Nógrádi Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 26-33. szám)
1958-04-03 / 26. szám
Anyuka egy kicsit sírok, de azért nagyon tinóm ez a melegvíz Hogy még termékenyebb legyen a föld, súlyosabb kalászt ringasson a nyári szél, kevesebbet görnyedjen a dolgozó Jobban megy az idő, könnyebb a munka, a fiatal lányok ha közösen végzik Nyugodtan tervesik a jövőt A volt cselédek, napszámos emberek, a Héhalom környéki földbirtokosok reménytvesz- tett zsellérei egyenjogú szabad emberek, A MAGUK GA8DÄI LETTEK mert egy tavaszon tizenhárom évvel ezelőtt, amikor az ágyúk elhallgattak, megszületett az évszázadok óta várt szabadság. Küzdelmes évek következtek 1949 után, mert a saját lábukon kellett megállni, s irányítani a nagyüzemi gazdaságot. Nem mindig sikerült, ezért tudta megrengetni az ellenforradalom vihara a szövetkezetét Héhalomban. A vihar megtépte, mégis áll erősebben mint azelőtt, hirdeti a szabadságot, s neve emlékeztet a szovjet fegyverek diadalára, a kétszer vérrel is megpecsételt szovjet—magyar barátságra. A megmaradt tizennégy tag szilárdan eltökélte, 161 holdas gazdaságában jó életet teremt magának. Most már szabadabban tervezhetik a jövőt, mert április négy óta, november négy is volt, amely megtanított arra, hogy az ellenség elleni harcban nem vagyunk egyedül. A kis szövetkezet BIZTOSAN NÉZ A JÖVÖBE. A tagság becsületes munkával megteremtette a nagyüzemi gazdálkodás alapját. Tíz tehén, tizenkét növendékmarha kérődzik az istállóban. De van négy lovuk és egy csikójuk is. Büszkék a tíz kocából álló mangalica törzsre is, amely rövidesen nagy szaporulatot ígér. Más most az élet... A pám bányász volt. Nyolc éves voltam, amikor meo- halt. Hatan maradtunk árva gyermekek. Szülők nélkül nevelkedtünk, az idősebb nővérem gyámolított bennünket. Létfenntartásunkat a 16 pengő nyugdíjból és cselédeskedésből biztosítottuk, úgy, ahogy tudtuk. Tizenhárom éves koromban nagynehezen sikerült az üzemben elhelyezkedni s mint fiatal, úgy gondoltam, legalább annyit tudjak keresni, hogy meglegyen az, ami a legfontosabb. Szórakozni, vagy a kultúrát megismerni nem is lehetett. Minden vágyam az volt, hogy villanyszerelő legyek, de ez nem volt olyan egyszerű. Először palahányón, majd később a bányába kellett menni dolgozni, nem vették figyelembe a fiatalságomat. Három és fél évig dolgoztam a bánya mélyében, míg végre tanuló lehettem, A szakmát sikerült jó eredménnyel megszerezni, amiért az iparkamara kitüntetésben részesített, Büszkén viseltem a kitüntetést, de mindamellett nyolcszor bocsátottak el. Üjra kezdődött a nehéz, számkivetett élet. Mennyivel más a népi demokrácia. Nyugodtan hajthatom le a fejemet, a megélhetés biztosítva van családom számára. A kapitalizmusban nem nősültem meg. Ma már két gyermekem van, akik részére biztosított a megélhetés, a kultúra és nyitva az iskolák kapuja. Keresetem 2 000 forint. Szépen berendezett lakásom van és anyagi nehézségekkel nem küzdők. Nyugodt, boldog családi életet élek. Szentirmai Nándor a Zagyvapálfalvi Bányagépgyár dolgozója. 500© 0 VV \Xé% r cÁt&k$LCLVt&Vl 1944 DECEMBERÉBEN a németek parancsnoksága alatt visszavonultunk Özd felől. Éppen karácsony estére értünk Salgóbányára. Ekkor már megérett bennem az elhatározás, hogy nem hagyom el az országot. Megbújtam egy bányában. Néhány nap alatt túljutott rajtunk a front, és én — szinte el sem akartam hinni — mint polgári egyén, Kazár felé vettem az utam, mert a feleségem ebben a forgalomtól távol eső faluban húzódott meg a barátnőjénél. Itt is maradt még egy ideig. Én visszamentem az állomáshelyemre, s amikor március végén mór megcsendesedett nálunk is az élet, érte jöttem. Azokban a napokban is olyan kedvetlen volt a március, mint most. Nedves, metsző szél vágtatott végig az utcán. Nem volt már messze a dél, de a falu olyan kihalt volt, mintha aludnának az emberek, vagy félnének valami miatt kijönni. Azt hiszem, féltek. A közeli harcok nyugtalansága nem ült még el, a volt katonák egy részéről semmit sem tudtak, de a legbénítóbb az volt, ahogy egymást méregették. Az embert az eddigi történelemben egy nagy legyőzhetetlen ellenség rémítette: a másik ember. Megvál- tozik-e most a világ? Ki tudott volna akkor ilyen kérdésekre felelni? Mentünk mi is egymás mellett és hallgattunk. Zsákból készült tarisznyában néhány kiló krumplit cipeltem, mert otthon üres kamara várt bennünket. A mély, füves, nyálkás talajon alig látható gyalogösvényen haladtunk. Néhány magányos fa nyújtogatta fekete kiaszott ágait. Egy varjú repült felénk lomhán, alig mozgó szárnyakkal, s mintha őt is megborzongatta volna az elha- gyatottság érzése, közvetlen előttünk visszafordult és egyenesen az erdőnek tartott. A Z ÁROKPARTRA értünk. A víz itt elszélesedett. Nagyot kellett volna ugrani, vagy messze elkerülni, hogy átjussunk. De nekem egyikhez sem volt kedvem. Az utóbbi hónapok izgalma, bizonytalansága megviselt. Senki hozzánktartozó nem volt a környéken. Magunkra hagyatva, rokoni támasz nélkül néztünk a jövő felé. Egyéves házasok voltunk, s nem tudtuk, lesz-e holnap betevő falatunk. Mi értelme van az életünknek? Mikor Salgóbónyón elhúzódtam a bányába, német katonák hangját hallottam nem messze á rejtekhelyemtől. Akkor azt hittem, azok életem legsúlyosabb percei. Akkor csak féltem, most reménytelenül elesettnek éreztem az egész helyzetet. Nemcsak a magamét. mindenkiét. Reggel, amikor ide kijöttem, megborzadva láttam, milyen ’elketlen pusztítás áldozata lett a Gyulatárói szénosztályozó. A hatalmas betonalapzat felrobbantva. Drótkötelek. vasdarabok meredez- tek ki belőle, itt-ott rájuk kapaszkodó cementcsomókkal. — Az épület fele a földön, a másik része megtépetten, félredőlve nézett a mélybe... A sínek íelszaggatva, a vasúti kocsik lefordulva a töltésről. Közvetlenül az út mellett kiégett harckocsi. A SZOVJET CSAPATOK egyre nyomultak előre, de a zavaros hírek tömege korlátlanul zavarhatta az embereket, akiknek idegzete a végsőkig feszült. Megtámaszkodtam egy fűzfa törzséhez. Minek menjek át az árkon? Milyen élet vár rám? Feleségem megállt mellettem, s ő is hallgatott egy darabig. Nem kérdeztem, de tudtam, hogy neki más gondjai vannak. Az asszonyok örök realitásával legfontosabbnak azt tartotta, amit azonnal el kell végeznie: hogyan hozza rendbe a lakást, lesz-e elég papírja az ablaktisztításhoz. Ez még jobban elkedvetlenített, s most már teljesen egyedül éreztem magam. — Csak a háború fejeződne be — szólt majdnem bocsánat- kérőén, hogy így leegyszerűsíti a problémát —akkor minden rendbe jönne. Hidd el, még a félholtak is dolgoznának. Mit lehet erre felelni, hisz belém akar lelket önteni? — Na, menjünk — mondtam kelletlenül. A hónapok óta lefojtott indulat kirobbant belőlem. Vándorbotommal végigvágtam a vizen, hogy csakúgy íröfccsent szét és megátkoztam: — Isten veszítse el ezt a mocskos csatornát. Most már csak mosolygok rajta, de akkor, ahogy lecsillapodtam, nagyon szégyelltem magam, mert a víz a feleségemet is érte. Tizenhárom éve! Nem akartam többet Kazárra jönni, olyan nehéz napokra emlékeztet. Most mégis itt élek, abban a házban, amely a betemetett árokra épült. Hová jutottunk el azóta!? — Mintha ezer év telt volna el. Emlékszem, mikor az első újságot a kezembe vettem! (Két oldal volt mindössze !) — Dehát ez újabb mondanivaló előtt nyitná meg a zsilipet és azt nem is mondtam még, hogy nekem meg a szerkesztő kiszabta a terjedelmet; három gépelt oldalnál több nem lehet. Az első pillanatban bosz- szantott is egy kicsit, de hamar beláttam, hogy igaza van. Mindennek megvan a maga rendje, s a korlátok biztosítják nyugodt, békés életünknek az egyensúlyát. Ezek szabnak határt a hatalmasko- dóknak, a gőgöseknek, hogy emberek maradhassanak, a csüggedteknek, hogy végképp el ne essenek, hogy meggondolatlanul vesztünkbe ne rohanjunk, egyszóval: hogy okosan éljünk. K. G. A munkaegység értéke nem a legnagyobb, csak 34,60 forint lesz, de remélik így is elégedettek lesznek, mert igényesebb munkát kívánó növényeket termelnek, s több lesz a munkaegység. Nincs egy tag sem, aki ne vallaná — bár a szövetkezeti alapokat tovább növelik —, hogy TÖBB LESZ A MUNKAEGYSÉG ÉRTÉKE a tervezettnél. A közös gazdaság fejlesztésének legközelebbi tervében szerepel — s még ez évben végre is hajtják — a tehénállomány számának tíz darabbal való emelése. Ha húsz tehenük lesz, a tejet már helyben is érdemes feldolgozni. Milyen a takarmánybázis helyzete? — Nem mondható rossznak. Öt kh-on vetnek édes cirkot, amely nagytömegű takarmányt biztosít. A tavalyi nyolc holddal szemben az idén 12 holdon termelnek cukorrépát, főleg az értékes szelet miatt, a pénz és cukorjuttatásról nem is beszélve. Megteremtik a takarmánybázist is, 30 kh. területre vetnek pillangóst. Miből lesz a pénz? A szerződéses terményekből, a tíz hold redking kukoricából, az aprómagvakból, a hizlalt sertésekből, a gabonából. Egyáltalán nem félnek attól, hogy nem lesz. Hűséges segítőjük a gépállomás. Egy holdra több mint három normál hold munkavégzés esik náluk. Ezért tervezik bátran, hogy búzából meglesz a 12, tavaszi árpából a 10, őszi árpából a 12, és cukorrépából a 130 mázsás átlagtermés. I Távolaobi terveikre is bátrabban gondolnak, mert bíztak önmagukban. Tavaly már nem zártak hiánnyal, az idén sem fognak, ha minden sikerül. Jövőre már elkezdik a 100 férőhelyes sertésól és a 25 férőhelyes szarvasmarha istálló építését. E tervek között szerepel a 10—15 holdas öntözéses kertészet megteremtése is. A jövőben még igényesebb növényeket termelnek. Rátérnek a szöszösbükköny, a köménymag, a cukorrépamag termesztésére. A szerződéses növények területét is emelni fogják. Merész, SZÉP TERVEK FOGLALKOZTATJÁK az Április 4. Termelőszövetkezet tagjait. Szorgalmasabban fogják meg a szerszámot, nehogy a múlt, az átkos emlékű múlt újra visszajöjjön. Ettől nem is kell félni, mert április 4-e, majd november 4-e megmutatta: nem vagyunk egyedül, nyugodtan tervezhet a régi uradalmi földön dolgozó termelőszövetkezeti paraszt. ÉPÍTŐ Mt rOSUrCSk i-J.- JiürüZOl Az orvc Ha valaki, akkor mi orv sok igazán világosan Iá tje mit adott a felszabadulás ó eltelt tizenhárom év a magy népnek. Aki igazi orvos, a s nemes értelmében, aki ner csak jó pénzkeresti lehetősé nek tekinti ezt a pályát, h nem hivatásnak, az tiszta szí bői tud örülni mindanna amit maga körül lát. A Szovjetunió és a népi di mokratikus országok kivételi vei nem tudok még egy orsz got a földkerekségen, ahol dolgozóknak ilyen, szinte ke látlan lehetősége lenne ári hogy mindazt megkapja, arr re betegség esetén egy er bernek csak szüksége lehet. De most nem is csak err akarok beszélni. Nem az égés ségügyi ellátottságról, me hiába lett volna az elme rendszerben elég orvos, gyóg szer és kórház, hiába lett« volna az emberek SZTK j gosultak, amikor egész éle körülményeik. viszonya olyanok voltak, hogy ott le többször az orvos már ne (OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCXXXXXXXXXXXXIXXXXXXXXXXXXXXXXX? Szabad életünk virű&z ^öizetihárúat év: szabad
