Nógrádi Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 35-42. szám)

1958-05-24 / 40. szám

*iamÉp vy, NÓGRÁDI népújság 1958 május 24. A megyei tanács üléséről (Folytatás az 1. oldalról.) a folyó évben 15 300 000 forintra emelkedett. Bizonyítja továbbá az, hogy míg 1955-ben a lakosság köz­ségfejlesztési hozzájárulása, melyet a tanácsok saját elha­tározásukból állapítottak meg, átlagosan nem haladta meg a 6 százalékot, ma már számos községben állapították meg a hozzájárulást 20 százalékos mértékben. Ezután a beszámoló azt is­mertette, hogy az elmúlt évek során községfejlesztési alapból a megye községeiben mit léte­sítettek. Majd arról szólott, hogy egyes helyeken nem szorgalmazták a bevételi ter­vek teljesítését, s ilymódon teljesen nyilvánvaló, hogy ir­reális a községfejlesztési ter­vek végrehajtása. Elmondotta, hogy az Elnöki Tanács 1958. évi rendelkezése értelmében a a folyó évtől kezdődően a földművesszövetkezetek, a kisipari termelőszövet­kezetek és a háziipari szövetkezetek is kötelesek községfejlesztési hozzájá­rulást fizetni. A tanácsok a lakosság hozzá­járulásának mérvét saját aka­ratukból — az eddig 10 száza­lékos felső határ helyett egé­szen 20 százalékig terjedően, egyes kivételes esetekben ezen felül is megállapíthatják és ez a megállapítás több, de legfel­jebb öt évre történhet. Nagyobb gonddal foglalkozzunk a községfejlesztéssel A községfejlesztési alap ha­tékonyabb felhasználása ér­dekében a tervet készítő ta­nács rövid és középlejáratú bankhitelt vehet igénybe. A törvényes rendelet előírja, hogy a községfejlesztési alap terhére betervezett feladatok építőanyag-szükségletének legalább 50 százalékát és en­nek megfelelő vállalati ka­pacitását a népgazdasági terv­ben kell biztosítani. Az előadó ezután az ezévi községfej leszitési tervek elő­készítési munkálatairól szólt. Elmondotta, hogy a rétsági és a salgótarjáni járásban gyengéin ment a munka. Még a tanácson belül sem volt gazdája a tervek készítésének és lefelé az irányító munka még gyengébb volt és na­gyon késedelmes. Nagy általánosságban mégis elmondható, hogy nemcsak a tanácsok igazgatási szervei, hanem a lakosság és a ta­nácstagok, de maguk a ta­nácsülések is sókkal nagyobb érdeklődéssel foglalkoztak a közsógfejlesztési tervekkel, mint az előző években. Pél­dául Mátraverebély község­ben ebben az évben min­den tanácsülésen foglalkoz­ták a községfejlesztés ügyei­vel, a tanácstagok kerül­etükben megbeszélték a lakosság kívánságait és a folyó évi terveket meg­állapító tanácsülésen már teljes összhang volt a tanácstagok között. A vita inkább azon volt, hogyan tudják közös munká­val a fejlesztési terv bevéte­leit biztosítani. A községfejlesztés a falu érdeke Sajnos még most is vannak olyan községek, ahol a taná­csi igazgatási szerveknek rossz a tömegekkel való kap­csolata, nem végeznek ered­ményes, felvilágosító munkát. Ezekben a községekben a lakosság a községfejlesztési hozzájárulást ma is mint új adónemet fogadja. Szécsény- ke községben a VB tagjai és a tanácstagok nem beszél­gettek el a lakossággal. Ezzel magyarázható, hogy a lakos­ság noha kultúrházat akar építeni a községfejlesztési alapból, azonban hozzájáru­lást a tanácsülés az előző évi 3 százalékról csak 4.3 szá­zalékra volt hajlandó fel­emelni. Galgaguta községben a kultúrház megkezdett épít­kezésének befejezése csak úgy biztosítható, ha a lakosság hozzájárulását 10 emelik. A tanácsülésen a párttitkár, a VB-elnök és tit­kár kivételével minden ta­nácstag tiltakozott a feleme­lés ellen és csak hosszabb vita után szótöbbséggel volt biztosítható a 10 százalékos javaslat elfogadása. A megtartott községi ta­nácsülések anyagából azt le­het megállapítani, hogy mind kevesebb azoknak a községeknek a száma, ahol nem értik meg, ho?' a lakosság hozzá­járulásának fizetésével és a községfejlesztés javára végzett társadalmi mun­kával minden dolgozó közvetlenül saját faluját szépíti ^És a falu lakói­nak gazdasági, szociális cs kulturális fejlődését segíti elő. A lakosság községfejlesz­tési hozzájárulás 1958. évi mértékének megállapításánál az elmúlt évekkel szemben jelentős emelkedés tapasztal­ható. Tanácsaink kihasznál­ták a törvényes rendelkezések adta lehetőségeket és ezzel magyarázható, hogy az 1958. évi kivetés az elmúlt évivel szemben közel duplájára emelkedik. A MEGYÉBEN HÄROM KÖZSÉGBEN Bárna, Herencsény és Etes községekben a jövedelemadó 20 százalékában állapították meg a községfejlesztési járu­lékot. Az emelkedés általá­nosnak mondható, de mind­emellett megemlítette az elő­adó, hogy egynéhány község­ben 5 százaléknál is kisebb járulékot állapítottak meg és ez a körülmény természete­sen rá is nyomja majd bé­lyegét a község fejlesztésére. Az előadó végezetül a szá­mok erejével bizonyította a folyó évi terv realitását és hangsúlyozta, minden erővel a kitűzött feladatok maradék­talan megvalósításáért kell dolgozni. A beszámoló után a tanács­ülés résztvevőinek élénk résztvételével tartalmas vita következett. a dolgozók ügyévé takarékossági mozgalmat Párosverseny az üzemek között az Acélárugyárban augusztus 20-a tiszteletére A hagyományos üzemek kö­zötti versenyt ismét megren­dezik augusztus 20-i tiszte­letére a Salgótarjáni Acél­árugyárban. A verseny fel­tételei között a II. negyedévi mennyiségi és exportterv 100 százalékos teljesítése, a ter­melékenység mértéke szere­pel. A bértúllépés, az iga­zolatlan hiányzások, az üze- százalékra' mi balesetek és a selejt emel­kedése, ■ mint kizáró tényezők szerepelnek. Az első három legjobb üzem 2000—1500—1000 forint jutalomban részesül. Megjutalmazzák a kiemelkedő eredményt elérő dolgozókat is. A termelő üzemekhez ha­sonlóan a karbantartó rész­legek dolgozói is felújítják a párosversenyt. A párt és kormány felhí­vása, hogy életünk valameny- nyi területén valósuljon meg az ésszerű és szigorú takaré­kos gazdálkodás — helyeslés­sel találkozott megyénk köz­véleményében is. A korábbi hónapokban a társadalmi tu­lajdon védelmében kibontako­zott tömegméretű mozgalom tanulságai is utaltak már ar­ra, hogy a dolgozók széles tö­mege mennyire SAJÄTOS, személyes ÜGYÉNEK TEKINTI, hogy védje, gyarapítsa, oko­san használja fel az anyagi javakat a szocialista gazda­ság további fejlesztése érde­kében. A Minisztertanács határoza­ta után a gyárak, bányák, he­lyiipari vállalatok túlnyomó többségében munkások és mérnökök, dolgozók és veze­tők láttak hozzá annak felmé­réséhez, hol és milyen lehető­ségeik vannak a gazdaságo­sabb termelésre, a takarékos­kodásra. Mint arról már ko­rábban beszámoltunk, e mun­kák során számos hasznos kezdeményezés született, s túlzás nélkül lehet állítani, egyre többen mozdultak meg, hogy javaslataikkal hozzájáruljanak a takarékos- sági intézkedési tervek helyes kidolgozásához. A különböző brigádok, bizottságok, melyek az utóbbi időben létrejöttek, eredményes munkát fejthettek ki, mert a takarékossági ha­tározat egybeesik a dolgozók I kívánságával, célkitűzésével ] és ösztönzőleg hat a műszaki­technikai színvonal fejleszté­sére is. Nem utolsó sorban pedig több helyen már most anyagi előnyökkel járt a jó javaslatok benyújtása, végső­soron pedig minden dolgozó személyesen is hasznát látja, amikor a takarékosság ered­ményei a nyereségrészesedés­ben mutatkozik majd. Most az a feladat, hogy TEGYÜK MEG AZ ÚJABB LÉPÉSEKET a takarékossági mozgalom tömegméretűvé válása érde­kében. Ahol még nem fejező­dött be az intézkedési tervek kidolgozása, mint az építő­iparban, a helyiiparban, a ktsz-eknél, minél előbb fejez­zék . be ezt a munkát. Ahol az intézkedési tervek nem elég kézzelfoghatóak forintokban kifejezve, vagy esetleg lazán, könnyen megvalósíthatóan szabják meg az elérni kívánt gazdasági eredményt, ott ezen javítsanak. A cél az, hogy a megye szocialista iparában le­hetőleg május 31-ig a meg­alapozott és konkrét intézke­dési tervek, mind a gazdasági, mind a mozgalmi szervek ré- j széről elkészüljenek. Most már j ideje félretenni azokat a néze­teket, kétkedéseket, hogy még a felsőbb szervektől nem ér­kezett megfelelő útmutatás. A példák serege bizonyítja, hogy a várakozás, az időhúzás sok jóra nem vezet, s megvan a helyi erő, lehetőség a gyors és kézzelfogható intézkedésre. Ezzel a kérdéssel függ össze, hogy egyes helyeken a taka­rékossági mozgalmat — mint­egy gombnyomásra — akkor akarják egyszerre megindíta­ni, amikor már elkészül az intézkedési terv, szépen ki­dolgoztak mindent — papíron. Ebből a nézetből születik az­után az a helytelen gyakor­lat, hogy még csak néhány nagyobb üzemben — a Tűz­helygyárban, Erőműben, az ÉMÁSZ-nál — vitatták meg a vezetők a dolgozókkal a moz­galom konkrét és sajátos fela­datait. Most sürgős tennivaló, hogy követve ezeknek az üze­meknek a példáját a takaré­kosági mozgalom a vezetők és az irodák ügyéből A LEGSZÉLESEBB TÖMEGEK ÜGYÉVÉ VÁLJON Már a végleges és teljes in­tézkedési terv elkészítése előtt megvan minden lehetőség ar­ra, hogy egyes takarékossági feladatokra mozgósítsák a dol­gozókat. A Tűzhelygyárban például már jóval a gyári terv elkészítését megelőzve a fiatalok hozzáláttak a maguk tennivalójához. Az eredmény: mire a terv elkészült, forint­ban is kimutatható, szép si­kereket értek el. Nem -kevésbé fontos lépés, hogy az elkészült takarékos­sági intézkedési terveket mi­nél előbb megismerjék a gyá­rak, bányák dolgozói. A sa­játos helyzetnek megfelelő formát kiválasztva ismertes­sék a dolgozók előtt, hol mennyit takaríthatnak meg, milyen politikai munkára, műszaki-szervezési intézkedé­sekre van szükség, konkrétan mennyi forint megtakarítását tűzik ki célul, az milyen elő­nyökkel jár a dolgozók ösz- szességére nézve. A tervek most már az íróasztalok fiók­jaiból, a tanácstermekből ke­rüljenek ki a munkahelyekre, oda, ahol végeredményben megvalósításuk eldől. Nem árt már jóelőre be­szélni arról sem, hogy az el­készült tervek — lehetnek bármilyen helyesek is — csak annyit érnek el, amennyi azokból megvalósul. Ezt an­nál is inkáb fontos hangsú­lyozni, mert a kormány ha­tározata nyomatékosan ki­mondja: a takarékossági moz­galmat a szocialista gazdál­kodás egyik állandó és rend­szeres módszerévé kell tenni. a tervek végrehajtása ELLENŐRZÉSÉNEK MEGSZERVEZÉSE legalább olyan fontos, ha nem fontosabb, mint magának a tervnek az elkészítése. Ezért csak üdvözölni leheit, hogy több helyen a tervek egyes részleteinek végrehajtásában határidőket és felelősöket je­löltek meg. Az idő most már sürget. Igaz, hogy alapos körültekin­tésre, megfontolásra van szük­ség, de ez sem indokolja, hogy itt-ott még lemaradás van, vontatottan halad a munka. Lépjünk bátrabban előre, mozgósítva a dolgozókat és vezetőket, gazdasági és moz- galmi szerveket a takarékos­ság minél nagyobb sikere ér­dekében! Nováki gyógyszer a tavaszi betegségekre A tavaszi ntunkák igen erő­sen éreztették hatásukat a mátranováki bányaüzem ter­melésében. Csökkentek a fej­teljesítmények, s az üzem nem teljesítette esedékes havi ter­vét. Az üzemvezetőség a pért­és szakszervezettel karöltve kiutat keresett ebből a hely­zetből. Végigjárták a bányák mun­kahelyeit, megkérdezték a dol­gozókat: milyen problémával küzdenek, milyen műszaki se­gítségre van szükségük. Az eredmény azonban nem volt kielégítő. Az üzemvezetőség a társadalmi szervekkel ismét felkereste a munkahelyen a dolgozókat, ám ezúttal arra kértek választ, mi az oka, hogy bár a feltételek biztosít­va vannak, a csapat mégsem teljesíti a tervét. A felvilágo­sító szó, a felelősségrevonás, meghozta a gyümölcsét. * Csurgó-tárón a produktív teljesítmény május első dekád- jában 52 mázsával kezdődött, ám a dekád végére már 69 mázsára emelkedett. Úgy lát­szik, eredményes volt a nováki vezetők gyógyszere a tavaszi betegségre. Jó lenne, ha a töb­bi üzemnél is alkalmaznák e módszert. rTTTTTTYTYTTTYTTTTYTTTTYTTTTTTTTTTTYTTTTTTTTTTTTr»TTVTTTYT*TVTTYTTTTYTTTTTVTTTTTV¥TTTTT»T»»T»»T ? Y YYYYYYl YYY»YYY»*YY YYYYYYY Y f *Y YYY» f VYYVYY YYVYYYYYYYTYY*»-»TTYT^TI »YYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYY' E gyes értelmiségi körökben — mind azokon a helyeken, ahol az anyagi javak termelése folyik, mind a szel­lemi munka egyéb területen — olyan néze­tek és gyakorlatok ütötték fel a fejüket, amelyeket nagyjából úgy lehetne summáz­ni: „hagyjanak minket dolgozni, mi nem politizálunk, vannak arra mások.” Viszont nemegyszer kiderül, hogy amikor az értel­miséget közvetlenül foglalkoztató, vagy ép­pen az emberek nagy többségének létérde­keit érintő kérdésekről esik bármilyen for­mában szó — akkor az ilyen nézeteket val­lóknak is megvan a magunk álláspontjuk, kiderül, hogy igenis foglalkoznak politikai, társadalmi problémákkal. A XX. század de­rekának politikai életében — nemcsak egyes emberek, társadalmi rétegek, hanem nem­zetközi vonatkozásban is — már közhely, hogy a politikai ideológiai életben, a haladó és reakciós erők világméretű harcában „semlegesség” nincs. Aki úgy gondolja, hogy „semleges” valójában akarva-akaratlanul is politikai állásfoglalást tesz. Aki él, mun­kálkodik, aki részesül a társadalmi javak­ból, annak nézetei, elképzelései, vágyai van­nak a maga és a világ dolgait illetően. A mi megyénk értelmiségének zöme lel­kes részese, alkotója volt mindazoknak az eredményeknek, amelyeket hazánk az el­múlt tizenhárom év során felmutathatott. Messzemenő politikai hitvallás, hogy az anya­gi és szellemi javak létrehozásában me­gyénkben is alkotott kiemelkedőt, maradan­dót az értelmiség. Politikai állásfoglalás, hogy munkáját mindjobban, alaposabban igyekszik elvégezni, s túlnyomó többsége becsületbeli ügynek tartja, hogy a rábízott poszton képessége, tudása, ereje legjavát adja. De vajon elegendő-e az, hogy értelmi­ségünk egyes csoportjai bezárkózva a szűk Egyes „nem politizáló66 értelmiségiek és az élet valósága szakmai dolgokba, nem akar túllátni a gyógyítás, tanítás, építés sajátos részkérdé­sein? Megnyugtató-e, hogy vannak, akik a tágas horizontot, a társadalmi jelen és jövő képét valami kulcslyukon nézik, ami abból csak egy kis részt mutat, sokszor ferde be­állításban vetítve az egészet, a valóságot? Ezen megnyugodni mind a munkásosztály, mind az értelmiség részéről súlyos hiba volna. A „nem politizálunk” nézet már nem mai keletű egyes értelmiségi körökben, s az sem véletlen, hogy az utóbbi időkben fokozot­tabban terjedt el. A tőkés-földesúri rend­szer nem önálló gondolkodásra, vélemény- alkotásra, hanem az uralkodó osztályok hajlottgerincű, alázatos kiszolgálására ne­velte az értelmiséget. A diplomás hómun­kások idején nem volt tanácsos saját véle­ményt alkotni és mondani az életről, bár akkor is voltak szép számmal értelmiségi­ek, akik inkább vállalták a küzködést, mint a megalázkodást. A múltból kapott ilyen örökség kétségtelenül rányomja