Nógrádi Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 35-42. szám)

1958-05-07 / 35. szám

1958. május 7. NÓGRÁDI KÉPÚJSÁG 3 Néhány időszerű feladatunk a gyáriparban Mint arról már koráb­ban beszámoltunk, az el­múlt héten a gyárüzemek » vezetőinek értekezletet tar­tottak a megyei pártbizott­ságon. Az alábbiakban részleteket közlünk Alias János elvtársnak, a párt- bizottság másodtitkárának a tanácskozáson elhangzott beszédéből. Az 1958 évi tervfeladatok ^kitűzésekor a párt- és a kor­mány figyelembe vette a ■gyors politikai és gazdasági konszolidáció eredményeit 'egyrészt, másrészt célul tűzte ki azt a feladatot, hogy 1958- 'óam a gazdasági egyensúlyt saját belső erőforrások biz­tosítsák. Ez az 1958 évi terv -alapja és célkitűzése. A me­gye minisztériumi ipari üze­mei is a fentieknek meg­felelően kapták meg 1958 évi tervüket. Az 1957 évi tény­leges teljesítéshez viszonyít­va az Acélárugyár 9—10 szá­zalékkal, a Vasötvözetgyár 18—20 százalékkal kapott magasabb tervet 'Kisebb arányú az emelkedés a Salgótarjáni Üveggyárban, a Zagyvapálfalvi Bányagép- • gyárban. Üzemeink jelentős export-feladatot is kaptak. 1958 I. negyedévben — an­nak ellenére, hogy a terv- számokat most sem kapták meg üzemeink kellő időben, a terv még most sincs min­denütt megrendeléssel leter­helve —, teljesítette tervét (a Vasötvözetgyár és az Erő­mű kivételiével) valamennyi vállalat. A tervtúlteljesítés ellenére csak a Tűzhelygyár és a Bányagépgyár ért el ma­gasabb termelési értéket az elmúlt év IV. negyedévéhez viszonyítva. Javult az elmúlt 'évhez viszonyítva a terme­lés tervszerűsége is. Általános visszatérő prob­léma van a termelés minő­ségével: időszakról, időszakra hol csökken, hol emelkedik a selejt. A Tűzhelygyárban az elmúlt •»év IV. negyedévében 6,9 szá­zalékról 6.5 százalékra csők­éként a selejt. Ezzel szem­ben az Acélárugyárban és a Salgótarjáni Üveggyárban "emelkedés volt az I. negyed­évben. A Tűzhelygyár és a Bányagépgyár az elmúlt év IV. negyedévéhez képest ala­csonyabb munkáslétszámmal, következésképpen magasabb termelékenységgel ért el emel­kedést. Éppen, hogy emel­kedett a termelékenység az Acélárugyárban. Ezzel szem­ében a többi üzemben alacso­nyabb termelékenységgel dolgoztak. A tervezett költség­szintet az Acélárugyár 0,2 százalékkal, az Erőmű 1 KW ■óra villamosenergia fajlagos 'összköltségét 1.53 fillérrel túl­lépte, 1957 IV. negyedévéhez képest emelkedett a terme­lés költsége az Acélárugyár­ban, .ai Tűzhelygyárban, a 'Vasötvözetgyárban stb. Egyes üzemeknél, rinnt például a 'Zagyvapálfalvi Üveggyárban, az Acélárugyárban és az Erő- 'műnél magasabb a terme­lés költsége, mint 1956 I. ne­gyedévben. A magasabb költ­ség adódik többek között a 'még jelenleg is fennálló ma­gas bérhányadokból!. Továbbra is célkitűzés az, fhogy olyan szintre kell emelni u termelékenységet, hogy a bérhányadot lecsök- kenfcük az ellenforradalom előtti szintre, ugyanakkor ez ne járjon a kereset csökke­nésével. Jelenleg is az a hely­zet, hogy az átlagkereset 20 —40 százalékkal magasabb, mint az ellenforradalom előtt, a termelékenység pedig csak 10—20 százalékkal emelke- deibb Különösen aránytalan az emelkedés — összevetve a termelékenység emelkedését a bérek emelkedésével — az építőiparban, a Tűzhelygyár­ban és a Vasötvözetgyárban. A vállalati önállóságnak nem kis szerepe van a gaz­dasági konszolidációban, el­múlt évi eredményeink elé­réséiben. Nem szemlélhetjük közömbösen azonban, hogy az önállóság növekedése itt-ott ellentmondások forrásává vált. Mint minden kérdés­nek, úgy a vállalati önálló­ságnak is két oldala van: először biztosítani kell az önállóság előfeltételeit, má­sodszor élni kell tudni az adott önállósággal. Jelenleg ott van az ellentmondás, hogy egyes vezetők „félnek” élni az önállósággal. Több felelősségvállalásra, nagyobb kezdeményezésre és eredményesebb hozzá­értésre van szükség ah­hoz, hogy a kapott önál­lóságot anyagiakban, ered­ményekben realizálhas­suk. Különösen növelni kell a fe­lelősséget egy-egy új mód­szer, intézkedés bevezetésé­nél. A vállalati önállóság viszont nem csupán az igaz­gatók önállósága, érvényesül­nie kell a vezetők valameny- nyi posztján. A vállalaton be­lül az önállóságnak a veze­tők közötti legszorosabb együttműködésen kell ala­pulnia. A párt- és a kormány fel­fedte a beruházásokban jelentkező hiányosságokat. A rendelkezésre álló szűkös be­ruházási eszközöket nem használják fel elég hatéko­nyan, takarékosan. A kapaci­tás növelése érdekében új beruházást eszközölnek akkor is, ha a meglévő kapacitások jobb kihasználása felesleges­sé tette volna. Másrészt gyak­ran előfordul, hogy gépek hevernek kihasználatlanul. A beruházási feladat, műszaki terv, rossz helykijelölés és alapos gazdasági számítás hi­ánya miatt a beruházások költségét a megvalósítás so­rán sokszor jelentősen a ter­vezett fölé emelik. Emel­kedett a befejezetlen beru­házások állománya is. Renge­teg kár és nehézség szárma­zik a beruházások összehan­golatlanságából. Nincs bizto­sítva esetenként az egész ob­jektum valamennyi tartozé­kánál a beruházás összege. A beruházásokkal és álta­lában az állóeszközökkel kap­csolatos problémák három lé­nyeges dologra vezethetők vissza: 1. Mind a népgazdasági, mind a vállalati beruházáso­kat nélkülözik a szilárd táv­lati fejlesztési tervek. Ez számtalan anarhiikus jelen­ségben tükröződik. 2. A beruházás nincs össze­kapcsolva a beruházó és ki­vitelező vállalatok anyagi ér­dekeltségével és anyagi fe­lelősségével. E hiányosságok felszámo­lása új módszereket és új intézkedéseket követel meg. A tartalékok gyakorlati feltárását a tervezésnél kell kezdeni. Szükséges vállalati szinten is távlati terv ké­szítése. Koncentrálni kell a beru­házásokat, érvényesíteni kell a döntő láncszem elvét. Legnagyobbfokú gazdasá­gosságot kell érvényesíteni gazdaságossági számítások ké­szítésével. Tapasztalható, hogy köz- gazdasági ismeretek hiánya miatt nincs kellő együttmű­ködés a főkönyvelőségek és a műszakiak között, nincs megfelelő összhang a válla­lati részlettervek között, ha a műszaki intézkedési terv­ben anyagfelhasználás csök­kentést, vagy termelékenysé­get emelő intézkedés van elő­irányozva, az nem jelentke­zik az anyag-, illetve a mun­kaügy tervében. Azoknál a vállalatoknál, amelyeknek műszakilag meg­alapozott kapacitásnormák, anyagnormák és munkanor­mák ki vannak dolgozva, jó- részben adott a lehetőség a takarékos gazdálkodásra Ismeretes, hogy alapanyaga­ink jórésze importanyag, így az ezzel való tákarékosság a legfontosabb követelmény. Takarékosság az importanya­gokkal a tervezésnél kezdő­dik és folytatódik a szállítás­nál, raktározásnál, felhaszná­lásnál. E téren van eredmény. Helyettesítő hazai anyagokat használnak fel, kivételes mó­don raktározzák stb. Kevés az olyan eredmény azonban, hogy az importanyag fajlagos fel- használását és kihozatali szá­zalékát műszaki fejlesztés­sel javítanák. A Miniszter­tanácsnak hetekkel ezelőtt megjelent a takarékosságról szóló határozata. Tapasztala­tunk az, hogy az intézkedé­sek kidolgozását vontatottság jellemzi. Itt késlekedésnek helye nincs. Készítsük el a takarékos- sági intézkedési tervet, amely már kézzel fogha- tóan forintban kimutat­ható feladatokat tartal­mazzon. A gazdasági vezetés intéz­kedési terve alapján a párt-, a tömegszervezetek, közülük elsősorban a szakszervezet dol­gozzon ki a dolgozókat e fel­adatokra mozgósító végrehaj­tási és ellenőrzési tervet. Nem lehetne hamarább ? A múlt évben a tiribe- si bányászok gazdag ajándékot kaptak — egy kvarcoló berende­zést. Azóta az üzem bányászai kiszállás után fénykezelést kap­nak, így pótolják szá­mukra az elveszett nap­fényt. A bányászok legna­gyobb bánatára most a kvarcolás megszűnt, csak infravörös sugár­zást kapnak. A meg­szűnés oka a kvarc­♦ lámpa kiégése. Sajnos, ♦ mint mondják a tiri­♦ besiek egy hónapra le- ♦ { mondhatnak a kvarco­♦ lásról, mert annyi időre ♦ van szükség az új lám­♦ pa beszerzéséhez. Va- { jón nem lehetne az egy hónapos beszerzési időt felére, vagy ne­gyedére csökkenteni? Ezt kérdezik a tiribesi bányászok és szerkesz­tőségünk is. ÚJÍTOK Az újító mozgalom az Acél­árugyárban egyre jobban ter­jed a dolgozók között. A munkáshétköznapokon szám­talan újítás születik, mely nö­veli a termelékeny séget * csökkenti az önköltséget és könyebbé teszi a munkát. A közelmúltban újabb két je­lentős újítás született. Miről tárgyal a bányász-szakszervezet? Elnökségi ülésen tárgyal­ja meg a bányász-szakszerve­zet az elmúlt termelési ta­nácskozások eredményességét, s hiányosságait. Ugyancsak az elnökségi ülés foglalkozik a bányavidék munkásszállóinak helyzetével. Százezer forint céljutalom Az elmúlt hónapban a tröszt célfeladatokat szabott meg az üzemek számára, fi­gyelembe véve az aknák sajá­tos körülményeit. A célfela­datokat az üzemek dolgozói sikeresen hajtották végre s a kiváló eredményt elérők között 100.000 forint jutal­mat osztottak ki. A rúdvas darabolása igen megerőltető munkát jelentett a dolgozóknak. Szűcs Mihály újító elkészítette az automa­tikus darabolót. Az újítás jelentős termelékenység növeke­dést eredményez. Képünkön az újító ellenőrzi a daraboló munkáját. A gyár termékei­nek elszállítása igen gondos mun­kát kíván. Eddig a csomagolok ke­zét nem egyszer felsértette a meg­erősítésre szol­gáló fémszalag.. Nickel Géza< Schréter Pál, An­gyal Gyula és Laus Gusztáv újítása most megoldotta a fontos problé­mát. A sorjamen- tes hasítógép el­készült s Laus Gusztáv már az utolsó ellenőrzé­seket végzi. Tíz éves az újítómozgalom A felszabadulás utáni idők harca gazdasági életünk hely­reállításáért nagy önfeláldozó munkát igényelt az ország dolgozóitól. Az odaadó lelkes munkán kívül sok ötletre és kezdeményezésre volt szükség az ország vérkeringésének megindításához. A dolgozók — mivel részesei voltak a ha­talomnak, kifogyhatatlan lele­ményességüket a termelő munka megindításának, az újjáépítésnek a szolgálatába állították. Már 1945 nyarán megje­lentek a munkaverseny, a kez­deményező készség előfutárai: A verseny tömegméreteket azonban csak 1948 után öltött, amikor a bányák, gyárak, üzemek, a dolgozók tulajdo­nába kerültek és ennek kö­vetkeztében a dolgozók mun­kához való viszonya is meg­változott. Tíz évvel ezelőtt született meg a nép államá­ban az újító mozgalom. A Nógrádi Szénbányászati Trösztnél az első három év adatai nem állnak rendelke­zésünkre. A további hét év alatt azonban 4693 újítási ja­vaslatot nyújtottak be, mely­ből 2115 került bevezetésre. Hét év alatt a benyújtott újí­tásokból származó gazda­sági megtakarítás meghaladta a 25 millió forintot. Ez idő alatt az újítóknak díjként több mint 1 millió forint ke­rült kifizetésre. A számok azt bizonyítják, hogy az újító mozgalom 10 esztendeje ered­ményes volt. Az újító mozgalom tíz éves évfordulóján joggal várhat­juk, hogy ha számszerűen kisebb méretű, de gazdasági, műszaki és erkölcsi szem­pontból magasabb szintre ke­rült mozgalom ténylegesen nagyobb gazdasági eredményt biztosítson mint eddig. Ondrék László Nógrádi Szénbányászati Tröszt újítási főeladó Újszerű versenykezdeményezés Romhányi Sándor és Tor- ják Gyula Margit-tárói ak­nász újszerű versenyt kezde­ményezett. Mindkét aknász számára a fatelepen külön helyet biztosítottak, ahol kör­leteikből az elfekvő anyago­kat összegyűjtik. A kezdemé­nyezés az elmúlt hónap mű­szaki értekezlete után szüle­tett meg. S hogy milyen eredményes, azt bizonyítja az a több köbméter bányafa, amelyet azóta a felszínre szállítottak. Jó tenne, ha e hasznos kezdeményezést a szénmedence többi bányaüze­ménél is alkalmaznák mű­szaki középkádereink. Egy év alatt 180 ezer forint megtakarítás A salgótarjáni Szolgáltató Vállalat fizikai és ftiűszaki dolgozói együttesen harcol­nak a gazdaságos termelésért. A közelmúltban a vállalat­nál felülvizsgálták a munka­köröket. A vizsgálat során megállapították, hogy a gép- kocsikísérői munkakört hét fővel csökkenthetik úgy, hogy az nem megy a munka ro­vására. A létszámcsökken­tés egy év alatt 180.000 fo­rintos megtakarítást eredmé­nyez. Havi tízezer forintos megtakarítás Ménkesen Az elmúlt gazdasági év­ben a ménkesi bányászok rendszeresen nem teljesítették mennyiségi tervüket. Január végén az üzemvezetőség a tömegszervezetekkel karöltve a lemaradó csapatok részére ankétot szervezett. Az ankét után a ménkesiek folyamato­san teljesítették mennyiségi tervüket. Most komoly har­cot indítottak az önköltség csökkentésére. Az elfekvő anyagok felhasználásával, az anyagnorma szigorú megtar­tásával igen szép eredményt értek el. Egy tonna szén termelési költségét 40 fillér­rel csökkentették, ami egy hónap alatt 10 000 forint meg­takarítást eredményez. Egyre több csapafvezetö végzi a robbantösf Az Országos Bányaműszaki Felügyelőség lehetővé tette nem sújtóléges bányában a csapatvezetőknek a robban- tási teendők elvégzését. Ä rendelet megjelenése óta egy­re több bányában számolják fel a lőmesteri munkakört. — Margittárón, Mátranovákon, Rónán és a'nagybátonyi bá­nyavidék egyes üzemeiben már a csapatvezetők robbantanak. A lőmesteri intézmény meg­szűnése jelentős mértékben hozzájárult az improduktív létszám csökkenéséhez. Csaknem 30 000 virág kerül tereire, utcáira Üdvözölhető az a törekvés, amely a salgótarjáni városi tanács részéről tapasztalható: virágossá kell tenni Salgótar­jánt. Ezért az idén is egyre több dísznövény, virág kerül ki a város tereire, járdasze­gélyeire. A városi kertészet­ben ezen dolgoznak most a munkások, kertészek. Ügy tervezik, hogy az idén már csaknem 30.000 virágot, köz­tük dáliákat, petóniákat, muskátlikat ültetnek ki a te­rekre. Salgótarján egyik szépsége lesz a Fő-tér. Csak csu­pán a Fő térre mintegy 5.000 különböző virágot, díszcserjét ültetnek majd ki, s ha a ter­vek sikerülnek, június végén gyönyörű park ékesíti a vá­ros Fő terét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom