Nógrádi Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 26-33. szám)

1958-04-12 / 28. szám

Szovj et vendégek diadalútja hazánkban CEGLÉDEN — Az önök országában ed­dig eltöltött rövid idő alatt — találkozva a magyar dolgozók­kal — irántunk, a Szovjetunió Képviselői iránt, mindenütt a legbarátibb érzelmek nyil­vánultak meg. örömmel fejez­zük ki elismerésünket és mély köszönetünket a szívből faka­dó vendégszeretetért. Úgy érezzük, hogy a ma­gyar dolgozók szívében a leg­mélyebb testvéri érzések él­nek a szovjet nép iránt. Ez számunkra különösen értékes. A magyar munkásosztály, a dolgozó parasztság és a néphez hű értelmiség ön­feláldozó küzdelemben vivta ki azt a lehetőséget, hogy érdekeinek megfe­lelően építhesse szocialista államát. A magyar nép földesurak és kapitalisták nélkül, szocialista alapon építi országát — és nagy sikereket ért el. De őszin­tén meg kell mondanom, hogy az ország volt vezetői a múlt- oan súlyos hibákat és torzítá­sokat köveitek el. A reakció Kihasználta ezeket a torzítá­sokat. A népi demokratikus rend magyarországi ellenségei, külső imperialista erők támo­gatásával 1956 őszén ellenfor­radalmi lázadást szerveztek. A józan ész azt követelte, hogy segítsünk a Magyar Nép- Köztársaság munkásainak és dolgozóinak. De más dolog az, hogy gazdasági segítséget nyújtsunk: fémet, gabonát küldjünk, tanácsot adjunk, s megint más dolog, hogy csa­patokat küldjünk. Nem remeg a kezünk, amikor vissza kell vernünk az ellenség támadá­sát, de láttuk, hogy a magyar lakosság egy része öntudatá­nak hiánya miatt az osztályel- ienség eszközévé vált. Amikor elhatároztuk, hogy teljesítjük a magyar dolgozók .’elhívását és segítségükre sie­tünk, jól tudtuk, hogy a mun­kásosztály minden ellensége, az imperialista világreakció, a saját céljainak megfelelően használja majd ki ezt a lépé­sünket. De hittük és meg vol­tunk győződve róla, hogy a magyar munkásosztály, min­den magyar dolgozó és a világ összes országainak valamennyi haladó embere, végül is jól megért bennünket. De többet is tettünk ennél: nagy gazdasági segítséget nyúj­tottunk a Magyar Népköztár­saságnak a fasiszta lázadás szétzúzása után, hogy gyorsab­ban helyrehozhassa az ellen- forradalmi összeesküvők okoz­ta károkat. A Szovjetunió sze­net, acélt, gabonát küldött Magyarországnak. De nemcsak a Szovjetunió segítette önzetlenül a magyar dolgozókat, hanem valamennyi szocialista ország is, mert a szocialista országok őszintén kívánták, hogy az az anyagi kár, amelyet az 1956. évi ok­tóber—novemberi események idején a magyar népgazdaság elszenvedett, ne csökkentse erősen a magyar nép életszín­vonalát. Ki ne látná világosan, hogy az 1848-as magyar forradalom és az imperia­lista reakciós erőktől támo­gatott 1956. október—no­vemberi ellenforradalmi fasiszta lázadás két töké­letesen különböző dolog. Jólesik nekünk, hogy itt tartózkodhattunk az önök vá­rosában, amely kiemelkedő szerepet játszott Magyarország történetében. Itt szólalt fel először Kossuth, a magyar nép dicső fia, amikor harcba hívta Magyarország népét a hazája függetlenségéért és szabadságáért. Lángoló beszé­deiért, szabadságszeretetéért, a haza érdekeinek odaadó szolgálatáért szeretik és tisz­Á küldöttség találkozása a csepeli dolgozókkal A csepeli nagygyűlést Kiss Dezső elvtárs, a Csepeli Vas­mű pártbizottságának első titkára nyitotta meg, majd Ká­dár elvtárs emelkedett szólásra. Mi a szocializmus, a népi hatalom népei vagyunk Mi a lényege harcunknak? A szocializmusért vagyunk és a népi hatalom erősítése mel­lett vagyunk. Ennek része, hogy tiszta elvet vallunk és azt teljes határozottsággal vall­juk. A proletár nemzetköziség mellett vagyunk. Nekünk test­vérünk a világ minden mun­kása, bármilyen nemzetiségű is, s ellenségünk, még ha ma­gyarnak született is az, aki a reakció mellett és a népi ha­talom ellen lép fel. Minket elvtársak, sok néppel a közös ügy köt össze és én a Szovjet­unióban, azt hiszem, az önök nevében is mondhattam és az önök szívéből is szólhattam: nemzeti függetlenségünk, békénk, szocialista jövőnk egyik garanciája, hogy vé­gig ki fogunk tartani a szovjet—magyar barátság mellett, akármiféle ellen­ség áskálódjék is. Ezután a hatalmas éljenzés közben N. Sz. Hruscsov emél- kedett szólásra. A népi hatalom Magyarországon és a többi szocialista országokban örökké létezni fog A világ összes munkásai testvérek. Az osztályszolidari­tás szálai fűzik össze őket. A munkásoknak, a világproletári- átus hatalmas hadseregének nagy, történelmi hivatása, hogy az emberiséget elvezesse a kommunizmusba. A mun­kásosztály a néptömegek év­százados vágyainak kifejezője. Különösen megnő a munkás- osztály szerepe a hatalom kéz­bevétele után. Mi, önökkel együtt, ta­pasztalatból tudjuk, milyen hatalmas erőfeszítéseket követel az új szocialista élet építése, hiszen mun­kánkat állandóan akadá­lyozzák a régi világ erői. Lenin, a dolgozók nagy ve­zére és tanítója, sokszor ma­gyarázta, hogy a proletárdik­tatúra: a proletáriátus és a dolgozók többi rétege, elsősor­ban a parasztság közötti osz­tályszövetség különleges for­mája. E szövetség célja a ki­zsákmányolok ellenállásának, a kapitalizmus visszaállításá­ra irányuló törekvéseinek tel­jes elfojtása, hogy véglegesen kialakíthassuk és megszilár­díthassuk a szocialista társa­dalmi rendet. Nagygyűlés Tatabányán A szovjet párt és kormányküldöttség kedden Tatabányára látogatott, ahol Hruscsov és Kádár elvtárs mondott beszédet mintegy százezer ember előtt. Szilárdan megálljuk helyünket a szocializmust építő népek sorában megemléke­Kódár elvtárs zett arról, milyen kimagasló eredmé­nyeket értek el bányá­szaink, s szívből gratulált termelési sikereikhez. Dolgozó népünk ismét egy­séges és erős. Hogy jól meg­álljuk helyünket és népünk a jövőben boldog legyen, hogy szocializmusban és békében élhessünk, az kell, hogy mint a szemünk fényét, úgy őrizzük a nép hatalmát, a Magyar Népköztársaságot. Az kell, hogy állhatatosan kitartsunk a proletár internacionalizmus zászlaja alatt, hogy együtt ha­ladjunk a világ munkásaival, a szocializmust építő népekkel, különösképpen legjobb bará­tunkkal, szövetségesünkkel, a nagy szovjet néppel. A nagy eszméinkhez való hűséghez azonban az is hozzátartozik, hogy fog­juk meg a munkát, ahogy kell. Szerte a világon úgy ismerik a magyart, ha van kedve, tud jól dolgozni, jól mulatni, ha kell, jól verekedni. Határoz­zuk el, hogy a munkában és,a szocializmus ügyéért folyó harcban is megálljuk helyün­ket. Kádár elvtárs beszédét gyakran szakította meg a taps, az egyetértő közbekiáltások. Beszéde után szűnni nem aka­ró éljenzés fogadta a bejelen­tést, hogy Hruscsov elvtárs kíván szólni a megjelentekhez. Éljenek a bányászok, akik nehéz körülmények között hozzák felszínre a szenet Most, amikor megérkeztem Tatabányára, idejött hozzám egy öreg bányász, s elmondta, ő is ott harcolt a vörös hadse­reg soraiban az ellenforradal­mi hordák ellen. Bizonyára nem ő az egyetlen, s a magyar bányászok között sok olyan veterán van, aki elmondhatja ezt magáról. Ma már messze mögöttünk vannak az októberi forradalom napjai. Szovjet ál­lamunk ma már 40 éves. Már elmúltak azok az idők, amikor az imperialisták a Szovjetunió területére küldhették csapatai­Türelemre, időre és kitartó munkára Tan szükség Hruscsov elvtárs a Tudományos Akadémián N. Sz. Hruscsov elvtárs, a -szovjet párt- és kormánykül­döttség vezetője és a küldött­ség két tagja: A. A. Gromiko ss J. I. Gromov elvtársak szer­dán a Magyar Tudományos Akadémia ünnepi ülésén talál­koztak a magyar értelmiség mintegy négyszáz kiváló kép­viselőjével. .Résztvettek a ta­lálkozón Kádár és Kállai elv- Tiársak is. Felejhetetlen marad ez a nap a találkozó összes részt­vevői számára. Hruscsov elvtárs szavai olyan meleg, minden 'tartózkodást felolvasztó lég­kört teremtettek, amelyben megértésre talált minden igaz baráti szó. Olyan pontosan ki tudta mondani, mi él ma az értelmiségben, mi nyomja a elkiismeretét, milyen kérdé­sekre vár választ, hogyan mér­legeli helyzetét a hazában és a világban, mintha az embe­rek szívébe látna. . Türelemre, időre és kitar­tó munkára van szükség — mondotta — hogy meg­értessük az értelmiséggel a forradalmi változások értelmét és irányát”. Hosszasan beszélt a szovjet értelmiségről. Emlékeket, pél­dákat mondott el, amelyekkel világossá tette, hogy a Szov­jetunióban annak idején az át­meneti időszakban hasonló ne­hézségekkel kellett megbirkóz­nia a régi értelmiségnek, mint ma Magyarországon. Ezért ismeretesek előtte a mi intel­ligenciánk gondjai, ezért tu­dott nagy megértéssel beszélni ezekről a gondokról, nehézsé­gekről. Nem kívülről, hidegen, ridegen, hanem úgy, mint aki alaposan ismeri a szocializmus és a kapitalizmus frontjai kö­zött vergődő, a maga útját ke­reső értelmiség benső tusako­dását. „Segítenünk kell — mon­dotta Hruscsov elvtárs — ezeknek az embereknek a nehéz vívódások útját maximálisan megrövidíte­ni. El kell érni, hogy mi­nél több ember, minél ha­marább a mi szocialista nézeteinket fogadja el.” A szovjet értelmiség végte­lenbe nyúló perspektívájáról, a tudományos képzés megjaví­tásáról, az eddigi sikerekről elmondott példák nagy hatás­sal voltak a magyar értelmi­ség legkiválóbb képviselőire. A felharsanó taps, amellyel akadémikusok, pedagógusok, gyári mérnökök, írók, színé­szek és pártoktatók, öregek és fiatalok fogadták ezt a beszé­det azt bizonyítja, hogy me­leg szeretettől fűtött szavai nagy segítséget nyújtottak ah­hoz, hogy az értelmiség még- inkább összeforrjon saját né­pével, a szocializmust építő magyar dolgozók millióival, a magyar népi demokráciával. kát. Az imperialistáknak tud- niok kell: békében akarunk élni a világ minden népével. A Szovjetunió népe, mun­kásosztálya, parasztsága hatalmas politikai érett­ségről tett tanúbizonysá­got a szocialista építés év­tizedeiben. Ma már a Szovjetunió nem egyetlen-szocialista ország. — Ma már a Szovjetuniót nem kapitalista környezet veszi kö­rül. 13 szocialista ország építi egységes akarattal az új vilá­got. A mi táborunkban jelen­leg egy milliárd ember él. Nincs mitől félnünk! Nem ijedünk meg az ellen­ségtől; aki megijed, aki csú- szik-mászik előtte, az csak gyík. Mi sasok vagyunk, akik repülni tudunk. Sztálinvárosban mondottam, hogy a jövőben úgy kellene in­tézni a dolgokat, hogy ne is­métlődhessék meg az, ami 1956 októberében történt, hogy ne kelljen a magyar nép­hatalom segítségére sietni ilyen nehéz helyzetben. Egy­néhány burzsoá újságíró ez' félremagyarázta. Mint olvas­tam, valami olyasmit írtak, hogy ha mégegyszer ellenforra­dalom lesz Magyarországon, a szovjet hadsereg nem fog segí­teni. Ezt én nem mondtam. Nem mondtam mindenekelőtt azért, mert szilárd meggyőződésem, hogy Magyarországon mégegy­szer nem lehet ellenforrada­lom. Tudom, hogy a magyar munkásosztály mégegyszer nem fogja megengedni, hogy a párt volt vezetőinek torzítá­sait kihasználják a nép hatal­ma ellen. Hruscsov elvtárs beszéde be­fejezéseként sok sikert kívánt a szocialista társadalom építé­sének munkájához, majd a bá­nyász elvtársakhoz fordult. — Nagy felelősséggel tar­toznak önök hazájuknak — mondotta — önök szenet bányásznak, szenet, amelyről Lenin azt mondta, hogy az ipar ke­nyere. Energia nélkül megáll az ipar, ipar nélkül pedig nem halad­hatunk előre. Erre mindig em­lékezzenek. Éljenek a bányá­szok, akik nehéz körülmények között hozzák fel a felszínre a szocialista ipar számára a sze­net! A proletáriátus diktatúrája óriási alkotó feladatokat old meg. Ez a diktatúra az új, szocialista társadalmi rend megszilárdulásának, a szoci­alista gazdasági rendszer, a haladó kultúra megteremtésé­nek és fejlesztésének, az ember életéhez és boldogságához szükséges javak tömeges nö­velésének eszköze. Ami a magyar munkás- osztály törzsét illeti, ame­lyik kijárta az osztály­harc kemény iskoláját, az sohasem állhatott az ellen- forradalom oldalára, ha­nem forradalmi tetteivel bizonyította be a szoci­alizmus és a proletár inter­nacionalizmus iránti oda­adását. Tudtuk, hogy nekünk még szemünkre hányhatják, hogy fegyveres erőinkkel állítólag „beavatkozunk” Magyarország belügyeibe. Mégis, 'internaci­onalista kötelességünkhöz hí­ven, úgy döntöttünk, hogy egy szocialista ország, amelynek megvan az ereje és lehetősége, hogy segítséget nyújtson egy másik testvér országnak, ne álljon félre, ne szemlélje tét­lenül, hogy a horthysták és egyéb ellenforradalmi söpre­dékek akasztják és agyonlövik a munkásokat, dolgozó parasz­tokat, kommunistákat. Mert, ha félre áll és semlegesen nézi a vérontást, nem nevezheti magát szocialistának és ennek az országnak a képviselői nem nevezhetik magukat kommu­nistáknak. A történelemben senki nem bocsátotta volna meg nekünk azt, hogy amikor Magyarországon a munkások vére folyt, mi félreálltunk és tétlenül szemléltük az esemé­nyeket. A népi hatalom Magyar- országon, miként a többi szocialista országban, áll, létezik és létezni fog. Ez a hatalom örök időkre szól! Szívből kívánjuk, hogy gaz­dagodjék és erősödjék a ma­gyar munkásoknak, az ország igazi gazdáinak osztályöntuda­ta, legyenek kérlehetetlenek az ellenség mesterkedéseivel szemben és ilymódon állandó­an erősödjék a munkásosztály és a magyar dolgozó paraszt­ság testvéri szövetsége. Tatabányán telik Kossuthot Magyarország és a Szovjetunió dolgozói. De az az idő, amikor Kossuth élt, a burzsoá forradalmak idősza­ka volt. Most más korban élünk, a szocialista forradal­mak idején, amikor a munkás- osztály harca folyik a nagytő­ke ellen. A lázadók okozta nagy ká­rok ellenére a Magyar Népköz- társaság határozottan és ma­gabiztosan halad a szocialista gazdaság fejlesztésének útján. Mindamellett önöknél is, ná­lunk is a Szovjetunióban és a többi szocialista országban is vannak nehézségek, amelyeket le kell gyűrnünk. Nem számít­hatunk senki segítségére, sa­ját magunkban kell bíznunk, saját munkánkban és tudo­mányunkra kell támaszkod­nunk. Szakadatlanul növel­nünk kell a munka termelé­kenységét, erősítenünk kell a munkafegyelmet és minél ke­vesebb ráfordított munkával, minél több terméket kell elő­állítanunk. Csak a munka ter­melékenységének növelésével haladhatunk még gyorsabban, s vívhatunk ki újabb és újabb győzelmeket. Amikor segítettünk a magyar népnek, internacionalista kötelességünket teljesítettük Hruscsov elvtárs felszólalása Cegléden

Next

/
Oldalképek
Tartalom