bélyegét az értelmiség mai politikai, társadalmi szerep­lésére, megítélésére. n népi demokratikus rend, szinte viha­ros anyagi-gazdasági fejlődésétől — a dolgok természetéből adódóan — elmaradt a társadalmi tudat, az eszmei fel- készültség — általában. De ezen belül is az értelmiség egyes köreinek politikai — s nem akármilyen, hanem marxista — kép­zettségének elmaradása, a társadalmi fejlő­dés gyorsasága mögött — olyan ellentmon­dás, amelynek mintegy tükröződése a szűk szakmai keretek közé való bezárkózás. S minthogy a politikai-eszmei tisztánlátás nem volt kielégítő, nem véletlen, hogy az ellen- forradalom különböző ál-jelszavakkal meg­nyerhette egyeseknél a hazafias, haladó ér­zéseket, a szabadságszeretetet, a világ meg­ismerésének vágyát. Mindenfajta opportu­nista nézetek és gyakorlatok is érzékenyeb­ben befolyásolták az értelmiséget, mint a társadalom egyéb rétegeit. A revizionizmus az értelmiségi körökben keresett és talált szószólókat magának. A munkásosztály, a párt vezető szerepének, a proletárdiktatúra szükségességének, a proletár nemzetköziség­nek, a Szovjetuniónak, mint a szocialista tábor vezető erejének tagadása — mint az antimarxista nézetek egész rendszere — egyes értelmiségieknél, és értelmiségi cso­portoknál itt a mi megyénkben is egyet­értésre, támogatásra talált. Nem kevés azok száma sem, akik a szoci­alista építést, egész rendszerünket az ide­alizálás szemüvegén keresztül figyelték hu­zamosabb időn keresztül. S amikor kiderült, hogy itt is nagyon földi dolgok történnek: dolgozunk, sikereink vannak, ugyanakkor hibázhatunk is, súlyosabb baklövéseket is elkövethetünk — akkor egyszerre elvesztet­ték józan tájékozóképességüket, bölcs értel­mük csak a szakmai kérdésekben maradt iránytűnek, a politikai kérdések megítélésé­ben, a vágyak, érzelmek, kétesértékű elgon­dolások vették át az irányító szerepet. Nem kis szerepet játszottak a „politiká­imén tesség” gondolkodásának és gyakorlatá­nak „népszerűsítésében” a túlzások, a merev­ség, az általánosítás, az érzéketlenség az értelmiség ügyei iránt, magyarán és egyszó­val az úgynevezett baloldali opportunizmus, a szektásság. Voltak és még ma is vannak, akik nem képesek megérteni, hogy az egyes értelmiségi dolgozót munkájának, érdeklő­dési körének, életkörülményeinek messze­menő figyelembevételével kell és lehet hasz­nosan csatasorba állítani a politikai és tár­sadalmi élet javára. Nem egy helyen mon­dották el: egyes értelmiségi dolgozót az tar­tott vissza az aktívabb közélettől, hogy a rábízott feladatok igen távol estek munká­jától. B tőkés rendszerből eredő örökségek, az elmúlt évek politikai csigalépcsőinek feltétlenül érezhető hatása mellett ma még az is táplálja, éleszti egyes értelmi­ségi körökben a „nem politizálunk” nézetet, hogy hátha valami ismét nem úgy sikerül, ahogyan az a könyvökben megíródott, „mi­nek legyenek részese egy esetleges hibás politikai lépésnek”. Azután van benne némi — természetesen nem a legegészségesebb — tanulságlevohás is, abból az időből, amikor különböző, antimarxista nézetekkel behálóz­hattak egyeseket. Ezek a tisztábbanlátás fo­lyamatában már eljutottak odáig, hogy nem közösködnek a történelem szemétdombjára került eszmékkel, de addig már nem, hogy jobban megismerjék és tevékenyen közre­működjenek a helyes politikai irányvonalak­ban. „Az mind helyes és szép, ami az el­múlt másfél évben történt — mondják egye­sek —, de mi a biztosíték, hogy így is marad, egyenesen és céltudatosan halad az ország továbbra is?” Hát sok egyéb fontos probléma mellett éppen az, hogy az értelmi­ség, ha szükségét érzi, hallassa szavát a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom