Nógrádi Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 35-42. szám)
1958-05-24 / 40. szám
OOCXK VI LÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! .„„.Hépnlság AZ MSZMP NÖGRÄD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÄCS LAPJA III. ÉVFOLYAM 40. SZÁM ARA: 60 FILLÉR OOOOOŰOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOJOOOOOOOOOOOOOOOO^ A GYERMEKEK IHIAP3A Az idei gyermeknapot, a gyermekek iránti fokozott szeretet, az egész társadalom megnövekedett felelősségérzete jegyében ünnepeljük. Minden időben és minden társadalomiban egyik legfőbb gondja volt az embereknek, 'hogyan gondoskodhatnának a legjobban gyermekeikről. Hogyan biztosíthatnának nekik szebb, gondtalanabb életet, mint amilyen saját maguknak volt. A szocialista társadalmat megelőző összes előző társadalmakban csák egyes kiváltságos osztályok tudtak jólétet, gondtalan jövőt biztosítani gyermekeiknek. A társadalom túlnyomó többségét kitevő munkásoknak és parasztoknak a mindennapi betevő falat és a legszükségesebb ruhanemű megszerzése is óriási gonddal járt. A mi társadalmunk az első, amely a családok, többségének megadta már a lehetőséget, hogy széppé, boldoggá tegyék a gyermekek életét. A gyermekek életéért való aggódás azonban talán még soha nem volt olyan nagy, mint éppen napjainkban. Most nem pusztán arról van szó, hogy gondtalan jólétet tudunk-e biztosítani számukra, hanem arról, hogy erélyes fellépésünkkel megtudjuk-e óvni őket attól a szörnyű veszélytől, amely a gyermekek életét fenyegeti. Minden egyes kísérletképpen felrobbantott atom- és hidrogénbomba növeli a levegő fertőzött- ségét és ezt legelőször a gyermekek egészsége sínyli meg. Nincs biztonságban egyetlen gyermek élete sem, ha nem küzdünk minden erőnkkel a kísérletezések beszüntetéséért. Nem ünneprontás akar lenni, hogy az aggodalom hangján szólunk azon a napon, amikor mindenki boldog, vidám, legfőbb gondja, hogy gyermekének felejthetetlenné tegye ezt a napot. De éppen ilyenkor kell leginkább számot- vetni azzal, hogy nem elég szeretni őket, nem elég testi és lelki jólétükről, szórakozásukról gondoskodni. Ezen a napon még- jobban kell érezni minden felnőttnek, hogy legféltettebb kincsünk joggal várja el tőlünk, hogy ne üljünk tétlenül, amikor puszta létük forog veszélyben. Aki ezen a napon boldogságtól csillogó gyermek- szemekben gyönyörködik, annak jusson ez a gyermekszem eszébe akkor is, amikor békeharcosok keresik fel és arra kérik, hogy a háború, a hidrogénkísérletek elleni tiltakozásul adja ő is aláírását. Jusson olyankor is eszébe, amikor békegyűlésre hívják, mert meg kell mutatni a világnak, hogy nálunk minden ember egységesen foglal állást a háború ellen. A boldog gyermek- kacagásra gondoljon, amikor azt kérik tőle, tudása, ereje legjavával erősítse ezt az országot, amely a békéért folyó világméretű harcból az elsők között veszi ki részét. Nem lehet a gyermekeknek, a gyermeknapnak örülni, ha nem gondolunk mindezekre. Annikor a Nemzetközi Demdkratikus Nőszövetség elhatározta, hogy minden év május utolsó vasárnapját teljesen a gyermekeknek szenteli, azzal a tudattal tette ezt, hogy a gyermekek iránti szeretet, az életükért való aggodalom évről-évre egyre jobban összekovácsol minden becsületes embert a világon a béke megőrzése érdekében. Mi, magyar nők is mindig nagy örömmel készültünk erre a napra. A nőtanácsok már hetekkel előtte készítik a programot. Az asszonyok százezrei fognak össze, hogy nagyon szép legyen ez a nap minden gyermek számára. Minden községben, városban, bányatelepen, iskolában szép kis ünnepségeket rendeznek. A szórakozás sokféle módját találják ki, csakhogy a kicsik minél jobban érezzék magukat. Nem gond, nem fáradtság ez a munka, mert aki a gyermekeknek örömet szerez, kétszeresen szerez saját magának. Hiszen van-e annál nagyobb boldogság a szülők számára, ha gyermekük vidám .kacagását hallják? Mennyi könny, a meghatottság, a szeretet drágagyöngye pereg le ezen a napon az édesanyák arcán. Van-e még valami, ami jobban tudná erősíteni az emberek béke- akaratát, mint a boldogságtól ejtett könnyek? Ezeknek a gondolatoknak a jegyében köszönti a nyolcadik gyermeknapot a Megyei Nőtanács. 0-00000000000000000O-OOOOOOOOOOO-O-OOOOOOOO-OO? A tolmácsi gépállomás teljesítette téléves tervét 1958 MÄJUS 24. Megkezdték a takarmány kaszálását Bánk község dolgozó parasztjai a napokban megkezdték a takarmány kaszáláséit. Van belőle bőven, hiszen a községben eléggé fejlett a szarvasmarha-tenyésztés. Persze azért az egyéb növényféléket sem hanyagolják el. Hogy mást ne említsünk, eddig mintegy 8—9 hold mák, valamint 40 hold cukor- és takarmányrépa egyelését végezték el. Bekapáltak már olyan 10—15 hold- nyi kukoricát is, mely az elvetett kukorica egyharmadát teszi ki. A gépállomások közötti versenyben Tolmács legyőzhetetlenül az élretört, mert május 20-ig tavaszi idónytervét és egyben féléves tervét 100,1 százalékban teljesítette. A tolmácsi traktorosok 5810 normálholdnyi munkát végeztek, amelyből a talajmunkára 2762 normál hold esett. Tolmácson elmaradás mutatkozott a növényápolási munkáknál. Erdőkürt és Bércéi versenyében Erdőkürt jutott jelentős előnyhöz, 10 százalékkal megelőzte versenytársát. A kisterenyei gépállomás végzett a legnagyobb területen növényápolást, megelőzve Erdőkürt és Tolmács együttes eredményét. . Az érsekvadkerti és a pásztói gépállomás a legutóbbi dekádig még csak hozzá sem fogott a növényápoláshoz. Ez is hozzájárul, hogy e gépállomások növényápolási tervüket csak 17 százalékban tudták teljesíteni. A gépállomások május utolsó dekádjában a növényápolá- si munkáknál szeretnék behozni lemaradásukat. Dobi elvtárs baráti látogatáson volt megyénk tsz-inél és egyénileg dolgozó parasztjainál A LOTTÓ E HETI SORSOLÁSÁNAK NYERŐSZAMAI 37 44 84 Kedves vendég érkezett a hét elején. Dobi István elvtárs, az Elnöki Tanács elnöke, néhány munkatárs kíséretében mellőzve a hivatalos fogadtatásokat, ellátogatott megyénkbe, hogy a nemzetközi és hazai kérdésekben gondolatot cseréljen leginkább falusi dolgozókkal: tsz-tagokkal, egyéni parasztokkal és falusi értelmiségiekkel. Kedden reggel, minden előzetes bejelentés nélkül érkezett Nóg- rádsápra, a rétsági járás egyik községébe, majd innen néhány óra tartózkodás, a dolgozókkal való beszélgetés után Dejtárra, majd Bercelre ment. Este Balassagyarmatra érkezett, ahol megszállt és másnap folytatta útját a megyében. Szerdai napon végigkísértük útját. Reggel fél 9 órakor érkezett Szécsénybe, a II. Rákóczi Ferenc Tsz portájára, ahol a község vezetőin kívül tsz és és egyénileg dolgozó parasztok várták. Elmondták milyen gond nehezíti a munkát? Hogyan fejlődik a szocialista mezőgazdaság? Hogyan látják a tsz-t az egyéniek? — Mindmegannyi olyan kérdés, amelyre bőségesen van válasz. Félreszorul ilyenkor a hivatalos hang és a közös gond egybekapcsolja a vezetőt a legegyszerűbb emberrel is. Nem maradhatott el így az őszinteség. Mert amíg Varga János a tsz elnöke bizonyítja, hogy a tsz talpra állt, erősödik, addig Varga Pál, volt tsz tag arról beszélt, hogy nem is létjogosultságát vitatják, hanem azokat az intézkedéseket, amelyek az előbbi években bizony oly sokat zavarták a tsz tagságát. Vannak, akik kerülgetik a dolgok lényegét, de Sümegi János egyéni közelebb viszi a gondolatot a valósághoz: nem hozzáértő szakembereket küldtek a tsz-be. Nem a tagság akaratának megfelelően j határozták meg a termelést. Dobi elvtárs türelmesen hallgatja az őszinte szavakat. Aztán szépen sorjában, közösen kitisztítják a kérdéseket. És válaszai eloszlatják a bizalmatlanságot. Délelőtt 11 órára a nógrád- megyeri Petőfi Tsz csinos udvarán van Dobi elvtárs. Nem volt még ezen a vidéken. Személyes ismeretség sem köti az emberekhez, mégis úgy fogadják. mint régi ismerőst. — Nem az ünnepségekben nyilvánul ez meg, hanem a meleg szavakban. Munkában éri a Petőfi Tsz tagjait. S ez felvidítja Dobi elvtársat. Meg is jegyzi: akkor mutatkozik meg az ember igazi értéke, amikor alkot. A tűző nap elől enyhítő árnyékot keresve, odarakják Dobi elvtárs elé a tsz baját, gondját, örömét, jelenét és jövőjét. Gazdag itt cselekvésben a tsz és egyre vidámabbá han- go’ja a széesényi gondok után a pesti vendégeket. Tetszik Dobi elvtársnak, hogy fiatal, életerős a tagság; 45 forintos munkaegység előleget fizetnek havonta; szép az állatállomány,gondos a gazdaság vezetése. De ahogy az eredményeket elmondják, gondjaikról is beszélnek, amely közül legnagyobb a talaj megfelelő művelése. A jelenlegi gépeikkel — amit ők kormos traktornak neveznek — nem tudják megoldani. LÁNCTALPAS TRAKTORT SZERETNÉNK Panaszként mondják el, hogy kívánságukat a földművelés- ügyi minisztériumban figyelmen kívül hagyják. Dobi elvtárs, a tsz elnök, az agronó- mus és a jelenlevő tagok közösen méregetik a lánctalpas traktorok szükségességét. — összevetik a tsz érdekét az ország gazdasági lehetőségeivel. Kedves vendégünk délután már Pásztón járt. A pásztói Szabadság Termelőszövetkezet irodájában csak néhány, percet tölt, mert a tsz tagok közé megy ki a majorba, ahol szíves szóval elbeszélget a tsz tagokkal, szemléli a gazdaságot, és betekint egy-két tsz tag lakásába. Kedves vendégünket útján mindenütt meleg szeretet kísérte. Már estébe hajlott az idő, amikor két napos tartózkodás után gondjainkkal, bajainkkal, szorgalmas parasztjaink megismerésével és soksok segíteni akarással visszatért otthonába. Talán még annyit: nagyon hasznos az ilyen ceremónia nélküli találkozás • vezetőre, dolgozóra és az egész nagy ügyünkre. A községfejlesztési tervek készítése és a tervek végrehajtása a lakosság mind szélesebb rétegeit érdekli tartott a megyei tanács — Május 23-án, pénteken székháza dísztermében ülést tartott a megyei tanács. Napirenden a következő kérdések szerepeltek: I. A megyei tanács elnöke az előző tanácsülés határozatainak végrehajtásáról tartott beszámolót. II. A tervosztály vezetője az 1958. évi beruházás terveit, valamint költségvetését ismertette. III. A megyei vb elnök az 1958. évi községfejlesztési tervet terjesztette a tanácsülés elé. A továbbiakban egyebek szerepeltek a napirendben. Az alábbiakban kivonatos ismertetést adunk a III. napirendi pontról, a megye községfejlesztési terveiről. Áldozatvállalás — saját érdekünkben — Állami életünkben gazdasági fejlődésünk üteme ma még nem teszi lehetővé, hogy a központi és a tanács költség- vetési keretein belül, a dolgozó lakosság széles tömegei részéről megnyilvánuló igényeket teljes mértékben kielégíthessük — kezdte beszámolóját az előadó. — Dolgozó társadalmunk átérzi, hogy gazdasági életünk növekvő fejlődése sem teszi lehetővé az összes igények gyors kielégítését. Éppen ezért már a felszabadulás után számos esetben tanújelét adta, hogy önkéntes áldozatvállalással szívesen hozzájárul a községi munkák elvégzéséhez. Talán nem is kell más példára hivatkoznom, mint a felszabadulás utáni úgynevezett falujárási mozgalomra, amikor az üzemek munkásai egy-egy falu segítését vállalták magukra és annak keretében a háborúban megsérült iskolákat és egyéb középületeket vasárnapi falujárások során kijavították. A községfejlesztési tervek gondolatával és azok szervezeti szabályzatainak kidolgozásával kormányzatunk megteremtette a szervezeti előfeltételeit, hogy a községek dolgozói minden kényszer nélkül, saját áldozatvállalásuk és az egyéb helyi erőforrások útján javíthassák meg útjaikat, hídjaikat, ha kell, építsenek újakat, létesítsenek orvosi rendelőt és kulturális igényeik kielégítésére építsenek maguknak kultúrházat, stb. A községpolitikai munka gondolata 1954-ben született és az első községfejlesztési tervet községeink 1955-ben készítették. Az első évben a falusi lakosság égy jó része idegenkedett ettől az áldozatvállalástól, a községfejlesztési hozzájárulásban újabb adó bevezetését látta és nem értette meg, hogy ez az áldozatvállalás saját életük kényelmesebbé, szebbétételét szolgálja. Az állam segítését egészítse ki az önkéntes hozzájárulás Ez az idegenkedés azonban mindinkább kezd eltűnni, s ma már főként csak ott van meg, ahol a tanácsi, igazgatási szerveinknek a tömegekkel való rossz kapcsolata miatt nem volt jó a felvilágosító munkája és ahol az eddigi áldozatvállalásoknak kevés eredményét látták. A községfejlesztési tervek készítése és a tervek végrehajtása a lakosság mind szélesebb rétegeit érdekli. Bizonyítja ezt az, hogy míg 1955-ben a községfejlesz- tervek évi összege 7 800 000 forintot tett ki, (Folytatás a 2. oldalon.) Előkészületek a VII. Pedagógus Napra Megyénkben is serény előkészítő munka folyik a VII. Pedagógus Nap méltó megünneplésére. A Pedagógus Nap június első vasárnapja. Az ünnepségek már május 31-én megkezdődnek. Ezen a napon délután 5 órai kezdettel lesz Salgótarjánban a nagy, megye- székhelyi pedagógusnapi ünnepség, mintegy 600 nevelő részvételével. Ezen az ünnepségen Jakab Sándor elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára mond ünnepi beszédet* Itt osztják ki a kitüntetéseket és jutalmakat. A megyeszékhelyi ünnepségeken kívül megemlékezéseket tartanak a járási székhelyeken: Balassagyarmaton, Pásztón, Rétságon és Szé- csényben. A tömegszervezetek képviselői a községekben köszöntik a nevelőket, ahol a tanulók és szülők kedves ajándékokkal lepik meg a pedagógusokat.
