Nógrádi Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 17-25. szám)
1958-03-29 / 25. szám
NÖGRADI NépujsGg 1958. március 29. „Hej, Vargáné, káposztát főz...“ Egész héten nagyban készülődtek már a záróüinnepélyre. Annyi finom sütemény gyűlt össze, hogy egész éjjel nem győzték hordani az asztalokra, mint valami lakodalomban. Pedig jó nagy lakodalomnak beillett volna az ecáegi nő- tenács által rendezett sütő- foiő tanfolyam záróünnepélye. Több mint százan dicsérték a vacsorán a tanfolyam vezetőinek özv. Banos Jánosnénak és özv. Kéri Venczelnének finom főztjét. Ott volt mind a 27 hallgató férjestől, vőlegényestül. De volt ott sok más vendég is. A vacsora utáni bálra pedig annyian összegyűltek, hogy igazolták azt a közmondást, miszerint sok jó elfér együtt. Nem hiába volt nagy híre a faluban a tanfolyamnak. Általában egyre számottevőbb társadalmi életet kezdenek élni az asszonyok ebben a kis faluban. Bagyinszki elvtárs, a párttitkár és Surányi elvtárs a tanácselnök csak szélesen mosolyog, ha a nőGyermek hetek az Állami Áruházban leányka és fiúruhák nagy választékban Ajándékozz húsvétra az Állami Áruházból tanács munkájáról, általában az asszonyok összefogásáról kérdezősködünk. „Ügyesek a mi asszonyaink. Ha arról van szó, hogy segíteni kell egymáson, vagy éppen árvagyerekek szorulnak segítségre, őket nem kell kétszer biztatni.” A záróünnepély napján nagy izgalommal sütöttek a tanfolyam fiatal hallgatói. Érthető, sok ember előtt kellett bebizonyítani, hogy nem hiába hallgatták esténként olyan fi' gyelmesen a két kedves és a háztartásvezetésben nagy gyakorlattal rendelkező tanfolyamvezetőt. Azok ketten pedig kitettek magukért. Olyan vacsorát készítettek, — hallgatók segédletével —, amely ékesen bizonyította, hogy hivatott szakértői ők a sütésfőzés nemes tudományának. Lelkes munkájukat ismerték el a hallgatók azzal is, hogy egy-egy szép köténnyel ajándékozták meg őket. Berkó Borbála tanítónőnek, a nőtanács titkárának és Ősim Máriának, a földművesszövetkezeti nőbizottság vezetőjének jó munkáját dicséri az, hogy Ecsegen egyre jobban megvalósul a nők összefogása, olyanok is szívesen eljárnak a tanfolyamokra, előadásokra, szülői értekezletekre és egyéb összejövetelekre, akiket azelőtt „passzív”-nak könyveltek el. Nagy segítségükre van ebben a munkában az, hogy a párt titkár felesége is szinte minden szabad idejét erre áldozza. Itt igazán nem vádolhatják a párttitkárt azzal, hogy másokat biztat arra, amit a saját feleségénél nem tud elérni. Befejeződik a fsz. könyvelők fanfolyama Szécsényben április 3-án befejeződik a huszonkét hallgatóval működő termelőszövetkezeti könyvelők tanfolyama. A résztvevők nagy szorgalommal sajátították el az előadások anyagát. A tanfolyamon részben már termelőszövetkezetekben dolgozó könyvelők, részben iskolából kimaradt fiatal lányok vettek részt. A vizsgák befejeztével a hallgatók mint termelőszövetkezeti könyvelők helyezkednek el. Egy tanácstag faluja ügyéért Dicséretre méltóan harcol a község lakóinak érdekeiért Leszenyiczki János patvarci tanácstag. Legutóbbi levelében a következőket írja: Nagy elégedetlenséget keltett a lakosság körében az a rendelkezés, amelynek értelmében a külterületi postakézbesítő sem pénzfelvételi (utalvány csekkbefizetés) sem cso- magfelvételi tevékenységet nem végezhet. A csomagok házhoz kézbesítését is beszüntették. Ez az intézkedés megnehezíti a folyamatos adóbefizetést is. Az adózók most sem a tanácsnak, sem a postakézbesítőnek pénzt nem adhatnak át. Ha az adózó gazda határidőhöz kötött adófizetési kötelezettségét teljesíteni akarja, a legnagyobb mezei munkák idején is Balassagyarmatra kell fáradnia. Nem beszélve arról, hogy ezt még utazási problémák is megnehezítik. Tudomásom van arról, hogy a tanács és a Hazafias Népfront bizottság, a járási és megyei Hazafias Népfront bizottságok segítségét kérték a postafiók létesítéséhez. A Budapesti Postaigazgatóság azonban a kérelmet elutasította. Mi nagyon furcsáljuk a posta eljárását. Patvarc községben ugyanis 1954—55-ben már volt postafiók, amelyet a Balassagyarmati Postafőnökség beszüntetett. Pedig a postafiókkal meg lenne oldva a telefonálás problémája is. Patvarc községnek ugyanis egy telefonkészüléke van és az a tanácsházán van elhelyezve. így az összes hivatalos és magánbeszélgetések itt bonyolódnak le, természetesen csak akkor, amikor a tanácsházán hivatalos idő van, máskor a legsürgősebb ügyeket sem tudják elintézni. Ha például betegség, vagy állati meg betegedések esetén mentőt, körzeti orvost, vagy állatorvost kell hívni, azt csak nagy nehézségek árán tudjuk. A táviratok, telefonközlések is csak későn jutnak el a címzetthez. Véleményem szerint a tanács és a választók közötti kapcsolat csak úgy lesz egészséges, ha egy-egy község lakóinak nagyon jogos és teljesíthető problémájára minél előbb megoldást találnak az illetékesek. Ilyen kis kéréseket pedig biztosan meg lehet oldani, csak akarni kell” —, fejeződik be Leszenyiczki János tanácstag levele. A kultúráiéi" első lépései Béren A falu réme Egy elhagyatott völgy magányos fogadójában játszódik ez az izgalmas román film. A fogadó sokáig magányosan áll, tulajdonosai tönkremennek. Az utasok messze elkerülik a fogadót, mert útón- állók támadásától tartanak. Egy idő múlva rámosolyog az új fogadósra a szerencse, híre megy, hogy az útonállók félnek tőle, nem mernek a környéken garázdálkodni. Szép fiatal felesége is van a fogadósnak. Az utasok újra az elhagyott völgyön át utaznak. Egy idő múlva ismét aljas gaztettekről szállong a hír. Végülis teljesen kihalttá válik a völgy. Hogy miért, ezt mondja el a film. A filmet még ebben a hónapban a szécsényi és a balassagyarmati filmszínház mutatja be. g í t s é g A Mohorai Növényvédő Állami Gazdaság nagy segítséget nyújtott a Pásztói Állami Gazdaságnak azzal, hogy príma magyar gyártmányú csávázó gépével két napi munkát végzett a gazdaság területéír.. A gép óránként 25—30 mázsa: szemet csávázott meg. A mo- horaiak ígéretet tettek arra, hogy ősszel újra eljönnek a. pásztóiakat kisegíteni. Bér községben — a pásztói járásnak egy igen eldugott kis községében — még a fel- szabadulás után is sokáig c í kis bakancs ,ítél farkasfogát már kihúzta a tavaszt sürgető nap- f/f sugár ereje. A házak tetején már csak hófoltok je- lezték a múló tél keménységét. Az ereszről lenyúló jégcsapok csöppekben hulltak a földre, hogy mint tócsák megkeressék a mérges kutyaként vicsorító kisbakancsom talpának réseit. , ...... Gyermek voltam, édesapám intésé ellenere a többi gyerekkel szerettem kint lenni s bizony amikor a meleg konyhába kerültem, kis bakancsom belül vizesebb volt, mint kívülről. A „vaskaptafa“ hiába csengett esténként édesapám — előttem mesternek vélt — keze alatt, a szögek elengedték a már papírvékonyságú talpat. Jön a tavasz, még akkor nem tudtam miért beszélnek szüleim olyan gondterhesen, miért számolnak tervszerűen, s Csak lopva hallottam meg, hogy én vagyok a gond témája, mert szerintük a gyereknek cipőt kell venni. Ök gondolkoztak, én örültem. Most már világos előttem, hogy miért volt édesapám arca oly szomorú, mi fáj neki, mert ő tudta, hogy milyen cipőcske kellene a lábamra, sajnos azonban a kevés pénzből csak kis bakancsra tellett. A tavasz kezdete meghozta a gyomai vásárt, mert ez volt az a hely, ahol sok alkudozás után — ha becsapva is — a kevéspénzű ember vásárolni tudott. Az örömtől már aludni is alig tudtam, ébren lestem a hajnal pirkadását, hogy édesapámmal indulhassunk a gyereknek oly sok örömet hozó és látványosságot nyújtó vásárra. Nem törődtem a hideg szél marásával, az út fáradalmával, boldogan lépkedtem édesapám mellett a rozoga kis bakancsomban, mert tudtam, ez az utolsó út, melyen lábamon viselem. Már messziről hallatszott a „komédiások“ zenéje, s nemsoká érezni lehetett a „lacikonyhák“ csábító illatát, ahol a sok pénzűek zeneszó mellett fogyasztották villásreggelijüket. fjlosontunk a nem minket váró sátrak mellett, s végig néztük azokat a sátrakat, hol rudakon lógtak a kis bakancsok és a csizmák. Én az első sátornál szerettem volna megkapni a kis bakancsot, mert féltem, ha minden kisgyereknek vesznek, aki a vásárban van, nekem nem jut. Édesapám azonban azt kereste, hol lehet jót, olcsón vásárolni és már itt-ott alkudozni kezdett. Végre több órai keresés után kiválasztott egy kis „hasított“ bőrből készült bakancsot, s nekem nagyot dobbant a szívem az örömtől, mert patkó is volt rajta. Fölpróbáltam, nekem nagyon tetszett és nagy könyörgésre megengedte édesapám, hogy a lábamon maradhasson és a régi kopottat csomagolja be az elárusító. Boldogan sétáltam a puha földön az én legnagyobb kincsemmel és lopva néztem az elmaradt nyomokat, vajon látszik-e a patkányom. Boldog voltam, de édesapám még boldogabb, mert látta az én nagy örömömet és megelégedésemet és egy évre ismét levette a válláról a nagy gondot, a vásárlást. fiz idő már elhaladt, emlékeim között merengve né- l zem a mai kor gyermekeit, akik már nem a lábbal hajtott bölcsőkben nőttek fel, akiknek a tavaszhozó napsugár fényes kis cipőcskéket, a nyár melege szandálokat varázsol piciny lábukra. Vajon a szülők elmesélik-e gyermekeiknek. hogy minek köszönhetik ezt a számukra sok örömet nyújtó életlehetőséget, mert a szocializmus építésének biztosítása, a szocialista embertípus kialakítása érdekében úgy gondolom, valamennyiünk kötelessége lenne a jelen ifjúsága előtt ezt mindjobban tudatosítani. PARÖCZAI PÉTER alig-alig pislákolt a kultúra fénye. 1945 előtt az urak jóvoltából olyan nagy volt itt a sötétség, hogy ezt bizony nem volt könnyű áttörni. Ráadásul évekig nem kerültek a községbe olyan lelkes, fiatal pedagógusok, akik az élére állak volna a sport- és kultúr- életnek. Más a helyzet most. Vincze Dezső, az iskola fiatal igazgatója és felesége fáradságot nem ismerve oltogatják a kul- úrszomjat a falu fiatalabb és idősebb lakóiba. Mert arról van itt szó, hogy jóformán a egelején kellett kezdeni. Ott, hogy egyáltalán érdeklődést tudjanak kelteni a politikai, társadalmi, tudományos kérdések iránt. Ősszel még három fiatal oedagógus került a községbe, ők is bekapcsolódtak már ebbe a munkába, de ha az eddiginél is nagyobb segítséget nyújtanak az igazgatónak, még szebb eredményeket érhetnek el. Az ősszel megalakult a KISZ-szervezet. A pártszervezet, a tanács minden segítséget megad ahhoz, hogy betölthesse feladatát a fiatalok nézésében, összefogásában, áhogy ősszel segítettek a sportélet megindulásában, úgy most a KISZ szervezeti és kulturális életének megindulását segítik. Egyelőre csak a tanácsházán tudtak egy helyiséget biztosítani számukra, de már tervben van egy új tanácsháza és kultúrterem építése. Mire ez meglesz, addigra a kulturális érdeklődés is lesz akkora, hogy a kultúrterem nem marad kihasználatlanul. A KISZ és a pedagógusok között nagyon jó az együttműködés. A KISZ-fiatalok színdarab próbáit is az iskola igazgatója irányítja, az iskolásokét pedig a felesége. Már az óvodások is tanulnak apróbb kis szerepeket, egy-egy alkalommal nagy örömet okozva nemcsak a szülőknek, hanem még más felnőtteknek is. Megindult a népfőiskola is, egyelőre 20 hallgatóval. De remény van arra, ha a jövőben a járási tanács népművelési csoportja nem tavasszal kezdi szervezni a községekben a népfőiskolákat, akkor ősszel még több hallgató vesz részt az előadásokon. Jó lenne, ha nemcsak egy felszólítást küldenének ki a községekbe, hanem tematikát is. Így teljesen a tantestület munkáján múlott, hogy minden útmutatás nélkül mégis megszervezték. Pedig ez nem is volt könnyű feladat, hiszen Bér község lakóit nem igen kényeztették el eddig a kultúra dolgában. Az is nagy eredmény már, hogy húsz felnőtt ember nagy érdeklődéssel hallgat irodalmi, fizikai, földrajzi, számtani, nyelvtani és növénytani előadásokat. Sok sikert kívánunk a párt- szervezet, a KISZ- a tanács és a fiatal pedagógusok erőfeszítéseihez, amellyel műve- ’ődést, szórakozást akarnak biztosítani a falu dolgozóinak. Népszerű lett a talajjavítás Termelőszövetkezeteink a múlt évi 250 kh területtel szemben az idén 4000 kh területen végeznek talajjavítást. Ez a szám is bizonyítja azt, hogy tsz-eink felismerték a talajjavítás jelentőségé^. A nógrádmegyeri Petőfi Termelőszövetkezet 875 kh-n, összes földterületén elvégzi a talaj- javítást. Ezen kívül a többi között a berceli Vörös Csillag Tsz 420, a ludányhalászi Alkotmány Tsz 327, a felsőpeté- myi Szabad Föld Tsz 280 és a dejtári József Attila Tsz 250 holdon végez talajjavítást. A Vöröskereszt ajándéka Szerdán délben értékes ajándékot adott át a megyei kórház szülészeti osztályán Hol- czer Károlyné, a salgótarjáni városi Vöröskereszt titkárnője. Az ajándékot, egy szép rádiót a városi és járási Vöröskereszt csoportjai ajándékozták a szülészeti osztálynak. A szülészeti osztály főorvosa dr. Merényi Sándor az ajándék átvételekor elmondta, hogy a rádiót a szülőszobában fogják elhelyezni. Egy kedves, otthonos sarkot létesítenek kényelmes karosszékekkel, ahol a mamák jól érezhetik magukat.. A kórház dolgozói és a mamák köszönetét mondtak a Vöröskeresztnek. ŐOCXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX XXXXXXXXXXXXX PÁLYÁZAT CfAi mm Méa hozzátett két forintot és odaszólt az újságárusnak: — Egy Érdekest és egy Ifjúságot! Hanyagul odadobta a pénzt, zsebregyűrte az újságokat. A szuszogó vonatot nézte, amely még mindig nem kapaszkodott fel a dombra, \csak a füstje szálldosott és gőz az oldalán. Mélyet szippantott a Szimfóniából és leszívta. Balkezével zsebében motozott, majd tétován levette diáksapkáját s belegyömöszölte táskájába. — Már jöhetne — sóhajtott. Lucsokba lépett, s kiköpött. — Átkozott tócsa, tönkremegy a topogóm — dörmögte, aztán az állomás mögött megpillantott egy színes táblát egy villanypóznán. A betűk elmosódtak rajta, csak egy pohár látszott. A jelzett irányba nézett; lassan besétált. Bűzös levegő csapta meg; eldobta a cigarettavéget. Benyúlt a farzsebbe és kivett egy tízest. — Fél rum — biccentett oda a pult felé. Borostás emberek állottak az egyik asztalnál; kezükben pohár fröccs. Az egyik ember ismerősnek tűnt neki, s ő kutatott az emlékezetében. Megdöbbent, felhajtotta a rumot, s \kiugrott az ajtón. A kis vonat már az állomáson állt. Megtapogatta a táskát, érezte, hogy még megvan. — Még jó, hogy az éjjel nem volt I'holdvilág — ötlött eszébe, s lopva körülnézett. iA „Haver“ ott állt a peronon, éppen cigire j:gyújtott, fején széleskarimájú kalap búslakodott. — Dobj egy spanglit — kiáltott a Haven felé. Az összerezzent, aztán ahogy megismerte Janót, hátravágta kalapját. — Elhoztad? — kérdezte izgatottan. — El — volt a válasz és hamiskásan hunyorított. Egy rendőr ballagott feléjük, erre ösz- szerezzentek, s gyorsan elindultak a park felé; amely az állomás mögött húzódott. Ahogy? felengedett köztük az iménti merevség, együtt dúdolták, hogy „Messze a nagyerdő.“ — Látom, van újságod — szólt aztán a Haver. — Van. Megdíszeled? — Hagyd a szamárságaidat! Mutasd! — Szétterítette az Érdekest, majd visszaadta. — Hol van? — kérdezte újra a ticver. — Janó kinyitotta a táskaszíjakat, széthúzta a zippzárt, s körülnézett, míg a Haver belenézett; messze előttük ballagott egy fiatal pár, különben sehol semmi. — Te Janó, más nem volt ott, ugye? — Nem! Ez is éppen elég! — mondta bosz- szúsan Janó, s összezárta a táskát. Befordultak a Béke Szálló kapuján. A kopár virágágyakat hó lepte. Elszáradt virágok búslakodtak. A kőlépcsőkön idegesen kopogtak föl. A Haver a kutcsot lábalta. IIII27 — tévedt rá a szeme, ahogy újból megnézte. A szobában újságok voltak szép rendbe rakva a hangulatvilágításos asztalon. — Nép- szabadság, Népakarat. Lássuk csak mi a helyzet? — dörmögte Janó. Szájában mozgott a cigarettacsutka, ahogy olvasta: Disszidensek visszatérése. Fegyverrejtegetöket ítéltek el. — Janó idegesen megrezzent, eldobta az újságot és lehuppant az ágyára. A Haver már horkolt. Később kimentek az utcára. Hópelyhek szálingóztak alá, kis szél is fujdogált. A városban csend volt, némaság, olyan csend, ami egy újjászületés vajúdását érleli. Október szele még most is bujdokolt a kapuk alatt, rombadőlt házak törmelékei között. Már nem támadhatott fel újra ...
