Nógrádi Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 26-33. szám)

1958-04-03 / 26. szám

12 NÓGRÁDI Népújság 1 MS«, április 3. TECHNIKA és Tudomány TELEVÍZIÓS MIKROSZKÓP A leningrádi elektrotechni- Kai intézetben a közelmúltban televíziós mikroszkópot szer­kesztettek. A televíziós vevőt, amelynek katódsugárcsövén a mikroszkóp által felfogott ké­pek megjelennek, a mikrosz­kóptól 70 méterig terjedő tá­volságra lehet elhelyezni. Ez­zel lehetővé válik, hogy elő­adótermekben nagyobb néző- közönség is figyelemmel kö­vethesse a laboratóriumi kísér­leteket. A készülék a követke­zőkből áll: egy normális erős­ségű mikroszkópból, egy ké­szülékből, amely az optika ál­tal felfogott fényt villamos impulzusokra változtatja és felerősíti, egy speciális készü­lékből, amely ezeket az im­pulzusokat a katódsugárcsőbe továbbítja. valamint egy komplett áramforrásból. Itt a HA 6 KHB... KIS SZOBÁBAN négy ember munkálkodik. Az asz­talokon laikus ember számára ismeretlen műszerek. Rádió adó-vevő készülék zúg a sa­rokban. Erősítők, rádiólám­pák hevernek — bár rende­zetten — az asztalokon. Az adó-vevő készülék mikrofon­jához fiatal, szőkehajú ama­tőr hajol, Lavnyai Károly, a Magyar Honvédelmi Sport- szövetség salgótarjáni rádió­klubjának vezetője. Nagy Béla, Gulyás Imre és Veres Mihály amatőrök a most ké­szülő. érzékeny televíziós ké­szüléket nézik. Az újságíró számára most Lavnyai Károly munkája az érdekes. Valamit csavargat a A szovjet t’udomány a brüsszeli világkiállításon Irta: V. Kosztrov A SZOVJET TUDOMÁNYOS AKADÉMIA VILÁGKIÁLLÍ­TÁSI TUDOMÁNYOS TANÁCSÁNAK ELNÖKHELYET­TESE A szovjet tudomány alkotá­sait a Szovjetúnió pavilonjá­ban és a Nemzetközi Tudo­mányos Palotában mutatjuk be. A kiállított tárgyak több­ségét a Tudomány Palotájá­ban helyezzük el. Ez az épü­let négy részre oszlik: „Atom” ..Molekula”, „Kristály” és „Élő sejt”. A szovjet tudósok mind a négy területen bemu­tatják müveiket, amelyeket úgy válogattunk össze, hogy a kiállítás látogatóit népszerű módszerekkel ismertessük meg a legkiválóbb szovjet tudósok munkáinak tudományos tar­talmával és jelentőségével. Az „Atom” részlegben a Szovjetúnióban folyó sokol­dalú magfizikai kutatásokról adunk képet. Bizonyára ' nagy érdeklődéssel fogadják majd a látogatók az úgynevezett másodlagos neutronok kisu­gárzását bemutató műszert. Itt találkozhatunk majd P. Cserenkov szovjet tudós be­rendezésével is, amellyel fel­tárta a fény sebességénél gyorsabban mozgó anyagi töl­tetek fényhatását. A „Molekula” részleg leg­nagyobb kiállítási területét a Szovjetúnió Tudományos Akadémia foglalja el. A kö­zéppontban a „Láncreakció” című bemutatóállvány helyez­kedik el, amely végigvezeti a nézőket a láncreakció bonyo­lult vegyi és fizikai folyama­tain. Működés közben ismer­tetjük meg látogatóinkkal az •úgynevezett „,szabad gyökö­ket” elemző berendezést. A fentiek mellett elektronikus •oszcillográfok, atom- és moler kulaszinképvizsgáló készülé­kek, fényerős szinképmérők •és fázisos mérőműszerek so­rakoznak majd egymás mel­lett. A „Kristály”’ részleg számot ad majd arról, milyen ered­ményeket értek el a szovjet tudósok a kristályos szilárd testek tanulmányozásában. Ott láthatók majd az úgyne­vezett horizontális elektro- nográfok, amelyek a kris­tálytestek felépítésének ta­nulmányozására szolgálnak és azokat a mérőműszereket, amelyekkel a testek fényát­eresztő képességét mérhetjük. Az „Élő testek” részleg nem különféle műszereket, hanem inkább érdekes magyarázato­kat tartalmaz a szovjet kuta­tásokról. A 10 szovjet állvány a fotószintézisről a fermentu- mok tevékenységéről, a fizi­kai és vegyi változásokról a testek és szövetek átültetésé­ről, stb. mutat be érdekes dokumentumokat. A Szovjetúnió központi pa­vilonjában a legfontosabb tu­dományos problémákat érintő anyagokat helyeztük el. A központi teremben például a látogatók megismerkedhetnek majd az első szovjet mester­séges hold és műszereinek működésével. Napenergiával működő erőmű, meteorológiai rakéta, ionizációmérő, ultra- viola sugarakat kibocsátó be­rendezés — mind-mind helyet kapnak majd a szovjet pavi­lonban. A szakemberek bizonyára nagy érdeklődéssel fogadják majd a Szovjetúnió ujgeoló- giai térképét, amely azt mu­tatja, hogy ma már hazánk­ban nincsennek „fehér foltok”. A világűr tanulmányozása, az Északi és Déli Sark, arche­ológia és etnográfia — mind­ezek még helyet kapnak a szovjet tudomány nagyarányú fejlődését bemutató témakö­rök között. műszeren, éles búgás, majd megszólal. — Itt a HA 6 KNB, itt a HA 6 KNB jelentkezik. Részt veszek a kör munkájában. Vé­telre állok. Egy pillanat, s már vála­szolnak is. — Figyelem, figyelem. Itt a HA 5 KBA jelentkezik. Üd­vözöljük Salgótarjánt. Meg­adom a riportomat... És az amatőrök egymás után üdvözlik a kör részt­vevőit. Jelentkezik a HA 6 WS. az Európa-szerte ismert mezőberényi tanító. Az ünne­pelt. a húsz éve működő HA 5 BU. A betegségéből felgyó­gyult HA 5 BO-nak kívánnak további javulást az éter hul­lámhosszán. És az éterben, a nagy káoszban találkoznak az amatőrök. Vevőkészülékükön újra és újra felhangzik egy- egy állomás jelentkezése. Ta­tabánya, Hatvan stb. stb. — Itt a magyar kör. itt a magyar kör, a HA KBA — és adta jelzését az amatőr rádiósoknak.-Rádiósunk, Lavnyai Ká­roly új „fogáshoz“ folyamo­dik. Befejezi a magyar kör­ben betöltött szerepét, új hul­lámhosszra tér, s máris adja hívását. — Figyelem, figyelem. Itt a HA 6 KNB. Általános hívás a 40 méteres sávon. Vételre ál­lok . . . A hívás repül szerte a vi­lágon. Izgalmas percek kö­vetkeznek: vajon hallja-e va­laki. Csak néhány piilanat, s Franciaország jelentkezik. Sajnos, nem tudja venni adá­sunkat. Üj javaslat hangzik el. Próbáljuk morzéval. Nagy az öröm. Sikerült, s az ama­tőrök nyelvén máris megértet­tük egymást. Üjra hívunk. Az éterben nincs határ, s az udvariasság, előzékenység és barátság hangján megindul a társalgás. — Figyelem, figyelem. YO 6 KBA-t hívom. Vételre ál­lok ... — Halló HA 6 KNB. Itt vagyok — hallatszik kissé tört magyarsággal. A romá­niai Sztálinváros egyik isko­lájának tanárnője jelentke­zik. Rövid eszmecsere. Megtudjuk, hogy a sztálin- városi és a bukaresti úttörők háza növendékei között izgal­mas sakkmérkőzés zajlik le. A lépéseket az amatőr rádió adó-vevő készülékkel továb­bítják. Izgalmas. A végét nem vártuk meg, tovább keres­tünk a hullámsávon. Micsoda bábeli hangzavar. Franciák, németek, jugoszlá- vok jelentkeznek egymás után. Összeköttetést keresünk Szputáyik-közvéleménykutátás Japánban A japán Kyodo közvéle­ménykutató intézet közvéle­ménykutatást folytatott az orosz szputnyikról. Háromezer férfi és nő kap­ta meg a kérdőívet a társada­lom minden rétegében. 2536 személy válaszolt, vagyis 84,6 százalék. Szovjet-unió a világ gyémánt-ban leggazdagabb országa Nemrégen tért vissza Moszkvába a Szovjetunió Tudo­mányos Akadémiájának expedíciója, amely geológiai kutatá­sokat végzett a nemrég felfedezett Jakut-földi gyémántmező­kön. A Jakut-földi gyémántmezők a leggazdagabbak a világon, még a Bclga-Kongó-i híres gyémántlelőhelyeknél is jelentő­sebbek (ezek pedig a kapitalista országok gyémánttermelé­sének 3/5-ét adják), ennek ellenére a Jakut-földi gyémánt­lelőhelyek kitermelése komoly akadályokba ütközik. Ezek a gyémántlelőhelyek a tajgán vannak, távol a közlekedési útvonalaktól, az örök fagy birodalmában. Helyenként a föld .300 méter mélységéig, vagy még annál is vastagabb réteg­ben fagyos. Mivel ezeken a helyeken nem lehet kutakat ásni és a gyémántot a hagyományos módszerekkel kitermelni, a szovjet tudósok új kitermelési módszert és technológiát ja­vasoltak és dolgoztak ki. Az új módszert már sikeresen ki­próbálták. A nyilatkozatok 95,3 százalé­ka kijelenti, hogy figyelemmel kísérte a sajtóban és rádióban a szputnyikról szóló híreket. Egyformán megoszlottak a vélemények atekintetben, va­jon a mesterséges holdak szen­vedést, vagy boldogságot hoz­nak-e az emberiség számára? A megkérdezett személyek 30,1 százaléka azt véli, hogy a mesterséges holdakat fegy­verként fogják felhasználni és így csak növelik az emberiség szenvedéseit; 29,9 százalék vi­szont úgy nyilatkozott, hogy a mesterséges holdak nyomán az emberiség boldogabb lesz. A megkérdezett diákoknak általában helyes véleményük van a mesterséges holdakról. De a leszavazott személyek többsége, 57,0 százalék azt mu­tatta, hogy teljesen tudatla­nok a nagy probléma jelentő­ségéről. Ezen a téren főleg az 50 éven felüli nők vezetnek. A közvéleménykutatás ered­ménye szerint a japán nép többségét rendkívül meglepte a két szovjet szputnyik kilö­vése. a Szovjetunióval. Sajnos, nem sikerül. Zavar bennünket az időjárás. Egy-egy alkalommal száz­ezrek keresik egymást az éterben. Ügy tudom, csaknem félmillió amatőr foglalkozik a világon a rádió adás-vétellel. Kicserélik tapasztalataikat, se­gítenek egymáson. Barátok ők. Egy nagy-nagy családot alkotnak, faj, vallás és poli­tikai világnézeti különbség nélkül. Nincsenek határok, ninfcse- nek akadályok előttük, vala­mennyien egyet akarnak: ba­rátságban élni egymás mel­lett, segíteni egymást az ama­tőr rádiózás tökéletesítésében. M ILYEN SZÉP EZ. A megértés, a kölcsönös barát­ság. És eszembejut egy film címe: Ha a világon mindenki ilyen volna... Igen, ez na- gyon-nagyon szép lenne. — So — GIGANTIKUS JÁRMŰ A SZAHARA FELTÁRÁSÁRA A „T—100 Berliet”-nek ne­vezett gigantikus jármű, ame­lyet nemrég készített el egy francia cég, megrakva eléri a 120 tonnát és a leghatásosabb közlekedési eszköznek számít a sivatagban. A T—100 olyan vidékekre is eljuthat, ame­lyek elérhetetlennek számítot­tak a legtökéletesebb jármű­vek számára is. A T—100 ke­rékgumijának nagy átmérője és nagy futófelülete folytán nem rekedhet meg a homok­ban, mert négyzetcentiméte­renkénti nyomása majdnem ugyanakkora, mint a teve tal­páé. Bulgária óceán járó hajókat épít A várnai »Georgi Dimitrov« hajógyár helyén 50 évvel ez­előtt csak egy kis műhely állt, s még 20 évvel ezelőtt is a »Galata« motorcsónak vízre- bocsátása nagy esemény szám­ba ment. Egy évtizednél alig vala­mivel nagyobb idő alatt a kis kikötői műhely nagy, modern tották a »Várna« nevű 3200 tonnás gőzöst. Az ünnepségek programjá­nak egy fő pontja a legna­gyobb eddig épített bolgár ha­jó, a 3200 tonnás »Várna« víz- rebocsátása volt. Ez a hajó egy öt egységből álló sorozat első példánya. Az öt hajóból hármat külföldnek szánnak. A »Georgi Dimitrov« gőzös szocialista üzemmé fejlődött. Az 1952—1956 közti időszak­ban a gyártott hajók száma megkétszereződött. 1956-ig a gyár 1000 tonnánál nem na­gyobb, kis tengeri és folyami hajókat épített. Az 1957. év fontos határköve volt a gyár fejlődésének: az üzem kibőví­tésének és korszerűsítésének eredményeképpen a gyár dol­gozói már 3000 és 5000 tonnás hajók építésével is megbirkóz­nak. A gyár nemrég ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját, s ez alkalommal vízrebocsá­mégpedig kettőt Csehszlováki­ának és egyet Albániának. A gyár ezenkívül vasbetonból ké­szült úszóhoteleket és 4000 tonnás tankhajókat is készít a Szovjetunió számára. E két hajótípus legyártása után a várnai hajógyár legkésőbb 1960-ra már abban a helyzet­ben lesz, hogy 10 000 tonnás hajókat is építhet. Ez nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy Bulgária né­hány éven belül óceánjáró ha­jókat épít, s ezzel elfoglalja az őt megillető helyet a hajóépí­tő országok sorában. Meteorológiai rakéták A szovjet tudósok tervbe vették, hogy a Nemzetközi Geofizikai Év keretében egész sorozat meteorológiai rakétát bocsájtanak fel az atmoszféra felső rétegeinek tanulmányozá­sára. A tervek szerint össze­sen több mint 100 rakétát bo­csájtanak fel ebből a célból. A legészakibb pont, ahol a meteorológia; rakéták startol­nak, a Ferenc József Földhöz tartozó Heis-sziget. Tavaly november elejétől ez év február közepéig hat meteorológiai rakétát bo- csájtottak fel erről a hely­ről. A Fedcsenko-expedició a ra­kétákkal és a szükséges felsze­reléssel tavaly októberben ér­kezett a Heis-szigetre a »Nye- mirovics-Dancsenko« motoros­hajóval. Az expedíció vezetője naplót írt, amely rövidesen a Heis-szigeti expedíció tagjai­nak közös naplója lett. A nap­ló megörökítette, hogyan éltek és dolgoztak a kutatók ezek­ben a hónapokban, milyen volt, amikor először meglát­ták az északi fényt, fehér med­véket, az első bálnát az óceán­ban. A legnagyobb élményük természetésen az volt, hogy nekik sikerült elsőnek ra­kétákkal rendszeresen megfigyelni az atmoszféra felső rétegeit. Az első rakétát november 4-én, moszkvai idő szerint 10 óra 55 perckor bocsájtották fel. Ezen a napon a Heis-szi- geten minden csendes volt. El­hallgatott a traktor-zúgás. A fejtőkalapácsok is pihentek. Még a rádiósok is leszálltak a hatalmas árbocokról, félre­tették a műszereket és bizton­ságos helyet kerestek, ahon­nan kényelmesen figyelhetik a startpályát. Minden tekintet a rakéta-ki­lövőhely felé irányult. Egy­szerre felrepült és sziporkázva kigyulladt a zöld jelzőrakéta. Az expedíció vezetője meg­nyomta a gombot. Robbanás. A jeges földről lángoszlop tört az égbolt felé. A fekete Irta: A. Anfinogenov rakéta szédítő sebességgel su­hant a magasba. Az egész szi­getet fülrepesztő, süvítő hang töltötte be. A rakéta pedig a Sarkcsillag felé haladva, a magasba röpítette a műszere­ket, hogy közölje az emberek­kel, mi történik ott, a szédítő magasban, a világűr küszöbén. Repülés közben a rakétáról levált a műszereket tartalma­zó fejrész, amely mintegy 40 percet tartózkodott a levegő­ben, majd ejtőernyő segítségé­vel lassan leereszkedett, A ra­kétafej elektromos ellenállás­mérőt, membrános hőmérőt és légnyomásmérőt stb. tartalma­zott. A rakétából rádiótávmé­rő-készülék továbbította a mérés eredményeit a földre. A tudósok a meteorológiai rakéták segítségével szereztek először adatokat az Északi Sarkvidék kö­zépső sztratoszférájában uralkodó légnyomásról, a hőmérséklet mcgoszlásáróL A Heis-szigeti rakéták fel- bocsájtása a szovjet tudomány sikereinek újabb tanúbizony­sága. A halál meghátrál Irta: I. Zajcev Ismeretesek olyan esetek, ami­kor az emberek súlyos sebesülés vagy nehéz mű­tét után az úgy­nevezett klinikai halál állapotába kerülnek, s a la­boratóriumokban kidolgozott eljá­rások segítségé­vel visszaadják őket az életnek. Az élet vissza­adása azonban csak akkor sike­rül, ha a halál állapota nem ha­ladja meg az. 5—6 percet. Hogyan lehetne átlépni ezt az 5—6 perces határt és hogyan le­hetne életrekel- teni a szervezetet a szívműködés és a lélegzés meg­szűnése óta eltelt hosszabb idő múl­va? E probléma megoldásán fára­doznak a Szovjet Tudományos Aka­démiához tartozó szervezet-felélesz­tést kísérleti fizio­lógiai laborató­rium dolgozói. A kollektíva veze­tője G. A. Nye- govszkij profesz- szor. Néhány évvel ezelőtt a labora­tóriumban a fenti célból alkalmazni kezdték a szerve­zet mesterséges hűtését (hipoter- mia). Abból a fel­tételből indultak ki, hogy a sejt­bomlás alacso­nyabb hőmérsék­leten lassabban megy végbe. Az első kísér­leteket kutyákon végezték. A mes­terségesen létre­hozott alacsony hőmérsékleten a klinikai halál be­állása után egy egész órával ké­sőbb sikerült élet- rekelteni a kutyá­kat. Ma már maj­mokkal folynak a kísérletek. Ezzel kapcsolatban Nye- govszkij profesz- szor a következő­ket mondotta: — Meggyőződé­sünk, hogy hipo- termikus viszo­nyok között az emberi szervezet is feléleszthető a halál után eltelt 5—6 percnél hosz- szabb idő múlva is. Éppen a maj­mokkal végzett kísérletek segíte­nek e kérdés meg­oldásában. Eddig három majmot keltettünk életre, közülük kettőt 10 perccel, egyet pe­dig 20 perccel a halál után. A maj­mok remekül ér­zik magukat, mintha mi sem történt volna. A kísérleteket foly­tatjuk. A halál és az életrekeltés fo­lyamatainak ta­nulmányozása a majmokon hipo- termikus viszo­nyok közepette sok értékes ta­pasztalatot nyújt az emberi életért vívott harcban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom