Nógrádi Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 35-42. szám)

1958-05-14 / 37. szám

2 NÓGRÁDI népújság 1958. május 14. (Folytatás az első oldalról) becsületesen a tőle telhető legnagyobb tudással helyt azon a munkahelyen, ahol van, amihez a legjobban ért. Ezután Szurozo elvtárs emelkedett szólásra. Meleg szavakkal adta át az indonéz fiatalság testvéri üdvözletét, beszélt az indonéz nép hősi harcáról, amellyel kivívta füg­getlenségét. Majd a követke­ző szavakkal fejezte be be­szédét: „Engedjék meg, hogy mégegyszer kifejezzem szív- bőljövő üdvözletemet az egész magyar népnek azért a tá­mogatásért, amellyel küzdel­münket segítették és amely- lyel erősítik a világ népei­nek barátságát.” Egy nagyon szép, kreol bő­rű, feketehajú törékeny nő szólt ezután a békegyűlés résztvevőihez. Indiáról, szere­tett hazájáról beszélt, arról, hogy a béke fenntartása ne­kik is, mint minden más nép­nek létkérdés. Majd a követ­kezőkkel fejezte be szavait. „Fel szeretném használni ezl a kedves alkalmat arra, hogy magyar testvéreimnek szív- bőljövő jókívánságaimat és baráti érzéseimet fejezzem ki, de egyúttal az összes többi ország népeinek is hazám ne­vében. Induljunk a világ meghódítására, de nem gyil­kos fegyverekkel, hanem sze­retettel és barátsággal.” A Barátsági Hónap ünnepi megnyitója a jelenlévők viha­ros tapsa közepette ért vé­get. A következetesség meghozza gyümölcsét Ünnepélyes megnyitó Balassagyarmaton Balassagyarmaton vasárnap délelőtt a Népek Barátsága Hónapjának megnyitóján há­rom csehszlovák és három bolgár vendég is részt vett. Nagy Kálmán elvtárs, me­gyénk országgyűlési képvise­lője mondott beszédet. Rá­mutatott többek között arra, hogy míg a Szovjetunió kor­mányának, csakúgy, mint minden szocialista ország kormányának érdeke szoro­san egybeesik a népek érde­kével, addig a kapitalista or­Szovjet vendégek Nagybctonyban Napfénytől ragyogó, gyö­nyörű szép idő, vidám, mo­solygó emberek, ünnepélyes hangulat jellemezte Nagybá- tonyt május 11-én. „A népek barátsági hónapja“ alkalmá­ból vasárnap délután az aszódi szovjet helyőrség 35 tagját látta vendégül a város lakos­sága a Hazafias Népfront és a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság által rendezett ünnepség keretében. A szovjet vendégeket a bá­nyaigazgatóság épülete előtt Lapzkó István párttitkár üd­vözölte, majd a fogadáson megjelent dolgozók, s vendé­gek egymásba karolva, virág­csokrokkal kezükben, zeneszó mellett a vájártanuló otthonba vonultak. Mint minden alkalommal — ha egymás nyelvét nem értő emberek kerülnek össze, s sze­retnék gondolataikat kicserél­ni — most is először a meleg kézfogások és a szemek be­szélgettek egymással, majd egy-két tolmács közreműködé­sével ki-ki társalogni kezdett új ismerősével. Az iskola udvarán, a szín­pad előtt, már órákkal a mű­sor megkezdése előtt vala­mennyi ülőhelyet elfoglaltak az emberek. Amikor az ott­hon kijáratánál megjelent a küldöttség színjátszó csoportja, a nézők soraiban szinte egy­szerre hangzott el a boldog felkiáltás: Már jönnek! A két nemzet himnuszának elhangzása után Alexái Béla iskolaigazgató mondott üd­vözlő beszédet. A vendégek nevében a meleg és igazi ba­ráti fogadtatást Poddavaskin elvtárs, alezredes, „a Szovjet­unió Hőse“ köszönte meg. A másfélórás zenés, táncos, énekes műsort — amelynek nem egy számát vastapssal fo­gadta a közönség —, éjjel két óráig tartó szabadtéri tánc- mulatság követte. Nehéz szavakba önteni en­nek a napnak hangulatát. — Az ott lévők sokan fényképfel­vételen örökítettek meg egy- egy kedves jelenetet a találko­zóról. Egy nyolc év körüli kis­lányka kezében az erős nap­sütéstől kissé hervadt orgona­csokorral odasietett egy szov­jet katonához: „Tessék tova- ris. Sokáig éljen!“ — mondta nyakát átkarolva a fiatalem­bernek. Juhász Aranka KISZ-jiatal kipirult arccal újságolta barát­nőinek, hogy amikor átadták a szereplőknek az ajándéko­kat, megcsókolták érte. A barátsági hónap keretén belül lezajlott kis ünnepség is igazolja, hogy a magyar és szovjet nép meleg barátságba fonódott össze. szágok kormányának és ezen országok népeinek érdeke kö­zött tátongó szakadék van. Ezután arról beszélt, hogy az ellenforradalom idején mit jelentett hazánknak a népek barátsága. „ . . . Ha valaki, mi magyarok megta­nulhattuk, milyen nagy erő a népek barátsága összefogá­sa, milyen tettekre képes. Ez választ ad azoknak is, akik óhajtják ugyan a békét, de azt kérdezik: mit tehetek én, egyszerű ember a békéért? Egy ember egy magában tényleg nem nagy erő. De hatalmas erőt képvisel az em­berek békeakarata, ha száz­milliókat tömörít egybe. Nem véletlen, hogy az V. Magyar Békekongresszus előtt rendezi meg a béketanács a népek ba­rátsági hónapját. Az sem véletlen, hogy a barátsági hónap éppen május 9-én kezdődik. Tizenhárom esztendővel ezelőtt ezen a napon aratott győzelmet a Szovjetunió hadserege a hit­leri fasiszta hordák felett. Em­lékezni, kell erre. Emlékezni, mert a hitleri fasizmus el­pusztult ugyan, de szelleme tovább él és kisért. Él az amerikai új fasiszták módsze­reiben, Hitler volt táborno­kaiban, a pénz megszállottjai­ban.” Részletesen elemezte ezu­tán, milyen módszerekkel akarják ezek, egy minden ed­diginél borzalmasabb háború­ba sodorni az emberiséget és azt, hogyan küzdenek ez el­len szerte a világon a békét akaró emberek. „Ezért kell nekünk is megismerkedni más népek életével, küzdel­meivel, hogy jobban össze forrjunk ebben a harcban — mondotta — ezért kell min­den becsületes magyar em­bernek küzdeni a munkahe­lyén a béke védelméért, meg­értetni azokkal is, hol a he­lyük, akik még nem látnak tisztán, megértetni, hogy né­pünk jólétét, hazánk felemel­kedését nem lehet elválaszta­ni a nemzetközi kérdésektől, a béke, a haladás ügyétől.“ A politikai és termelési te­vékenységben fontos szerepet töltenek be a pártcsoportok. Közvetlenül az élet sűrűjében élnek, ott ahol eldől a legfelsőbb cél­kitűzések megvalósulása. A pártcsoport tagjai a legközvet­lenebbül ismertethetik a dol­gozókkal a párt és a kormány politikáját, s ismerhetik meg a dolgozók hangulatát, kíván­ságát. A Salgótarjáni Üveggyár feldolgozó üzemének párt- alapszervezete már az ellen- forradalom leverése után, közvetlenül a pártszervezés megindulása után gondot for­dított arra, hogy a pártnak ezek a szervezeti részei létre­jöjjenek, dolgozzanak. Jelen­leg hét pártcsoport működik ebben az üzemrészben egyen­ként 8—12 taggal — termelési egységenként. Emellett min­den csoportban egy-egy elvtár­sat népnevelő munkával bíz­tak meg. A bizalmiaknak mintegy kétharmada a ko­rábbi években is töltött be ilyen funkciót. Annakidején azonban nem foglalkoztak ve­lük, munkájuk jelentőségének megfelelően, s ezért most sok a pótolni való. Általában ta­pasztalt, korosabb dolgozókra bízott a tagság egy-egy párt­csoportot, olyanokra, akik szakmájukban is megállták helyüket. Nem lehet azt állítani, hogy e csoportok munkája kifogás­talan. De nagyon figyelemre méltó és követendő, hogy az alapszervezet vezetősége rend­kívül KÖVETKEZETESEN ÉS MÓDSZERESEN törekszik arra, hogy hivatá­sukat egyre jobban töltsék be. Már a kiválasztásnál is ebből indultak ki. Törődtek azzal és ellenőrizték is, hogy rend­szeresen résztvegyenek a po­litikai oktatáson. Ezt — egy bizalmi kivételével — sike­rült is megvalósítani. Egy időszakban a vezetőségi üléseken megtárgyalták egy- egy bizalmi munkáját, s se­gítséget adtak számára. Leg­utóbb, hétfőn pedig mind a hét elvtársat meghívták az ülésre, ahol a vezetőség egyik tagja számolt be eddigi tevé­kenységükről Ehhez hasonló­an állandó feladatként sze­repel a pártcsoportok mun­kájának javítása a munka­terv további részében is. A pártvezetőség messzeme­nően TÁMASZKODIK a BIZALMIAKRA Ennek is betudható többek között, hogy a feldolgozó üzemrészben már tavaly má­jusban megvalósult a prog­resszív tagdíjfizetés, s jelen­leg is a legjobbak közé tar­tozik. Figyelemreméltóan emelkedett a pártrendezvé­nyek látogatottsága. A párt­csoportok felléptek a fegyel­mezetlenség ellen, amelynek eredménye, hogy például már­ciusban 1, áprilisban pedig egyetlen igazolatlan hiányzás sem volt. A feladat megoldása nem könnyű. Hiszen az üzemrész meglehetősen szétszórt, mun­kája szerteágazó. A csiszolás, festés, szállítás és még sok egyéb munka nagyobb körül­tekintést kíván meg egy-egy cél eléréséhez. Köztudomású, hogy sem a munkaidő alatt, sem utánna nem könnyű összehozni az embereket gyű­lésre, megbeszélésre. Minden eddigi eredmény ellenére az a tapasztalat, hogy a rendel­kezésre álló IDŐT JOBBAN LEHETNE HASZNOSÍTANI politikai kérdések megvitatá­sára, csoportos újságolvasásra a pártcsoporton belül. A szer­vezeti felépítés és a közvet­len termelési jellegű kérdések­kel való foglalkozás mellett elmaradt a politikai munká­val való foglalkozás. Ritkán jönnek össze a pártcsoportok az üzemrészt, a műhelyt érin­tő fontosabb kérdések megvi­tatására, egységes álláspont kialakítására. Egyes esetek­ben tapasztalható, hogy a gazdasági vezetők nem a je­lentőségüknek megfelelően alakítják ki kapcsolatukat a bizalmival. A part vezetőség látja ezeket a hibákat és igyekszik is raj­ta következetesen javítani. További előrehaladást várnak a pártszervezet előtt álló je­lenlegi feladat végrehajtása során. Ugyanis ezekben a na­pokban dolgozták ki, hogy milyen LEHETŐSÉGÜK VAN A ' TAKARÉKOSSÁGRA. Az egyik kérdésben már ha­tározat született: az anyagfel­használás csökkentésével évi hatvan ezer forintot takaríta­nak meg. A másik kérdésben vita alakult ki. Ugyanis a ki­mutatások szerint a feldol­gozási selejt 1,8 százalék, amely önmagában nem sok. De amikor közelebbről meg­vizsgálták a dolgot, kiderült, hogy az I. és II. kemencében készülő finom üveg­áruk feldolgozási selejtje megközelíti a 35 százalékot is. Ha itt csak egy százalékos csökkenést tudnának elérni, az havonta 20 ezer forintos eredményt jelentene. Ennek alapján most erre a területre irányítják majd a dolgozók figyelmét. Az egész üzemre vonatkozó takarékossági in­tézkedést szétbontják munka- folyamatokra, s mindenütt konkrét cékitűzéseket szab­nak meg ennek alapján. S itt számít a pártcsoportok hatha­tós támogatására a pártveze­tőség. Külön összehívják a bi­zalmiakat és a népnevelőket, s megfelelő érvekkel látják maid el őket, hogy példamu­tatásuk mellett érvekkel is hozzájáruljanak a takarékos- sági célkitűzések sikeréhez. Mindennapos, apró SZÍVÓS MUNKA JELLEMZI azt a törekvést, hogy a fel­dolgozó üzem pártvezetősége fejleszteni igyekszik a párt- csoportok munkáját. Nem fér hozzá kétség, hogy egyre több gyümölcsöt érlel majd ez a következetesség. — hg — Eredményességi munkaegységgel próbálkoznak a nógrádi tsz-ben (Tudósítónktól.) A nógrádi Béke Termelő- szövetkezet tagjai újszerűén értékelik az idén a növény- ápolásban végzett munkát. Az eddigiektől eltérően nem a megmunkálandó földterület lesz sí döntő, hanem a végzett munka, a ter­més alapján írják jóvá a munkaegységet. Zászlónk: a proletár internacionalizmus "O ármennyire is válto- gatja köntösét a naci­onalizmus, lényegét és célját tekintve ugyan az marad ná­lunk, mint 15—20 esztendő­vel ezelőtt: a magyar nép szembeállítása a környező né­pekkel, a szétvert burzsoá­zia érdekében. Nacionalizmus a burzsoázia kezében a munkásmozgalom kezdetétől fogva eszköz, a proletár nemzetköziség meg­bontására. A nacionalizmus ideológiája — bár sajátosan a burzsoázia és a kispolgárság terméke — hatóköre azonban az egész népre kiterjedhet. Ez az ide­ológia képes hatást gyakorol­ni széles néprétegekre is. Ez különösen vonatkozik ha­zánkra. Nálunk negyed századon át a fehérterror állama mindent elkövetett, hogy a naciona­lizmus ideológiájának a mér­gét beleoltsa a nép minden rétegébe. És ez a negyedév­század nem múlt el nyom­talanul, népünk életében. A nacionalizmus ideológiája nem szűnt meg a földesúri és a tőkés állam szétzúzásá­val. Ellenkezőleg. A naciona­lizmus iitt maradt közöttünk és kóros fekélyként támadta és támadja a szocialista vív­mányainkat és a szocialista országok közötti barátságot. Az, hogy milyen vadállati ideológiát hagyott hátra a „lovastengerész” uralma és hogy milyen szemléletet nö­velt továbbra is a hatalmától megfosztott burzsoázia, azt világosan lehetett tapasztalni és látni 1956 október—novem­beri napokban. Az 1956-os magyarországi és egyiptomi események nem­csak két világrendszer, ha­nem gyökeresen más ideoló­giák világméretű harca is volt. A nacionalizmus és a proletár internacionalizmus összecsapott világméretekben. Győztes: a proletárinternaci­onalizmus maradt. Természetesen az ideológi­ában a harc lefolyása más, mint például egy katonai hadműveletnél. Az ideológi­ának az a természete, hogy szorosan a tudathoz kapcso­lódik, de a társadalmi néze­tek, mint ideológiák a marxiz- mus-leninizmus kivételével hamisan tükrözik a valóságot és mint ilyenek hamis tu­datot alakítanak ki. Az, aki egyik, vagy másik ideológiát magáévá teszi, annak a cse­lekvésében vezérfonalul szol­gál. Az a munkás, paraszt, vagy értelmiségi, akit meg­tévesztett a nacionalizmus és aki ezt az ideológiát vall­ja magáénak, akarva-akarat- lanul a burzsoázia érdekében cselekszik. A burzsoázia osztályérdeke, hogy a maga nacionalizmusát terjessze. Hiszen osztályérde­keit szolgálja. A munkás- osztály érdeke a proletár- nemzetköziség eszméinek ter­jesztése. Ez az eszme felel meg a világ valamennyi munkása érdekeinek. A nemzetközi munkás- osztály csakis a proletár­nemzetköziség szellemében tudja megvalósítani történel­mi hivatását. A proletárinter- naciomalizmus eszméi egyút­tal a dolgozó százmilliók esz­méi is. Miért? Mert a mun­kásosztály érdekeivel világ­méretekben és nemzetközi méretekben is egybeesnek a dolgozó parasztság, a dolgozó rétegek és az értelmiség ér­dekei is. És így a proletár­internacionalizmus egyúttal a világ valamennyi dolgozójá­nak érdekeit is kifejezi. Számos fiatal és értelmiségi elvtárs nem lát világosan a nacionalizmus kérdésében. Vannak olyanok is, akiket valamiféle álromantika fűz a nacionalizmushoz. Ezek az elvtársak valójában nem is­merik a nacionalizmust, csu­pán a nacionalizmus hamis csillogása kelt érdeklődést bennük. Vannak, akik nem értik meg, hogy hazánkban és a többi szocialista orszá­gokban harcolunk a naciona­lizmus ellen, ugyanakkor nem ítéljük el a mai arab naci­onalizmust. Vagy például a Szukarnó elnök által alap­elvként megfogalmazott naci­onalizmust. Türelmesen és meggyőzően kell ezeknek az elvtársaknak kifejteni véleményünket az arab nacionalizmusról. Isme­retes, hogy a marxisták-leni- nisták soha és sehol nem mondták, hogy a nacionaliz­mus mindenkor és mindenütt reakciós és elitélendő. A nacionalizmus történelmi kategória. Például abban az időszakban, amikor ez az ide­ológia a feudalizmus ellen irányult, haladó jellegű volt. így volt ez hazánkban is. 1848 előtti időszakban a re­formkorban a nacionalizmus haladó, progresszív tényező volt. A nacionalizmus a nem­zeti elnyomással szembenálló társadalmi rétegek érdekeit fejezte ki. Bizonyos mértékig a nacionalizmus, mint a bur­zsoázia haladó törekvéseinek eszméje előkészítője volt az 1948-as szabadságharcnak. Az arab nacionalizmusra mi a jellemző? Az, hogy tö­möríti az arab népeket az imperializmussal szemben. És mint ilyen haladó szerepet tölt be. Hogy haladó, vagy nem haladó az adott ország­ban a nacionalizmus, azt min­dig az adott történelmi hely­zet dönti el, vagyis az, hogy ki ellen, kinek az érdekében irányul. Vita hevében meg­kérdezték tőlem, hogy ezek szerint talán az arab kommu­nisták is nacionalisták? Erre nem nehéz válaszolni. Az arab kommunisták ugyan he­lyeslik az Egyesült Arab Köz­társaság létrejöttét, de még­sem állnak a nacionalizmus talaján. Az arab kommunis­ták is a proletárnemzetközi­ség eszméit hirdetik. A pro- letárinternaoionalizmus esz­méi a jövőt képviselik min­denütt a világon. Az arab kommunistáknak is a „világ proletárjai egyesüljetek” a jelszava és ez a vezérfonaluk tevékenységükben. Számos értelmiségi elvtársat a hely­telen történelmi párhuzamok tévesztik meg. És vannak olyanok is, akik ezt a maguk érdekében használják ki. így például egyesek „a magyar nacionalizmust” az arab na­cionalizmussal akarják tisz­tára mosni. Ez azonban fábó! vaskarika. Az egyiptomi ha­zafiak országuk függetlensé­géért harcolták az imperia­lizmus ellen és nehéz hely­zetükben a Szovjetunió bátor fellépése kényszerítette meg­állásra az angol, francia im­perializmus fenevadát. 1956- ban az arab és a szocialista népek barátsága szilárdult meg Egyiptomban. JJazánkban a nacionaliz mmus a burzsoázai, a huligánok, a volt csendőrök és grófok zászlajává vált. A meggyilkolt hazafiak, a hala­dó emberek vére és a Nagy Imre-féle csoport példátlan árulása jelzik, jelképezi a na cionalizmust. Hazánkban nacionalizmus elődje az úr Magyarország nacionalizmusa Hosszasan és szívósan ke] munkálkodnunk azon, hogy nacionalizmust leküzdve ma gasra emeljük a proletárinter nacionalizmus vörös zászlajá Hrabecz József Alaposan átgondolt, megfon­tolt munka előzte meg ezt a próbálkozást. Figyelembe­vették a helyi adottságokat, a talajviszonyokat, s most már a tagok elfogadták, többek között azt is, hogy a cukor­répánál például 170 mázsás termés esetén, ha egy em­ber végez tavasztól őszig min­den munkát, 68 munkaegy­séget kap. Kukoricánál 30 mázsás termésnél 30 muraka- gység jár. Jó elgondolás ez, hiszen a módszer minden bizonnyal erkemtően hat a munkára, erősíti a munkafegyelmet, gy nem fordulhat élő, hogy még cukorrépából az egyik íarcellán 40 mázsa, ahol pe­dig gyengébben végezték el i növényápolást, mindössze 18 mázsa termett. De a munkacsapat- és bri­gádvezetők is jobban fel­használhatják idejüket e módszer mellett. Jgyanis nem szükséges, hogy örökké a tagok sarkában le­gyenek. Anélkül is igyeksze­nek a munkával, hiszen jórészt ettől függ mit visznek haza az évvégi zárszámadáskor. A termelőszövetkezetben al­kalmazzák a biztonsági mun­kaegység jóváírást is abban az esetben, ha elemi, csapás, jégverés, vagy aszály pusz? tít. így nem rövidülnek meg igazságtalanul a növényter­melés dolgozói sem, mert ilyen esetekben a munkaegy­ség könyvben is lefektetett egységét írják jóvá. — Nagy érdeklődés mellett tartják meg rendszeresen a pedagógiai előadásokat Ber­kenye, Romhány, Szátok és Tolmács községekben. Az is­kola, a szülői munkaközössé­gek és a nőtanácsok összefo­gásának, a jó előadásoknak máris meg van az eredménye. Javul a kapcsolat a pedagó­gusok és szülök között, töb­ben látogatják a szülői érte­kezleteket és érdeklődének a nevelés különböző problémái iránt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom