Nógrádi Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 35-42. szám)
1958-05-14 / 37. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! NÓGRÁDI AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA III. ÉVFOLYAM 37. SZÁM. ÁRA: 60 FILLÉR 1958, MÁJUS 14. Aláírták a lengyel és magyar párt• és kormányküldöttség tárgyalásairól szóló Nyilatkozatot r U e & r IL az Vasárnap aláírták a hazánkban tartózkodó lengyel párt- és kormányküldöttség, valamint a magyar párt- és kormányküldöttség tárgyalásairól szóló Nyilatkozatot. A Nyilatkozat első részében megállapítják, hogy „ ... mindkét fél teljes mértékben támogatja a Szovjetuniónak, a többi szocialista államnak és a világ békés erőinek a fegyverkezési verseny megfékezésére és megszüntetésére, a népek kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolatai megteremtésére irányuló kezdeményezéseit és akcióit.“ A továbbiakban arról szól a Nyilatkozat, hogy a két párt .......együttműködésének alapja a marxizmus-leninizmus eszméje és a szocializmus építése mindkét országban ... — Mindkét párt erélyesen fellép a marxizmus-leninizmus alapelveit támadó revizionizmus ellen, amely a munkásmozgalmat fenyegető legfőbb veszély és következetesen harcol a dogmatizmus és szektásság ellen ... Mind a revizionizmus, mind a dogmatizmus megkönnyíti a reakciós erők tevékenységét a szocializmus ellen.“ A Nyilatkozat harmadik része a gazdasági kapcsolatok további fejlesztéséről szól. A lengyel vendégek hétfőn délelőtt elutaztak Budapestről a román fővárosba, Bukarestbe. A béke védelmében mindenki álljon helyt becsülettel és legjobb tudásával Ha azok az emberek, május 9-én ott voltak Salgótarjánban a városi kulturhaz- ban a Népek Barátsági Hónapjának ünnepi megnyitóján, ha eddig még nem döbbentek rá, hogy nem szabad tétlenül nézni az imperialisták háborús készülődéseit az atom- és hidrogénbomba robbantásokat, itt Földes Mihály író beszédét hallgatva világossá vélt előttünk, hogy aki ma nem szól, nem tiltakozik, nem tesz meg mindent ez ellen, az a gyilkosok cinkosává válik. A Hazafias Népfront hívó szavára sok százan jöttek e a megnyitóra és hosszasan ünnepelték a párt, a társadalmi szervezetek vezetőit es a két kedves külföldi vendéget Szurozo elvtársat, az indonéz ifjúsági szövetség helyettes titkárát és Heinmanti Madzsunder indiai festőmu- vésznőt. Valóban a népek barátsága jegyében folyt le a békegyűlés. Méltóan az egesz hónap célkitűzéseihez. Meggyőző erővel elemezte Földes Mihály, miért nem érdeke sehol a világon a munkásnak, a parasztnak, a becsületes értelmiséginek, hogy háború legyen. Hogy saját két- keze munkájának eredményét, családját szétdúlja egy pár ezer őrült. Számtalan példával bizonyította, hogy ez egyedül annak a tőkés klikknek az érdeke, amelyik ma kezében tartja a hatalmat a nyugati országokban. Ezek pedig mindenre el vannak szánva. „Róluk mindig Gorkij példái jutnak eszembe — mondotta Földes Mihály. A dúsgazdag zsugoriról szóló példázat, akinek a teljes tavaszi színpompában álló virágzó almafákról csak az jutott eszébe, hogy ő meghal és ezek még akkor is virágozni fognak. Munkásokat hívatott hát és kivágatta a fákat, hogy ha ő nem láthatja többé őket, mások se gyönyörködhessenek benne. Ilyen haldokló vén uzsorások a mérhetetlen vagyont kezükben tartó imperialista tőkések. Csakhogy ők az egész világot akarják elpusztítani.” „Amikor a nyugati háborús készülődésről beszélünk és minden erőnkkel harcolunk ellene, nem a nyugati népekre gondolunk, mert azok éppen úgy a békét akarják, mint mi. Amikor arról a veszélyről beszélünk, amit a nyugat-német hadsereg felfegyverzése jelent, nem a német népre gondolunk, mert Külföldi vendégek részvételével ünnepélyesen megnyílt a Népek Barátsági Hónapja Salgótarjánban akik az éppen úgy tiltakozik ellene, mint mi. Ezért kell összefognia minden becsületes embernek. Nem vészharangot kongatunk, amikor őszintén beszélünk arról a szörnyű veszélyről, amelyet az atom- és hidrogénbomba robbantások jelentenek az emberiségre — mondotta. De őszintén szembe kell nézni a veszély nagyságával, hogy minden' ember rádöbbenjen, saját pusztulását segíti elő, ha nem tesz meg minden tőle telhetőt szóban, írásban és munkával, hogy olyan hatalmas erővé kovácsolódjon össze a béketábor, amely képes megakadályozni egy párezer őrült tervét.” Ezután megdöbbentő tényekkel bizonyította, micsoda feneketlen aljasságra készülnek a tőke megszállottjai, mert vesztüket érzik. Míg a hirosi- mai atombomba húszezer közönséges bomba egyidejű robbanásának felel meg, a hidrogénbomba már olyan óriási méretű pusztítást végez, mintha húsz millió bomba robbanna egyidejűleg. Ha háborúra kerülne sor, öt hidrogénbomba egyetlen temetővé változtatná a mi szép hazánkat. „De máris itt a veszély. A további kísérletek ellen is teljes erővel tiltakozni kell, mert ha több robbantás már nem lesz, akkor is nyolc évig egyre nő a stroncium 90 fertőzés a levegőben. A legmagasabb légrétegekben olyan óriási mennyiségű rádióaktív por van, amely az alsóbb légrétegekbe kerülve egyre növeli a fertőzést. Az Egyesült Államokban máris évente több, mint ezer ember hal meg rádióaktív fertőzés következtében. Ezt tudósok bizonyítják. Mit tegyünk hát? Siránkozzunk? Nem! Cselekedjünk! Amilyen nagy a veszély, olyan hatalmas az az erő, amely szembe száll vele, amely ha eggyé kovácsoló- dik, képes megakadályozni a további gaztettet. A béketábor erős. Birtokában van mindannak, amivel irtózatosan tudna visszaütni a támadónak. De mi nem erre az erőre támaszkodunk, hanem az emberek békeakaratában rejlő hatalmas erőre. Követeljük a robbantások azonnali beszüntetését, ne kapjon fegyvert a nyugatnémet hadsereg, az ENSZ békés politikát folytasson. Követeljük a csúcsértekezletet, az általános leszerelést, a békés együttműködést, a kollektív biztonságot. Örökre szégyen lenne ránk, ha nem nyitnánk föl a szánkat, ha hallgatnánk, amikor veszély fenyeget.” Ezután azokról beszélt Földes elvtárs, akik hazájuktól távol, keserves tapasztalatok árán tanulják meg, hogy „a nagyvilágon e kívül nincsen számodra hely.” Nem a bűnösökre gondolunk, azokért nem ejtünk könnyet. Csak azokat sajnáljuk, akiket az amerikai propaganda csalt ki és azóta szenvedés az életük. Ezután nagyon egyszerű szavakkal, de mindenki számára nagyon világosan beszélt arról, hogy a béke fenntartásáért való küzdelemben a népi demokratikus országokban, a Szovjetunióban a legelső és legfontosabb tennivaló: mindenki álljon nagyon (Folytatás a 2. oldalon) iskolától ^OOOOOOOOÍKKKKXKXKKKKXKKKKX <>0-CKKKK><>0<K>0-CK>CK><KKK>0<K><X>0<><><><K>0 OOCKXXX. Váljon tömegméretűvé x takarékossági mozgalom Követendő tanácskozás a Salgótarjáni Tűzhelygyárban A Salgótarjáni gyár kulturotthona Tűzhely- héttőn délután benépesedett: a gyári pártbizottság, az üzemi bizottság, az üzemi tanács és a KISZ-szervezet vezetői, illetve tagjai, több élenjáró fizikai dolgozó, technikus, művezető, gazdasági vezetők jöttek össze értekezletre. A Tűzhelygyár kommunistái, vezetői és legjobb dolgozói úttörő munkára vállalkoztak, amikor más üzemeket megelőzve elsőként vitatták meg, hogy milyen feladat hárul rájuk a gazdaságos termelés, s főleg a takarékossági mozgalom tömegméretűvé válása érdekében. Az értekezlet előadója Ora- vecz elvtárs a gyár igazgatója volt, aki a példák, tények es összehasonlító számadatok erejével bizonyította, milyen hatalmas lehetőségek állnak még a gyár vezetői és dolgozói előtt. Beszámolójában személyre való tekintet nélkül bírálta a hibákért felelősöket, több esetben megszabva a konkrét műszaki-szervezési intézkedéseket, és az azokért felelős vezetőket is. Mint kiderült, a vállalat 1950—58 között kétszeresére növelte értéktermelését és előreláthatólag ebben az esztendőben még újabb gyártmányokkal bővül majd a gyár profilja. Az egész értekezlet hangulatán végig vonult annak tudata, hogy az elmúlt 8 esztendő sikerei alapot adnak a vállalat előtt álló további, és még nagyobb feladatok megvalósításához is. Aközül a 10 legfontosabb feladat közül, amelyet az előadó felsorolt, első helyen szerepel a vállalati selejt alakulása. Kiderült, hogy 1957-ben a selejtből származó kár meghaladja a 4,5 millió forintot, amelyből mintegy 46—50 kertes családi házat lehetett volna épiteni és csak két százalékos csökkentés esetén is 6—8 nappal magasabb nyereségvisszatérítést fizethetett volna a gyár. Különösen sok a hiba a kulcsgyártásnál, a saját öntésű lágy öntvényeknél és a Khnorr-fék gyártásánál a selejt eléri a 80 százalékot is. Emellett szó esett arról is, hogy jelentős kár éri a vállalatot a csökkent értékű gyártmányok révén is. A termelékenységről szólva elmondotta az előadó, hogy 1958. első negyedében 4 százalékkal növekedett, amelynek okai elsősorban az, hogy mintegy 90 százalékkal csökkent az igazolatlan hiányzások, és mintegy 35 százalékkal a betegség miatt kieső műszakok száma. Viszont sok eredményt lehetne még elérni, ha a munkaidőt helyesebben kihasználnák, s a gazdasági vezetők olyan üzemszervezési feladatokat oldanának meg, amelyek létszammegtakarítás- ban jelentkeznének. A korábbi eredmények ellenére ismételten jelentkezik a fegyelem lazulás. Mint a példákból kiderült, több dolgozó, aki betegállományban van, előfordul, hogy nem találják a lakásán, s szép számmal vannak olyanok is, akik rendszeres múlasztásukkal súlyosan ártanak az üzemnek. Mintegy 5,5 millió forintra tehető az elmúlt háromnegyed évben az az érték, amely az igazolatlan hiányzások és a betegségek miatt elveszett a vállalat számára. Ezért mondotta ki az értekezlet, hogy fokozottabb figyelmet kell fordítani a notórius mú- lasztók megrendszabályo- zására, a betegségek és balesetek megelőzésére, a táppénzes dolgozók fokozottabb ellenőrzésére. Harmadik kérdésként a technológiai fegyelem szerepelt az értekezleten. Az öntödében például gyakran elhagynak fontos műveleteket, felelőtlenség tapasztalható az öntI ménkesi bányászok felhívása a békekongresszus tiszteletére Jólsikerült békegyűlést tartottak május 8-án a ménkesi bányászok. A jelenlévők — Fedél alá kerülnek a cséplőgépek Rég vajúdó kérdést oldanak meg ebben az évben a megyei gépállomásokon. Ismeretes, néhány gépállomáson nem volt biztosított a cséplőgép elhelyezése, s így a csép- lés befejezése után a gépállomások udvarán álltak az értékes gépek, kitéve az idő- jáfás viszontagságainak. így nemcsak a gépek mentek tönkre, hanem a többtízezer forint értékű ponyvák is. Rövid időn belül 700 ezer forint költséggel csővázas színeket építenek azokon a gépállomásokon, ahol eddig az udvaron álltak a gépek. A csővázak már megérkeztek a berceli, a tolmácsi, a karancskeszi és az erdőkürti gépállomásra. Hamarosan megkezdik a csővázas színek összeállítását, s így több mint 70 cséplőgép fedél alá kerül. közel 400 bányász — egyhangúlag elítélte az imperialisták háborús törekvéseit. Hitet tettek a ménkesi bányászok a béke ügye, a béke megvédése mellett. Bakos Sándor 1. csapat- vezető vájár a békekongresz- szus tiszteletére versenyre szólította a szénmedence valamennyi bányász dolgozóját. A felhívásban többek között ez áll: „...Mi, ménkesi dolgozók úgy érezzük, hogy a legeredményesebben úgy tudunk küzdeni a háborús provokátorok ellen, ha munkahelyeinken egyre magasabb termelési eredményekkel erősítjük szocializmust építő hazánkat és ezen keresztül az egész béketábort. A béke erőinek szilárdítása érdekében május hónapra versenyre szólítjuk a nógrádi szénmedence összes bányaüzemét. Vállaljuk, hogy májusi termelési tervünket 104 százalékra, összüzemi teljesítmény tervünket 102 százalékra teljesítjük. Önköltségi tervünket egy százalékkal csökkentjük. Az év első négy hónapjában elért baleseti gyakorisági számot május hónapban 10 százalékkal csökkentjük. A szén minőségének javítása érdekében a megengedett palatartalmat egy százalékkal csökkentjük.” A ménkesi bányászok versenye újabb kiállás a békés építő munka mellett. Hisszük, hogy nemcsak a bányák, hanem a gyárak is követik a ménkesiek kezdeményezését. vények szállításánál. A meglazult bizonylati fegye’em, az anyagnormák megnemtar- tása, a félkészáruval történő visszaélések szintén sok veszteséget okoznak a gyárnak. A beszámoló joggal hangoztatta, hogy az új gyártmányok bevezetése nehézkesen halad, a technológiai osztály nem tart lépést a feladatokkal. A Láng tűzhelyek 0-szériájának gyártása jelenleg folyik, de a technológiai osztály a művelet terveket még nem adta ki. Nincs szigorú következetesség a műszaki szervezési intézkedések megtartásánál sem. Külön pontban foglalkozott az értekezlet az anyaggal történő gazdálkodásról. Általános jellemző, hogy az anyagnormákat túllépik, a rossz tárolás, hanyag bánásmód miatt, vagy éppen a szállításnál tapasztalható felületességből sok ezer forinttal károsodik a gyár. Ezért mondotta ki az aktívaülés, hogy meg kell szigorítani az anyaggazdálkodást, s külön utalt arra, hogy a második félév végéig fel kell számolni a közel fél millió forint értékű anyag- készletet. A gyár vezetői eddig igen keveset foglalkoztak a megelőző karbantartással. Emiatt a különböző okokból kieső munkaórák száma az elmúlt év második felében mintegy 50 százalékkal növekedett és értéke meghaladja a 112 ezer forintot. Nagy tartalékok állnak még a vállalat rendelkezésére az újító mozgalom fellendítésében is, amely az utóbbi időben szintén visszaesett, mert a műszaki vezetők nem fordítottak arra figyelmet. A jobb energia gazdálkodás révén pedig az előzetes számítások alapján mintegy 300 ezer forintot takaríthatna meg a Tűzhelygyár. Mindent egybevetve, mintegy 8,5 millió forint az az összeg, amely különböző okok miatt veszteségként jelentkezik a gyár évi munkájában. Ha ennek csak 15 százalékát — és ez az aktíva éppen ennek megvalósítására mozgósítja majd a vállalat vezetőit és minden dolgozóját — takarítanák meg, akkor az év végére közel 1,4 millió forinttal nagyobb nyereséget érhetne el a Salgótarjáni Tűzhelygyár. A felszólalók nagy többsége szintén arról beszélt, hogy ez a célkitűzés megvalósítható. Emellett a takarékossági lehetőségek több új forrását is feltárták. Nem kétséges, hogy a tűzhelygyári vezetők követendő kezdeményezése, amellyel a takarékossági mozgalmat, a gazdaságos termelést a gyár minden dolgozójának ügyévé kívánják tenni, meghozza majd eredményét mind a népgazdaság, mind a maguk hasznára.
