Nógrádi Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 35-42. szám)

1958-05-07 / 35. szám

2 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1958. május 7. Mit fess pártszervezetünk az anyagtakarékosság érdekében? A forradalmi munkás-pa­raszt kormány ez év március 19-én takarékossági rendelke­zést adott ki, melyet a Sal­gótarjáni Acélárugyár dolgozói is magukévá tettek, oly for­mában, hogy szervezetén be­lül a kommunista dolgozók ösztönzésére létrehozták a vál­lalati és üzemi önköltségcsök­kentési brigádokat. Ennek érdekében a Salgó­tarjáni Acélárugyár aeélöntő- déjének pártalapszervezeti ve­zetősége és az üzem műszaki vezetősége összehívta az alapszervezetek kommunista munkásait oly összetételben, hogy az üzem valamennyi munkaterülete képviselve le­gyen, bevonja a párt politi­kájához hű pártonkívülieket is azért, hogy megbeszélje velük a takarékossági mozga­lommal kapcsolatos feladatok lehetőségeit és azok végrehaj­tását. Ennek hatására jött létre a 21 tagú ÖNKÖLTSÉGCSÖKKENTÉSI BRIGÁD, mely összetételében magában foglalja az üzem legjobb mű­szaki, fizikai és szellemi párt­tagjait és pártonkívüli dolgo­zóit. Megalakulása után az ön­költségcsökkentési brigád megtartotta első ülését, me­lyen megvitatták azokat a fel­adatokat, amelyeket az önkölt­ségcsökkentés és takarékos­ság érdekében elsőnek kell végrehajtaniuk. így elsősorban végre kell hajtani az anyagtá­roló helyek zárhatóságának biztosítását, mely lehetővé te­szi a bizonylati fegyelem ál­tal előírt gazdálkodást, vagyis kiküszöböli azt a lehetőséget, hogy az ott tárolt anyagokat ♦ ' V '♦ * % ♦ * * « » * « rwrw ' v -"#W^'\%WX'WXX- X \ \ V X X X X X X X csáki szalmája módjára „ke­zeljék”. Másik fontos feladatként a Martin-kemencébe beadagolt anyagok újonnan beállított mérlegen keresztül jutnak rendeltetési helyükre, melyet a raktár által beállított embe­rek fognak kezelni. A mintahomok felhasználás csökkentésének érdekében ja­vasolták, hogy mintahomokot kimondottan csak a minta mellett felhúzva és olyan mennyiségben használjanak, amennyi a minőség érdekében feltétlenül szükséges. Ne pa­zarolják a drága mintahomo­kot — töltőhomok helyettesí­tésére. A homokhorgokkal kapcsolatosan azt javasolták, hogy az ürítés alkalmával az ott dolgozók lelkiismeretesen minden egyes horgot szedje­nek ki az elhasználódott ho­mokból, hogy a használható horogvasak ne kerüljenek ki a salakhegyre. Az öntvények szivattyúzásához használt rúd- vasakkal kapcsolatban a ja­vaslat az, hogy az egyszer használt szivattyúvasakat ne dobják a hulladékba, hanem a végükön levő acélbunkót vág­ják le és használják föl új­ból. Amennyiben rövidebb lenne, úgy két rövidet hegesz- szenek össze. A tisztító részleggel kapcso­latban azt JAVASOLTÁK, hogy az ott dolgozók az önt­vényekben lévő magvasákat lehetőleg olyan állapotban szedjék ki, hogy azokat újból fel lehessen használni, újabb öntvények előállításához. Ugyanezen a munkahelyen hívták fel a figyelmet arra, hogy a gépeket és a szerszá­Fényes csillag ragyog4 az úttörőélet hajnalán A hajnal rózsaszín tovaröp­pent, s a helyébe toppant a reggel. A városban már pezseg az élet. Munkába siető emberek léptei koppannak a jár­dán. Napanyó az égen egyre ma­gasabbra hág, s bőven ontja ara­nyos, éltető su­garát. Derűs őszi nap van. A to­ronyóra éppen nyolcat üt. A sarkon piros nyakkendős úttö­rők tűnnek fel. Vidám éneküktől hangos az utca. A vasútállomás felé mennek. A járókelők moso­lyogva nézik a hunyorgó pajtá­sokat. A lágy szellő finoman meglebbenti az őrsi zászlókat. Kirándul a Rá­kóczi úti iskola úttörőcsapata. Beszállnak a vasúti kocsikba. Elkezdődik a be­szélgetés. A han­gos tetre-ferét egy-egy jóízű ka­caj szakítja fél­be. Észre sem veszik, hogy a szerelvény pö­fögve kifut az állomásról. A ko­csiban egy perc­re csend lesz, majd felharsan a nóta. Sokan meg­nézik az „éneklő kocsi”-! Más­más tájakon ro­bog a vonat. A táj szépsége meg- igézi a gyereke­ket. Itt szántóföl­dek, ott sűrű er­dők, majd har­matos füvű rétek tűnnek fel. Ész­revétlenül múlik az idő. — Már meg is érkez­tünk? — kérdez­getik csodálkoz­va, amikor a vo­nat Nógrádsza- kálhoz érkezik. Fürgén leugrál­nak és sorakoz­nak. Gyalog megy tovább a kis csapat. Meg­állnak a „csevi- cénél”, jót húz­nak az üdítő víz­ből. Felfrissülve folytatják útju­kat. Most egy hegy felé men­nek. — Hegyet mászunk! — ör­vendeznek az út­törők. Vidámsá­guk nem hagyja cserben őket, in­kább még foko­zódik. A hegy tetején egy szép, füves rétre tele­pednek le. Egy kicsit pihennek, majd előkerülnek az elemózsiás táskák. — Nincs sód! — Hoztál kést? — Adj egy kis vizet! — hallat- szik innen-onnar, \ reggeli nem tart sokáig. Az őrsvezetők oda­mennek a csa­patvezetőhöz. — Tartsatok őrsi gyűlést! — mondja a tanár­nő. Felhangzik rz őrsvezető k hangja. — Rózsa őrs ! Pitypang őrs! Kéknefelejts őrs ! Szegfű őrs ! gyü­lekező ! Lassan elcsen­desül mindenki, csak az őrsveze­tők beszélnek. — Az őrsi gyű- 1aö után számhá­borúzni fogunk! Lassan vége az összejövetelnek. Dallal fejezik be az őrsi gyűlést. A sűrű erdő, a te­rep, mind alkal­mas a hadijáték­ra. Külön a fiúk, külön a lányok. A ■: ötödik, hato­dik osztály a vé­delem, a hetedik, nyolcadik osztálv a támadó. A já­ték mindvégig iz­galmas. A „ta­pasztalt” táma­dók fölényesen nyerték meg a csatát. A lányok sokkal fegyelme­zettebbek, mint a fiúk. „Fenn a he­gyen, a szakalí hegyen, győzött a sok leány ma.” Az ének hangjai magasra szár­nyalnak, s felve­rik az erdő csendjét. Zárt s í­rokban vonulnak táborhelyükre. Előveszik a gon­dos kéz által be­csomagolt falato­kat. Ebéd után már indulnak is az állomásra, mert lassan haza kell menni. S a robogó vonat ab­lakából még egy pillantást vetnek a szép tájra. Feledhetetlen emlék ez! A bol­dog úttörőélet egyik szép emlé­ke. Tábori Nóra Zrínyi Ilona úttörőcsapat, *Az Üttörő Szö­vetség irodalmi pályázatán 3. he­lyezést ért el. mókát az önköltségcsökkentés érdekében a lehető leggondo­sabban és legbecsületesebben kezeljék, hogy ezáltal azok élettartama növekedjék. Az önköltségcsökkentési brigád határozatát, célkitűzé­sét az áprilisi taggyűlés fon­tos napirendi pontjaként a pártvezetőség a tagsággal is­mertette, mely a tagság köré­ben élénk, támogató helyes­lésre talált. A tagság részéről hozzászólás formájában kér­ték a műszaki vezetőséget, hogy erősebb kézzel kezelje az anyaggazdálkodást, mert ez valamennyiünk érdeke. PARTSZERVEZETÜNK mindent megtesz ennek ér­dekében. Hogy a megvalósí­tás a cél, azt bizonyítja az is, hogy a célkitűzések egyrészt már meg is valósultak, így az anyagtároló helyek (például import grafit-tárolóhely, ahová gyárunk nemkevés dolgozója járt dézsmálni) lezárásra ke­rültek. Megvalósítását bizonyítja az a körülmény is, hogy a Martin-kemencéhez elenged­hetetlenül szükséges tizedes mázsát már beépítették, csu­pán szervezési intézkedés kér­dése a mérleg használatba he­lyezése. Ugyancsak javulás tapasz­talható a homokhorog és a szivattyúvasak terén is, mert azok felhasználását az észsze­rűségnek megfelelően alkal­mazzák. Ha az üzem valamennyi dolgozója, kommunisták éslpár- tonkívüliek egyaránt magu­kévá teszik a kormány taka­rékossági rendelkezésén belül az üzemi takarékossági brigád által hozott célkitűzéseket, akkor ezzel úgy népgazdasá­gunknak, mint pedig vállala­tunknak és valamennyi dol­gozónknak az érdekeit szolgál­ja, mert az évi nyereségrésze­sedés összegét ezen keresz­tül pozitív irányban befolyá­solják. Angyal István 7. acélöntődé alapszervi párttitkár Bakui ajándék A salgótarjáni pidc egyik kis hentesüzletében dolgozik a Mi- kulik házaspár. Lajos bácsi és felesége szorgos munkájuk után esténként, ha hazamen­nek, nem sokat beszélgetnek egymással. Nemcsak azért, mert már idősek és csendre, nyugalomra vágynak, hanem azért is, mert Mikulik bácsit a 19-es harcok alatt légnyo­más érte, s nagyot hall azóta, így hát gondolataikba merül­ve, régi emlékeiket felidézve töltik estéiket. S olykor-olykor, ezeken a csendes estéken, előkerül né­hány levél, melyek szovjet földről, a távoli Bakuból ér­keztek. Mikulik bácsi bátyja, Mi­kulik József, Mátyásföld re­pülőgépgyári munkása, annak idején egyike volt a Magyar Kommunista Párt megalapí­tóinak. Nevét országszerte is­merték az emberek és szeret­ték a rendkívül agilis, bátor és művelt férfit. A kommün idején a gépgyár termelő biz­tosa, majd Gödöllő járási biz­tosa lett. Mint kitűnő szónok, igen sok elvtársat szerzett a munkásmozgalomnak. — Egy ízben — meséli Mi­kulik Lajos elvtárs — gyűlést hirdetett Sashalmon a Keresz­tény Szociáldemokrata Párt. Mikor erről bátyám tudomást szerzett, összegyűjtötte embe­reit, Sashalomra vezette őket, s pillanatok alatt szétkergette a KSZP-gyűlés részvevőit. — Ugyanakkor, az odasereglett munkásság kérésére, maga tar­tott beszédet lelkes hallgatói­nak. ►'X*­Édesanyák köszöntése Kedves, meleghangú ünnep ségeken köszöntötték vasár­nap az édesanyákat. Üzemekben, vállalatoknál és azokban a községekben, ahol szocialista szektor van, a KISZ-fiatalok gondoskod­tak arról, hogy necsak azo­kat az édesanyákat köszönt­sék, akiknek iskoláskorú gyermekük van, hanem azo­kat is, akiknek még pici a gyermekük, vagy már nincs is a szülői háznál. Különösen meleghangula­tú volt az ünnepség Bérce­ién, Nógrádíkövesden, Lőrinc- ----------------­pu sztán és még több más községben, ahol nemcsak a KISZ, hanem a Nőtanács, az üzemek, állami gazdaságok, gépál­lomások és tsz-ek asszo­nyai és fiatalsága össze­fogtak, hogy méltókép­pen köszöntsenek ezen a napon minden édesanyát. Alsópetónyben szép műsorral szórakoztatta őket a KISZ- szervezet. Mihálygergén aján­dékokkal kedveskedtek az édesanyáknak. A salgótarjáni bányatelepi nőtanács tíz sok- gyermekes édesanyának pénz­jutalmat adott. Szépen sikerüli- ünnepély A Forgács Bányatelepi álta­lános iskola szépen sikerült anyáknapi ünnepélyt rendezeti szombaton délután. Este a művelődési házban ügyesen összeállított műsor szórakoztatta az egybegyűlte­ket. Az előadáson minden osz­tály külön műsorszámmal szerepelt. Nagy sikere volt a műsornak. A rende­zéséért dicséret illet minden nevelőt, főleg Havasi Károly tanárt, aki fáradságot nem ismerve állította össze a mű­sort, s tanította a csoportokat. A bevételből a nyolcadikosok ballagásának költségeitfedezik. XJOOOOOOCCOOOC OOOOOOCXXXXXXXXXJOOCXXJOOOOOC A kommün bukása után is folytatta szervező munkáját. Természetesen üldözőbe vet­ték. 127 esetben fogták el po­litikai cselekményeiből kifo­lyólag. Tormay Cecilia, az „úri“ rend egyik írónője „A bujdosó“ című könyvében így jellemzi a harcos kommunis­tát: „Kegyetlenebb, mint Sza- muelly ..Utolsó elfogatása- kor a Surgott Gyula-féle „gyorsított tanács“ tíz évre ítéli el, s a szegedi Csillag börtönbe zárják. Innen került Mikulik József egy csereakció útján a Szovjetunióba, Baku­ba, ahonnan visszajönnie nem lehetett. Itt vetett alapot to­vábbi életének, s itt is halt meg 1933-ban. Mikulik Lajos elvtárs azóta bátyja fiával, Jurij Mikulik- kal és családjával tart fenn kapcsolatot... Amint az a le­velekből kitűnik, nagyon szép életet él a kis család. Jurij Mikulik a bakui Nagyszínház díszletfestője. Felesége klini­kai szülésznő. Jurij szabad idejében zongorázik gyerme­keinek, s magyar nótákra ta­nítja őket. — Nagyon szép hangja van. a fiúnak — mondja Mikulik bácsi, s előveszi a pár héttel ezelőtt kapott ajándékot, egy hanglemezt, melyről öccse hangja szól magyar rokonai­nak. — Sajnos, nem hallgat­hatjuk meg, mert nincs a ház­nál lemezjátszó. Amikor meg­kaptuk, elmentünk egy isme­rősünkhöz, s ott forgattuk le. Azóta eltettük, de így is szép emléket őrzünk benne. Kedves kis bakui ajándék ez a lemez. Egy külföldre szakadt de ott kinn igaz barátokra ta­lált magyar munkás gyerme­kének hangja szól belőle, szí­ve dobog benne. Egy olyan em­ber üzenete ez, kinek szülője egy szabad és boldog magyar- hazáért harcolt, s amikor vég­re elérkezett éz az idő, ő már nem örülhetett velünk, de itthoni vérei és kinti testvérei is híven megőrzik emberséges emlékét. (J. M.) szólították: védelmezzék meg francia testvéreiket. Marx minden nemzet szá­mára ugyanazt a feladatot tűzte ki: a nép politikai ha­talmának kiharcolását, s ugyanakkor megjegyezte, hagy e cél elérésére nem min­dig alkalmasak ugyanazok az eszközök. Az egyik, vagy másik ország nemzeti viszo­nyai által meghatározott korikrét kérdések megoldásá­ban lehetőnek tartotta a har­ci eszközök és módszerek vál­tozatosságát. „Tudjuk, hogy számolnunk kell az egyes országok intézményeivel, jo­gaival és hagyományaival” — mondatta Marx 1872. szep­tember 8-án az amsterdamí nagygyűlésen tartott beszédé­ben. „Mivel azonban a gaz­dasági és politikai fejlődés alapvető törvényszerűségei mindenütt azonosak, ezért a proletárpolitika elvei és cél­jai mindenütt, legalábbis minden nyugati országban ugyanazok lesznek.” Marx a leghatározottabban elitélte azokat a kísérleteket, amelyek a nemzeti érdeke­ket szembe akarták állítani a nemzetköziekkel, a nemzeti eszmét a nemzetközi eszmé­vel. A dolgozók nemzetközi szolidaritása, a harc, amely­nek Marx Károly életét szen­telte, ma a XX. század kö­zepén hatalmas erővé vált. A szocialista szovjet köztár­saságok megbonthatatlan szö­vetsége, a szocialista orszá­gok megingathatatlan testvé­risége, a tartós békéért, az imperialista reakció és a gyarmati rendszer ellen har­coló államok együttműködése, a népek egyre növekvő egy­sége az atomháború veszélye elleni harciban — lám, ezek a nemzetköziség híveinek kétségbevonhatatlan eredmé­nyei. Rautskyhoz. A levélben En­gels rámutatott, hogy az an­gol munkásosztály az által, hogy az angol gyarmati ura­lom gyümölcseit élvezi, saját erejét gyengíti, az angol bur­zsoáziától függő helyzetbe ke­rül és saját osztályfeladatait nem képes megvalósítani. A győztes proletariátus véget kell, hogy vessen a gyarmati háborúk politikájának, mivel egyetlen idegen népet sem boldogíthat kényszer útján anélkül, hogy ezzel saját győ­zelmét alá ne ássa. Engels kifejti azt a mély gondolatot is, hogy ha az európai or­szágokban végbemennek a szocialista átalakulások „ez olyan óriási erőt, olyan pél­dát fog adni, hogy a félig civilizált országok maguktól követik azt”. (Marx—Engels Válogatott Levelek, Szikra kiadás. 1950, 416 oldal.) A történelem teljes mérték­ben igazolta ezt a zseniális előrelátást. M arx és Engels harca a nemzetköziség elveiért külö­nösen nagy lendületet kapott a Párizsi Kommün idején. Marx és Engels a kommün első napjától kezdve, az I. Intemacionálé Főtanácsának élén állva, felhívták a Főta­nács valamennyi szakosztá­lyát, az egész nemzetközi pro­letariátust, a dolgozók első államának védelmére. Szá­mos üzenetet küldtek a világ minden részébe, s ezekben megmagyarázták a párizsi proletárok fellépésének világ­történelmi jelentőségét és minden ország munkásait fel­Marx Károly a proletárnemzetköziségről Irta : D. Sevcsenko (Születésének 140. évfordulójára) vívott harc jelszavává vált. „A világ munkásainak sző- ; vétségé végül is lehetetlenné i tesz minden háborút” — írta ] Marx 1870-;ben az I. Inter- nacionálé tagjaihoz intézett felhívásában. Marx Károly műveiben je­lentős helyet foglal el a gyarmati országok felszaba­dításának kérdése. Marx gyű­lölte a gyarmati rendszert és a faji megkülönböztetés minden fajtáját. Az India történetére vonatkozó jegy­zetedben kifejti, hogyan nö­vekedett Nagy-Britannia gyar­mati impériuma az Indiát la­kó népeik vére árán. Marx a következőket írta: „India uralmuk történetének lapjai aligha tanúskodnak másról, mint rombolásról. Az alkotás munkája alig tűnik elő a romhalmazból”. (Marx—En­gels Válogatott Művek I. kö­tet. Szikra, 1949. 329. oldal). Marx előre látta, hogy az angol uralom bukása Indiá­ban elkerülhetetlen. „A más népet leigázó nép saját bi­lincseit kovácsolja” — ez volt a nemzetköziség nagy elő- harcosának jelszava. A 7 1111 elnyomott népek gyarmatosítás elleni nemzeti mozgalma tapasztalatainak alapján érett meg Marxban a gondolat, hogy ezt a moz­galmat össze kell kapcsolni a világvárosok proletariátusának felszabadító harcával. Marx gyarmati kérdésre vonatkozó nézeteinek meg­értése szempontjából igen ér­dekes az a levél, amelyet Engels — Marx zseniális har­costársa — 1882-ben írt Kari ft/Tarx legnagyobb érdemei \ közé tartoznak a nem- ,, zetköziségre, a dolgozók és a \ felszabadulásukért küzdő ősz- t szes népek barátságára és I testvériségére vonatkozó gon- r dolatai. Marx szenvedélyesen f harcolt a különböző orszá­gok dolgozói nemzetközi test­véri szövetségének létrehozó- < sáért az elnyomók elleni kő- ( zös harc érdekében. „A múlt ] tapasztalata megmutatta, ho- ^ gyan bűnhődtek a munkások , összhang nélküli erőfeszíté- j seik közös kudarcával, mert , semmibevették azt a testvéri , köteléket, amelynek fenn kell ; állnia a különböző országok j munkásai között és ösztö- ] nöznie kell őket arra, hogy , szilárdan kitartsanak egymás . mellett a felszabadulásért ví- . vott minden küzdelemben — írta Marx Károly 1864-ben, j a nemzetközi munkásszövet­ség alapító üzenetében” ' (Marx—Engels Válogatott Mű­vek. I. kötet. Szikra, 1949. 361. oldal.) Marx nemzetköziségének alaptétele az a gondolat, hogy a népeknek a forradalom és az ellenforradalom közötti döntő összecsapás pillanatá­ban a forradalom oldalára kell állniok. A kommunizmus nagy tudományos megalapí­tója a nemzetközi viszonyo­kat olyan kérdésnek tekin­tette, amely a néptömegek felszabadító mozgalma érde­keinek van alárendelve. Ezért Marxnak a XIX. század de­rekán kiadott jelszava — „Vi­lág proletárjai egyesüljetek!” — a népek testvéri egysége győzelmének jelszavává, a háború ellen, a tartós békéért

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom