Nógrádi Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 35-42. szám)

1958-05-21 / 39. szám

2 nógrádi népújság 1958. május 21. Folytatás az 1. oldalról) gek közötti kapcsolat megja­vítására. A pártbizottsági ülés azt A megyei pártbizottság hétfői üléséről vizsgálta meg, hogy ebben a I munkáján, miként tudta szé- megváltozott helyzetben a ta- lesíteni a tömegek közötti nács hogyan tudott javítani I kapcsolatot. Milyen módon kell a tanácsoknak a továbbiakban dolgozniok? ről. Kihatnak ezek a tanács­tagokra is, mint ahogy ezt a beszámoló megállapította, hogy egyes helyeken hiányo­san vesznek részt a tanács­üléseken. Tanácsaink fontos feladata a tsz-ekkel való foglalkozás A pártbizottsági ülés be­hatóan foglalkozott a taná­csoknak a termelőszövetkeze­ti mozgalomnál adódó felada­taival. Megállapította, hogy az elmúlt évben jónéhány községi tanácsnál nem tör­tént nyílt állásfoglalás a ta­nácsüléseken a (termelőszö­vetkezetek mellett. Sőt több községben a termelőszövetke­zetek megerősítését, vagy szervezését nem tűzték még napirendi pontra sem. De ha napirendi pontra tűzték, tör­ténetesen tanácsüléseken a tanácstagság részéről nem volt érdemleges megnyilvánu­lás. Nézsa községben a ter­melőszövetkezet szervezését abban határozták meg, hogy brossúrákkal lássák el a ta­nácstagokat, amely ismerteti a nagyüzemi gazdálkodás elő­nyeit. De pl. Jobbágyiban a termelőszövetkezet fejlődését gátolja a tanácselnöknek az a magatartása, hogy a tsz épületét másoknak utalja ki. Ezt csak a járás közbelépé­sére változtatta meg. Igaz, ez nem általános, mert van­nak községek, ahol a VB ve­zetők a legteljesebb mérték­ben segítik a tsz munkáját. Dejtáron a gazdasági segítés mellett a tanácselnök bizto­sítja, hogy a falu társadalmi életé­ben is szerepet kapjon a tsz tagsága. Bércéi köz­ségben egy új tsz alakí­tásáról tárgyalnak, amely­nek a tanácselnök igen aktív elősegítője. Valamennyi felszólaló érintette a tanácsoknak a termelőszövetkezettel való foglalkozását. Németh Lász­ló elvtárs felszólalásában el­mondta, hogy a tanácsoknál tapasztalható olyan ferde né­zet, hogy a termelőszövetke­zetek szervezésére 'hozott kormányhatározatot, amely tiltja az erőszakos toborzást, félre értelmezik. Mint kiderült, elhallgatják a mezőgazdaság szocialista átszervezésének szükségessé­gét. A tanácsoknál ez nem lehet álláspont. Nagyon sok módja van, hogy a termelő- szövetkezet szervezését előse­gítsék. A tanácsnak lehetősége van, hogy gazdasági meg­erősítéseket biztosítson, a termelőszövetkezeteknek szükségelteiket mara- déktalanúl kielégítse, s nem utolsósorban a ter­melőszövetkezetek ered­ményeire a lakosság fi­gyelmét felhívja. Erre a tanácsnak nagy lehe­tősége van. De a tanácsok­nak lehetőségük van arra is, hogy a termelőszövetkezeti tagokat bevonják a társadal­mi életbe, mint ahogy azt Dejtáron is tették. Ha ezt biztosítani tudják, természe­tes, ezeken az embereken ke­resztül rendszeresen felszínen lesz a termelőszövetkezet gondja, problémája és ered­ményei. Ezen a területen nem beszélhetünk különösebb előrehaladásról, mert mint az kiderült a pásztói járás egész területén is csak 8 termelő­szövetkezeti tag van a végre­hajtó bizottságban. Ez pedig nem egyeztethető össze azzal, hogy mezőgazdaságunkban a termelőszövetkezet a fejlődő, és egyre számottevőbb. Tanácsainknak bátran, ab­ban a tudatban, hogy ezzel szolgálják legeredményeseb­ben a szocializmus építését, nyúljanak ehhez a problé­mához. A párthizottsági ülés megállapította, hogy erre ta­nácsaink képesek is, csak a munkához bátran hozzá kell kezdeni. A páritbizottsági ülés a ta­nács munkáját értékelve egyik legfontosabb feladatá­nak a tanácson belül lévő MSZMP csoportok munkáját határozta meg. Mert mint a beszámoló is megállapította: annak érdekébein, hogy a ta­nácstagokat határozott véle­ménynyilvánításra neveljük, szükséges, hogy a tanácsban dolgozó kom­munisták minden esetben egységes álláspontot kép­viseljenek, és olyan lég­kört teremtsenek, amely meggyőzi a pártonkívüli tanácstagokat is a helyes álláspontról. Ezt a feladatot vannak hi­vatva ellátni az MSZMP csoportok. A pártbizottság sokoldalúan megvitatta és számos hozzá­szólás alapján határozatot hozott a tanácsi mun­ka elősegítésére, amelyben meghatározták, hogy a párt- szervezetek az eddigiektől nagyobb segítséget nyújtanak a tanácsnak a párt- és kor­mányhatározatok eredményes­végrehajtásához. Meghatároz­ta az MSZMP csoportok műkö­dését és ezt egyik fontos je­lentőségű feladatnak jelöl­te meg. Határozatot hozott a csoportok rendszeres tevé­kenységére, de felhívta a fi­gyelmet, hogy ügyeljenek, hogy álláspontjuk kialakítá­sa ne hasson a tanácstagság­ra erőszakként. Azzal kezdődött, hogy a Sal- tótarjáni Járási Tanáics 1958. ebruár 23-án fegyelmi, úton Ibocsátotta Kassai László )énzügyi dolgozóját. A válla- ati egyeztető bizottság — a fél éllebbezésére — ugyan tár­gyalta az ügyet, mivel azon­ban ott egységes állásfoglalás lem történt, a fennálló rendel­kezések értelmében az ügyet ítadták a járásbíróságnak. — iprilis 17-én tárgyalás kezdő- iött az ügyben. A döntés az ’olt, hogy a felhozott fegyel­ni indoklás kevés ahhoz, rogy a dolgozót fegyelmi úton ilbocsássák, ezért a járásbíró- iág elrendelte a dolgozó visz- izahelyezését. Persze az ügy tovább bonyolódott. A hiva- .alvezetés a bírósági döntés után is úgy határozott, hogy nem veszik Kassait vissza munkahelyére, már csak azért sem, mert milyen képet kap­nának akkor a többi beosztot­ták. Április 21-én újabb fe- jyelmi határozat született: Kassait fegyelmi megrovásban részesítették, s mivel ez már i második fegyelmi büntetése volt, az „Elbocsátva“ helyett bekerült a munkakönyvbe: „Felmondás a vállalat részé­ről.“ Újabb fellebbezés az egyeztető bizottsághoz, itt újabb határozat: a dolgozót vissza kell helyezni munkakö­rébe. A tanácsvezetés részéről azonban újabb ellenállás. A fél kérésére a vizsgálatok egész sora következett. Be­avatkozott már a Szakszerve­zetek Megyei Tanácsa, a Mun­kaügyi Minisztérium, sőt még a Minisztertanács is, mint a tanácsok legfőbb irányítója. Döntés azonban sokáig semmi, mígnem most, ezekben a na­pokban „közös megegyezés“ jött létre az osztály vezetője és dolgozója között. Úgy egyez­tek meg: Kassai László június 3-ig szabadságát élvezi. Ha si­kerül elhelyezkednie, akkor P •• ■■■ ■ ismét — most már ki tudja, hányadszor, javítanak a mun­kakönyv bejegyzésén: „Áthe­lyezés“, ha ez nem sikerül, ak­kor pedig ismét más, „Hozzá­járulással“ bejegyzés kerül a dolgozó munkakönyvébe. Ehhez az intézkedéshez len­ne néhány megjegyzésünk, ami feltétlen tanulságul szol­gálhat másoknak is. Nem tud­juk mire vélni az egyeztető bizottság határozatának és a bíróság döntésének semmibe­vevését. Mert ha a fegyelmi határozatot kellőképpen, a va­lóságnak megfelelő indoklás­sal látják el, az ügy nem hú­zódhatott volna el eddig, sőt még tovább. Vagy nem tör­vénysértés-e — mondjuk ép­pen a bírósági határozat sem­mibevevése? Vagy: ha a taná­csi vezetés tisztába lenne ko­rábbi állítása igazával, akkor szükséges lett volna-e ez az „egyezkedés“, hogy a kecske is jól lakjon, de a káposzta is megmaradjon? Valószínű, nem. A járási tanács most már nem tekintélye megtartása, vagy inkább lejáratása miatt tette ezt a megalkuvást? Végül pe­dig, ki a felelős azért, hogy ez a fegyelmi ügy eddig elhúzó­dott, s a helytelen indoklás, vagy eljárás végett több mint 3000 forint olyan munkabért kell kifizetni, amiért a dolgozó egy keresztül szalmát sem emelt meg'l Való igaz, hogy nehéz egy ember sorsáról dönteni. Nehéz a szennyest kiteregetni. De ép­pen a tanácsoktól, mint az ál­lamapparátustól várják el a dolgozók a törvények betartá­sát, az ügyek emberséges inté­zését. Végül még egy megjegyzés egy telefonbeszélgetésre: ....... mo st már mindegy, úgy is megírják ...“ Megírtuk, hogy mások is tanuljanak belőle. SOMOGYVÁRI LÁSZLÓ Miért kell takarékoskodni? Törvénysértés, vanv megalkuvás? Tagadhatatlan, a legfonto­sabb feladat elvégzésében lát­ható eredmények vannak. A tanácsülések, a tanácstagi be­számolók, fogadóórák, a helyi, a lakosságot érintő fontos problémákkal foglalkoznak. Legtöbb helyen kapcsolódnak a legfontosabb országos fela­datokhoz, mint a terményfel­vásárlás új módszerének meg­felelő kialakítása, a földren­dezés, az agrártézisek érvé­nyesítése. De ezek mellett a tanácsüléseken foglalkoztak a községfej­lesztés, a kereskedelmi helyzet, a kultúrmunka, az oktató-nevelő munka feladataival. Ezek mind bizonyítékai an­nak, hogy megváltozott mó­don, a tömegek érdekeinek megfelelően végzik tanácsa­ink a munkát. Az eredmények azonban még kezdetiek, mert ahogy a beszámoló feletti vita is iga­zolta, a munka során sok-sok hiányosság tarkítja még az eredményes kibontakozást. Figyelmet érdemel itt An- dó Gyula elvtárs kiegészítése, aki többek között elmondta, hogy a tömegkapcsolat vég­eredményben jó alapgondo­latának végrehajtását gátolja egyes tanácselnökök képzet­lensége. Erre utalt a beszá­moló is, amikor kitért arra, hogy Sámsonházán a tanács­elnök olcsó népszerűségre tö­rekedve olyan kijelentést tett, hogy amíg ő a tanácselnök, addig nem fognak tsz-t szer­vezni. De Andó elvtárs el­mondta, hogy vannak közsé­gek, mint Tar, Erdőkürt, ahol nem csupán ilyen szociálde- magógiát hangoztat az elnök, hanem magatartása sem ösz- szeegyeztethető egy tanácséi1 nőkével. Mértéktelenül fo­gyasztják az italt és ennek következtében a lakosság nem fogadta el őket vezető­nek. Nagyon gyenge egyes he­lyeken a politikai felké­szültség is. Sok helyen bizony hiányos a politi­kai kérdések iránti ér­deklődés. így a lakosság kérdéseire nem tudnak megfelelő vá­laszt adni. De ide vezethető, hogy rossz a tanácsülések előkészítése is. Az már törvényszerű, hogy ahol a vb elnököknek nem megfelelő a felkészültsége, ott nem csupán a tanácsülé­sek, hanem a tömegkapcsolat másik nagyon fontos két elő- segítője a tanácsi beszámoló, a fogadóóra is gyenge. A pártbizoittsági ülés a hi­bákat felfedve meghatározta a kivezető utat is. A taná­csok vb vezetőinek támasz­kodni kell a tanácstagságra a tanácstagságnak pedig mély kapcsolatot kell teremteni a lakossággal. Az igy feljött problémákat kell tárgyalás« tűzni és megoldani. De as így felszínre jött problémá­kat el kell intézni, nem úgy mint Mátraszőllősön, ahöl e dögkút létesítésére hozott ha tározatot figyelmen kívü hagyták. A községi, járási ta­nácsok munkájának megjaví­tása sokban függ a felsőbt szervektől is. Több hozzászó­lás feltárta azt is, hogj még mindig van olyan eset amikor a községi tanácsot a me­gyétől vagy a járástól kész beszédekkel látják el, és ezzel szinte elveszik a községi tanácsok önál­lóságát. Ez maga után vonja az is, hogy a beszámolók a fali életétől elvonatkoztatott dől gokat tárgyalnak és így községekben érdektelenek a emberek vele szemben, s el maradnak a rendezvények II. 1953 után a beruházásokban kapkodó leállítások következ­tek be. Mint arra már rá­mutattunk a múlt évi be­ruházási munkánk sem volt hibamentes. A beruházásoknál figyelem­mel kell lenni arra, hogy jelenleg a szükségesnél ke­vesebb eszköz áll rendelke­zésre. 1958-ban beruházásra nem jut több mint amennyit e célra 1957-bon fordítottunk. Ezen belül pedig a lakás­építés, iskolaépítés és más kommunális beruházások vi­szonylag jobb kielégítése foly­tán, viszonyítva nagyon ke­vés mariad termelő beruhá­zásokra. Ezért most kétszer is meg -kell gondolnunk, hogy szerény eszközeinket mire fordítsuk. Itt is egy sor fel­tételt kell megállapítani. Ilyen feltétel mindenékelőtt az, hogy beruházásaink zöme már a legközelebbi egy-két évben termelés emelkedést és termelés növekedést biztosít­son. Ebből következik, hogy igen KEVÉS, NAGYOBB ( létesítmény építéséhez FOGHATTUNK HOZZA és előtérbe kell helyeznünk a rekonstrukciós jellegű, a meg- ’flévő épületekben a géppark ’♦modernizálásával gyors ered- ♦ ményt adó beruházásokat. ♦ Előtérbe kell állítanunk ♦ azokat a már megkezdett be- ♦ ruházásokat, amelyeknek be- 1 indítása hasznos a népgazda­ság számára és amelyek be- ; fedezésére szerényebb esz­ik özök is elegendők. A beruházásoknál arra is 1 ♦ messzemenően figyelemmel -♦kell lenni, hogy a termelési j 2 struktúra javítása nemcsak X új létesítmények építésével 2 valósítható meg, hanem meg- "ilévő gyárakban új gyártmá- -Ínyok bevezetésével is. Amikor viszont egy beru- ] házást elhatározunk, azt a legrövidebb időn belül be is kell fejeznünk. Az eszközök szerény volta nem lehet ok arra, hogy például 4 év alatt építsük meg azt, amit az esz­közök koncentrálása esetén két év alatt is üzembe lehet helyezni. Több lév adatait megvizsgálva megállapítható, hogy az építkezések kivitele­zési ideje nálunk mintegy két­szerese a műszakilag szük­séges időnek. Lényegesen ke­vesebb beruházáshoz szabad hozzá kezdeni, de azokat a műszakilag indokolt, optimális időn belül be kell fejezni. Bár a feladatok közül a legfontosabbakat említettük, mégis az eddigiekből is lát­ható, hogy a gazdasági mun­kánk minden területén fo­kozódnak' a minőségi követel­mények. Hogy előre haladhassunk, növelni kell a népgazdaság erőforrásait. Nagyon takaré­kosan kell gazdálkodnunk az állami intézményekben, hiva­talokban éppen úgy, mint az üzemekben, mivel csak így tudjuk fejleszteni termelőerő­inket, szélesíteni az ipar és mezőgazdaság szocialista alap­jait. Különösen az anyaggazdál­kodási rend megszilárdítása jelent fontos feladatot. Az 1957. évi vállalati mérlegek felülvizsgálatánál megállapí­tást nyert, hogy megyénkben a tanácsok irányítása alatt álló vállalatok közül, kilenc­nél mintegy egymillió forint volt az anyaghiány. Ez ugyan zömmel ügyviteli eredetű volt, mégis a helytelen adminiszt- 1 ráció következtében lehető- . ség nyílt nagyobb mennyisé- : gű anyag elkallódására is, l melyek közt több irnpont- ' anyag is szerepel. Megállapítást nyert az is, hogy számos vállalatnál és intézménynél fennálló SZERVEZETLENSÉG JELENTŐS TÖBBLETKÖLTSÉGEK forrásává vált. Ezen állapot megszüntetésére a Megyei Ta­nács Végrehajtó Bizottsága elrendelte a felügyelete alatt álló vállalatok ügyrendjének átdolgozását, illetve újbóli el­készítését. Ennek a feladat­nak helyes végrehajtása nagy­mértékben elősegítheti az im­produktív feladatok csökken­tését, vagyis jelentős meg­takarításokat eredményezhet az általános költségek tekin­tetében. Ezek a termelésen kívüli közvetett költségek a tanácsi vállalatoknál 1957. évben ál­talában emelkedtek és külö­nösen kedvezőtlen képet mu­tattak a vegyesiparban, a sütőiparban, valamint az épí­tőiparban, melyeknél az álta­lános költségek emelkedése meghaladja a 8—10%-ot. Ezek az eltérések leginkább abból adódtak, hogy a vállalatok vezetői a termelési érték vál­tozásának megfelelően nem tettek intézkedéseket az im­produktív létszám, valamint az egyéb költségek csökken­tésére. Számos tanácsi vállatnál és szervnél emelkedtek a ki­küldetési költségek is. Külö­nösen a budapesti utazások szaporodtak el. Nem sokkal kedvezőbb a helyzet a me­gyében lévő és közvetlenül a minisztériumoknak aláren­delt szervek kiküldetési költ­ségeinek alakulásánál sem. Az a tény ugyanis, hogy a salgótarjáni gyorsvonatnál na­ponként majdnem minden szerv képviselve van, semmi­esetre sem takarékosságot je­lent. Hasonló adatokat lehet megállapítani a személygép­kocsi menetlevelekből is. Nem mutat takarékos gaz­dálkodást az sem. hoev a ta­nácsi termelő vállalatoknál a termelés 10—15%-os emelke­dése mellett a normalizált forgóeszközök átlagos állo­mánya 1957 évben jóval a norma fölé emelkedett, va­gyis a termelés finanszírozá­sára a vállalatok jóval több pénzeszközt vettek igénybe, mint amennyi az előírások szerint szükséges lett volna. Ez az emelkedés, amely dön­tően túlikészletezíésHől ered, az élelmiszeriparban és né­hány helyiipari vállalatnál, azonkívül az építőiparban meghaladja a 30%-ot. Az anyaggal, pénzeszközök­kel, devizákkal való takaré­kosságot társadalmi üggyé kell tenni, hogy meglévő sze­rény erőforrásainkból is biz­tosítani tudjuk a népgazda­ságunk fejlődését. A takaré­kosság, a termelékenység emelése, a termelési költségek csökkentése is fokozza a kö­vetelményeket a vezetéssel szemben. A vezetés megjavítása mel­lett nagy szükség van az ellenőrzés megjavítására is. Az ellenforradalom sok terü­leten lazította az erkölcsö­ket, züllesztette a fegyelmet. És ha e téren van is örven­detes javulás, még mindég sok a sikkasztás, a lopás, a társadalmi tulajdon hűtlen, vagy hanyag kezelése. Gazdaságpolitikánk e né­hány problémáinak és az eb­ből fakadó feladataink meg­ismerése után ismételten nyomatékosan hangsúlyozhat­juk a Magyar Forradalmi I Munkás-Paraszt Kormány azon megállapítását, mely- szerint: „Küzdelmes, de eredmé­nyekben igen gazdag esztendő van mögöttünk. Dolgozó né- i pünk, a párt és a kormány . vezetésével a szocialista tá- i bor — mindenekelőtt a Szov- . jetunió — önzetlen, baráti . segítségével sikerrel megvé- t delmezte szocialista építő . munkánk vívmányait. A ma­gyar dolgozók öntudatos, jó- munkájának eredményeként- — barátaink nagyértékű tá­mogatásával — begyógyítot­tuk az ellenforradalom ütötte sebeket. Népgazdaságunk kon­szolidálódott, a termelés a legtöbb területen meghaladja az ellenforradalom előtti szin­tet. A dolgozó nép milliói jobban élnek, mint hazánk történetében bármikor.” E nehéz feladatot csak akkor valósíthatjuk meg, ha széles­körű takarékosságot tudunk meghonosítani. Nézzük, melyek a takaré­kossági mozgalom legfonto­sabb célkitűzései ? A TAKARÉKOSSÁGI MOZGALOM — s ezt nyomatékosan kell hangsúlyozni — nem alkalmi, nem időszakos, nem kampány­jellegű. Nem arról van szó, hogy egy bizonyos időre szóló meghatározott összegű takarékossági célokat tűzzünk ki, hanem központi és helyi intézkedések sorozatával olyan egész állajmii, gazdasági és társadalmi életünket átfogó közvéleményt alakítsunk ki, amely elítéli és megakadá­lyozza a pazarlást, a köz­vagyon herdálását, a korrup­ciót, a nép érdekeit sértő, az ellenforradalom kártevései nyomán elterjedt fegyelme­zetlenséget és lazaságot. A takarékossági mozgalom célja, hogy mindenki mun­kahelyén és mindennapi éle­tében érezze azt a felelőssé­get, amely a párt és a kor­mány gazdasági célkitűzései­nek elérésében reá hárul és a takarékossági intézkedések következetes és maradékta­lan végrehajtásán túlmenően saját .kezdeményezésével is hozzájáruljon a rendelkezésre álló eszközök legeredménye­sebb felhasználásához, továb­bá a felhasználható eszkö­zök gyarapításához. Az elpazarolt összegek min­den egyes dolgozót megkáro­sítanak, a megtakarított ösz- szegek minden egyes dolgozó javát szolgálják. A takaré­kos gazdálkodás tehát min-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom