fülöp István például elmondotta, hogy sok helyen nem vigyáznak a tég­lákra, magas a törési száza­lék. Viszont a törött téglával nem szívesen dolgoznak. A napokban előfordult, hogy munkahelyén — határozott közbelépésre — tizenegy órá­tól négy óráig ilyen hulladék téglával dolgoztak. Balázs István elvtárs elmondotta, hogy a rossz, életlen szerszá­mok is hozzájárulnak a tégla törési arányának növekedésé­hez. Ezért javasolta, hogy a vállalat szervezetten és ol­csón oldja meg a szerszá­mok élesítését. Komoly lehetőségeket rejt magában a faanyag megtaka­rítás is. Mint kiderült, számos munkahelyen nem tartják be azt a korábbi rendelkezést, hogy sem­miféle faanyagot, hulla­dékot elvinni nem sza­bad. Emiatt fordul elő gyakran, hogy egy-egy kisebb fadarab, vagy ék miaitt sokszor négy méteres deszkát kell felvágni. Mint Polónyi József elvtárs utalt rá, a vállalat minden évben kap pallóanyagot, en­nek ellenére készlete nem növekszik, hanem állandóan csökken. Szóvá tették azt is, hogy nehézséget okoz a friss, nedves fából készült ajtók és ablakok beépítése. Sajnos a vállalat vezetése e kérdés megoldására nem adott ki­elégítő választ, pedig a jelen­legi készletek mellett, fon­tos volna, hogy a nyí­lástzáró szerkezetet nem nyirkos helyen tárolnának, lehetőség adódna, hogy a fa némileg száradjon. Nagy- mennyiségű fát pazarolnak el azzal is, hogy nem biztosí­tanak a műhelyek részére időben és elegendő mennyi­ségű tüzelőt és maguk a dol­gozók is szívesebben vágnak gyűjtést fenyőfából, mint­hogy esetleg az alágyújtóst használnék. Az üzemi tanács határozot­tan állást foglalt a fegyelem különböző területeken tapasz­talható lazulása ellen. A be­számoló megemlítette, hogy elég gyakran a félórás ebéd­idő helyett egy-másfél óráig szünetel a munka, s ezt a munkavezetők szó nélkül el­tűrik. Külön figyelemre mél­tó a hétfői nap, amikoris több vidéki' dolgozókat szál­lító gépkocsi 9-10 órakor ér­kezik a munkahelyre. Előfor­dult már az is, hogy a gép­kocsivezető és a rajta utazó dolgozók Pásztón együtt iszo­gattak a vendéglőben, holott már régen dölgozniok kellett volna. Ennek pedig elsősor­ban fizetéskor az építők lát­ják a kárát. Az első negyedévben 205 napot hiányoztak igazo­latlanéi a vállalat egyes dolgozói, amelyből közel 20 000 forintos kár szár­mazott. Az értekezlet állástfoglalt amellett, hogy a jövőben csak a legindokoltabb esetben fo­gadják el a vezetők a közsé­gi tanácsok utólagos igazolá­sát. Mint többen arról beszél­tek, a technológiai fegyelem körül sincs minden rendben. Fontos műveleteket kihagy­nak, amelyek kijavítása ké­sőbb sokkal többe kerül. Ez­zel függ össze az is, hogy magasabb színvonalra kell emelni a munka szervezettségét. Verebélyi István, a nagybá- tonyi építkezések párttitkára joggal beszélt arról, hogy anyagban és munkaidőben milyen hatalmas kárt okoz, amikor a villany, vízvezeték és egyéb szerelési munkála­tokat a vakolás után hajtják végre. Mások arról szólották, hogy különböző anyagokra és szerszámokra való várakozási időt meg kell szüntetni, lás­sák el időben a szükséges feltételekkel a munkahelye­ket. A műszaki-szervezési színvonal emelését elősegíte­né, ha a vállalat vezetősége gyorsabban és érdemében döntene az újítási javas­latok felett. Deák Ferenc elvtárs kifogá­solta, hogy az általa benyúj­tott javaslatokra nem kapott választ, sőt az is előfordult, hogy az újítást alkalmazták, utána pedig elutasító választ kapott. A takarékossági mozgalom feladatai kapcsán mind a be­számoló, mind a hozzászólók konkrét példákkal igazolták, hogy mennyire szükséges a társadalmi tulajdon fokozottabb vé­delme. A salgótarjáni MA VAUT ga­rázs építkezésénél például a budapesti szerelők eltulajdo­nítják az oda szállított vas­huzalokat. A vásártéri épít­kezés során pedig nagymeny- nyiségű értékes építőanyag kerül ki a föld alól, amely már a korábbi építkezések idejéből maradt ott. A számos felszólaló szinte kivétel nélkül igen hasznos javaslatokkal járult ahhoz hozzá, hogy a vállalat taka­rékossági intézkedési terve minél reálisabb legyen. Szük­séges azonban, hogy a válla­lat vezetői a legalaposabb gonddal mérlegeljék a javaslato­kat és a lehető legtöbbet hasznosítsanak belőle. Ugyanis az üzemi tanács ülé­sének végén elhangzott igaz­gatói összefoglaló arra utalt, hogy különböző valóságos, de főleg vélt okokra hivatkozva igyekeznek megkerülni a dolgozók jogos észrevételeit. Az ilyen álláspont felszámo­lása sürgős teendő, ha azt akarják, hogy a mozgalom tömegméretűvé váljon és a dolgozók legszemélyesebb ügye legyen. Balogh Gyula Csökkentik a felesleges anyagkészletet Az ellenforradalom után a tröszt anyagosztálya is, ha­sonlóan más vállalatokhoz ar­ra számított, hogy anyaghi­ány lép majd fel. így minden anyagból jóval többet szerez­tek be a szükségesnél. A normán felüli anyagok érté­ke elérte a hat millió forin­tot. Most az anyagosztály veze­tői a fölösleges anyagkészle­tet átadják más üzemeknek, így áprilisban már 2 millió forinttal csökkent az anyag- készlet s hamarosan újabb csökkenés várható. Kiss lános kisded játéka A múlt rendszer egyik ha­gyatéka, a munkakerülők még ma is fellelhetők, akik még mai társadalmunk tizenne­gyedik esztendejében is viszo- lyognak a becsületes munká­tól. Kiss János IV. Kányáson dolgozott az elmúlt években, de ha csak szerét tehette tá­vol maradt munkahelyétől. Több alkalommal — de külö­nösen fizetési napokon — nem egyszer hiányzott igazo­latlanul. A jó idő beköszön­tésével Kiss meglévő ici-pici munkakedve is elpárolgott a meleg napsütésben. Nem volt hát rest az orvoshoz menni, s betegségek tömkelegére hivat­kozni. Végülis elérte célját: táppénzes beteg lett. Ügy látszik nagyon meg­szerette a táppénzes állo­mányt. De hogyisne. Fizetést is kapott, s ami a fő nem kellett dolgoznia. Ám a jó napok nem tartottak örökké. Történt pedig, hogy a kezelő­orvos munkaképesnek találta betegét. Kiss azonban nem esett kétségbe. ügy találta könnyebb a táppénzes utal­ványt meghamisítani, sem­mint munkába állni. Cseleke­detét tett követte. A hamisítás nem sikerült, mert az üzemvezetőség rájött Kiss kisded játékára. S ma már nem rontja többé a ká- nyásiak jó hírnevét a lógós Kiss, mert az üzemvezetőség fegyelmi úton azonnal elbo­csátotta. Ezekután úgy hisz- szük, nem lesz többé kedve Kissnek meghamisítani a táp­pénzes utalványt. — tob — Látoqatás ? B».d“Pefti ipari Vásáron Egy rövid nap csak arra ele­gendő, hogy itt-ott belekóstol­jon az ember a vásár ízébe, hangulatába, s néhány futó be­nyomást szerezzen. Ezen a szombati napon már teljes volt a forgalom, a pavilonokban csak sorban lehet közlekedni, sok a vásárló is, a vendéglői kerti asztaloknál pedig telt a ház. A vásári látogatók első útja a Szovjetunió gyönyörű pavi­lonja. Hármas-négyes sorok­ban, csak apró léptekkel lehet haladni.. Körben a falak mentén ízelítő a nagy szocialista or­szág gazdaságából, fejlettségé­ből. Gyönyörű hűtőszekrények, a legkorszerűbb mosógépek. — Egy kislány megilletődve te­szi lábát az egyik készülékre, amikor a szovjet elvtársak in­tenek neki. Egy pillanat, a gép máris működik és különböző gombok lenyomása után a kislány tökéletesen fé­nyesre tisztított szandállal távozik. Arrébb magyar és szovjet szakemberek vitatkoznak egy marógép felett. Az elismerés és tanácsadás szavai váltják egymást, s szemmel láthatóan Megszűnik Vízválasztón a pernyehullás korszerű technika vív­mányait figyelembevéve, az új, modern erőműveket leg­inkább szénportüzelésű ka­zánokkal látják el. Ennek oka nyilvánvaló, ugyanis ezekben a kazánokban a gyengébb minőségű szenet is aránylag jobb hatásfokkal lehet el­tüzelni. A tehcnikának ezen vívmánya népgazdaságunk számára előnyökkel jár, de a kéményekből kiszálló füst, kénes gázok, szállóhamu nagy­mértékben szennyezik a kör­nyék levegőjét, területét, s ezek révén kisebb-nagyobb kellemetlenségeket okoznak az erőműveknek. így van ez Salgótarjánban is. Az Erőmű 8 darab kazánja közül 6 rostélytüzelésű, kettő pedig szénportüzelésű. E két utóbbit még 1938-ban szerel­ték fel az Erőműben. Az üzem akkori tulajdonosai nem sokat törődtek a környék beszemnye- ződésével, illetve történtek kí­sérletek, de azok majdnem eredménytelenek voltak. A völgybe telepített erőmű ké­ményeiből kiszálló pernyeeső az egész környéken tűrhetet­len viszonyokat teremt. A ] pernyehullás mechanikai ha­tásán kívül említést érdemel a vegyi és a fiziológiai hatás is, vagyis az égési termékek­nek az emberekre, más élő­lényekre, vagy az üzemi be­rendezésekre gyakorolt hatá­sa. 4 legelőkön 4-5 centimé- .tej; vastag pemyelerakódás van. A legelésző állatok csak .járkálnak a mezőn, de meg­felelő mennyiségű takar­mányt nem tudnak felvenni. Ha hosszabb időn keresztül nem esik az eső, akkor a pernye oly vastagon lepi be a leveleket, hogy az asszimi­lációt is nagymértékben kor­látozza. Veszélyezteti a hul­ló pernye az emberi és állati szem kötőhártyáját is, amennyiben a szembe jutva igen makacs kötőhártyagyul­ladást okozhat. A z állatok már annyira beidomultak, hogy mielőtt le­tépnék a füvet azt lefújják. Ezzel persze a probléma ko­rán sincs megoldva. Hazánk szocialista fejlődése joggal megköveteli a dolgozók és családjaik, az ipari üzemek, valamint a mezőgazdaság ilyenarányú védelmét. Ezen jogos követelést kívánta az Erőmű üzemvezetősége orvo­solni, amikor 1947-ben a 7. sz. kazán szállóhamujának befogadására megépítetett egy „Lurgi” rendszerű elek- trofiltent. Az 1955. évi felújí­tás után a berendezés né­hány napon keresztül 97.4 százalékos hatásfokkal dolgo­zott. A nagy mennyiségben befogadott pernyét azonban a szűk keresztmetszetű s egyéb­ként is kiskapacítású pneu­matikus szállítóberendezés képtelen volt elszállítani. Okulva a tapasztalatokon, va­lamint a beérkezett kérések­nek eleget itéve, az Erőmű üzemvezetősége arra az elha­tározásra jutott, hogy egy olyan „pernyehombárt” épí- tet, amely alkalmas lesz 40- 50 köbméter pernye tárolá­sára. Ugyanis 1957-ben a Csepeli Erőmű segítségével a 8. sz. kazán a Szellőző Művek által gyártott elektrofiltere is felújításra került. Az el­készült tervek szerint egy nagy teljesítményű Elmó rendszerű szivattyú lesz hi­vatva a két kazán által ter­melt pernyét, a pernyeham- báron, valamint nedvesítő dobokon keresztül az újon­nan épült kötélpálya feladó- állomására juttatni. A beren­dezés legyártása és szerelése még ez évben megtörténik. Ua gy gondoljuk, hogy a „pernyeszórásra” ezzel egy­szer és mindenkorra pontot teszünk s reméljük, hogy az erőmű környéke a természet- barátoknak éppen olyan ked­venc kirándulóhelye lesz, mint 1938 előtt. Kovácsik Gyula Salgótarjáni Erőmű fonódnak a személyes barátság szálai. Csak hosszas várakozás után juthat a látogató oda, ahol az I. és II. szputnyik másait kiállították. Mindenki hosszasan csodálja a két vi­lágra szóló alkotást, s meleg szavakkal emlékeznek meg Lajka kutyáról, amelynek fényképe szintén ott látható. A pavilon másik részében a nagyszabású szovjet lakásépít­kezésekkel, városfejlesztési tervekkel ismerkednek a láto­gatók. A makettok előtt szinte mindenki megáll egy-egy pil­lanatra, — de máris menni kell, az utánuk következők sürgetnek ... Csak még egy pillantás a vendégkönyvbe: az elismerés, a büszkeség hangja árad az oda bejegyzett sorok­ból. Hasonlóan nagy az érdeklő­dés a kínai kiállítás iránt. So­kan hangosan adnak kifejezést csodálkozásuknak. Művészi faragások, porcel­lán figurák, edények so­rakoznak egymás után az üvegszekrényekben. A terem közepén a világhírű kínai selyem legszebb darab­jaj váltanak ki elismerést, s szinte kivétel nélkül mindenki aziránt érdeklődik, lehet-e azokból vásárolni. A kiállított szerszámgépek pedig azt mu­tatják, hogy ez a hatalmas or­szág rohamléptekkel halad az ipari fejlődés útján. ... De most már gyerünk, keressük meg a mieinket. Igen, itt a KGM pavilon ... Csakha­mar ráakadunk a gazdag kiál­lítású csarnokban a Salgótar­jáni Tűzhelygyárra. Meglepő, hogy a nagy érdeklődés miatt percekig kell várni, amíg kö­zel juthat az ember. Pestiek és vidékiek egy­aránt elismerik a kiállított új Láng tűzhelyet, amely szén-, gáz- és villamosfű­tésre egyaránt alkalmas. Sikere van a teatűzhelynek is. A vásár megnyitása óta még akkor csak egy nap telt el, a vendégkönyv máris szin­te megtelt. Az elismerés mel­lett a látogatók számos észre­vételüket, kívánságukat is ki­fejezik a gyártmányok iránt. Sok értékes tanács van azok­ban a sorokban ... Ugyanabban a csarnokban kapott helyet az Acélárugyár. Legfontosabb gyártmányait mutatja be, s különösen nagy az érdeklődés a korszerű, mo­difikált eljárással készült hen­geröntvényei iránt. Az építőipari csarnokban a Salgótarjáni Üveggyár gyönyörű kelyheit, vázáit csodálják a látogatók ... Amerre csak megfordul a lá­togató, a \ ásár bármelyik pontján, tapasztalhatja azt a hatalmas fejlődést, amelyet a magyar ipar a felszabadulás óta megtett. S ezen a nagy se­regszemlén megyénk gyárai is jól megállják helyüket... 950 nógrádi bányász iidiil az idén Az üdülők időben felké­szültek a dolgozók fogadásá­ra. A tröszt 52 személyes hé­vízi üdülőjét korszerűsítették. A szobákba vaságy helyett rekamiék kerülték. Ezenkí­vül központi fűtésű lett az üdülő s jól berendezett für­dőszobák állnak már most a pihenő bányászok részére. Mint megtudtuk, ebben az évben 950 nógrádi bányász üdül majd az ország külön­böző tájain. A szezon már megkezdődött, s eddig 270 bányász kereste fel az üdü­lőket. A legnagyobb népsze­rűsége a hévizi és szoboszlói üdülőknek van, de emellett jelentős számban üdülnek a Balaton partján is. Ezévben — az elmúlt évek­hez hasonlóan — megrende­zik a bányászgyerekek üdül­tetését is. A szünidő alatt 320 gyermek utazik majd a tröszt keszthelyi üdülőjébe. 85 millió forint a bányák idei fejlesztésére Felkerestük a Nógrádi Szén- bányászati Tröszt beruházási osztályán Boros Antal elv­társat és arra kértük, vála­szoljon olvasóinknak — mi épül ebben az évben a szén­medencében? — Nagybátonyban 64 lakás építését fejezzük be ebben az évben, amelynek előmunká­latai már 1957-ben megkez­dődtek. A lakások felépítése 7.6 millió forintos költséggel történik. Ugyancsak Nagybátonyban ebben az évben tereprendezé­si munkálatok folynak és a régi kérés is valóra válik, mert az év végére a bánya­városi út építése befejeződik. De nemcsak az útépítés ké­szül el, hanem az ivóvíz el­látást is megjavítjuk a bá­nyavárosban. Ebben az évben készül el 6 új csőkút, és be­fejezzük a múlt évben meg­kezdett másik 6 csőkút épí­tési munkálatait. Az út- és ivóvíz ellátás javítása több minit 3 és fél millió forintos költséget igényel. 1 261 000 forintos költséggel ugyancsak Nagybátony Bányavárosban a csapadékvíz csatornázása is elkészül. Kányáson és Rákóczi-tele- pen az új bányász lakótele­peken elkészül az év végére az út és rendezzük a terepet. A két telep útépítési munká­latai közel 2 millió forintba kerülnek. A Salgótarjánban épülő bányászlakásokat ebben az évben 560 ezer forintos költséggel teljesen befejezik. Ebben az évben jelentős ipari beruházásokra is sor kerül a medencében. Nagybátonyban egy új, korszerű, központi mű­hely építését kezdték meg. A műhelycsarnok az év vé­gére elkészül. A központi műhely építési költsége több mint két és fél millió forint. Elkészül hamarosan a szék­völgyi [bányához vezető bekö­tőút is. Megjavul a kazári bányavidék villamosenergia ellátása is, mert a tőkési tra­fóház munkálatai rövidesen befejeződnek. Végeredményben 1958-ban a szénmedence fejlesztésére — beruházás és felújítás ré­vén — 85.5 millió forintot fordít államunk.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom