Nógrádi Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 26-33. szám)
1958-04-12 / 28. szám
NÓGRÁDI Népújság 1938. ÁPRILIS 1ST.. Kosos nyilatkozat (Folytatás az l. oldalról.) hidrogénfegyver kísérleteket. Ez a mélységesen humánus lépés, melyet a népek békéjéért való aggódás sugallt, s amelynek célja az emberek egészségét fenyegető atom- és hidrogénfegyver kísérletek veszélyének megszüntetése, megfelel a népek létfontosságú érdekeinek és felbecsülhetetlen hozzájárulást jelent a kívánatos nemzetközi bizalom megteremtéséhez. Ez a döntés megnyitja a lehetőségét annak, hogy minden állam örökre beszüntesse az atom- és hidrogénfegyver kísérleteket. A Két Fél kifejezi azt a reményét, hogy a nukleáris fegyverrel rendelkező más hatalmak is haladéktalanul beszüntetik az atom- és hidro- génfcgyverekkel folytatott kísérleti robbantásokat és ezzel maguk is hozzájárulnak a népek közötti béke megszilárdításának nagy ügyéhez. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió síkraszáll a leszerelés ügyét szolgáló konkrét intézkedésekért és erélyesen elitéli az északatlanti tömb tagállamai által folytatott fegyverkezési versenyt és háborús készülődést. Elitélik az északatlanti tömb tagállamainak minden arra irányuló kísérletét, hogy a leszerelés kérdésének megvitatása kapcsán olyan feltételek elfogadását erőszakolják, amelyek sértik a Szovjetünk) és a többi szocialista állam biztonságát, ugyanakkor méginkább szabadkezet nyújtanak az északatlanti tömb résztvevőinek az agresszív háborús politika megvalósításához. A két ország továbbra is határozottan szembeszáll a hidegháborúval és annak minden megnyilvánulási formájával, és harcol az egyes országok által folytatott háborús propaganda megszüntetéséért, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok és a nemzetközi kereskedelem szabad fejlődéséért, ami az államok közötti bizalom megerősítésének legszilárdabb alapja. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió következetes híve az idegen területeken lévő katonai támaszpontok felszámolásának, minthogy a támaszpontok létezése a nemzetközi viszonyokat mérgező gyanakvás és bizalmatlanság egyik fő oka. A két fél kénytelen komoly aggodalmát kifejezni amiatt, hogy a Német Szövetségi Köztársaság szövetségi gyűlése felhatalmazta a szövetségi kormányt Nyugat- Németország hadseregének atom- és hidrogénfegyverekkel való felszerelésére. A felek kifejezik aggodalmukat amiatt is, hogy Nyugat-Németország területén előkészületek folynak külföldi atom- és rakétatámaszpontok elhelyezésére: minthogy Nyugat-Németország e politikájának eredményeként Európában kialakuló légkör sokban hasonlít ahhoz, amelyet a hitlerista Németország teremtett a második világháborúra való felkészülés idején. A Felek remélik, hogy Nyugat-Németországban lesznek erők, amelyek nem engedik meg, hogy országukat az atomháború előkészítésének veszélyes útjára sodorják: e háború pusztító tüze elsősorban Nyugat-Németország területén söpörne végig. A két küldöttség kijelenti, hogy Németország egyesítésének ügye teljesen a két szuverén német állam, a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság hatáskörébe tartozik és hogy Németország békés egyesítéséhez az első lépés — mint azt a Német Demokratikus Köztársaság kormánya javasolja — a német konföderáció létrehozása lenne. A Magyar Nép- köztársaság és a Szovjetúnió teljes mértékben támogatja az NDK e javaslatát. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetúnió úgy véli, hogy a tudomány és a technika hatalmas eredményei, amelyek a Szovjetúnió által fellőtt első mesterséges holdakban fejeződtek ki, a nemzetközi együttműködés korábban nem létezett új lehetőségeit tárják fel a természet törvényeinek az egész emberiség javát szoli gáló megismerése terén. Mindkét fél úgy látja, hogy a kozmikus térségek katonai célokra való felhasználásának megtiltásáról és az idegen területeken lévő külföldi katonai támaszpontok felszámolásáról kötendő megállapodás — amint ezt a Szovjetúnió javasolja — nemcsak a kozmikus térség tanulmányozása területén folytatandó széleskörű nemzetközi együttműködéshez nyitna utat, hanem egyben olyan jelentős lépés volna, amely elősegítené a lefegyverzés egész problémájának megoldását. A küldöttségek ismét kifejezik a Magyar Népköztársaságnak és a Szovjetúniónak azt a szilárd elszántságát, hogy erélyes harcot folytatnak az államok közötti ellenségeskedés élesztésében érdekelt körök minden arra irányuló próbálkozása ellen, hogy a nemzetközi légkört olyan provokatív kérdések felvetésével mérgezzék, mint a keleteurópai országokban fennálló helyzet kérdése. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetúnió határozottan leszögezi, hogy a népi demokratikus országok államrendje nem lehet vita tárgya nemzetközi értekezleteken — mint ahogyan nem lehet az bármely más szuverén állam esetében sem — mivel ezt a kérdést ezen országok népei már régen eldöntötték, amikor határozottan és véglegesen ráléptek a szocializmus építésének útjára. A népi demokratikus országok helyzetének megvitatását erőszakoló kísérletek mindkét fél véleménye szerint összegyeztethetetlenek az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmányában kifejtett elvekkel és megengedhetetlen beavatkozást jelentenek szuverén országok belügyei- be. A felek határozottan visz- szautasítják az ilyenfajta, a béke ügyére ártalmas kísérleteket. saság kormányának ezen álláspontja a Szovjetúnió pártós kormányküldöttségének teljes megértésével találkozott. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetúnió párt- és kormányküldöttsége kifejezi azt a határozott meggyőződést, hogy a népek közötti béke megőrzésének és megszilárdításának nemes céljai, a „hidegháború” és a fegyverkezési hajsza megszüntetése, az ösz- szes, — kis és nagy — államok együttműködésének kiszélesítése megvalósítható, ha társadalmi rendszerükre való tekintet nélkül betartják az államok békés egymás mellett élésének elvét, amely már széleskörű nemzetközi elismerésre talált. ... hogy szebb legyen cr falu ... — Hogyan segíti az érsekvadkerti tanácsi pártcsoport a községfejlesztési terv teljesítését ? — A keletcurópai népi demokratikus országokban fennálló helyzet kérdésének felvetését, valamint azt a követelést, hogy nemzetközi értekezleten vitassák meg Németország egyesítésének kérdését — ami a két szuverén német állam illetékességébe tartozik — nem lehet másnak tekinteni, mint arra irányuló kísérletnek, hogy meghiúsítsák a hidegháború felszámolásáról és a fegyverkezési hajsza megszüntetéséről megállapodás létrejöttét. Nem lehet másként értékelni, mint olyan kísérletnek, hogy meghiúsítsák a legmagasabb színvonalú értekezlet összehívását, aminek célja az esztelen fegyverkezési hajsza megszüntetése és a háborús veszély kiküszöbölése halaszthatatlan kérdéseinek megvitatása csak olyan törekvésnek lehet tekinteni, hogy a népeket a holnaptól való rettegésben tartsák, fokozzák az ellenségeskedést és a gyanakvást az államok között, szítsák a háborús pszihozist, s ugyanakkor egyesek hatalmas profitokat húzzanak a katonai szállításokból. A küldöttségek kijelentették, hogy a Magyar Népköz- társaság és a Szovjetúnió teljes mértékben együttérez a nemzeti felszabadulásukért harcoló gyarmati és függő országok népeivel, s meggyőződésük, hogy a gyarmati rendszernek, — egyes országok mások feletti uralmának — pusztulása feltartóztathatatlan történelmi folyamat. A Magyar Népköztársaság párt és kormányküldöttsége kijelenti: a Magyar Népköz- társaság kománya arra törekszik, hogy helyreállítsa, illetőleg megteremtse a normális viszonyt minden országgal, amely ezt kívánja. A küldöttség nagy fontosságot tulajdonít azoknak a lépéseknek, amelyeket a Magyar Népköz- társaság a szomszédos Ausztriával való kapcsolatainak megjavítása érdekében tesz, mivel Magyarország és Ausztria együttműködése, amennyiben egymás sznverénitásának és a belügyekbe való be nem avatkozás elvének következetes tiszteletben tartásán alapul, hozzájárulás lenne az európai béke és biztonság megteremtéséhez. A Magyar NépköztárA szovjet párt- és kormány- küldöttség magyarországi tartózkodása idején a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetúnió Kommunista Pártja képviselői között széleskörű eszmecsere folyt a két párt kapcsolatait érintő kérdésekről. A szívélyes, baráti légkörben lefolyt megbeszéléseken a két párt között az összes megtárgyalt kérdésekben teljes egyetértés nyilvánult meg. A két párt képviselői megállapították, hogy az MSZMP és az SZKP együttműködése teljes egészében a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja küldöttségének tárgyalásairól 1957 március 28-án Moszkvában aláírt nyilatkozat alapján fejlődik. Az elmúlt időszakban a két párt kapcsolatai még jobban megerősödtek és jelenleg az MSZMP és az SZKP állandó kapcsolatban vannak, hogy tájékoztassák egymást a kölcsönös érdeklődésre számottartó legfontosabb kérdésekről. Az MSZMP és az SZKP képviselői egyöntetűen leszögezték: a Magyar Népköztársaság gazdasági és belpolitikai helyzetének gyors konszolidációja annak köszönhető, hogy az MSZMP a marxizmus-leniniz- mus megingathatatlan elvein alapuló helyes politikát folytat. Ez a politika teljes mértékben megfelel a magyar dolgozó nép alapvető érdekeinek és óhajának, alkotóan egyezteti össze a szocialista forradalom és a szocialista építés általános törvényszerűségeit a Magyar Népköztársaság fejlődésének konkrét történelmi feltételeivel. Az MSZMP és az SZKP képviselőinek termékeny eszmecseréje a testvéri kommunista és munkáspártok kétoldalú tanácskozásainak feltétlen hasznosságát bizonyítja. A felek hangsúlyozzák, hogy a pártjaikat érdeklő kérdések közös megbeszélése végett a jövőben is találkozni kívánnak. Emellett a két párt képviselőinek véleménye szerint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom érdeke szempontjából hasznos megszervezni a testvéri kommunista és munkáspártok képviselőinek többoldalú időnkénti találkozóit is. A két küldöttség úgy véli. hogy a testvérpártok képviselőinek 1957 novemberi moszkvai értekezletei nagymértékben hozzájárultak a nemzetközi kommunista moz. galom egységéhez és összeková- csoltságához, valamint a népek közötti béke megvédéséhez. A két párt képviselői hangsúlyozzák a kommunista és munkásmozgalomban mutatkozó opportunista áramlatok elleni harc és a marxista-leninista tanok eszmei tisztaságáért folyó harc nagy fontosságát. A jelen körülmények között, amikor az imperialista reakció különös erőfeszítéseket tesz, hogy meggyengítse a kommunista és munkáspártokat, aláássa azok egységét, mc-ggyen- gitse összekovácsoltságukat és szilárdságukat, a reakció egyik fő fegyvere a revizionizmus különböző áramlatainak támogatása a kommunista és munkáspártokon belül, hogy így fékezze a kommunista eszmék mindinkább növekvő befolyását a világ népeire. Ezért mindkét párt kötelességének tartja, hogy határozott harcot folytasson a revizionizmus, mint a párt egységét fenyegető veszély ellen. A Magyar Szocialista Mun„Nagy fába vágták a fejszét” — tartja a jó magyar közmondás. Ezt lehetne elmondani az érsekvadkertiekre is, ahogyan az 1958. évi községfejlesztési terv összeállítását figyeljük. Mit akarnak megvalósítani ? Érsekvadkert megyénk egyik legnagyobb mezőgazda- sági települése. Az igények is nagyok, melyeknek megvalósítása nemcsak anyagi, hanem társadalmi összefogást is igényel. Mert ki merné tagadni az érsekvadkertiek előtt, hogy nem szükséges az a 350 személyes művelődési otthon megépítése, amelynek egyik szárnya emeletes lesz, ahol az olvasóterem, könyvtár és játékszoba nyer elhelyezést? Vagy ki merné azt állítani, hogy nem szükséges a falu külső részein a közvilágítás bővítése? S ha valaki úgy nyilatkozna, hogy nincs szükség az óvoda bővítésére, akkor csaknem száz anya ellenálásá- val találkozna, olyanokéval, akiknek a gyermekük óvodai elhelyezése éppen óvoda hiányában nem történhet meg! De teljesíteni kell a rózsadombiak kérését is: közkutat kell ide építeni, vagy a Széchenyi és a Rákóczi úti lakók igényét: járdát kell létesíteni! Hosszú sorban lehetne még sorolni az egész község további igényét: a sportpálya körülkerítését, az öltöző tatarozását stb., stb. És mindezt meg kell valósítani, még ebben az évben. Miből? A községfejlesztési alapból. A községben azonban nemcsak követelnek a dolgozó parasztok, hanem segítenek is abban, hogy még szebb legyen a falu. Mit tesznek a falusiak? Az ellenforradalom itt is nagy kárt okozott. A dolgozó parasztok „megfeledkeztek” arról, hogy az ellenforrada lom ellenére is teljesíteni kell állampolgári kötelességüket, be kell fizetni a községfejlesz- tési hozzájárulást. így aztán nem csoda, ha ez év elején, még több mint 150 000 forint volt az érsekvadkertiek tartozási számláján. A falusiak egy időben csak kértek, sőt sok esetben követeltek a tanácstól, de semmit nem adtak. Aztán megalakult a Hazafias Népfront, a tanácson belül is létrehozták a pártcsoportot. „Ha a falusiak követelnek, mi is kérünk tőlük” — vélekedtek a pártcsoport és a népfront tagjai. És így is történt. Okos szavakkal magyarázták meg, hogy csakis akkor lehet szebbé tenni a falut, megvalósítani mind azt amit kérnek, ha legelőször az elmaradt községfejlesztési hozzájárulást fizetik be. A szép szó, meg a példamutatás eredményre vezetett. Az év első három hónapjában mintegy 90 000 forintot fizettek be a községbeliek. Volt már pénz a kezdéshez, s mind azt, amit nagyon sürgősnek tartottak: művelődési otthon építése, közvilágítás bővítése, a sportpálya körülkerítése és a többi, mind-mind bekerült ' a tervbe. Azzal is számoltak, hogy a községfejlesztési hozzájárulásból, meg az adórészesedésből 1958-ban mintegy 300 000 forint a rendelkezésükre áll majd, de nagyon sokat társadalmi munkában is elvégeznek. A társadalmi munka szervezésében a tanácsi pártcsoport tagjai járnak az élen. Kordics János 15 holdas dolgozó paraszt például egy maga hét kocsi föld fuvarozását vállalta a művelődési otthon építéséhez. Závorszki Miklósié, a „Tartós Béke” Termelő- szövetkezet tagjait mozgósította erre a munkára: fogatonként öt kocsifuvart ígértek, így nemcsak agitálnak, hanem példát is mutatnak, s a több mint ötezer lakosú községben csaknem 3 500 embert lehetett mozgósítani. így olcsóbb lesz az építkezés. Amit társadalmi munkában végeznek Érsekvadkerten — bár tudomásul veszik, hogy az állam nem tud adni ebben az évben állami támogatást — megvalósítják a saját tervüket. A művelődési otthon építésénél társadalmi munkával végzik el a segédmunkát, a töltést stb, aminek értéke meghaladja majd a 40 000 forintot. A közvilágítás bővítésénél Mészáros György javaslatára megvásárolják az anyagot. A pénzt már összeszedték, takarékba helyezték, hogy ha sor kerül a bővítésre, az anyagot megvásárolhassák. A közutak építéséhez csak az anyagot biztosítja a tanács. A kút — és az árokásást a rózsadombiak végzik el. A sportpályákhoz is csak a kerítés anyagát biztosítják. A többi munkát a sportolók, a sportrajongók végzik el, Csordás István, Dósa János kiszesek mellett, Majer László és Csá- nyi László építőmunkások vezetésével. csoport is. Ezért van a példamutatás, ezért van a kezdeményezés. Ügy számolnak ugyanis, hogy mindazt a forintot, amit a falu összefogásával, társadalmi munkával takarítanak meg, más. fontos beruházásra, a falu csinosítására lehet felhasználni. S ez így is helyes. összefogott a falu. Ezt tartja fontosnak a tanácsi pártTanulság Az érsekvadkerti példa azt igazolja, hogy ott ahol a tanácsi pártcsoportok jó munkát végeznek, jó a tanács, a Hazafias Népfront és a többi tömegszervezetek együttműködései is: jó eredmények elérésére lehet egy községet mozgósítani. Mert ezeknek a szerveknek is elsősorban az kell, hogy feladatuk legyen: tegyék szebbé a falut, valósítsák meg a községek összefogásával mind azt, amire a lakóknak szükségük van, amit a falu fejlődése megkíván. Tanulság kell, hogy legyen az is: a helyi erőknek feltétlen nagyobb segítséget kell adni mindazoknak a szerveknek, vállalatoknak, amelyek munkája befolyásolhatják egy község lakóinak hangulatát. Érsekvadkerten ugyanis sokáig uralkodott a csüggedés azért, mert a község vezetői, kommunistái és pártonkívüli- ek a törvények betartása mellett ígérték a község közvilágításának bővítését, de a kivitelező, az ÉMÁSZ csak ígérget, de nem valósítja azt meg. Pedig a községfejlesztési hozzájárulások befizetése, a tervek maradéktalan megvalósítása attól is függ, hogy a kivitelező vállalatok mennyire segítik a helyi vezetőket az ígéret valóraváltásában. Az érsekvadkertiek most bíznak. Bíznak a vezetők, tervük megvalósításában, a falu további összefogásában, de bíznak a falu lakói is abban, hogy szebb lesz falujuk, megvalósítják a községfejlesztési tervüket. — So — Dolgozó asszonyok a közösségért Nagy sikerrel fejeződött be Bárna községben a nőtanács által szervezett sütő-főző tanfolyam. Fülöp Ilona tanítónő igazán fáradtságot nem ismerve tevékenykedett azért, hogy ez a tanfolyam sikerüljön. Saját lakásán tartotta meg az órákat. Az ő edényeiben sü- töttek-főztek az asszonyok. Ez a példa is azt bizonyítja, hogy a helyiség hiánya sem lehet akadály, ha egy kis közösség fejlődni, tanulni akar. A gyermekvárosért folyó gyűjtésben sem maradnak el a bárnai asszonyok. Eddig több mint 1500 forintot küldtek be a megyei nőtanácshoz és tíz párnát készítettek, természetesen az angint is ők vették hozzá. Dorogházán alig két hónapja alakult a nőtanács. Már az első két hétben ezer forint ára téglajegyet adtak el. Akkor megindították a tollgyűjtést. Azóta 14 párnát készítettek és 25 hímzett türülközőt gyűjtöttek a gyermekváros kis lakóinak. Varga Józsefné idős asszony szíve minden szerete- tével a kis árvák felé fordul. Külön készített egy kis párnát tokkal és húzattal együtt, ráhímezte monogramját, hogy egy kis gyerek, ha álomra hajtja fejét, majd őrá gondoljon. káspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja képviselői rámutatnak arra a veszélyre is, amelyet a dogmatizmus és a szektásság jelent a kommunista- és munkásmozgalomban, minthogy ezek a jelenségek gátolják a marxista-leninista elmélet fejlődését, annak konkrét viszonyokra való alkalmazását és betűrágással helyettesítik az egyes országokban fennálló konkrét körülmények tanulmányozását. A dogmatizmus és a szektásság elszakítja a pártot a tömegektől, ami semmi esetre sem vezethet a munkásosztály s a szocializmus ügyének győzelméhez. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja kifejezi a proletárinternacionalizmus lenini elveihez való tántoríthatatlan hűségét és kijelenti, hogy a két párt a jövőben is elszánt harcot folytat az ellenség arra irányuló kísérletei ellen, hogy a nacionalizmust a népek közötti ellenségeskedésre és gyűlöletkeltésre használja fel. A tárgyalások folyamán a két párt képviselői megvitatták a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja testvéri kapcsolatainak további bővítését célzó konkrét intézkedéseket. * A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió párt- és kormányküldöttségei teljes megelégedésüket fejezték ki a tárgyalások eredményeivel kapcsolatban és megállapították, hogy meg van minden lehetősége a két ország közötti baráti együttműködés továbbfejlesztésének a politika, a gazdaság és a kultúra minden területén. Kifejezték szilárd elhatározásukat, hogy népeik javára a jövőben is fejleszteni fogják kapcsolataikat, ami tovább erősíti a szocialista tábor országainak testvéri összefogását és hozzájárul a világbéke megszilárdításához. Budapest, 1958. április 9-cn KÁDÁR JÁNOS a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, államminiszter. N. SZ. HRUSCSOV a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke.
